Szinte észrevétlenül, de elszaladt fejünk felett ismét a nyár, s lassan elmondható, hogy már szeptember közepén vagyunk. Mindezt úgy, hogy jómagamnak kivételesen eseménydúsnak volt mondható ez a rövid időszak.
Az egész ugyebár kezdődött azzal, hogy április utolsó napján befejeztem a munkát a második munkahelyemen három év után, s majd a következő munkanapon felvéve a fizetésem, s a kilépő papírjaimat hátrahagytam mindent, s felköltöztem Budapestre. Ennek oka elsősorban az volt, hogy sajnos hiába laktam megyeszékhelyen nem igazán tudtam elhelyezkedni, s nem is igazán éreztem azt, hogy az életem előre haladna, aminek elsősorban a fizetés, és a munkahelyhiány volt az oka. Tehát akármennyire is volt egy munkahely rossz, akkor is kapaszkodni kellett belé, mert nem volt másik. Vagy, ha ott is hagyta az ember, akkor ha nem volt szerencséje akár hónapokig kereste a következőt. A hagyományos módszert alkalmaz önéletrajz kiküldéssel felköltözéskor gyakorlatilag egy szabad hétvégém volt, s máris munkába álltam.
Megfogadtam, hogy támaszkodok az összegyűjtött pénzemre, s nem vállalom el az elsőt, amelyik szembe jön. Ennek ellenére csak sikerült rögtön az elsőre igent mondanom, ahová felvettek volna, így aztán bekerültem egy kisebb magánvállalkozóhoz, ahol sajnálatos módon több olyan dolog is volt, amely nem tetszett nekem. Ugyan hősiesen viseltem ezeket a kisebb, de annál jobban frusztráló dolgokat, mígnem két héttel ezelőttig sikeresen összecsaptak a hullámok a fejem felett.
Első körben tudni érdemes, hogy nagyobb városban könnyebben találtam szórakozási lehetőséget, továbbá az új ismerősi kör is lehetővé tette, hogy végre ne a négy fal között kuksoljak, vagy pedig különböző virtuális programok segítségével tartsam a kapcsolatot másokkal. Ennek is volt köszönhető, hogy a programok, és a rövid időre párkapcsolatra változó párkapcsolati státuszom rendesen elvitte az időmet. Egyrészről otthonról is megtapasztaltam azt a bizonyos fekáliakavarást, amely az váltotta ki, hogy mertem változtatni, s otthagyni mindent, mely burkolt irigységet szült. Mindezek mellett pedig egy olyan probléma merült fel a munkahelyemen, amelyet véleményem szerint nem kezeltek helyesen, s emberhez méltón, mely arra ösztönzött, hogy azonnali hatállyal felmondjak, s másnap már munkanélküliként ébredjek.
Igazából gondolkodásra ösztökélt, hogy saját magammal kapcsolatban talán nem is vagyok annyira objektív, hiszen nem éreztem magam elég tökösnek. Úgy sem, hogy képes voltam majdnem kétszáz kilométerre arrébb költözni, továbbá pár embert „kitakarítani” az életemből a hozzáállása miatt. Mindezek mellett pedig ott van, hogy képes voltam felmondani úgy, hogy nem volt másik munkahelyem. Természetesen nem bírtam magammal, így vasárnap este műszak után hazaérve már küldözgettem is önéletrajzokat. Úgy gondoltam másnap sétálok, s a cél a Normafa lesz, még szép idő van. Végül nem jutottam fel, ugyanis vissza kellett fordulnom, hogy odaérjek az üzemorvoshoz alkalmassági vizsgálatra. Tíz órával a műszakom letétele után már fel is vettek a következő munkahelyre. Azaz fél napot voltam munkanélküli. Mivel minden hivatalosan ment, így nem is tudtam azonnal munkába állni, de összesen négy napot töltöttem csak itthon.
A négy napot igyekeztem pihenéssel tölteni. Két napot odahaza töltöttem, míg a maradék kettőt pedig idefent. Igazából csak a Margitszigetig jutottam ismét, ahol a mókusokban gyönyörködtem, ahogyan keresik az élelmet a téli időszakra.
Az igazság az, hogy egyelőre jónak néz ki a munkahely, amit találtam. Legalábbis normálisabb, mint az előző. Elég már csak abból kiindulni, hogy legalább nyolc órás munka, s nem pedig napi tizenvalahány. Mindenesetre tény, hogy ismét egy nyugodtabb időszak elé nézek, amellyel kapcsolatban bízok, hogy jövedelmező lesz számomra.
