Generációváltás

Azt hiszem ha a szórakozást műszaki cikk biztosítja, akkor elmondható, hogy a világ olyan gyors ütemben változik, hogy ha valaki megvásárol egy új készüléket, az már szinte elavult rövid időn belül olyan gyorsan történnek a fejlesztések. Legyen szó akár kommunikációról, számítástechnikáról, vagy akár a szórakoztató technikáról.
Majdnem két évvel ezelőtt lőttem ki a virtuális térbe egy bejegyzést, melynek alaptémája az volt, hogy ugyan megfogadtam, hogy nem cserélem rekord gyorsasággal a telefonjaimat (ami évenkénti egy készüléket jelentett), de végül elcsábultam egy Huawei P8 Lite által.
A csábulás oka leginkább az volt, hogy korábban megszállottan ragaszkodtam a Sony termékeihez, de mivel szinte egyik készüléke se remekelt fényképezés terén, még a 100 ezres telefonjaik sem, továbbá pofátlan módon minimális ideig volt szoftvertámogatás a készülékekre (cél a folyamatos csere az újabb szoftver miatt, ugyebár).

Azzal természetesen tisztában voltam, hogy a több százezres telefonok sem érik el nagyon a profi fényképezőgépek szintjét, de nekem az már bőven elég volt, hogy a számítógépen történő nézegetés közben sem tűnnek fel az elmosódó részletek, valamint bármilyen fényképet tudok végre háttérképnek használni a számítógépen. Így nekem ez bőven elég volt.
Szerencsém volt, hiszen másfél év alatt a készüléknek nem volt baja, habár egy-két jellemző hiba előjött, mint például a telefonálás közbeni háttérzajok, vagy a sötétben történő silány képminőségek fényképezés terén. Persze idővel szoftveresen támogatottságának köszönhetően rengeteg hiba javítva lett, s én meg is voltam vele. Azonban egy ideje felütötte egy probléma a fejét: az USB kábel – minden bizonnyal a mindennapos használat miatt – tulajdonképpen már kiesett a készülékből. Sokat gondolkoztam mit tegyek, de az ezen a héten történő 12%-os leértékeléseknek köszönhetően végül megszületett a döntés: a tesztek alapján egyébként is célként lebegett előttem a Huawei P9 Lite 2017, de a júliusi vásárlást előre hoztam.

A 86 ezres készülék 74 ezerért volt kapható, s a jobb üzemidő, valamint erősebb hardver, s jobb fényképezőgép valamint az időközben megérkezett tok, és fólia rávett, hogy a MediaMarkt oldalán megrendeljem a készüléket.
Korábban eljátszottam a gondolattal, hogy majd előfizetésre váltok, s a fennmaradó összeget majd másra költöm, de a Telekom pofátlansága miatt elálltam ettől, hiszen hiába van összegző oldalán felsorolva a feltételek, ha az online rendelésnél a készülékek oldalán nincs feltüntetve, hogy előleg befizetés kötelezettség van, ha nincs már meglévő előfizetés. Én pedig úgy döntöttem, hogy a kikalkulált 25 ezret megtoldva megveszem egész áron, s nincs előfizetési kötelezettségem. Egyébiránt jól jártam, hiszen még a készülék kézhezvétele előtt fellőttem aukciós oldalakra a korábbi telefont, így nagyjából egy napig volt aktív a hirdetésem. Miután kifizettem a 74 ezer forintot az új készülékért két órán belül ebből az összegből visszafolyt 26 ezer forint, így a tényleges kiadásom az újra 48 741 forint volt 86 470 forint helyett. Azaz a 12%-os árengedménynek, illetve a korábbi telefonom eladásának köszönhetően gyakorlatilag több, mint fél áron jutottam hozzá az új készülékhez. Rendesen megnyomkodtam, s azt kell mondanom, hogy bízom benne ez is időtálló lesz legalább másfél, de inkább két évig.

