Xbox 360 a láthatáron?

Azt hiszem a Playstation 3 mellé újabb konzol lesz megvásárolva. Ebből fakadóan pedig azt most már kimondhatom, hogy játék függőségem határtalan. Mindezt annak ellenére mondom, hogy annak idején eléggé konzol ellenes voltam, azonban az exkluzív címek vásárlásra kényszerítettek/kényszerítenek.

Az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy a 2008-ban megjelent Tomb Raider : Underworld kiegészítőit Xbox 360 exkluzívvá tették, melynek köszönhetően sajnálatos módon a történet nem lehet teljes más platform tulajainak. A Microsoft újabb pofátlan döntése, mely szerint a Rise Of The Tomb Raider kizárólag Xbox One-ra lesz elérhető. Később érkeztek olyan hírek, s most már a hivatalos oldala is arról árulkodik, hogy Xbox 360-ra is elérhető lesz. Nyilván kicsit butított grafikával, de érkezik. Mivel eme konzol ára fele az új generációsénak, így erre esett a választásom. Pár dolgot eladtam, így a fentebb nevezett játékot meg is rendeltem, hogy a kiegészítőit magaménak tudhassam.

Végül is elfér, annyira nem drága, ha spórolok rá. Mindezek mellett vannak olyan címek, amelyek tetszettek, de nincsenek meg. S mivel az Xbox 360 kontrollerétől nekem vizuális orgazmusaim vannak, így talán nem is árt, ha jó pár címet erre szerválok be. A konzol beszerzésének tervezett hónapja: 2014. október.

Friends: 4.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Annak idején azt olvastam, hogy egy nettó húsz perces sorozatot sokkal könnyebb ledarálni, ha úgy hozza a sors. Az igazság az, hogy én mindig úgy álltam hozzá, hogy sorozat az sorozat, s sok rész, sok idő. Nos, azt kell mondanom, hogy sokaknak igaza volt, ugyanis tény és való, hogy egy óra alatt három epizódot tudtam magaménak tenni, s mivel a munkába való visszazökkenés miatt nem is nagyon volt kedvem kimozdulni sehová, így nem is meglepő, hogy immáron a mai nappal a negyedik évadot is magaménak tudhatom.
Azt kell mondanom, hogy továbbra sem változott a véleményem azzal kapcsolatban, hogy azzal hoztam a legjobb döntést, hogy nekiugrottam a Friends darának. Igaz, hogy jó pár dologra emlékszem, így meglepetés nem érhet, de még mindig nem láttam annyiszor, hogy mindent tudjak szóról-szóra, Ebből a szempontból pedig azt kell mondanom, hogy az egyik legjobb döntést hoztam pont amiatt, mert kedélyállapotomon rendkívül sokat javíthat egy-egy epizód, ha éppen nem jobb lábbal keltem ki az ágyból.

Continue reading

Metro 2033 & Metro Last Light: Jönnek a Redux változatok

Ugyan már májusban megjelent a hír, de én nem nagyon foglalkoztam vele. Igaz, hogy a Metro 2033 majd pedig a folytatás a Metro: Last Light is megvolt, de azért olyan maradandó élményt nem okozott, hogy megint nekiüljek.
Mivel most volt nem kis időm, hogy ezen elmélázzak, így a hírbe én is beleolvadtam rendesen. Majd pedig úgy döntöttem, hogy hiába ketyeg a fenekem alatt egy erős PC, ha nem használom ki rendesen. Jövő héten jönnek a fenti címek Redux változata, mely nem csak a grafikai változtatásokat jelentik. Így úgy döntöttem, hogy szerény szabadidőmmel ellentétben nekiülök mindegyiknek. Persze csak sorjában.

A természet “csodái”

Mivel a mai nap az utolsó a szabadságomból, így úgy döntöttem még tegnap este, hogy majd a mai napon mindent csinálok, amihez kedvem van. Egyik része lett volna, hogy majd fordulok egyet, de a közértnél tovább sajnos nem jutottam.
Leginkább emiatt:

Ilyenkor pedig eszembe jutnak gyermekkorom nyarai. Olykor voltak zivatarok, de minden “normális” volt. Nem sült meg az ember nyáron, illetve nem fagyott halálra télen.

