Emlékszem milyen érzés volt, amikor kijöttem az iskolából. Már akkor is nagyon frusztrált, hogy nem nagyon tudok rendesen időt szakítani semmire. Pontosabban amire szeretnék, mert önálló kereset nélkül nagyon sok mindenről kellett lemondanom. Amikor kikerültem gőzerővel megindult az álláskeresés, s igyekeztem, hogy minél hamarabb elhelyezkedjek a munkaerő piacon. De sajnos nem úgy alakultak a terveim, s fix munkahelyem nem lett. Majdnem egy évnyi tengődés után eljutottam a jelenlegi munkahelyemre, ahol most is vagyok.
Naplót vezetni nem hülyeség. Főképp azért, mert amikor az ember visszaolvassa az írásait, akkor körvonalazódhatnak benne dolgok, illetve olyanok is eszébe juthatnak, amiket már rég elfelejtett. Én hét éve kezdtem el írni saját gondolataimat a saját blogom keretén belül, s be kell vallanom olykor jókat kuncogtam, amikor visszaolvastam egy-egy bejegyzést. Egyre inkább éreztem azt, hogy hiába van érdeklődési köröm valahogy nem igazán élem meg az életem. Legfőképpen az volt a problémám, hogy olyannyira leszívja az energiámat a munka, hogy egyszerűen semmihez sincs kedvem. S nem elég, hogy nem megyek sehová, hanem még itthon is maximum a zenehallgatás megy ezerrel. Olykor-olykor belefér a játék, de ennyi.
Öt évvel ezelőtti állapothoz mérve szinte már gödörben van a munkahely. Igaz megszűnés nem fenyegeti, de rengeteg ember ment már el, s a jelenlegi munkaévemmel szinte majdnem rangidősnek számítok a dolgozók közül. Minap kezembe vettem a márciusi beosztásomat, s akkor elpattant valami, melynek köszönhetően halkan, de biztosan magamban elhatároztam, hogy ezt már nem tudom ebben a formában tovább csinálni. Nem megy. Persze legbelül sejtettem, hogy duzzogni fogok majd pár napig, egy hétig. Ebben az idő intervallumban pedig majd megy a fortyogás saját levemben, majd amikor pedig vége, akkor szépen minden visszatér a régi kerékvágásba. Szóval este kiküldtem pár önéletrajzot. A meglepetés akkor ért, amikor másnap felhívtak, s mivel a rá következőn szabadnapos voltam, így elmentem az interjúra. Olyannyira jól sikerült, hogy mikor vége lett felajánlották, hogy ha akarom enyém az állás. Elfogadtam.
Emlékszem arra, hogy két évvel ezelőtt is elgurult a gyógyszerem, s akkor is már itt akartam hagyni ezt a céget. Ekkor azt gondoltam, hogy ennyi volt, de mivel nem találtak a helyemre senkit, így egy elbeszélgetés keretén belül meggyőztek, hogy maradjak. Ámbár tény, hogy próbálkoztam úgy hozzáállni a dologhoz, hogy ne lássák rajtam azt, hogy örülök, hogy maradásra bírtak. A mostani helyzet más volt. Már nem hiszem, hogy sokáig bírtam volna az, ami ott megy. Az új jobbnak néz ki. Igaz, nem keresek többet, de több szabadidővel rendelkezek majd, így bízom benne, hogy fel tudom ismételten építeni az életemet úgy, hogy mindenre jusson idő, s több kedvem legyen szórakozni, kimozdulni. Egy valami azonban biztos, hogy függetlenül mennyire szerettem a jelenlegi munkahelyemet most lezárul egy korszak.
Mindenképpen gondoltam arra, hogy vissza kell fogni a költést, hiszen nem tudhatom, hogy mennyire fog beválni az új hely. Azonban ilyenkor szoktak történni a jó dolgok. Példának okáért, hogy a monitorom elkezdett vibrálni. Akármit csináltam nem javult, így úgy döntöttem, hogy lecserélem még március előtt. Így lett egy Acer V226HQL:
Aznap sikerült kézhez kapnom, amikor volt az interjúm, így nagyon örültem,hogy összejött minden. Boldogan szereltem össze, amikor is rájöttem, hogy itt aztán nem lesz vibrálás. Főleg úgy, hogy egyszer csak a gépem nem volt hajlandó indulni. A videokártya ventilátorai iszonyatosan hangosan pörögtek, s nem volt hajlandó képet adni a gép. Meg is lepődtem, hogy előző nap még nem viselkedett így a masina. Erre szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy bizony eme alkatrésznek annyi, mert az előző is így halt meg. Viszont kezdődhet a gyűjtés, mert a következő „áldozat” egy GTX 970, méghozzá az MSI műhelyéből:
Nem két forint, s ahogyan számolgattam legkorábban júniusban tudom megvenni. Ugyanis a jelenlegi helyen nincsen túlóra egyáltalán, szóval nem tudok plusz jövedelemre szert tenni. Ámbár ez nem is probléma, ha nyugodtan környezet lesz, s végre tudok kimozdulni itthonról, mert lesz kedvem. Addig pedig ott van a karácsony tájékán megvásárolt Playstation 4.
Bízom a szerencsében, s jó döntés hoztam most.
