Úton a Cities: Skylines – Green Cities!

Minap lepődtem meg azon, hogy van egy új kiegészítője a játéknak, így aztán függetlenül mennyire haladtam el benne végül letöröltem, s majd teljes játékot az új kiegészítővel feltelepítettem. Erre azzal kell szembesülnöm, hogy érkezik egy új kiegészítő, amely nem más, mint a Green Cities alcímet kapta, amelyből kikövetkeztethető, hogy most a kertvárosok lesznek a középpontban.

Jó dolog, hogy ennyire frissen tartják a játékot, s folyamatosan adnak ki hozzá tartalmakat, de azért én valahol örülnék, ha nem egymás után rövid időn belül jelennének meg, továbbá olyan hibákat, mint a közlekedés javítva lenne.
Ugyan a játékról alkotott képem továbbra is pozitív, de addig, míg nem fut ki, azaz nem jelenik meg az összes kiegészítő nem szánok rá pénzt. Mert így csak felesleges pénzkidobás lenne, s a végén akár talán 60-70 ezer forintra is kijönne, amit rá költenék.

Cities Skylines: Központban a koncertek

Mivel a tegnapi napon dolgoztam, valamint a mai nap erős esősnek bizonyul már most is, így úgy döntöttem, hogy ha már itthon kell ülnöm, akkor nagytakarítás mellett nagymosást is tartok, hogy ne kelljen egész nap csak üldögélnem. Úgy döntöttem, hogy filmet néznem nincs értelme, ha folyamatosan fel kellene pattannom mellőle, így hát az az elhatározás született, hogy akkor kicsit játsszunk, amire példa legutoljára nagyjából egy hónapja volt.
Ha város építésről van szó, akkor nekem első számúvá nőtte ki magát a Cities Skylines, melynek eredeti kópiája azért nem került megvásárlásra (még), mert folyamatosan jönnek ki hozzá a kiegészítők. Ebből fakadóan nekem aztán elég meglepő volt, hogy a semmiből előjött a Concerts előzetes, melynek beharangozó előzeteséről lemaradtam, már ha volt.

Igazából még a Mass Transit sem került kipróbálásra, szóval most ismét az alapoktól indulhatok neki a játéknak.

Életmódváltás (?)

Az én munkahelyemre nagyjából az jellemző, hogy sokan vagyunk, de valahol mégsem elegen. Abban a szakmában, amelyet sikerült kitanulnom, továbbá sikerült el is helyezkednem benne sajnos ez jellemző. Papíron látszik, hogy a létszám elég, sőt talán többen is vagyunk 1-2 fővel, ami teljesen pozitív az előző munkahelyemhez képest, ahol tulajdonképpen már az elején két, majd későbbiekben már négy (!) ember munkáját kellett végeznem úgy, hogy közben állandó volt a stressz. Szerencsére a tavalyi munkahely váltás szerencsés volt úgy, így aztán két olyan dolog is teljesült, amire korábban vágytam. Az egyik a beosztásbeli rendszer, tehát nem össze-vissza, hogy ne tudjam magam kialudni. Hiába mondják sokan, hogy évekig dolgoztak váltott műszakban, de nekem azért senki ne akarja bemesélni, hogy a test idővel nem bosszulja meg, hogy a váltott műszak nem hetente, hanem naponta változik. Mindezek mellett pedig ott volt a stressz, ami részemről minimálisra csökkent.
A tavalyi évemmel kapcsolatban viszont azt kell elmondanom, hogy sajnos nem volt túl jó. Két évvel ezelőtti évértékelőmben már pedzegettem a dolgot, hogy bizony kezdek a lustulás és ezzel egyetemben az eltunyulás szintjére lépni. Ezt tulajdonképpen azzal sikerült elérnem akkor, hogy a munkahelyi stressz szépen eljuttatott arra a szintre, hogy itthonról akkor mozdultam ki, amikor programom, vagy találkozóm volt, illetve dolgom akadt.
Egészen kiskoromtól kezdve mozgásigényes voltam, így a legörömtelibb mozgásigényem kielégítésére szolgáló sport nálam a bicajozás lett. Talán ennek is köszönhettem, hogy olykor túlzásba vitt zabálások, s töménytelen nassolások miatt soha nem értem el azt a súlyt, ahol már kövérnek mondhattak volna az emberek. Bár tény, hogy azért a testalkatommal soha nem voltam teljesen kibékülve. 

Ennek egyik oka leginkább az volt, hogy minden testsúly feleslegem a többi férfihez hasonlóan bizony deréktájon jelent meg. Persze ez még soha nem volt kritikus, hiszen nem hordok szűk pólókat, így ezt a “probléma” csak akkor volt látható mindenki számára, ha éppenséggel lekerült rólam a ruha. Annak ellenére, hogy pánikolni korántsem volt okom, de azért két évvel ezelőtt minden elolvasva úgy döntöttem, hogy a rossz szokásokat mellőzve étrendet váltok, s visszahozom a mozgást az életembe. Ennek köszönhető volt, hogy nagyjából másfél hónap alatt majdnem 13 kilót fogytam, amellyel nem olyan eredményt értem el, mint vártam. Így aztán egy enyhe pocakom továbbra is maradt, ellenben az arcomról a fényképemen mindenki nagyjából 40 kilósnak gondolt.

