The Hunt (2020)

Magyar cím: Vadászat

Sok mindenből tevődik össze egy film, s sokszor nem csak azon múlik egy film sikere, hogy mennyire van jól megcsinálva, hanem attól is, hogy vajon mennyire is képes azt befogadni a célközönség. Többször is említést tettem a filmnézési szokásaimról, s több írásban is megemlítettem, hogy sokszor pont azok a filmek tetszettek legjobban, amelyek elé konkrétan nulla elvárással ültem le, s teljesen kikapcsoltam az agyam. A The Hunt pedig pont az a film volt, amit kérésre szereztem be, s a közös filmnézésig semmilyen anyagot nem láttam róla a plakáton kívül. Valószínűleg nálam ezért is volt ennyire szórakoztató. 

Tovább

A séta hónapja

Én az a fajta ember vagyok, aki sajnos nem tud a fenekén megülni, s egész nap a négy fal közt ülni. Sajnos a járvány jelentősen rányomta a bélyegét a kiruccanási lehetőségekre, de az augusztusban sikerült teljesítenem több, mint 100 km-t, ami talán több is lehetett volna, ha nem felejtem el bekapcsolni az egészség applikációt a telefonomon. 

Polaroid (2019)

Kevés jó horror létezik manapság. Leginkább azért, mert véleményem szerint nagyon egyszerű a felépítése, s emiatt is nehéz olyat alkotni, amely tényleg képes minőségi lenni, és akár többször is újra lehet nézni. Ismételten sikerült belefutnom egy olyanba, amely sajnos egyszer végignézhető darab, de egyébként teljesen felejtős. 

Tovább

Slender Man (2008)

Magyar cím: Slender Man – Az ismeretlen rém 

Elérkezett az idő, hogy elkezdett rákattani ismét a filmnézésre, és azon belül is leginkább a horror műfajra. Ami akkor tud igazán ütni, ha éppenséggel, nem láttam még, és tényleg elég paráztatós. Még annak idején olvastam a Slender Man-ről, de az igazság az, hogy nem nagyon foglalkoztam vele annak köszönhetően, hogy nem nagyon volt kedvem megtekinteni. Most azonban idő volt rá, kedv volt rá. Csak lehet mással jobban jártam volna. 

Tovább

A hosszú hétvége

Abban a szakmában, és munkakörben, amelyben dolgozom olyan, hogy “hosszú hétvége” konkrétan nincs. Van a fizetett ünnepnap és csókolom. Én választottam ezt, tehát semmi jogom nincs panaszra, és igazából nem is nagyon szoktam ezen rugózni. Azzal kapcsolatban viszont szoktam szót emelni, hogy ez mennyire rányomja a bélyegét nálam a szórakozásra. Azaz általában délutános vagyok, aminek köszönhetően oda az egész napom, s a műszak végén nem marad más alternatív szórakozás, minthogy egyedül hazapattyogjak, vagy pedig internetezzek, filmet nézzek. Hiszen későn már senki nem ér rá. A legtöbben délután érnek rá, munka után. Én pedig pont akkor dolgozom. Ez minden bizonnyal változni fog, hogyha a munkakör változás létrejön, ami jelen pillanatban kizárólag a kolléganőm állapotán múlik, hogy hogyan is fog haladni a várandóssága, és komplikáció mentes lesz-e. Mindezek mellett pedig ott vannak a hétvégék, amikor szintén dolgozok általában, így pedig elég nehéz programot szervezni. Azonban most sikerült, s kifejezetten örültem a kirándulásnak, ami indult Pilisszentlászlóról, s folytatódott gyalogtúrában. 

Az útvonalterv nem volt más, mint hogy elsétáljunk Visegrádi várig, így gyakorlatilag több órát sétáltunk az erdőben. A kilátos, s a nyugalom nagyon jó volt, s annak kifejezetten örültem, hogy a saját “ritmusomban” tudtam haladni. Ugyan kicsit fárasztó volt, de harcedzett voltam sétában, így nagyon örültem, hogy végre szép panorámát láthatok. 

Szerencsére nem esett az eső, habár tény, hogy nagyon szeles idő volt. A kilátás tényleg jó volt, s visszafelé pedig komppal mentünk át a túloldalra, ahonnan vonattal jöttünk vissza a fővárosba. Így utólag lőttem egy képet a várról: 

Buhera Mátrix (2007)

A magyar filmekkel kapcsolatban eléggé hadilábon állok, mert sajnos el kell ismerni, hogy a többségük tényleg a majdnem nézhetetlen kategóriába esik. Sajnálatos módon eme nézetem miatt el kell ismernem, hogy jó pár tényleg jó koncepcióval rendelkező alkotást hagytam ki eddig. Már korábban is felkeltette a figyelmem a Buhera Mátrix, bár tény, hogy váratott magára, hogy megnézzem. De mivel jó pár színész feltűnik benne, akik benne vannak A mi kis falunk sorozatban, így végül úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát. 

Tovább

The Invisible Man (2020)

Magyar cím: A láthatatlan ember 

Filmekkel kapcsolatban erősen próbálok odafigyelni, hogy milyen tartalom elé ülök le. Az én személyes véleményem, hogy mostanság kevés ötletes, és valóban jól megvalósított alkotást látni, ami tényleg az elejétől a végéig szórakoztató tud lenni, s nem a modern kor technikai eszközeit használva próbál érvényt szerezni magának. És akkor még nem is ejtettem szót a sokszor sablonos húzásokról, amely tényleg nagyon el tudja rontani a filmélményt. A The Invisible Man idei termés ugyan, s úgy ültem le elé, hogy semmilyen előzetest nem láttam, de elég keményen kijelenthetem, hogy ez az egyszer nézős, és sajnos sablonos fim, amit az ember nem nagyon tud élvezni, ha vannak elvárásai. 

Tovább

Get out (2017)

Magyar cím: Tűnj el! 

Mihez kezd az ember, ha éppenséggel úgy esik a szabadnapja, hogy esetleg kettő is egymás mellett van, továbbá az első napján rendesen kitúrázta magát és pihenne? Nos az emberek többsége – mint ahogyan én is – nem csinál mást, mint leül a számítógép és/vagy a TV elé. A fárasztó nap után nem sok kedvem volt bármit is csinálni, így végül becsatlakoztam én is a közös filmnézésbe, melynek első “példánya” a Get out  volt, mely azért hatalmas nagy sikert nem aratott nálam, mint ahogyan annak idején tette, de végeredményben azt gondolom, hogy szórakoztatóra sikerült. Egyszer mindenképp. 

Tovább

Pangás

Mindenképpen el kell ismernem, hogy ez az év nem teljesen úgy alakul, ahogyan azt terveztem. Az idén bekövetkezett járvány gondoskodott róla, hogy szinte az összes tervemet keresztül húzza. Így sajnos a szabadidős tevékenységek, magánélet továbbá a munkahelyi problémák kezelése sem úgy alakult, ahogyan szerettem volna, hiszen “gyönyörűen” keresztül lettek húzva a számításaim. Sajnos a járványügyi intézkedések továbbra is tartanak, amelyek sajnos továbbra is rányomja a bélyegét a mindennapokra. Mindezt úgy, hogy konkrétan én nem is érzem azt, hogy járvány lenne, hiszen egyetlen egy beteg emberrel sem kerültem kapcsolatba, és olyannal se, aki ismert volna olyat. Természetesen nem azok táborát erősítem, akik összeesküvés elméleteket gyártanak, és egy hatalmas nagy átverésnek gondolják az egészet. Hanem egyre inkább azt érzem, mintha ez az egész sokkal nagyobbnak van beállítva, mint amekkora valójában.
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem volt túl jövedelmező számomra az elmúlt egy hónap, de igyekeztem úgy élni, hogy ez ne nyomja rá a bélyegét a mindennapjaimra. Ebben hatalmas nagy segítségül szolgált, hogy a jelenlegi lakótársam egészen normális, így rá tudtam venni, hogy próbáljuk be A mi kis falunkat, amely olyan jól sikerült, hogy jelenleg a negyedik évadot nézzük épp. Ez az egyik oka annak, hogy jómagam semmiféle új tartalmat nem tudtam magamévá tenni, így semmi újat nem láttam az elmúlt hónapban. Legyen szó sorozatról, vagy filmről.

A másik dolog, amely miatt nem sikerült, hogy folyamatosan dolgozok, s a heti két pihenőnapom szinte sose csúszik egybe, továbbá mindig van valami probléma, amely okán kikapcsolódásként inkább a csavargást választom. Sajnos a problémakör az az, hogy a szabadságokat ki kell adni, továbbá több dolgozónak is voltak beosztás módosítási problémái, amely szinte kivétel nélkül negatívumként csapódott le rám. Vagy kevesen voltunk, és megszakadtunk a munkában, vagy pedig az én beosztásom lett szétszabdalva. Ámbár már akadt példa, hogy a beosztás módosításra nemet mondtam, vagy pedig feltételhez kötöttem, mert úgy érzem nekem is szükségem van pihenésre. És úgy elég nehéz megoldani, ha csak egy nap van, vagy úgy van megoldva, hogy épp délután dolgozom, amely nem csak a csavargás, és programszervezést húzza keresztül, hanem azt is, hogy az emberek többsége késő este nem ér rá, vagy éppenséggel nincs kedve tenni egy sétát a városban, vagy a város csendesebbik részén. Ez valószínűleg változhat, hiszen az egyik munkatársam családalapításba kezdett, így valószínűleg a pozícióváltással megszűnhet az a fajta probléma, hogy a délután elviszi az egész napomat.
Programok terén maradt többször a séta, így például eljutottam először a kopaszi gátra, amelynek létezéséről valahogy elfelejtkeztem. Továbbra is meglepő számomra, hogy tisztában voltam a főváros nagyságával, de mégis folyamatosan fedezek fel újabb és újabb helyeket. 

Nagyon hangulatos, ámbár véleményem szerint ahhoz, hogy egész nap ott legyek ahhoz személy szerint kicsinek találom, s a délutáni órákban talán még zsúfoltnak is mondhatnám. Azonban van szép része is, s remélem a felújítás alatt álló részt is hamarosan elkészítik.