The Hunger Games: Catching Fire (2013)

Magyar cím: Az éhezők viadala – Futótűz

Végül ez is megvolt. Tavalyi év első napján döntöttem úgy, hogy ha már mindenki odavan a filmért, akkor már én is megnézem, hogy miért emlegetik mindenhol az első részt. Az előzetese alapján nem vágódtam hanyatt, de mivel egyébként sem volt épp jobb elfoglaltságom, így végül úgy döntöttem, hogy nekiülök annak a két órának, esetleg nem tetszik akkor fogom és kikapcsolom. Ennek ellenére végigültem, ugyan mély nyomott nem is hagyott bennem, de arra elegendő volt, hogy a játékidőt valóban kitöltse, s pozitív filmes élménnyel gazdagodjak. Bár már akkor is biztos voltam benne, hogy a folytatást is meglesem, de azt viszont biztosan tudtam, hogy nem mozis élményeim közt fogom számon tartani.
Így is lett, habár nem friss megjelenésről van szó, de azért akár merre mentem mindig belebotlottam film második részének valamilyen fizikai adathordozón lévő változatába, legyen az akár DVD, akár Blu-ray. Ennek ellenére azért a merevlemezemen azért hetekig itt “sínylődött”, mert nem tudtam magam rávenni, hogy megnézzem. Egyrészről ott volt a több, mint két órás játékidő, valamit ugyanazok az érzések, amelyek az előzményeket is végigkísérték: hiába látványos előzetes, de nekem közömbös volt. Így végül megvártam azt, hogy több napos szabadnapomon itthon legyek, s mivel az eső elmosta a lehetőséget, hogy elindulhassak itthonról akárhova, kénytelen voltam belevetni magam a folytatásba.

Continue reading

Supernatural: 9.évad

Szép szám az, amikor egy széria eléri a tizedik évadát. Elsősorban azért, mert nagyon sok igényes sorozat hullik el idő előtt, befejezetlenül. Másod sorban nem tűnik nagy számnak ugyan, de amikor az ember belegondol, hogy egy átlagos széria ilyenkor már javában a kétszázadik epizódja is elkészítésre kerül, akkor néz egy nagyot. Valami hasonló a helyzet a Supernaturallel is, hisz jövőre érkezik a tizedik évad. Ami meglepő, ha alapul vesszük, hogy milyen mostoha körülmények között is készültek az eddigi epizódok, illetve milyen kis költségvetésből láttak az eddigi részek napvilágot. Ebből a szempontból viszont azt kell mondanom, hogy tényleg nem semmi az ahonnan indultak a készítők, s jelen helyzetben hol tartanak. Azonban, ha egykori rajongóként alapul veszem, hogy történetileg, minőségileg honnan indult, akkor már koránt sem annyira példaértékű a széria, mint kellene.
Valamikor réges régen, úgy hozzávetőleg öt évvel ezelőtt még remegő végtagokkal vártam a következő részeket, illetve mindenféle fórumra felmentem, hogy újabbnál újabb információkat tudjak meg a sorozatról. Mára már odáig jutottam, hogy néha csak akkor jutott eszembe, hogy “ezt” még nézem, hogy éppenséggel a WhatNext-en a profilomat megsasolva láttam, hogy felgyülemlett epizódokat, amiket még nem néztem meg. Ilyenkor persze sokaknak az eszébe jut, hogy miért is követem még nyomon, ha már nem vagyok oda érte. Erre leginkább olyan példát tudnék mondani, mint a se nélküled, se veled kapcsolat. Tudod, hogy már nem az igazi, ki is lépnél belőle, de aztán kapsz egy kis kedvességet, ajándékot, s a régi idők jutnak eszedbe, s reménykedsz, hogy minden rendbe jön. Itt hasonló helyzet állt elő a színvonallal kapcsolatban is. Azonban évad közben nem léptem meg a kaszát, majd a finálénak köszönhetően meg ott tartok, hogy maradt a nézendők között. Sajnos.

