2020: A pofára esések éve!

Elérkeztünk az év utolsó napjához, s ahogyan azt a blog indulása óta teszem most is készültem egy utolsó bejegyzéssel, amely leginkább évösszegzőként funkcionál.
Az ünnepekkel kapcsolatban a hozzáállásom és véleményem nem változott az elmúlt évben sem. Azaz én akkor tudok ünnepelni, ha annak komoly oka van. Tehát engem totálisan hidegen hagynak a névnapok, születésnapok, és ezzel egyetemben nemzeti ünnepek teljesen, valamint a karácsony és a szilveszter is. Előbbivel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha az embernek van valódi családja, akkor rendkívül jó, hogy van az évben két munkaszüneti nap, amely a legtöbb embernek tényleg munkaszüneti napnak számít, és együtt tud lenni a szeretteivel. A szilvesztert pedig továbbra is a fogyasztás ünnepének tartom, ahol az emberek többsége úgy ünnepel, mintha nem lenne holnap, s eközben totálisan úgy viselkedik, mintha természetes lenne, ha kivetkőzik önmagából. Így úgy vagyok vele, hogy kibírok egy napot az évből, amikor tudatosan nem mozdulok ki a lakásból. Bár tény, hogy nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan is fog működni az ünneplés a járvány miatti kialakult korlátozások fényében. Elöljáróban annyit viszont elmondhatok, hogy nálam a 2020-as év a pofára esések éve volt. De nézzük bővebben mit is jelentett számomra. Tovább

Doktor Balaton: 1×01 (Pilot)

Nehezen kezdek bele új sorozatokba. Főleg akkor, ha az éppenséggel magyar. Szerencsére az elmúlt években készült pár minőségi termék, így aztán sokkal könnyebben veszem rá magam arra, hogy belekezdjek hazai gyártású alkotásba. Több éve annak, hogy TV csatornákat már nem is nézek, és a TV nézés is gyakorlatilag azt jelenti, hogy a korábban lementett tartalmakat tekintem meg a készüléken. Ennek fényében pár napos késéssel tudom olykor felzárkóztatni magam, de ha választanom kellene az elmúlt évekből, akkor azt mondom, hogy az HBO és az RTL Klub szállította azokat a tartalmakat, amelyek meg is tudtak tartani. Így aztán semmi elvárással ültem neki a TV2 új sorozatának, amely ugyan nem lett olyan borzasztó, mint a Bödörék, de részemről nem is lett nézős.

Tovább

Szomszédok: 2.évad (1988)

Epizódok: 19-44.rész

Az első emlékeim a sorozattal kapcsolatban valamikorra a kilencvenes évek elejére tehető. Ugyanis én abban az évben születtem, amikor a széria elindult. Rajongó soha nem voltam, de még a kereskedelmi tévék nem indultak el, s kábel tv hiányában más csatornánk nem volt, így az TV2 és az RTL Klub indulásáig nyomon követtük a magyar televíziót. Szüleim nézték elsősorban, és igazából én nem is szerettem, de nem is utáltam. Nagy elvárásaim gyerekként nem voltak, így akkor még nem is tűntek fel olyan dolog, amelyek eléggé gagyivá tették a sorozatot. Pont ez a gagyiság az, ami miatt egyszer már belekezdtem, de időhiány miatt valahol a második évad közepén abba is hagytam.
Mivel sok néznivalóm amúgy sem volt, és a korlátozások miatt a szabadidőm jelentős részét itthon kellett töltenem, így úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon, és bármi bugyutasága ellenére nekiülök ismét, és felveszem a fonalat ott, ahol abbahagyhattam. A sorozatból összesen 331 epizód készült el 12 év alatt. A széria elsősorban két hetente volt látható, így folyamatosan képernyőn volt, így évadokról nem beszélhetünk. Ámbár az interneten már évadokra vannak bontva, s az alapján, hogy melyik évben melyik epizódok voltak láthatóak. Mivel komolyabban az ünnepek nem kötöttek le, és még az időjárás sem kedvezett, így magamévá tettem az második évadot, azaz az 1988-ban leadott részeket.

