2013 a vizuális szórakozások éve volt?!

Folytatva a négy évvel ezelőtt elkezdett, s általam megteremtett “szilveszteri hagyományt” a blog keretén belül az év utolsó napján ismét jelentkezek egy személyes bejegyzéssel, ami egyben évértékelőben is funkcionál.

Ma kicsit megcsúsztam a bejegyzés megírásával, de szerencsére pótolt a délutáni, s esti itthoni vizuális szórakozások tömkelege, így nem panaszkodhatok, hogy az új év előtt két órával vagyok “kénytelen” megírni eme bejegyzést. Ugyan korábban is leírtam, de nálam nem kiemelt ünnep sem a karácsony, sem pedig a szilveszter. Főleg az utóbbi nem jelent számomra semmit, mert úgy érzem kinőttem belőle. Gyermekként vágytam arra, hogy ne itthon szórakozzak a szülőkkel. Később megvolt a lehetőség, de vagy betegség, pénzhiány, esetleg a szórakozási forma illetve a hozzá kapcsolódó társaság nem volt megfelelő. Ugyan már akkor sem volt nagy kedv elmenni szórakozni, de mégis megtettem hat évvel ezelőtt, de akkor rá kellett jönnöm, hogy ténylegesen nem jelent nekem semmit az szilveszter, amit én csak fogyasztás ünnepeként tartok számon. Egyrészről alapból nem vagyok az a típus, aki szeret “muszájból” szórakozni, másrészről pedig a szilveszter is ugyanolyan napnak számít, mint a többi. Egyetlen egy negatívum van, amit rendkívül utálok benne, az pedig az eszetlen petárdázók tömkelege, illetve a kulturált szórakozási forma, illetve hely hiányát. Arról nem is beszélve, hogy nem is merek kilépni az utcára, így amikor tavaly már este kellett haza pattyognom a munkából bizony igencsak remegtek a lábaim, hogy elkerüljek minden veszélyes szituációt. Ahhoz pedig nincs kedvem asszisztálni, hogy mások hogyan részegednek le, illetve jó arcot vágjak olyan dologhoz, amit nem élvezek. Végül pedig marad a hagyományos megoldás: sz*rni az egészre, s csinálni azt, amihez van kedvem itthon. Egy napot pedig kibírok, hogy nem megyek sehova.

Természetesen azért ne feledkezzünk meg az előző évek bejegyzéseiről sem: 2009, 2010, 2011, 2012.
Ugyan nem vagyok nagy játék rajongó, de azért akadnak olyan címek, amik elé szívesen leülök, s elütöm a szabadidőm velük. A billentyűzet & egér kombináció tökéletes volt számomra egészen addig, míg az első komolyabb munkámból nem vettem meg a hőn áhított TV-t, s nem jöttem rá, hogy monitorként is funkcionálhat, s kényelmesen, ágyból fekve is tudok jót szórakozni. Igaz, kényelmi funkciója ekkor a klaviatúrának. Volt pár vásárlás, melynek központjában a bizonyos gamepad-ek álltak. Sokat töprengtem, de a sok pozitív hozzászólásnak köszönhetően végül egy évvel ezelőtt megvásároltam az Xbox 360 számítógéppel is kompatibilis kontrollerét, melynek köszönhetően az év eleji tél vizuális szórakozások szempontjából elég kényelmesre sikeredtek.
Már korábban is szóba került, hogy a szülők TV-je már nem éppen a legjobb. LG készülékről van szó, mely lassan a tizenötödik születésnapját ünnepelte idén. Azonban már meglátszódott a kora, így felvetődött, hogy készüléket kellene venni. Ugyan bejelentették, hogy nekik olyan is jó, amellyel én rendelkezek. Ugyan nem volt betervezve, de végül úgy döntöttünk, hogy az enyém lesz az övéké, s én pedig újjal lepem meg magam. A készülék sokkal nagyobb, mint az előző, illetve LCD helyett LED lett, mely a 3D-s opciót is tudja. Nem ez volt eltervezve, de akció keretén belül esett az LG LM3400-as készülékére a választás, illetve fontos szempont volt számomra, hogy ha esetleg pénzre lenne szükség, akkor jobban tudok eladni egy ilyen készüléket, mely a 3D-s funkciót is tartalmazza, mint egy hagyományosat, még ha áron alul is kellene ezt meglépnem. Szerencsére egyelőre ilyen probléma nem áll fent, illetve azóta párszor teszteltem mire is képes a kicsike. Habár 3D-t ritkán használom rajta.