Continue reading

Modern Family: 5.évad

Az idei sorozatos évem sajnálatos módon elég selejtesre sikerült. Ezt úgy értem, hogy szinte nem volt olyan sorozat, amit tényleg élveztem volna, s nem csak megszokásból néztem. Vagy épp csak azért, hogy valami szóljon a háttérben, míg én épp az internet bugyraiban turkálok valami ésszerűbb, s szórakoztatóbb elfoglaltság reményében. Ellenben az villant be az agyamba, hogy van-e értelme tovább követni azon szériákat, amelyek már egyáltalán nem hoznak lázba, de jelentős szabadidőmet rabolják el. Akkor döntöttem el, hogy idén hatalmas vérengzést fogok tartani az általam követett szériák között, amelynek egyik ilyen áldozata a Modern Family, amely ugyan folytatódik jövőre is, csak én nem fogom tovább nézni.

Continue reading

Életmódváltás v2.0

Minden bizonnyal a homlok tetejére ugrott a szemöldököm, amikor ránéztem a naptárra, s azt vettem észre, hogy jövő hét vasárnapján már a júniusi hónapot írjuk rá minden hová, ahol meg kell adni a pontos dátumot. Igazából eléggé meglepődtem, mert sokszor annyira el vagyok havazva, hogy egyszerűen nincs arra időm semmire. Olykor épp ezért is tévesztem el, hogy milyen nap van. Olykor még a dátumot is benézem, ami elég érdekes, mert korábban mindig toppon voltam ilyen dolgokkal kapcsolatban. De sebaj, ezen is lehet változtatni.
Azt hiszem már a korábbi bejegyzéseimben is taglaltam, hogy szeretnék változtatni az életmódom. Nem csak azért, hogy testileg megfelelő legyek, hanem lelkileg is ott legyek a szerek. Ugyanis nemrég sikerült észrevennem magamon, hogy bizony elég rendesen sikerült ellustulnom. Amivel nem lenne gond annyira, ha épp nem unott pofával bámulnám a képernyőt a neten böngészve, miközben jó pár szinte megoldhatatlanak tűnő problémán merengve. Ehhez még hozzá társult a nassolás is, melynek eredménye meg is lett, hisz pár nadrágomhoz már nem kell használnom nadrágszíjat, illetve a gombot is át kellett tenni másik helyre, hogy be tudjam gombolni. Ekkor viszont elhatároztam, hogy változtatok ezen a stíluson, s igyekszek visszatérni a régi életmódomhoz, amely sokkal aktívabb volt, s sokkal nyugodtabb, mint most.

Az más kérdés, hogy azóta azért igencsak változott sok minden. Ehhez viszont mindenképp alkalmazkodnom kell. A felmondás megszűnése eredményeként ugyanúgy maradtam a jelenlegi cégnél. Annyi különbség van most, hogy valamilyen szinten még megvan a pár lépés távolság, így nem nagyon kell idegeskednem, vagy félnem attól, hogy mit tartogat az aznapi munkanap, vagy a következő. Nem tudom meddig tart ez az állapot, bár bejelentettem az elmúlt megbeszélés alatt, hogy mindenhez kettő vagy több ember kell, így hiába játszottunk nyílt kártyákkal, illetve tártuk fel minden fél részéről a problémákat. Ha ezek csak ideiglenesen lesznek megoldva, s előbb-utóbb újra előjönnek, akkor ismét búcsút intek, de akkor már végleg. Ezek pedig tényleg meghatározó dolgok, hisz sokszor sikerült magam alá kerülni, s épp ezért választottam a szobám magányát, mint hogy valóban menjek valahová. Az más kérdés, hogy amikor bejelentettem idehaza, hogy életmódot akarok változtatni, akkor nem vettek komolyan. Amikor pedig jeleztem, hogy kicsit formálni akarom a testemet esetleges 2-3 kilónyi súlyveszteséggel akkor egyenesen kiröhögtek. Valahol megértem, hisz nem vagyok kövér, de másik véglet, hogy nem szeretnék az lenni.  Előttem van példa rendesen, így nem szeretnék olyan sanyarú sorsra jutni. Rendben, semmi bajom a súlyproblémákkal rendelkező emberekkel, de én nem szeretnék közéjük tartozni.
Itthon vázoltam, hogy mik is lennének a terveim. Leginkább azt helyeztem előtérbe, hogy szeretnék továbbra is olyan célokat elérni, mint eddig. Mint például azt, hogy jó idő esetén ne busszal menjek a szomszédos faluba, hanem bicajjal. Nem csak azért, mert egészséges a friss levegő, hanem a közbeni mozgás illetve zene hallgatás mindig feldobott. Mindezek mellett az édességeket felváltotta a gyümölcs, zöldség, illetve táplálkozásban másfajta logikát igyekeztem beiktatni. Próbálkoztam nem olvasgatni bizonyos weboldalakat, mert egyszerűen egy vásárlás alkalmával hihetetlen, hogy miket össze nem tud venni az ember, s teljesen egészségesen nem lehet vásárolni. Arról nem is beszélve, hogy ennek köszönhetően mennyire megugrott a költségvetés nálam. És persze nagyon ügyes voltam, hisz beiktattam üdítők helyett a cukor nélkül fogyasztásra kerülő zöld teát. Az ötödik olyan napom után, amikor éreztem, hogy nem tudok elaludni, pedig nem aludtam eleget már úgy éreztem magam, mint akibe tényleg csak hálni jár a lélek. Ekkor felpattanva utána olvastam az egésznek, s akkor világosodtam meg, hogy az általam kiválasztott tea magas koffein tartalma miatt elég nagy balgaság volt mindig lefekvés előtt inni. Annyit sikerült észrevennem magamon, hogy mióta bevezettem ezeket kicsit energikusabb vagyok. A zöld tea is teszi a hatását, de hatásának elmúlása után nem érzem magam olyan rosszul, mint mondjuk a sokszor elfogyasztott energiaital után. A rossz idő sokszor befolyásolta a bicajozásomat, de úgy tűnik végre ennek is teret engedhetek. Mivel imádok pancsolni (feltehetően valamiféle vízi élőlény lehettem előző életemben), így nem adtam fel az úszás iránti vágyamat, így egy-két sportklubnak már írtam e-mail-t a felnőtt úszásoktatással kapcsolatban. Most pedig várom az eredményt. Eltökéltebb vagyok, mint ezelőtt, hisz végre sikerült valamennyire itthon is “fenyítenem”, hogy rám hallgassanak ez ügyben, hisz nem hiszem, hogy egészségesebb táplálkozással, sok mozgással bármiféle negatív hatást érnék el.

Szórakozás céljából elég érdekesen alakult ez a hónapom. Szokásosan el voltam havazva, s a nem mindennapi tevékenységek, esetek pedig továbbra is olyan dolgokat hoztak elő, amik miatt olykor sikeresen nem tudtam kikapcsolódni. Ennek ellenére azért mégis sikerült eljutnom a moziba, ahol a The Amazing Spider-man második részét sikerült megtekintenem. Ekkor sikerült kikapcsolódnom, az már teljesen más tészta volt, hogy feszengve ültem végig az utolsó háromnegyed órát, ugyanis sikerült több mint fél liter vizet magamba önteni, melynek eredménye meg is lett. Az e havi mozizást persze nem tettem félre, hisz jövő hét egyetlen, s utolsó májusi szabadnapján tiszteletemet teszem az új Godzilla filmen, ami remélem lesz annyira jó, mint várom. A holnapi napomat szeretném azokra a filmekre áldozni, melyek már egy ideje itt várakoznak, hogy megtekintsem őket. Mindezek mellett pedig sikeresen lezárult nálam a sorozatok, így most már szinte mindenre lesz időm. Jelen helyzetben a korábban vetített (nem nevet) Sailor Moon eset áldozatul, illetve a Desperate Housewives korábbi évadai, mert azok tényleg kikapcsolóak voltak. És persze játék határok nélkül. Felélesztve a hanyagolt Playstation 3-at nekiálltam az Uncharted első részének.
Ami nem elhanyagolható: júniusi bérszámfejtés után irány Pest… és persze korlátlan csavargás, ha az idő is engedi 🙂

Carnivale – 1×01 (Pilot)

Rengeteg olyan széria van, amit nagyon sokan dicsérnek, s talán a műfaj, alapötlet nekem feküdne is, de még egyetlen egy epizódot sem láttam belőle. Ezeknek a sorsa többnyire az szokott lenni, hogy amikor szépen eljön az az idő, amikor belebotlok egy írásba, vagy épp egy előzetesbe, amely valamely epizódhoz készült, akkor előtör belőlem a megtekintése vágy, s azonnal felkutatom az internet bugyrait, hogy én is láthassam végre. Volt jó pár ilyen széria, s akadtak köztük olyanok, amelyeket örömmel néztem végig, de akadt olyan is, melynek megtekintése után azt éreztem, hogy meg lettem volna nélküle is. Egy ilyen sorozat is a Carnivale.

Continue reading

Robocop (2014)

Magyar cím: Robotzsaru (2014)

Eléggé hiszékeny lennék, ha hittem volna abban, hogy a címben megjelölt film valami nagyon nagyon jó dolog lesz, ami történhet velem. Szigorúan csak akkor, ha a vizuális szórakozást vesszük alapul. Nem ültem le nagy reményekkel az új Robotzsaru elé, így nem is tudtam pofára esni, de azért olykor-olykor eszembe jutott az az ötlet, hogy most kinyújtom a kezem, s szépen kikapcsolom az egészet a francba. De mivel egyébként is rossz az időjárás, s nem is lett volna kedvem sehová se menni, így inkább úgy voltam vele, hogy végignézem.
Tény és való, hogy a reboot-ok és a remake-kek korát éljük. Bevallom én nem nagyon értem ezeknek a létjogosultságát még akkor sem, ha teszem azt a későbbi változat sokkal, de sokkal jobban sikerül, mint az első nekifutás. Jókat lehet ezeken szórakozni, tény. De valahol azért nem értem, hogy ennyire nincs semmi alapötlet, önálló gondolat? Muszáj szinte mindegy egyes hónapban egy olyan filmbe, sorozatba belefutni, amelynek már voltak első próbálkozásai? Egyértelmű, hogy erre nem fogok választ kapni. Azonban az elmúlt időben rendkívül sokat fejlődtek a filmek, sorozatok látványvilágban, így talán egy-kettőnél még meg is lehet érteni az újra feldolgozás mivoltát. A Robotzsaru azonban nem ilyen. Nagyon nem.

Continue reading

The Big Bang Theory: 7.évad

16,73 millió néző. Ennyivel búcsúzott a sorozat idén, de az idei évadban volt olyan epizód, amely a húsz milliós nézőszámot is elérte. S bizony a sikere odakint töretlen. Ezek a számok pedig jelentenek valamit. Még pedig azt, hogy a sorozat piszok jó. Ezt persze úgy mondom, hogy valóban egyetértek azzal, hogy volt egy kis hullámvölgy egy-két évaddal ezelőtt. De annak kifejezetten örülök, hogy az itthoni Comedy Central is elkezdte rendesen nyomatni, melynek hatására ismét visszatértem a sorozathoz. Mert az idei évad nálam vitt mindent. Mivel idén eléggé megcsappant az általam követett sorozatok száma tervbe is vettem a széria újranézését.

Continue reading

Glee: 5.évad

Ha lehet azt mondani, hogy a borzalmas szóra van példa, akkor az Glee. Pont ezzel a sorozattal lehetne példálózni, hogy indul a középmezőnyből, ragyogott, majd épp jelen pillanatban a mocsár legmélyén van.
Hatalmas zenerajongó vagyok, így érdekes, hogy mennyire el tudtam siklani a sorozat felett annak idején, amikor indult. Persze sikerült felhoznom magam, s azt gondolom, hogy egy fantasztikus első évadot követett egy elég korrektre sikerült második évad. Sok köze lehet hozzá az anyacsatornának is, hisz azért elég szépen fel tudta futtatni, hogy szinte átlagos tíz milliós nézőből tudott simán harmincmilliót is csinálni. Jó magam is csak pislogtam, amikor ezeket a számokat megláttam, mert én is csak úgy lettem ezzel tisztában, hogy utána néztem, hogy honnan is indult a széria nézettségileg. És akkor jött egy harmadik évad, melynek köszönhetően a rajongásom megtört a sorozat iránt, s a negyedik évad csak tovább rontott a helyzeten. És akkor itt az aktuális évad, amelynek köszönhetően végül úgy voltam vele, hogy nekem bőven elég volt ennyi. Részemről ennyi volt a Glee.

Continue reading

Crysis 2 is polcon!

Azt hiszem sokan azt gondolják, hogy hülye vagyok, hisz olykor-olykor eredeti adathordozó vásárolok meg bizonyos tartalmakat. Részben igazuk is van, de azért ezeket is mértékkel űzöm, s igyekszem minél jobban odafigyelni, hogy azért ne szaladjon el velem a jó. Mert tetszik, nem tetszik, azért ezeknek is megvan a maga előnyük. Ami meg tetszik, azért miért is ne adhatnék pénzt?
Így esett a választás a Crysis 2 eredeti példányára, amely egyébiránt egy leárazásnak köszönhetően tehettem magamévá. Odáig még nem jutottam, hogy ki is próbáljam, de ugyebár ami késik, nem múlik.

Idehaza is hasonlóval vártak, habár itthon az a véleményem, hogy inkább ez legyen a függőségem, mint a drog, pia stb. Legyünk őszinték, igazuk van, hisz így is ki lehet kapcsolódni. Persze csak kulturált és normális határok között!

Vissza a természetbe!

Azért kicsit vicces abba belegondolni, hogy vajon mi lesz például húsz év múlva – feltéve, ha megérem azt a kort -. Ezt úgy értve, hogy olykor-olykor azért mennyire elkap a nosztalgia. Legyen az két évvel vagy tíz évvel ezelőtt történt dolog. Érdekes.
A legtöbb emberrel az a probléma, hogy vannak tervei, elképzelései, de akarat ereje… na az nincs. Én is mindig írogatok dolgokat, amelyeket meg akarok valósítani, aztán valahogy mindig csak tologatom őket. Ezen azért próbálok változtatni. Emlékszem általános iskolásként hihetetlenül sokat bicajoztam. Nem csoda, hisz nem volt számítógép, amikor meg lett nem volt olyan eszköze, amivel órákra oda tudott volna szegezni a monitor elé. Nem úgy, mint most. Ezen most megpróbálok változtatni. Városban lakom ugyan, de szerencsére vannak zöld övezetek is. Az egyikben tettem tiszteletemet.

Azért annyi tárhellyel én sem rendelkezem, hogy egy egész fotóalbumnyi fényképet feltöltsek, így egyelőre csak ennyivel tudok gazdálkodni. A lényeg, hogy szerencsére nagyon sok helyen kiépült a bicikli út, így lehetővé tette azt, hogy az ember nem csak tömegközlekedéssel tudjon átmenni a másik városba. Ennek örömére a közelben lévő erdős részre esett a választásom, ami tényleg elég nyugtató látványt nyújt. De mivel volt egy földút, ami nem tudtam hova vezet így úgy döntöttem, hogy megnézem merre visz.
Régen is imádtam az ilyen “nem tudom merre megyek, de majd valahol kikötök” bringázásokat, így most is tettem egy kísérletet. Jó pár fénykép készült az állatvilágról is, de kis méretben publikálni egyébként sem lenne előnyös a kivehetetlen részletek miatt. Mindenesetre zenehallgatás mellett nagyon jól sikerült kirándulás volt, s még kullancsot sem sikerült összeszednem 🙂

Walking With The Dinosaurus

Magyar cím: Dinoszauruszok – A föld urai

Ilyenkor azért belegondolok abba, hogy milyen rég voltam is gyerek. Már akkor is kezdtem rajongani az őslényekért, habár elsősorban egy-két filmnek köszönhetően. Nem emlékszem pontosan, hogy hányadik osztályba is jártam akkor, de talán még alsó tagozatos voltam az általános iskolában, amikor megérkezett hazánkba a The Walking With The Dinosaurus, azaz honosított nevén Dinoszauruszok – A Föld Urai című hat részes sorozat.
Nem kell mondanom, hogy azonnal beleestem, s hat héten keresztül nyomon követtem, s minden egyes epizódját rögzítettem. Azóta nálam a feledés homályába merült leginkább azért, mert az epizódokat felkutatni, s ismét magamévá tenni nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Főleg, ha az ember gyermeke valamilyen normális minőségben szeretné ezt megtenni. Azért valahol a felnőttes naivitás is volt részemről, hogy az azonos című mozifilmről azt hittem, hogy majd valamiféle kapcsolata lesz az általam preferált szériával kapcsolatban. Ebből a szempontból pedig kemény pofára esés volt, így talán örülök is, hogy decemberi hónapban eme alkotásra nem maradt időm, így csak tegnap este tudtam itthon megtekinteni.

Continue reading

The Amazing Spider-Man 2

Magyar cím: A csodálatos pókember 2.

