Platform: PC
Azt hiszem mindenki járt már úgy, hogy belefutott egy előzetesbe, amely annyira beszippantotta őt, hogy mielőtt véget ért volna a szóban forgó videó már tudta nagyon jól, hogy a reklámozott anyagot mindenképpen magáévá akarja tenni. Függetlenül, hogy milyen vizuális szórakozásról volt szó. Jómagam nagyon válogatós vagyok, így amikor ilyennel kerülök szembe, akkor ott lehetőség van: az adott dolog vagy nagyon fog tetszeni, vagy nagyon nem. Így jártam az Unravel esetében is, amelynek pusztán előzetese megvett kilóra annyira, hogy tőlem teljesen idegen dolgot műveljek. Azaz a megjelenés után pár nappal teljes áron látatlanba megvásároljam a szóban forgó címet. Hatezer forintról volt szó, amely csekély összeg, ha a játékipar erősen reklámozott címeihez hasonlítjuk.
A játék kilóra megvett az egyediségével, játékmenetével, valamint a zenei megvalósításával. Utóbbi nem is csoda zenerajongóként, hiszen nem csak fülbemászó muzsikáról van szó, hanem a betétdalok közül jó pár akár relaxációs zeneként is funkcionálhatna elalváshoz nálam, ha nem látnám magam előtt a játékot. A játékot azóta többször végigjátszottam, s el is gondolkoztam többször, hogy vajon hogyan is lehetne ebből második részt csinálni. Aztán a semmiből mindenféle előjel nélkül megjelent a második rész előzetese, mely nálam nagy meglepetés volt. Főleg úgy, hogy az alkotók nem kedvcsinálót dobtak össze elsősorban, hanem megjelenést promotáló videóanyagot. Részben jó döntés volt, hiszen akinek tetszett rögtön lecsaphatott rá. Aki pedig nem számolta bele a havi költségvetésébe pedig csorgathatta a nyálát a játékra. Az első pálya kipróbálható volt ingyen, így nem is csoda, hogy ahogyan végéhez értem azonnal megvásároltam a teljes verziót. Szerencsére az alkotók nem voltak profitorientáltak az első rész sikeréből felbuzdulva, így szintén egy szolid hatezer forintos árcímkét róttak ki a második részre.