Tovább

Karácsony helyett csavargás

A piros napos ünnepekkel eléggé hadilábon állok. Ugyanis én elsősorban olyan személy vagyok, aki akkor tudja magát jól érezni, amikor olyan kedve van. Továbbá akkor tudok ünnepelni, ha arra nyomós indok van. Tehát a névnapok, születésnapok, nemzeti ünnepek, és egyéb ünnepek nálam nagyjából tizenkét éve kiestek. Ugyanis engem kifejezett irritál, ha kötelező jelleggel kell csinálni valamit, vagy kötelező jelleggel kell pofavizitet tartani. Idén a hazautazás teljesen elmaradt, ugyanis ott is jelentős a megbetegedések száma. Továbbá az a döntés született, hogy nem lenne jó, ha egészségesként otthon kapnám el a rokonoktól, barátoktól, vagy ha nem mutatok tüneteket, de fertőző vagyok, akkor pedig én tőlem kapnák el.
Eredeti terv ugyebár úgy volt, hogy valószínűleg egyedül nekivágok a városnak, de végül akadt társaságom, aki sokkal többre értékeli a jó hangulatot, társaságot, mint a ráfeszülést az ünnepre. Így aztán a mai napon kihagyva a fővárosban való császkálást Szentendrére látogattunk el.

Miután a város részén tettünk egy sétát, utána megkóstoltuk a helyi lángost, majd lesétáltunk a Duna korzóra, ahol megtekintettük a kacsákat, amelyekről elkészítettem valószínűleg a sok ezredik fotóimat.

Egyetlen egy negatívum volt az egészben, hogy sajnos csak szentestére oldották fel a korlátozásokat, így sajnos hamar véget ért a csavargás, hiszen este nyolcra már itthon kell lenni. Ámbár tény, hogy még így is remekül sikerült a nap, mintha itthon ültem volna, vagy “kötelező” programokon kellett volna részt vennem.

Drága örökösök: 4.évad

Tavaly év elején az RTL Klub bemutatta új sorozatát. A Drága Örökösökre azonnal lecsaptam, hiszen konkrét koncepciót nem láttam, csak reméltem, hogy jó húzások után folytatódik majd ugyanez a tendencia. Az első rész nekem totálisan nem volt meggyőző, s ez olyannyira igaz volt részemről, hogy ezzel a sorozatot el is kaszáltam. Nem is követtem, s főleg azért nem, mert túl hígnak gondoltam, ha arról van szó, hogy napi sorozat volt, és a koncepciója miatt nekem soknak számított a több tíz rész. Aztán jött egy új személyes ismeretség, akinek ajánlására ismét elővettem a sorozatot, így november elején már túl voltam az első évadon, majd a bevezetett korlátozásoknak köszönhetően nagyon hamar magamévá tettem a második és utána a harmadik évadot is.
Amikor viszont szembefutottam azzal, hogy a negyedik évad lesz az utolsó, akkor annak is nagyon gyorsan nekiálltam, s bizony alig két hét alatt utol is értem magam. Az RTL Klub pedig részben jól időzített, hiszen tulajdonképpen majdnem az év végére képernyőre került a 289. rész, amely lezárta a sorozatot. A minőségre azt tudom mondani, hogy totálisan hullámzó volt, valamint a véleményemet továbbra is fent tartom, hogy kevesebb epizóddal jobban lehetett volna élvezni a szériát.

Tovább

A teacher – 1×01 (Pilot)

A járvány okozta itthonra kényszerülés magával hozta azt a lehetőséget, hogy a sorozataimmal szintre kerüljek. Mivel az évek alatt nagyon sok befejeződött, és nagyon sokat abbahagytam, így úgy döntöttem, hogy ha már a négy fal közt vagyok kénytelen lenni, akkor szépen előszedem a kedvenc sorozatos oldalaimat, és megnézem milyen szériák indultak az elmúlt időszakban. Eddig még olyan nem volt, ami nem tetszett volna, azonban eme széria nem fogott meg, pedig a koncepció érdekes volt.

Tovább

Alien Worlds: 1.évad (2020)

Nem tudom pontosan mikor látott napvilágot a Netflix négy részes sorozata, de többször belefutottam a plakátjába, s sokszor elgondolkoztam, hogy nekifutok, s adok neki egy esélyt. Bevallom nem néztem előzetest sem, s leírást sem, továbbá amiatt is vártam ennyi időt, mert nagyon nehezen kezdek bele új szériákba, s inkább a régiekkel zárkózok fel. Azonban minap mind a négy részt magamévá tettem.

Tovább

Vajon lesz karácsonyi séta?

Sajnálatos módon a kijárási tilalom miatt nem csak a szociális életemre került egy bélyeg, hanem a szabadidős tevékenységeimre is. Így aztán egy ideje nálam a séta annyit jelentett, hogy elmentem sétálni, vagy elintéztem az adott tennivalókat, esetleg elmentem dolgozni. Így aztán nem is meglepő, ha nagyon jól feltudtam zárkózni a sorozataimmal, amelyből egyébként is keveset néztem, azonban most újakra is szert tettem. Ugyan jól szórakoztam, de a friss levegő mindenképpen hiányzott.
Ami kicsit feszélyezett, hogy sajnálatos módon elfogytak a szabadságaim, így aztán a munka jelentősen elvitte a szabadidőm jelentős részét. Ennek is köszönhettem, hogy sokszor a négy fal közt voltam. Kissé frusztráló volt, de úgy voltam vele, hogy nem vagyok beteg, továbbá karanténban sem vagyok, valamint a munkahelyem is megvan még és elég stabil lábakon áll. Eddig. Szerencsére múlt héten átestem az utolsó fogászati kezelésemen, így örültem annak, hogy pontot tehettem ennek az ügynek a végére is. A gyomrom úgy néz ki, hogy kezd helyreállni, és a gyógyszertárban ajánlott vény nélküli szer napi adagját is elkezdtem csökkenteni, így bízom abban, hogy két nap múlva – amikor abbahagyom teljesen – nem fognak visszatérni a problémák, habár megpróbálok odafigyelni az étkezésre. Ez is hozzájárult, hogy kimerültnek érzem magam, hiszen nem aludtam sokszor eleget, de a mai napon kilátogattam a Margitszigetre, ahol egy hónapja nem voltam nagyjából. Remek séta volt a jó levegőn, ámbár kissé csalódott voltam, mert reméltem, hogy majd fel lesz díszítve minimálisan, ami nem történt meg, így csak a japánkertben lévő kacsákat csodálhattam meg.

A város egyébiránt nagyon szép, ahogyan fel van díszítve, de sajnos a korlátozások miatt nem nagyon tudtam eddig szétnézni. Azonban örömmel fogadtam a hírt, hogy szentestére egy napra feloldják a korlátozásokat, így ha minden rendben lesz, akkor mindenképpen megyek este csavarogni. Ugyanis közös megegyezés született, hogy a vírus miatt nem látogatok idén haza, továbbá egyébként sem mozgatott jó ideje a karácsony, hiszen csak azért vártam, mert tudtam, hogy lesz két munkaszüneti napom, amikor pihenhetek. Idén kivételesen jól jártam, hiszen nem akartam műszakcserét, de mégis belementem, így összejött öt egybefüggő nap, s mindenképpen szeretném úgy eltölteni, hogy kicsit kimozdulok itthonról, s kiszellőztetem a fejem.
Azt persze alapul veszem, hogy másnak ez egy fontos ünnep, így aztán mennyire lesz társaságom, azt egyelőre nem tudom. De azért bízok abban, hogy majd találok magam mellé valakit, valakiket, és aztán akár egy jó beszélgetés is társulhat a sétához.

Karácsony előtti séta

Sajnos a korlátozások miatt eléggé megcsappant a szabadiős programom, amit nem a négy fal közt töltök el. Jó pár éve az ünnepeknek tulajdonképpen semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok, de azt el kell ismernem, hogy a karácsonyra való felkészülés elég szemet gyönyörködtető tud lenni. Így aztán most is nyakamba kaptam a várost pár óra erejéig. Ámbár tény, hogy eddig a Bazilikáig, és a fashion street-ig jutottam, s még így sem láttam mindent.

Jurassic World: Camp Cretaceous: 1.évad (2020)

Azt hiszem kevés ember van, aki nem ismerné az 1993-as Jurassic Parkot, amely egy elég komoly franchise-zá nőtte ki magát. Én is a rajongók közé tartozom, igaz már van legalább egy éve is annak már, hogy láttam a filmeket. Ezért is volt számomra meglepő, hogy hogyan is tudtam sikeresen azt elkerülni, hogy a rebootból a Netflixre animációs sorozat készült. Hamar letudható volt, hiszen az első évad csupán nyolc részes, és az epizódok játékideje még a fél órát sem éri el.

Tovább

Lesz-e jobb a helyzet?

Elértünk az év utolsó hónapjához. Sajnos ez az év nem volt túl jó, és azt gondolom, hogy sokak nevében mondhatom azt, annak ellenére, hogy én még viszonylag sikeresen átvészeltem komolyabb problémák nélkül az elmúlt időszakot. Egyrészről itt van a járvány, amely sajnálatos módon nem akar a hétköznapokból eltűnni, sőt. Itt a második hullám, amely jelentősen megnehezíti a mindennapokat. Én az a fajta ember vagyok, aki nem éppenséggel otthonülős, így kicsit megvisel, hogy egy ideje a négy fal közé vagyok zárva.
Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk megmaradt még annak ellenére is, hogy nem vagyok elégedett a fizetésemmel. A munkahelyváltás, és a pozíció váltással szőtt terveim a vírus miatt romba dőltek, hiszen sajnálatos módon rengeteg munkahely szűnt meg, továbbá nagyon sok húzta le ideiglenesen a rolót. Sokan maradtak munkanélküliek. Ugyan munkahelyváltás nélkül megvolt az esély az előre lépésre, de a jelenlegi munkahelyemen sajnos kolléganőm várandóságának muszájból való orvosi megszakításával meghiúsult. Ami kicsit rosszul esett, s nem csak azért, mert előre lépési lehetőségemtől estem el, hanem azért is, mert jóban vagyok vele, így sajnáltam a vele történteket.

Ha fentieket nem számolom, akkor azt kell mondanom, hogy én még javarészt jól is jártam, hiszen a munkahelyem megmaradt, továbbá a lakhatásom is viszonylag biztosított, és a hozzám közelállókat sem érintette súlyosabban a járvány, valamint egyelőre senki nem betegedett meg. Habár akadt pár ember, aki jelezte felém, hogy tesztjük pozitív lett, de egyik sem beteg komolyabban, továbbá olyanokról van szó, akikkel hónapok óta nem találkoztam, lévén mindegyik a korábbi városom lakója.
Mindezek mellett azért nem alakult annyira jól az elmúlt időszak. Fejembe vettem, hogy ideje ismét fogorvost keresni, s a google értékelés és ár hasonlatából találtam egyet, akivel megegyeztem, hogy egyetlen egy kezelést szeretnék, ez pedig nem más, mint a fogkőeltávolítás. Lévén a járvány miatt nem szeretnék semmilyen komolyabb kezelésbe belemenni, hiszen nem szeretném, ha egy kezelés félbeszakadna. Örültem a sikernek a novemberi fizetés után, és meg is fogadtam a fogorvos tanácsát, és beruháztam újabb fogászati termékekbe.
Az örömöm nem tartott sokáig, ugyanis  a sikerszériám hónap közepén kudarcba fulladt, ugyanis napi szinten jelentkezett reggel, este fél órányi fájdalom a fogaimban. Először ínygyulladásra gondoltam, mivel korábban volt már ilyen. Ekkor a már bevált szájöblögető oldatba ruháztam be, de miután a fájdalom nőtt, és hosszabb időre jelentkezett, így visszamentem, ahol röntgen alapján közölték, hogy nincs problémám, valószínűleg arcüreggyulladásom lehet, vagy huzatot kaptam. Ennek ellenére felírásra került egy erős antibiotikum gyulladásra, amely két nap után hasmenést okozott. Ennek kapcsán abbahagytam, mivel nem láttam indokoltnak, így felkerestem egy másik fogorvost, aki szintén megcáfolta az antibiotikum felírásának létjogosultságát, ellenben tájékoztatott, hogy a problémám a mélyen lévő tömésből fakad, ami miatt gyökérkezelés szükséges az elhalt idegek miatt. A beavatkozás sikeres volt, már aznap elmúlt minden fájdalmam, és a második kezelésen is túl vagyok. Ámbár a gyomromat megviselte a sok gyógyszer, azzal még mindig probléma van, de már nem olyan súlyos, mint korábban. Így bízom a legdrágább probiotikum megvásárlása után és a helyes étkezés betartásának sikerességében.

Decemberre be korábban be volt tervezve hazalátogatás, de a vírushelyzet miatt ez lemondásra került mindkét oldalról. A karácsonyt így fent töltöm a fővárosba, s mivel a szilvesztert munka szempontjából bevállaltam, így a szokásos programot tervezem aznap: pottyantani az adott ünnepre, és hazaérve filmezni, pihenni.
A decemberi programom elvileg a város “felfedezése” lett volna karácsonyi kreativitás szempontjából, amely sajnos egyelőre a gyomorproblémák miatt elmaradt. Bízom benne, hogy egy hét alatt ez a dolog megoldódik. Mindenesetre a fizetésem most viszonylag kielégítő volt, s sajnos a korlátozások nagyon ellehetetlenítik a programok szervezését, így végül nagy zenerajongóként megleptem magam a korábban megszeretett fülhallgatóm új modelljével, egy SoundMagic E11-el: 

Bevallom kicsit félve vettem le a polcról több okból is. Egyrészről az előző még bírja a strapát, viszont strapabíróbbnak írták az interneten. Nem tudtam mennyire fogok mellé nyúlni, de egyelőre azt kell mondanom nincs vele probléma. Masszívabb, jobban szól, s elődje megmarad tartaléknak. Természetesen kizárólag a mikrofon nélküli változatot vásároltam meg, hiszen már rendelkezem headsettel.
A maradék két és fél hétre a tervem fényvillamos, a Bazilikánál felállított karácsonyfa megtekintése, továbbá egy utolsó Margitszigeti séta, valamint a kijárási tilalom miatt sorozatpótlás.

Tékasztorik 2 (2020)

Filmekkel kapcsolatban elég hadilábon állok, hiszen azt kell mondanom, hogy évente kevés olyan alkotás készül, amely ténylegesen felkeltené a figyelmemet. Mindezek mellett fontos még azt is megemlítenem, hogy még kevesebb van, amelyiket szeretném moziban megnézni, vagy éppenséggel, ha szembetűnik, hogy elérhető online felületen, akkor szórakoztat, s tetszik. Mint ahogyan a Tékasztoriknál írtam jómagam nem voltam képben, hogy az egykor jobb időszakot is megélt blogból film készült. Mindezek mellett annak idején ugyan belebotlottam, és általában linkek által jutott el hozzám pár írás, így egy véletlen előzetesnek köszönhettem azt, hogy a film már a második résznél jár. Annak ellenére, hogy az elsőt is erősen közepesnek éltem meg, amely mély nyomott nem hagyott bennem, de ennek ellenére valahogy nekifutottam a második résznek. Hiba volt.

Tovább

Tékasztorik (2017)

Annak idején elég sok platformon kerültek bizonyos bejegyzések megosztásra. Ezek egy idő után hozzám is eljutottak, ámbár tény, hogy nem merültem bele elég mélyen. Azt hiszem nem nagyon kell bemutatnom sokak a Tékasztorik blogot, amely valóban tartalmazott jó írásokat. Bevallom az, hogy ez mennyire fedi a valóságot, vagy valóban a valóság került leírásra nem tudom, s nem is éreztem szükségét eme bejegyzés megírásához, hogy utána olvassak. Azonban az, aki dolgozott már olyan munkakörben, amely emberekkel foglalkozik az tudhatja, hogy finom is fogalmazva mennyi agyhalott “valami” mászkál kint az utcán. Ha nem is foglalkozunk vele, de elég egy valakit találni, aki ilyen munkakörben tevékenykedik, s táthatjuk is a szájunkat.
Annak ellenére, hogy három évvel ezelőtt készült a film még csak most jutottam el oda, hogy felfedeztem a létezését. Igaz, ezt is csak azért, mert éppenséggel belefutottam a második rész ajánlójába. Miután elég népszerű lett a blog, így végül úgy döntöttem, hogy egyik este nekifekszek. Persze előtte elkövettem azt a hibát, hogy olvastam róla véleményeket, s tény, hogy ez alapján semmi jóra nem számítottam. Nem mondom, hogy nézhetetlen, de mindenképpen vegyes érzelmekkel pillantottam meg a vége főcímet. 

Tovább

Közelgő ünnepek

Beléptünk a decemberi hónapba, és akaratlanul is elindult az ünnepi káosz. Legalábbis én csak így nevezem, hiszen elég régóta nem tartom a naptárban piros napot jelentő ünnepeket. Leginkább azért, mert nem érzem azt, hogy ezek a napok bármilyen pluszt is jelentenének nekem. Természetesen sokan nem így gondolkodnak, így aztán elindul a vásárlási hullám, és az ünnepi láz, amely természetesen sokszor kifordítja magukból az embereket.
A decemberi hónap elég zsúfoltnak ígérkezik számomra. Nem csak a munka miatt, hanem sajnos időközben fogászati kezelésre kényszerültem, amely nem csak anyagilag, hanem kissé lelkileg is megvisel. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy komolyabb problémával nem állok szemben, s még azt is mondhatom, hogy a koronavírussal sem kerültem “közelebbi” kapcsolatba. Bár bízom benne, hogy ez így is marad. Természetesen várom a szabadnapjaimat, amikor majd nyakamba kaphatom a várost, és megörökíthetem, hogy hogyan is pompázik az fényárban. Mai napon hazafelé egyelőre csak egy fényárban úszó trolit sikerült lencsevégre kapnom.

Szomszédok: 1.évad (1987)

Epizódok: 1-18. 

Egy ideje, ha sorozatokról van szó, akkor hadilábon állok. Sokat abbahagytam, vagy pedig véget ért. S bizony kevés olyan régi kedvenc van, aminek ismét nekiülnék. Leginkább azért, mert vágyam némi újdonságra is. Ebből a szempontból olvasgattam milyen új szériák indultak útnak, de mellette persze folyamatosan fent voltam videómegosztó portálokon, és előszeretettel nézegettem paródia videókat. Így akadtam rá ismét a Szomszédokra, amelynek azt hiszem kétszer futottam neki, de sokáig nem jutottam. Azonban minap eldöntöttem, hogy ismét nekiülök. A széria 12 éven át volt jelen, és minden második csütörtökön került adásba. Komolyabb emlékeim nincsenek róla, hiszen abban az évben indult útnak, amikor én születtem. Így sok érdekességet tartogathat. Mivel kétszer is nekiültem már, így megnéztem meddig jutottam. A sorozat 12 évadosnak van feltüntetve több helyen, és az évadokat az adott évre értendő. Azaz az első évadon túl vagyok, amely tizennyolc epizódot tartalmazott, és 1987-ben került leadásra. 

Tovább