Valamivel el kellett ütnöm az időmet, s mivel sorozatok létszáma eléggé megkopott nálam, s nem is volt épp aktuális epizód, így végül úgy döntöttem, hogy ideje neki esni a Metro 2033-nak, mely végül kellemes szórakozásnak bizonyult. Mindezek mellett persze ismételten nekiültem a Jóbarátok-nak, miután megtaláltam őket a világhálónak köszönhetően HD minőségben is. Emellett pedig szabadidő kitöltésére tökéletesnek bizonyult a február végén napvilágot látó Crysis 3, mely új lépcsőfokra helyezte a játékok látványvilágát olyannyira, hogy vizuális orgazmusa valószínűleg megvolt jó pár játékosnak, köztük nekem is. 😀
Aki többször járt a blogon, vagy netán állandó olvasója írásaimnak annak nem kell ecsetelnem, hogy egyetlen egy töretlen szerelem létezik virtuális formában számomra, amelynek középpontjában az 1996-ban a számítógépek monitorján életre kelő Lara Croft irányában van jelen. Így hatalmas nagy öröm volt számomra, amikor fél éves csúszással végül idén márciusban megjelent az új rész, amely hatalmas lelkesedéssel töltött el, s szerencsére nem kellett csalódnom. Persze ez megtörtént pozitív értelemben, de mindenesetre nem bántam meg, hogy a megjelenéskor rögtön szert tettem rá, s fémdobozos, exkluzív kiadásnak lehettem a tulajdonosa. Persze rajongóként az volt az első, hogy még év elején leadtam igényemet szabadság tekintetében, ami természetesen tökéletesen lefedte a játék megjelenését, s a kipörgetésére szánt időt. Egyetlen negatívumot tudok felhozni erre az időszakra, hogy ezalatt megvásároltam az új bringámat, amit sajnos nem tudtam tesztelni jó ideig, ugyanis még március végén is röpködtek a mínuszok, s fehérben pompázott minden.

Április már szerencsére több mindent tartogatott számomra. Első körben végre megérkezett a tavasz, így már a kedvem is jobb lett, s sokkal több energiával rendelkeztem, mint előtte. Az már csak extrának számított, hogy végre az új bringát is lehetett tesztelni, így aztán voltak “túrák” rendesen. Amellett, hogy a szabadidőm java részét vagy munkahelyen, vagy pedig csavargással töltöttem jutott idő a vizuális szórakozásokra is. Jó pár sorozat letudta évad vagy sorozatzáróját már áprilisban, így ezáltal is szabadult fel némi időm. Szerencsére sokszor volt jó idő, így amikor nagyon untam magam csak elmentem itthon. Mindenképp érdemes még szót említeni, hogy ebben a hónapban ismét mozikba került a Jurassic Park, méghozzá 3D-ben, így azt volt lehetőségem megtekinteni széles vásznon is. Nem kell mondanom, hogy igazi élmény volt újra látni gyermekkori kedvencemet, így átélhettem azt, amit sokak megtapasztaltak még 1993-ban.
Nem akarok abba belemenni, hogy mi volt régen, s mi van most, de már május közepén bizony akadtak izzadós napjaim, hisz már akár akkor is megléphettem volna egy strandolást. Nagy terv volt idén nyárra is a strandra való kijutás, aminek mindig két feltétele volt: pénz, s a szabadidő. Iskolásként – főleg az utolsó években – hiába volt meg a szabadidő, ha a helyi strandra nem sikerült kijutni pénz hiányában. Ugyan volt szabad, ingyenes strand, de ahhoz legalább ötven percnyi kemény kerékpározás kellett, s tartós lubickolás után bizony nem kellemes még legalább húsz kilométernyi bicajozás. Így évente egy alkalommal sikerült meglépni egy ilyen szórakozási formát függetlenül attól, hogy mennyire “víz mániás” is vagyok. Idén persze minden feltétel adott volt, de ennek ellenére megint sikerült úgy összehozni, hogy simán megtapsikolhatom magam, hogy sikerült egyszer elmenni a strandra. De mindenképp pozitív, hogy ismét sikerült meglátogatni az budapesti állatkertet júliusban. A nyár eseménytelenül telt, jóformán igazi uborkaszezon volt. De azért megpróbáltam minden lehetőséget megragadni a pihenésre, vagy a szórakozásra. Persze ez nem mindig jött össze.

Az év utolsó harmada már azért szerencsére jobban telt. Július végén megfordult a fejemben, hogy ideje lenne a videokártyámat lecserélni. Így elkezdtem gyűjteni rá, de azért voltak kételyeim, mert az akkori kártyával semmi komolyabb problémám nem volt. Mondhatom azt is, hogy szerencsém volt, ugyanis a szeptemberi fizetésem előtt két nappal elfüstölt a régi kártyám, így kénytelen voltam újat venni. Akkor összetettem a kezem, hogy két hónappal előtte eldöntöttem, hogy cserélem, mert így legalább volt pénzem arra, hogy a gépbe egy igazán erős, GTX 760-as kerüljön. Ezután nem kell mondanom, hogy jó pár napos szobában gubbasztás volt. Ezek után különösebb dolgok nem történtek velem. A munka eléggé leterhelt, s munkahelyváltás sem jött össze, s végül úgy döntöttem, hogy bizonyos dolgok miatt jegelem is egy időre. Így maradok ott, ahol jelenleg is vagyok. Ugyan szellemileg, fizikailag leszív teljesen, s talán épp ezért kezdett el úgymond “honvágyam” lenni az általános iskolás évek iránt. Szerencsére ezt is sikerült legyűrnöm.
Mint ahogyan az első sorokban is említettem sem a karácsony, sem pedig a szilveszter nem érdekelt. Úgymond tojtam rá, így szinte megváltás volt az előbbi ünnep, amikor is végre itthon lehettem huzamosabb időt. Ugyan ez sem tartott sokáig, de nyugtat a tudat, hogy legalább pénzben ez jelent majd kicsit többet a januári fizetésemet illetően, illetve még szabadságot is kaptam a jövő hónapra, így legalább tudok majd pihenni. A vásárlási vágyamat is sikerült legyűrnöm, habár elég komoly érzésem támadt, hogy egy konzolt vegyek. Egyrészt sikeresen belebotlottam a Playstation 3 exkluzív Uncharted, s The Last Of Us tesztjébe, amelynek köszönhetően nagyon akartam az utóbbi két játékot, de amikor megláttam mennyibe kerülnek eredeti lemezen… hát letettem róla. Persze vásárolni azért eljártam, mert enni kell, így amikor belebotlottam egy igen jó áru Xbox 360-ba bizony elég nehéz volt otthagyni. De végül szerencsére jól döntöttem, hisz mint ahogyan mondtam nem vagyok nagy játékos, illetve tízezreket játékért kiadni úgy, hogy abból semmilyen játszható formátumot nem próbáltam… hát hülyeség. Sokat szemeztem vele, de végül mégis nekiültem a Metro: Last Light-nak, s ezzel is zárom majd az évet.

És mit is tervezek a következő évre?
Először is remélem, hogy jobb lesz, mint a mostani. Ha nem is, akkor ne legyen rosszabb. Mindenképp szeretném továbbra is fenntartani a tudatos vásárlást, spórolást, s mindenféle impulzus vásárlást kerülni. Leginkább azért, hogy egyrészről legyen spórolt pénzem, másrészről pedig úgy nekiindulni a következő évnek, hogy megvettem, megvalósítottam mindent, amit eddig akartam.
Mindezek mellett némi életmódváltást is tervezek beiktatni, ugyanis egyrészről kezdtek igencsak ellustulni, s mielőtt ez átesne ártó kategóriába mindenképp jó lenne megszüntetni. Így nem csak étkezés, de személet változásra is erősen szükség van, habár  első bejegyzéseimet olvasva sokat változtam már lassan öt év alatt, mióta ezt a blogot vezetem. Ugyan még nem döntöttem el végleg, de a mozgáshoz ugyan megvan a kerékpárom, de elképzelhető, hogy ha megfizethető áron lesz elérhető, akkor beruházok egy tartósabb, stabilabba. Aztán pedig indulhatnak a csavargások. Tavasszal ismét célpont lesz a fogorvosi rendelő, hisz most már csak esztétikai kezelések várnak rám. Ismét tervezek felutazni, s megnézni a budapesti állatkertet, mellyel nem tudok betelni. Igaz, sokan már unják, hogy nem tudok mást kitalálni. Nyárra pedig maradt egyetlen szórakozási forma: strand. Egyelőre úgy tervezek, hogy hetente egyszer mindenképp ki kell menni, ha a szabadidő, s az időjárás is úgy engedi.

