Március végére

A járványügyi intézkedések, melyek korlátozásokat vontak maguk után lassan több, mint egy éve velünk vannak. Én az a fajta ember vagyok, aki szeret mozogni, kirándulni, csavarogni, és csak a legszükségesebb esetben itthon üldögélni. Sajnos sokkal kevesebb lehetőségem van így, ennek ellenére azonban ebben a hónapban is sikerült kimozdulni. Főleg úgy, hogy megérkezett időjárásilag is a tavasz. Az esti kijárási korlátozás sokszor nem kedvezett a kikapcsolódásnak, hiszen munka után azonnal haza kellett jönnöm. Azonban pozícióváltással a délutánjaim szabadok lesznek, így valószínűleg még többet tudok majd kimozdulni. Főleg úgy, hogy vár rám egy hetes szabadság is. A mai nap rátekintettem a statisztikámra, és ismét szép eredményt sikerült elérnem. 

Március végére

Jómagam szeretem a telet. Az igazit, tehát azt, amikor esik a hó. Sajnos ez már ideje nem részese a téli időjárásnak Magyarországon. Azonban minden alkalommal egy élmény, amikor beköszönt a tavasz.
A zsúfolt beosztásomnak köszönhetően és a kijárási tilalomnak is sajnos nem nagyon tudtam kimozdulni az elmúlt egy hétben. Pedig a tavasz nem csak a növényzet kivirágzásában köszöntött be, hanem végre a mai napon elhagyhattam a kabátot. Így hosszabb sétát tettem a városban, melynek egyik pontja a Margit-sziget volt, ahol csodás rózsaszín pompájában tündöklő fát nézhettem meg közelebbről. 

Ezután pedig a Gellért-hegyre vezetett az utam, ahol szintén csodás növényvilágot csodálhattam meg. Habár sokkal több látnivalót találtam, mint korábban. Így aztán az ünnep előtt remek kikapcsolódás volt még úgy is, hogy ez az egy napom volt, ami pihenő napnak volt írva. 

 

Szájhősök: 1.évad

A blog keretein belül sokszor leírtam, hogy annak idején nagy sorozat rajongó voltam. Aztán szép lassan elfogytak a néznivalók, hiszen a szabadidőm is jelentősen lecsökkent, továbbá más irányba mozdultam el, ha szórakozásról volt szó. Arról is ejtettem pár szót, hogy bizony ha sorozatokról van szó, akkor bizony a magyar szériákat előszeretettel kihagyom. Amelynek egyik oka, hogy sokszor sok ismert arc köszön vissza, továbbá a megvalósítás, és a színészi alakítás. Az utóbbi években azonban előszeretettel próbáltam be újabb sorozatokat, amelyeket annyira dicsértek, hogy nem tudtam nem tenni velük egy kört. Miután pozitívan csalódtam többször is, így elkezdtem magyar viszonylatban is bepróbálni a saját készítésű szériákat. A véleményemet továbbra is tartom, hogy az utóbbi időben elég erős minőségi fejlődés figyelhető meg, és valóban élvezhető tartalmak kerülnek képernyőre, ha nem napi sorozatot kapunk, hanem meghatározott számú, limitált epizódszámmal rendelkező szériáról van szó. A Szájhősök elkerülte a figyelmemet, ami egészen pontosan kilenc éve lett bemutatva, és az első évad négy részesre volt tervezve, azonban a második rész után kegyetlenül elkaszálták. Ami nem is meglepő, mert egyrészről a köztévére készült, továbbá szinte semmi reklámot nem kapott a fórumokon olvasottak alapján. Azonban az a véleményem, hogy nem volt vállalhatatlan a széria, s talán életképesebb lett volna, ha nem a köztévére készül, melynek nézőközönsége többnyire a nyugdíjasok. 

Tovább

My 600-lb Life: 3.évad

Soha nem voltam nagy reality rajongó, s valahogy ez a fajta műfaj engem el is került. De hogyan is ismerkedtem meg a My 600-lb life-al, vagyis magyar keresztségében Élet 250 kg felett című műsorral? Ennek egyszerű oka volt. Méghozzá az, hogy ugyan évek óta nem nézek TV csatornákat, s a médiatartalmakat vagy online, esetleg letöltve érem el, de annak idején az alváshoz mindig kellett, hogy a háttérben menjen a TV. Ha esetleg olyan csatornát választottam, amin olyan program volt, ami érdekelt, akkor nem tudtam elaludni. Az arany középút valahol akkor jött elő, amikor bekerült a kínálatba a TLC nevű csatorna, és belefutottam a műsorba. Bevallom csak akkor néztem, ha alvásidőmbe esett a széria. Mivel elég sok sorozat kiesett a látóteremből, s a járványügyi intézkedések miatt is sokkal több időt kell a négy fal között töltenem, így végül úgy döntöttem, hogy belevágok az elejétől, ha már elérhető a sorozat.

Tovább

Brave New World: 1×01 (Pilot)

Mai napig emlékszem arra, hogy annak idején mennyire faltam a sorozatok. Elég volt egy plakát, vagy egy hozzászólásban olvasott ajánlás, és rögtön ki be is próbáltam. Aztán szépen lassan, de biztosan tulajdonképpen elfogytak a néznivalók, mert vagy én fejeztem be, vagy pedig befejeződött. Az új felhozatalok közül pedig egyre kevesebb fogott meg, és lassan már nem is nagyon kutatok új néznivaló után. Többnyire ajánlásra, vagy hirdetések szokták felhívni a figyelmemet az új tartalomra.
Így alakult a Brave New World esetében is, amely koncepciójának köszönhetően azonnal felhívta a figyelmet magára, aztán ahogyan megnéztem a bevezető epizódot már a második részre nem is maradtam, mert egyszerűen borzasztó volt, továbbá utólag olvastam, hogy egy évad után szépen el is meszelték, amit nem is csodálok. 

Tovább

A tiltólista

Nagyjából egy hónapja írtam egy bejegyzést arról, hogy hamarosan egy olyan évfordulóhoz érünk, amit nem hiszem, hogy bárki szívesen ünnepelne. Ugyanis egy éve annak már, hogy kaptunk egy bejelentést, hogy hazánkba is megérkezett a koronavírus járvány, és emiatt pár hétig korlátozó intézkedéseket vezetnek be. Ami természetesen azóta is tart. Hol bővül, hol pedig kicsit lazul, de folyamatosan fennáll.
Aki nyomon követi a blogbejegyzéseimet az észrevette, hogy nagyon mozgékony ember vagyok, tehát nekem lételemem, hogy tudjak itthonról eljárni. Odahaza kicsit könnyebb volt a mozgás, hiszen folyamatosan kerékpároztam, de a fővárosba való felköltözést a gyaloglás és a kirándulás váltotta fel, ugyanis ezt a fajta közlekedési eszközt a közlekedési morál miatt inkább elhagytam. Eleinte még nem is okozott problémát, de a korlátozó intézkedések a szabadidős tevékenységemet jelentősen megnehezítette. Arról nem is beszélve, hogy a tavaly bevezetett kijárási tilalom miatt sokszor ki sem tudok mozdulni a lakásból, hiszen az esetek többségében délután dolgozom, és annyi időm van, hogy hazaérjek. Az időjárás többször megviccelt idén minket, de nagyon szerettem volna kicsit kimozdulni, így aztán kicsit rosszul érintett, amikor újabb szigorításokat jelentettek be, és közölték, hogy alapvető szolgáltatások és üzletek kihagyásával mindennek be kell zárnia. 

Egyébiránt is fodrász be volt tervezve, így aztán nagy örömömre szolgált, hogy a beosztásom miatt tulajdonképpen egy a zárás előtti utolsó napon tudtam elmenni, s persze nem kell mesélnem, hogy mekkora zsúfoltság volt, ami előtte nem volt jellemző. Arról nem is beszélve, hogy megint volt egy szűk réteg, amelyik megvolt győződve arról, hogy ő neki mindenből be kell tartalékolnia, így aztán nyugodtan, és kényelmesen nem lehetett bemenni egy élelmiszerboltba sem. 

Apatigris: 1.évad

Ha sorozatról van szó, akkor nagyjából tíz éve kezdtem csak azokat megtartani, amelyek valóban szórakoztatnak, és lekötnek. Ennek köszönhető többek között, hogy nagyon sokat abbahagytam, vagy már befejeződött. Az újakkal nem vagyok naprakész, és sokszor csak egy hozzászólásból, beszélgetésből, vagy utcára és/vagy közösségi portálokra elhelyezett reklámokból értesülök az új alkotásokról. És még ekkor sem biztos, hogy bepróbálom őket.
A külföldi alkotások nálam mindig előrébb vannak, és bevallom a magyar szériákkal kapcsolatban fenntartásaim vannak. Azonban egyre inkább kerülnek elő olyanok, amelyek pozitív hatást érnek el nálam, így ezen a téren bevállalósabb lettem. Még úgy is, hogy a címben lévő széria totálisan elkerülte a figyelmemet, s már csak egy év után kerültem szembe vele, miután a második évad is képernyőre került. 

Tovább

A Róka hegy

A járványügyi intézkedések a kikapcsolódás terén nagy káoszt okoz, de azért megpróbálok kimozdulni itthonról. Néha összejön, néha nem. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy örüljek, hogy van munkám, és egészséges vagyok. Ugyan kissé szeles volt az idő, de az egyetlen egy szabadnapomat kihasználtam, hogy eljussak a Róka hegyre, amely valami miatt kimaradt számomra pedig idén lesz két éve, hogy a fővárosba költöztem. 

A kilátás egyébként remek volt, habár a lejtőket nem nagyon szeretem, és többször sikerült is megcsúsznom. De remek fotókat készítettem, és nagyon jól éreztem magam, főleg azért, mert elég tiszta volt a levegő. Habár rengetegen voltak, és csak egyedül tudtam elmenni, de ennek ellenére sikerült kikapcsolódnom, és egy hatalmasat aludnom, amikor hazaértem. Bízom benne, hogy maradt még olyan szeglete a fővárosnak, amit még nem fedeztem fel.