The X-Files: 1.évad

Magyar cím: X-akták

4

Mit is jelent a fenti szám a sorozat fényében? Gyakorlatilag azt, hogy ennyiszer kezdtem neki, s a második évadtól tovább nem jutottam. Először 2009 nyarán megtekintetlenül DVD lemezre kerültek, s adtam fel a küzdelmet, majd rá egy évre, 2010 tavaszán ültem neki ismét. Majd amikor beharangozásra került a folytatás lehetősége, akkor ismét nekiugrottam három évvel ezelőtt, 2013 őszén. Akkor ismét a második évadig jutottam csak. Tavaly tavasszal nekifutottam ismét, s viszonylag korrekt első évados bejegyzésemen kívül nem is írtam róla többet, mert a második évad felénél kaszáltam.
Mivel nem foglalkoztam a sorozattal, így nekem a nagy homályból hirtelenjében tűnt elő egy újabb évad, hiszen az amerikai FOX csatorna felélesztette a sorozatot, s ott folytatta, ahol abbahagyta. A pozitív kritikák róla meggyőztek, hogy ha nem is köt le annyira, akkor legalább “háttérzajnak” olykor-olykor odapillantva jó lesz, mert maga a természetfeletti dolgok érdekelnek, csak nem épp olyan megvilágításban, mint ahogyan a sorozat teszi. Ráadásképp tavaly decemberben Blu-ray-en is megjelent a széria, így már jobb minőségben voltak elérhetőek az epizódok, mint ahogyan én korábban láttam.

Continue reading

This Is Us – 1×01 (Pilot)

Már egy ideje nem nagyon tudnak lekötni az új sorozatok. Nem tudom rá a választ, hogy nekem nőttek meg az elvárásaim, vagy csak idősödve egyre inkább megváltozik az ízlésem a vizuális tartalmak terén. Nem véletlen, hogy kénytelen vagyok régebbi címekhez visszanyúlni. Idén jó pár sorozatot bepróbáltam, így szeptemberben, de igazából csak a This Is Us volt az, aminek a végén úgy döntöttem, hogy maradok a további részekre is.

Continue reading

Swiss Army Man (2016)

Magyar cím: Az ember, aki mindent tudott

Nagyon sok őrült alkotás létezik a vizuális világ tengerében. Vannak olyan emberek, akik pusztán némi erőszaktól rosszul lesznek, de vannak olyanok, akik simán egy terjedelmes vacsorát képesek magukba tömni úgy, hogy olyan alkotást néznek végig, melyben fröcsög a vér. Magától értetődő, hogy nem lehet mutogatni senkire, vagy bárkit elítélni az ízlése miatt, hiszen elsősorban olyan dolgokról beszélünk, melynek története csak a vásznon létezik. Éppen ezért vagyok nyitott sok mindenre, de azért nálam is vannak határok. A Swiss Army Man volt az, amit nagyon vártam, mint film. Ugyanis reméltem, hogy valami tényleg olyat kapunk majd, ami egyedi lehet, vagy akár kultikus státuszba is emelkedhet. Már amennyire egy fingós hulláról szóló filmnek megvan az esélye erre.

Continue reading

The Exorcist – 1×01 (Pilot)

Mostanában annyi démonos, ördögűzős alkotás kering a virtuális világban, hogy komolyan mondom herótom van már a témától is. Azonban a The Exorcist volt az, ami nagyon felkeltette a figyelmemet.
A remake mellett a “mozifilmből sorozat” a másik, amely kezd teret engedni magának, ami az esetek többségében rosszul sül el, mert hát az emberek többsége a filmhez hasonlítja a szériát. Mindezek mellett ugyebár több évadra gondolkodnak a készítők, így hát, ha nem olyan az alapanyag akkor azt sokáig húzni nem nagyon lehet. Ezzel a sorozattal azért is mertem bátor lenni, mert annak ellenére, hogy egy klasszikus filmről beszélünk én csak jeleneteket láttam az interneten, de még odáig nem jutottam el, hogy meg is nézzem. Ebből fakadóan pedig viszonyítási alapom nincs.

Continue reading

MacGyver – 1×01 (Pilot)

Mostanában sokszor elhangzik sok ember szájából, hogy régebben mennyire jobb volt minden. Mennyire egyediek voltak azok a dolgok, melyekkel az emberek szembesültek. Főleg, ami igaz a vizuális szórakozásban. Régebben nagyon sok sorozatot néztem, nagyon sok film csábított a moziba. De ennek már csak az ellentéte igaz. Egyszerűen már nincs mit néznem, s évente jó, ha egyszer elmegyek moziba. Idén talán nem is voltam. Ugyanis engem nem kicsit untatnak, hogy önálló ötlet már nincs, s a régi alkotásokat kell elővenni. Tele van minden előzményekkel, folytatásokkal, és persze újra leforgatott anyagokkal.
Egy időben ez nagyon jellemző volt a filmekre, hogy ha valami bejött, akkor addig csinálták a folytatásokat, ameddig az adott franchise ki nem fulladt. Amikor pedig megtörtént akkor csak egyszerűen elővették az alapötletet, s szépen újraforgatták a sikeres epizódokat. Nagyon úgy néz ki, hogy ez kezd átterjedni a tévés sorozatokra is, ugyanis itt is kezdenek felbukkani a remake változatok. Csak ugyebár, ami működött még a nyolcvanas, kilencvenes években az közel sem biztos, hogy működőképes lesz mostanság. A MacGyver véleményem szerint pedig működésképtelen ebből a szempontból.

Continue reading

Itt van az ősz, itt van újra!

Szokás mondani, hogy minden évszaknak megvan a gyönyöre. Amiben van is némi igazság. Részemről nagyon szeretem a telet, mert imádom, ahogyan minden hófehérbe borul. Részemről már jó régen nem ünneplem a karácsonyt, mert “kinőttem” belőle. Kisgyerekként elsősorban az ajándékok miatt vártam, s felnőttként pedig már megdolgozok azokért, amiket szeretnék magamnak tudni. Amit pedig nem tudok magamnak megvenni, azt más sem tudja. S mivel nem tartozom azok közé, akik csak akkor gondolnak azokra, akikhez valamilyen érzelmi szál fűzi, ha a naptárban van valamilyen ünnep, így a piros napos napok számomra már szinte jelentéktelen státuszba emelkedtek. Azonban a karácsony kicsit másabb, mert a hangulatát szeretem, illetve maximálisan szépnek tartom, ahogyan fel vannak díszítve a házak, épületek. A karácsonyi zenékről már nem is szóltam egy szót se. Az más kérdés, hogy sajnos évek óta három-négy hónapon keresztül nagyjából pár napig van hó.
A tavasz is jellemzően kellemes tud lenni, amikor az ember levetheti a téli kabátját, s a frissen nyíló virágok illatát magáénak tudhatja. A nyár pedig egy igazi adrenalin bomba számomra leginkább a strandolás és rengeteg csavargás lehetőségének köszönhetően úgy, hogy közben nem kell beöltözni nyakig, s akármikor, akárhová eljuthatok biciklivel. Az ősz szép. Mint az alábbi képen:

Képen mindenképpen jól néz ki, azonban a valóságban már nem annyira. Városban élek, többek között megyeszékhelyeken, itt rengeteg ház található, s emellett több panel lakásokkal teli rész. A kertvárosi részeken is kevés fa található, így az őszi színpompát maximum az élővíz csatorna mellett elhaladva láthatom, vagy pedig a ligetbe kisétálva. Azonban a nyárból való őszbe váltás nem sült el számomra valami jól.
Ismeretes, hogy nálam nincs olyan, hogy torokfájás következmények nélkül. Igyekeztem megfelelően öltözködni, de nehezen lehetett eltalálni, ha reggel az ember majd megfagy, délután pedig majd meg sül. Igyekeztem megtenni mindent, hogy ne legyek beteg, s ez sikerült ez idáig, ugyanis a hét első két napja hidegfronttal nyitott, melynek köszönhetően volt itt szél, eső, 5-6 °c is. Így már szerdán kapart a torkom, csütörtökön már orrot is kellett fújnom, majd pedig pénteken már teljesen taknyos voltam. Persze nem mentem el táppénzre, egyébiránt új hely, s egyébként is egy nátha nem betegség, ha pár nap alatt elmúlik. Kicsit necces volt percenként orrot fújni, de túléltem. Szerencsére hosszú hétvégét kaptam, ugyanis a kötelező hétközbeni pihenőnapomat hétfőre kaptam, így felépülni volt időm. Igaz most is teázok, de legalább már mérföldekkel jobban vagyok.

Ez az év semmilyen szempontból nem sikerült eddig túl jól, így szinte rengeteg szempontból be vagyok korlátozva. A közeledő hideg időt alapul véve gondoltam, hogy munkanapokon nem nagyon fogok mozdulni sehová, így végül szeptember elején megvásároltam a GTX 1060-at. Sokat gondolkoztam, hogy megéri-e a kártya az árát. Tesztekből az jött le, hogy nagyon is, viszont, ha alapul veszem, hogy alkalmi játékosnak tartom magam (értsd: előfordul, hogy akár két hónapig el se indítok egyetlen egy játékot sem, s máskor meg ki sem lehet robbantani a monitor/TV elől) megéri-e megvásárolni egy ilyen kártyát. De mivel nem szeretnék évente cserélgetni eszközöket a gépemben, így végül megvásároltam. Azóta igazából a Rise Of The Tomb Raider lett végigjátszva, s több címbe pedig próbálkozás volt csak. Azonban a takony nagy úr, így a hétvégére a négy fal közé szorultam. S hiába lettem már jobban a lemondott programjaimat már nem tudtam újra jelentkezni. Így végül maradtak a sorozatok, filmek. S persze a kártya tesztelése a Crysis 3-al, illetve a Cities Skylines-zal, miközben több címnek is nekiültem.
Igazából eléggé beszűkültem az elmúlt időszakban, így nagyon keresem a kitörési lehetőséget, amit nem az itthoni szórakozásban látok. Szerencsére meghívtak októberben Dabasra, így bízom benne, hogy össze is fog jönni, amihez nem kell más, mint a megbeszélt időpontban ráérjek. Jó lenne kicsit elhagyni a szürke hétköznapokat még akkor is, ha a spontán döntések jellemzőek rám, miszerint reggel felkelek tervek nélkül, s estére pedig már programom is van.

The Good Place – 1×01 (Pilot)

A nagy őszi startoknál nagyon kíváncsi voltam több új sorozatra is. Így aztán nagyon sok került fel a listámra, s szerencsére a WhatNext emlékeztetett is rá.
Amikor bejelentésre kerülnek az őszi műsorrendek kint, akkor mindenről lerántják a leplet. Többek között az új sorozatokról, azok főszereplőiről, illetve az alapkoncepciókról. Ugyan nagy várakozási faktor nem volt a The Good Place felé, de mégis úgy döntöttem, hogy a koncepcióban van némi lehetőség, hogy egy szórakoztató sorozat legyen belőle. Háááát…..

Continue reading

Kevin Can Wait – 1×01 (Pilot)

tavaszi upfronts nálam egyfajta alapot képez arra, hogy vajon a szeptemberben startoló amerikai kereskedelmi tévék kínálata mennyire is lesz érdekes nálam. Amióta az internet lehetőséget biztosított arra, hogy ne kelljen éveket várni egy-egy új epizódra a sorozatokat illetően míg szinkronos változatban eljut hozzánk már csak így “tévézek”.
Az már biztos volt számomra, hogy lesz olyan, amit majd nagyon fogok várni, de végül csalódni fogok benne, de lesz olyan is, amit be se akartam próbálni, de be fog jönni. Mióta kiléptem az iskolapadból, s beszippantott erőteljesen a munkaerőpiac a szabadidőm jelentősen megcsökkent, s magánélet mellett bizony erősnek kell lenni, s ami csak háttérzajnak lenne jó azt kaszálni kell. Viszont ki vagyok éhezve az újdonságra, az olyanokra, melyek beszippantanak, s tényleg várom minden héten az új epizódot. A várósok között nem volt a Kevin Can Wait, de megfázásnak köszönhetően a négy fal közé kerültem program nélkül, s így végül, ami szimpatikusnak nézett ki kipróbáltam. Az viszont már most biztos, hogy eme sorozat nem került be a nézősök közé.

Continue reading

Zoo: 2.évad

Ha az épp aktuális sorozatszezont nézzük, akkor a nyár az, ami nagyjából arra való, hogy ha éppenséggel valamiről lemaradtunk, akkor tudjuk pótolni, fel tudjunk zárkózni, vagy éppen valamit bepótoljunk. Ilyenkor nagyon ritkák az új sorozatok, s amik vannak többnyire azok is kábelen futnak, hiszen az országos szériák – melyek gyártására egyébként is több pénz jut kábeles társaiknál – ilyenkor már régen lepihentek. Azonban tavaly meglépte a CBS, hogy az egyik sorozatát nyárra tolja, s bizony a Zoo ebből a szempontból elég szépen szerepelt olyannyira, hogy a második évad is be legyen rendelve.
A második évad másfél hónap alatt kifutott, ámbár én nem ültem neki rögtön, s nem is hetiben néztem, hanem szépen egyben letoltam az egészet a virtuális gégémen keresztül. Azonban a második évad olyan irányt vett, hogy a zárásnál csak arra gondoltam, hogy ha a megszakadt szálat folytatni akarják, akkor hogyan is tudják azt megtenni egy ilyet sorozatcímmel?

Continue reading

South Park: 19.évad

A nagy nyári darám egyértelműen a South Park volt, melyet valahol a tizedik évad végén hagytam abba. Így aztán volt nagyjából nyolc évadnyi lemaradásom. Igazából elkaptam pár részt a tévében, amelynek kapcsán kedvet kaptam pár régi epizód újranézéséhez, s mivel jókat olvastam a legutolsó évadról végül úgy döntöttem, hogy a régi kor szépségéhez mérve megérdemel még egy esélyt. Azt hiszem azt kell mondanom, hogy most előreláthatólag marad a nézősök között.

Continue reading

Íme a GTX 1060!

Az idei év nem a legszerencsésebb volt elsősorban anyagi oldalról. Első körben jött egy nem kívánatos fejlesztés számítástechnika terén, ami új monitort, SSD-t, merevlemezt, és persze videokártyát takart. Ugyanis monitort leszámítva minden tönkrement, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva persze egyszerre. A legrosszabb persze egyértelműen a másik oldalról bevállalt R9 380 halála volt, amely kapott némi villámot a nyár eleji hatalmas viharból. Lévén leültem zenét hallgatni, így a nagy csattogásból semmit nem hallottam egészen addig, míg nem szikrázott egy jelentőset a konnektor, s onnantól kezdve nem halt meg pár dolgom.
A biztosítóval való baszakodás jelentősen hazavágta a nyaramat. Abból a szempontból végképp, hogy saját zsebből kellett megcsináltatnom a tévét, illetve bevizsgáltatni a videokártyát. Így már az elég megterhelő volt, így csak vártam, hogy mikor is lesz majd meg végre pénz, ugyanis saját zsebből kártyát nem szerettem volna venni. Az már most biztos, hogy a Playstation 4 javítása következő évre fog majd csúszni, ugyanis találtam olyan helyet, ahol nagyjából harmincezerből ki tudják hozni a javítást, ami valljuk be a gép árához mérve elég karcsú.

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mit is csináljak, de végül a VGA vásárlása mellett döntöttem. Ott valóban fel volt adva a lecke, de úgy döntöttem a legjobbat nem vagyok hajlandó megvenni, mert lazán 120 ezerbe kerül, s inkább lehorgonyoztam egy RX 470-es változatnál. Azonban pont beleszaladtam egy leárazásba, s úgy döntöttem, hogy azt a 15 ezer felárat megéri az általam kinézett kártya, amit szépen levittek 104 ezerre. Így végül lett egy MSI Gaming X 6 GB-s változatú GTX 1060-as kártyám.

Az egyik legjobb kártyáról van szó, s mivel az MSI-ről nagyon sok jót olvastam, így úgy döntöttem, hogy ha már engedtek az árából 15 ezret, akkor mindenképpen ezt veszem meg, ha már nagyon jókat olvastam a hűtéséről. Az viszont már kibontás után tapasztaltam, hogy iszonyatosan masszív kártyáról van szó, de ezek mellett tény, hogy elég nagy is, s tény, hogy találó a megfogalmazás, hogy akár járólapnak is lehet használni.
Az már csak szerencse volt, hogy nem volt 3 mm-rel hosszabb a kártya, mert bizony gondban lettem volna, hogy hogyan is szuszakolom be a gépházba. Persze ez a kártya is világít, melynek létjogosultságát nem igazán értem, de legalább van hozzá megfelelő applikáció a gyártótól, aminél van olyan opció, hogy ki tudom kapcsolni. Így sötét szobában legalább nem úszik fényárban az egész helyiség.

Sajnálatos módon kevés időm volt, hogy teszteljem, amiben meg volt igyekeztem megizzasztani. Első természetesen a Rise Of The Tomb Raider volt, aminél azért olykor-olykor volt némi megakadás, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy maga a játék egyébiránt sincs jól optimalizálva, s meglesve videomegosztón több végigjátszás videót, mely 200 ezres kártyákkal készültek ott is láthatóak ezek az FPS droppoknak nevezett akadások. Ugyanott, ahol nekem. Azonban tény, hogy elég szépen lefutott a teljesítmény teszt:

Amire még ráröppentem az a Battlefield 1, GTA V, Everybody’s Gone To The Rapture volt, ámbár mindegyik a nem nyert kategória győztese lett. Azonban az utolsó volt olyan, hogy szaggatott, mint az állat, de ahogyan utána olvastam egy kétszer erősebb kártyával sem fut jobban lévén ismét kaptak a játékosok egy eléggé elsz*rt konzolportot.
Amire viszont ismét ráröppentem az a Crysis 3 és a Cities Skylines lett végül, s mindkettő gyönyörűen fut. Ebből a szempontból nem csináltam rossz vásárt. Viszont tény, hogy jön az ősz, s mivel anyagilag össze kell húznom a nadrágszíjat, így jó döntés volt a kártya vásárlás, mert legalább valamivel ki tudom kapcsolni az agyam.

Az más kérdés, hogy már most van olyan játék, aminek nem lenne ez a kártya elég. De szerencsére az olyan címek nem jönnek be. Viszont bízom benne, hogy három évig tényleg nem kell semmihez sem hozzányúlni a gépben, s semmi nem fog tönkremenni.

South Park: 18.évad

Szeptember. Ez az a hónap, amit a többség nem szokott várni. Leginkább azért, mert ilyenkor naptár szerint véget ér a nyár. Elkezdődik az iskola, s véget érnek a munkahelyi szabadságolások is. Szerencsére úgy jártam, hogy legalább egy hétnyi szabadságomból kaptam pár napot itthon, s mivel az időjárás is rosszra fordult úgy döntöttem, hogy ideje folytatnom a South Park daráját, melyben egy hónappal ezelőtt akadtam el.

Continue reading