Felemás évzárás

Aki nyomon követi a helyzetjelentés kategória bejegyzéseit, annak nem lehet szokatlan, hogy az év utolsó napján kilövök a virtuális világba egy összegző bejegyzést az adott évről. Időm engedi, hiszen korábban is leírtam, hogy lassan kilenc éve úgy döntöttem, hogy nem erőltettem az ünnepeket, melyek gyermekként sem jelentettek túl sokat nekem. Felnővén pedig beláttam, hogy akkor tudok jól szórakozni, ha azt csinálom, amit akarok, és nem azt, amit KELL. A szilveszter volt az utolsó ünnep, amibe belekapaszkodtam, de az utolsó próbálkozásom ezen a napon való szórakozásra is rosszul sült el. Végül be kell látnom, hogy egy olyan embernek, aki nem tűri meg maga körül a részeg embereket, s ő maga nem is fogyaszt alkoholt élvezhető, és kulturált szilveszteri program nem jöhet össze. Igazából nekem ez a nap ugyan olyan, mint az összes többi. Egyedül csak az emberek petárdákhoz, tűzijátékokhoz és italhoz való hozzáállása zavar, ami nem teszi lehetővé azt sem, hogy egy könnyed esti sétát tegyek a környéken biztonságban. 

Az év eleje eléggé harmatosan telt. Igazából próbáltam pofozgatni a bankszámla egyenlegem, mert szerettem volna a korábban villámkárt szenvedett Playstation 4-et pótolni, de sajnos idén is igaznak bizonyult az a mondás, mely szerint ami elromolhat, az el is fog romolni. Szerencsére idén azért visszafogottabban történtek ezek a dolgok, így komoly anyagi kár nem ért abból a szempontból, ha valami tönkrement, vagy pótolni kellett.
A tél inkább hideg volt, mint sem hófedte, de idén azért először hosszú évek után érdekes volt megtapasztalni a – 20°c hőmérsékletet. Érdekes volt látni a befagyott élővíz csatorna felületén mennyire bátran csúszkáltak az emberek és azok gyermekei. A korábban megvásárolt Huawei P8 Lite telefonommal meg voltam elégedve, de azért elment az idő felette, illetve némileg már a töltő csatlakozó része is lötyögött a telefonban, így végül hosszas gondolkodás után áprilisban nem játékkonzol vásárlás lett, hanem Huawei P9 Lite 2017 megvásárlásra. Az előzőt eladva tulajdonképpen az eredeti ár feléért szereztem meg. Először még bántam, hogy megvettem, de a remek fotói, és a jó akkumulátora meggyőzött, hogy nem volt rossz vétel. A nyár viszonylag eseménytelenül telt, hiszen voltam oly ügyes, hogy mivel nem volt előre tervezett programom, így aztán belementem abba, hogy tavasszal és nyár elején szabadságot kapjak, majd egész nyáron dolgozzak. Ebből fakadóan pedig sokat tanultam. Főleg úgy, amikor utólag rájöttem, hogy mennyiszer jó lett volna az az egy hét szabadság. 

Fentiekkel ellentétben azért szerencsésnek mondhatom magam, mert a szeptemberi szabadságom jól telt, habár voltak benne esős napok. Azonban feljutottam ismét Budapestre, ahol több napot tölthettem el, s elég sok helyre eljuthattam, amire egy nap alatt nem lett volna lehetőségem. Nyilván nagyban hozzájárult, hogy remek társaság is adott volt, így aztán nagyon jól szórakoztam. Főleg úgy, hogy eljutottam végre a Tropicariumba, ami nem volt akkora durranás, mint ahogyan bereklámozták, de mégis jól éreztem magam.
Ahogyan lenni szokott mikor látjuk, hogy minden rendben lesz, és már tervezünk bármi közbe jöhet. Így történt múlt hónapban is, amikor sajnálatos módon folyadék került a számítógépbe, s több alkatrészt kellett cserélni. Igaz, hogy a százezres tételt nem érte le, de még így is eléggé fájt az összeg, amit ki kellett pengetnem az új alkatrészekért. Az alatt az öt nap alatt pedig tulajdonképpen nem volt más szórakozási lehetőségem, mint a telefon, és az IPTV, amit egyébiránt nem is használok. Mivel a korábban tulajdonomban lévő játékkonzol csak az eredeti Blu-ray filmeket volt hajlandó lejátszani, így aztán egy leárazás keretén belül szert tettem életem első Blu-ray lejátszójára, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnék, akkor legalább filmet tudjak nézni. Szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindezek mellett mind anyagilag, mind pedig béren kívüli juttatásban is eléggé bőkezű volt a cég, így a november végi vásárlások nem nagyon látszódtak meg a bankszámlám egyenlegén. 

Jövőre komolyabb dolgokat nem tervezek. Ami tény, hogy szeretném a játékkonzolt pótolni, valamint egy középkategóriás, 100 ezer alatti értékű laptop vásárlásán töröm a fejem. Utóbbi akkor kellene, ha az asztali PC meghibásodna, akkor nem kellene rögtön szaladnom és megvásárolni az alkatrészeket. Ráérne míg összegyűlik a pénz, addig pedig használnám a laptopot.
Budapesti út ismét be van tervezve, habár nem tudom mikor lesz valóban esedékes. Bízom benne, hogy tavasszal sikerült majd ismét 5-6 napot fenn tölteni, s ismét bebarangolni az egész várost. Habár tény, hogy látványos volt, viszont az emberi hozzáállás, amit a fővárosi lakosok tanúsítanak, és alkalmaznak mindennap nem túlságosan pozitív. 

 

ER: 12.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Az év elején úgy döntöttem, hogy ideje lenne előkapnom a sorozatot. Ugyanis vannak vele némi problémáim. Többek között az, hogy maradtak ki évadok, valamint az utolsó évaddal talán nem is voltam teljesen képben már a végére. S mivel éppenséggel már egy számjegyű azoknak a sorozatoknak a száma, amit nézek, így aztán bátran vágtam bele. A karácsonyt pedig kihasználtam arra, hogy szépen szintre kerüljek a 12. évaddal is. 

Continue reading

Karácsony Karácsony nélkül

Aki nyomon követi a helyzetjelentés kategóriát huzamosabb ideje, az nyilván tudja, hogy hogyan is állok az ünnepekhez. Tulajdonképpen számomra már nem bírnak semmi jelentőséggel, hiszen a gyermeki varázs teljesen eltűnt azzal, hogy felnőttem. Mindezek mellett természetesen ünnepek közeledtével lett is egy nagy adag emberundorom, mert egyszerűen idegesítő, hogy ilyenkor nem tudok közlekedni rendesen, s nem tudok elmenni egy liter tejért sem a helyi közértbe, vagy nagyobb boltba. Vagy azért, mert nagy a tömeg, vagy pedig azért, mert üresre vásárolják a boltot.
Idén sem volt természetesen ez másképp, s a nagy ünnepi hajtásban kezdtem is kimerülni, így már biztos volt, hogy ugyanazt akarom csinálni, mint minden más ünnepen: sokat aludni, és pihenni. Természetesen idehaza is volt nagy sürgés-forgás, de ebből a részemet nem vettem ki, lévén még 24-én is dolgoztam. 

Azonban 24-én délutántól jólesően belezuhantam az ágyba, s majd némi pihenés után szépen elkezdtem feldolgozni azt a tudatot, hogy bizony most két kellemes napom jön, amin feltehetően senki nem fog nyaggatni. Ugyan már “kinőttem” a karácsonyból, de azért hiányzott, hogy most sem borított semmit sem a hó. Ellenben két nappal azt megelőzően viszont igen: 

Korán kellett kelnem szombaton, és reggel 4-kor bizony még friss és érintetlen volt a hó. Kellemes érzés volt, ahogyan ropogott a talpam alatt, azonban ezt előttem már megtette egy macska, aminek a lábnyoma több utcán át tartott.
Sajnáltam, hogy másnapra már nem maradt belőle semmi, de érdekes volt végig bandukolni a városon vasárnap délután, s szépen körültekintően látni, hogy egy-két ember csatangol az utakon. Bár tény, hogy engem legjobban az érdekelt, hogy mikor érek haza, mert aznap már fájdalomcsillapítóval kellett kezdenem a műszakot, hisz olyan fáradt voltam már. 

Az év maradék részére nem is tervezek semmi komolyat. Lévén még jön három munkanap, majd utána egy szabad szombatom, ahol megpróbálok bevásárolni anélkül, hogy idegbajt kapnék. Szilveszterre pedig bevállaltam némi túlórát. Ugyan délután már szabadulok, de szilveszterre ugyanazt tervezem, mint eddig: semmit. Ennek egyszerű oka, hogy a karácsonnyal egyetemben ez is elvesztette a varázsát, hiszen felnőve belátja az ember, hogy semmi különleges nincs abban, hogy új évet kezdünk. A szórakozás persze vonzana, de sajnos ilyenkor a vad bulizás, s az alkohol körül forog a világ, én pedig a kulturált és józan élménygyűjtés híve vagyok. 

Apokalipszis

és akkor ebben az évben teljesült az utolsó rendelésem, s ezáltal 2017 maradék idejében nem tervezek rendelni, s vásárolni semmit.
Annak idején én sem estem hanyatt a 2012-től, de viszont tény, hogy nagyon látványos. Amennyiben az ember kikapcsolja az agyát, és mondjuk gyönyörködni akar abban mire is képes már a filmipar, akkor ez a film lehet az egyik tesztalany. Még akkor is, ha tele van logikátlanságokkal, történetvezetési buktatóval, s nem egy-két jelenetnél érezhető idegenkedéssel, azaz pillanatokra megtörő valóságkieséssel, mely annyit jelent, hogy a film tele van másodperces jelenetsorral, ahol érezhető a számítógépes munka. 

Ebből fakadóan sem vásároltam meg eddig, mint sok más filmet, ami megütötte azt a szintet, hogy tetszett, viszont az 5-6 ezer forintos árat sokallottam érte. Ezért is örültem, amikor karácsony előtt egy 20 filmet ismét forgalomba hoztak 1990 forintért. A szállítási költség csökkentése, illetve kikerülése végett két pakkban voltak a filmek, de volt, amelyik csúszott, volt amelyik előbb jelent meg. Így kaptam két nappal ezelőtt egy öt filmből álló csomagot, és így kaptam meg az utolsó megrendelésemet. 

Jobb dolgom nem volt, szóval a mai napon meg is néztem. A polcra fel is került, s talán 2-3 év múlva ismét előveszem megtekinteni. 

Karácsonyi meglepetés

Azt tudni illik, aki nyomon követi a blogot, hogy engem már jó ideje hidegen hagy a karácsony. Ami leginkább tetszik benne, hogy itthon vagyok, s senkivel nem kell jó pofázni, amennyiben menni kell valahová, s az ismerősök többsége elvan a saját családjával. Ebből fakadóan pedig nekem jut két olyan nap, amikor senki nem akar semmilyen programot csinálni. Ennek pedig nagyon örülök. Ugyan két nap kevés arra, hogy feltöltődjön, de arra viszont bőven, hogy két napig sehová ne kelljen menni.
Azonban a kereskedelemben kiemelt ünnepnek számít a karácsony, így aztán erre az időszakra érdemes odafigyelni. Lévén nagy filmrajongóként örültem, hogy gyermeki kedvenc filmem a Jumanji idehaza megjelenik remastered kiadásban, így azonnal leadtam rá a rendelést. Majd aztán jött a következő rendelési hullám, amikor is kiderült, hogy régen kiadott filmek lesznek újra elérhetőek 1990 forintos áron. Természetesen két pakkban rendeltem meg őket ennek is köszönhető, hogy a Charlie’s Angels is befutó lett. Ugyanis inkább kiadtam 990 forintot egy filmért, mint 690-et szállítási költségként. 

Ebből a legszebb a Jumanji kiadása, amely fémtokot kapott, mely elég masszív és nem mellesleg dombornyomott. Szerencsére az estém, és a holnapi napom szabad, szóval indul a filmnézés. 

South Park: 21.évad

Én azok közé tartozom, akik még emlékeznek arra, hogy milyen nagy botrányt kavart a széria, amikor bemutatkozott. Arra is, amikor az HBO megvásárolta, s különböző kalózkiadványokon jutott el végül hozzám, melynek következménye az lett, hogy iszonyatosan megszerettem az akkor talán a nyolcadik évadában járó sorozatot.
Azóta a széria már a tinédzserkorát is maga mögött hagyva felnőtt lett, s idén megérkezett a 21.évaddal. Ámbár tény, hogy véleményem szerint annak idején jobban működött a 17-18 epizódos évadok. Ugyan idén is megvártam, hogy összegyűljenek az új részek, de azért a mostanság 10 részből álló évadok epizódszáma részemről eléggé hitványnak mondható, hiszen már arra sem emlékszem, hogy mi is volt tavaly a sorozatban. 

Continue reading

ER: 11.évad

Magyar cím: Vészhelyzet

…és eljöttek azok az évadok, amelyeket tényleg csak akkor tudok magamévá tenni, amikor legalább két napot itthon vagyok, mert egyszerűen nem vesz rá a lélek, hogy munka után/előtt nekiüljek akár egy részt is megnézni.
Nagyjából majdnem három hetet vett igénybe, hogy a soron következő évadot is letudjam. Igazából már nem szórakoztat olyan jól, mint a kezdetekkor. Nem is véletlen, hogy a TV-ben kimaradoztak epizódok, évadok. Azonban nem adom fel, hiszen a 15. és egyben utolsó évad kimaradt számomra, és arra nagyon kíváncsi vagyok. 

Continue reading

Kezdetét vette a hülyék vására!

…és most mély levegőt veszek, s irigykedem azokra az ismerősökre, akik a holnapi naptól megkezdik a szabadságukat. Sajnálatos módon én nem tartozom a szerencsések közé, így sajnos az év hátralévő napjait is munkával fogom tölteni, miközben igyekszem az emberektől nem falra mászni.
Annak idején nagyon vártam a karácsonyt, s a szilvesztert. Habár tény, hogy ez elsősorban gyermekként volt nagy hatással rám. A karácsony számomra nagyobb jelentőséggel bírt, hiszen mindig azt vártam, hogy kitől mit kapok. Azonban miután beléptem a munka világába ez a dolog megszűnt, hiszen akármit is szeretnék magamnak, azt amennyiben anyagiak engedik én azt megvásárolom magam. A szilveszter számomra kicsit utáltabb ünnep, hiszen annak idején mindig nagyon vártam a január 1-et, majd szépen lassan rájöttem, hogy az új évet várni gyakorlatilag felesleges. Ellenben tökéletes indok az ivásra, amennyiben valaki seggrészeg akar lenni. S lévén én nem iszok egy kortyot se, így sajnos érdemi szilveszteri buliban nem volt részem. Ellenben volt egy szilveszterem, amikor magasan tojtam az egész ünnepre, s azon éreztem a legjobban magam. Azonban szembe kell néznem azzal, hogy bizony idén karácsony előtt, és szilveszterkor is kénytelen leszek dolgozni. 

A karácsonnyal még hellyel-közzel megbékéltem, hiszen én vállaltam be, hogy december 24-én dolgozok. Számomra a karácsony nem létezik. Elsősorban már novemberben elkezdődik a felkészülés rá, s a boltok, áruházak tele vannak karácsonyi ajándék lehetőségekkel, illetve karácsonyi díszekkel, és kiegészítőkkel. Mindezek mellett már november elején elindul a karácsonyi díszvilágításba történő házak fényárba való úszása. És decemberbe lépbe pedig megindul a számomra “éhezők viadala” becenevet kapó vásárlási láz, melyben az emberek többsége tulajdonképpen úgy viselkednek, mint a majmok. Ugyan megértem, hogy benne van az emberekben ez a vásárlási kényszer az ünnepekkor, de valahogy azt, hogy bunkók és parasztok legyenek emiatt, ez valahogy nekem nem jön be. Arról nem is beszélve, hogy mennyire irritáló tud lenni, amikor egyszerűen nem találok olyan boltot, ahol be tudnék vásárolni hagyományos termékekből úgy, hogy közben kapkodnom kellene a levegő után, mert egy lépést nem tudok tenni a tömegtől. 

Idén úgy döntöttem, hogy annyi túlórát vállalok decemberben, amit elbírok, illetve megadnak. Ennek köszönhetően jelen pillanatban ebben az évben két szabadnapom egyben csak a karácsony lesz, s a jövő hét valóban arról fog szólni, hogy csak a hajtás ezerrel. Ennek köszönhetően az évből hátralévő két hetet minden bizonnyal nem szórakozással, hanem itthoni dögléssel fogom tölteni, melynek célja a sorozatokkal való felzárkózás, filmnézés, és korlátlan mennyiségben történő zenehallgatás lesz. A szilvesztertől jobban tartok, hiszen olyankor tényleg tele vannak az utcák részeg emberekkel, de bízom benne, hogy haza tudok majd sétálni, illetve a munkahelyről csapatosan megyünk haza, így talán elkerülhető, hogy egy részeg, vagy egy ittas banda belém/belénk kössön. Eddigi szilveszteri munkanapjaim szerencsére problémamentesen zajlottak le.
Bízom azonban abban, hogy az idei év problémamentesen fog lezárulni, hiszen sajnos az elmúlt hónapokban volt némi káosz minden tekintetben. Ugyan nem akartam egy napnál több túlórát vállalni, de sajnos a hónap elején sikerült egy olyan “fantasztikus” gyomorrontás elkapnom, hogy utána napokig az ágyat nyomtam. Igaz, hogy csak 2-3 napot sikerült táppénzen lennem a hétvége miatt, de az emelt bér miatt a túlórák arra lesznek jók, hogy “hagyományos” bért kapjak majd jövő hónapban, amin nem látszódik majd a plusz munkanap. 

Bízom benne, hogy a jövő év jobb lesz. Természetesen igyekszem szilveszterkor ismét a virtuális világba kilőni egy év értékelőt, melynek hangvétele legalább most nem lesz negatív. 

Jurassic World: Fallen Kingdom kedvcsináló!

Ahogyan be lett ígérve ma hajnalban megérkezett az első előzetes a júliusban érkező filmhez. Egyelőre számomra egyetlen dolog zavaró, az pedig az, hogy az eredeti trilógiából csak az első részt veszik alapul. Ugyan nem hangzott el sehol, hogy a második és harmadik rész “nem létezik”, de nagyon így működött az új Jurassic világ.

Mindenesetre a film moziban nézős lesz.

Brazilok (2017)

Magyar cím: Brazilok 

Az én véleményem a magyar filmgyártással kapcsolatban leginkább az, hogy Magyarországnak kevés valóban ismert színésze van. Az a kevés ismert színészt pedig minden egyes elkészült filmben látni egy idő után unalmas. Ráadásul amennyiben közelebbről megvizsgáljuk a dolgokat, akkor láthatjuk, hogy minden bizonnyal több energiával, s nagyobb befektetett tőkével feltehetően minőségibb alkotások kerülhetnének a magyar mozikba, ami a magyar filmeket illeti. S bizony van azért egy-két olyan alkotás, amely rácáfol arra, hogy idehaza nem létezhet valóban szórakoztató cím.
Ugyan vegyes véleményeket, és kritikákat olvastam a filmről, de én úgy ültem le, hogy minden elvárásomat félre teszem, s ez alapján próbálom megítélni majd az új magyar filmet. Megtekintés után viszont arra az összegzésre jutottam, hogy feltehetően egyre több pénz áll rendelkezésre a filmkészítésre, valamint az irányvonal jó lehet, de azért bőven van még itt mit fejlődni.

Continue reading