Egyenes évzárás!

Aki nyomon követi a blogon lévő bejegyzéseket, annak nyilván nem ismeretlen, hogy nem vagyok ünnepeket tartó típus, továbbá a szilveszter az, amit a legkevésbé tolerálok. Ennek ellenére jó szokásomhoz híven az év végén ismét kilövök egy bejegyzést azzal kapcsolatban, hogy milyen évem is volt.
Az év kezdés nekem kicsit nehezen ment, hiszen a decemberi ünnepi munkabeosztás gondoskodott arról, hogy bizony ne úgy álljak neki a dolgoknak, ahogyan kellene. Gyakorlatilag az egész január arról szólt, hogy szenvedtem a fáradságtól, hiszen nem nagyon tudtam kipihenni magam, majd ez folytatódott februárban is. Szerencsére a március már kellemesebben telt, hiszen akkor végre az évek óta tervezgetett kerékpár vásárlás is megvalósult, habár továbbra is követte az anyagi ingadozásom, azaz spórolt pénzem továbbra sem volt, így könnyen estem át a ló túl oldalára, de legalább könnyű volt, hogy ki tudtam mozdulni itthonról ténylegesebben. Ugyan nem egy sima kerékpárról volt szó, de nem is a legdrágábbról, de arra mindenképpen rájöttem, hogy bizony nem mindegy milyen bicikliről van szó. Míg a korábbival 20 km távolság volt vagy egy óra, és közben majd kiköptem a tüdőmet, addig ezzel a “csodával” lerövidült 40 perc környékére, és még utána is volt kedvem tekeregni. 

Ezután természetesen elindult a csavargások ideje, így hát nem volt más vágyam, mint a jó idő. Végül májusban ismét úgy hozta a sors, hogy eljutottam a fővárosba, ahol több mindent megtudtam végre nézni. Így már sokkal több élménnyel tértem haza. Főleg úgy, hogy ismét volt egy kis változás a munkahelyemen, amelynek köszönhetően immáron másodjára sikerült kifognom azt, hogy egész nyáron dolgoztam, amelynek az lett a végeredménye, hogy azt sem tudtam melyik dimenzióban vagyok sokszor. Nem elég, hogy meg lehetett dögleni a melegtől, de még teljesen le is fáradtam már attól, hogy alig kapott az ember levegőt olyan meleg volt. Persze ismét eljutottam a strandra. Egyszer. Augusztusban megvásároltam az első laptopom, amelynek köszönhetően továbbra sem sikerült spórolt pénzt összekuporgatni, így megint úgy indultam neki a szeptembernek, hogy semmi vasam nem volt. Habár tervben volt a pesti út, de meghiúsult mindkét oldalról, ugyanis sikerült le is betegednem. Persze nem akartam egész héten otthon dögleni, így mindent megtettem, hogy a szabad hétvégémre utazásra alkalmas állapotba legyek, így végül lett egy szegedi kiruccanás. Mindezek mellett pedig az új Tomb Raider is megjelent.
Ha ez még nem lett volna elég, akkor az október vége, november eleje nem kis változást okozott. Első körben ismét feljutottam a fővárosba, ám most kilenc napot töltöttem fen, melynek keretén belül ismerősömmel felvetettük egy lehetőséget, amelynek központjában az én fővárosba való felköltözésem állna a nagyobb bér és élhetőbb munkamorál lehetősége miatt. Végül ez évi felköltözést hanyagoltam spórolt pénz hiánya miatt, ellenben az előző hónapban lecseréltem a telefonomat. Ugyan feltöltőkártyás szerettem volna maradni, de végül előfizetésesre váltottam. Ebben a hónapban ismét felutaztam a fővárosba, habár csak egy napra, és más dolog miatt, de bizonyos hiányos kérdésekre is választ kaptam, amelyek a tervekkel kapcsolatban merültek fel. 

És mi a helyzet?
A decemberi bérezésben voltak plusz juttatások, így elmondhatom, hogy ezeknek köszönhetően anyagilag végre egyenesbe jöttem. Ugyan nagy mennyiségű összeg nem marad a számlámon a jövő heti fizetés előtt, de legalább marad. Immáron táblázat formájában költségkiadást csináltam, hogy minél hatékonyabban tudjam a kiadásaimat átlátni. Rájöttem ugyanis, a “ennyi pénznek kell maradnia a számlámon” nem működőképes. Ha napra pontosan beosztom, akkor jobban átlátom a pénzügyeimet.
Ezek mellett szilveszteri fogadalmam, hogy egészségesebben fogok élni, ami minden bizonnyal az anyagiakon is megfog látszódni. Február végén majd egyeztetek, hogy a felköltözési lehetőség még adott-e. Ha igen, akkor a részletek meg lesznek beszélve, melyet majd egy március közepei felmondás, és egy április elejei felköltözés fog majd követni. 