Egyelőre mindent rendben találtam a készülékkel, habár ahány ország, annyi néven jelent meg, de számítógépre való csatlakozásakor megállapítottam, hogy feltehetően a Huawei P9 Lite (2017) az eredeti név:

Tesztek elolvasása után minden bizonnyal jobb üzemidővel, s jobb fényképekkel is számolhatok. Utóbbit már most délután teszteltem, így minden bizonnyal az elkövetkezendő két hónapban fényképek tömkelege lesz látható eme blogon.

A részletekbe belenagyítva azért látható, hogy mobiltelefonhoz képest nagyon jó képek készülnek, főleg ha a fényviszonyok is adottak, de még mindig nem helyettesíti a fényképezőgépet. Viszont a több százezres “zászlós hajók” sem képesek tökéletes képekre, így véleményem szerint bőven elegendő 70-80 ezres árkategóriában mozogni.
Habár tény, hogy a képek készítésekor nem találtam meg a bővebb beállításokat, így elképzelhető, hogy még ezeknél is jobbakat tudnék készíteni.

Egyelőre örülök, hogy a 86 ezer forintos készüléket sikerült végül 48 ezer forintos áron megvennem, így anyagilag kevésbé megterhelő, s ugyan előre hoztam a vásárlást két hónappal, de a nyaramat nem vágtam haza.
Bízom abban, hogy mivel nem sufni gsm boltban vettem, így tartós lesz. Habár mutatós az üveg hátlap, de roppant gusztustalanul érzékeny, így örülök is, hogy már megvolt a hátlap, hiszen így nem karcolódott, s ujjlenyomatokat sem gyűjtötte. Egyedül az üvegfólia felrakását sikerült elrontanom, így abból rendelnem kellett újat.

Rogue One: A Star Wars Story (2016)

Magyar cím: Zsivány egyes – Egy Star Wars történet

Többször le is írtam a történetemet a Star Wars kapcsán. Tulajdonképpen arról, hogy volt egy elég tökös fő gonosza, akinek nevét még én is tudtam annak ellenére, hogy a filmekből csak részleteket láttam. A TV-s vetítésnek köszönhetően láttam az előzmény trilógia első részét, melyben kerestem eme ismert gonoszt. Ekkor osztálytársam világosított fel, így általános iskola hetedik osztályában lettem tisztában a sorozat történetével. Nem is meglepő, hogy már a harmadik részt a moziban néztem, s előtte többször megtekintettem az eredeti trilógiát.
Mint ahogyan többször leírtam több helyen is, hogy nem tartom magamat rajongónak, de nagyon tetszik a filmsorozat (igen, mind a hat résszel együtt), ámbár véleményem szerint technikai szempontból kissé lóg az a bizonyos lóláb az előzménytrilógia megalkotása miatt. Hiszen a későbbi részek – habár minőségileg sokkal jobbak – látvány terén elmaradnak.

Részemről a Star Wars hat kerek részt jelent, mely nem más, mint Anakin Skywalker életútja. Így nem csak a hetedik rész létjogosultsága kérdőjelezhető meg részemről, hanem minőségi szempontból is egy erőteljes szembehugyozása a két trilógiának.
Az új epizód nem is hozott lázba, de mivel többen írták, hogy tulajdonképpen egy mellékág, ami a negyedik rész előtt játszódik, így bepróbáltam.

Continue reading

Készül a Tomb Raider II: Dagger Of The Xian Remake!

Ahogyan többször le is írtam a játék sorozat kapcsán, hogy nekem a meghatározó epizód a második rész volt, ami azóta bele is égett a retinámba, hogy minden egyes – de főleg az első – pályát ismerem. Így aztán nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy készül belőle majd egy remake, ami sajnálatos módon rajongói alkotás lesz.
Miért is sajnálatos? Azért, mert az egy főből álló fejlesztőcsapat könnyen beleállhat a földbe, főleg úgy, hogy még játszható demó sem került ki, amikor az őszre volt ígérve. Mindenesetre egy elég korrekt gameplay videót kaptunk:

Star Wars: The Last Jedi kedvcsináló

…és ismét lesz egy olyan film, amit megnézek, de nem a moziban.
hetedik rész kapcsán kifejtettem, hogy részemről a Star Wars nem más, mint Anakin Skywalker életútja, ami az első résszel kezdődik, s a hatodikkal végződik. Így folytatni nem nagyon kellett volna, főleg úgy, hogy nagyjából igyekeztek a készítők másolni az elődöket.

Ideiglenes búcsú a tavasztól

Nagyon örültem annak, hogy megérkezett idén elég hamar a tavasz. Annak legjobban, hogy végre úgy mehettem akárhová, hogy közben nem fagytam szét. Sajnos változatos volt az időjárás az elmúlt hetekben (reggel megfagytál, délután megsültél), s talán ennek is volt köszönhető, hogy alig egy hónappal a megfázásom után ismét megfáztam.
Most természetesen nem mentem orvoshoz, hiszen komoly láz nélkül megúsztam a dolgot, viszont szembe kellett néznem azzal, hogy a húsvétot minden bizonnyal a négy fal közt kell töltenem, hogy minél jobban kikúráljam magam. Igazából egy röpke egy órás séta még belefért volna, de a szeles időnek köszönhetően ezt passzoltam. Azonban a mai nap engedett némi lehetőséget, hogy ki tudjak mozdulni, mert elég meleg volt, s a szél is alább hagyott. Így a közelben lévő élővíz csatorna mellett lesétáltam másfél órát. Persze emellett fotóztam is:

Ideiglenesen búcsút vettem ma a tavasztól, hiszen az előrejelzések alapján két hétig eléggé szeles, s csapadékos időjárás kezdődik, aminek azért annyira nem örülök. Miközben itthon voltam szinte minden jelenleg futó sorozatommal naprakész lettem, továbbá bepótoltam a már régóta megnézésre váró filmeket. Igaz, ebből kapásból négyet a felénél ki is kapcsoltam az érdektelenség miatt.
Még márciusban írtam, hogy már befejezett szériákat kezdtem el nézni, de aztán végül ezek közül maradt az ER, azaz Vészhelyzet. Aztán meglátom hogyan haladok vele, mert régen nagyon szerettem. Minden bizonnyal az első évaddal végzek, ha valóban rossz idő lesz. De bízom abban, hogy két hét múlva napi szintűvé tudom tenni a mozgást.

Saul Fia (2015)

Nagyon nagy médiafelhajtás kísérte másfél évvel ezelőtt a Saul Fiát, amire én is felfigyeltem, de valahogy nem nagyon tudtam magam rávenni, hogy megnézzem. Egyébiránt a film témája érdekelt, de a magyar vonatkozása eltántorított a megtekintésétől, mert valahogy a magyar alkotásoknak mindig van egy olyan “mű szaga” nézés közben, amit nem nagyon tudok elviselni.
Mostanra viszont úgy alakult, hogy nagyon sok vizuális tartalommal végeztem, így úgy döntöttem, ha már ismét szembe kell néznem a megfázás koránt sem kellemes tüneteivel, akkor mindenképpen film és sorozat nézéssel akarom elütni azt az időt, amit kúrálásra szánok. Így aztán tegnapi nappal végül leültem, s megnéztem. Nem kellett volna.

Continue reading

Underworld: Blood Wars (2017)

Magyar cím: Underworld – Vérözön

Rengeteg vámpíros, s vérfarkasos film született az elmúlt jó pár évtizedben. Ha őszinte akarok lenni, akkor a téma filmes téren érdekel, de sajnos nem igazán születtek olyan alkotások, amelyek úgy, s olyan szinten dolgozták volna fel ezeket, hogy nekem is tetsszen. Majd jött a 2003-as év, amikor is lassan, de annál biztosan beúszott a mozikba az Underworld, amire el is mentem. Tetszett, meg is fogott, de nagyjából ennyi.
Gondolkoztam azon, hogy újra kellene nézni az összes részt, de mivel a szabadidőm sokkal, de sokkal kevesebb, mint iskolás koromban, továbbá a magánéletre is akarok időt szentelni, így végül passzoltam a felvetést. Inkább nekiültem ennek a résznek úgy, hogy tulajdonképpen az első epizód cselekményével vagyok tisztában, pár jelent rémlik a másodikból, illetve a negyedikből. És ennyi. Ámbár tény, hogy a film végén örültem, hogy ezt nem a moziban néztem meg, s nem is olyan délutánon, amikor mást csinálni utána, vagy mást is megnézni nem lett volna lehetőségem.

Continue reading

The Walking Dead: 7.évad

The Walking Dead. Ahogyan olvasom a hozzászólásokat lassan ez is elér abba a fázisba, hogy sokan csak azért nézik, hogy legyen mit fikázni rajta. Ezeket soha nem értettem, ámbár tény, hogy minden bizonnyal sok olyan nézője is van a szériának, aki egyszerűen képtelen elengedni a sorozatot, vagy ha már elkezdett valamit, akkor be is akarja fejezni. Ha már ő, mint néző képtelen, akkor megvárja amíg a sorozat fullad ki, s kerül le a képernyőről.
Nem mondanám magam lelkes rajongónak, de annak idején nagyon tetszett.Talán három évad volt, ami teljesen nyerő volt nálam, de végül a sok zombi helyett történő másról sem szóló epizódok, mint a beszélgetés megtették a hatásukat: kaszáltam a sorozatot. Azonban sokan annyira jónak írták a hetedik évadot, hogy végül úgy döntöttem nem nézek bele, hanem folytatom ott, ahol abbahagytam. Háááát….. Nem tudom megérte-e.

Continue reading

Tavaszi gyönyörök

Akkor elmondható, hogy ténylegesen tavasz van. Azaz reggel az ember majd megfagy, délután meg majd megsül. Mindezek mellett pedig elkezdte a növényzet az új “ruhájában” pompázni:

Mióta munkába álltam igyekeztem, hogy semmilyen betegség ne tudjon ledönteni a lábamról. Persze mindig jött egy “remek” gyomorrontás, vagy vírusos fertőzés. Persze a “kedvencem” a nátha/megfázás kombináció, ahol az orrfolyással, és a láz együttesével nem nagyon tudok megbirkózni érdemleges keretek között, hogy ne szenvedjek látványosan.
Múlt hónapban azonban kénytelen voltam bevállalni a táppénzt, mert ugyan betegen mentem dolgozni, s bíztam abban, hogy majd lábon kihordom, de sajnos nem így történt. Ennek köszönhető volt, hogy ugyan nem gyógyultam meg teljesen, s idő előtt visszamentem dolgozni. Feltehetően ebből is fakad, hogy három hétre rá ismét jelentkeztek a tünetek, ámbár most (sem) jutottam el az orvoshoz. Mivel igencsak éjjeli bagoly vagyok, s korán kelés nem az én műfajom, ezért lassan egy hónapja elkezdtem gyógynövény teákat inni, amely segíthet az elalvásban. Remélem ennek (is) volt köszönhető többek között, hogy ugyan hang nélkül, s orrfolyással küszködve kellett mennem dolgozni, de legalább láz nélkül.

Természetesen mielőtt megkaptam volna a fizetésem már jó előre fillére pontosan beosztottam, annak reményében, hogy jut egy kis szórakozásra is majd.
A betegségnek köszönhetően megint meglepő aktivitás “áldozata” lett a bankkártyám, amivel rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, teát, s vény nélkül kapható gyógyszert vásároltam, így megint örülhetek, mert pár nap leforgása alatt simán elköltöttem vagy tizenötezret. S ugyan még mindig nem csattanok ki az egészségtől, de remélem a mai nap pihenés kissé helyreráz, s a holnap már sokkal jobban indulhatok munkába. A húsvétnak köszönhető két munkaszüneti nap pedig arra lesz elegendő, hogy az immunrendszerem befejezze a munkát, s vagy legalább fél évig ne legyek beteg. Ismét.

Úton!

Biztos alapra kell építkezni. Szokták ugyebár mondani. Ez anyagiakra is vonatkozik, mert nálam lassan már egy éve minden hónapban van legalább valami váratlan kiadás, aminek köszönhetően az adott terveimet mindenképpen csúsztatom tovább. Így van a telefonvásárlással is, annak ellenére, hogy a jelenlegi Huawei P8 Lite-tal meg vagyok elégedve. Azonban elég “kellemesen” mozog az USB kábel a telefonba helyezve, így elég egy minimális mozdulat, s már esik is ki belőle. Köszönhetően ez a mindennapos töltésnek elsősorban.
Így döntöttem, hogy újabb készüléket vásárok ugyanebben a márkából, de jobb hardverrel. Ezért a nevében 2017 toldalékot viselő Huawei P9 Lite lett a befutó. Természetesen mindent elolvastam róla, s így aztán kivédve az üveg hátlapot, és minimális kijelzővédőt fizetéskor azonnal a rendelésre kattintottam:

Mivel Magyarországon eléggé új a készülék, így tartozékok nem igazán vannak rá, továbbá ahogyan elkezdik őket forgalmazni minden bizonnyal elég “szép” árcímkével látják majd el őket. Arról nem is beszélve, hogy a készülék többféle névvel jelent meg (P8 Lite 2017, P9 Lite 2017, Nova Lite, Honor 8 Lite), így minden bizonnyal jó párszor belefuthat az ember majd vásárlási katasztrófába. Főleg, ha alapul vesszük, hogy idehaza egyes szolgáltatók és viszont eladók is külön kezelik az egyébként több névvel érkezett, de ugyanazt a készüléket rejtő telefont.
A teljesítési idő június, addig bízom benne, hogy a jelenlegi készülékemnek nem lesz semmi baja, továbbá a kiszemeltnek az ára is lejjebb megy, valamint rejtett hibái is előjönnek (ha van).

A mi kis falunk: 1.évad

kezdés nekem nagyon tetszett annak ellenére, hogy leírtam nem igazán szeretem a magyar sorozatokat. Ennek egyik oka, hogy vígjáték szekcióban nem nagyon tudtak, s tudnak mai napig maradandót alkotni, továbbá azok a sorozatok, amelyek próbálnak komolyabbak lenni valahogy a színészi teljesítmény, továbbá a megalkotás miatt annyira árasztja magából a műanyag érzetet, hogy majdnem élvezhetetlen. Legalábbis egy amerikai sorozatba sokkal jobban bele tudok merülni, mint teszem azt egy Barátok köztbe, amit közös TV miatt néztem a szülőkkel együtt, s valamikor 2005 tájékán láttam belőle az utolsó részt.
Annyira nagy hype volt a sorozat körül, hogy egyszerűen nem tudtam már magammal bírni, s megnéztem az előzetest, hogy mire is fel ez a nagy örvendezés, hogy jövőre érkezik a második évad. Az előzetestől pedig számomra is meglepő módon, de kedvet kaptam, így aztán a bevezető epizód után azonnal le is daráltam az első évadot.

