Drága örökösök: 3.évad

Az általam nyomon követett szériák megcsappant számának, és a kormány újabb megszorító intézkedéseinek köszönhetően úgy döntöttem, hogy tovább folytatom a Drága örökösöket annak ellenére, hogy nálam kissé hígnak bizonyult az utóbbi két évad. Ajánlásra adtam neki még egy esélyt még pár hónappal ezelőtt, amit be kell vallanom, hogy nem bántam meg. A négy fal között való időtöltésnek jónak bizonyult, de minden bizonnyal már az évad elején elkaszáltam volna a szériát, ha nem éppen egy világjárvány közepén lennénk. De lentebb ki is fejtem mi is volt az én legnagyobb problémám. 

Tovább

Supernatural: 15.évad

15 évad, mely 327 epizódot foglalt magában tegnap elbúcsúzott ismét egy “matuzsálem”. Sajnos a járványhelyzet miatt az utolsó évad egy évig volt képernyőn, s átcsúszott a következő tévés évadra. De viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ennek ellenére is sikerült lezárást rittyenteni neki. Ami egy ilyen régóta képernyőn lévő szériánál már alap. Habár nálam már rég “kikopott” a kedvencek közül mégis kétszer döntöttem el, hogy abbahagyom. Másodjára azért is tértem vissza, mert tudtam, hogy be fogják fejezni, s ha már ennyi időn át kitartottam, akkor már ezt a kicsit már kibírom. Hatalmas nagy katarzisra természetesen nem számítottam, de mindenképpen furcsa volt a befejező epizód végén, hogy véget ért egy ilyen régen elkezdett széria. Még akkor is, ha számomra fájó volt, hogy szinte saját paródiájává vált a sorozat. 

Tovább

Drága örökösök: 2.évad

A kijárási korlátozásnak is köszönhetően az első évad után elég hamar magamévá sikerült tennem a második évadot is. Habár tény, hogy nagyjából húsz epizóddal volt kevesebb, mint az elődje. Az igazság az, hogy ajánlásra tettem vele még egy próbát, és tény, hogy valóban igaz volt, hogy bizonyos epizódszám után válik izgalmassá a széria. Még úgy is, hogy napi szériáról van szó, aminek azért megvan a maga hátránya, tehát jó pár töltelékrésszel volt dolgom. A második évadnak nagy elvárásokkal ültem le, de sajnos azt kell mondanom, hogy némileg sikerült pofára is esnem vele kapcsolatban. 

Tovább

A második hullám

Bő hat hetünk van hátra a 2020-as évből, de azt hiszem már jó előre látom, hogy miről fog szólni a szokásos év végére szánt évértékelő. Ez nem más lesz, mint a koronavírus, amelynek második hulláma elérkezett. Sajnálatos módon eléggé behatárolja az életemet így, de azt kell mondanom még ennek ellenére is befoghatom a szám, hiszen van hol laknom, van munkahelyem, és személyes ismerőseim közül senki nem betegedett meg, s csak közvetlen ismerősök vannak, akik ismernek olyanokat, akik átestek, vagy épp küzdenek ezzel a kórral. Vannak, akik tagadják a létezését, de akadnak olyanok, akik tulajdonképpen összeesküvéselméleteket gyártanak, és persze olyanok is, akik rettegnek. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor én valahol a középmezőnyben helyezkedek el, hiszen nem tagadom a létezését, de nem is gyártok vagy foglalkozok összeesküvés elméletekkel, továbbá nem is vagyok pánikban. Persze minden lehetőséget alapul vettem, tehát a “mi lesz, ha….” gondolatok már rég átfutottak az agyamon. A megcsappant lehetőségeknek annyira nem örülök, ámbár a korlátozásokat már egyre inkább nehezebben viselem. 

Az egyik dolog, amelyet egyre nehezebben tudok elviselni az a kötelező maszkviselés. A munkámból kifolyólag sajnos kénytelen vagyok nyolc vagy annál több órán keresztül viselni, így nekem színtiszta felüdülés volt, amikor kiléptem az utcára, és lekaphattam az arcomról. Sokfélét kipróbáltam, de igyekeztem az elfogadható áron mozogni, így sajnos teljesen tökéleteset nem sikerült találnom. Olyat, amiben nem izzad be az arcom, amelynek következménye a fülem és a szám környékén történő bőrhámlás, továbbá nap végére nem érzem azt, mintha a fülem le akarna esni. 

A kötelező maszkviseléssel még kibékülnék, de sajnos azt kell mondanom, hogy sajnos a kijárási tilalommal már nem. Ugyan kaptam munkáltatói igazolást, és előrébb is csúszott a délutános műszakom, de sajnos azt kell mondanom, hogy a korlátozással a szabadidős tevékenységem tulajdonképpen majdnem nullára csökkent. Hiszen nem lehet csavarogni a városban, illetve be vagyok korlátozva, ha az időt kell figyelembe vennem, amivel kapcsolatban már volt kellemetlen élményem. Mivel javarészt délután dolgozom, így tulajdonképpen nem akarok a tyúkokkal aludni menni, és a kakasokkal kelni, akkor a munkanapjaimon programot szervezni nem tudok. Tehát marad az, hogy felkelek, és elmegyek dolgozni, ahonnan hazajövök. A másoknál való alvást amúgy se volt sosem kedvencem, de nem nagyon tetszik, hogy amennyiben szórakozni szeretnék, és nem legkésőbb este hétkor lelépni, akkor kénytelen lennék másoknál aludni.
A boltok korábbi zárásának érveit megértem, viszont gyakorlatban ez nem nagyon akar működni. Hiszen elvileg az lenne a cél, hogy kevesebb legyen a tömeg. Ennek ellenére meg pont besűrűsödnek az emberek, és ahogyan láttam elindult az ismételt felvásárlás. Tehát tömött kosarak, tömeg, és persze ingerült emberek, s mindezek mellett több bolt is alkalmazta, hogy már fél hét után nem lehet bemenni a tömeg miatt. Mivel nem vagyok itthon ülős, így sajnos engem megvisel az, hogy ennyire korlátozva vagyok. 

Mi lesz később, még nem tudom. De nagyon bízom benne, hogy tavaszra lerendeződik ez az egész, mert nehezen viselem ezt a káoszt. Azt még inkább, hogy idén már hazautazás nem lesz, mert otthon a család felé jelezte az orvos, mivel fővárosban élek, ami egy gócpont jó lenne, ha nem látogatnék haza. 

A Twitter tündöklése és “bukása”

Az internet térhódításával megjelentek a különböző közösségi portálok, és weboldalak. Vannak nagy túlélők, és voltak nagy bukások is. Olyan népszerű oldalakról is érdemes szót ejteni, amely évekig hatalmas látogatottsággal működött. Ahogyan az otthoni internet elérés megvalósult én is törekedtem arra, hogy ezeken fent legyek. A Twitter volt az, amelyhez úgy csatlakoztam, hogy különösebb késztetést nem éreztem, hogy használjam. A száz feletti követőszámból nagyjából két személyes ismeretség volt. Aztán szépen elkezdtem hanyagolni. 2009 májusában, azaz 11 évvel ezelőtt csatlakoztam az oldalhoz. 5877 rövid bejegyzés született tőlem, de az elmúlt két évben nagyjából 15. 

A követőszám lecsökkent, ami nem is meglepő, hogy nem is voltam nagyon online. A követettek bejegyzései sem érdekeltek, így a mai napon deaktiváltam a profilomat, amely 30 nap belépés nélküli inaktiváció után automatikus végleges törlést vont maga után. Így a mai napon elbúcsúztam tőle. 

Drága örökösök: 1.évad

Tavaly év elején született meg egy bejegyzés tőlem a Drága örökösök bevezető epizódjáról. Az igazság az, hogy nem voltam teljesen tőle elájulva. Ha őszinte akarnék lenni, akkor azt kell mondanom, hogy teljes mértékben csalódtam, hiszen totálisan másfajta sorozatot vártam a bevezető alapján. Mindezek mellett természetesen feltettem magamnak a kérdést, hogy akarom-e folytatni, s nagyjából tíz epizód volt a számítógépen, de valahogy nem tudtam rávenni magam a folytatásra. Ahhoz képest, hogy tavaly januárban indult a széria két év alatt az RTL Klub az elkészített epizódszám alapján négy évadra osztotta a két éve képernyőn lévő sorozatot. Igazából megvoltam lepődve már azon is, hogy mennyire tud is szórakoztató lenni egy olyan sorozat, amelynek első évadja egészen pontosan 81 epizódból áll.
Aztán idén nyáron tovább nőtt az ismeretségi köröm, így kapcsolatba kerültem egy olyan személlyel, aki viszont nézője a sorozatnak. Egyik délután, amikor szóba került ki mit néz, akkor szóba került a sorozat. Ő jelezte, hogy nagyjából az első 15-20 részen kell keresztülesni, hogy az embert beszippantsa a sorozat. Ez a tényállás megállta a helyét? Igen, hiszen nagyjából húsz perce fejeztem be az első évadot. 

Tovább