2020 november havi bejegyzések

Bő hat hetünk van hátra a 2020-as évből, de azt hiszem már jó előre látom, hogy miről fog szólni a szokásos év végére szánt évértékelő. Ez nem más lesz, mint a koronavírus, amelynek második hulláma elérkezett. Sajnálatos módon eléggé behatárolja az életemet így, de azt kell mondanom még ennek ellenére is befoghatom a szám, hiszen van hol laknom, van munkahelyem, és személyes ismerőseim közül senki nem betegedett meg, s csak közvetlen ismerősök vannak, akik ismernek olyanokat, akik átestek, vagy épp küzdenek ezzel a kórral. Vannak, akik tagadják a létezését, de akadnak olyanok, akik tulajdonképpen összeesküvéselméleteket gyártanak, és persze olyanok is, akik rettegnek. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor én valahol a középmezőnyben helyezkedek el, hiszen nem tagadom a létezését, de nem is gyártok vagy foglalkozok összeesküvés elméletekkel, továbbá nem is vagyok pánikban. Persze minden lehetőséget alapul vettem, tehát a „mi lesz, ha….” gondolatok már rég átfutottak az agyamon. A megcsappant lehetőségeknek annyira nem örülök, ámbár a korlátozásokat már egyre inkább nehezebben viselem. 

Az egyik dolog, amelyet egyre nehezebben tudok elviselni az a kötelező maszkviselés. A munkámból kifolyólag sajnos kénytelen vagyok nyolc vagy annál több órán keresztül viselni, így nekem színtiszta felüdülés volt, amikor kiléptem az utcára, és lekaphattam az arcomról. Sokfélét kipróbáltam, de igyekeztem az elfogadható áron mozogni, így sajnos teljesen tökéleteset nem sikerült találnom. Olyat, amiben nem izzad be az arcom, amelynek következménye a fülem és a szám környékén történő bőrhámlás, továbbá nap végére nem érzem azt, mintha a fülem le akarna esni. 

A kötelező maszkviseléssel még kibékülnék, de sajnos azt kell mondanom, hogy sajnos a kijárási tilalommal már nem. Ugyan kaptam munkáltatói igazolást, és előrébb is csúszott a délutános műszakom, de sajnos azt kell mondanom, hogy a korlátozással a szabadidős tevékenységem tulajdonképpen majdnem nullára csökkent. Hiszen nem lehet csavarogni a városban, illetve be vagyok korlátozva, ha az időt kell figyelembe vennem, amivel kapcsolatban már volt kellemetlen élményem. Mivel javarészt délután dolgozom, így tulajdonképpen nem akarok a tyúkokkal aludni menni, és a kakasokkal kelni, akkor a munkanapjaimon programot szervezni nem tudok. Tehát marad az, hogy felkelek, és elmegyek dolgozni, ahonnan hazajövök. A másoknál való alvást amúgy se volt sosem kedvencem, de nem nagyon tetszik, hogy amennyiben szórakozni szeretnék, és nem legkésőbb este hétkor lelépni, akkor kénytelen lennék másoknál aludni.
A boltok korábbi zárásának érveit megértem, viszont gyakorlatban ez nem nagyon akar működni. Hiszen elvileg az lenne a cél, hogy kevesebb legyen a tömeg. Ennek ellenére meg pont besűrűsödnek az emberek, és ahogyan láttam elindult az ismételt felvásárlás. Tehát tömött kosarak, tömeg, és persze ingerült emberek, s mindezek mellett több bolt is alkalmazta, hogy már fél hét után nem lehet bemenni a tömeg miatt. Mivel nem vagyok itthon ülős, így sajnos engem megvisel az, hogy ennyire korlátozva vagyok. 

Mi lesz később, még nem tudom. De nagyon bízom benne, hogy tavaszra lerendeződik ez az egész, mert nehezen viselem ezt a káoszt. Azt még inkább, hogy idén már hazautazás nem lesz, mert otthon a család felé jelezte az orvos, mivel fővárosban élek, ami egy gócpont jó lenne, ha nem látogatnék haza.