Continue reading

Imaginary Mary – 1×01 (Pilot)

Mint ahogyan több bejegyzéseimben is taglaltam, hogy a régebbi sorozataim kifutottak, vagy szépen abbahagytam őket, s az újak pedig szinte kivétel nélkül elhasalnak. Így aztán, ha sorozatról van szó, akkor nálam eléggé vékony a paletta.
Mivel a munkám nem mindig stresszmentes, továbbá fizikai oldala is van, nem csak mentális, így aztán többször előfordul, hogy úgy jövök haza, hogy nincs kedvem semmihez, csak “dögleni” az ágyban. Ehhez legjobbak a sorozatok a rövid időtartamuk miatt, így aztán nekem mindenképpen elsődlegesek, hogy ezen a szórakoztatási téren azért legyen választék. Pont azért is döntöttem el, hogy ha csak egy picit is felkelti az érdeklődésemet egy sorozat az bepróbálom. Ez volt eme sorozatnál is, ami az első öt percében elhasalt, de azért végigszenvedtem, hogy mindenképpen objektív véleményt tudjak írni róla.

Continue reading

“Túrázás” hobbi szinten!

A hideget nehezen viselem, illetve az ehhez tartozó “nyakig beöltözöm, mert szétfagyok” érzést. Ennek ellenére azonban szeretem a telet, mert amennyiben hóesés is társul hozzá elég szép szokott lenni látványban. Főleg akkor, ha a közeli ligetbe, vagy a városon kívül füves, tavas, fás részre is kijutok. Ámbár mivel városban élek, így gyalog azért messze van, s ezért ezekről készült képek száma majdnem a nullához konvergál.
Mint ahogyan többször leírtam a legjobban a köztes évszakokat szeretem, mert ez az a fajta időjárás, ami tényleg kedvez arra, hogy az ember a nap bármely szakában átlagosan felöltözhessen, s bármilyen – strandolást kihagyva – programot tudjon csinálni anélkül, hogy azt érezné, hogy még legalább két adag ruha kelljen rá, hogy ne fagyjon szét, továbbá ne akarjon közelébe egy disznóölő kést, amivel a húst is lehúzhatja magáról, hogy ne izzadjon, mint egy ló. A téli időszakban elsősorban a munka miatt kicsit ellustultam, s a hideg idő sem gerjesztett arra, hogy fogjam magam és csak sétáljak egyet. Ennek meg is lett a hatása, hiszen a két évvel ezelőtti étrend változtatást elhagyva, s visszatérve a régihez ismét sikerült arra a súlyra visszahíznom, amiből bő tizenkét kilót leadtam. Szerencsére még kövér nem vagyok, itt-ott zsírpárna, mely átlagos ruhában még mindig elrejthető számomra úgy, hogy felesleg mentesnek hisznek.

Az elmúlt hónapokban azért ez jelentősen zavart, de azzal tisztában voltam, hogy hiába változtatok az étkezési szokásaimon ismét, ha mozgás csak a munkahelyre illetve a hazasétálásra, továbbá a “bandázás” (ami részemről beszélgetést tartalmaz, és nem drogozást, ivást félreértések elkerülése miatt) sem segítette a mozgást.
A testépítésre senki nem tudna rávenni, de van egy dolog, amit iszonyatosan szeretek: bicajozni. Emlékszem milyen volt, amikor a másik városba jártam dolgozni, s pénz híján bicajjal mentem, s a napi 40-45 km meg sem kottyant nekem. Így úgy döntöttem, hogy annak ellenére, hogy megyeszékhelyen élek körülöttünk nagyon sok szép kisebb város van, aminek vannak élővíz csatornái, folyói, erdei. Így zenével a fülemben, valamint az Endomondo applikációval a zsebemben láthatom, hogy mit tudok teljesíteni. Így két nappal ezelőtt meg is volt az első eredményem.
Nyilván a kalória, illetve a hidratáció nem mérvadó, hiszen nem rendelkezek (és nem is fogok) semmilyen biciklire szerelhető “okos” mobiltelefon kiegészítő, amely mérné, hogy milyen sebességen használom a kerékpárt, s mennyi vizet fogyasztok.

Majdnem két és fél órát elbicajoztam. Igaz, közben megálltam fényképezgetni, s persze hazafelé bele kellett futnom volt kollégába is, így ebből az időből jóformán háromnegyed óra levonható, amit nem bicajon ülve, s azzal haladva töltöttem.