Grey’s Anatomy: 9.évad

Amióta az eszemet tudom voltak sorozatok, amelyek tetszettek. Kezdetben az igény leginkább a szappanoperákra volt jellemző, de szerencsére a hazai tévézés elkezdett változni, s minőségibb szériák kerültek műsorra, melyekért érdemes volt leülni a képernyő elé. Régen is szerettem a sorozatokat, de a függőség ettől kezdett kialakulni. Ennek egyik hátránya viszont az volt, hogy a tévéhez voltam kötve. Rengetegszer fordult elő, hogy azért mentem álmosan másnap iskolába, mert későn kezdődött a kedvenc szériám, vagy éppen azért nem mentem el bicajozni egyet, mert ment az általam imádott sorozatom. Amióta viszont technikailag nem keveset fejlődtünk idehaza, így már szerencsére akkor tekintem meg az általam nézett sorozatom epizódját, amikor én akarom. És természetesen az olyanoknak, mint én a nyár többnyire leginkább arról szól, hogy behozza a maradásait a sorozatokkal.

Mivel a munka miatt jelentősen megcsappant a szabadidőm, így kizárólag csak az általam nagyon imádott szériákkal szoktam naprakész lenni. Azért akad pár, amelyik elfér a nézendők között, de őket csak akkor veszem elő, ha éppenséggel már nincs más nézni való. Az igazság az, hogy annak idején nagyon szerettem a Grey’s Anatomy-t, mert kellően humoros volt, de viszont tudott drámai lenni, de mindezek mellett le is tudott kötni. Viszont az évadok alatt elvesztettem az érdeklődésem, így végül elkaszáltam. De mivel valamivel el kell ütnöm az időmet, ha épp nincs mit csinálni, így végül visszatértem hozzá.

Continue reading

Nosztalgiázzunk!

Mivel mostanság időhiány miatt kevesebbet vagyok aktív virtuálisan, így úgy döntöttem kihasználom a szabadnapomat hátralevő részét, hogy ezt a hiányosságomat pótoljam. Egyébiránt is terveztem egy hosszabb bejegyzést megejteni a “Helyzetjelentés” kategóriában, ha már az elmúlt időszakban ebből a szempontból kicsit szűkszavú voltam, s egyébiránt is nyakunkon az ősz. Az utóbbi kijelentés eléggé szemöldök húzogató, elismerem. Bár én így élem meg. Szerencsésnek mondhatom magam, mert annak ellenére, hogy bőven vannak negatívumai a jelenlegi munkahelyemnek, de szerencsére találtam hozzám hasonló embereket akikkel kijövök, illetve az esetek többségében a rám osztott feladatokkal elvagyok, s a munkakörömet is szeretem csinálni, habár akadnak kiborító helyzetek. Ebből fakadóan “gyönyörűen” eltelnek nemcsak a munkanapjaim, hanem a pihenőnapjaim is. Egyik oldalról örülök neki, mert így a terveim megvalósítása hamarabb megtörténik, viszont kevés illetve nem elegendőnek érzett idő jut ezeknek a dolgoknak, helyzeteknek a kiélvezésére. Ebből fakadóan pedig alaposan meg kell gondolnom, hogy mire szakítok időt, s mire nem.

Nem élem meg negatívumként, hiszem az időhiányt kompenzálva szerencsére minden hónapban a bankszámlámra kerül egy bizonyos összeg, amelyből tudom finanszírozni a jelenlegi életszínvonalamat. Ebből fakadóan viszont jó párszor eszembe jutott jó pár gyermekkori emlékek, s sokszor eltanakodtam azon, hogy milyen is volt annak idején. Ugyan voltak nehézségek, de az általános iskolás időszak meghatározó volt számomra, s a negatív dolgok ellenére imádtam. Viszont a tavalyi sikeres osztálytalálkozó, s idén előkerült osztályképek továbbá emelték a nosztalgikus hangulatomat.
Mivel szabadidőm, s anyagi hátterem is korlátokkal rendelkezik, így azért gondolnom kellett arra is, hogy mit is szeretnék csinálni, amikor éppenséggel itthon töltöm a pihenőnapomat. Mivel minden szériával naprakész lettem gyakorlatilag, így végül visszatértem egy régen általam elkaszálthoz a Grey’s Anatomyhoz, mellyel a tegnapi nappal sikeresen végeztem, így az aktuális szezonnal is sikerült felzárkóznom. Nyárra maradt sorozatom így nem maradt, csak az épp aktuális Dexter, melynek épp aktuális epizódja bőven belefér a heti időmben. Gyerekként imádtam biciklizni, s leginkább azért, mert ekkor tudtam legjobban kiszellőztetni a fejem. Egyrészről jót tesz némi mozgás, másrészről pedig néha azért szükségem van arra, hogy éppenséggel ne legyenek körülöttem emberek. Ez jobb relaxáció, mint leülni játszani, vagy megnézni egy filmet. Annak idején nagyon vágytam fel a fővárosba, s bevallom őszintén – annak ellenére, hogy halványult ez a vágyam kicsit – azért valahol hiányozna a városom, hisz megyeszékhely ellenére akadnak olyan helyei, ahol nincsenek autók, csak állatok, s fák. Tökéletes kikapcsolódásnak részemről. 

