Heroes: Reborn – 1.évad

Mai napig emlékszem arra az időkre, amikor sajnálatos módon itthon még nem rendelkeztem internet hozzáféréssel. Ennek egyik legnagyobb átka az volt, hogy egyik legnagyobb szórakozási lehetőségem a TV volt. Így aztán jó pár sorozaton csüngtem. A probléma akkor volt, amikor egy-egy sorozat már rengeteg epizóddal rendelkezett itthon meg lekerült az első tíz után. Vagy amikor az aktuális évadokkal évekkel le voltunk maradva. Ebből fakadóan pedig csak az igazi sikerek éltek meg a kereskedelmi csatornákon idehaza.
Tisztán emlékszem arra, hogy április volt, amikor a TV2 elkezdte reklámozni a Heroes-t, melynek első évadát az iskolatársam elhozta nekem két DVD-n. Ott elkezdődött valami. A rajongásom nem sokáig tartott, lévén a sorozat szépen lassan, de biztosan elindult a lejtőn. A negyedik évad volt, amelyik végül az utolsó is lett, mely részemről felért egy sorozatzárónak is. Aztán rá pár évvel fel is lett támasztva. Hiába.

Continue reading

Túlélve az ünnepeket!

Minden évben számomra a leghúzósabb egyértelműen az év végi hajtás. Nem csak magánéletileg, hanem munkahelyileg egyaránt is. A decemberi hónap végére megfáradtan pedig nem kívánok mást csak azt, hogy egyedül lehessek, s végre pihenhessek. Ez a múlt évre is jelentősen igaz volt.
A múlt év vége leginkább azzal telt, hogy a vizuális szórakozásokat helyeztem előtérbe. Egyrészről eléggé rossz idő volt, másrészről olyan szinten megugrott a munkanapjaim, s ezáltal a túlóráim száma is, hogy egyszerűen nem igazán volt kedvem szabadnapjaimon bárhová is menni. Természetesen az ember, ha nem akarja, hogy kapcsolatai szépen elsorvadjanak, akkor tenni is kell ellene. Így jó pár találkozót bevállaltam, persze nem éppen éreztem jól magam. Ugyanis nem igazán jó, amikor az ember hulla fáradtan elmegy valahová, aztán azon gondolkozik, hogy vajon hogyan is tudja hazahúzni a belét, vagy éppen mennyi lesz az az időmennyiség, amit majd az alvásra tud szánni.

Az már magától egyértelmű volt, hogy januárban mindenképp szeretnék legalább egy hét szabadságot, hogy végre magamra találjak. Leginkább azért akartam egyben hét napot lehúzni, hogy végre legyen erőm ahhoz, hogy ki tudjak itthonról mozdulni, s ne csak az ágyban hemperegjek, miközben próbálom magam összeszedni. Részben sikerül is, habár elég nehéz utat tettem meg, mire elértem, hogy elkezdődjön a szabadságom.
Mint ahogyan fentebb is írtam nagyon sokat dolgoztam az elmúlt évben. Ennek egyik része volt a kevés kolléga, illetve a felmondások, kirúgások is, melynek következtében ismételten több embernek a munkáját kellett elvégeznünk. Természetesen ott volt a költekezések is, melynek következtében nem volt választásom, így akármikor felkértek, hogy vállaljak túlórát én igent mondtam rá. Ökröt csináltam magamból, ez van. Ellenben nem túl jó tulajdonságomat hoztam ismét fel: a függőséget. Ugyanis megint sikerült rászoknom az energiaitalra, melyből napi szinten jelentős mennyiséget fogyasztok. Érzem én, hogy lejjebb kellene venni, de egyszerűen nem megy, s érzem már, hogy megint nem jó irányba haladok. Így történhetett meg, hogy amikor elaludtam időben este egy órakor felébredtem, s fenn voltam egészen kelésig, hogy aztán elkezdjem a munkaidőmet úgy, hogy tudtam legkorábban délután négy előtt nem fogok hazaérni. Fantasztikus.

