Szokás mondani, hogy minden évszaknak megvan a gyönyöre. Amiben van is némi igazság. Részemről nagyon szeretem a telet, mert imádom, ahogyan minden hófehérbe borul. Részemről már jó régen nem ünneplem a karácsonyt, mert „kinőttem” belőle. Kisgyerekként elsősorban az ajándékok miatt vártam, s felnőttként pedig már megdolgozok azokért, amiket szeretnék magamnak tudni. Amit pedig nem tudok magamnak megvenni, azt más sem tudja. S mivel nem tartozom azok közé, akik csak akkor gondolnak azokra, akikhez valamilyen érzelmi szál fűzi, ha a naptárban van valamilyen ünnep, így a piros napos napok számomra már szinte jelentéktelen státuszba emelkedtek. Azonban a karácsony kicsit másabb, mert a hangulatát szeretem, illetve maximálisan szépnek tartom, ahogyan fel vannak díszítve a házak, épületek. A karácsonyi zenékről már nem is szóltam egy szót se. Az más kérdés, hogy sajnos évek óta három-négy hónapon keresztül nagyjából pár napig van hó.
A tavasz is jellemzően kellemes tud lenni, amikor az ember levetheti a téli kabátját, s a frissen nyíló virágok illatát magáénak tudhatja. A nyár pedig egy igazi adrenalin bomba számomra leginkább a strandolás és rengeteg csavargás lehetőségének köszönhetően úgy, hogy közben nem kell beöltözni nyakig, s akármikor, akárhová eljuthatok biciklivel. Az ősz szép. Mint az alábbi képen:
Képen mindenképpen jól néz ki, azonban a valóságban már nem annyira. Városban élek, többek között megyeszékhelyeken, itt rengeteg ház található, s emellett több panel lakásokkal teli rész. A kertvárosi részeken is kevés fa található, így az őszi színpompát maximum az élővíz csatorna mellett elhaladva láthatom, vagy pedig a ligetbe kisétálva. Azonban a nyárból való őszbe váltás nem sült el számomra valami jól.
Ismeretes, hogy nálam nincs olyan, hogy torokfájás következmények nélkül. Igyekeztem megfelelően öltözködni, de nehezen lehetett eltalálni, ha reggel az ember majd megfagy, délután pedig majd meg sül. Igyekeztem megtenni mindent, hogy ne legyek beteg, s ez sikerült ez idáig, ugyanis a hét első két napja hidegfronttal nyitott, melynek köszönhetően volt itt szél, eső, 5-6 °c is. Így már szerdán kapart a torkom, csütörtökön már orrot is kellett fújnom, majd pedig pénteken már teljesen taknyos voltam. Persze nem mentem el táppénzre, egyébiránt új hely, s egyébként is egy nátha nem betegség, ha pár nap alatt elmúlik. Kicsit necces volt percenként orrot fújni, de túléltem. Szerencsére hosszú hétvégét kaptam, ugyanis a kötelező hétközbeni pihenőnapomat hétfőre kaptam, így felépülni volt időm. Igaz most is teázok, de legalább már mérföldekkel jobban vagyok.
Ez az év semmilyen szempontból nem sikerült eddig túl jól, így szinte rengeteg szempontból be vagyok korlátozva. A közeledő hideg időt alapul véve gondoltam, hogy munkanapokon nem nagyon fogok mozdulni sehová, így végül szeptember elején megvásároltam a GTX 1060-at. Sokat gondolkoztam, hogy megéri-e a kártya az árát. Tesztekből az jött le, hogy nagyon is, viszont, ha alapul veszem, hogy alkalmi játékosnak tartom magam (értsd: előfordul, hogy akár két hónapig el se indítok egyetlen egy játékot sem, s máskor meg ki sem lehet robbantani a monitor/TV elől) megéri-e megvásárolni egy ilyen kártyát. De mivel nem szeretnék évente cserélgetni eszközöket a gépemben, így végül megvásároltam. Azóta igazából a Rise Of The Tomb Raider lett végigjátszva, s több címbe pedig próbálkozás volt csak. Azonban a takony nagy úr, így a hétvégére a négy fal közé szorultam. S hiába lettem már jobban a lemondott programjaimat már nem tudtam újra jelentkezni. Így végül maradtak a sorozatok, filmek. S persze a kártya tesztelése a Crysis 3-al, illetve a Cities Skylines-zal, miközben több címnek is nekiültem.
Igazából eléggé beszűkültem az elmúlt időszakban, így nagyon keresem a kitörési lehetőséget, amit nem az itthoni szórakozásban látok. Szerencsére meghívtak októberben Dabasra, így bízom benne, hogy össze is fog jönni, amihez nem kell más, mint a megbeszélt időpontban ráérjek. Jó lenne kicsit elhagyni a szürke hétköznapokat még akkor is, ha a spontán döntések jellemzőek rám, miszerint reggel felkelek tervek nélkül, s estére pedig már programom is van.
