Star Wars IX: The Rise Of Skywalker (2019)

Magyar cím: Star Wars – Skywalker kora

Vannak olyan dolgok, amelyek beépülnek a hétköznapjainkba. Ha vizuális szórakozásról van szó, akkor mindenképpen jó példa a Star Wars, melyet még az is ismer, aki egy filmet sem látott, vagy kifejezetten utálja az egész franchise-t. Emlékszem, amikor gyermek voltam az egész trilógiából nekem csak Darth Vader alakja maradt meg, így furcsálltam is, amikor az előzmény trilógia beúszott, hogy hol is van a hírhedt gonosz. Egészen addig nem értettem, ameddig egyik rajongó osztálytársam nem magyarázta el a sci-fi történetét, és nem értettem meg, s utána nem kezdtem el rajongani érte. Olyannyira, hogy az előzmény trilógia utolsó részét már a moziban ülve néztem. És akkor jött további három rész, amelynek kapcsán csak a fejemet vakarom, hogy ez most mi?

Continue reading

A vírus

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mennyi idő fog eltelni, hogy a “Helyzetjelentés” kategóriában mikor fognak olyan bejegyzések születni, amelyek arról szólnak, hogy merre jártam, mit láttam, kivel voltam, és milyen további terveim vannak. Továbbá mennyi ideig fog tartani, hogy ha ebben a kategóriában bejegyzés születik, akkor nem az lesz a központi téma, hogy jelen pillanatban egy világjárványt próbálunk túlélni, aminél már csak az súlyosabb, hogy ennek kapcsán egy elég erős gazdasági világválság kapcsolódik.
Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem nagyon követtem a híreket, mert úgy voltam vele, hogy nem akarom magam felidegesíteni azokon a digitális szennyen, amely a hírműsorokból, és hírportálokból “folyik”. Ennek kapcsán annyira nem követtem nyomon, hogy mi is volt decemberben, és annyira nem is gondolkoztam azon, hogy mi lesz majd tavasszal, mert az foglalkoztatott, hogy nemsokára itt a jó idő, és végre hosszabb időre ki lehet mozdulni. Aztán hazánkba is megérkezett a  koronavírus. Sokat gondolkoztam azon, hogy írjak-e bejegyzést ezzel kapcsolatban. Aztán úgy döntöttem, hogy végül én is írok róla, de nem arról, amit bármely oldalon lehet olvasni, hanem arról, hogy én rám ez hogyan hatott, s hogyan éltem meg.

Continue reading

Raising Dion: 1.évad

Ahogyan egyre idősebb lettem, s egyre kevesebb szabadidőm lett, így el kellett döntenem, hogy vajon mennyit is áldozok a vizuális szórakozásokra. Gyakorlatilag úgy döntöttem, hogy egyszerűen nem fecsérelhetem el az időmet arra, hogy olyanokat is nézzek, amelyek nem kötnek le, de mégis időt szakítok rájuk. Így történhetett meg, hogy nagyon gyorsan lecsökkentek az általam nézett szériák száma szinte a egy számjegyűre. Szerencsére az elmúlt időszakban igencsak felszökkent az általam követett sorozatok száma, ez köszönhető a Netflix online szolgáltatónak is, amely a sorozatainak aktuális évadait egyben rakja fel. Ilyen a Raising Dion is többek között.

Continue reading

Pál-völgyi barlangrendszer

Mielőtt még minden bezárt volna, előtte egy héttel volt két szabadnapom. Lassan egy éve, hogy felköltöztem Budapestre, de még mindig vannak olyan helyek, ahol nem fordultam meg. Mivel jobban a természet felé húz a szívem, így nagyon örültem,hogy újabb helyet fedeztem fel. Ez volt a Pál-völgyi barlangrendszer. Viszonylag egyszerű volt odajutni, s nagyon élveztem a majdnem egy órás barlangban való bolyongást.

És, ami a legfontosabb volt, hogy a túra végére láthattam denevért is. 

Biciklizés helyett gyaloglás!

A mozgás az életem egyik legfőbb mozgatórugója. Tulajdonképpen nem tudok megmaradni a négy fal között, s csak akkor jellemző rám, amikor nem megyek sehová, ha beteg vagyok, vagy tulajdonképpen majd összeesek a fáradságtól. Sajnálatos módon ez hatványozottan igaz volt a téli hónapokra még akkor is, ha valódi tél nem volt, s csak párszor hullott hó, ami majdnem egy nap alatt el is olvadt.
A telet imádom, ámbár nem a hideg miatt, hanem a látványa az, ami vonz. A hideg megvolt, de sajnos a látvány már nem igazán. Nagyon sokat kivett belőlem, hogy majd szét fagytam, mert egyszerűen nem tudtam kényelmesen felöltözni, hogy ne fázzak, vagy ne legyen akadály a mozgás. Ennek is köszönhető, hogy sajnos érdekesen teltek az elmúlt hónapok, és egyre inkább észrevettem a feszültség jeleit magamon, hogy nem nagyon tudtam kimozdulni rendesen.
Nem csak a blogon, hanem a bejegyzéseken is látszik, hogy teljesen más irányt vett az életem, amióta felköltöztem a fővárosba, amelynek lassan már egy éve. Kevés sorozatot nézek, s azokkal is le vagyok maradva, s akad, hogy akár napokig nem nézek meg új epizódot még akkor is, ha felhalmozódik, s a letöltött film is akár hetekig a laptopom merevlemezén tárolom. Ellenben igyekszem a szabadidőmet mindenképpen kihasználni.

Az elmúlt két hónap javarészt a munkáról szólt. Nagyobb távokat nem tettem meg, így sokszor a séta nálam annyit jelentett, hogy kerülőúton jöttem haza, vagy pedig távolabb eső boltba mentem el vásárolni, mintsem elmenjek valahová. Persze a személyes találkozók megmaradtak, így örültem, hogy azoknak köszönhetően ki tudtam kapcsolódni.
Azért a februárban volt jó pár olyan nap, amikor sütött a nap, és jó idő volt. Legtöbbször mindig akkor, amikor dolgoztam, és akkor mindig megjegyeztem, hogy csak akkor van jó idő, amikor munkanap van. Mivel sok helyen megfordultam már a fővárosban, így mindenképpen szerettem volna olyan helyekre is eljutni, ahol még nem voltam. Mivel elsősorban a természetet kedvelem, ezért a műemlékek, látványosságok másodlagosak voltak. Sokszor futottam bele azokba a villamosokba, buszokba, melyeknek végállomásaként Hűvösvölgy szerepelt. Egyszer azonban itthon eszembe jutott a név, így rákerestem, s örültem, hogy természetről van szó. Így az egyik szabadnapomon gondoltam egyet, s leutaztam. Mindenképpen megfogott a környezet, már csak azzal is, hogy a megelőző napoknak köszönhetően patak is csordogált rendesen.

A patak felett egy hídon kellett átmennem, amely egy kisebb erdőbe vitt be. Nagyon jól esett a séta, habár még kopaszok voltak a fák, de már arra gondoltam milyen gyönyörű lesz, amikor majd minden zöldbe borul, és hallani lehet majd a többféle madárcsicsergést. Nagyon jót kirándultam, s kifejezetten egy vizuális élmény volt, amikor kijutottam a nagy rétre, ahol megpillantottam a nem messze lévő hegyeket, amelyeket természetesen meg is másztam. Igaz, hogy egy pihenőnapom volt, de nem bántam meg, hogy erre ment el, mert kikapcsolódtam, valamint nagyon jó volt a friss levegő is, arról nem is beszélve, hogy ez nekem mekkora újdonság volt.

A jó időnek köszönhetően többször előfordult, hogy munka előtt a Margitszigeten is tiszteletemet tettem, ahol épp a sziget felkészítése folyik a tavaszra. Készülnek az új virágágyások, és rendbe szedik az elhanyagolt részeket. Természetesen ezekről is igyekeztem minél művészibb fotókat készíteni.

Ami mindenképpen pozitív, hogy ismét elkezdtem használni a telefonom egészség applikációját, mellyel mértem, hogy az adott hónapban mennyit gyalogoltam. Az, hogy mennyire nem tudok megmaradni a seggemen, az gyönyörűen látszik abból, hogy a legyalogolt táv 100 km felett volt.
Bízom benne, hogy lesz ennyire jó a március, s lesz valódi tavasz, amelyet már nagyon várok, hiszen akkor indul majd meg az igazi csavargás.