Ami mindenképpen pozitívum volt, hogy a The Nathan Drake Collection valóban rendkívül jóra sikerül, melynek köszönhetően sikerült részben kikapcsolódnom, s elfelejtkeznem a munkahelyi problémákról. Persze mellette igyekeztem házon kívüli tevékenységet is találni, ami annyira nem élveztem, lévén szeretem én a havat, de valahogy könnyebben elviselem, hogy ha az ablakból tekintek ki rá.
Ennek ellenére viszont úgy döntöttem, hogy nem fogok hét napot a négy fal közt üldögélni még akkor sem, ha kész korcsolyapálya az egész város. Így hát úgy döntöttem, hogy ideje a már hervadó kapcsolatokba új életet lehelni. Ami egyébiránt sikerült is, ámbár következménye az lett, hogy végül betegen voltam kénytelen visszamenni dolgozni. Nem tudom minek tudhatom be, de annak rendkívül örültem, hogy nem volt lázam, mert az az egyetlen egy olyan dolog, ami le tud dönteni a lábamról, ha meg vagyok fázva. Szerencsére ez most elmaradt, s férfiasan ledolgoztam öt napot taknyosan.

Az időjárás vegyes volt, így legtöbbször úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek sehová. Volt tervben mozizás is, de olyan szinten szét volt fagyva minden, hogy inkább úgy döntöttem a röpködő mínuszok maradjanak csak kint. Ugyan megfogadtam, hogy nem fogok semmiféle vizuális tartalmat vásárolni, de ennek ellenére a nagy januári leakciózásnak köszönhetően a Tomb Raider: Definitive Edition került a kosaramba, melyet talán három nap alatt magamévá is tettem. Ugyanakkor szintén megfogadtam, hogy nincs több vásárlás, de pénteken megvásároltam a Rise Of The Tomb Raider-t, melynek nagyjából 75%-át teljesítettem eddig. Arra mindenképpen jó volt, hogy bebizonyosodjon, hogy nem egy rosszul sikerül portról van szó, de ennek ellenére kénytelen leszek majd VGA fejlesztésen törni a kobakom idén, habár azt már eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó feláldozni a külső tevékenységeket emiatt. Ugyanis jön a tavasz, nyár, s jelentős programokat kezdtem már szervezni. Többek között ismét szeretném meglátogatni a fővárosi állatkertet, s nem éppen forróságban.
Februárra szintén nem tervezek semmi komolyat. Első körben megpróbálok magamon erőt venni, s leszokni az energiaitalról, mert már most érzem, hogy nem lesz ez így jó. Mindenek tetejében pedig további túlórákra számolhatok. Mert, hát szeretnék egy-két dolgot vásárolni magamnak, továbbá ismételten csökkent a létszámunk, s egyelőre nincsen pótlás a távozottak helyére.

Colony: 1×01 (Pilot)

Többnyire azok a filmek, sorozatok szoktak nagyon bejönni, amiket nem várok. Miért is? Véleményem szerint azért, mert nincs semmiféle elvárásom feléjük, így aztán könnyen megtörténhet, hogy berántanak rendesen. Mivel kevés szériát nézek már, s még kevesebbet követek napi szinten így úgy döntöttem, ha valami az utamba kerül, ami érdekesnek tűnik, akkor mindenképpen bepróbálom. Aztán vagy tetszik, vagy nem.
A héten így jártam a Colony nevű “förmedvénnyel”. 

Continue reading

A végső változat: Rise Of The Tomb Raider!

Nálam a fő platform egyértelműen a PC. Leginkább azért, mert multifunkcionális tulajdonságait maximálisan ki tudom használni, így az egyik ilyen tulajdonsága a játék. Másik oldalon persze ott vannak azok a dolgok, melyeket úgy nevezzük, hogy “rajongás”. Kevés vizuális tartalom tudta kiváltani belőlem ezt, de tény, hogy a Tomb Raider közéjük tartozik.
Az Xbox 360-as konzol megvásárlása (melyet kihasználatlanság miatt tovább is adtam) kizárólag az új rész miatt volt, hiszen úgy tudtam exkluzív lesz teljesen. De szerencsére ez nem történt meg. Annak ellenére, hogy közepes élményem volt a Rise Of The Tomb Raider-rel mégis úgy döntöttem, hogy a végső változat, melyet meg is akarok tartani az a PC port lesz. Lévén évente 2-3x előfordul az operációs rendszer újrahúzása a gépemen nem óhajtottam digitális változatot megvásárolni. Viszont tény, hogy némileg húztam a számat a PC-s változat kapcsán.

Igen, igen. A borítón semmiféle (!) magyar nyelvű szöveg nincs. De még a borítóra ragasztva sincs, ámbár attól hülyét kaptam volna, mert az ilyen jellegű megoldásoknál szokott megjelenni, hogy nem a fóliára, hanem magára a borítóra teszik a címkét, mely rontja az összképet. Tudom, tudom. A játék a lényeg, nem a borító. (A Steam aktiváló kódot persze takartam értelem szerűen.)
Gépigényt tekintve 90%-os az én vasam, ámbár még nem biztos, hogy a lassan két és fél éves GTX 760 elég lesz neki. Azonban akadnak olyan effektek, amelyekre nekem nem igazán lesz szükségem. Azonban, ha mégis felmerül a szükség VGA cserére részemről majd csak ősszel lesz, amikor majd úgy sem lesz kedvem kimozdulni a rossz idő miatt.

Tomb Raider: Definitive Edition teszt

Platform: Playstation 4

Nagyjából 13 éve annak már, hogy először találkoztam Croft kisasszonnyal. A virtuális szerelem azonnal bekövetkezett, s még mindig ott tartunk, hogy megannyi változással szemben tart ez az érzelem felé. Nem is meglepő, hiszen kalandjai közt nagyon sok minőségi epizód került megvalósításra, mely minden téren újat hozott a már laposodó játékos szekvenciákba.
A kezdeti epizódokat is nagyon szerettem, ámbár tény, hogy nálam egyre inkább kicsapta a biztosítékot az, hogy a sorozat nem volt képes önmagához képest ténylegesen megújulni, s inkább azon játékosoknak kedvezett, akik fejüket akarták a falba verni a nehézség miatt. Utóbbi számomra keserűen hatott már negyedik résznél, amikor már olyan szintű szívatásnak éltem meg az egészet, hogy nem tudtam mit kezdeni vele, s csak évekkel később tavaly nyáron tettem teljesen magamévá. A fejlesztőcsapat váltás jót tett a szériának, habár hiányoznak a korábbi részek megvalósításai, azért örültem, hogy nehézség szempontjából könnyebb lett. Pont azért, mert engem nem szórakoztat, ha csapkodom a billentyűzetet vérvörös fejjel, mert nem tudok továbbmenni, vagy mert egy ugrást nem tudok végrehajtani.

Continue reading

Shameless: 5.évad

Jó előre láttam, hogy az ünnepi szezonban nem sok vizuális tartalom lesz majd, ami majd szórakoztatni tud. Ezért  döntöttem úgy, hogy majd a két ünnep alatt magamévá teszem a Shameless utolsó aktuális évadát. Ha nem lenne korlátozott szabadidőm, illetve nem döntöttem volna más programok, s más vizuális tartalmak mellett minden bizonnyal meg is történt volna.
Végül kénytelen voltam az egészet januárra tolni. Legfőképpen akkora, amikor dolgozom. Hiszen mindig volt annyi időm, hogy egy epizódot meg tudjak nézni, s nincs is jobb miközben az ember elfogyasztja a reggelijét és/vagy vacsoráját miközben megnéz egy sorozatepizódot. Szinte megint úgy alakult, hogy tizenkét részes ötödik évadot szélsebesen sikerült magaménak tudnom. S ekkor is belém  hasított az az érzés, hogy ha több szériát néznék, akkor minden bizonnyal eme sorozat már kiesett volna a nézősök közül.

Continue reading

Paranormal Activity: The Ghost Dimension (2015)

Magyar cím: Parajelenségek – Szellemdimenzió

Hmmm… amikor újra és újra előkerült egy új rész ebből a franchise-ból mindig megmosolygom magam, amikor az első részről készült írásnak azt a címet adtam, hogy “Csak erős idegzetűeknek”. Tény és való, hogy 2007 nem most volt, s akkor a hype-nak köszönhetően én is az elsők közt voltam, akik megtekintették eme nagyra értékelt alacsony költségvetésből készült horrort. Kilenc évvel ezelőtt azért kicsit alacsonyabb volt az ingerküszöböm, így ugyan nem termeltem semmilyen mellékterméket az alsónadrágomba, de arra viszont elegendő volt, hogy egy ideig ne merjek egyedül sötét szobában aludni.
Azóta persze eltelt nem kis idő, s bevallom jelentősen megnövekedett az ingerküszöböm. Így az ilyen jellegű horror már egyáltalán nem tud megrémíteni. Ami azért kicsit fájó pont nekem, hiszen szeretek borzongani egy filmen. Habár az is tény, hogy a franchise nagyjából hat részt termelt ki magából, s elvileg a Ghost Dimension az, ami elvileg az utolsó. Elvileg.

Continue reading

Uncharted: The Nathan Drake Collection teszt

Platform: Playstation 4

Exkluzivitás. Ez az a szó, amit a játékos társadalom negatív jelzőként él meg. Nem is véletlen, hiszen az esetek többségében egy adott játékos egyetlen platformon merül el a virtuális világ alkotta lehetőségekben. Nem a legjobb dolog, amikor valaki szembe kerül egy olyan tartalommal, ami elnyeri a tetszését, majd pedig szépen pofára esik, hogy kizárólag egy adott platformon érhető el, amivel ő nem rendelkezik.
A fő platform nálam nagyon sokáig a PC volt, s jelenleg is az. Elsősorban azért, mert szinte mindenre használom, így a benne rejtőző erőt ki is tudom használni. Konzol vásárlást nem terveztem, azonban tény, hogy az exkluzív címek nagyon kecsegtetőek voltak. Annak idején még rendelkeztem Blu-ray lejátszóval, amelynek működése olyan érzetet keltett, hogy nagyon szeretné már magát megadni. Amikor rájöttem, hogy a Sony masinája multimédiás lejátszóként is használható, így úgy döntöttem beszerzek egyet,hogy pótoljam a hiányosságaimat. Az Uncharted volt az egyik, amely olyannyira megvett magának, hogy a negyedik epizód felkeltette bennem azt a vágyat, hogy a legújabb masinát is be kellene szerezni. Feltéve, ha játszani akarok vele. Szerencsére az összes exkluzív cím megjelent a negyedik generációs gépre. Azonban tény, hogy a The Nathan Drake Collection volt az utolsó lépés ahhoz, hogy én is Playstation 4 tulaj legyek.

Continue reading

Nem vásárolok Tomb Raider játékot januárban – Eddig tartott!

Már korábban kiderült, hogy a Rise Of The Tomb Raider nem marad örökre Xbox exkluzív játék. Az is kiderült, hogy most januárban fog majd érkezni. Viszont mivel nem nyűgözött le teljesen, így úgy döntöttem, hogy ha már egyszer magaménak tudhattam, így első körben várok februárig, hogy meglássam milyen beosztásom lesz. Hiszen nincs értelme megvennem, ha nem tudok leülni elé.
Rajongónak lenni sohasem könnyű. Főleg azért, mert az ember ilyenkor kénytelen sok időt rászánni a rajongásának tárgyára, illetve képes abba a körbe belelépni, amikor ténylegesen minden sz*rt megvesz, amire a rajongásával kapcsolatos. És nem is beszélve a rengeteg kiadásról, mely többnyire ugyanazt tartalmazza, csak épp máshogyan néz ki a csomagolás.

2013-as epizód nekem elnyerte a tetszésemet annak ellenére, hogy kezdetben nem rajongtam sem a koncepcióért, sem pedig a videón látott gameplay-ért. Már a megjelenés napján megvásároltam, s nem bántam meg, hogy felkerült a polcomra. Elsődleges platform nálam továbbra is a PC. A “néhai” Xbox 360-ra kizárólag azért vásároltam meg egy akció keretén belül, mert látni akartam, hogy hogyan is fest, s mire kell számítanom az új résszel kapcsolatban. Mennyire is lesz lebutítva, hiszen a 2013-as rész grafikus motorját használták.
Mivel a PC-m teljes fenevaddá érett technikailag, így a fentebb említett rész zökkenő mentesen fut teljes grafikai beállítás mellett. November végén végül megvásároltam a Playstation 4-et, így örömmel ugrottam neki a remastered játékoknak, melyek ugyan szépen festettek az előző generáción is, de azért Full HD TV megköveteli a Full HD felbontást. Ma csak kóvályogtam a Playstation Store-ban (semmi vásárlási szándék nélkül), erre ez lett a vége:

Ugyan semmi szükség nem volt a megvásárlásra, de annyira csábító volt a 3690 forint, hogy végül megvásároltam a játékot.
Nem tudok akcióról, de ez nagyon jó ár volt érte.

Shameless: 4.évad

Ha őszinte akarnék lenni, akkor bizony elég sivár a sorozatos “életem”, hiszen míg régen iszonyatosan sokat néztem, most jó, hogy ha van talán öt, amit nyomon követek. Persze emiatt el kellett azon gondolkoznom, hogy vajon melyikhez is térek vissza majd.
Shameless az a sorozat volt, amit igazából folytatni akartam, de gyakorlatilag nem jutottam el oda, hogy valóban megtegyem. Aztán rekord gyorsasággal tettem magamévá az évadokat. A negyedik etapból fennmaradó hat epizódot igazából az év első két napján terveztem ledarálni, de sajnos ebből nem jött össze semmi. S mivel még pár napig munka van nálam, így előtte, utána belefért egy-egy rész. Így végül a negyedik évadot is végignéztem. Hááát…. azért nem estem tőle hanyatt.

Continue reading

Rise Of The Tomb Raider januárban PC-re!

Nagyjából egy emberként hördült fel a Tomb Raider rajongók, amikor kiderült, hogy a legújabb játék Xbox exkluzív lesz.
Rám aztán nem lehet mondani, hogy nem vagyok rajongó, hiszen mikor megtudtam, hogy a 360-as konzolra is érkezik majd rögtön is beszereztem egy olyan gépet. Igaz, hogy szinte egy regényt írtam novemberben a játékról, de azt kell mondanom, hogy mély nyomokat azért nem hagyott bennem. Ennek ellenére azért kíváncsi leszek a PC-s portra, ámbár már most tény, hogy nem vagyok hajlandó digitálisan megvásárolni, hiszen én szeretem, ha valami a kezemben van fizikai adathordozón is. Egyelőre annyi bizonyos, hogy január 29-e a dátum, amikor megjelenik a játék, s szerencsére az összes megjelent DLC is jár vele. Mindenesetre pár kép azért napvilágot látott:

A minimális gépigény persze kecsegtető, de a maximum élményhez szükséges technikai speckók még nem kerültek napvilágra. Minden bizonnyal szebb lesz majd, mint az Xbox 360-on, ámbár tény, hogy azért nem biztos, hogy rögtön első nap megvásárolom majd a játékot. Elképzelhetőnek tartom, hogy megvárom majd a február eleji fizetést…

Megérkezett a tél!

Én az a fajta ember vagyok, aki imádja a havat. Nem csak azért, mert szerintem iszonyatosan szép látvány, hanem imádok a befagyott úton csúszkálva hazaérkezni.
Negatívum, hogy sajnos karácsonyra nem kaptunk semmit, de az év negyedik napján végül megérkezett a várva várt hó. Egyelőre nem bénult meg a közlekedés (bár, ami késik, az  nem múlik), s jelenleg is el kezdett esni.

Hazafelé jövet azért megörökítettem, hogy hogyan is áll nálunk a helyzet: