…és megérkezett! Elég szép kiadvány. Egyetlen egy negatívum, ami a no comment kategória győztese az a borítóra ragasztott fehér kis „fecni”, amely közli velem, hogy ez egy playstation 3 játék. Köszönöm, eddig nem tudtam! (És még le se tudom vakarni.)
Oké The CW, meg a célközönség nők. Rendben, sokan mondták, hogy ebből fakadóan az ember ne lelkesedjen túlságosan, hisz lényegében a célcsoport mellett az alacsony büdzsé is azt jelzi, nem kell nagy elvárásokat táplálni a midseason-ben induló sorozathoz. Igen, igen, hatalmas tapsvihar, mert én megtettem, s bizony akkorát zakóztam szépen pofára, amely simán megérne egy fényképet is.
Oké, oké már a bemutató napjához közeledve is érzékelhető volt, hogy nem fog világot váltani, de azért valamit ennyire elrontani, hogy lehet? De most komolyan? Ekkora klisétengert nem tudom mikor láttam utoljára. Fáj a szívem, komolyan…
Nagy kedvelője voltam a sorozatnak régen. De annyi néznivaló volt, hogy ennek a tengerében szépen el is tűnt a South Park, s nem is kaszáltam el, hanem egyszerűen nem jutott rá időm, hogy megnézzem a friss részeket. Utána pedig valahogy már nem mozgatott meg a dolog. A Comedy Central-nak köszönhetően bele-bele pillanthattam ismét epizódokba, így aztán úgy döntöttem, hogy mivel kevés a néznivaló, akkor ismét ideje visszavenni a nézendők közé. S nem csak azért, mert jelenleg már túl van kerek tizenhét évadon.
Mikor ténylegesen belekezdtem, akkor épp azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon hol is volt az a pont, amikor ténylegesen abbahagytam, s tovább már nem érdekelt. A tizedik évad végén rájöttem, hogy nálam ez volt a fordulópont, ugyanis itt szálltam ki. Azt hiszem nem is ok nélkül. Ugyan az elkövetkezendő két hét kemény lesz, s kevés időm is lesz, s egyelőre még nem tudom belekezdek, vagy konkrétabban bele merjek-e kezdeni a következő etapba.
Annak ellenére, hogy szín ötös voltam történelemből még soha sem szerettem. Csak könnyű volt megtanulni, mint mondjuk egy fizikát. Bár szerintem egy gyengébb tanuló is halott már Leonardo Da Vinci-ről, akiről eddig rendkívül sok írás, film készült. Mondjuk az ilyen témájú dolgok nem is nagyon vonzottak, s akár szégyen, akár nem, de a címbéli sorozatról, mely tavaly mutatkozott be nem is nagyon hallottam. Egészen addig, míg az amerikai FOX csatorna itthon nem indult el, s az egyik húzónév, amellyel körbe volt plakátolva a város nem más volt, mint a Da Vinci’s Demons. Nem volt kérdés, hogy be kell próbálnom, csak az, hogy mikor. Most kerítettem rá időt.
Nem gondoltam volna még decemberben, vagy pedig január elején, hogy ennyire mozgalmasan fog majd telni a 2014-es év. Főleg, ami az első hónapjait illeti. Szórakozásból eddig sem volt hiány, viszont elmondható, hogy ha anyagi helyzetem is úgy kívánja (értsd nem jön be egy táppénz, melynek köszönhetően kevesebb fizetést kapok, vagy pedig nem jön közbe valami váratlan kiadás) akkor szeptemberig szinte biztosított az önfeledt szórakozás a pihenőidőmben. Talán elmondható, hogy elég jól indult ez az év, s egyelőre ez a minőségi szint tartja is magát, s bízom benne, hogy ennél már csak jobb lehet. Persze utóbbi mondatom nem arra értendő, hogy elégedetlen lennék, hisz jó pár évvel ezelőtt nem ment ennyire jól a sorom. Na ennyit arról, hogy majd visszasírom az iskolás éveket!
Elég sok tervem volt, hogy mit is kívánok megvásárolni miután befejeztem az iskolát. Azt kell mondanom, hogy azóta elég sok mindenre sikerült szert tennem talán olyanra is, amely nem volt betervezve. Utóbbira szoktam azt a jelzőt használni, hogy „impulzus” vásárlás, azaz valamit meglátok, s a kosaramba kerül, vagy pedig a neten szörfölgetve kapok kedved a vásárláshoz. Ezeknek az impulzus vásárlásokkal különösebb gond nincs feltéve, ha az embernek van elegendő anyagi kerete. S bizony nem egyszer hozta úgy a sors, hogy nagyobb kiadás után csak csorgattam a nyálamat bizonyos dolog, dolgok után, mert bizony nem fért bele a költségvetésbe. Decemberben leginkább úgy láttam, hogy már szinte mindenem megvan, ami tervbe volt véve, s a 2014-es év leginkább arról fog szólni, hogy elég komoly összeget fogok majd összegyűjteni a bankszámlámon, amelynek egyik részét ismételten a fogászati kezelésre fogom költeni. Ugyanis elhagyva az iskolapadot egy nagyon jó fogorvos elég drágán dolgozik, s én pedig mindenképp szeretnék címlapra illő mosolyt magamnak nem csak esztétikai szempontot alapul véve annak ellenére, hogy az emberek többségétől eltekintve nincsenek rothadó barna, sárga fogaim. De ez most nem lényeg.
Volt egy pár Playstation 3 exkluzív cím, amire nagyon fájt a fogam, de úgy voltam vele, hogy nem fogom a fizetésem java részét egy konzolra költeni, arról nem is beszélve, hogy eredeti játékokat lehet csak rajra futtatni (feltéve, ha megakarjuk tartani a garanciát), így az egészről lemondtam. Viszont figyelmembe került, hogy a szóban forgó konzol Blu-ray lemezeket is lejátszik, ergo egy Blu-ray lejátszót simán tud helyettesíteni. Mivel az általam választott játékok száma elérte a négyet, illetve a neten belefutottam egy 12 gigás változatba 45 rugóért, amely annyira vonzó volt, hogy nem volt megállás, vásárlás gombra kattintottam. A vatera jó barát, így onnan kétezres áron elhoztam három Uncharted játékot, amelyek olyannyira megtetszettek, hogy csöppet csippentettem az alvásidőmből, hogy tudjak velük játszani. Három hét alatt vittem ki a három részt, de igazából két nap elég volt egy részre, csak ugyebár dolgozni kell, illetve vannak más programok is, így aztán eléggé szűkössé vált a szabadidő. Mindezek mellett pedig a Tomb Raider Legend hibáinak köszönhetően beruháztam a The Tomb Raider Trilogy-ra, ami három epizód tartalmaz. De ha már megvettem, akkor mindhármat végigviszem. Mindezek mellett mivel leárazva volt a The Last Of Us,így azt is megrendeltem. Szóval játékok terén most nem lesz hiány, ami a márciusra lett tervezve. És akkor még nem is beszéltem a konzol exkluzív Silent Hill epizódról sem.
A fentiek fényében pedig elég szűkösre sikerült a szabadidő. Így hát nem is csoda, hogy például a sorozatokkal, amiket nézek elég jól sikerült lemaradni. Ezt pedig úgy mondom, hogy nagyjából van hét, amit nyomon követek, s ebből csak öt olyan, ami jelenleg is fut, s nincs szüneten. Persze emellett párat még bepróbáltam, illetve egy-kettő amely annak idején halálra lett ítélve részemről ismét visszakerült a nézős listára. Szóval az itthoni vizuális szórakozással nem lesz probléma az biztos. Abban pedig bízom, hogy a márciusban ténylegesen elkezdődik a tavasz.
Azt hiszem itthon minimum júniusig tökéletesen elleszek, persze ezt befolyásolhatja a munkahely is, pontosabban az ott lévő légkör, fáradtság, illetve szabadnapok, vagy azoknak a hiánya. Ugyan egy hónapnál előrébb nagyjából soha nem tudom mi várható, hogy pontosan mi lesz, mikor leszek itthon, mikor nem, de azért már most elkezdtem tervezni a dolgokat, melyeket itthon is megosztottam.
Amint ténylegesen kijön a jó idő, s immáron vasparipán is száguldhatok mindenképp kevés, illetve kevesebb időt akarok a négy fal közt tölteni. Nem mondom, hogy nem szórakozok jól, de azért jó időben nagyobb kedvem van bárhová menni. Ebből fakadóan például már be lett jelentve itthon, hogy áprilisban ismét célpont Budapest lesz, ahol első körben ismét tiszteletemet teszem az állatkertben, s ha marad idő, akkor viszont lehet csavarogni. Mindezek mellett ismételten számításba vettem, hogy ha már nagyon szeretek pancsolni, akkor ideje megtanulni rendesen úszni, ugyanis a nyarat mindenképp strandon, vagy az mellett akarom tölteni. Persze a hűvös pláza sem elhanyagolható, ahol egyelőre három biztos alkalom van, hisz idén három olyan film is mozivászonra kerül, amely engem nagyon érdekel. Tehát, akkor….
Amit viszont megpróbáltam mindenképp megtenni, hogy mindezek mellett is tudjak rendesen pihenni. Sajnos a műszakok váltakozása sokszor nem tette lehetővé ezt, így sokszor adódtak olyan esetek, amikor munkaidő előtt leemeltem a polcról egy-egy energiaitalt, s azt „betankolva” indultam útnak. Pedig sokszor megfogadtam, hogy nem iszok többé ilyeneket, főleg azért, mert érettségi környékén eléggé rászoktam, amelynek meg is lett az eredménye. Sokat gondolkoztam azon, hogy szeretek zenét hallgatni, s milyen lenne, ha arra is aludnék el. Az egyik félelmem leginkább az volt, hogy nem fogom hallani majd az ébresztőt, de szerencsére ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Így ahelyett, hogy a TV menne, vagy pedig a csöndes szobában forgolódnék, miközben azon jár az agyam, hogy már rég aludni kellene, helyette kedvenc zeneszámaim szólnak a fülembe. Ez is kipipálva.
Az időjárás viszont teljesen kikészített. Egyik pillanatban még téli nagykabát kellett, másik pillanatban pedig egy szál ingben flangáltam lent. Mondjuk utóbbinak köszönhetően még nem „sikerült” megfáznom, s bízom benne, hogy ez a francos nátha el is fog majd engem kerülni. Viszont kicsit gáznak éreztem, amikor reggel még kabátban kellett mennem dolgozni, délutánra meg már alig volt rajtam valami. Vagy épp fordítva, mikor szépen lenge öltözetbe bementem, majd mikor végeztem este, akkor meg majd meg fagytam. Érdekes.
Már legutóbb is szembefutottam a The Last Of Us-szal, aminek egyébként horrorisztikus ára volt. Az egyik helyen 18.990 forintért volt megvásárolható, még az utóbbi helyen 15.992 volt a kereskedelmi ára. Az utóbbin egyébként nagyon gondolkoztam, hogy felhasználom a kuponjaimat, de szívem szakadt meg, de inkább visszatettem a polcra.
Leginkább két oka volt. Egyrészről még itt van nekem a The Tomb Raider Trilogy,másrészről pedig minek venném meg ennyiért, ha újonnan öt-hat ezer forinttal olcsóbban is megvásárolhatom, ha netről rendelem. Arról nem is beszélve, hogy teljesen új játékról lenne szó. Az igazság az, hogy kevés szabadidőt rendesen be kell osztani, tehát muszáj, hogy mindenre jusson idő. Így úgy döntöttem, majd ha „kivégeztem” a legutóbb vásárolt játékot, akkor majd a fenti cím is tiszteletét teheti nálam. Szöget ütött a fejembe, hogy mi van akkor, ha elfogy? Szóval nem gondolkoztam, megrendeltem:
Egy film már született az őshüllőről, de azt nem koronázta siker. Íme az újabb próbálkozás, melynek előzetese véleményem szerint elég kedvcsináló, szóval szerintem lehet próbát teszek vele a moziban.
Ha őszinte akarok lenni a következő számításban lévő játék a The Last Of Us volt, de mivel öt rugóért sehol nem kapni három játékot egyben, így végül esett a The Tomb Raider Trilogy-ra. Maga a játék megvan már ugyan, de a vásárlás mellett mégis az szólt, hogy sajnos a Legend alcímre hallgató epizód 64 bites Windows 7 és Windows 8-on két pálya játszhatatlan fagyás nélkül, kivéve ha kikapcsoljuk a Next Gen opciót, ami jelentős grafikai romlást jelent.
Nagyon sok weboldalt átnéztem ezzel kapcsolatban, sok minden állítgattam, de semmi sem segített. Nagyon szerettem volna játszani a fent szóban forgó játékkal, de mivel úgy néz ki ez a hiba megoldatlan marad, így nem volt más lehetőségem, mint hogy próbát tegyek a playstation 3 változattal. Ha őszinte akarok lenni nem estem tőle hanyatt, azt hiszem ha végeztem a három játékkal lesz is róla egy bejegyzés itt.
Emlékszem még gyermekként megvolt mindennek a rendje, már ami az időjárást illeti. Volt tavasz, nyár, ősz, tél. S ritka volt a december hó nélkül, vagy a május épp hogy 20°c nélkül. Most meg örülhet az ember, ha van tavasz, ősz.
Annak ellenére, hogy nem volt kemény tél, s havazás is csak alig volt azért várom már a jó időt, már szívesen mennék bicajozni, csavarogni. Azonban a mai napon a hátsó kertben megpillantottam az első hóvirágot:
Platform: Playstation 3
Amikor felkeltem az ágyból, hogy „biztonságos” helyre helyezzem a kontrollert egy pillanatra eszembe jutott, hogy pusztán az elmúlt tizenkét évben mennyi változáson mentem keresztül, ha a vizuális szórakozást veszem alapul. Gyermekként még elvoltam azzal, ha a tv előtt ültem, majd pedig estig kint játszottam az utcán. Persze kivételesen akkor, ha másnap nem volt iskola. A kereskedelmi csatornák indulásának következményeként pedig olyan filmeket is láthattam, amire egyébként nem lett volna lehetőségem. Így nem volt más választás, mint egy videó beszerzése – amelyet később váltotta a DVD, majd pedig a Blu-ray -. Ezután már nem igazán volt megállás, s kezdett kialakulni a rajongói státusz egyes filmek, sorozatok iránt. A legelső számítógép, amely tiszteletét tette nálunk érdekes élmény volt, s valóban mindenki elvolt tőle ájulva kivéve engem. Ugyan kizárólag csak játékra lett megvásárolva, de nem találtam magamnak szórakoztató tartalmat rajta, s mindezek mellett pedig egy igazi közellenségnek számított nekem, ugyanis anyagi szempontból ez volt az oka, hogy a kedvenc filmem nem került megvásárlásra eredeti VHS kópián, hanem sokkal, sokkal később.
Egy nap azonban kezem ügyébe akadt egy jó tíz éves pc-s magazin CD-je, melyen ott díszelgett a Tomb Raider korszakalkotó első részének demo változata. A varázs hatalmába kerített, így nem igen volt választás abból a szempontból, hogy a további epizódoknak is hódolhassak – az akkor már a hatodik részénél tartó – szériának. Az akció és kaland műfaj tökéletes keverése nálam telitalálat volt olyannyira, hogy akkor tökéletesen rabul ejtett a széria. Próbáltam hasonlókat találni, azonban nem igazán koronázta siker ezeket a próbálkozásokat. Majd jött az Uncharted első részének előzetese, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Azonban playstation 3 exkluzivitásából fakadóan a beszerzés, s a játék kipróbálása esélytelennek tűnt. Egyik oldalról nem tudtam elképzelni vajon milyen lehet egy kontrollerrel irányítani egy karaktert, hisz kizárólag billentyűzet & egér kombináció volt a tuti nálam bő másfél évvel ezelőttig, amikor is megvásároltam első igazi kontrollerét számítógéphez. Másik keserű szájíz pedig maga a gép irányában volt, ugyanis nem igazán rajongtam a konzolért, ami leginkább a habzó szájú játékgép rajongóknak köszönhető.
A Blu-ray lejátszóm „betegeskedésének” köszönhetően azonban nem tudtam amellett elmenni, hogy a playstation 3 önmagában ilyen lejátszóként is használható. Mivel az Uncharted sorozat egyébként is érdekelt úgy döntöttem, hogy beruházok egyre. Részemről egy tökéletes Tomb Raider klónnak tartottam, mely elég szépen vegyíti az akció, s kaland elemeket, de végül be kellett látnom, hogy ennél sokkal több. S azt hiszem a trilógia végigjátszása után amint lesz elegendő időm ismét nekiülök majd.