Kisgyerekként szinte közvetlenül miután megtanultam olvasni odavoltam a képregényekért. Mivel anyagiak terén azért volt némi korlát, így azért nem tudtam annyira terjeszkedni, így végül megrekedtem a Donald Kacsa szintjén. Azt azonban élveztem. Egyszer azonban úgy hozta a sors, hogy lehetőségem volt más képregényt is vásárolni. A választásom azonban nem másra esett, mint Pókember kalandjára. Bevallom nem nagyon voltam képben, így szerencsésen el is vesztem a történet hálójában. Ezt a vonalat nem is nagyon erőltettem tovább, s ebből fakadt is többnyire az, hogy nem estem hanyatt, amikor meghallottam, hogy film készül belőle. Nem is véletlen, hogy valami agyonmásolt lemezen jutott el hozzám az első film. Innentől nem volt megállás, s a második epizódot már moziban néztem meg. Az itthoni büdzsének volt köszönhető az, hogy a harmadik ebben a formában kimaradt nálam.
Sokak szerint azonban nem vesztettem sokat. Ha őszinte akarok lenni nekem eléggé furcsa élményt nyújtott ugyan, de nem utáltam. Ellenben kíváncsi voltam, hogy mikor érkezik a negyedik rész. Eltelt egy év, eltelt kettő…. eltelt öt. De valahogy sehogy sem akart jönni a pókember negyedik része. Eközben gondolom sokaknak feltűnt, hogy az amerikai filmgyártás most a reboot korszakát éli, így hát a kedvenc hálószövőnket is elérte ez a “pestis”, s így ő is megkapta a maga kis reboot-ját, mely a The Amazing Spider-man nevet kapta végül. Én vagyok talán az, aki legjobban utálja az ilyesmit, s annak ellenére, hogy nem voltam rajongója se a képregénynek, se az első trilógiának mégis köpködtem aztán ezeket a dolgokat rendesen. Aztán végül jött az első előzetes, és…. premieren ott voltam a moziban, majd miután megjelent fizikai adathordozón is meg is vásároltam azt. Részemről teljes mértékben kijelenthető volt, hogy jót tett az újraindítás ennek a szériának, mert nekem teljes mértékben bejött. Az már más kérdés, hogy ezekből fakadóan azért akadt némi gubanc is. Rajongókkal.

Continue reading

5

Mielőtt még ezeket a sorokat leírtam volna sokat gondolkodtam azon, hogy vajon van-e létjogosultsága ennek a bejegyzésnek?
Leginkább azért, mert tudni illik, hogy én nem vagyok nagy ünneplős fajta. Annak idején jó pár személyes irányú blogon kikötöttem, s akkor igencsak megfogott ez a dolog, s kíváncsiságból próbáltam ki, hogy vajon milyen is lehet. Bevallom nekem eddig semmi problémám nem volt ezzel a dologgal, habár azzal teljes mértékben tisztában voltam, hogy a blog folyójából kitörni gyakorlatilag nincs semmi esély. Ennek ellenére immáron ötödik éve lelkesen vezetem az én “internetes naplómat” s látogatottsági statisztikát,s eddig érkezett hozzászólásokat alapul véve nem hiába.
Mivel úgymond félig kerek, ezért talán megér egy bejegyzést.

Once Upon A Time: 3.évad

A széria indulásakor nem tett rám nagy hatást, így nem is volt meglepő, hogy az első rész után kaszáltam az egészet a fenébe. Itt is érvényesült a “tömeg hangja”, ugyanis olyan sokszor botlottam bele olyan hozzászólásba, amely a sorozattal foglalkozott, hogy úgy voltam vele adok neki még egy esélyt, s meglátom későbbiekben tényleg annyira jó, mint ahogyan mások mondják. Ennek eredménye pedig az lett, hogy jelen pillanatban épp a harmadik évadról írom a kis bejegyzésemet.
Bevallom mikor bejelentésre került a Once Upon A Time egyáltalán nem keltette fel a figyelmemet. Ugyan a sokadik epizód után, s a rengeteg dicsérő hozzászólás után mégiscsak tettem vele nem egy kis kört mégis elegendő volt ahhoz, hogy a harmadik évad végéig kitartsak. De ennek ellenére nem lett egy nagy kedvenc annak fényében, hogy valahol azért mégis csak sikerült megkedvelnem. Az a véleményem, mint ami már az elején is volt. A történet miatt az én szememben maximum egy, illetve két évadot tudtam volna elképzelni. Azonban a harmadik évad végi zárás után leteszem a lantot, nekem ennyi volt a Once Upon A Time.

Continue reading