Tavaly ismét elért egy olyan hullám, amelynek köszönhetően az egész évemet beárnyékolta, s természetesen ismét szögre akasztottam a drótszamaramat, s szépen ugyanazokat a rossz szokásokat elővettem, amelynek köszönhetően a teljesen leadott testsúlyom ismét visszatért. Ez egyre inkább elkezdett ismét zavarni, ezért nagyjából két hete ismét eldöntöttem, hogy ismét életmódot váltok, de megpróbálok némileg csiszolni a két évvel ezelőtti megvalósításhoz. Az első mindenképpen a mindent csak mértékkel, és megfelelő napszakban. Továbbá egyfajta középutat találni.
Az első mindenképpen a változatos étrend, amelyben ugyanúgy helyet kapnak majd a hizlaló ételek, csak kisebb mennyiségben, és megfelelő napszakban. Mindezek mellett pedig megőrizni férfias arcomat és megjelenésemet úgy, hogy nagyjából 70 kg-nál kevesebb testsúlyom ne legyen. Ezzel elfogadva, hogy a has mindig problémás terület lesz, de nem mindegy, hogy úgy nézek ki, mint egy jóllakott óvodás egy kis pocakkal, vagy mint egy elhízott férfi, aki a saját nemi szervét se látja. Ebből fakadóan a héten azonnal nekilendültem ennek a dolognak erősebben úgy, hogy már korábban is próbáltam. Ennek eredménye az lett, hogy kis sétálásokból, kerékpározásokból szépen elkezdtem hosszabb távokat beiktatni. Ennek eredménye lett, hogy jelenleg 17,98 km volt a legtöbb, amit letekertem, amit naponta akarok majd növelni +1 km-rel, ami szerencsére vállalhatónak tűnik jelenlegi munkahelyem mellett. Ennek köszönhetően persze ismét elkezdtem fotózgatni. 

A nyárból már sajnos már nem sok van, de igyekszem a fennmaradó időt kihasználni úgy, hogy azért mindenre jusson. Főleg úgy, hogy sorozatok, és filmek terén ismét sikerült jelentősen elmaradnom, mert ugyan voltak programjaim, de általában a zenehallgatás volt a mérvadó. Ezt szépen bicajozás közben is lehet majd űzni, így a kedvenc zenéimet hallgatva. Mint ahogyan fentebb írtam a személyzet létszáma jó, viszont ez magával hozott valamit: a szabadságolás problémáját. Mivel konkrétan nem volt tervem az idei évre, így szépen sikerült május közepén, és június elején gyorsan kaptam 1-1 hét szabadságot, mely magával hozta, hogy végül csak szeptemberben tudjak elmenni ismét.  Így aztán egész nyárra sikerült munkával behavazódnom annyira, hogy ez eltelt egy hónapban tulajdonképpen a betervezett dolgokkal nem is haladtam. 

Ugyan még terveztem némi lazulást ezen a héten, de mivel vasárnapra amúgy is esőt mondanak úgy döntöttem, hogy szépen felzárkózok a sorozatokkal, valamint a megnézésre kijelölt filmekkel. Mellette pedig irány némi bicajozás, mert minden bizonnyal némi valódi testmozgás után kellemesebb élmény lesz leülni a képernyő elé. Mindezek mellett pedig felkészülök a szeptemberre, ugyanis amennyiben minden jól megy, akkor több napos program lesz a fővárosba való felutazás. 

The Mummy (2017)

Magyar cím: A múmia

Ahogyan megnézem a jelenlegi filmkínálatot, illetve azokat a címeket, amelyek majd érkeznek a mozikba mindig azon kezdek el tűnődni, hogy tényleg ott tartunk, hogy ennyire nincs ötlet. Alig vannak olyan önálló filmek, amelyeknek története, koncepciója valóban eredeti. Régi filmek új részekkel, vagy épp azok újraforgatása, esetleg előzmény történetek. És persze kihagyhatatlan “mixelések” a szuperhősös filmek terén. 
Ebben a hónapban eléggé lustultam, mert nagyon új tartalmat nem nagyon néztem, inkább a régieket vettem elő. Továbbá a betervezett sorozatokkal sem haladtam, mert valahogy nem volt hozzá kedvem. Ellenben jó pár hete tart nálam a régiek újradarálása, így hát eljutottam én is oda, hogy a látóterembe került az egykor jobb időket is látott Múmia-eposz. Emlékeim már kicsit kopottak, de ha jól emlékszem trilógiává bővült, melynek harmadik része nekem borzasztónak hatott. Nem is véletlen, hogy nem is nagyon emlékszem már rá. Aztán viszont jött a semmiből a The Mummy reboot, amely jól is elsülhetett volna. De nem sült el jól. Inkább úgy jellemezném, hogy el sem sült. 

Continue reading