Terápia: 2.évad

Gyors léptekkel tudtam el a három évados sorozat középső etapját. Azonban azt vettem észre, hogy folytatás számomra olykor némileg unalmassá, vontatottá vált annak ellenére, hogy a készítők csempésztek némi változatosságot a soron következő évadba. Viszont nekem leginkább az volt a bajom, hogy talán nálam elvesztette az újdonság varázsát. 

Continue reading

Terápia: 1.évad

Amikor 2008-ban elindítottam a blogomat, akkor még diák voltam, s rengeteg sorozatot, filmet faltam. Emellett persze játszottam és próbáltam szórakozni is. Azóta természetesen nagyon megváltoztam. Az általam követett sorozatok száma már csak egy számjegyű, hiszen a kevés szabadidőmet jól kell beosztanom, így ha valami “elromlik”, akkor azt azonnal abba is hagyom. Mindezek mellett persze nehezen vállalok be új szériát, s betegesen kerülöm a magyar alkotásokat. Ez némileg megtörni látszik, hiszen az HBO remek marketinget csinált a Terápiának, mely az első részével rávett arra, hogy megnézzem a későbbi epizódokat is. 

Continue reading

Kalandorok (2008)

Mi bajom van a magyar filmgyártással?? Tulajdonképpen fognám és sóval behinteném sorozatokkal, filmekkel együtt. A legnagyobb probléma, hogy ezek az alkotások engem nem nagyon tudnak szórakoztatni. Véleményem szerint ebben benne lehetnek a lehetőségek, büdzsé, s nem utolsó sorban a borzasztó színészi teljesítmények. Ezalatt azt értem, hogy egyszerűen borzasztó, ahogyan a színészek játszanak. Az egész olyan színpadias, nem komolyan vehető, mű. Én nem is nagyon foglalkoztam magyar filmekkel, s ha lehet kerülöm is őket. De aztán jött egy A mi kis falunk sorozat, és óhatatlan, de elkezdtem belenézegetni más alkotásokba. Így jutottam el eme filmhez, ami némi felüdülést okozott nekem. 

Continue reading

Az év első havazása

Gyermekként nagyon szerettem a telet. A tulajdonságai közül egyedül a hideg részével volt bajom, de minden mást élveztem benne, de leginkább azt, hogy szép. Hiszen nincs annál szebb, és jobb érzés, amikor az ember a frissen hullott havat ropogtatja a lába alatt. Kivétel ez alól persze az, amikor havat kell lapátolni. Sajnos a karácsony ismét “fekete” maradt, de mára megérkezett a havazás, s bízom benne marad is belőle valami reggelre, és a későbbi napokba. Valamint abban is bízok, hogy az elkövetkezendő két hónap elegendő lesz a télre, s márciusban már kezdődik a tavasz.

Újévi fogadalmaim nem voltak. Egyrészről nem hiszek bennük, s  rengeteg olyan dolog közbejöhet, amely ezeket meghiúsítja. Jelen pillanatban nagyon örülök annak, hogy ismét sikerült fizetésemelést kapnunk, melynek köszönhetően az egész évre való tervezésem könnyebb lett. Bízom abban is természetesen, hogy sikerül jól bánnom a pénzemmel, s semmi nem jön közbe. S itt elsősorban nem az impulzus vásárlást értem, hanem a meglévő tulajdonaimnak a renoválását, illetve pótlását eltűnés, és tönkremenetel esetén. 

Tavalyi évre terveztem, de végül átcsúszott erre az évre az egykor megvásárolt, majd villámcsapás következtében tönkrement Playstation 4 pótlása, amely bevallom nagyon feladta nekem a leckét. Hiszen annak idején a Playstation 3-at is csak azért vásároltam meg, mert lejátszotta a Blu-ray és a DVD lemezeket, ezáltal nem lett volna felesleges pénzkidobás azért a 2-3 exkluzív címért, amire évek óta vágytam. Először is önmagában véve az Uncharted széria négy része és a The Last Of Us nem lenne elég húzóerő az új konzolba való pénzfektetésbe, még úgy sem, hogy az utóbbi címnek jön a folytatása. Főleg úgy, hogy decemberben egy elég komoly akció keretén belül szert tettem egy minden fájlformátumot lejátszó Blu-ray lejátszóra. Ámbár végül úgy döntöttem, hogy csak pótolom a fent említett konzolt, hiszen a lejátszó is bármikor meghibásodhat, s a számítógép is. Habár a fejtörést inkább azt adta, hogy hiába vásároltam meg két éve az akkor újnak és elég stabilnak számító GTX 1060-at, ha játszani munka mellett szinte nem szoktam. Se kedv, se idő nincs rá.
A tavalyi pesti kiruccanásom alkalmával nagyon sokat tanultam. Például azt, hogy nem érdemes kitennem a lábamat itthonról szűkre, szinte fillérre számolt pénzzel, mert az úgy sem fogom tudni betartani. Így a végcél a téli időszak alatt a spórolás, és a vásárlás megváltoztatása részemről. Utóbbinál leginkább az impulzus vásárlások értendők, melyek az utóbbi időben élelmiszerre összpontosult. Lassan olyan leszek, mint egy nyugdíjas, aki meglát valamit akcióban, s rögtön megveszi. Ennek következménye volt a sok lejárt szavatosságú termék kukában való kikötése. Ezen próbálok változtatni, ami egyelőre nagyon jól megy. Természetesen a táplálkozásomon is finomítottam, hogy minél több egészséges, s vitamindús étel kerüljön a szervezetembe, ugyanis tavaly április óta nem voltam megfázva, s nem is szeretnék az lenni. Főleg úgy, hogy mindenki beteg körülöttem. A cél persze az, ha nem is sikerül elkerülnöm, de legalább ne kényszerüljek táppénzre. 

Ugyan sokan nem értik, de amikor beköszönt a rossz idő, s 10°c alá csökken a hőmérséklet, akkor én fogom a bicajom, s szépen elteszem téli álomra, s mindenhová gyalog járok. Ennek oka pedig az, hogy sokkal jobban fázok biciklin ebben az időszakban, mint gyalog. Valamint nem túl kellemes reggel felébredni, majd pedig ráülni a hideg ülésre. Fent látható képen pedig ma le is mértem, hogy nagyjából mennyit is gyalogoltam, miközben bebaktatva az adóhivatalba elrendeztem az adózási kérelmemet.
S persze bízom abban is, hogy ha nem is ebben a hónapban, de február elején is megkapom az év eleji szabadságomat. Igaz nem sokat fogok tudni csinálni az időjárás miatt, de reménykedek benne, hogy lesz elegendő programom majd, hogy ne unjam magam halálra. 

Fémesen is remek!

Ha egy film megtetszik, akkor hajlandó vagyok arra, hogy azt megvásároljam eredeti adathordozón, amennyiben az elérhető, valamint megfelelő árcímkével rendelkezik. Ehhez viszont tényleg nagyon jónak kell lennie, másfelől pedig valóban elérhetőnek is kell lennie az adott formátumon.
Ilyen volt az Az, ami nagyon tetszett, ámbár nem moziban terveztem megnézni, de mégis az lett a vége. Először a fémtokot rendeltem be, majd utána váltottam az ár és a szállítási költség miatt a műanyag dobozosra. Azonban már az online megjelenés előtt kapható volt, és a megjelenés napján is csúszott, így végül a helyi MediaMarkt-ba mentem, ahol volt belőle kemény egy darab. Ráadásul a fémdobozosból, így végül ő rá esett a döntésem. 

A megtekintést hétvégére tervezem a munka miatt elsősorban. 

ER: 15.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

15 év hatalmas idő. Főleg egy sorozatnak. Hiszen – főleg manapság – kevés sorozat van, amely hosszú időt tud képernyőn tölteni. Első körben a koncepció az, s annak felhasználása az, amely eldönti, hogy az adott széria mennyire lesz sikeres, illetve mennyi elkészült epizóddal fog majd rendelkezni. Rengeteg tényező van, amely meghatározza egy sorozat életidejét, s ezekhez mérve csak minimális a nézettség. 

Continue reading

Crysis 4K

Mostanában annyira nem szokásom játszani. Leginkább a szabadidő függvénye, továbbá az, hogy sajnálatos módon sokszor ha monitor elé kerülök, akkor inkább sorozatnézés az, ami leköt. Azonban, ha elkap a gépszíj, akkor akár egész hetes program is lehet a kontroller felett való izzadás.
Minap találtam rá a Crysis első részének újbóli felturbózott grafikai videójára, amely most 4K-s felbontásban látta meg a napvilágot. Az egész azért is érdekes, mert 2007-ben látott napvilágot a játék, és mai szemmel is elég impozáns darabnak számít grafikailag. 

ER: 14.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

…és akkor sorozattörténelmi rekord következik nálam, miszerint egy átlag 42 perces epizód játékidővel rendelkező sorozat soron következő évadát magamévá tettem egy nap alatt. Mondjuk ez így egy kicsit sarkítás, hiszen már tegnap este megnéztem vagy öt epizódot, s a lassan tíz évvel ezelőtti amerikai írósztrájk miatt nem volt teljes, azaz 22 epizódos eme évad. Ellenben annyira szerettem volna túl lenni rajta, s elérkezni az utolsó évadhoz, melyet egyébként nem láttam annak idején, hogy muszáj volt megtennem ezt a lépést. Főleg akkor, ha a mai nap egyébként sem volt jó idő. 

Continue reading

ER: 13.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Ahogyan közeledek az utolsó évadokhoz, úgy próbálok egyszerre egyre több epizódot letudni. Habár ennek egyik oka az, hogy a sorozat már a 13. évadára nem csak önismétlővé, hanem egy bizonyos szinten unalmassá vált. Aki annak idején premierként követte nyomon, az minden bizonnyal ezt nem nagyon vehette észre, hiszen a sorozat 15 évig volt képernyőn. Ugyan felemás véleményem van a szóban forgó évadról, de mégis ebben történt eddig a legtöbb változás. 

Continue reading

Terápia: 1×01 (Pilot)

Több írásban is hangot adtam annak, hogy bizony én nem nagyon szoktam magyar készítésű sorozatokat, filmeket nézni. Ennek egyetlen egy oka van, mégpedig az, hogy a külföldi alkotásokhoz mérve eléggé mesterkéltek, s sokszor még a színészek sem remekelnek az adott műben. Habár hozzáteszem, hogy jó pár olyan alkotást láttam, aminél azt mondom, hogy talán némileg nagyobb büdzsé talán segített volna az adott címen. S persze még az sem csábító számomra, hogy Magyarországon vannak ismert színészek, színésznők, s szinte csak ők szerepelnek nagyobb, akár mozikba is eljutó filmekben. 

…és akkor ott vannak a sorozatok, amelyekből szinte egyik sem lopta be magát a szívembe. Természetesen jelenleg a magyar sorozatgyártás egyik rákfenéje talán a mindenki által ismert Barátok közt, melynek ugyan nem vagyok nézője, de példát mutathat, hogy ki hogyan álljon egy magyar sorozathoz. Első úttörő nálam egyértelműen a tavaly bemutatott A mi kis falunk volt, ami véleményem szerint a hazai sorozatok minőségi szintugrásának tartottam, hiszen tényleg jól szórakoztam rajta. Ennek ellenére azonban a rongyosra reklámozott további szériákat nem próbáltam be rejtélyes oknál fogva.
Idehaza – annak ellenére, hogy ezeket én intézem – a kábelszolgáltatónknak sikerült megtalálniuk az előfizetőt, majd rábeszélnie, hogy alig egy ezer forintos különbség van a hagyományos csomagunk és az HBO filmcsomag között. Így végül a teljes mozicsomagunk is lett. Igaz, alig nézi valaki. A sorozatot a harmadik évados reklámjának zenéjével (igen, igen… a Zorán féle Kinek mondjam el vétkeimet? feldolgozásról beszélek) kíváncsivá tett, majd pedig a mai napon a bevezető epizódot magamévá tettem. 

Continue reading