A veszteségek éve volt 2016!

Nagyjából tíz éve már annak, hogy beléptem abba a “virtuális világba”, amit sokan csak internetnet neveznek. Lévén akkor még diák voltam, s saját önálló keresettel nem rendelkeztem, s a szülőké pedig nem volt elég, ezért nagyon sok időt töltöttem a gép előtt, s java részük inkább rajongói fórumok aktív taglistáját erősítve történt. Időközben természetesen kedvet kaptam a weboldalak gyártásához, melyekből készült több tucat, de végül csak egy maradt meg, mely lassan közelít a tíz éves évfordulójához.
Eközben természetesen további weboldalakat látogattam, így blogokba is botlottam. Régen nagyon szerettem naplókat vezetni. Először hagyományos iskolafüzeteket használtam el, később komolyabb határidő naplókat használtam erre a célra. De mivel anyagi, s lehetőség híján megcsúsztam a középiskola derekán, így befejeződött ez a szabadidőtöltés (jelzem, azóta ezeket megsemmisítettem). Azonban a blogok felépítése hasonló volt, bizonyos aranyszabályok betartása mellett (nincs mélyebb magánéleti tartalom, fényképeket privát életből publikálása nincs stb.) végül én is elindítottam saját blogomat, melynek lassan nyolc éve. A helyzetjelentés kategóriát átolvasva azért számomra is elég látványos, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt évek alatt nem csak személyiségileg. Viszont a blog hagyományát folytatva az év utolsó napján is kilövök a kibertérbe egy évértékelőt.
Előtte pedig itt vannak az előzőek:

A január részemről nem másról telt, mint a vizuális szórakozásról. A beköszöntött tél még jobban elvette a kedvemet attól, hogy ha nincs intézni valóm, vagy éppen nincs aktuális találkozásra alkalmas személy, akkor bizony a jó meleg komfortzónámból biztosan nem lépek ki. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Szerencsére januárban kaptam szabadságot, így a filmek és a sorozatok mellett a Rise Of The Tomb Raider és az Uncharted: The Nathan Drake Collection szórakoztatott.
A februárnak unottan futottam neki, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt tele a tököm mindennel. Legjobban a munkahelyemmel, ahol nem egymás segítése volt a cél, hanem egymás fúrása, s a határtalan törtetés előre a másik kárára. A beosztás már a vállalhatatlan kategóriát súrolta. Műszakok kuszasága azt erősítette bennem, hogy itt se pihenés, se szórakozás nem lesz. Emlékszem könnyes szemmel leültem a monitor elé önéletrajzokat küldözgetve, s közben arra gondoltam, hogy ez tart egy hétig, s senki nem válaszol és csinálom tovább, mint eddig. Ennek ellenére másnap reggel telefont kaptam, harmadnap interjún voltam, ahol egyből közölték: gondolkozzak rajta, de engem akarnak. Hol ilyen lehetőség? Így felmondtam, s március 8 volt az utolsó munkanapom az előző cégnél. Örültem.

A márciusnak vegyes érzelmekkel futottam neki, de már körvonalazódott bennem, hogy jó döntést hoztam. Ámbár ekkor már elindultam egyfajta lejtőn, ami az anyagi korlátok közé nyomott. Első körben egy elromlott SSD-t kellett cserélni, azt megelőzően pedig egy érdekes “jelenséget” produkáló monitort. Lévén a kettőnek komoly összege nem volt, így megvásároltam.
Terveztem videokártya cserét, de összegyűjtött összegből szerettem volna. Így az áprilisban váratlanul elhalálozó GTX 760-nak nem örültem. Mindezek mellett a korábban megvásárolt 1 TB-os másodlagos merevlemezről is aggasztó állapotot kaptam a kondíciót figyelő programtól, így teljes volt káosz. Végül egy 16 ezer forintos lottónyeremény arra sarkalt, hogy beruházzak egy R9 380-ba, illetve május elején egy 2 TB-os merevlemezre. Itt nem állt meg a sor, hiszen a fejhallgatóm, fülhallgatóm, majd rá két napra a hangszóróim is megadták magukat. Ezek után pedig egy “jó” megfázást is begyűjtöttem, melynek kúrálásának összege majdnem elérte a heti harmincezer forintot köszönhetően annak, hogy új munkahely lévén se orvoshoz, se táppénzre nem akartam menni.

Mínuszban lévő bankszámlával vágtam neki a nyárnak, s bíztam benne, hogy másfél hónapon belül rendeződik anyagi helyzetem. Június elején kénytelen voltam vásárolni egy Gigabyte GA-H97-HD3 alaplapot, mivel az előző egyik pillanatról a másikra megadta magát. Mindezek mellett már egy számítógépházat is vásároltam, mert a régi se volt valami jó állapotban. Ekkor már látszódott, hogy a nyaram meg lesz pecsételve, ha nem akarom a hitelkeretem felső tetejét elérni. Június végén azonban volt egy vihar, melynek köszönhetően a TV, Playstation 4, illetve a számítógép videokártyája használhatatlanná vált. Ekkor már teljesen padlón voltam. Tisztában voltam vele, hogy van hol laknom, van mit ennem, van munkahelyem, tehát a hitelkeret használata részemről nem egy végső kétségbeesés, amiből soha nem jövök ki, de engem megviselt. Ugyanis oda lettek a nyári programjaim.
A TV meg lett javítva, s több, mint harmincezer forint bánta. Mindezek mellett a videokártya is be lett vizsgáltatva, s mivel többre már keret nem volt, így két hónap után volt hajlandó fizetni a biztosító. Ez arra volt elég, hogy egy GTX 1060 videokártya tulajdonosa legyek. Időközben persze voltam ismét beteg, hisz kétszer is a talpamon lévő tyúkszemmel kellett szembenéznem, illetve még egyszer sikerült megfáznom. Ezek is jelentős többletköltséget jelentettek, de a szülői szarságok még rá tettek még egy lapáttal további váratlan kiadásokat jelentve.

Az ősz nem volt túl kellemes már anyagi szempontból sem. Egyre inkább ráébredtem, hogy ahelyett, hogy pénzt gyűjtve leléptem volna itthonról, inkább struccként homokba dugtam a fejem. Én voltam a védőfal a két szülő között, akik szétválása után kellett ráébrednem, hogy tulajdonképpen itthon ragadva fordított helyzet áll fenn: mentálisan, s hozzáállásilag is én vagyok a szülő, ők pedig a gyerekek. A bankszámla egyenlegemet megtekintve majdnem száz ezres a tétel, ami többletköltségem lett miattuk, mely nem megbeszélés kapcsán jött össze, hanem egyszerűen csak következmény volt rám nézve. Ehhez hozzátéve pedig nagyjából hatvanezer forintos többletköltségem lett betegségből adódóan. Ha ez nem lenne elég, akkor végre volt pénzem, hogy bevizsgáltassam a Playstation 4-et, ami hivatalosan is javíthatatlan státuszt kapott.

2017?
Bízom a szerencsében, s a jóban. Remélem nem fog semmim eltűnni, tönkremenni, melynek pótlása további anyagi kiadásokat jelentene. Tervben van véve a fentebb említett játékkonzol pótlása, ha már lejjebb ment az ára, illetve elvileg még olcsóbban tudok csak gépet vásárolni a hivatalos gyártótól minden kiegészítő eszköz nélkül.
A megváltozott itthoni körülmények pedig mindenképpen arra sarkallnak, hogy amint sikerül némileg a fentebb említett dolgok helyrerántása, kénytelen leszek még keményebben a pénzt visszafogni, hogy ha valami gikszer üt be, akkor legyen mihez nyúlni, illetve egyik napról a másik mindent hátra hagyva el tudjak itthonról költözni.

 

Blair Witch (2016)

Azt hiszem kevés olyan horrort kedvelő ember van, akinek be kellene mutatnom a Blair Witch Project című alkotást. Nekem annak idején nagyon tetszett, ámbár a részemről nyitva hagyott vége már kevésbé. Ennek ellenére nagyon összetett, s jó alkotásnak tartottam, s elég nyomasztó volt ahhoz, hogy okozzon még tinédzserként jó pár álmatlan éjszakát.
Természetesen azóta többször láttam, s a mai napig zseniálisnak tartom. Főleg azért, mert még mindig akadnak olyan emberek, akik tényleg elhiszik, hogy a film valóban megtörtént dokumentált esetről szól. Ennek ellenére készült valami rémes folytatás, amit nem láttam még, illetve idén elkészült az egyenes folytatás is, ami bebizonyított valamit: ugyanazt leutánozva még egyszer eladni nem lehet.

Continue reading

Pet (2016)

A filmvilággal kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy mostanság sajnos kevés az olyan alkotás, ami nekem tetszene. Kevés az egyedi ötlet, illetve nagyon sok a remake, vagy pedig az újragondolás, illetve a vállalhatatlan folyatások.
Ennek ellenére azért mindig is nyomon követtem az épp aktuális előzeteseket, hogy melyek azok, amiket érdemes megnéznem. Szintén kevés volt a részemről vállalható darab egészen addig, míg a Pet előzetesét nem láttam. Elkezdtem nézni a felénél már majdnem kikapcsoltam, amikor is tudatosult bennem, hogy ez koránt sem vállalhatatlan darab, mint amilyennek tűnt. Ámbár tény, hogy nem is a többször megnézendő kategória kiváló győztese.

Continue reading

Shameless: 7.évad

Magyar cím: Szégyentelenek

Idén nagyon sok olyan sorozattal csináltam azt, hogy ahelyett, hogy hetiben követtem volna, inkább minden minden aktuális héten letöltöttem a soron következő epizódot, majd pedig egyben megnéztem az évadot. Az igazság az, hogy ezzel az évaddal is ezt csináltam, mert úgy voltam vele, hogy úgy az igazi, mint arra sem emlékezzek, hogy mit néztem egy héttel ezelőtt.
Most már mindenképpen bizonyos, hogy lesz folytatás is jövőre, azonban ez az évad tele volt hullámvölgyekkel, s igazából elgondolkoztam azon, hogy vajon maradjak-e vele továbbra is.

Continue reading

Crysis: Grafikus tunning a felsőfokon!

Ahogyan több játékot megcélzó bejegyzésben írtam én nem tartozom azok közé, akik naphosszat a képernyő előtt töltenek, hogy aztán csak játszanak. Az igazság az, hogy pont emiatt játszottam ki kevés játékot, s még kevesebbet tartok kedvencem, aminek bármikor nekiülök.
Maga a műfaj nem jött be, amit a Crysis franchise képviselt, de az első komolyabb hat évvel ezelőtti gépfejlesztés rávett arra, hogy nekiüljek. Bejött. Nagyon. Karácsony alkalmával kihasználtam a szabadidőt, s a rossz időt alapul véve bepótoltam szinte minden vizuális tartalmat, így most már jöhetnek a játékok. Ennek kapcsán megint elkezdtem a franchise-ról olvasni, s így jutottam el az alábbi videóig:

A mai napig nagyon sok grafikus mód érkezik a játékhoz, s eléggé meglepődtem azon, hogy még tíz év elteltével is ennyire aktívak a játékosok ezzel a címmel kapcsolatban. Én is mentem vele egy kört, így végül bejött. A három hónapos GTX1060 egyébiránt sem lett túlzottan igénybe véve, ha a játékokat nézzük.

Alien: Covenant

Az Alien-franchise egyik kedvenceim közé tartozik. Nem véletlen, hogy az antológia végül megrendelésre került részemről. Büszke vagyok rá még akkor is, ha éppen külföldi kiadás. S örülök, hogy mindegyik filmnek rajta van az eredeti, s a rendezői kiadása is.
Volt egy próbálkozás Prometheus néven, amit kifejezetten utáltam, főleg úgy, hogy elmentem megnézni. A jelenlegi alkotásról már olvastam, de nem nagyon fogott meg az olvasott anyag, így meglepett, hogy a mai napon megjelent az első előzetese. Egyelőre számomra moziban nézős lesz.

South Park: 20.évad

Tavaly nem csak új bevezetőt kapott a sorozat, hanem új irányt is vett a készítése. Ugyanis a készítők úgy döntöttek, hogy akadnak majd olyan mellékágak, amelyek egy epizód alatt megoldódnak, de szakítva a régi felállással mostantól átívelő szál lesz a szériában.
Nagyon sok rajongó volt, aki ennek nem örült, s ha alapul akarom venni a régi évadokat, akkor azt kell mondanom, hogy tényleg azok a részek működtek a legjobban. Nem tudom milyen lenne hetiben nézni, de direkt ezért is vártam meg, hogy lemenjen az aktuális évad, s a tíz részt magamévá tegyem egy délután alatt.

Continue reading

A “mindent megváltó” karácsony

Aki huzamosabb ideje olvassa eme blog “helyzetjelentés” kategóriájának bejegyzéseit az tudja nagyon jól, hogy én az a fajta vagyok, aki nem nagyon szokott ünnepelni. Ennek többnyire az az oka, hogy már “kinőttem” belőle. Az igazság az, hogy gyerekként csak azért vártam a karácsonyt, hogy mit kapok majd. Lehet mondani, hogy kis potyaleső takony voltam, mint az összes korombeli. Hiszen a társadalom is erre nevel valahol minket, hogy a karácsony az ajándékozásról szól elsősorban, s csak másodsorban a szeretetről.
Időközben felnőttem, már nem igazán érdekelt az ajándékozás lévén a családnak nem volt annyi pénze, hogy valóban azt kapjak, amire vágynék. Amikor pedig elkezdtem dolgozni, akkor elég volt spórolnom, hogy bizonyos időközönként “karácsony” legyen. Akiket pedig szeretek, azokkal pedig megoldom a találkozást. Így számomra ez a két nap leginkább csak azért jó, mert tudom biztosan, hogy ekkor nem fogok dolgozni.

Nagyon vártam már a karácsonyt, ugyanis sajnálatos módon a kolléganőm megbetegedett hónap végén, így műszakcserével vállaltam, hogy helyette megyek dolgozni. Nyilván akkor sem mondtam máshogy, ha láttam volna mi lesz ebből, hiszen én is lehetek még beteg, hogy ne tudjak bemenni. Azonban látni azt, hogy három hétig nem lesz két pihenőnapom egyben, már nem volt olyan jó. Természetesen bevállaltam még akkor is, amikor tisztában voltam azzal, hogy nem lesz majd könnyű. Főleg az utolsó napok.
Azzal is tisztában voltam, hogy az utolsó két hét lesz a legnehezebb. Érződött is sajnos, hiszen az ünnepek minden munkahelyen többlet munkával jár, s ezzel némi stressz is érződött. Szerencsére idén munkahelyváltás történt, így sokkal kevesebb stresszt kaptam, aminek köszönhetően kicsit kiegyensúlyozottabb lettem. Ennek is volt köszönhető, hogy hódolni tudtam a vizuális szórakozás, annak ellenére, hogy nem ültem egész nap a képernyő előtt, s így is ki tudtam mozdulni.
Az elmúlt másfél hónapban sajnos bekövetkezett a cudar idő, így ha éppen nem volt valami kötelezően elintézendő dolog, illetve nem volt személyes találkozó épp, akkor tehettem nem mozdultam ki. Ennek köszönhetően kicsit frissítettem a sorozat frontot, így befejeztem az X-aktákat, valamit a mai napon legyűrtem a South Park huszadik évadát, illetve belekezdtem a Shameless utolsó szezonjába, aminek remélem holnap már a végére érek. Ugyanis, ha nem sikerül hozzám hasonló személyt összeszednem, vagy valakit, akinek elege lesz otthon ülni, akkor személyes találkozó híján marad a sorozatos felzárkózás.

Igyekszem kikapcsolódni majd, mert sajnos ez az év nem volt túl jó számomra. Ráadásul a hónap elején elküldtem javításra a Playstation 4-et, amely villámkár ért még a nyáron. A szervíz tájékoztatása szerint nagyjából harmincezer lett volna a javítása, ám a tegnapi napon megkaptam az e-mail-t, hogy nem javítható. Így majd a legközelebbi munkanapon értekezek velük, hátha meg tudják venni alkatrésznek, mert máskülönben nekem kell értékesítenem, ami eladható belőle (merevlemez, kontroller).
Nem túlzottan örülök neki, habár tavaly elég jó áron vettem meg, ha azt nézem, hogy volt vásárlói és dolgozói kedvezményem, eladtam a régi konzoljaimat, s így a fizetésemből a fennmaradó összeg nem érte el a harmincezret sem. Szerencsére az új konzol megjelenése lenyomta az árakat, így már jóval olcsóbban vásárolható egy ilyen masina, melynek vételét majd valamikor a nyárra időzítem.

The X-Files: 10.évad

Magyar cím: X-akták

…és akkor most szépen fogom magam és előveszem azokat a sorozatokat, amikkel el vagyok maradva, hiszen ezzel a hat epizódos tizedik évadnak szánt felélesztéssel részemről befejeződött a The X-Files – dara, amely lassan négy hónapja tart. Szinte mindent tudok, amit a sorozatról tudni kell, s azt kell mondanom, hogy vegyes érzelmekkel búcsúzom tőle egy esetleges tizenegyedik évadig, amely elméletileg el fog készülni a pletykák szerint.

Continue reading

The X-Files: I Want To Believe (2008)

Magyar cím: X-akták – Hinni akarok

Gyermekként ugyan csak az első évadok pár részét láttam, de nagyon nagy hatást értek el rajtam főleg, ha azt nézzük, hogy szinte minden osztálytársam akkor erről az X-aktákról beszélt. Mai napig emlékszem, hogy milyen volt amikor először láttam meg a gumiembert, vagy hogy hogyan is bújtam a takaró alá, amikor láthatatlan állatok gyilkoltak egy állatkertben.
Felnőttként az ingerküszöböm megváltozott, s a sorozat felett pedig eltelt nem kis idő, így hát nekiülve sajnos már nem okozott olyan élményeket, mint amilyenekre emlékszem. Azonban engem is meglepett, amikor kiderült, hogy felélesztik a sorozatot, ámbár nem remake készül, hanem folytatják majd egy tizedik évaddal. Ha alapul veszem, hogy milyen sorozatok készülnek, s milyen látványvilággal, s mit ki nem tudnak hozni egy szériából azonnal felkeltette a figyelmemet, s végignéztem a szériát. Igaz, az utolsó évadok majdnem a nézhetetlen kategóriát ütötték meg nálam. Azonban az új részek előtt még hátra volt a film, amiről nagyon sok rosszat olvastam, így semmi elvárás nélkül ültem neki. De sajnos azt kell mondanom még így is tudtam kellően pofára esni.

Continue reading

The X-Files: 9.évad

Magyar cím: X-akták

Egy nap. Nagyjából ennyi kellett ahhoz, hogy a sorozat hosszú ideig utolsó évadának számító kilencedik etapját magamévá tegyem. Na nem azért, mert annyira belejöttem, vagy mert megszerettem, hanem már végignéztem jó sok évadot, akkor már az utolsókat nem hagyom ki. Főleg annak fényében, hogy a felélesztés nagyon érdekelt, de előzmények nélkül nem akartam megtekinteni.
Mint ahogyan írtam többször korábban, hogy még gyermekként láttam az első évadból jó pár részt, így későbbiekben csak a félelmetes epizódokra emlékeztem, így bennem egy olyan sorozat képe rémlett, melytől a hideg is kiráz. Amikor persze nekiültem rá kellett jönnöm, hogy az ingerküszöböm már felettébb magasabb, mint gyerekként, továbbá a sorozat nem az, mint amire emlékeztem. Nem nagy gond, csak így az élvezeti faktor sokkal kevesebb lett.

Continue reading

Independence Day: Resurgence (2016)

Magyar cím: A függetlenség napja: Feltámadás

Emlékszem, hogy annak idején az első részt amikor adták a tévében egyszerűen nem tudtam felkelni a képernyő elől. Azóta persze ismételték párszor, amit természetesen meg is néztem. Mióta bejött a digitális korszak, azóta a film valahogy elveszett a süllyesztőben nálam, s semmi sem ösztönzött arra, hogy ismét elővegyem.Aztán egyszer a semmiből jött a folytatás, ami felkeltette az érdeklődésemet, de nem annyira, hogy moziban nézzem meg. Végül megérkezett digitális formában is, s azt kell mondanom, hogy nem vesztettem sokat, hogy nem mentem el a moziba.

Continue reading

The X-Files: 8.évad

Magyar cím: X-akták

hetedik évad zárása után – annak ellenére, hogy jó pár spoiler már fel volt fedve előttem – mégis kíváncsian vártam a következő évadot. Így nem is volt kérdés, hogy még aznap nekiültem a soron következőnek, mert nagyon érdekelt annak ellenére, hogy a széria nálam inkább a közepes kategóriába sorolható.
Ugyan nem voltak különösebb elvárásaim a sorozattal szemben, de a soron következő évaddal szemben azért már jelentkezett valamiféle elképzelés. Sajnos azt kell mondanom, hogy az évadok közül talán ez volt az első, aminél több olyan rész is akadt, ami olyan borzalmasra sikeredett, hogy az adott részbe bele kellett pörgetnem. Így nem is véletlen, hogy három nap alatt tudtam le a szóban forgó évadot.

Continue reading

Sex Tape (2014)

Magyar cím: Szexvideó

Mi az, amin az ember nagyon tud sajnálkozni, ha filmről van szó? Nagyjából az, amikor olvas egy olyan alkotásról, melynek koncepciója iszonyatosan jónak tűnik, hellyel-közzel talán még az előzetese is fogyasztható. Aztán amikor megnézi a tényleges filmet, akkor meg csak néz maga elé, hogy vajon látott-e már ennél rosszabbat, ha pedig igen, akkor melyik film is volt az.
Én így jártam a Sex Tape-pel, melynek alapkoncepciója nagyon jónak tűnt, ámbár az előzetese is jelzett valami olyasmit, hogy ez nem lesz nagy dobbanás. Bíztam benne, hogy elég lesz egy kis esti filmnézéshez, de be kellett látnom, hogy ennél létezik sokkal, de sokkal jobb alkotás is, s ez tényleg időpazarlás volt.

Continue reading

Bad Teacher (2011)

Magyar cím: Rossz tanár

Nagyon szeretem a könnyed vígjátékokat, s nagy szívfájdalmam az, hogy mostanság az újak közül szinte mindegyik felszínes, s egy kaptafára készülő valami borzadály, mely nem csinál mást, mint leutánoz más filmeket, vagy pedig alpári jelenetekkel próbál vicces lenni.
A probléma forrása leginkább az, hogy az új vígjátékoknak lassan a létezéséről sem szerzek tudomást, hiszen alig van olyan, ami olyan jól sikerül, hogy sok helyen olvashatnék róla anélkül, hogy a moziműsort bújnám, vagy az éppen aktuális előzeteseket nézném meg. A tél beköszöntével azonban csak akkor vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, ha feltétlenül fontos, vagy éppen dolgozni megyek, illetve személyes találkozóról van szó. Munka után azonban inkább itthon “döglök”, mint kimozduljak, s mivel a sorozatoktól olykor telítődik a fejem, így kellett valami kellemes délutáni kikapcsolódás. Egy Cameron Diaz cikknek köszönhető, hogy eme filmre rábukkantam.

Continue reading