…végezetül pedig mindenkinek Boldog új évet! 😉

South Park: 1.évad

Az animációs sorozat 1997 augusztusában indult hódító útjára. A legfelkavaróbb, legmeglepőbb, s a legérdekesebb széria volt akkoriban. Nem is csoda, hisz adott volt négy még gyermekkorú főhőse, amelyek érdekesebbnél, érdekesebb szituációkba kerültek, melyek teljesen nélkülözték a realitást. S pont az utóbbi miatt lett épp annyira híres.
Amit érdemes még tudni róla, hogy azóta lefutott 16 teljes évad, s jelen pillanatban pedig a legújabb, 17. van képernyőn. Két évvel ezelőtt pedig nyilvánosságra hozták, hogy a rajongóknak nem kell aggódniuk, hisz a kedvencük képernyőn marad biztosan 2016-ig, hisz bizonyossá vált, hogy az amerikai Comedy Central igényt tart a széria 20. évadjára is.

Még általános iskolás koromban hallottam a sorozatról, de akkor csak elvétve. Ha jól emlékszem, akkor az HBO vetítette, de mivel azok közé tartoztam, akiknek nem volt előfizetése a prémium csatornára, így nem igazán kapcsolódhattam be az epizódok nyomon követésébe. Bár bevallom, annyira nem is érdekelt, hisz elég kevés információt kaptam róla. Aztán már középiskolásként már nagyobb információval rendelkeztem a kultstátuszba emelkedett South Park-ról. Bár nem vagyok egészen biztos benne, de ha emlékeim nem csalnak, akkor a hazai Cool TV sugározta a négy gyermek kalandjait, s közvetlenül a kábel tv bevezetése után már én is részese lehettem ezen történéseknek.
Akkoriban csak a TV-ben nyomon követett epizódok maradhattak számomra, de szerencsére egyik ismerősöm megajándékozott nyolc lemeznyi epizóddal, így már én is naprakész lehettem a szériával kapcsolatban. Az itthoni internet hozzáférés jóvoltából pedig én is azok közé tartozhattam, aki bátran kijelenthette, hogy nincs olyan rész, amit még nem láttam. Igazából nem untam rá, nem vált nézhetetlenné, csak egyszerűen kikopott a sorozataim közé, úgymond “elfelejtettem” tovább nézni, valahol a tizedik évad tájékán. Mivel az általam nézett sorozatok száma már a kétjegyűt sem éri el, így végül visszavettem nézős listára miután többször belefutottam pár TV csatornán.
17 évad…! Azt hiszem  South Park -bejegyzés tömkelege vár mindenkire!

Continue reading

Person Of Interest – 1×01 (Pilot)

Az igazság az, hogy lassan egyetlen egy olyan sorozat van, aminek hétről hétre várom az újabbnál újabb részeit, a többiek pedig maradnak arra az időre, amikor már tényleg nem tudok magammal mit kezdeni. Ekkor unalmamban, vagy pedig muszájból leülök eléjük. Új sorozat nem is tudom mikor került be a nézendők közé, így végül a sokkolóan megritkult nézett szériák közé muszáj volt valami újat belőni.
Az előző évek terméseit próbáltam felmérni, s mivel páran nagyon ajánlgatták a Person Of Interest-et, úgy voltam vele, hogy akkor ideje lenne bepróbálni. Az igazság az, hogy a nagy dínom dánommal beharangozott, s egekig felmagasztalt széria nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s elég nagy csalódást keltett bennem.

Continue reading

Karácsony letudva!

…és most következik egy elégedett, s megkönnyebbülést tartalmazó mély sóhaj. Ugyanis végre kijelenthetem, hogy vége a karácsonynak!!!
Ha őszinte akarok lenni, akkor nem utálom a karácsonyt. Egyrészről kinőttem már belőle, másrészről pedig a körülötte forgó felhajtás az, amit nem igazán tudok sem elviselni, sem pedig tolerálni. Pár évvel ezelőtt természetesen még próbáltam felvenni az ünnepi hangulatot, de aztán rájöttem, hogy felesleges. Így nálam ez a kétnapos ünnep ugyanolyan napnak számít, mint az összes többi, kivétel persze az, hogy tudom ezen a két napon biztosan nem kell majd dolgozni menni. Gyermekként imádtam az ünnepet. Annak ellenére, hogy van mélyebb mondanivalója ennek az ünnepnek vallási szempontból nekem leginkább mindig a szépen feldíszített karácsonyfát, a várva várt ajándékot/ajándékokat, s persze a hatalmas nagy zabálásokat jelentette. S persze amellett sem mehetek el a szó nélkül, hogy mennyire hangulatosan teltek az ünnep előtti napok. Leginkább általános iskolásként játszott szerepet leginkább a karácsony, amikor tudtam, hogy decemberi hónapban lesz két hét szünet (és nem, nem 9 meg 10 nap, ahogyan pár éve van!), s bizony epekedve vártam, hogy vajon mi is lesz a fa alatt. És persze a szünethez közeledvén már lazák voltak az órák is, leginkább csak filmet néztünk, beszélgettünk, s persze kötelező programnak számított a tornateremben megtartott ünnepi előadás, mely után pedig mehettünk haza. Az idő előrehaladtával már publikus lett a karácsonyi ajándék, mert vagy jóval előtte megkaptam, vagy pedig be lett jelentve, hogy addigra lesz annyi pénz, hogy a hőn áhított vágy teljesülhessen. Így egy hangyányit már csorbult a karácsony. S persze később már kinézve az ablakon csak a fagyott tócsákat láttam, s hiába vártam, hogy fehérbe burkolózzon a szent ünnep. Végül pedig eljött az, amikor a soron következő tanévet már középiskolásként kezdtem. Ekkor már csak részben volt ünnep számunkra a karácsony. Az iskola végéhez közeledtével pedig már annyiból állt az egész, hogy volt sütve pár sütemény. Hasonló a helyzet a szilveszterrel is, melynek nagy feneket akartam keríteni, de gyermekként nem igazán mehettem el bulizni. Idővel ez is programmá vált, akkor pedig már nem igazán élveztem a “kötelező” szórakozást, így végül jutottam el a jelenlegi helyzetbe, amikor is nincs karácsonyfa, nincs szilveszteri buli, mert ezek ugyanolyan napok, mint a többi, amelyeknek semmi jelentősége nincs számomra. Egyetlen egy dolog, ami megmaradt a régi időkből, hogy ugyanúgy várom, hogy fehér legyen az ünnep. Idén elmaradt, de még valahol belül azért kíváncsian várom az első igazi nagy hószállingózást, melynek köszönhetően fehérbe borul minden. 🙂

Visszatérve az ünnepi forgatagra, számomra közömbös volt addig, míg éppen be nem fejeztem az iskolát. Kereskedelmi vonalon létfontosságúnak számít mindkét ünnep, hisz az emberek ilyenkor zsongnak igazán. Nem tehetek szemrehányást magamnak, hisz gyermekkoromban is két elképzelésem volt mi is szeretnék lenni, ha nagy leszek: tanár, vagy eladó. Nos, utóbbi teljesült végül. Anyagi szempontból mindkettő egy szinten áll, de szellemi oldalt megvizsgálva utóbbival jártam hozzá. Huszonévesként pedig felismerve, hogy iszonyatosan sokat változott a világ olyannyira, hogy tanárként biztosan eret vágnék magamon a mostani helyzetben.
A nagy sürgés, forgás persze most is megvolt. Emberek hada, akik kétségbeesetten próbáltak mindent megvásárolni, s ha két forinttal olcsóbb volt valami, mint előző nap, akkor már szinte harcot vívtak egymással. És persze akadtak olyanok is, akiknek intelligenciájuk épp hogy megütötte egy döglött tyúkét, ilyenkor helyzet állt fenn: hatalmas önuralom kellett, hogy épp ne röhögjem képen az adott személyt, vagy ne keverjek le neki akkorát, hogy szétzuhan a feje. Persze ez hangulatfüggő nálam. És akkor persze nem beszélve arról, hogy az emberek többsége külsejére nem igazán ad, így nem csak a látvány sokkoló, amikor kinyitja a száját, s az elől lévő egy fogával próbálja helyesen kiejteni az “r” betűt, de emellé még terjedelmes szagfelhő dukál. És akkor még sehol ejtettem szót, mennyire felemelő érzés a munka leteltével megejteni egy vásárlást. De hát ezért kell bevásárló központban dolgozni.

Ahhoz, hogy minden remekül menjen, s az ünnepre betervezett bevétel meglegyen mindenki kapott egy szép velős decemberi beosztást. Ebből fakadóan két fajta dolgozó volt: aki robotolt karácsonyig, vagy robotolt szilveszterig. Én előbbit nyertem meg, így egy-két nap itthon pihenés után gyakorlatilag egy huzamba lehúztam a kötelező óraszámot a jeles ünnepig. Így eléggé hulla voltam, amikor végre 24-én hazaestem délután arról nem is beszélve, hogy nem volt olyan ember se itthon, se ismerősök, se kollégák között, aki nem volt beteg. Így szépen sikerült nekem is gyönyörűen megbetegednem, amiből annyi van jelenleg, hogy kicsit még köhögök.
Az ünnep természetesen pihenéssel próbáltam tölteni, így végül maradt a játék, sorozat, film és persze elmaradhatatlan zenei kombináció a szórakozásnak. Mindezek mellett olyan enyhére sikerült a karácsonyi időjárás, hogy kedvem kaptam egy kis csavargásra, így ismét megcsodálhattam, hogy milyen szépen is van feldíszítve jelenleg a belváros. Aminek viszont rendkívül örültem, hogy végre van időm normálisan is pihenni. Azt nem mondhatom, hogy az elmúlt három hét nem látszott meg rajtam, mert annak ellenére, hogy éjszaka sikerült megvalósítanom a megfelelő alvásidőt még napközben azért hozzátettem minimum 2-3 órát, de persze ennek ellenére ugyanúgy gyötört az álmosság. Ennek pedig a vizuális szórakozás látta leginkább a kárát. Mindenesetre azért remélem, hogy ez nem lesz jellemző majd szilveszterhez közeledve. A sokak által nagy becsben tartott ünnepre továbbra sem tervezek semmit. Nagy ivászatról szóló házibulik, kocsmák, disco kilőve, kulturált szórakozás híján pedig majd marad az ágy, vagy valamelyik sorozat, amelyikkel le vagyok maradva. Persze, ha addig nem jön valami, vagy valaki(k) közbe. 😉

Breaking Bad – 1×01 (Pilot)

A legtöbb embernél a TV jelenti a kikapcsolódást. Én is közéjük tartozom, s inkább a filmek, sorozatok, s elenyésző részben a játékok játszanak szerepet abban, hogy a jelenlegi készülék bekapcsolt üzemmódban van szinte naponta. Szinte semmit nem változtam az elmúlt években ezzel kapcsolatban, viszont kénytelen voltam elfogadni azt a tényt, hogy bizony a vizuális tartalmak, melyek a szórakozásomat biztosították, bizony eléggé megcsappant számmal rendelkeznek most már.
Filmek, s játékok közül elég kevés, amely felkelti a figyelmemet. A sorozatok közül pedig az évek előre haladtával elég sok véget ért, vagy pedig kifulladt, melynek következtében én vetettem véget a nyomon követésnek. S sajnos az újak sem hoztak megváltást. És persze elindult a téli szünet is, így a jelenlévők is lepihentek én pedig gyakorlatilag néznivaló nélkül maradtam. S a röpködő mínuszok elől én is a szobámba menekülök, így nem maradt más, mint új szériák után nézni. Az általam követett oldalakon folyamatosan előkerülő, illetve gyakran hozzászólók által említett Breaking Bad lett az, amit bepróbáltam.

Continue reading

Decemberi látkép

Emlékszem még gyermekkorom egyik legcsodálatosabb és egyben legtermészetesebb dolga volt, amikor már közeledett a december, akkor már tűkön ülve vártam, hogy vajon mikor fog havazni. Sajnos az idő előrehaladtával ez az esemény egyre inkább kitolódik, így sajnos az ember csak a röpködő mínuszokat élvezheti, ami annyira nem túl jó dolog, főleg akkor, ha még szél is párosul hozzá.
Ennek ellenére minap sikerült két csodás fotót is ellőni, így úgy gondoltam nem csak szűk körrel osztom meg, hanem publikálom is.

…és itt a The Amazing Spider-man 2!

Tavalyi év egyik legjobb mozis élménye volt a The Amazing Spider-man, s véleményem szerint jól is sült el a reboot. Olyannyira elnyerte a tetszésemet a film, hogy végül az elsők között voltam, akik teljes áron megvették Blu-ray lemezen is. Munka miatt elég kevés filmet nézek újra, de amit megveszek ilyen formátumban az bizony többször nézős.
Ugyan maradtak megválaszolatlan kérdések a filmben, de már a bemutatókor tudni lehetett, hogy több részre tervezik. És akkor meg is érkezett az első előzetes:

The Wolverine (Farkas)

A mozilátogatós korszakomat olyan 2003 és 2009 közé tudnám besorolni. Ez volt az az időszak, amikor szinte óránként követtem nyomon az aktuális filmhíreket, s bizony amely film elnyerte a tetszésemet, azt képes volt akár többször is megnézni.Így volt ez az X-men 2-vel is, amit egyébiránt úgy néztem meg, hogy az első részt nem láttam. Persze később bepótoltam a hiányosságomat, s szuper hősökről szóló filmek közül az X-men trilógia viszi nálam a prímet. Mindez persze úgy, hogy képerény változatot sohasem olvastam.
Aztán ugye jött egy eredet történet, melynek középpontjában ugyebár a közönség kedvenc karakter a Farkas állt (bár most nem mennék bele, hogy miért nem a Rozsomák nevet viseli, mondjuk engem nem is érdekel, hisz nem olvastam egy képregényt sem). Az alkotást körülbelül az egyszer megtekinthető kategóriába esett nálam, habár nagyon sok kérdésre adott választ. Aztán jött egy X-men: First Class névre keresztelt előtörténet, amit ugyan megnéztem, bár felére se emlékszem már. Bevallom annyira voltam naprakész az aktuális filmmel kapcsolatban, hogy akkor szereztem tudomást róla, amikor már kifutott a mozikból. Habár azt beismerem nem hiszem, hogy elmentem volna egy vetítésre akár. Szerencsére ez nem történt meg, mert minden bizonnyal a legrosszabb mozis élmények közé került volna a The Wolverine.

Continue reading

Télváró

Úgy érzem sikerült felkészülnöm lelkileg, szellemileg, s fizikailag egyaránt. Habár a legfontosabb igazából az utóbbi. Nem tudom, hogy van-e olyan munkahely, ahol nem játszik jelentős szerepet a közelgő ünnepek, mint a karácsony, s a szilveszter, de elmondható részemről, hogy a jelenlegi helyemen bizony elég fontos. S bizony ebből fakadóan kemény három hétnek nézek elébe, s bízok benne, hogy sikerül majd különösebb probléma nélkül átvészelnem ezt a kis időszakot. Ennek kapcsán pedig az elmúlt két hétben megragadtam minden alkalmat, hogy a pihenésre fordított idő példának okáért ne csak alvásról szóljon.
Első körben igyekeztem minél jobban összehangolni a szórakozásaimat a pihenőidőmmel. Mivel munkaidő után nem vagyok toppon, s fizikailag is eléggé le vagyok merülve, így a munkaidő végeztével többnyire inkább a sorozatokkal történő lemaradásomat igyekeztem pótolni több, kevesebb sikerrel. Mondjuk ennek akkora jelentősége egyébként sem lett volna, hisz nemsokára jön szinte az általam követett – egyébiránt elég karcsúra fogyott számú – szériáknál a téli szünet, így a legtöbbje január végén, vagy február elején jelentkezik új résszel, így bőven lett volna időm bepótolni. Bár a kedvem leginkább hozzájuk volt. Mindezek mellett persze ismételten megjött a játékkedvem, így a március elején megjelent Tomb Raider volt az, aminek ismét nekiültem. Igazság szerint ez volt az egyetlen, amit végig is sikerült vinni az elmúlt időszakban, habár a többiektől eltekintve ez rendelkezett olyan grafikai beállításokkal, mellyel tudtam tesztelni a szeptemberben vásárolt új videokártyámat. Mindezek mellett a nagy becsben tartott I am Alive illetve a Crysis 3 is kapott egy második nekifutást, de mivel elég kevés szabadidőm jutott rájuk, így hetekkel később tudtam ismét leülni eléjük. Habár érdekes élmény volt, amikor a játék elindítása után gyakorlatilag azt sem tudtam hol vagyok, vagy addig mit is hajtottam végre, mit gyűjtöttem össze, illetve mit csináltam, aminek kapcsán tovább tudnék menni. Így inkább pihenőre fogtam őket, aminek eredménye minden bizonnyal az lesz, hogy majd talán valamikor megér még egy végigjátszást.

Év vége fele eléggé megcsappan a szabadnapok száma, főleg a közelgő ünnepek miatt, így gyakran azon kapom magam, hogy nem nagyon van energiám szinte semmire. Mivel önmagában TV csatornát nem nézek, a játékok pedig szellemileg eléggé fárasztanak ilyen állapotban, ezért maradtak az elmúlt időben az általam követett sorozatok, vagy pedig a zenehallgatás. Szerencsére azért november közepéig olykor-olykor azért előjött némi kellemes őszi idő, melynek köszönhetően betudtam iktatni némi csavargással töltött órát, ámbár már beköszöntött a fagy is, így már a nemrég vásárolt télikabátot is sikerült tesztelni, melynek beszerzését szerencsére nem bántam meg, sőt. Innentől pedig jön a “nincs kedvem sehová se menni, mert kint nagyon hideg van, s inkább ülök a jó meleg szobában” nevű tevékenység. Talán én vagyok az egyetlen, aki szépnek látja a telet, így nekem kifejezetten csalódás volt, hogy sajnos az első havazás csak pár óráig tartott, s hamar kámforrá is vált a nedves talajon.
A munkarendet alapul véve tisztában voltam azzal, hogy legkorábban majd csak karácsony előtt pár nappal tudom elintézni a szokásos havi bevásárlást, így gondolkodóba estem, hogy hogyan is tudnám ezt ebben a hónapban megvalósítani. Hisz már most is tele vannak az üzletek vásárlókkal, mi lesz itt még később?? Végül szerencsére összehangoltam a dolgokat, így már a mai napon sikerült mindent lerendezni, s nyugodt szívvel ugorhatok neki a következő heteknek, hisz házon belüli tevékenységen belül más dolgom nem lesz. Habár most is sikerült olyanra költenem, aminek vásárlását később megbántam. Habár eme dolgok együttes értéke nem olyan nagy érvágás, annak fényében, hogy idén mindent sikerült megvásárolni éves szinten, hogy a karácsony csak egy átlagos nap legyen. De ennek ellenére, azért némileg bosszant, főleg azért, mert ismételten sikerült valamit elszúrni a kapkodásomnak köszönhetően. Ugyan a szilvesztert nem ünneplem, s nem is szoktam fogadalmat tenni, de azt hiszem itt az ideje, hogy kicsit jobban átgondoljak bizonyos dolgokat, s nem kapkodni össze-vissza. Habár ebbe a hibába elég nehéz nem beleesni, ha az embernek kevés az ideje. Bár némi következetesség nem árt.

És akkor egy pár téli fotó, ha már errefelé “szürkeség” honol: