South Park: 15.évad

…és ennyi. Újabb etapot sikerült lenyomnom a sorozatból. Szám szerint a tizenötödiket. Noha nem volt nehéz, hiszen húsz perces epizódokkal operál a széria, s a részek is tízes számkörben mozognak.
Sajnálatos módon ez a nyár sem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Egyrészről a terveimmel kapcsolatban falakba ütköztem, illetve vizuális szórakozásaim is eléggé meg lettek kurtítva. Így aztán maradtak a filmek és a sorozatok. Utóbbinál nagy a hiány sajnos, így végül úgy döntöttem nem nézek újabb szériát újra, hanem felveszem a fonalat a régebben abbahagyott South Park kapcsán.

Teljes bejegyzés

South Park: 14.évad

Limitált epizódszámmal, s húsz perces részekkel nagyjából két nap alatt sikerült magamévá tenni a soron következő South Park évadot. Be kell vallanom, hogy még mindig várom azt a minőséget, amit a sorozat elején megszoktam, de el kell ismernem, hogy időközben eltelt nem kis idő, továbbá én is felnőttem. Ebből fakadóan már mások lettem az igényeim, illetve más lett a társadalom igénye. Utóbbihoz kellett alkalmazkodnia a sorozatnak is, amely ebben az évadban még a 200. epizódszámot is elérte!

Teljes bejegyzés

South Park: 13.évad

Idén döntöttem úgy, hogy pár kellemes kritika hatására, illetve a TV-ben elkapott, s végignézett néhány rész hatására úgy döntök, hogy ideje lenne felzárkózni a South Park évadaiból, melynél legalább 9 teljes etappal vagyok lemaradva.
Ment is egy darabig, de áprilisban pihenőidőre kerültek a kisiskolás srácok, lévén más néznivalót találtam. A múlt hétvégén viszont ismét nekiállhattam, s elég jól haladtam, ami nem meglepő húsz perces epizódokhoz mérve.

Teljes bejegyzés

Végcél a GTX1060?

Játékos igénnyel létezni a számítástechnika világában elég gusztustalan dolog. Legfőképp azért, mert egy számítógépet valaki kizárólag internetezésre és filmnézésre akar használni akkor akár százezer alatti összegből össze tud hozni lévén már integrált VGA lehetőséggel is rendelkeznek az alaplapok. Azonban, akiknek van igénye játékra azoknak lassan két választási lehetőségük van: maradnak a középkategóriás alkatrészeknél, s kompromisszumok megkötésével hajlandóak érvényesülni ebben a világban, vagy pedig iszonyatosan nagy pénzeket áldoznak arra, hogy minden tökéletesen lehessen a gépükben.
Régebben nagyon sokat játszottam, de ez leszorult minimális szintre, s azóta úgy jellemzem magam, mint „alkalmi játékos”. Azaz kevés olyan játék jelenik meg, ami egyből megtetszik, s magával is ránt, továbbá előfordulnak olyan hetek, hónapok, amikor egyetlen egy címet sem indítok. Vagy, ha igen, akkor tíz, vagy húsz perc után ki is kapcsolom.

Évek óta gépemben a leggyengébb alkatrész egyértelműen a VGA volt. Nagyon sok pénzt nem voltam hajlandó áldozni rá, így a komolyabb ötvenezres kategóriából került ki győztesen ez pedig nem volt más, mint az ASUS kínálatából a GTX 550Ti:

A kártyával egyébiránt megvoltam elégedve még akkor is, ha akadtak olyan címek, amelyeknél érezhető volt, hogy bizony nem a legerősebb. Összesen két évet muzsikált a gépemben, ámbár szerencsém volt, mert le is akartam cserélni. Így 2013 augusztusában szépen meg is halt. Így a szeptemberi fizetésem előtt már egy komolyabb kártyára esett a választásom, ami nem mást volt, mint a GTX760. Ő is sokat bírt, de ez sem bizonyult örök életűnek, ugyanis nagyjából három évnyi szolgálat után idén márciusban örök létre szenderült. Igazából már megfogalmazódott bennem, hogy egy GTX970-re akarom cserélni, de elég húzós volt az ára. Végül az ár döntött, így végül helyett egy R9 380 lett végül, amivel megvoltam elégedve, de az ismert AMD hibákba én is belebotlottam. Illetve nem tetszett a két gyártó közötti gusztustalan verseny sem, azaz egy játék azon a hardveren fut jobban, amelyikre optimalizálták. Így hiába jók a másik specifikáció, ha az optimalizálás miatt kiesik. Összesen két hónapig szolgált, míg villámcsapás okozta a halálát. Szintén előkerült a GTX970 ötlete egészen addig, míg tegnap be nem mutatkozott a GTX1060, amelyből az MSI változat nyerte el a tetszésemet:

Elég szépen teljesít a teszteknél, illetve az ára sem horror a GTX970-től, s a fogyasztása miatt sem kellene a tápegységemet lecserélni. Jelenleg 108 ezer az ára. Ennyit VGA-ra nem is szerettem volna adni, de mivel a biztosító a TV javíttatását, illetve az elhalálozott VGA árát teljesen kifizeti, így nem volt kérdés, hogy nagyjából tízezer forintot kell majd hozzádobnom, hogy meg tudjam venni.
Persze az ár nem végleges még számomra, hiszen először a szintén elhalálozott Playstation 4 vár cserére, melynek kizárólag alapgép cseréje töredéke a kártyának, s jól megírt szakvélemény alapján ennek az árát is visszakaphatom. Tekintve a kifizetés lassúságát a VGA vásárlást augusztus vége, s szeptember közepére tervezhető nálam. Addig pedig remélem lejjebb megy az ára, s amennyiben van rejtett hibája az előkerül.

