Szociális élet halála lesz 2021?

Véleményem szerint nagyon kevés ember van, akit nem érint a jelenlegi járványhelyzet. Ahogyan telik az idő egyre inkább érzem magamon, hogy mennyire nem tudom élni az életemet, s mennyire monotonná vált az életem. Mindezek mellett pedig egyre inkább erősödik bennem az a tény, hogy képtelen vagyok teljesen feltöltődni, mert nem tudok kikapcsolódni. Tegnapi napon ismét szembesültem vele, hogy további egy hónappal meghosszabbították a korlátozásokat, tehát a februári hónap is elég kemény lesz számomra. De miben is rejlik nekem a probléma a forrása?
A télies időszak miatt ugyan kevesebb kedvem van a rossz időben kint flangálni, de azért mégis megvan az igényem a mozgásra. A fővárosba való költözéssel a biciklizést a városi közlekedési morál miatt sétára cseréltem, hiszen nagyon sok zöld területe van Budapestnek, és a megvásárolt bérlettel a tömegközlekedéssel szinte bárhová el lehet jutni. Az este nyolctól másnap reggel ötig tartó kijárási korlátozásnak köszönhetően sajnos a lehetőségeim eléggé beszűkültek, hiszen amennyiben dolgozom gyakran csak annyi időm marad délután, hogy hazaérjek. Ennek következménye, hogy este nyolctól gyakorlatilag megesz az unalom, mert munka után inkább sétálnék egy jó nagyot a friss levegőn, amit ugyebár emiatt nem tudok megtenni. Az előző hónapban megfogadtam, hogy idén jobban odafigyelek a mozgásra, és a táplálkozásra, amely részben meg is valósult, ámbár bőven akad finomítani való rajta. De még így is sikerült több, mint 120 km-nyi sétát összehozni.

Az esetek többségében természetesen a mérés a munkába való menetelt jelentette, mert sajnos a délutános műszak miatt oda az egész napom. És mivel esténként pedig nem tudok kimozdulni itthonról, így sokáig vagyok ébren a mozgás hiánya miatt. Így másnap nagyjából egy órám van arra, hogy elkészüljek, és elinduljak dolgozni. Emiatt is érzem azt, hogy a heti két pihenőnap kevés, hiszen a munkanapjaimon gyakorlatilag semmilyen programot, vagy elintézni valót nem tudok beilleszteni. Ebből fakadóan azt vettem észre, hogy az ismerőseim lassan, de biztosan két részre szakadnak. Az egyik az, amelyik a munka hiánya miatt maga alá kerül, és kétségbeesetten keresi a megoldást, s a másik pedig az, amelyikkel lassan, de biztosan eltávolodunk egymástól, mert egyikünk sem tud sűrű találkozókat beilleszteni a napirendjébe. Előfordult olyan is, hogy valakivel több, mint egy hónapig nem találkoztam, és az interneten tartottam csak vele a kapcsolatot.
A munka eléggé elviszi az összes időmet, így sajnos az esetek többségében marad az itthon ülés, amelyet már egyre nehezebben viselek. A változatos időjárás is megvisel sokszor fizikailag, mert eléggé nehéz hozzászokni, hogy egyik nap tél van, másik nap pedig tavasz. Aki olvasta a korábbi bejegyzéseimet tudhatja, hogy mennyire szeretem a telet, már a vizuális részéből fakadóan is. Különösen dühítőnek találtam, hogy az esetek többségében éjszakai havazás volt, így nem tehettem a környéken, vagy valamelyik fás parkban egy remek sétát. Csak úgy, mint tegnap este, hiszen mire felébredtem már jelentős része el is olvadt.

