2015 szeptember havi bejegyzések

Sokszor merült fel bennem az, hogy kezdek olyan lenni, akinek van egy szikla szilárd véleménye egy bizonyos dologról, majd szépen „segget csinálok a számból” féle megvalósítással szembe hugyozom azt. De olyan Istenesen.
Elkezdődött az ősz, s ez nagyjából minden diák életében azt jelenti, hogy bizony vége a lustulásnak (már ha volt, természetesen), s most már keményen neki kell feküdni az iskolapadnak. Erről temérdek bejegyzés kering a neten, s nem csak az oktatásban még benne levő ismerőseimről beszélek. Az ősz nekünk, munkavállalóknak többnyire azt jeleneti, hogy elfogyott a szabadság (már, ha olyan helyen dolgozunk, ahol valamennyire legális a működés, s a szabadság nem csak papíron létezik), hiszen ilyenkor történik meg az, hogy hirtelenjében azon kapja magát az ember, hogy mást sem csinál, mint dolgozni jár. Mindeközben pedig a szabadideje eléggé megcsappant. Én is ezt tapasztalatom, viszont a különféle kormányintézkedéseknek hála tavalyhoz képest valamennyire csökkent is a fizetésem. A rengeteg levonás az, ami nem tetszik, s emiatt sem tetszett, hogy miután végig túlóráztam a júliusi hónapot szinte annak az összegnek több, mint a fele elment adóba arra az álláspontra jutottam, hogy bizony inkább azt a bizonyos övet kell szorosabbra venni, mintsem orrba-szájba dolgozni.

Ez a dolog addig működött, míg a felkéréseknél nem azt kezdtem számolgatni, hogy vajon mennyivel is tudnék többet keresni nettóban. Ennek „örömére” az augusztusi hónapban ismét töltöttem benn némi plusz időt, ami csak részben bizonyult jó döntésnek, hiszen így a szabadság miatt kieső munkanapok pótolva lettek anyagilag. Ekkor itthon szokásosan elkezdtem a „tököm tele van, hogy semmi szabadidőm nincs a túlórák miatt”, s megfogadtam, hogy ennyi volt részemről. Elég a normális nyolc órás munkanapok nekem. Eme állásfoglalásom tartott nagyjából két és fél hétig. A Blu-ray címkére kattintva látható, hogy mennyi eredeti kiadvánnyal gazdagodtam potom pénzért, azonban tökéletesen érvényesült a „sok kicsi sokra megy” elv. Mivel nem szerettem volna később ebből problémát, hogy vissza kell fognom magam anyagilag, így végül úgy döntöttem, hogy bevállalok plusz munkát. Kérdés persze adott, hogy vajon ez mennyire is volt jövedelmező nekem. Ámbár tény, hogy ez csak majd a fizetéskor fog majd eldőlni.

Ennek egyetlen egy negatívuma volt ismét, hogy a pihenésre és szórakozásra fordított időm csappant meg jelentősen, melyet úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy amikor lehetőségem volt a telefonomat használtam, hogy tudjak megnézni egy sorozat epizódot, vagy zenét hallgassak. Természetesen előfordult, hogy akár egy napot is feláldoztam, hogy azon az egyetlenen valamit csináljak, melyre nem jutott idő. Ilyen volt a „gamer-nap”, melynek keretén belül a Tomb Raider Chronicles-t tettem úgy magamévá, hogy a játéknak addig nagyjából csak a 30%-át teljesítettem. Persze nem kell mondanom, hogy másnap mennyire zsongott a fejem, meg a szemem a sok játéktól.
Mindezek mellett a munkába való eljutási időn is próbáltam spórolni, melyen az időjárás előrejelzés szerencsésen keresztbe húzott. Egyrészről örültem, hogy az izzasztó meleg eltűnik végre az életemből, s kicsit szomorú voltam, hogy az én „vasparipámat” ezeken a napokon nyugdíjaznom kell. Az esernyőm készen áll mindenre jóra, azonban a hét elejére ígért esős napok viszont csak hétvégére értek ide, így nagyon örültem, amikor gyalog indultam neki a munkába, s közben pedig simán időt tudtam volna spórolni, ha kerékpárt tudtam volna igénybe venni.

Hogy milyen is lesz-e a következő hónap az többnyire az adott végén derült ki mindig, hiszen nincs stabil munkaidőm köszönhetően a két műszakos műszakrendnek. Kissé csapkodtam a fejem, hogy mire számíthatok, hiszen a novemberi játékmegjelenést alapul véve az összes szabadságomat egy bizonyos hétre írtam, így szeptember, október szabadság nélkül maradt, s amiben bízhattam kivétel nélkül a pihenőnap. Erre tökéletesen rákontrázott kollégám, aki közölte távozását, s lelki szemeim előtt lebegett, hogy bizony nem szeretném tudni, hogy hogyan is fog alakulni a munkanapjaim száma, s megvalósítása a következő hónapban. Eme rémálmom be is következett, ugyanis kezembe véve a következő havi beosztást kijelenthetem, hogy bizony a hónap első fele nem túlságosan munkaerő barát. Ha erre még ráteszem azt, hogy a túlóra lebeg szemem előtt… háááát. De ugye, ha akarok vásárolni…

Egyelőre nagyon bízom abban, hogy eme rendszer hamarosan helyre áll, s én is készen leszek arra, hogy tartósabban tudjak kikapcsolódni, mert az alvás még nem jelenti, hogy teljesen helyreálljon a lelki világom. Lassan már azon gondolkodtam, hogy nyomtatok ki magamról fényképeket, s szétosztogatom mindenkinek, hogy ne felejtsék el, hogy hogyan is nézek ki…