Mi a helyzet a sorozatfronton?

A fenti képet többnyire különböző oldalakon szoktam használni, mint aláírás. Ugyan a linktárban már helyett kapott, de sokadik említésre sem tudom nem dicsérni, hogy mennyire hasznos a Whatnext, hisz sokszor én sem tudom azt, hogy melyik szériában hol akadtam el, vagy épp melyik volt az utolsó megtekintett epizód. Ennek egyik oka, hogy ugyebár kevés a szabadidő, ha pedig épp adódik nem biztos, hogy épp a tv előtt fogom tölteni.
Habár mindenképp meg kell említenem, hogy a sorozatok iránti rajongásom az elmúlt két év gyökeresen megváltozott. Egyrészt nagyon kevés az a sorozat, ami leköt, illetve akadnak olyanok, melyek már a sokadik évaduknál tartanak, s időközben vesztettek értékükből számomra. Hasonló a helyzet az újoncok terén, melyek idén bepróbáltam többet, de talán kettő volt az, amit végig tudtam nézni. Amióta viszont van munkahelyem sokkal korlátozottabb a szabadidőm, mint iskolásként, illetve változó munkanapokkal a hátam mögött sokszor inkább egy nagy alvás jön jól, mint a tv előtt görnyedés. Ebből fakadóan pedig kénytelen vagyok továbbra is kemény kézzel bánni az általam nézett szériákkal, így idén is akadtak olyanok, melyek hosszú évek után elvéreztek. Idén sikeresen végignéztem (ismét) a Jóbarátokat, illetve a Lost-ot. Míg előbbi számomra szórakoztató volt az elejétől a végéig, addig a másikról nem mondható el. Az első két évadért rajongtam, a harmadik, s negyedik igazából “csak” tetszett. Az ötödiket viszont utáltam, s újranézés közben el is kaszáltam, de végül úgy voltam vele, hogy sokkal több epizódot néztem újra, mint amennyi hátra van, így végül ismét elővettem a szériát. Bár hozzátartozik az igazsághoz az, hogy ha a széria nem lenne meg HD minőségben, illetve nem lenne ennek a minőségnek megfelelő tv készülékem nem néztem volna újra. Azonban többször eszembe jutott, hogy mennyire kreatívabbak voltak tévés szinten, illetve mennyi olyan széria volt, ami lekötött, tetszett, s sokszor ráment egy egész napom, hogy utolérjem magam. Most is megtudom ezt tenni…. ha nem nézik egyáltalán sorozatokat. De nézzük a jelenlegi statisztikámat:

Igazából kevés újonc volt, amely tavaly felkeltette az érdeklődésemet, de ennek ellenére úgy voltam vele, hogy mit veszíthetek akkor, ha olyat is bepróbálok, amit igazából nem is várok? Kivétel persze ez alól a nyálas tinisorozatok és a nyomozószériák. Utóbbitól ténylegesen kiráz a hideg. Mint ahogyan fentebb is említettem sok újoncot próbáltam be, de a legtöbbjüknél az első tíz perc után kikapcsoltam. Jelen pillanatban még hat darab újonc várakozik megtekintésre. Viszont ezekből csak egyetlen egy rendelkezik pontos premier dátummal, addig a többinél csak tipp van. Az már viszont biztos, hogy a maradék öt széria csak jövőre fog bemutatkozni.
A rengeteg követett sorozatból soknak épp az volt a szerencséje, hogy hivatalosan is utolsó évadokat kapott, vagy épp elkaszálták, s ezért nem hagytam abba. Ami továbbra is nézős nálam, s igyekszek naprakész lenni az nem más, mint a Raising Hope és a Modern Family. Hatalmas nagy rajongótáborra tett szert a The Walking Deadmelynek első évadáért én is rajongtam, de most már inkább csak a nézős kategóriába tartozik. Ami viszont szívfájdalom az a Once Upon a Time, Glee és a Supernatural, melyek minőségileg nagyon mély zuhanást hajtottak végre, habár közülük csak a középső széria újabb évadába fogtam bele. És miért nem hagyom abba? Egyrészről régi emlékek, s így nehéz valamit kaszálni, illetve tényleg nem lenne akkor mit néznem. Habár ennek ellenére volt olyan széria, amit abbahagytam, illetve olyan is, mely hivatalosan ért véget, vagy a csatorna kaszált el. Mivel a néznivalók száma igencsak szerénynek mondható, így nem nehéz naprakésznek lenni. S egyelőre úgy vagyok vele, hogy a fentiekkel szemben igyekszek frissnek lenni, így jut idő másra is.