Being Human US: 2.évad

Az igazság az, hogy bő tíz évvel ezelőtt nagyon faltam a sorozatot. Az a fajta voltam, aki elkezdett egyet azt egészen addig nézte, még az adott sorozatot le nem lőtték, vagy be nem fejeződött. Még akkor is, amikor már szinte nézhetetlen szintre emelkedett a “minőség”. Aztán elindult a tartós munka időszaka, és a szabadidő és magánélet megkövetelte, hogy ami nem érdekel, azt bizony ne nézzem. Míg annak idején 15-20 szériát is követtem, most van nagyjából 5, amit nézek. Ennek is köszönhetem, hogy egyre inkább belenézek új sorozatokba, valamint régieket nézek újra.
Ugyan nem csinálok videókat, s csak nézőként használom a youtube-ot, de azért olykor a kedvenc sorozataim kedvenc jeleneteit újranézem. Ennek is köszönhettem, hogy a 2011-ben indult Being Human amerikai változatának egyik jelenetére akadtam, amelynek annak idején az első évadát végignéztem, de hogy aztán miért is nem néztem tovább, rejtély. Mindenesetre nyolc év után ismét elővettem, s lehet akkor tud szórakoztató lenni, ha egyben nézi meg az ember. 

Continue reading

Megérkezett!

Többször értekeztem arról, hogy számomra mekkora nagy érvágás az, hogy nekem nincs ünnepi hangulatom decemberben, hiszen az esetek túlnyomó többségében semmilyen formában nincs csapadék, holott nálam a tél egyenlő a havazással, ami nekem nagyon gyönyörű tud lenni. Úgy tűnik idén csak szerencsénk lesz, és lehet fehér karácsonyunk. Legalábbis ma már fehérbe borult az ország jelentős része. 

Természetesen azonnal elkezdtem “őrült” módjára fényképezgetni, s ezzel is tesztelve, hogy mit is tud valójában a múlt hónapban megvásárolt Huawei Mate 20 Lite telefonom. Fényképezőgép minőség nem várható el egy telefontól, de azt gondolom, hogy középkategóriás készülékként elég szépen teljesít, ha megnézzük, hogy délelőtti, délutáni, és végül esti képeket is lőttem vele. Azt gondolom nem lőttem mellé (ismét) ezzel a vásárlással. 

Miért utálok moziba járni?

A filmes írásaimban az esetek többségében megemlítem, hogy a szóban forgó alkotást hol is tekintettem meg. Általában szót ejtek a miértekről, azaz miért itthon néztem meg, vagy miért a moziban. Ami egyébiránt azért is érdekes, mert átlagban kevés film szokott érdekelni, s mivel időmbe beleférne, és anyagilag is megengedhetném magamnak, de az esetek többségében mégis kimarad a mozizás. Ennek pedig egyetlen oka van: gyakorlatilag utálok moziba járni. Eme bejegyzés keretében összeszedem, hogy mik azok a hatások, amelyek engem érve a moziteremben csak nagyon indokolt esetben veszek jegyet és megyek el filmet nézni.

Continue reading

Háttal az ünnepeknek!

Aki rendszeresen követi nyomon a bejegyzéseimet főleg a Helyzetjelentés kategóriában az minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy nagyjából nyolc évvel ezelőtt szinte teljesen felhagytam azzal, hogy az ünnepeket tartsam. Egy ideig csak becsuktam a szobám ajtaját, és ezzel kizártam az egészet, de miután tartós munkahelyet találtam úgy döntöttem, hogy felnőttként elég érett vagyok ahhoz, hogy ne úgy viselkedjek a magánéletemben, ahogyan a mások elvárják. Így onnantól kezdve nálam megszűntek névnapok, születésnapok, állami és keresztény ünnepek. Névnapokkal, s születésnapokkal úgy vagyok, hogy nem szoktam fejben tartani, amely olykor nem kis sértődéseket eredményezett. Részben érthető, hogy sokaknak ezek a napok fontosak, de részben viszont nem, hiszen az, hogy milyen név van felírva a naptárban az adott napra, vagy melyik napra esik az illető születésének évfordulója tulajdonképpen lényegtelen. Jómagam pedig soha nem szerettem, ha valakit körbe kell ugrálni lényegtelen dologért. Szerencsére ezeket sikeresen kilőttem azokkal az érvekkel, mely szerint én nem tartom sem a névnapomat, sem pedig a születésnapomat, a fenti okokkal indokolva. Azaz a napomat nem befolyásolja, hogy milyen név van írva aznapra a naptárban, továbbá mely napon növekszik eggyel az életkorom. Arról nem is beszélve, hogy mennyire is utáltam, amikor mások körbeugrálva köszöntgettek, miközben jó párral a kapcsolatom egyébként sem volt közeli, valamint nem is éreztem úgy, hogy az adott nap más lett volna, mint a többi.
Az állami ünnepeket soha nem éreztem sajátomnak, s tulajdonképpen valahogy hidegen is hagytak. A hagyományokon alapuló ünnepek is csak gyerekként fogtak meg, így a húsvétból és a karácsonyból úgy érzem kinőttem. Mindazonáltal azt gondolom, hogy az emberek kapcsolataikat ne ünnepnapokon ápolják, hanem törekedjenek azoknak a hétköznapi életben való megvalósításán is. És mivel én ezt meg is teszem, így például nálam a karácsony annyival másabb, mint a többi nap, hogy ilyenkor többnyire nem tudok programot tervezni másokkal, így marad az itthon ülés, vagy a sétálás. A szilvesztert pedig végleg eltemettem lassan tíz éve, hiszen nem dohányzóként, és nem ivóként sajnos kulturált programot nem tudtam összehozni másokkal, amelynek a vége nem tervezett berúgás lett volna.

Fentiek fényében teljes mértékben hidegen hagynak az ünnepek. Nem készülök kirittyenteni a házat fényfüzérrel, s nem is tervezek hatalmas karácsonyi zabálást, de szilveszteri bulit sem. Azon emberek közé tartozom akinek olyan közegben dolgozik, ahol az ünnepeknek jelentősége van a munkájában. Így én megpróbálok egyet nyelni, és mindenképpen túlélni a hónapot, miközben minden egyes vásárlásomnál megtekinthetem, hogy egyes emberek mennyire kiköltekezve magukból túlértékelik az ünnepet, melyet visszafogott január fog követni.
Engem tulajdonképpen csak az érdekel, hogy a jövő héten mennyi pénz fogja ütni a markomat fizetés gyanánt, hiszen érkeznek a bónuszok, és egyéb egyszeri juttatások, valamint roppant mód érdekel, hogy vajon mennyivel is fog nőni a bérem jövőre. Ugyanis jelen helyzetben továbbra is a terv a fővárosba való költözés, amelynek esélye jelenleg is 50-50%. Anyagi tartalékot mindenképpen fel akarok halmozni, valamint február végén, és március elején fog végleg eldőlni, hogy a terv megvalósul-e, ami már nem rajtam fog múlni.

The Predator (2018)

Magyar cím: A ragadozó

Az elmúlt években több próbálkozás volt a Predator franchisefelélesztésére, így amikor kiderült, hogy készül az új film, amely egyébiránt mind anyagilag és kritikailag bukott egyet úgy döntöttem, hogy megtekintem, hogy hogyan szerepelt a mozipénztáraknál az összes film. Kissé meglepett engem, hogy mennyi film készült a “témában”, miközben igazából anyagilag soha nem sikerült kiemelkedőt alkotnia. Történetileg is talán az első két rész, amire rá lehet mondani, hogy viszonylag nézhető, és élvezhető volt. Én nem voltam soha rajongó, s talán ennek is köszönhető, hogy az eddig elkészült összes Predator filmet tudtam élvezni annak ellenére, hogy különösebben nem érdekelt a franchise.
A 2018-as változat sem hozott annyira lázba, főleg az előzetese alapján. Így úgy voltam vele, hogy megvárom majd, amikor elérhető lesz, és megnézem itthon, amely meg is történt a hétvégén. Mint ahogyan fentebb is írtam soha nem voltam rajongó, és viszonylag az összes Predator filmet tudtam élvezni, habár egyik sem hagyott bennem mély nyomott. Azonban azt kell mondanom, hogy az új, 2018-as változat borzasztóra sikerült.

Continue reading