Legyek őszinte? Ezt a sorozatot csak Matt Le Blanc miatt kezdtem el. Legyek még őszintébb? Szerintem rémes volt, s habár nem akarom kitörölni a gondolataim közül, hogy megnéztem, de itt ülök a monitor előtt, hogy most mit is írjak róla, mert annyira rémesen semmilyen volt, hogy már fáj.
Idén májusban volt immáron 7 (!!) éve annak, hogy elkezdtem írni a saját blogomat. Érdekes visszaolvasni részemről jó pár az induláskor keletkezett bejegyzésemet, hogy azóta mennyit is változtam sok mindenben. Főleg úgy, hogy mélyebb magánéleti tartalommal nem bír ez a blog.
Mikor elérhetővé vált az internet hozzáférés itthon is azonnal elkezdtem mindenféle oldalakra felmenni. Szerencsére nem a pornó oldalak kötöttek le, hanem olyan közösségi oldalak, fórumok, ahol ismerkedni lehet másokkal. A kialakult közösségeknek köszönhetően eljutottam oda, hogy sok fórum már olyan volt, mint a virtuális világban a második otthonom, ahová hazatérek minden egyes nap megnézni, hogy mi is történt azokkal, akikkel belaktam az adott netes címen alakult világot. Ebből fakadóan jó pár ismeretségre szert tettem, továbbá egyes helyeken már szinte kritikai és teszt jellegű hosszú hozzászólásaim születtek, amelyek szinte mind az enyészeté váltak miután ezek az oldalak megszűntek. Időközben persze eljutottam blogokra is, s úgy döntöttem indítok magamnak is egyet. Egyet azonban szem előtt tartottam: egy átlagos webhely legyen, melynek legyen személyessége, s kiemelkedjen picit a többi előtt. De ennek fényében mégis legyen anonim, hogy a későbbiekben ne okozhasson problémát a magánéletemben, munkahelyemen egy-egy bejegyzésem, de mégis figyelemfelkeltő legyen.
Mindeközben persze elindult egy egyszerűbb módja a bloggolásnak: Vlog. Tulajdonképpen az adott blogger írás helyett videóban teszi közzé a mondanivalóját, melyet a nézőinek szán. Ezt lehet jól csinálni, illetve rosszul is. Ha úgy alakul lehet némi profitot szerezni ezzel, vagy akár rajtunk röhöghet az ország. Nagyjából fél éve annak már, hogy a Gyakori kérdések oldalán találkoztam egy olyan kérdéssel, mely szerint mit gondolnak a válaszolók Molnár Krisztiánról. Mivel az olvasók kaphattak kis segítséget ki ő, így az első három videója alapján a döbbenet lett rajtam úrrá. A három videó miatt a Youtube folyamatosan az ajánlott sávba tesz legalább egy videót, melyet ő csinált, vagy róla szólt, így párat már láttam.
Magyar cím: A zátony
Ahogyan a sorozatoknál, úgy a filmeknél is sajnos fennáll az a helyzet, hogy inkább valamit lekapok a polcról, vagy előkeresem azt a lemezt, melyre felkerült egy adott cím, s inkább nézem újra, mint hogy a már nem látottakat bepróbáljam. Természetesen az új alkotások közül sokat bepróbálok megjelenés után, de nagyjából a 90%-nyi arány, hogy még az egy óra letelte előtt kikapcsolom. Moziba pedig csak akkor megyek el, ha úgy érzem a szóban forgó cím valóban jó lehet.
Ennek egyik oka leginkább az, hogy nagyon műfajt újító alkotások nem nagyon vannak, s a többség pedig csak egy kaptafára megy. Ebből fakadóan pedig iszonyatosan nehéz olyan filmet találni, ami tényleg bejönne nekem. Nagyjából tíz filmből kilenc végezte a lomtárban mielőtt még végignéztem volna őket, de végül az idei The Shallows győzedelmeskedett, hiszen a játékidejének végéig maradtam. Az csak más kérdés, hogy ezután a lomtárba került, s újranézés részemről esélytelen.
Platform: PC
Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki sokszor azon kapja magát, hogy eszébe jut egy bizonyos dolog kapcsán, hogy milyen gyorsan telik az idő. Nem csak a percek, órák, napok röpülnek el a fejünk felett gyorsan, hanem bizony a hetek, hónapok, s legvégül az évek is. Olykor azért az embert ilyenkor elkapja erősen a nosztalgiai érzés. A nosztalgiafaktor akkor is erős tud lenni, ha az adott helyzetet nem éltük át mi magunk. Ám amikor mi is részesei voltunk a nosztalgiafaktor előidéző dolognak, akkor tudjuk aztán igazán átérezni milyen gyorsan is repül az idő.
A Tomb Raider-franchise, ha élő személy volna bizony jogilag már két éve „felnőttnek” számítana, de idén a huszadik életévébe lépett. Egy ember életében is elég jelentős tud lenni ez a szám, de egy vizuális tartalomnál nagyon nagy dolognak számít, hiszen kevés olyan alkotás létezik, amely azzal büszkélkedhet, hogy ennyi idő elteltével is a köztudatban tudott maradni. Arról nem is beszélve, hogy a kalandszéria milyen utat is járt be eddig.
Magyar cím: X-akták
Azt kell mondanom, hogy ez tényleg nehéz menet volt számomra. Olyan kultikus magasságokba emelkedett a sorozat, hogy a műfaj szerelmeseként közepesnek ítélt szériát mindenképpen végig akarom nézni, mert látni akarom, hogy hova is fog majd kilyukadni végül az egész történet. Nyilván nem olyan látni, mint elolvasni, így aztán megfogadtam, hogy mivel sorozatok közül most már tényleg csak keveset nézek, így bőven bevállalható egy olyan, ami elég szép epizódszámot tudhat maga mögött.
Biztosan mindenkinek volt már olyan napja, amikor igazából szabad volt, de valahogy semmihez nem volt kedve, s semmit nem akart csinálni. Illetve, ha neki is kezdett valaminek, akkor abban a pillanatban elment a kedve tőle. Mivel a második évad végénél megrekedtem, így egy ilyen napot szántam arra, hogy le is gyűrjem a soron következő évadot.
Ugyan egyáltalán nem volt azon a listán, melyen azok az újoncok szerepeltek, melyeket szeretnék bepróbálni, de egy hangulatos előzetes elég volt ahhoz, hogy mégis tegyek vele egy kört. Nagyon szeretem azokat az alkotásokat, melyeknek témája valami katasztrófa, vagy természetfeletti jelenség. Az már csak hab a tortán, ha az egész egy apokaliptikus környezetben játszódik. De sajnos az elmúlt évek „termései” egyáltalán nem voltak kielégítőek számomra, s a próbálkozások is elég harmatosak voltak. Az Aftermath részemről ismét egy bizonyíték arra, hogy ez a téma valahogy nem való TV-be.
Minden bizonnyal a Playstation 4 tulajok jártak a legjobban, akiknek nem volt lehetőségük, vagy éppen nem akarták más platformon magukévá tenni a Rise Of The Tomb Raider-t, ugyanis október 11-én lassan egy évvel a megjelenés előtt erre a platformra is elérhetővé válik a játék mindenféle extra kiadással.
Természetesen minden eddigi megjelent tartalmat megkapnak az új generációs konzol tulajok, ami eddig megjelent a másik három platformra. Ami egyébiránt nagyon szájhúzogatós részemről az az, hogy gyakorlatilag az, aki megvásárolta az eredeti kópiákat, s mellé még az extra tartalmakba is fektetett némi pénz, az ennek a kiadásnak az eredeti árát már régen túllépte. Ráadásul jönnek újabb extra tartalmak, melyekért ismét pénzt kell majd csengetni, tehát teszem azt, aki eddig megvásárolta PC-re, s minden egyes letölthető fizetős tartalmat megvett simán 30-35 ezer forintjában jár már a játék. Én a két kiegészítőn kívül semmire nem költöttem, s jelenleg a legújabb kiegészítő érdekel, illetve két skin, ami nem más, mint a régi játékok Lara Croft-ja:
Elméletileg nem csak azoknak lesz elérhető, akik megvásárolják a Playstation 4 változatot, vagy rendelkeznek PC-re a Season Pass-szal, hanem a hagyományos játékokosok is, akik a játék alap változatával rendelkeznek. Erre kíváncsi leszek, ugyanis az új kiegészítő érdekelne legjobban, s még hat nap van a megjelenésik, s még semmiféle előrendelési opció nem jelent meg az új tartalmakra.
Mindenesetre addig kaptunk egy kedvcsinálót: