A hónap elején örömmel vettem, hogy végre tényleg megérkezett a nagybetűs TAVASZ, amivel kapcsolatban csak annyi megjegyezni valóm volt, hogy gyakorlatilag egy laza strandolás is beleférhetett volna, hiszen olyan meleg volt mikor visszatértem a kutyasétáltatásból nekem is lógott a nyelvem.
Egyetlen egy negatívum ért ezzel kapcsolatban, hogy ez az állapot tartott talán 2-3 napig, amikor is ismét megérkezett egy hidegfront, melynek köszönhetően esős, hideg időjárás vette ismételten kezdetét. Én pedig jelen helyzetben örültem annak, hogy legalább egy-két napot itthon tölthetek, mert bizony rossz időben nem nagyon esik jól bemenni dolgozni. Mondjuk egy igaz a jó időre is. De, ha alaposan belegondolok, akkor sehogy sem akarok bemenni dolgozni. De ugyebár muszáj.
Eme hónap ismét a megszorításokról volt igaz, hiszen bő egy hónappal ezelőtt összeállítottam egy majdnem új gépet, melynél többletköltség keletkezett annak köszönhetően, hogy voltam oly bátor és elszánt, hogy egyedül szerettem volna megjavítani az alaplapot. Mely olyannyira jól sikerült, hogy garancia vesztéssel járt, illetve egy teljesen más típust kellett vennem. De ugyebár az ember kizárólag a saját hibájából tanul.
Ennek köszönhetően bekorlátoztam magam, s ebből fakadóan pedig kizárólag nem költséges elfoglaltságokat kereshettem magamnak. A vasárnapokat kivéve szinte az összes szabadnapom hétköznapra esett, melynek leginkább azért örültem, mert nagyon elintézni valóm nem volt, így a délelőtt, s a kora délután az enyém volt teljes mértékben. Persze ezt ki is használtam, hiszen szinte az összes sorozattal szintre kerültem, s mindezek mellett pedig a már régóta megtekintésre várt filmeket is bepótoltam. Habár egyiktől sem estem hanyatt.
Egyetlen egy dolog volt, amely beárnyékolta a hónapomat: a beosztásom. Sajnálatos módon megint kaptam egy olyat kézhez, amely nem volt túl alkalmazott barát, s ennek köszönhetően darabosak lettek a pihenőnapjaim, munkanapjaim. Noha ennek egyik oka a vasárnapi zárva tartás, hiszen nekünk kereskedelemben dolgozóknak is jár a szabadnak. Ennek egyik melléfogása az, hogy gyakorlatilag túlóráztam is párat, hogy majd a májusi fizetésemen ne látszódjon meg az, hogy nincs vasárnapi pótlékom. Azért kicsit dühített, hogy most többet kell dolgoznom azért az összegért, amit kevesebb munkával megkerestem lazán két hónappal ezelőtt.
A fentiekből fakadóan pedig szinte kihullott belőlem az energia, hiszen nem nagyon tudtam feltöltődni az egy, illetve maximum két napos pihenőnapjaim alatt. Az első napom többnyire nyekergéssel telt, s nagyjából a délutánra, estére szedtem össze magam. Másnap pedig ugyebár már készülni kellett a következő napra. Ebből fakadóan összegeznem kellett, hogy milyen a munkahelyi közösség, illetve mennyi időt is vesz el a bejárás. Ennek együttese alkotta meg azt a döntést, hogy bizony helybéli munkahelyet kell keresnem magamnak, nincs mese. Egyelőre semmiféle lehetőségem nincs, de nem adom fel, s bízom benne, hogy legrosszabb esetben év vége fele sikerül is megszabadulnom a jelenlegi helyemről. Persze a fő cél, hogy ne menjek „sz*rból f*sba” című jelenség. Arról már nem is beszélve, hogy jövő hónapban majd mennyit kell dolgoznom.
Különösebb terveim nem akadtak a nyárral kapcsolatban. Pontosabban egy fixnek vélhető elhatározás: kerékpár nekem az életem. Azonban a három évvel ezelőtti vásárlás nem bizonyult jónak. Hiszen érvényesült az „olcsó húsnak…” dolog, így végül eldöntöttem, hogy nagyjából egy fizetésnyi összeget szánok kerékpár vásárlásra, s ha jól megy, akkor idén szeptemberben megvásárolom. Természetesen kizárólag csak kerékpárboltban! Utána pedig indulhat a kirándulások tömkelege egészen addig, míg az idő engedi.