2020: A pofára esések éve!

Elérkeztünk az év utolsó napjához, s ahogyan azt a blog indulása óta teszem most is készültem egy utolsó bejegyzéssel, amely leginkább évösszegzőként funkcionál.
Az ünnepekkel kapcsolatban a hozzáállásom és véleményem nem változott az elmúlt évben sem. Azaz én akkor tudok ünnepelni, ha annak komoly oka van. Tehát engem totálisan hidegen hagynak a névnapok, születésnapok, és ezzel egyetemben nemzeti ünnepek teljesen, valamint a karácsony és a szilveszter is. Előbbivel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha az embernek van valódi családja, akkor rendkívül jó, hogy van az évben két munkaszüneti nap, amely a legtöbb embernek tényleg munkaszüneti napnak számít, és együtt tud lenni a szeretteivel. A szilvesztert pedig továbbra is a fogyasztás ünnepének tartom, ahol az emberek többsége úgy ünnepel, mintha nem lenne holnap, s eközben totálisan úgy viselkedik, mintha természetes lenne, ha kivetkőzik önmagából. Így úgy vagyok vele, hogy kibírok egy napot az évből, amikor tudatosan nem mozdulok ki a lakásból. Bár tény, hogy nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan is fog működni az ünneplés a járvány miatti kialakult korlátozások fényében. Elöljáróban annyit viszont elmondhatok, hogy nálam a 2020-as év a pofára esések éve volt. De nézzük bővebben mit is jelentett számomra. Teljes bejegyzés

Doktor Balaton: 1×01 (Pilot)

Nehezen kezdek bele új sorozatokba. Főleg akkor, ha az éppenséggel magyar. Szerencsére az elmúlt években készült pár minőségi termék, így aztán sokkal könnyebben veszem rá magam arra, hogy belekezdjek hazai gyártású alkotásba. Több éve annak, hogy TV csatornákat már nem is nézek, és a TV nézés is gyakorlatilag azt jelenti, hogy a korábban lementett tartalmakat tekintem meg a készüléken. Ennek fényében pár napos késéssel tudom olykor felzárkóztatni magam, de ha választanom kellene az elmúlt évekből, akkor azt mondom, hogy az HBO és az RTL Klub szállította azokat a tartalmakat, amelyek meg is tudtak tartani. Így aztán semmi elvárással ültem neki a TV2 új sorozatának, amely ugyan nem lett olyan borzasztó, mint a Bödörék, de részemről nem is lett nézős.

Teljes bejegyzés

Szomszédok: 2.évad (1988)

Epizódok: 19-44.rész

Az első emlékeim a sorozattal kapcsolatban valamikorra a kilencvenes évek elejére tehető. Ugyanis én abban az évben születtem, amikor a széria elindult. Rajongó soha nem voltam, de még a kereskedelmi tévék nem indultak el, s kábel tv hiányában más csatornánk nem volt, így az TV2 és az RTL Klub indulásáig nyomon követtük a magyar televíziót. Szüleim nézték elsősorban, és igazából én nem is szerettem, de nem is utáltam. Nagy elvárásaim gyerekként nem voltak, így akkor még nem is tűntek fel olyan dolog, amelyek eléggé gagyivá tették a sorozatot. Pont ez a gagyiság az, ami miatt egyszer már belekezdtem, de időhiány miatt valahol a második évad közepén abba is hagytam.
Mivel sok néznivalóm amúgy sem volt, és a korlátozások miatt a szabadidőm jelentős részét itthon kellett töltenem, így úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon, és bármi bugyutasága ellenére nekiülök ismét, és felveszem a fonalat ott, ahol abbahagyhattam. A sorozatból összesen 331 epizód készült el 12 év alatt. A széria elsősorban két hetente volt látható, így folyamatosan képernyőn volt, így évadokról nem beszélhetünk. Ámbár az interneten már évadokra vannak bontva, s az alapján, hogy melyik évben melyik epizódok voltak láthatóak. Mivel komolyabban az ünnepek nem kötöttek le, és még az időjárás sem kedvezett, így magamévá tettem az második évadot, azaz az 1988-ban leadott részeket.

Teljes bejegyzés

Karácsony helyett csavargás

A piros napos ünnepekkel eléggé hadilábon állok. Ugyanis én elsősorban olyan személy vagyok, aki akkor tudja magát jól érezni, amikor olyan kedve van. Továbbá akkor tudok ünnepelni, ha arra nyomós indok van. Tehát a névnapok, születésnapok, nemzeti ünnepek, és egyéb ünnepek nálam nagyjából tizenkét éve kiestek. Ugyanis engem kifejezett irritál, ha kötelező jelleggel kell csinálni valamit, vagy kötelező jelleggel kell pofavizitet tartani. Idén a hazautazás teljesen elmaradt, ugyanis ott is jelentős a megbetegedések száma. Továbbá az a döntés született, hogy nem lenne jó, ha egészségesként otthon kapnám el a rokonoktól, barátoktól, vagy ha nem mutatok tüneteket, de fertőző vagyok, akkor pedig én tőlem kapnák el.
Eredeti terv ugyebár úgy volt, hogy valószínűleg egyedül nekivágok a városnak, de végül akadt társaságom, aki sokkal többre értékeli a jó hangulatot, társaságot, mint a ráfeszülést az ünnepre. Így aztán a mai napon kihagyva a fővárosban való császkálást Szentendrére látogattunk el.

Miután a város részén tettünk egy sétát, utána megkóstoltuk a helyi lángost, majd lesétáltunk a Duna korzóra, ahol megtekintettük a kacsákat, amelyekről elkészítettem valószínűleg a sok ezredik fotóimat.

Egyetlen egy negatívum volt az egészben, hogy sajnos csak szentestére oldották fel a korlátozásokat, így sajnos hamar véget ért a csavargás, hiszen este nyolcra már itthon kell lenni. Ámbár tény, hogy még így is remekül sikerült a nap, mintha itthon ültem volna, vagy „kötelező” programokon kellett volna részt vennem.

Drága örökösök: 4.évad

Tavaly év elején az RTL Klub bemutatta új sorozatát. A Drága Örökösökre azonnal lecsaptam, hiszen konkrét koncepciót nem láttam, csak reméltem, hogy jó húzások után folytatódik majd ugyanez a tendencia. Az első rész nekem totálisan nem volt meggyőző, s ez olyannyira igaz volt részemről, hogy ezzel a sorozatot el is kaszáltam. Nem is követtem, s főleg azért nem, mert túl hígnak gondoltam, ha arról van szó, hogy napi sorozat volt, és a koncepciója miatt nekem soknak számított a több tíz rész. Aztán jött egy új személyes ismeretség, akinek ajánlására ismét elővettem a sorozatot, így november elején már túl voltam az első évadon, majd a bevezetett korlátozásoknak köszönhetően nagyon hamar magamévá tettem a második és utána a harmadik évadot is.
Amikor viszont szembefutottam azzal, hogy a negyedik évad lesz az utolsó, akkor annak is nagyon gyorsan nekiálltam, s bizony alig két hét alatt utol is értem magam. Az RTL Klub pedig részben jól időzített, hiszen tulajdonképpen majdnem az év végére képernyőre került a 289. rész, amely lezárta a sorozatot. A minőségre azt tudom mondani, hogy totálisan hullámzó volt, valamint a véleményemet továbbra is fent tartom, hogy kevesebb epizóddal jobban lehetett volna élvezni a szériát.

Teljes bejegyzés

A teacher – 1×01 (Pilot)

A járvány okozta itthonra kényszerülés magával hozta azt a lehetőséget, hogy a sorozataimmal szintre kerüljek. Mivel az évek alatt nagyon sok befejeződött, és nagyon sokat abbahagytam, így úgy döntöttem, hogy ha már a négy fal közt vagyok kénytelen lenni, akkor szépen előszedem a kedvenc sorozatos oldalaimat, és megnézem milyen szériák indultak az elmúlt időszakban. Eddig még olyan nem volt, ami nem tetszett volna, azonban eme széria nem fogott meg, pedig a koncepció érdekes volt.

Teljes bejegyzés

Alien Worlds: 1.évad (2020)

Nem tudom pontosan mikor látott napvilágot a Netflix négy részes sorozata, de többször belefutottam a plakátjába, s sokszor elgondolkoztam, hogy nekifutok, s adok neki egy esélyt. Bevallom nem néztem előzetest sem, s leírást sem, továbbá amiatt is vártam ennyi időt, mert nagyon nehezen kezdek bele új szériákba, s inkább a régiekkel zárkózok fel. Azonban minap mind a négy részt magamévá tettem.

Teljes bejegyzés

Vajon lesz karácsonyi séta?

Sajnálatos módon a kijárási tilalom miatt nem csak a szociális életemre került egy bélyeg, hanem a szabadidős tevékenységeimre is. Így aztán egy ideje nálam a séta annyit jelentett, hogy elmentem sétálni, vagy elintéztem az adott tennivalókat, esetleg elmentem dolgozni. Így aztán nem is meglepő, ha nagyon jól feltudtam zárkózni a sorozataimmal, amelyből egyébként is keveset néztem, azonban most újakra is szert tettem. Ugyan jól szórakoztam, de a friss levegő mindenképpen hiányzott.
Ami kicsit feszélyezett, hogy sajnálatos módon elfogytak a szabadságaim, így aztán a munka jelentősen elvitte a szabadidőm jelentős részét. Ennek is köszönhettem, hogy sokszor a négy fal közt voltam. Kissé frusztráló volt, de úgy voltam vele, hogy nem vagyok beteg, továbbá karanténban sem vagyok, valamint a munkahelyem is megvan még és elég stabil lábakon áll. Eddig. Szerencsére múlt héten átestem az utolsó fogászati kezelésemen, így örültem annak, hogy pontot tehettem ennek az ügynek a végére is. A gyomrom úgy néz ki, hogy kezd helyreállni, és a gyógyszertárban ajánlott vény nélküli szer napi adagját is elkezdtem csökkenteni, így bízom abban, hogy két nap múlva – amikor abbahagyom teljesen – nem fognak visszatérni a problémák, habár megpróbálok odafigyelni az étkezésre. Ez is hozzájárult, hogy kimerültnek érzem magam, hiszen nem aludtam sokszor eleget, de a mai napon kilátogattam a Margitszigetre, ahol egy hónapja nem voltam nagyjából. Remek séta volt a jó levegőn, ámbár kissé csalódott voltam, mert reméltem, hogy majd fel lesz díszítve minimálisan, ami nem történt meg, így csak a japánkertben lévő kacsákat csodálhattam meg.

A város egyébiránt nagyon szép, ahogyan fel van díszítve, de sajnos a korlátozások miatt nem nagyon tudtam eddig szétnézni. Azonban örömmel fogadtam a hírt, hogy szentestére egy napra feloldják a korlátozásokat, így ha minden rendben lesz, akkor mindenképpen megyek este csavarogni. Ugyanis közös megegyezés született, hogy a vírus miatt nem látogatok idén haza, továbbá egyébként sem mozgatott jó ideje a karácsony, hiszen csak azért vártam, mert tudtam, hogy lesz két munkaszüneti napom, amikor pihenhetek. Idén kivételesen jól jártam, hiszen nem akartam műszakcserét, de mégis belementem, így összejött öt egybefüggő nap, s mindenképpen szeretném úgy eltölteni, hogy kicsit kimozdulok itthonról, s kiszellőztetem a fejem.
Azt persze alapul veszem, hogy másnak ez egy fontos ünnep, így aztán mennyire lesz társaságom, azt egyelőre nem tudom. De azért bízok abban, hogy majd találok magam mellé valakit, valakiket, és aztán akár egy jó beszélgetés is társulhat a sétához.

Karácsony előtti séta

Sajnos a korlátozások miatt eléggé megcsappant a szabadiős programom, amit nem a négy fal közt töltök el. Jó pár éve az ünnepeknek tulajdonképpen semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok, de azt el kell ismernem, hogy a karácsonyra való felkészülés elég szemet gyönyörködtető tud lenni. Így aztán most is nyakamba kaptam a várost pár óra erejéig. Ámbár tény, hogy eddig a Bazilikáig, és a fashion street-ig jutottam, s még így sem láttam mindent.

Jurassic World: Camp Cretaceous: 1.évad (2020)

Azt hiszem kevés ember van, aki nem ismerné az 1993-as Jurassic Parkot, amely egy elég komoly franchise-zá nőtte ki magát. Én is a rajongók közé tartozom, igaz már van legalább egy éve is annak már, hogy láttam a filmeket. Ezért is volt számomra meglepő, hogy hogyan is tudtam sikeresen azt elkerülni, hogy a rebootból a Netflixre animációs sorozat készült. Hamar letudható volt, hiszen az első évad csupán nyolc részes, és az epizódok játékideje még a fél órát sem éri el.

Teljes bejegyzés