Egyelőre bízok benne, hogy ezen a téren nem lesz rosszabb a helyzet…

Man Of Steel (Az acélember)

Amióta úgy döntöttem, hogy én is a blogot vezetők számát fogom növelni nem igazán volt olyan vizuális alkotás, amiről ne született volna valamilyen formában bejegyzés tőlem. Persze akadt olyan, amelyről nem igazán tettem említést, melynek oka leginkább az volt, hogy nem nagyon tudott lekötni. Ennek oka leginkább az volt, hogy vagy nagyon unalmas alkotást választottam, melynek játékidejének vége előtt kikapcsoltam, esetleg olyannyira borzalmasra sikeredett, hogy egyszerűen egy normális bevezetőt nem tudtam volna írni.
Azt már előre leszögezem, hogy a Man Of Steel-lel az én oldalamról nem ez a helyzet, de ismételtem bajban vagyok azzal, hogy vajon milyen bevezetőt is írhatnék ehhez a filmhez. Iskolás koromban nagyon naprakész voltam mindennel, aminek köze volt a sorozatokhoz, filmekhez, illetve a zenéhez, s bevallom őszintén nem hittem volna, hogy ez majd egyszer megfog változni. Jómagam is szoktam rajta csodálkozni, s még nekem is meglepő az, hogy példának okáért a Man Of Steel létezéséről akkor szereztem tudomást, amikor az egyik hazai DVD kiadó októberi megjelenési listáját olvastam el. Egyértelmű volt, hogy nézős lesz, bár nem véstem fel a naptárba a megjelenés napját. A franchise-ra egyébként már ráfért egy kis újítás annak ellenére, hogy nem vagyok nagy Superman rajongó, s nem is voltam soha. Ennek ellenére a Christopher Reeve-filmeket láttam, de a sokak által nagyra tartott Smallville nálam három évad után kukáztam úgy, hogy a megtekintett epizódokat is csak unaloműzőnek voltak jók számomra. Persze időközben volt még egy mozifilm, de nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem kritika, sem bevétel szempontjából. Ezzel szemben a legújabb alkotás köröket ver rá, habár a mozis hírekkel nem vagyok naprakész, így nem tudom, hogy a gyártónak mennyire elegendő ez, hogy esetleg egy második résszel megajándékozza a közönséget. És akkor nézzük közelebbről, hogy mit is tartogat pontosan a 2013-as epizód.

Continue reading

Once Upon A Time In Wonderland – 1×01 (Pilot)

Once Upon A Time-al érdekes kapcsolatom volt. Amikor bejelentették annyira nem keltette fel az érdeklődésemet. Annyira épp, hogy megtekintettem a bevezető részt, de nem láttam benne annyi potenciált, hogy tovább nézzem. Aztán az unalom, s a sok pozitív véleményem hatása végül olyan benyomást tett rám, hogy végül nekiültem. Igazából csak az első pár részt kellett “végigszenvednem”, mert utána berántott teljesen, s olyan szinten berántott, hogy alig vártam, hogy itthon legyek, hogy tudjam tovább nézni. Sajnálatos módon nekem az újabb évad már minőségi mélyrepülésnek számított, s nem is élveztem annyira, mint kezdeten. Egyelőre persze még kitartok mellette, hisz az új évadba még nem kezdtem bele, bár már tavaly felvettem a listámra a Once Upon A Time In Wonderland-et, mely tökéletes spinoff sorozatnak nézett ki. A többi újonccal szemben viszont itt már voltak elvárások, így viszont tudtam is csalódni, sajnos.

Continue reading

The Tomorrow People – 1×01 (Pilot)

A tavalyi TV-s Upfronts nekem érdekesnek bizonyult, mert sok sorozatot felvettem a listámra, amit majd szeretnék nézni. Vagyis pontosabban szeretnék legalább az első részig eljutni, hogy bebizonyosodjon, hogy az alapkoncepció mellett tetszik-e a megvalósítás. Volt olyan, aminek a hallatán azt gondoltam, hogy iszonyatosan hosszú idő lesz, míg bemutatásra kerül, de volt olyan is, amire csak szemöldököt vontam, mert az is-is kategóriába tartozott, ami nálam egyébiránt azt jelenti, hogy megér annyit, hogy az első részt megnézzem, aztán pedig majd eldől, hogy mi lesz a széria sorsa.
Gyermekkoromban, de főleg tinédzserként rendkívül rajongtam a szuperhősös alkotásokért nem csak mozifilmek terén, hanem sorozatként is, s egy időben még képregényt is vásároltam. Akadtak jó megvalósítások, de akadtak rosszabbak is, de kevés volt olyan, ami nem nyert meg annyira, hogy minden héten rászánjak annyi időt, amennyi éppenséggel az aktuális új epizód játékideje. Sorozatok terén egyébként sem jellemző rám az előzetesek megtekintése, így az egyik megnézendő sorozat nem volt más, mint a The Tomorrow People. Nem csak a témája miatt érdekelt, hanem leginkább azért is, mert kíváncsi voltam, hogy vajon mennyire jól sikerül a megvalósítás. Hisz a legkisebb vállalati tőkével rendelkező amerikai csatornán kerül bemutatásra, ami nem más, mint a The CW, mely egyébként leginkább a nőket célozza meg, mint célközönség. Talán ennek együttesének is köszönhető, hogy úgy döntöttem a szériából elég volt nekem a bevezető epizód.

Continue reading