Egyelőre próbálok kikapcsolódni, de egyre inkább érzem azt, hogy eme év a szociális élet halála lesz. S ahogyan másokkal beszélek egyre inkább félek attól, hogy további erősebb korlátozásokat fognak bevezetni, amelynek következménye a magánélet totális csődje lesz. Elég csak abba belegondolni, hogy öt hónapja nem voltam otthon, egyelőre nincs is konkrét időpont, ugyanis a múltkori pénztárca lopás eset után pár nélkülözhető iratot otthoni címemre kértem.
A fentiekben az a vicces, hogy az ügyintézés a járvány miatt lelassult. Még úgy is, hogy vannak intézni valók, amelyek nagyjából negyed órát vesznek igénybe. Ez pedig nem kicsit probléma. Számomra totális meglepődés volt, amikor az új személyi igénylésemet a kormányablakba kértem, s szinte egy hét alatt meg is érkezett oda. SMS értesítésben csak egy kódsor volt, valamint annyi, hogy ügyintézési időben tudom átvenni. Mint tudatosan gondolkodó ember telefonszámlát nem generálva chat formájában érdeklődtem, hogy ekkor kell-e időpontot foglalni. A válasz igen volt, és felháborító, hogy január végén március közepére kaptam időpontot. Időközben a bankkártya is megérkezett, így tettem egy kísérletet: útba ejtettem a kormányablakot, ahol felmutatva az SMS-t – melyben ugyebár nem volt utalás az időpont szükségességére – meglepő módon fennakadás nélkül negyed órán belül át tudtam venni az irataimat.

Vártam már a hónap végét, de sajnos az időjárás előrejelzés, és a munkahelyen lévő táppénzen lévő emberek száma nem túl kecsegtető a következő hónapot illetően. Mindenesetre nagyon bízom benne, hogy gördülékenyebben fog majd menni, és én is kevesebb problémával szembesülök. Továbbá legkésőbb márciusig haza is tudok látogatni. És persze abban is bízok, hogy a korlátozások is enyhülni fognak.

 

Sorozatok, amiket nagyon akartam szeretni

Gyerekként nagyon szerettem sorozatokat nézni. Tinédzserként egy fő szórakozást lett, és egy olyan viselkedéstípust vettem fel, hogy ha valamit elkezdtem nézni, akkor hiába vált később irritálóvá, tovább néztem. Aztán szépen lassan felnőttem, és a szabadidőm hasznos eltöltésével eljött az a dolog, hogy ha valaminél azt éreztem, hogy már nem köt le, akkor abbahagytam.
Mindezek mellett mai napig megmaradt egy szokásom, hogy TV előtt alszok el. Ennek is köszönhetem, hogy sok sorozatot ismertem meg, és akadt olyan, amiből csak megnéztem az adott részt, ha ráakadtam a csatornák szörfözése közben, vagy pedig sok cikkbe futottam bele. Ezért akadtak, amelyeket többször elkezdtem, vagy nekiindultam, de mindig belebuktam.
Tovább

Tovább tart még a “szerencsém”?

A tavalyi év azt gondolom sokaknak nem volt szerencsés, hiszen a világjárvány elég szépen keresztül húzta mindenki számítását. Mindezek mellett természetesen igyekeztem a lehető legjobbat kihozni az egészből, ami nem teljesen jött össze, hiszen tavaly ősszel elindult egy nem túl rózsás helyzet, ami elég hullámzó életciklust okozott nálam. Az ősszel történő költözést követő fogászati problémára felírt antibiotikum kúrának köszönhető hetekig tartó gyomorprobléma után, és sikeres gyökérkezelt fog egy lezárást jelenthetett volna, ha utána két héttel nem diagnosztizálnak bárányhimlőt.
Az időjárás változékony volt, és a kijárási tilalom továbbra is fenn maradt, így sajnos a szabadidőm hasznos eltöltéséhez sokszor a négy fal között kellett maradnom, amit sokszor nehezen viseltem. Bíztam benne, hogy lesz igazi tél, de sajnos ez most elkerült minket, így aztán tettem egy sétát a Margit-szigeten, ami szinte tavaszban pompázott.