A nyár maradék részére befejeztem a sorozatokat, s előtérbe a filmek kerülnek. Egyrészről szeretném valamennyi megvásárolt Blu-ray lemezt újranézni, másfelől pedig könnyebben naprakész tudok lenni ezáltal. Mindezek mellett természetesen elsősorban azok az alkotások vannak kijelölve, amelyeket imádok, így jó pár gyermekkori kedvenc is képbe került, de persze pillantást vettek az újakra is, hátha felkelti valamelyik a figyelmemet. És akkor a legutolsó sorban fő terv továbbra is a strand, melyre való kijutás egyelőre még mindig a terv fázisában van. Eddigi indokok között az időhiány, s az időjárás szerepel. Igazából az elmúlt két napra terveztem a fürdőzést, de sajnos az időjárás közbeszólt. Ugyan ma napos idő volt, de nem volt annyira meleg, hogy megmerjek kockáztatni egy strandolást, hogy aztán lebetegedjek. A többit pedig meglátom hogy alakul.

Under The Dome – 1×01 (Pilot)

Ugyan rajongója vagyok Stephen King munkásságának, de szégyenszemre eddig csak filmadaptáción láttam műveit. Egyik jelentős oka ennek leginkább az, hogy gyermekként szülők háta mögött voltam kénytelen suttyomban megtekinteni a megfilmesített műveinek vizuális termékét, majd felnőve pedig leginkább időhiány miatt nem igazán kerül kezembe könyv.
Bevallom őszintén utóbbi miatt kicsit hadilábon állok a sorozatokkal kapcsolatos hírekkel, így engem gyakorlatilag meglepetésként ért az Under The Dome bevezető epizódja, melyről először egy kritikai írásnak köszönhetően szereztem tudomást. S mivel nálam gyerekkorom óta Stephen King neve egyet jelent a minőséggel, így nem volt kérdés, hogy muszáj próbát tennem a sorozattal, melynek bevezető epizódja már egy ideje itt hevert a merevlemezemen, de csak ma jutott arra időm, hogy meglessem valóban hogyan is sikerült. Meglepő, hogy az amerikai CBS épp nyárra tette a sorozat premierjét, hisz ilyenkor leginkább a kábeles adók szériái tarolnak, míg az országos csatornák pedig uborkaszezonjukat töltik, ami nem meglepő, hisz ilyenkor kevesebben tévéznek. Igazából megpróbáltam mindenféle elvárás nélkül leülni a sorozat elé, ugyanis nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy pont azért vérzik el nálam egy alkotás, mert nagy elvárásokat támasztok elé. Ugyan utóbbit sikerült elkerülnöm, de sajnos azt kell mondanom, hogy az Under The Dome nem lesz az én sorozatom, így sajnos az első rész után el is köszöntem tőle.

Continue reading

Grey’s Anatomy: 8.évad

Sorozatok szempontjából hihetetlenül sikerült szintre hoznom magam május végére. Így gyakorlatilag nem maradt néznivaló nyárra. Mivel sikerült olykor-olykor a hazai adón elcsípnem pár új epizódot, így végül úgy döntöttem kellemes kikapcsolódásként jól jöhet majd a Grey’s Anatomy, amelyet annak idején se vettem halál komolyan, így nem is mondom magam nagy rajongónak.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepetésként ért az évad néhány eseménye. A fentiekből fakadóan belefutottam jó pár spoiler-be, de ennek ellenére igyekeztem az évadot élvezni olyannyira, amennyire csak lehet. Egyelőre a kilencedik évadba mindenképp belelesek.

Continue reading

Állatkert, te csodás!!

Az idei terveim úgy alakultak, hogy amikor szóba került a szabadság, akkor úgy döntöttem, hogy tavasszal, s ősszel kívánom két részletben kivenni. Egyrészről jó ötletnek tűnt akkor, hisz az időjárás viszonylag jó volt, hisz nem volt sem hideg, sem túl meleg, s tökéletes kiránduló idő volt ahhoz, hogy ne a négy fal közt töltsem a szabadidőd. Most azonban kevésbé tűnik annak, hisz gyakorlatilag majdnem minden szabadidőmet a munkahelyemen töltöm. Ebből fakadóan eléggé kimerültnek érzem magam, de igyekszem a hátralévő időt már kibírni.
Azt már korábban is terveztem, hogy idén is fel kellene jutni a budapesti állatkertbe. Most kivételesen nem szülőkkel, hanem egyedül terveztem felutazni, s másokkal megtervezni, hisz így anyagilag is jól jöttem ki. Bevallom elég jól éreztem magam, s nem bántam meg a felutazást. A nap java része az állatkertben telt, de szerencsére a környéken való csavargásra is jutott idő. Egyetlen egy dolgot nem sikerült megszoknom, az pedig a MÁV-ra jellemző szétszórtságot. És pár kép:

Remekül szórakoztam, s szerencsére az állatkert is elég felszerelt volt, így szinte mindent sikerült megnézni. Természetesen folyamatosan fényképeztem, s így aztán itthon is tarthattam élménybeszámolót.
Ami szórakozást illeti leginkább a punnyadás jellemez most engem. Ennek egyik oka a fentebb említett rengeteg munka. Ebből fakadóan, illetve a kiszámíthatatlan időjárásnak is köszönhetően egyelőre még nem jutottam ki a strandra idén, de megteszek mindent azért, hogy ezen a nyáron lehetőleg ne egy alkalommal jussak ki. Játékok terén teljesen parkolópályára kerültem, mert egyszerűen nincs időm rá, így maradnak a sorozatdarák, melyekkel haladok elég szépen. Azért bízok benne, hogy a júliusom kicsit eseménydúsabb lesz.