Friends: 3.évad

Magyar cím: Jóbarátok

A holnapi nappal véget ér a szabadságom. Egyetlen egy dolgot sajnálok nagyon, hogy ezzel a nappal gyakorlatilag vége annak a dolognak, hogy napi szinten akár 7-8 Friends epizódot megtudjak nézni. Annyira, de annyira nem volt mit néznem, hogy végül úgy döntöttem, hogy ideje elővenni egy régi kedvencet.
Bevallom őszintén először tartottam tőle, hogy majd nem fogom tudni tartani az iramot, s majd pár epizód után majd ez is megy a kukába, de az igazság az, hogy sokadik megtekintés után is annyira berántott, hogy egyszerűen nem tudtam leállni róla, s a terveimmel ellentétben elkezdtem darálni a teljes sorozatot elölről. S íme, két nap alatt a harmadik évaddal is végeztem.

Continue reading

We’re the Millers

Magyar cím: Családi üzelmek

Az új filmekkel hadilábon állok. Nagyon. Na nem azért, mert esetleg nem tudnám beszerezni őket, hanem leginkább azért, mert valahogy tökéletesen elmegyek mellettük. Megnézek egy előzetes, mely vagy bejön, vagy nem. Ha igen, akkor többnyire landol a merevlemezemen, aztán idő hiányában ott is marad hosszú hetekig. Aztán, ha a kedv nem jön meg landol a kukában. A ritka változat szokott előfordulni, amikor meg is nézem, majd annyira meg is tetszik, hogy meg is veszem eredetiben. Bár tény, hogy a jelen címnél ez biztosan nem fog előfordulni, de legalább a megtekintésig már eljutottam.
Tavalyi év egyik nagy sikerének számított a We’re the Millers, amelynek megint sikerült igazán balf*sz magyar címet kreálni. Persze ömlött mindenhonnan, s ember legyen a talpán, aki nem szembesült vele valahol. Én úgy voltam vele, hogy bőven elegendő, ha majd megjelenik, s megnézem. Megjelent. Elkezdtem, de abbahagytam. Aztán végül tegnap este már annyira unatkoztam, hogy jobbat nem találtam, így úgy voltam vele, ha beleszakadok is megnézem, de most végig.

Continue reading

Sailor Moon: 3.évad

Magyar cím: Varázslatos álmok

Nos, ha már a remake nem nyerte el a tetszésemet, ellenben gyermekkori emlékek felidézésére azonban tökéletes volt, s nem maradt más, mint az eredeti széria újranézése. Mivel annyira nagy rajongó nem voltam, így természetesen nem is meglepő, ha azt mondom, hogy idő közben sikerült teljesen elfelejtenem a szériát, s csak azért álltam neki ismét, mert úgy gondoltam, hogy jól jöhet egy kis extra tárhely a merevlemezemen.
Azonban a harmadik évadnak már úgy ültem neki, hogy azért nagyon sok mindenre emlékeztem vele kapcsolatban, így semmiféle negatív érzelem nem társult hozzá, hogy kínlódjak a megtekintésével kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy ha választanom kellene, hogy az öt évad közül melyik mondható kiemelkedőnek, akkor mindenképp erre mondanám. Nem bántam meg, hogy ismét időt engedtem neki, habár ebben nagy szerepet játszott az is, hogy éppenséggel szabadságom alkalmával rengeteg szabadidőre tettem szert.

Continue reading

Tomb Raider: Underworld (2009) teszt

Platform: Playstation 2

Rajongónak lenni elsősorban nem épp a legkifizetődőbb dolog. Jómagam tinédzserkoromban estem szerelembe egy virtuális világban létező brit hölgybe, tisztességes nevén Lara Croft-ba. A szerelem azóta természetesen töretlen. A probléma forrása leginkább azon alapszik, hogy (egyelőre) multiplatformról beszélünk, tehát ha adva van egy rajongó, aki szeretné minden Croft – kalandot magáénak tudni, akkor viszont eléggé a zsebbe kell nyúlni, hisz gyakorlatilag majdnem minden platformon akad olyan exkluzív kiegészítő, vagy játék.
Rengeteg rajongói oldal, fórum van ebben a témában, így nem egy olyan volt, amelyre felnéztem. Időközben már kinőttem a rajongói fórumos korszakomból, így ezeket immár csak passzív figyelőként követem nyomon. Azonban jómagam is rácsodálkoztam, amikor az aktív tagként jelenlévő felhasználók fénykép formájában közkinccsé teszik a saját begyűjtött kollekciójukat.

Nálam a kiadók által alkalmazott rókabőr, azaz ugyanazt vásároljam meg, mert teszem azt más csomagolást, nevet kapott nem igazán működött, s működik még most sem. Igaz, tavaly megvásároltam a Ultimate Edition-t, mert a korábbi epizódok lemezeinél már jelentkeznek olvasási hibák a sűrű használat miatt keletkező karcokból adódóan. Habár itt minden kiegészítő epizód megtalálható, így teljesen hasztalan vételnek nem bizonyult. Ugyanakkor még év elején beszerzésre került a Tomb Raider: The Trilogy Playstation 3-ra, mert tartalmazta azt a részt is, melynek két pályája játszhatatlan 64bites operációs rendszeren, sajnos.
2008 őszén látott napvilágot a Tomb Raider: Underworldmely rajongók, s kritikusok szerint is maximum egy erős közepesre sikerült. Valahol talán nem is véletlen, hogy a kiadó úgy döntött, hogy második alkalommal is majd nekifut egy reboot-nak. Mindezek ellenére én azért szerettem a sok hibáival, s még ma is lenyűgöző látványának köszönhetően. Mint a földön élő rajongó nekem tökéletesen elegendő volt, hogy megszereztem mindegyik epizódból kereskedelmi forgalomban kapható eredeti példányt. Nem is érzem szükségét, hogy egy címet mindegyik platformon kipörgessek, hisz grafikai szempontoktól eltekintve ugyanazok. Azonban az elmúlt napokban lehetőségem egy hiányosság pótlására, mégpedig az, hogy az Underworld alcímre hallgató epizód Playstation 2-es változatát is végigvigyem. És ugyanazt érzem, mint a többi játékos, akiknek volt szerencséjük az eredeti példányokhoz: ugyanaz, de mégis más.

Continue reading

The Amazing Spider-man 2 is kékül!

Soha nem voltam nagy Pókember rajongó. A 2012-es reboot véleményem szerint tényleg elég jól sikerült. Nem is volt véletlen, hogy megjelenés után szinte azonnal megvásároltam digitális adathordozón. Két évet kellett várni a második részre, melynek megjelenése szeptemberre van datálva. Ide DVD-n, Blu-ray-en, s utóbbiból három változat: egy 3D-s, fémtokos, illetve egy Electro szobros változat.

Ugyan úgy voltam vele annak idején, hogy megvásárolom ezt is eredetiben, de végül ettől a tervemtől elálltam. Nem volt rossz, tény. De az első rész minőségétől kicsit távol esett, így úgy döntöttem, hogy megvárom a leárazásokat, vagy pedig megvásárolom a vateráról.
De egy szobros változatot kissé túlzónak érzek.

Friends: 2.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Alig egy hét telt el azóta, amikor úgy döntöttem, hogy egy kis mosolyfakasztó szórakozást választok magamnak, már ami a vizuális szórakozást illeti. Így döntöttem el, hogy ideje ismét elővenni az annak idején hatalmas sikert arató sorozatot, a Friends-et. Nem tudom miért, de azóta egyetlen egy olyan sitcom se látott napvilágot, amin hasonló módon jól tudtam volna szórakozni, mint ezen. Nem is véletlen, hogy az eltelt egy hét alatt gyakorlatilag két évadot sikerült teljesen magaménak tenni.

Continue reading

Puss In Boots

Magyar cím: Csizmás, a kandúr

A nemrég a TV2 által agyon reklámozott Shrek arra ösztönzött engem, hogy újra megnézzem mind a négy részt. Részben jól is tettem, mert az utolsó két részre gyakorlatilag nem is nagyon emlékeztem, így nagyjából olyan volt, mint amikor egy új filmet nézek meg. Persze olyat, aminél azért lehet következtetni, hogy majd mi is lesz a vége.
Nem nagyon titkoltam már annál a bejegyzésemnél sem, hogy véleményem szerint az egyik legjobban eltalált mellékkarakter nem más lett, mint a kandúr. Így nem is volt meglepő, amikor három évvel ezelőtt érkezett egy spin-off, mely elméletileg eme nagy rajongótáborral rendelkező karakter háttértörténetét óhajtja bemutatni. Én annak idején nagyon el akartam menni, de nem jött össze. Ugyan megnéztem itthon, de szintén olyan sorsra jutott, mint a fentebb említett animációs film utolsó két része: látni láttam, de szinte egy-két jelenet foszlányon kívül semmire se emlékeztem belőle. Így végül úgy döntöttem, hogy mivel kedvenc karaktereim egyike, így mindenképp meg kell tekintenem még egyszer a róla készült filmet.

Continue reading

Ráncfelvarrás!

Gyerekként nem nagyon volt arra lehetőségem, hogy sok helyre elmenjek. Így többnyire itthon ültem, s bámultam a TV-t,  ha olyan műsor volt, ami engem igazán érdekelt. Amennyiben jó idő volt, akkor pedig szépen fogtam magam, s elmentem sétálni. Mindezek mellett miután az első számítógép tiszteletét tette nálunk immáron nem volt megállás, s mai napig a függőség minden tünete tapasztalható nálam.
Annak idején is unatkoztam rendesen olykor, de mivel szerettem volna valamilyen szinten megörökíteni az utókornak azt, hogy mi is történik velem, így vezettem naplót. Először csak iskolás füzet volt, majd később bőrkötésű határidő napló az alap. Amit nagyon sajnálok, hogy mivel eléggé személyes dolgok kerültek leírásra bele, így azt fogtam, s megsemmisítettem. Miután internet is lett itthon, s hogy kihasználjam teljes mértékben a tárhelyem kínált lehetőséget elkezdtem sokakhoz hasonlóan én is blogot vezetni. Ennek pedig több, mint öt éve lassan már. Ez nem kis idő semmiképp, s olykor azért visszaolvastam, hogy miket is írtam. Leginkább a “Helyzetjelentés” kategória bejegyzéseiből szemezgettem, melyből azért nekem teljesen lejön, hogy mennyit változtam ez idő alatt, s mennyire is nőttem fel a koromhoz. Mivel egyébként is szerettem szöszmötölni a blogommal (véleményem szerint ezzel sokkal értelmesebben ütöttem el az időmet, mint ha valamelyik kocsma, vagy disco padlóján feküdtem volna hulla részegen), így természetesen mindig törekedtem arra, hogy egyszerű kinézettel rendelkezzen, melyet megtöltök tartalommal. Mindezek mellett pedig igyekeztem, hogy naprakész legyek minden tekintetben. Már régóta tervezgettem, hogy kap egy kis ráncfelvarrást. Mivel nálam elsődleges a tartalom, így mellé egy egyszerű, de mégsem tömegsite-nak kinéző megjelenést szerettem volna. Időm nem volt, azonban a mostani szabadságom lehetővé tette, hogy ennek az elfoglaltságomnak is hódoljak. Jelzem, sikerült. S elégedett is vagyok az eredménnyel.

Ahogyan tavaly, s tavaly előtt is szabadság kivételénél mindenképp úgy döntöttem, hogy majd a nemzeti ünnepkor fogom kivenni. Főleg azért, mert az ünnepnapnak köszönhetően egy nap bónusz lesz, amin egyébként sem kellett volna dolgozni. Így végül sikerült kiszuszakolnom valamivel több, mint egy hét pihenőt, amiből jelen pillanatban öt nap van hátra, sajnos. Részben örülök neki, hogy gyorsan telik, mert olykor azért kicsit unatkozok, de azért próbálom magam elfoglalni. Ugyan mozdultam ki itthonról, s találkoztam másokkal is, de most jelen pillanatban egyedül pihenek. Ezt a döntést azért is hoztam meg, mert munkanapjaimon egyébként is találkozok másokkal, s máshova is szoktam járni, s úgy döntöttem, hogy mivel az anyagi keretem nem teszi lehetővé, hogy kint lógjak a strandon, ezért a hétnek az egyik részét a vizuális szórakozásoknak szentelem, másikat pedig a nagy sétáknak, bicajozásoknak, illetve kutya sétáltatásoknak. Leginkább azért gondoltam így, mert úgy érzem kicsit kell most az, hogy egyedül legyek, hogy mentálisan teljesen ki tudjam pihenni ahelyett, hogy más nyekergését hallgassam. Lehet kicsit önzőnek hangzik, de így érzem.
Ennek kapcsán persze eddig is mindent megtettem, hogy ne unatkozzak. Először is az időjárás ugyan beárnyékolta rendesen az itthonról  való eljövetelt. Azonban már korábban rengeteg letöltött tartalom várt rám, így azoknak hódoltam. Még januárban újítottam be a Playstation 3-at, melyre ugyan szerváltam be olcsón vateráról játékokat, de mindegyik csak egy végigjátszást élt meg a kezem alatt. Ugyan nekiálltam még jó másfél hónappal az Uncharted-nek, melynek a végére is értem, de a második rész is csak váratott magára, s szinte verébléptekkel haladtam csak előre. Mivel kedvem volt, időm volt, így múlt héten végigvittem másodjára is, majd tegnap a harmadik résznek is a végére értem. Ebből fakadóan már régen neki akartam ülni ismét, de holnapi programom feltehetően a The Last Of Us lesz. És minden bizonnyal a betervezett filmek mellett vége is lesz a hetemnek.