Persze kezdtem már megnyugodni, amikor további nehézségekkel találtam magam szemben. Annak örültem, hogy két napot itthon voltam, annak kevésbé, hogy a második pihenőnapom estéjén a lakótársam egyik ismerőse tiszteletét tette este a lakásban, és fél órával a távozása után vettem észre, hogy a pénztárcámmal együtt távozott.
Alapjáraton se szeretek magamnál készpénzt hordani, így a pénztárca tartalma ezer forintot se érte el, ellenben benne volt a tízezer forint értékű bérletem, és minden iratom. Természetesen mindent letiltottam, így az anyagi károm nagyjából húszezres tételű, s jelenleg ideiglenes személyi igazolvánnyal, és lakcímkártyával rendelkezem. Rendőrségi feljelentés megtörtént, bankkártya és adókártya igénylés megtörtént, személyi készül, így viszonylag könnyen sikerült intézkedni, de még így is feszült vagyok ez miatt. Mindenesetre már jeleztem mindenkinek, hogy egy hónapon belül tiszteletemet teszem majd otthon. Addig pedig igyekszek pihenni, és nem idegeskedni, ha már hellyel-közzel sikerül a táplálkozásomat kontroll alatt tartani.

Az első szabad levegővétel!

Érdekes ért véget az évem, és sajnos fizikai tüneteket produkáló testtel indítottam az évet. Amelynek az lett a vége, hogy konkrétan két hétig voltam itthon, ámbár szerencsés voltam, hiszen egyszer fellépő láz mellett némi kiütéssel tökéletesen átvészeltem a tavaly év végén elkapott, és év elején nálam diagnosztizált bárányhimlőt. A mai napon havazás is volt egy kicsi, így miután reggel megörökítettem az ablakból végül tettem egy kört a Margit-szigeten is.

A hóból sajnos sok nem maradt, s jelentős része el is olvadt. De legalább maradt a hideg, így elmondható, hogy friss levegőn sikerült sétálnom, ami két hét kényszerpihenő után nagyon jól esett. Olyannyira, hogy majdnem húsz km-nyi távolságot sikerült legyalogolnom.

Sikoly a digitális sírból: Tomb Raider 10th Anniversary Edition

Nagyjából a tinédzserkor előtt álltam, amikor odahaza meglett az első számítógép. A vásárlása természetesen minden szakértelmet mellőzött, így nem is csoda, hogy a használt masinának a valódi értékének többszörösét lett kifizetve, melyre csak utólag döbbentünk rá, amikor be lett vizsgálva. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy elkezdtem olvasgatni, és mindennek utánajárni, hogy amikor saját számítógép összerakására adtam a fejem, akkor lehetőleg ne bukjak nagyot anyagilag. Bevallom kezdetben gyűlöltem a számítógépet, hiszen sok pénzt emésztett fel, s vásárlása mögött az az indok állt, hogy majd lehet rajta játszani, s ez sokkal olcsóbb megoldást jelent, mint kimozdulni főleg télen. Szülői oldalról teljes volt a kábulat, én pedig egyfajta ellenséget véltem felfedezni a gépben. Egészen addig, míg 2003 nyarán nem futottam össze a legelső Tomb Raider-rel, amelynek köszönhetően elindult egy szerelem a franchise iránt, amely akkor már több résszel is rendelkezett. Ámbár a franchise nem épp a legjobb időszakát élte, s szinte meglepetésként ért mindenkit, amikor az eredeti fejlesztőcsapatot lecserélték. Főleg azért, mert időközben napvilágot látott egy olyan videó, amely egy törölt koncepciót tárt elénk. Ez pedig nem volt más, mint az első rész remake változata, mely a Tomb Raider 10th Anniversary Edition nevet viselte. Sokan kíváncsiak voltunk a szinte majdnem kész állapotában elkaszált játék milyen is lehetett volna, de kénytelenek voltunk megelégedni pár képpel, és videóval. Egészen mostanáig. Ugyanis a játék kipróbálható változata napvilágot látott az év elején.

Tovább

Szomszédok: 4.évad (1990)

Epizódok: 71-96.rész

Szinte rekordsebességgel haladtam a Szomszédok további részeivel, amivel nem is volt nehéz, hiszen konkrétan itthon ülve nem sok választásom volt, ha szórakozni szerettem volna. Még mindig vannak homályos foltok a sorozattal kapcsolatban, de annyit elmondhatok, hogy a negyedik évadban kezd körvonalazódni az a fajta felállás, amire én korábban már emlékeztem. Meglepő dolgok történtek ebben az évadban is, azonban tény, hogy az egészet átjárja némi visszafogottság, tehát a karakterek szinte kivétel nélkül rossz szándék nélküliek, s mindegyiket dolgos és jóravaló embernek van ábrázolva, ha nem számítjuk a mellékkaraktereket. Ebből a szempontból minden bizonnyal volt némi nyomás a készítőkön, hiszen ha alapul veszünk egy hagyományos társasházat, vagy panelházat, akkor bizony nem hiszem, hogy találnák ilyen lakóközösséget. Ha pedig igen, az minden bizonnyal nem a fővárosban lenne.

Tovább

Tudatos vásárlási folyamat: lesz-e a társam a Huawei P40 Pro?

Idén júliusban lejár a második előfizetésem is, amelyet a nevemre kötöttem. Azt már múlt évben eldöntöttem, hogy a kettőből egyet tartok meg. Természetesen a legrégebbit, s a másikat pedig megszüntetem. A kérdés persze adott, hogy innentől kezdve hogyan tovább. Az idő előrehaladtával az internet térhódítása hatalmassá vált, s ezáltal szinte mindenki számára elérhetővé vált. Számomra ezért is volt nagyon meglepő, hogy még a mai napig is, ha olvasok fórumokat, vagy bejegyzéseket, esetleg találkozok a hétköznapokban emberekkel, akkor mennyire nem tudják kihasználni az internet adta lehetőségeket. Főleg akkor, ha mindenkinek ott van az okostelefon a kezében.
Számomra mindig meglepő volt, amikor nem találták fel magukat tájékozódás terén, de senkinek nem jutott eszébe a telefonján megnézni merre kell menni, ha már van rajta előre telepített térkép. Vagy készülékvásárlásnál kevesen olvasnak teszteket, és tesznek fel kérdéseket megfelelő helyen. Vagy, ha feltesznek, akkor sokszor tapasztalom, hogy egy kis utána olvasás, vagy megfelelő szövegértés esetén nem születne meg az adott kérdéskör. Én próbálok tudatos vásárló lenni, így egy ideje tartó olvasgatás következménye, hogy valószínűleg idén egy Huawei P40 Pro tulajdonosa leszek. De levezetem miért is gondolom így annak fényében, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az amerikai szankció miatt a készülék nem rendelkezek GMS (Google Mobile Service) keretrendszerrel, ezáltal Google Play áruházzal sem, tehát jó pár applikáció hivatalosan nem lesz rá elérhető.

Tovább

Leaving Neverland (2019)

Magyar cím: Neverland elhagyása

Soha nem voltam Michael Jackson rajongó. Ő az a híresség számomra, akinek elismerem a karrierjét, és a zenei tehetségét, sikerét, de engem nem nagyon ragadott magával. Az életútja, és a sikerei vitathatatlanok, csak úgy, mint a magánélete és az azt övező furcsaságok, és botrányok. Összesen három dal az, amit szeretek tőle, de már gyerekként is figyelemfelkeltő volt a viselkedése és kinézete, amikor a tévében megláttam. Lehet furcsa, de gyermekként a beszéde, hangszíne és kinézete miatt én azt hittem, hogy nő. Ugyanis az első emlékeim róla akkortájt vannak, amikor már átesett pár plasztikai műtéten, és a bőre is jelentősen elkezdett fehéredni.
A tavaly napvilágot látott Leaving Neverland egyébiránt érdekelt, de valami miatt végül nem tekintettem meg. Sok írás jelent meg róla. Valamelyik alátámasztotta az elhangzottakat, valamelyik pedig támadta. Gondolkoztam is, hogy megtekintése után írjak-e róla. S végül úgy döntöttem igen. Személyes véleményem mellett inkább próbálok a látottakról írni, illetve a középvonalon maradni, és objektív véleményt alkotni a két részes sorozatról némi háttérinformációk tudatában.

Tovább

Szomszédok: 3.évad (1989)

Epizódok: 45-70.rész

Az már egyértelmű volt számomra, hogy az itthon maradáskor a szabadidőm jelentős részét valószínűleg a képernyő előtt fogom tölteni. Az már biztos volt, hogy ha már belefogtam a sorozatba, akkor most végig is fogom nézni, ha már ennyire a köztudatban él még mindig. Napi egy epizódban gondolkoztam, de a kijárási korlátozás, és későbbiekben az ünnepek miatt végül elég gyorsan tudtam haladni vele. Főleg az esti órákba, és mivel fél órás játékidővel rendelkeznek az epizódok, így nagyon gyorsan lehet vele haladni. A nemrég diagnosztizált bárányhimlő kizárásos alapon a négy fal közé kényszerített, így nem volt kérdés, hogy az időm java részét mivel fogom elütni. Így aztán nekiültem, és az 1989-ben leadott harmadik évadot tettem magamévá.
Ami nekem kicsit már ismerősebbnek tűnt, hiszen sok olyan karakter jelent meg, amelyekre már emlékeztem a későbbiekben, de a kezdetekben még nem voltak jelen. Továbbá jó pár eseménysorozat is úgy indult meg az évad közepén, hogy az már későbbiek is a történetben megmaradt. Mai napon azonban végére értem a harmadik évadnak is.

Tovább

Keresztanyu – 1×01 (Pilot)

A marketingnek köszönhetően én is kíváncsi voltam az RTL Klub új sorozatára. Ahogyan látom Pajkaszeg (A mi kis falunk) és Ökörapáti (Drága örökösök) sikerének a szelén próbál elnavigálni az új széria, hiszen ismét egy falu lesz a központi hely. Ami nem más, mint Makkosszállás. Nyilván, ha valami bevált, akkor annak sikerét meg kell lovagolni. Továbbá, ha valamilyen koncepció működik arra a későbbiekben lehet építkezni. Viszont azt kell mondanom, hogy a Keresztanyu nálam nem kapott folytatási lehetőséget. És ez nem is véletlen.

Tovább

Tervek célegyenesben?

A tavalyi év nem volt túl sikeres számomra. Ugyan nem szokásom újévi fogadalmakat tenni, de amiket megfogadtam azt valószínűleg enélkül is megfogadtam volna, vagy legalábbis fontolóra vettem volna. Bíztam benne, hogy az év jobban fog alakulni, ámbár az, hogy ez bejött-e nyilván majd pár hónap múlva fogom látni. Azonban tény, hogy a “szerencsefolyam” nálam nem ért véget tavaly.
A szilveszter napján esedékes munkát annyira jól nem viseltem, ellenben örültem, hogy pihenhetek este. Annak ellenére, hogy kijárási korlátozás volt, és a pirotechnikai eszközök használata vagy tiltott, vagy erősen korlátozott volt mégis sikerült sokaknak jól érezniük magukat annyira, hogy a fáradságom ellenére kettőkor sikerült elaludnom, ugyanis addigra nyugodott le a szomszédság, a város is. Az ünnepeket nem tartom sokra, igazából semmilyen ingert nem mozgatnak meg bennem. Az enyhe bosszankodáson kívül, amikor megindul a tömeges vásárlás, ami sokszor olyan viselkedésformában jelenti a csúcsot, mintha egy atomkatasztrófa előtt állnánk, és hetekre el kellene zárkóznunk a világ elől. Természetesen az adott nappal tisztában voltam milyen lesz, így nagyobb meglepetést nem okozott. Másnap idő előtt sikerült felébrednem, s mivel nem sikerült jól kipihennem magam, ezért jelentkezett a tipikus szemfájdalom is, amely nálam a fáradtság jele szokott lenni, ha mondjuk nem tartom be a megfelelő pihenést napokon keresztül. Ennek ellenére energikusan keltem ki az ágyból, minden eltakarítottam ahhoz, hogy az étrenddel kapcsolatos döntésem jól funkcionáljon, ha már a gyomrom kezdett helyre jönni. Ezek után pedig a kissé szeles nap ellenére úgy döntöttem, hogy teszek egy sétát a Margit-szigeten. Kissé csalódás volt, de igazából felnőttként gondolhattam volna arra, hogy az év első napján, ami rengeteg embernek munkaszüneti nap, valószínűleg itt fogják tölteni. Így aztán tettem egy nagy sétát, s a nap is kisütött.

Jól éreztem magam a friss levegőn, de visszafelé elég gyengének éreztem magam, amit betudtam az elmúlt hónapok eseményeinek, továbbá a nem alvásnak. Itthon “megcsodáltam” az arcom, hogy további érdekes foltok jelentek meg úgy, hogy a korábbiak sem tűntek el, amikről azt hittem hatalmas pattanások lesznek. Estére programként végül az alvást választottam, s ugyan nem volt itthon lázmérő, de már észrevettem, hogy biztos van. Hidegrázásom volt, és takaró alatt pedig ömlött rólam a víz. Egyébiránt is sok folyadékot iszom, most gyógyteákkal rásegítettem. Mivel másnap már a testemen is tapasztaltam a foltokat, így gyógyszerallergiát feltételezve orvosi ügyeletre mentem, ahol átestem életem első (és remélhetőleg utolsó) koronavírus tesztjén, ami negatív lett (és remélem státusz nem is fog változni). Azonban kórkép nélkül továbbirányítottak a bőrgyógyászati klinikára. Ekkor már ideges voltam, hiszen nem szerettem volna hetekig rendelésekre járkálni, továbbá nem is szerettem volna, ha valami komolyabb dolog lenne. Végül a szakrendelésen a kórkép összeállt. Mivel soha nem voltam himlős, így most felnőttként munkakörömből adódóan valakitől valószínűleg elkaptam a bárányhimlőt.
Az interneten fellelhető képek alapján nálam kevés jelent meg, továbbá lázam sincs, illetve az itthon maradást is meg tudtam oldani, hogy a már betervezett szabadság mellé minimális táppénzzel majdnem két hétig leszek itthon. Felvilágosítottak mindennel kapcsolatban, s visszafelé úton mindent beszereztem, hogy napokig ne kelljen mennem sehová. Az orvosi előírásokat betartva véleményem szerint jövő héten már semmi problémám nem lesz.

Amit pozitívumként megéltem, hogy végre helyrejött a gyomrom. Ami negatívumként ért, az első sorban mekkora anyagi kiesés volt, amit most sikerült összehoznom, valamint egyébként is nehezen viselt kijárási korlátozás most totálisan itthon maradásra sarkall. Az egészet próbálom máshogyan értelmezni, tehát sok pihenés, alvás, s minél energikusabban térjek vissza későbbiekben a hétköznapokba. Addig pedig felzárkózom magam sorozatokkal, és filmekkel. Továbbá mindennek utánanézek az interneten, ami eddig érdekelt.

Transamerica (2005)

Magyar cím: Transamerica

Amikor először hallottam a filmről, már akkor tervbe volt véve a megtekintése. Habár elsősorban a színészgárda, és a pozitív vélemények miatt voltam rá kíváncsi. Maga a téma igazából nem mozgat meg semmilyen téren, s a véleményem is szűknek mondható ebből a szempontból. Az alapkoncepció szerint transzszexuális nő épp a műtét előtt tudja meg, hogy van egy fia, aki börtönbe került. Terapeutája azonban a műtéti engedélyt ahhoz köti, hogy rendezi ezt a viszonyt.

Tovább