Rise of the Tomb Raider: 20 Year Celebration

Nem kis játékos felháborodás volt, amikor kiderült, hogy a Rise Of The Tomb Raider konzol exkluzív lesz. Aztán kiderült, hogy az exkluzívitás csak ideiglenes. Így januárban jött a PC kiadás, majd tegnap bejelentésre került a PS4-es változat, mely a Rise of the Tomb Raider: 20 Year Celebration nevet viseli:

Egyébiránt roppant érdekesen hangzik, kissé vérnyomás emelő is volt, amikor kiderült, hogy milyen tartalmakkal jönnek majd. De kiderült, hogy ismét lehet pénztárcába nyúlni, hiszen újabb kiegészítők látnak majd napvilágot a többi platformra is. Minden bizonnyal 18-20 ezer között fog majd mozogni a PS4-es változat ára, ámbár tény, hogy ha valaki megvásárolta a többi platformra, akkor a kiegészítőkkel együtt szintén kiadott ennyit erre a játékra. Ami azért is gáz véleményem szerint, mert a megjelenés napján az ember nem teljes játékot vesz így, hanem csak félkészet.
Egy kisebb montázs is helyett kapott, melyben szépen felvázolják, hogy mi is vár a konzol tulajokra októberben, illetve milyen újabb kiadások látnak napvilágot a többi platform játékosainak, amelyből csak az Xbox 360 marad ki.

Az már bizonyos, hogy lesz egy Croft birtokon játszódó két DLC. Az egyik a Blood Ties címet kapta, míg a másik a Blood Ties: Lara’s Nightmare nevet fogja viselni. Ami még újdonság lehet, hogy a 20. évforduló alkalmából lehetőség lesz majd a játékot korábbi epizódok modelljeivel végigjátszani. A lenti videóban lehet is látni némi ízelítőt az extrákból:

The Human Centipede (2009)

Magyar cím: Az emberi százlábú

Ennek a filmnek a létezéséről elég régóta tudok. Szinte már a megjelenésekor szereztem róla tudomást, hiszen mindenki beszélt róla, mindenkinek egy elrettentő példaként szolgáló horror műfajt erősítő „alkotásként” maradt meg. Bevallom mindig azt gondoltam magamról, hogy az a fajta vagyok, akinek semmi nem fekszi meg a gyomrát, s a legolcsóbb költségvetésű filmet is ugyanolyan élvezettel tudom megnézni, mint a hatalmas pénzből készült mozisikereket. Aztán kiderült, hogy valahogy nagyon nem így van ez.
Amikor megláttam ennek a filmnek az előzetesét, akkor úgy döntöttem, hogy ehhez nekem nincs gyomrom. Majd végül tavaly került szóba kolléganőm által, aki olyan hitelesen adta elő magát, hogy vizuális alkatként már a gyomrom is felfordult. Ő közölte, hogy azért szórakozott ilyen jól rajta, mert tudta nagyon jól, hogy ez csak egy film, s nem zavarta a gusztustalanságok. Időközben ismét belebotlottam a filmbe, s úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon, s megnézem.

Teljes bejegyzés

X-men: Apocalypse (2016)

Magyar cím: X-men: Apokalipszis

Az X-men univerzummal nagyjából a 2003-as év nyarán ismerkedtem meg, s nagyon magával rántott. Bevallom nekem mind a három film, ami az ezredforduló elején készült tetszett, s lehetőséghez mérve majd egyszer talán eredeti, Blu-ray változatban is a polcomra tehetem. A harmadik film trilógiává tette a 2000-ben indult mutáns történetet. Ezek után lett egy néma csend a franchise körül, s kis idejű hallgatás után elindultak az önálló filmek, eredet történetek, előzmények. Nagyon hasra nem este tőlük, de megnéztem őket. Ugyanúgy, mint a legújabb Apokalipszis névre hallgató hetedik X-men filmet.

Teljes bejegyzés

Captain America: Civil War (2016)

Magyar cím: Amerika kapitány – Polgárháború

Azok közé tartozom, akik nagyon szeretik a szuperhősös filmeket. Természetesen nem mindenfélét, illetve csak azokat, amelyek tényleg valamiféle minőség áll a háttérben. Nagyjából el is voltam azokkal az anyagokkal, amellyel a filmes világ látott el egészen addig, míg a Bosszúállók megjelenése után nem kezdtem el fogni a fejemet, és azon gondolkodni, hogy valóban jó irány-e, amerre tart a fantasy világa?

Teljes bejegyzés