The Conjuring (2013)

Magyar cím: Démonok között

Gyermekként nagyon rajongtam a horror műfajért. Nagyon sok filmet néztem meg, ami ebben a témában készült. Mai napig vannak kedvenc darabjaim. Imádom a borzongást, rettegést, s izgalmat, amit egy ilyen film tud adni. Sajnálatos módon ahogyan felnőttem az ingerküszöböm jóval nagyobb lett, így a klisés megoldásokkal operáló alkotások valahogy nem jöttek be, mert nem igazán tudták azt a fajt érzelmeket kelteni bennem, amiket kellene egy ilyen filmnek. Igazából valahogy a műfajt el is felejtettem egészen addig, míg a nyári szabadságomnak köszönhetően bele nem akadtam a The Conjuring-ba, ami ugyan három éves, így meglepő, hogy eddig nem hallottam róla.

Continue reading

Warcraft (2016)

Magyar cím: Warcraft – A kezdetek

Már évekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy ismét filmvászonra költözik egy népszerű játék a Warcraft. A címmel még tinédzserkoromban találkoztam, s eltöltögettem kellemes órákat a monitor előtt, de végül “kikopott”  az általam többször is végigjátszott címek közül, mert már semmi újdonságot nem hordozott magában számomra. Természetesen mindezek mellett lehetőség volt arra, hogy csatlakozzak az online rajongókhoz, de valahogy nem igazán hozott lázba, hogy erre pénzt adjak ki.
Az első előzetes kapcsán nekem is az jutott eszembe, hogy ezt nagyon nehéz lesz elrontani, illetve az, hogy ezt szeretném látni. Sokáig vegetáltam azon, hogy el kéne menni megnézni, de mire oda jutottam, hogy elmegyek már rég lekerült a mozilistákról. Ami nem is meglepő, hiszen pontosan ekkor volt a munkahely váltás, s az számomra sokkal fontosabb volt, mint a film megtekintése. Amikor végre szembe jött egy nézhető változat úgy döntöttem, hogy mindenképpen időt szánok rá, hogy kiderüljön: megérte-e volna széles vásznon megnézni. Megérte volna? Nem tudom.

Continue reading

A játékos “feltámadása”

Eléggé megritkultak a személyes jellegű bejegyzések részemről, amelynek oka leginkább abban rejlik, hogy amióta blogot vezetek talán ez az év az, amelyik részemről a legrosszabbnak mondható.
Anyagi szempontból mindenképpen, hiszen február óta nem volt olyan hónap, amiben nem romlott volna el valami jelentősebb összegű dolog, melynek pótlása elég sürgős volt, vagy nem akadt valami olyan kiadás, amely nem tűrt halasztást. Így nem is volt véletlen, hogy jó pár nem vagy alig használt cuccomtól voltam kénytelen megszabadulni, mert az új munkahelyemen nincs túlórázás, így plusz bevételre nem tudok szert tenni.

Mindezek mellett jó pár fontosabb változás történik az életemben, így eléggé feszült voltam az elmúlt időben. Egyrészről volt az anyagiak, hiszen szinte mindent saját pénzből kellett állnom, s mindezt úgy, hogy a biztosítóval való folyamatos konzultáció kapcsán sem jutottunk előre, csak annyival, hogy a kárigény jogos, s az összeg is kiutalásra kerül, de annak dátumáról mindenki mást mondott.
Ebből fakadóan nem igazán tudtam kimozdulni itthonról, s a szabadságom is arról szólt, hogy itthon ülve kattogtam arról, hogy vajon mi is fog majd történni a közeljövőben, illetve hogyan tudjak százezres nagyságrendű káromon úrrá lenni úgy, hogy annak helyrehozatala hónapokba telne, ha nem történik időben valami pozitív változás. Mindezek folytán persze ismételten változások álltak be a családban, s egy költözés és egy házvásárlás is kilátásba került. Utóbbi vegyes érzelmekkel fogadott, hiszen ismét hitelfelvétel lenne a cél, s ugyan biztosított lakhatásom lenne, csak épp kénytelen lennék továbbra is kényszer együttélésben élni az egyik szülőmmel. Ha objektív akarok lenni, akkor összetehetem a két kezem, hogy van hol laknom (s elvileg lesz is), s van munkám, s ez mellett minimálisan tudok spórolni, s van némi életem, de ha magamat helyezem előtérbe bizony nem vagyok túl vidám, hogy helyzetem olyan, amilyen. Habár tény, hogy nem tehetek róla, hogy egy olyan ország lakosa vagyok, ahol nagy adag szerencse kell ahhoz, ha az ember egyedül próbál meg boldogulni. És akkor még nem is tettem említést, hogy átlag fizetésből vegetálni lehet csak.

A legnagyobb problémám az volt, hogy a szórakozási tevékenységem kimerült a beszélgetésben, sétálásban, bicajozásban, s emellett maradt a zenehallgatás, és a munka. Nem kicsit sikerült szétesnem, ha azt veszem alapul, hogy egy szegedi, s egy pesti utam is meghiúsult annak köszönhetően, hogy júliusra, illetve e hónapra is sikerült megint váratlan anyagi kiadások elé néznem.
Mint ahogyan írtam többször is nem tartom magam nagy játékosnak. Olykor elkap a virtuális gépszíj, s ott ülök órákat, napokat, de utána van, hogy hetekig egyetlen egy címet sem indítok el. Azonban most kicsit zavart, hogy a játékgép és a videokártya egyidejű halálának köszönhetően erre lehetőségem nem volt. Egyetlen egy pozitívum volt mégis, hogy megvalósult ismét egy céges egész napos összeröffenés, melyet egy reggeli telefonhívás sikeresen tönkretett. Így maradt az egész napos bájvigyor, s úgy tenni, mint ha semmi probléma nem lenne.

Időközben pedig kezdtem feladni a reményt, hogy a villámkárom valamikor is megtérítésre kerül, de szerencsére a tegnapi napon megérkezett a várt összeg. Alapul véve a hátteret úgy döntöttem, hogy végül a VGA csere lesz első körben, s a játékgép javítására pedig majd később kerül sor saját zsebből, mert újra ezen a herce-hurcán nem vagyok hajlandó átmenni. Abból a szempontból meg végképp, hogy a biztosítás nem az én nevemre szól.
Ugyan más terméket rendeltem, mert az általam kiválasztott ára drasztikusan százezer felé ment, de a mai napon sikerült egy áresést elcsípnem, s azonnal leadtam rá a rendelést, s az előzőt pedig töröltem. Így jelenleg várom, hogy befusson az MSI GTX 1060 Gaming X 6G: 

Természetesen bízom benne, hogy megérkezése után képes leszek kicsit elengedni, s összeszedni magam.

Angry Birds (2016)

Magyar cím: Angry Birds – A film

Jó pár évvel ezelőtt emlékszem, hogy tornádóként söpört végig a mobilos alkalmazások között egy applikáció, melynek neve Angry Birds volt. Rövid időn belül megérkezett PC-re is, ahol felejthetetlen időt töltöttem el a játékkal, melynek talán az első három részével szórakoztam el, de aztán a többi epizód valahogy hidegen hagyott. Saccolva két évvel ezelőtt történt az a bejelentés, mely szerint a játékból film fog készülni. Én csak álltam értetlenül, hogy ezt mégis hogyan gondolják, hiszen eme alkotásnak nem sok mondanivalója, s története volt azon kívül, hogy érdekesen megrajzolt madarakat kellett lövöldözni ahhoz, hogy a zöld színű sertések jobb létre szenderüljenek, s mi pedig minél magasabb pontot kapjunk.
Aztán végül eljött az idei év májusa, amikor is bemutatkozott a film. Igazából annyira nem rántott be, hogy elmenjek megnézni, de miután napvilágot láttak a nézhető kópiák, így úgy döntöttem szabadságom alkalmával bepótolom. Hogyan lehet semmilyen történetből filmet csinálni? Így!

Continue reading

South Park: 17.évad

Mivel kevés a nézendő mostanság sorozatok terén, s még tavasszal sikerült elkapnom egy régebbi epizódot, így úgy döntöttem, hogy ideje felzárkóznom. A húsz perces epizódok pont elegendőek voltak akár ahhoz, hogy napi egyet is megnézzek, s szinte egy hét, vagy másfél alatt túl legyek egy évadon.
Nagyon sok hozzászólást olvastam a széria új évadaival kapcsolatban, így hát nem volt megállás, úgy döntöttem eljutok az aktuális évadig ha már a sorozat megkapta a sokadik etapjára való megrendelést is. Mivel a mai napon úgy döntöttem újratelepítem a számítógépet, így kellett valami, ami mehet a háttérben. Így esett meg, hogy egy délután alatt legyűrtem a 17. évadot. Mondjuk nem volt nehéz, ha csak tíz részből állt.

Continue reading

South Park: 16.évad

Mivel jelenleg semmilyen aktuális sorozatom nincs, így nem tudok mást csinálni, mint hogy a régieket nézem újra, vagy pedig pótolom a lemaradásomat. Annak idején hihetetlenül tetszett a South Park, melynek egy aktuális évadában meglévő epizódoknak legalább a 80%-a volt nálam instant siker. Sajnos azt kell mondanom, hogy a mérleg nyelve eléggé átbillent a másik oldalra, s a jelenlegi felzárkózásom hátterében is az unalom, mint sem a motiváció, s a kíváncsiság áll.

Continue reading