South Park: 15.évad

…és ennyi. Újabb etapot sikerült lenyomnom a sorozatból. Szám szerint a tizenötödiket. Noha nem volt nehéz, hiszen húsz perces epizódokkal operál a széria, s a részek is tízes számkörben mozognak.
Sajnálatos módon ez a nyár sem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Egyrészről a terveimmel kapcsolatban falakba ütköztem, illetve vizuális szórakozásaim is eléggé meg lettek kurtítva. Így aztán maradtak a filmek és a sorozatok. Utóbbinál nagy a hiány sajnos, így végül úgy döntöttem nem nézek újabb szériát újra, hanem felveszem a fonalat a régebben abbahagyott South Park kapcsán.

Continue reading

South Park: 14.évad

Limitált epizódszámmal, s húsz perces részekkel nagyjából két nap alatt sikerült magamévá tenni a soron következő South Park évadot. Be kell vallanom, hogy még mindig várom azt a minőséget, amit a sorozat elején megszoktam, de el kell ismernem, hogy időközben eltelt nem kis idő, továbbá én is felnőttem. Ebből fakadóan már mások lettem az igényeim, illetve más lett a társadalom igénye. Utóbbihoz kellett alkalmazkodnia a sorozatnak is, amely ebben az évadban még a 200. epizódszámot is elérte!

Continue reading

South Park: 13.évad

Idén döntöttem úgy, hogy pár kellemes kritika hatására, illetve a TV-ben elkapott, s végignézett néhány rész hatására úgy döntök, hogy ideje lenne felzárkózni a South Park évadaiból, melynél legalább 9 teljes etappal vagyok lemaradva.
Ment is egy darabig, de áprilisban pihenőidőre kerültek a kisiskolás srácok, lévén más néznivalót találtam. A múlt hétvégén viszont ismét nekiállhattam, s elég jól haladtam, ami nem meglepő húsz perces epizódokhoz mérve.

Continue reading

Végcél a GTX1060?

Játékos igénnyel létezni a számítástechnika világában elég gusztustalan dolog. Legfőképp azért, mert egy számítógépet valaki kizárólag internetezésre és filmnézésre akar használni akkor akár százezer alatti összegből össze tud hozni lévén már integrált VGA lehetőséggel is rendelkeznek az alaplapok. Azonban, akiknek van igénye játékra azoknak lassan két választási lehetőségük van: maradnak a középkategóriás alkatrészeknél, s kompromisszumok megkötésével hajlandóak érvényesülni ebben a világban, vagy pedig iszonyatosan nagy pénzeket áldoznak arra, hogy minden tökéletesen lehessen a gépükben.
Régebben nagyon sokat játszottam, de ez leszorult minimális szintre, s azóta úgy jellemzem magam, mint “alkalmi játékos”. Azaz kevés olyan játék jelenik meg, ami egyből megtetszik, s magával is ránt, továbbá előfordulnak olyan hetek, hónapok, amikor egyetlen egy címet sem indítok. Vagy, ha igen, akkor tíz, vagy húsz perc után ki is kapcsolom.

Évek óta gépemben a leggyengébb alkatrész egyértelműen a VGA volt. Nagyon sok pénzt nem voltam hajlandó áldozni rá, így a komolyabb ötvenezres kategóriából került ki győztesen ez pedig nem volt más, mint az ASUS kínálatából a GTX 550Ti:

A kártyával egyébiránt megvoltam elégedve még akkor is, ha akadtak olyan címek, amelyeknél érezhető volt, hogy bizony nem a legerősebb. Összesen két évet muzsikált a gépemben, ámbár szerencsém volt, mert le is akartam cserélni. Így 2013 augusztusában szépen meg is halt. Így a szeptemberi fizetésem előtt már egy komolyabb kártyára esett a választásom, ami nem mást volt, mint a GTX760. Ő is sokat bírt, de ez sem bizonyult örök életűnek, ugyanis nagyjából három évnyi szolgálat után idén márciusban örök létre szenderült. Igazából már megfogalmazódott bennem, hogy egy GTX970-re akarom cserélni, de elég húzós volt az ára. Végül az ár döntött, így végül helyett egy R9 380 lett végül, amivel megvoltam elégedve, de az ismert AMD hibákba én is belebotlottam. Illetve nem tetszett a két gyártó közötti gusztustalan verseny sem, azaz egy játék azon a hardveren fut jobban, amelyikre optimalizálták. Így hiába jók a másik specifikáció, ha az optimalizálás miatt kiesik. Összesen két hónapig szolgált, míg villámcsapás okozta a halálát. Szintén előkerült a GTX970 ötlete egészen addig, míg tegnap be nem mutatkozott a GTX1060, amelyből az MSI változat nyerte el a tetszésemet:

Elég szépen teljesít a teszteknél, illetve az ára sem horror a GTX970-től, s a fogyasztása miatt sem kellene a tápegységemet lecserélni. Jelenleg 108 ezer az ára. Ennyit VGA-ra nem is szerettem volna adni, de mivel a biztosító a TV javíttatását, illetve az elhalálozott VGA árát teljesen kifizeti, így nem volt kérdés, hogy nagyjából tízezer forintot kell majd hozzádobnom, hogy meg tudjam venni.
Persze az ár nem végleges még számomra, hiszen először a szintén elhalálozott Playstation 4 vár cserére, melynek kizárólag alapgép cseréje töredéke a kártyának, s jól megírt szakvélemény alapján ennek az árát is visszakaphatom. Tekintve a kifizetés lassúságát a VGA vásárlást augusztus vége, s szeptember közepére tervezhető nálam. Addig pedig remélem lejjebb megy az ára, s amennyiben van rejtett hibája az előkerül.

Rise of the Tomb Raider: 20 Year Celebration

Nem kis játékos felháborodás volt, amikor kiderült, hogy a Rise Of The Tomb Raider konzol exkluzív lesz. Aztán kiderült, hogy az exkluzívitás csak ideiglenes. Így januárban jött a PC kiadás, majd tegnap bejelentésre került a PS4-es változat, mely a Rise of the Tomb Raider: 20 Year Celebration nevet viseli:

Egyébiránt roppant érdekesen hangzik, kissé vérnyomás emelő is volt, amikor kiderült, hogy milyen tartalmakkal jönnek majd. De kiderült, hogy ismét lehet pénztárcába nyúlni, hiszen újabb kiegészítők látnak majd napvilágot a többi platformra is. Minden bizonnyal 18-20 ezer között fog majd mozogni a PS4-es változat ára, ámbár tény, hogy ha valaki megvásárolta a többi platformra, akkor a kiegészítőkkel együtt szintén kiadott ennyit erre a játékra. Ami azért is gáz véleményem szerint, mert a megjelenés napján az ember nem teljes játékot vesz így, hanem csak félkészet.
Egy kisebb montázs is helyett kapott, melyben szépen felvázolják, hogy mi is vár a konzol tulajokra októberben, illetve milyen újabb kiadások látnak napvilágot a többi platform játékosainak, amelyből csak az Xbox 360 marad ki.

Az már bizonyos, hogy lesz egy Croft birtokon játszódó két DLC. Az egyik a Blood Ties címet kapta, míg a másik a Blood Ties: Lara’s Nightmare nevet fogja viselni. Ami még újdonság lehet, hogy a 20. évforduló alkalmából lehetőség lesz majd a játékot korábbi epizódok modelljeivel végigjátszani. A lenti videóban lehet is látni némi ízelítőt az extrákból:

The Human Centipede (2009)

Magyar cím: Az emberi százlábú

Ennek a filmnek a létezéséről elég régóta tudok. Szinte már a megjelenésekor szereztem róla tudomást, hiszen mindenki beszélt róla, mindenkinek egy elrettentő példaként szolgáló horror műfajt erősítő “alkotásként” maradt meg. Bevallom mindig azt gondoltam magamról, hogy az a fajta vagyok, akinek semmi nem fekszi meg a gyomrát, s a legolcsóbb költségvetésű filmet is ugyanolyan élvezettel tudom megnézni, mint a hatalmas pénzből készült mozisikereket. Aztán kiderült, hogy valahogy nagyon nem így van ez.
Amikor megláttam ennek a filmnek az előzetesét, akkor úgy döntöttem, hogy ehhez nekem nincs gyomrom. Majd végül tavaly került szóba kolléganőm által, aki olyan hitelesen adta elő magát, hogy vizuális alkatként már a gyomrom is felfordult. Ő közölte, hogy azért szórakozott ilyen jól rajta, mert tudta nagyon jól, hogy ez csak egy film, s nem zavarta a gusztustalanságok. Időközben ismét belebotlottam a filmbe, s úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon, s megnézem.

Continue reading

X-men: Apocalypse (2016)

Magyar cím: X-men: Apokalipszis

Az X-men univerzummal nagyjából a 2003-as év nyarán ismerkedtem meg, s nagyon magával rántott. Bevallom nekem mind a három film, ami az ezredforduló elején készült tetszett, s lehetőséghez mérve majd egyszer talán eredeti, Blu-ray változatban is a polcomra tehetem. A harmadik film trilógiává tette a 2000-ben indult mutáns történetet. Ezek után lett egy néma csend a franchise körül, s kis idejű hallgatás után elindultak az önálló filmek, eredet történetek, előzmények. Nagyon hasra nem este tőlük, de megnéztem őket. Ugyanúgy, mint a legújabb Apokalipszis névre hallgató hetedik X-men filmet.

Continue reading

Captain America: Civil War (2016)

Magyar cím: Amerika kapitány – Polgárháború

Azok közé tartozom, akik nagyon szeretik a szuperhősös filmeket. Természetesen nem mindenfélét, illetve csak azokat, amelyek tényleg valamiféle minőség áll a háttérben. Nagyjából el is voltam azokkal az anyagokkal, amellyel a filmes világ látott el egészen addig, míg a Bosszúállók megjelenése után nem kezdtem el fogni a fejemet, és azon gondolkodni, hogy valóban jó irány-e, amerre tart a fantasy világa?

Continue reading

Joey (1×01) – Pilot

Magyar cím: Joey

Két évvel ezelőtt iszonyatosan nagy örömben törtem ki, amikor kiderült, hogy az idehaza Jóbarátok néven futó sorozat elérhető HD minőségben. Sajnos csak sima HD változat volt elérhető, de amikor szembe futottam a több száz gigát felölelő Full HD változattal… hát nem tudtam ellenállni neki. Így idén ismét megnéztem mind a tíz évadot. Zseniálisnak tartom a sorozatot, s bevallom én csak a szemöldökömet emelgettem, amikor kiderült, hogy egyik karakter kap különálló sorozatot. Ez volt a Joey.

Continue reading

Batman vs Superman: Dawn Of Justice (2016)

Magyar cím: Batman Superman ellen: Az igazság hajnala

Soha nem voltam lelkes képregényrajongó. Leginkább azért, mert gyermekként nem igazán volt erre pénz, valamint annyira nem is kötöttek le. Azonban azok a filmek, melyeknek ez volt a forrása nekem többnyire szórakoztató volt.
A képregényforrású filmek hőskora nálam egyértelműen tinédzserkorszakomban kezdődött, hiszen ekkor ért el oda véleményem szerint a filmgyártás, hogy képes is volt olyan technikát alkalmazni, amelynek köszönhetően a képregényhősök ténylegesen, s hihetően voltak megjeleníthetőek a széles vásznon. Mire felnőttem elkezdődött egy olyan periódus, amelyre jellemző volt a “reboot” jelző. Azaz valami nem jött be elsőre, vagy bejött, de már elfáradt a franchise, akkor kukázva lett minden, s szépen új alkotókkal, új színészekkel, s új megközelítéssel egy adott film/sorozat újra lett forgatva. Na ezeknek a többsége az, ami nekem nem jött be.

Nem sokkal később pedig elkezdődött egy olyan dolog a filmes iparban, amit a többség nagyon szeret, én pedig nagyon utálok: a crossoverek. Azaz fogják az egy vagy több szereplős filmek karaktereit, s szépen egy alkotást csinálnak belőlük. Megnéztem őket ugyan, de azért az “egynek elmegy” kategória győztese volt mind. A legújabb próbálkozás, hogy Batman és Superman egymásnak feszül egy film keretén belül már önmagában vicces volt, de megtekintve a filmet részemről inkább siralmas lett, mint vicces.

Continue reading

Mégis van fény az “alagút” végén??

Aki nagyjából követi a személyes bejegyzéseimet, akkor az tudja, hogy bizony ez az év valahogy nem nagyon akar nekem sikerülni anyagiak téren. Ami azt jelenti, hogy bevételi oldalról némileg pozitív a mérleg nyelve, de sajnos a kiadás oldal valami katasztrófa. Ez leginkább abból fakad, hogy még minden rendben volt az év első hónapjában, addig a másodiktól kezdve szinte minden hónapban volt olyan dolog, ami elérte azt, hogy olyan kiadásaim legyenek, amikre nem hogy nem számoltam, de még alapjáraton haza is vágja az adott havi lehetőségeimet szórakozás terén.
Ennek megfelelően többször választottam a vizuális örömöket, aminek lehetősége épp úgy “elszállt”, mint az összes többi. Ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy zenehallgatás mellett beszélgettem online másokkal egészen addig, míg hatalmas nagy morajlás keretében sötétségbe nem borult a szobám, s a konnektorból felcsapó szikrák biztosítottak arról, hogy bizony itt ideje lesz pánikba esni. A villám csapást ért készülékek közül egyedül a számítógépem szenvedett kisebb kárt, ahol az alig két hónapos R9 380-as videokártyám ment javíthatatlanul tönkre. A házon volt ugyan biztosítás, ám de nem az én nevemen. Szerencsére ez nem jelentett semmilyen bonyodalmat, így valahol legbelül mégis elkezdtem bizakodni, hogy talán anyagilag nincs hazavágva ez a nyaram.

Ugyan sokan mondták, hogy mostanság sok a viharkár, de valahogy engem nem nagyon hatott meg, hogy csaknem egy hetet kellett várni a bejelentés után, hogy kijöjjön egy kárszakértő. Az, hogy közölte közben már rég szervizbe is beadhattuk volna a készülékeket, s csak egy szakvélemény, vagy munkalap is elég lett volna kicsit bosszantó volt. Így majdnem másfél hét után a központba a TV-m került, amit egy hétfői napon vittünk be a hivatalos szervizbe. Igazából reménykedtem benne, hogy sikerül majd megjavítani, mert hiába fizet a biztosító vagy nem, ha a kínálat olyan, ami nekem nem jön be. Szerencsére az egészet megúsztam egy alaplap cserével, így a 30 ezres számla és a munkalap szépen landol is majd a biztosítónál a következő munkanapon. Lévén valamicskét csak értek a számítástechnikához, így már sejtettem, hogy a videokártyának az életre keltéséhez egy kisebb csodára lenne szükség, ami persze nem történt meg. Végül egy szakvéleménnyel a kezemben tértem haza, s elindult is a gondolkodás, hogy akkor mi is legyen. Időközben nem hagyott a kíváncsiság, így a Sony magyarországi szervizével is beszéltem, ahol kiderült, hogy 67 ezer forintért cserélik a decemberben megvásárolt Playstation 4 gépet, s a réginek pedig csak a tartozékai maradnak meg lévén azok sérülésmentesek, hibátlanok.
A gépen húztam legjobban a számat lévén az kerül a legtöbbe, továbbá decemberben nem kis kedvezményeket gyűjtöttem össze, hogy a 120 ezres gép ára csak 90 ezer legyen, s továbbá eladva az előző generációt végül 25 ezer forintot kelljen a generációváltásra költenem a fizetésemből. Mélyütés volt, hogy esetleg teljes áron kell majd újat vennem, ami mindenképpen ajánlott részemről, hiszen itt van pár megvásárolt játék, illetve a gépet Blu-ray lejátszóként is használtam előszeretettel. Azonban számolgattam, hogy ha csak a TV javíttatását állja a biztosító valamilyen oknál fogva még az is tökéletes, hiszen a 67 ezer forint feleződik szinte.

Minden bizonnyal ez az egész augusztusra tevődik, s szeptember-október tájékára pedig a VGA csere, ami jelenleg komoly gondot okoz. Ha megfelelő összeget fizet a biztosító akkor komoly gondban leszek, lévén elég szép összeg állhat a rendelkezésre a cserénél. Első körben egy GTX 970 lett volna a “célpont”, amikor a régi kártyám meghalt az év első felében, ámbár letettem százezres mivolta miatt. Most jelen helyzetben egy elég komoly MSI változat 92 ezer forintba kerül:

A kártya elég erős, s nagyon sok teszt tanúskodik mellette, hogy megbízható, s bizony tudja, amit tudni kell. Azonban ott áll az ára, ami elég borsos még így is. Ha pedig hozzávesszük a memóriaproblémáit, az sem túl fényes. És akkor még nem beszéltem a Direct X12 szoftveres emulációról.

A másik oldalon viszont ott van elég jó árban lévő R9 380X, mely pár ezer forinttal drágább a sima változattól, s nagyjából 10-15%-al teljesít jobban. Az elődjét már kiismertem, s csalódást nem okozott, ellenben meglepetést igen. Így erősen hajlik ez felé a kezem lévén ennek teljes fedélzeti 4 GB-nyi memóriája van, továbbá teljes Direct X12-es támogatottsága. Persze a probléma itt is fenn áll, miszerint az Nvidia által támogatott játékoknál rosszul teljesíthet:

Egyelőre minden azon áll vagy bukik, hogy mi lesz majd a biztosítónál. Én nagyon reménykedek abban, hogy minden remekül fog menni, mert egyetlen egy augusztusi programom van, amin ott tudok lenni, mert addig csak áll a pénzem az egészben. Persze ősszel meg már annyira nem fogok tudni kimozdulni, mint szeretnék. A probléma forrása, hogy ha akarok strandra is menni, akkor a kiadási oldalt nagyon le kell csökkentenem, így hát marad a sok-sok itthon ülés, séta, meg bicajozás… De legalább már sokkal, de sokkal nyugodtabban, hogy ez a folyamat elindult, s lehet anyagilag mégsem lesz veszteségem, mint ahogyan azt gondoltam három héttel ezelőtt, amikor vihar károsult lettem műszaki cikkek terén.