Jövő héttel pedig ismét indul a munka, s szinte nem is lesz időm semmire. Részben örülök neki, részben pedig nem. De mindenképp szeretném a héten kipihenni magam, hogy bírjam az iramot a többiekkel szemben. Szeptembert pedig várom, de legjobban a bevállalt túlórák után kapható pénzösszeg miatt.

Exkluzivitás felsőfokon, avagy mennyire jövedelmezőek az exkluzív címek?

Nemrégiben lezajlott a Gamescon, ami azért tartogatott nem kis meglepetéseket. Még nekem is. És mindezt mondom úgy, hogy továbbra is azt vallom, hogy akadnak olyan címek, amiket szeretek, és/vagy kijátszottam, de nagyjából itt véget is ér az én “szerelmem” a virtuális játékok irányába.
Körülbelül 7-8 évvel ezelőttig eléggé csúnya szemmel néztem a konzolokra. Első körben váltig megvoltam győződve arról, hogy a billentyűzet & egér kombináció olyan  kényelmi funkciót jelent, amit nem lehet sárba tiporni. Emellett persze sokakhoz hasonlóan én is beálltam a “csataárokba”, hogy értelmetlen virtuális harcomat megvívjam a konzolpártiakkal, esélytelenül. Persze ehhez az érzéseimhez azért javarészt hozzájárult egy negatív fórumos tapasztalat, melyben szembe kerültem a tulajdonosokkal, akik ugyebár nem nézték jó szemmel a felhasználók számítógépes hozzászólásait, hisz Sony imádatuk tagadhatatlan volt. A már nem létező oldal máig megmaradt tagjai még persze emlékeznek mekkora harcok folytak belül is, de a konkurenciával szemben is, de azóta érzelmi vonala gyakorlatilag megszűnt létezni. Én is idősebb lettem azóta, s konzol utálatom szinte megszűnt. Nem is véletlen, hogy beruháztam egyre, habár tény, hogy mind játékok, mind gépek tekintetében megvártam a leárazásokat, illetve szinte a konzol kifutását. Bár igaz, hogy a vásárlás mögött az exkluzív címek álltak. Ebből azért valamennyire sejthető, hogy mennyire is éri meg egyetlen egy platformra fejleszteni.

Continue reading

Friends: 1.évad

Magyar cím: Jóbarátok

Igazából sitcom nem nagyon az én műfajom. Pontosabban nem igazán találtam egyetlen egy olyan sorozatot sem az elmúlt évek alatt, aminél tényleg azt éreztem volna, hogy ez olyannyira szórakoztat, hogy hangosan kell nevetnem. Ehhez legközelebb talán a The Big Bang Theory került eddig.
Nem mondhatom azt, hogy mostanság minden remekül ment/megy nálam, így valami elég jó kikapcsolódást kellett választanom. Sajnos azt kell mondanom, hogy olyat sajnos nem sikerült találni, melyre tényleg azt tudtam mondani, hogy megérte a rááldozott időt. Ezt mindenképp a vizuális szórakozásra értettem, mert jelen helyzetben úgy vagyok, hogy inkább nevetnék, kikapcsolódnék, mint szorongatnám a párnámat miközben egy olyan látványorgiával teletűzdelt akciófilmet tekintek meg, melynek közben vizuális orgazmus kerülget. A kereskedelmi tévék térhódításával természetesen én is Friends rajongó lettem, de csak később figyeltem fel rá teljes mértékben. Ugyan akkor még a DVD nem terjedt el széles körben, így VHS-re rögzítettem mindig az epizódokat. A 2004-es finálé után sokat pihent a sorozat, de a tavalyi Blu-ray megjelenésnek köszönhetően (mely sajnos idehaza nem jelent meg) az interneten feltűntek a HD változatokat, melyek számomra is elérhetőek lettek. Tavaly egyszer már végignéztem az egész sorozatot, mert úgy voltam vele sokkal jobb kedvre tud deríteni, ha megnézek egy epizódot egy tényleg jókedvet sugárzó szériából, mintha ülök magam előtt majszolva a reggelimet. Így végül idén is belekezdtem még egyszer, habár számomra rejtély, hogy tavaly miért is nem született írás a sorozatról.

Continue reading