2018 február havi bejegyzések

Kicsit nehezen mentem neki a február hónapban. A többi emberhez hasonlóan engem is elért az a bizonyos téli átmeneti depresszió. Egyrészről ott volt a decemberi hónap, amely az ünnep által generált vásárlási hullámnak köszönhetően eléggé lefárasztott. Nem csak magánélet, de munka szempontjából is sikerült teljesen „kifinganom”, s ahogyan nekilendültem az új évnek egyetlen egy dolgot vártam: mikor tudok már hosszabban pihenni. Természetesen minden úgy csináltam, ahogyan eddig. Megvolt a megszokott ritmusom, s mentem dolgozni, s közben mindig néztem, hogy mikor is lesz a szabadságom, hiszen egyetlen egy fix hetet kértem, mely májusban lesz.
Ugyan úgy gondoltam minden oké lesz, azonban elindult egy remek kis vírusos betegség, amelyhez társult még az influenza szezon is. Ahogyan rászoktam lassan egy éve a mindenféle gyógytea fogyasztására, így minden bizonnyal ez (is) segíthetett abban, hogy ezeket a betegségeket sikeresen elkerüljem, ami az ismerőseimre, családtagjaimra, kollégáimra nem volt igaz. Idehaza egyértelmű volt, hogy kerülnöm kell a betegeket, illetve minimalizáljam az egy légtérben való létet. Azonban az ismerősöket érintő betegség már kissé frusztráltan érintett, hiszen a közös programok estek áldozatul a makacs betegségeknek. A munka miatt pedig egy megszűnt program helyére találni másikat, másokkal bizony nem könnyű. Azonban a munkahelyemet is elérte a hullám, amelynek köszönhetően olyan beosztás átvariálás történt, amire még nem volt példa. Nem csak amióta itt dolgozom, hanem a működés megkezdése óta. Így csak reménykedtem, hogy engem nem fog kényelmetlenül érinteni azon felül, hogy két ember helyett kellett dolgozni. Azonban felcsillant a szemem, amikor kiderült, hogy a hónap elején majd egy hetet itthon lehetek. De persze jött a fekete leves.

Egyrészről a táppénzen, és a szabadságra küldött betegek számától függött, hogy az adott szabadságot meg tudom-e kezdeni. Mindezek mellett egyik napról a másikra szinte minden előjel nélkül sikerült nekem is megbetegednek, ami azért is volt frusztráló, mert nem tudtam, hogy mi is lesz a végkimenetele, illetve végig tudom-e majd vinni az adott hetet. Amit tudtam, hogy nem szeretném táppénzzel meghosszabbítani a szabadságomat, így hát elkezdtem betegen végigdolgozni a hetet. Annyi szerencsém volt, hogy pusztán megfázásról volt szó, hiszen nagyjából három napig szenvedtem úgy, hogy a taknyom-nyálam egyben volt. Utána pedig szépen fokozatosan ki is jöttem az egész betegségből. Örömmel kezdtem meg a szabadságomat, amelyre mindenféle programot találtam ki, s sok ötletem is volt a saját magam szórakoztatására. Azonban az első két nap minden kötelező dolgot meg akartam csinálni, mint a nagymosás, nagytakarítás és nagy bevásárlás, hogy utána jöhessen a láblógatás.
Természetesen nem is nem én lennék, ha nem sikerült volna ezt a szabadságot is elszúrni. Mondjuk nem szándékos volt, de azért egy hetet végigszenvedni gyomorrontással nem volt könnyű dolog. Főleg úgy, hogy teljesen legyengültem a nem evés, vagy az éppen kevés evés miatt. Ámbár egy hét alatt sikerült helyre hoznom magam, hogy enni tudjak, de úgy mentem vissza dolgozni, mint akiben semmi erő sincs. És persze tombolt az influenza és egyéb vírus, mely még több betegállományos dolgozót eredményezett, amely aztán soha nem látott beosztás átvariálására kényszerítette a vezetőket.

Ha ez nem lenne elég, akkor bizony elérkezett az igazi tél. Havazással, faggyal és hóval. Rengetegen panaszkodtak az időjárás miatt, köztük én is. Természetesen a télnek arról kell szólnia, hogy ilyen időjárás van. Azonban én azt sérelmeztem, hogy december-január hónap elég enyhének minősült, s nem épp február végére akar az ember -11°c  és -18°c közti hőmérsékletet. Persze elmondható, hogy legalább ismét lett hó ezen a télen (is).

Maga a látvánnyal nem is volt gondom, mert egyébként ebből a szempontból szeretem a telet. Azonban azzal már igen, hogy a munkahelyre való eljutás már korántsem volt könnyű. Hiszen országos probléma volt, hogy az utak nem voltak megfelelően eltakarítva, ezáltal sok autós szinte drift versenyzőként képzelhette magát. Mindezek mellett akadt olyan is, aki a saját háza előtt nem volt hajlandó eltakarítani a lehullott havat, így aztán nagyon élvezetes volt, amikor bokáig elsüllyedtem a hóban. 

A februári hónap a mai nappal véget ér, s bízom benne, hogy maximum négy hét múlva elkezdődik a tavaszodás. Bizakodom az időjárás előrejelzésben is, hiszen elvileg március 22-e után már komolyabb enyhüléssel nézhetünk szembe. Én pedig bízom abban, hogy semmilyen betegség nem fog ledönteni a lábamról, s komolyabban sem lesz átszervezve a beosztásom.