Teenage Mutant Ninja Turtles: Out Of The Shadows (2016)

Magyar cím: Tini Nindzsa Teknőcök – Elő az árnyékból

Annak ellenére, hogy gyermekként nagyon szerettem a rajzfilmet, valahogy mégsem vitt rá a lélek, hogy a 2014-es első élőszereplős filmet bepróbáljam. Igazából egy nagyon unalmas délután kellett ahhoz, hogy amikor tényleg nem nagyon volt már mit néznem végül úgy döntsek, hogy bepróbáljam. Ugyan nem lett a kedvencem, s nincs is egyetlen lemezen, vagy a másodlagos merevlemezemen egy kópia, de kikapcsolódásnak azt mondom, hogy tökéletes volt, amennyiben az ember nem arra vágyik, hogy mindenben értelmet találjon. 

Continue reading

Fallen Kingdom?

Aki rendszeres olvasója eme blognak, az már tisztában van azzal, hogy mennyire is meghatározó filmje volt gyermekkoromnak, majd tinédzserkoromnak a Jurassic Park, s annak folytatásai. Kissé keserű szájízzel mentem neki a Jurassic World névre hallgató új résznek (ami még mindig nem tiszta nekem, hogy negyedik rész, vagy a többi epizóddal nem foglalkozó alternatív folytatása az első résznek).
A több, mint egy milliárdos bevétel pedig bőven elegendő volt ahhoz, hogy tiszta legyen a sor: érkezik az újabb rész, ami elvileg jövő nyáron kerül a moziba, s Fallen Kingdom alcímet viseli. Elvileg lentebb látható a hivatalos poszter. 

ER: 3.évad

Magyar cím: Vészhelyzet 

Rekordsebességgel, azaz egy hét alatt tettem magamévá a szintén negyvennégy perces epizódokkal operáló, s huszonkét részből álló harmadik évadot. Régebben annyi sok sorozatot néztem, hogy a munkába állás után nagyon sokat abba kellett hagynom, mert egyszerűen semmire nem volt időm. Végül rákaptam arra, hogy aminél már van 2-3 rossz rész, azt már abba is hagyom. Így alakult, hogy lassan tíz alatti az általam nézett sorozatok száma. Ebből fakadóan az unalmas órákra nem maradt más választásom, mint hogy elővegyem a régi szériákat, amelyeket szerettem, de valamilyen oknál fogva nem néztem végig.
Az ER, azaz itthoni keresztségében a Vészhelyzet tökéletes választásnak bizonyult, hiszen nézni néztem, de inkább TV függő volt, s ahogyan munkába álltam már keddenként nem ültem a képernyő előtt. Tizenöt évadnyi epizód pedig tökéletes mennyiség arra részemről, hogy a nyarat kihúzzam aktuális sorozat nélkül. Ámbár tény, hogy a második évad szippantott be annyira, hogy egy hét alatt magamévá tegyem a soron következő etapot. 

Continue reading

Éjszakai “őrjárat”

Bő egy hete tettem közzé azt a bejegyzéstamiben tulajdonképpen leírtam, hogy milyen is volt visszatérni a szabadságomról. A lényegi része az volt, hogy mivel az első fél évben összesen öt napot használtam el a rendelkezésre álló szabadságomból, így sejtettem, hogy májusban, de legkésőbb júniusban mindenképpen ki leszek írva szabadságra. Mivel én az vagyok, aki a munkabeosztáshoz alkalmazkodik, így többször is elmondtam, hogy akkor írnak ki, amikor akarnak. Majdcsak találok magamnak valamilyen elfoglaltságot, lévén nyaralás egyelőre kilőve. Bár tény, hogy lassan negyedik éve annak, hogy mindig történik valami anyagilag, ami keresztülhúzza a számításomat, hogy egy több napos szórakozást, vagy utazást be tudjak időzíteni.
Így történt ez most is, azonban annyival volt karcsúbb a történet, hogy az új telefonvásárlás miatt tulajdonképpen anyagilag bekorlátozódtam csöppet júliusig, amikorra szerettem volna megvásárolni ténylegesen a készüléket. Habár tény, hogy tudatosan vállaltam be így a dolgot, mert sem előfizetéses nem szerettem volna lenni, továbbá ha lakást/házat nem veszek hitelre, akkor már telefont végképp nem fogok. Ugyan a szabadságom saccolva 70%-a unalomba fulladt, így örömmel vettem tudomásul, amikor végül visszamentem dolgozni. Ámbár tény, hogy az ünnepnapok, illetve a kötelező szabadnappal megtoldva majdnem két hétig dekkoltam itthon, amelyből tulajdonképpen az első három napban megcsináltam mindent, amit akartam. A nagy bevásárlást is előre hoztam, hogy fizetéskor legyen szabad délutánom munka után, s ne rohangálással teljen. Mivel szokásomhoz híven kikalkuláltam mindent, így csöppet pofára estem, amikor második hetemet kezdtem meg múlt héten, majd közölték, hogy következő héten ismét szabadságon vagyok. Ráadásul a munka szombatomra kaptam az a heti szabadnapomat, így két szabad hétvége közé be lett dobva ismét öt szabadságbeli nap. 

Szó se essék róla, ha munka és a pihenés között kell választani,akkor egyértelműen a pihenést választom, csak ez kissé rosszul jött ki lépésként. Ugyanis kalkuláltam legalább hat heti folyamatos munkával, így se program, se kellő anyagi nem áll rendelkezésre nagyobb terv megvalósításra bő egy héttel a fizetés után. Természetesen elfogadtam a tényt, hogy nem jelöltem be fix szabadságot, így a júliust viszik a többiek, s az augusztusra bejelentett igények miatt következő két hónapban megállás nélküli lesz pihenőnapokkal. Csak kissé pofán vert mentálisan a tény, hogy nagyjából semmi tervem nincs. Ráadásul még két napig esett is az eső, ami miatt kénytelen voltam a négy fal közt tölteni az időmet.
Ennek ellenére igyekeztem a vizuális szórakozásokat előre tenni, valamint órákig tartó szórakoztató diskurzusba fektetni energiámat másokkal ezen a két napon. Végül a tegnapi napon nem törődve a  fekete felhőkkel éjfél után szépen besétáltam fél várost unalmamban, amelyeket persze meg is örökítettem. 

A hűvös levegő jót tett, valamint ismét tesztelhettem, hogy mit is tud a telefonom sötétben, amivel persze meg vagyok elégedve. Hazatérve pedig reménykedtem egy jobb időben. Szerencsére a mai nap már jobb időjárást biztosított, s estére is van társasági programom, s bízom benne, hogy hazaérve lesz még annyira jó idő, hogy egy jót tudjak kerekezni ismételten a városban. Holnapi napra ismét jó időt jósolnak, így mai nap bevásároltam, melynek célja a holnapi strandolás volt. Bízom benne, hogy most nem égek le, valamint kicsit jobban ráharapok a vizuális szórakozásra, s jobban ki fog kapcsolni majd, mint az elmúlt két napban. S természetesen abban is bízok, hogy másoknak munka mellett jut szórakozásra is idejük a hétköznapokban, s nem várva a hétvégét annak reményében, hogy akkor nem fogok unatkozni program híján. 

Képeken a Metro Exodus!

Maga a Metro franchise soha nem volt a kedvencem, de kellemes időtöltés volt számomra az első két rész. Azonban most már bizonyos, hogy a harmadik résszel trilógiává bővül a széria. Ugyan soha nem futottam neki másodjára egyik epizódnak sem, de ennek ellenére a harmadik részt várom.
videó után most kaptunk pár képet is. 

A képek alapján jónak néz ki. Azonban kérdés, hogy valóban jó játékélményt tartogat ez a project, illetve mennyire lesz konfiguráció barát. Tény, hogy legalább még egy év van a megjelenésig. Természetesen kivétel ez alól, ha lesz halasztás. Bízzunk benne, hogy nem lesz. 

E3: Metro Exodus kedvcsináló

Részemről nem sok mindent tartogatott az idei E3, ami érdekelt volna. Ami viszont bizonyos, hogy érkezik a harmadik Metro játék, így aztán trilógiává bővül népszerű posztapokaliptikus környezetben játszódó széria.
Annak idején elvoltam a Metro 2033-al, illetve a Metro: Last Light-tal is, s a videó alapján várományos az Exodus is. Leginkább azért, mert nem kedvenc műfajom az FPS játékok, de ezek betaláltak. 

ER: 2.évad

Magyar cím: Vészhelyzet

Én még azok közé tartozom, akik még emlékeznek arra, hogy akinek nem volt műhold vevője, vagy éppenséggel nem rendelkezett kábel TV előfizetéssel, akkor kénytelen volt beérni két darab csatornával. Ez pedig nem volt más, mint az államilag finanszírozott M1 és M2. Nálunk javarészt az első csatorna volt, amit néztünk, mert ténylegesen azon mentek az igazi tartalmak. Így aztán kialakult némi tévénézési szokás, mint például, ha kedd, akkor Vészhelyzet.
Gyerekként kevés dolog maradt meg bennem, mert a kereskedelmi csatornák bejövetelével jelentősen megváltoztak a tévénézési szokásaim. idővel persze visszatértem, s össze-vissza, de láttam részeket. Ami megmaradt belőle azok is jobbára az első évadokból lévő emlékeim. Így az X-akták után végül egy másik veterán sorozat került fel a palettára, ha már alig van nézendő cím a listámon. Ez lett végül a Vészhelyzet. 

Continue reading

Lara Croft: Relic Run teszt

Platform: Android
Eszköz: Huawei P9 Lite (2017)

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nálam a telefon tényleg telefon. Ebből fakadóan számomra a fő dolog, hogy lehessen rajta elsősorban telefonálni, zenét hallgatni, s másodsorban pedig internetezni. De azért mégis van, hogy úgy hozza a sors, hogy az ember unatkozik. Legyen az egy busz, vagy egy orvosi váróterem, mint környezet. Ilyenkor pedig az ember előveszi a kis “kütyüjét”, s elkezd játszani, mert hát azzal lefoglalja magát. 

Ugyan én is nézegettem, hogy milyen játékok érhetőek el az androidos készülékekre, de azért csak az egyszerűbbek fogtak meg igazán. De természetesen, ha van egy nagy franchise, amiért az ember rajong, akkor aztán minden egyes alkotását kipróbálja. Főleg akkor, ha tényleg fillérekbe kerül az adott dolgot megvásárolni. Így volt ez a Relic Run-nal is, amellyel már bő egy éve kötöttem barátságot, de sajnos annyi frissítésen esett már át, hogy nem is emlékeztet a korábbi önmagára. Ezért is volt az, hogy többször nekiindultam, de soha nem értem a végére. Főleg akkor nem, amikor jött egy frissítés, s szépen a mentéseimnek annyi lett. Ámbár tény, hogy komolyabban nem foglalkoztam a játékkal, így hát ilyenkor megesett, hogy akár 1-2 hónapra is letettem eme címet. Azonban valahogy mindig elővettem, s ilyenkor mindig szomorúan tapasztaltam, hogy tényleg ajánlható a Relic Run, mint minőségi játék, azonban ezzel egyetemben megtestesíti azoknak a címeknek a tökéletes iskolapéldáját, ahol az adott szoftver/program minden egyes frissítéssel nem javul, hanem csak rosszabb lesz. 

Continue reading

Az a bizonyos “első” nap

Idén valamikor február elején tudtam elmenni egy egyhetes szabadságra, ami az erős ünnepek miatt nagyon is jól esett. Azonban hamar eltelt, s unalommal volt tele lévén a rossz idő miatt szinte vagy itthon, vagy másoknál üldögéltem, ami eléggé zsibbasztó tud lenni. Pont emiatt vártam nagyon a jó időt, hogy végre kimozdulhassak, s reméltem, hogy minél hamarabb kapom a következő adag szabadságot. Azonban a hamvas életkorom miatt azért spórolni is tudni kell a szabadsággal, szabadnapokkal, így hát rendesen megcsúsztam, s május végére kaptam azt a bizonyos szabadságot.
Mint ahogyan írtam, amit tudtam nagyon gyorsan megcsináltam az első három napban, hogy aztán az azt következő napokban szinte halálra unjam magam. A keddi “házalakításnak” köszönhetően fantasztikus leégtem, így aztán ugyan dobtam a mozit, de sajnos a strandot helyette nem tudtam beiktatni, lévén ahogy nap érte az égett bőrömet már visítani szerettem volna. Természetesen örültem is annak, hogy ugyan fájni fáj, de legalább nincs az a tipikus kellemetlen hámlás, azonban szembe kellett néznem azzal, hogy a hosszú hétvége miatt szinte minden egyes csoportos tevékenységről lemondhatok, ha nem vállalom be, hogy szardínia legyek egy konzervben. Legyen az szabadtéri program, strand, vagy csak városi séta. Ebből fakadóan maradt továbbra is a helybéli kirándulás, ahol a táj, és a növényzet mellett rovarok, s állatokat is lencsevégre kaptam. 

Ha nagyon őszinte akarok lenni, azért a hétvégén már kezdtem unatkozni. Sajnos a sajgó bőrömnek köszönhetően napközben nem nagyon lett volna szerencsés kimozdulni, s a beígért eső sem nagyon akart ideérni, habár többször beborult. Mindezek mellett azért már jelentősen kezdett hiányozni a munka, így aztán megejtettem a fizetés előtti nagy bevásárlást, továbbá még a fodrászt is előrehoztam, csak teljen az idő. Persze időközben megtudtam, hogy volt egy függőben lévő szabadnapom, amit hozzácsaptak a szabadságomhoz. Jónak persze jó volt, az már kevésbé, hogy így egy nappal később mentem be. Bár még ez is jobb megoldásnak bizonyult, mint hogy bemenjek egy vagy két napra, hogy aztán egy napot itthon dekkoljak.
Ahogyan lenni szokott az utolsó napomon sikerült időben kikeverednem az ágyból, hogy aztán a biztos útirány a város legyen. Természetesen négy napig semmit nem sikerült összehozni senkivel, így aztán tisztában voltam vele, hogy lottóznom kell, hiszen csak azzal nem futottam össze, akivel akartam. Ebből fakadóan persze fél napom majdnem azzal telt, hogy másokkal beszélgettem. Mindeközben ismételten nem sikerült időben elaludnom, így átlagos 3-4 órás alvást ugyan feltornáztam 5-re, de sikerült részben fáradtan bemennem dolgozni. Egyedül a hőséggel volt problémám, de nagyjából két nap alatt sikerült feltornáznom magam a szabadság előtti állapotra. Bár tény, hogy szombatra azért jelentősen “lemerültem”. 

Annak viszont mindenképpen örültem, hogy sikerült szinte mindent megcsinálnom, amit elterveztem, s mellette volt némi “szaladgálás” és pihenés is. Ebből is, abból is. Továbbá a vizuális tartalmakkal is sikerült haladnom. Természetesen bízom abban, hogy majd nyár végén ismét lesz majd szabadságom, s majd akkor ismét belevethetem magam a vegyes szórakozásba. Annak viszont örülök, hogy megdöntöttem a sétálási rekordomat! 

Passengers (2017)

Magyar cím: Utazók 

Azt hiszem mindenkinek volt olyan filmje, amit meg is akart nézni, de nem is. A plakát, az előzetes alapján nem tűnt rossznak, inkább olyan semmilyennek. De aztán ott volt a negatív jelzők, s a rosszalló hozzászólások, s nem utolsó sorban a főszerepet alakító színészek is. Így aztán tologatva lett a megtekintés. Nálam ilyen volt a Passengers, amit nem is tudok hány alkalommal töröltem a merevlemezemről megtekintés nélkül, de mindig ott landolt, hogy “majd holnap/hétvégén/jövő héten” való hozzáállással majd megnézzem. Aztán csak nem sikerült.
Az igazság az, hogy az alapkoncepció igazából érdekelt, s emiatt döntöttem úgy, hogy megnézzem, de valahogy jó előre már leírtam teljesen. Így történt, hogy amikor nagyon unatkoztam  szépen elindítottam a filmet, s közben a telefonomat nyomogattam unalmamban. Aztán a film végén csak azt vettem észre, hogy a telefonom már jó ideje alvó üzemmódban hever mellettem. 

Continue reading

A Beauty And The Beast (2017)

Magyar cím: A szépség és a szörnyeteg 

A kilencvenes években voltam gyerek, amikor a Disney-féle mesék a virágkorát élték. Azt hiszem kevés olyan rajzfilm volt, ami nem tetszett, ámbár tény, hogy akadt egy pár, amit még a mai napig nem sikerült bepótolnom. Ellenben nagyon sok kedvencem is volt, s azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, aki szerint az Oroszlánkirály (amiből szintén jön élőszereplős változat) volt a kedvence.
Természetesen a gyerekeknek is van némi rálátása a világra, s ezáltal hoznak korukhoz mérten döntéseket. Legyen a középpontban, hogy ki milyen nemű. Ilyen volt az én korosztályom is, hiszen voltak fiús mesék, voltak lányos mesék. A fiúk nem néztek lányos meséket (pontosabban nem vallották be), s a lányok nem néztek fiús meséket. Nálam többek között ezért is maradt ki a Szépség és a szörnyeteg, aminek pótlását felnőtt fejjel nem érzem szükségességét. Aztán egyszer csak megjelenik az élőfilmes változat. 

Continue reading

T2 Trainspotting (2017)

Magyar cím: T2 Trainspotting 

Ami mostanság a vizuális alkotások terén megy az részemről nem csak vérlázító, hanem egyben gusztustalan, gyomorforgató is. Legyen szó filmről, vagy sorozatról az a lényeg, hogy ha siker megvan, akkor teljesen ki kell facsarni, míg a rajongókból csak keseredett nézők lesznek, akik azon siránkoznak, hogy miért kellett folytatás, vagy régen mennyivel jobb volt. A sorozatokat addig csavarják, még el nem laposodva nézővesztés következményeként lekerül a képernyőről, vagy nagyon szerencsés esetben az alkotók befejezhetik. Filmeknél pedig lényeg a bevétel, ha az megvan, akkor jöhetnek a folytatások. Ha egy részes, akkor jöhet a második epizód, ha trilógia, akkor jöhet még egy trilógia. Ha befejeződött nincs gond. Akkor jöhet a remake. Ebbe döglött bele jó pár filmes franchise. 

Jómagam annyira nem vagyok otthon filmes témában, mert ritkán olvasgatok híreket, de a fenti sorok sokszor szoktak szállingózni az agyamban, amikor újabbnál újabb folytatások hírét hallom meg. A probléma, hogy nagyon kevés az igényes folytatás, így ha egy film új epizóddal jelentkezik mindig elfog a kétely. Aztán beleakadtam a T2 Trainspotting-ba, amelynél csak az jutott eszembe: ezt hogyan is lehetne folytatni? 

Continue reading