The Big Bang Theory: 12.évad

Több, mint egy hete már annak, hogy legyűrtem a The Big Bang Theory 12.évadát, amely nem évad, hanem sorozatzáró is lett annak köszönhetően, hogy az egyik főszereplő nem akarta megújítani a szerződését egy újabb évadra. Én már régóta nem vagyok nagy rajongója a sorozatnak, de mivel nagyon kevés néznivaló akadt, így egyszeri abbahagyásom után ismét nekiálltam, s végül szokásos megnéznivalóvá nőtte ki magát. Mivel heti húsz perc belefért az időmbe, így végül nem váltam meg tőle. Azonban tény, hogy többnyire évad végén legtöbbször arra sem emlékeztem, hogy mi volt az epizódok java részében.
Ha már előre tudott volt, hogy a széria be fog fejeződni, én nagyon vártam, hogy majd hogyan is fogják lezárni, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez maximum egy évadzárónak mehetett volna el, abból is a gyengébből.

Continue reading

Chernobyl – 1×01 (Pilot)

Ugyan nem szerettem az HBO saját gyártású sorozatait, de azt kell mondanom, hogy ha valamibe belefog, akkor bizony érdemes figyelmet szentelni rá, továbbá bepróbálni legalább az első részt, hogyha olyan alapkoncepciót  vesz alapul, ami az embernek bejöhet.
A Chernobyl katasztrófájáról szerintem nem nagyon van ember a földön, aki ne hallott volna. Engem kifejezetten érdekel, és nagyon sokat olvastam róla, valamint néztem róla videóanyagot. Ezért is voltam kíváncsi, hogy vajon ezt a témát felölelő sorozat vajon milyen lesz?

Continue reading

Big City Life

Hatalmas zenerajongó lévén ehhez a bejegyzéshez, és a címéhez tökéletesen illik a Mattafix – Big City Life című zenéje. Ugyanis én is hasonló módon előadhatom ezt a számot, ha alapul vesszük az elmúlt hetek eseményeit.
Úgy vélem, hogy egy objektíven, és logikusan gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy ma milyen helyzetek uralkodnak az országban, továbbá milyen szituációkkal, és élethelyzetekkel kell szembenéznie az embereknek. A függetlenedés kitolódása, és mellé a kiszolgáltatottság szülőktől, rokonoktól, partnerektől pedig lassan szociális problémává növi ki magát. Ahogyan teltek az évek – annak ellenére, hogy szülői részről ez teljesen normálisnak vélték – engem elkezdett frusztrálni az, hogy a keresetem egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy függetlenedni tudjak. S amennyiben lemondok minden luxusról úgy, hogy nem is élek luxusban, akkor is évekbe telne, mire valamit is tudnék kezdeni magammal. Abba pedig végképp nem akartam belemenni, hogy egy párkapcsolat rántson ki az otthoni falak közül, hogy aztán egy másik embertől függjek. Így aztán tavalyi elhatarozásom előkészületekben, és sprólásban jelent meg, melynek végeredménye pedig az lett, hogy május elején budapesti lakos lettem. 

Az előző munkahelyemen sok probléma volt, amelynek rákfejéne leginkább abból fakadt, hogy szinte csak női kollégáim voltak, így sajnos megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor hátrányos diszkrimináció ér azért, mert milyen nemű vagyok. Ehhez nem akartam asszisztálni, így nagy megkönnyebülés volt a felmondás, és bíztam benne, hogy nem kell majd visszamondanom, ha valami közbejön. Szerencsére nem így történt. Nem vagyok a lusta fajta, s ugyan nagyon bátorítottak, hogy nem lesz gond, de az utolsó hétben mégis elkapott egy minimális pánik. Mindez úgy, hogy három havi spórolt pénzem volt a bankszámlámon, és biztos volt a felköltözés.
Végül a költözés az ünnep után közvetlenül történt meg. Első dolgom volt a bérlet megvásárlása, s másnap állásinterjúkra való járkálás. Ami olyan jól sült el, hogy tulajdonképpen felkerülésemkor volt egy szabad éjszakám, egy pénteki napom, és egy szabad hétvégém. Ugyanis már próbanapoztam a következő hét hétfőjén. A műszak közepén, már további napokról volt szó, majd a további napokban már az egész havi beosztás megbeszélése volt napirenden. Egyelőre munka van, aztán meglátom mennyire lesz tartós, illetve vállalható. 

A fő dolog nálam egyértelműen az volt, hogy ki tudjak mozdulni. Sajnos a lakóhelyemen a szórakozási tevékenységeim nagyon beszűkültek, lévén megyeszékhely kapcsán sem voltunk elárasztva. Csak úgy, mint munkahelyekkel, és azok alacsonyan tartott fizetéseivel. A cél az egyedül való közlekedés volt úgy, hogy még mobiltelefon nélkül is hazataláljak, továbbá rögzüljenek a területek, és azok elnevezései. Egy hét alatt, már kívülről tudom, hogy hogyan kell eljutnom a Margitszgetre, ahol eddig csak a rossz időben fürdőző kacsákat örökíthettem meg.:

Sajnos az időjárás nem kedvezett, de az esernyő mindig kéznél volt. Igyekeztem mindent körbejárni, bár tény, hogy még így is akadt, ahová nem jutottam fel. Odahaza sokat bicikliztem, így aztán nem kis mozgásigényem alakult ki. Azonban a fővárosban a közlekedési morál miatt nem is mertem biciklivel való közlekedésben gondolkodni, így végül maradt a sok séta zenehallgatással. Szerencsére azért voltak szebb napok, amikor csatangolhattam a város zöld részein.