A rajzfilmek koronázatlan királya

Az általános iskolából elég kevés emlékem maradt. De főleg igaz ez az első évekre. Arra viszont kristálytisztán emlékszem, ahogyan az Oroszlánkirály-láz végigsöpört az országon. Emlékszem, hogy a délutáni szabad foglalkozás keretén belül sokszor eljátszottuk a monumentális jeleneteket a rajzfilmből, s szinte nem volt olyan, akinek ne lett volna meg VHS-en. Azóta már napvilágot látott egy DVD változat, s a Blu-ray korszak kezdetén pedig hivatalosan is megjelent HD formátumban.
A bevezetés időszakában a Blu-ray kiadványban helyett kapott a hagyományos DVD lemez is, amely gondolom azt a célt szolgálta, hogy ha az illető nem rendelkezik még Blu-ray lemez lejátszásához szükséges eszközökkel, attól még élvezni tudja legalább a DVD változatot. Nos, minap pont belefutottam ezzel a kiadvánnyal, s épp a leértékelt áruk közt bukkantam rá. Otthagytam, de végül úgy döntöttem, hogy az alig három ezer forintos ár egy Blu-ray kiadványért nem sok – annak fényében pedig végképp, hogy rendkívül jó visszajelzésekkel bír a kiadás technikai szempontból -, így végül visszamentem és megvettem. Így tovább bővült a Blu-ray gyűjteményem.

Tomb Raider: Unfinished Business Teszt

Platform: PC

Tíz évvel ezelőtt estem szerelembe, s a hölgy a Lara Croft nevet viseli. Sokaknak belopta a szívébe magát, s az eltelt tizenhét év alatt nagyon sok változáson ment át a sorozat, s maga a karakter egyaránt. Ugyan még az eladások elég stabilak ahhoz, hogy újabb epizódok jelenjenek meg, de már nagyon sokan hátat fordítottak a sorozatnak leginkább a fejlesztőcsapat váltás miatt. Egyetértve rengeteg rajongóval amikor ez megtörtént valóban lezárult az eredeti Tomb Raider – korszak. Szerencsére én azok közé tartozom, akikben bejött az irányváltás, s a teljes újraindítás a sorozatban, bár tény, hogy ami megvan az új epizódokban az hiányzik a régiekből, s ami megvolt a korábbi részekből az pedig hiányzik az újakból.
Az új epizód elnyerte tetszésemet, s maradéktalanul szívembe lopta magát, s valóban egy jól sikerült alkotásnak tartom, s ennek kapcsán ismét elkezdtem komolyabban foglalkozni a sorozattal olyannyira, hogy már azon kaptam, hogy régi cikkeket, leírásokat olvastam, s közkedvelt videómegosztó portálokon nézegettem videókat szinte minden epizódról. Ezek kapcsán lett egy elég merész elképzelésem, miszerint újra nekiülök a játékoknak, s a legelejétől újra végigjátszom az összes megjelent részt, ha már lehetőségem van mindegyiknek a futtatására a jelenlegi operációs rendszeremen. Sokáig kacérkodtam az ötlettel, de mivel a régi részek tele voltak rejtvényekkel, s fejtörőkkel, így sokáig húztam a dolgot egészen addig, míg el nem indítottam az első epizódot, amely olyannyira magával ragadott, hogy három nap alatt végére értem.

A régi epizódokhoz kapcsoló kiegészítő részek, pályákról elég későn szereztem tudomást, s azon kívül, hogy elkezdtem velük játszani igazából soha nem sikerült teljesíteni egyiket se. Ennek oka leginkább az időhiány volt mindazok mellett, hogy ekkor már sokkal inkább a magánélet, s a nagybetűs életbe való kilépés volt a legfontosabb dolog. Az első epizód kipörgetése után viszont úgy döntöttem, hogy a bónusz tartalmakat is górcső alá veszem. Az első az Unfinished Business, az első epizód kiegészítő volt. 


Teljes bejegyzés

E.T. hazatelefonál….

Környezetemben csak egyetlen egy olyan elektrotechnikai üzletről tudok, amely remek offline eredeti lemezeket kínál változó árral a vásárlóknak. A DVD térhódítása után elkezdődtek a „filléres” filmek bejövetele, azaz amelyeket már 1500 forintos kezdőártól megvásárolhatóvá vált. Sokszor csak a kezemben ragadt, s meg is vásároltam, mert vonzó volt az árcímke. Ezt a hibát nem kívánom elkövetni a Blu-ray lemezek esetében, s igyekszek csak olyan filmeket megvásárolni, amit többször kívánok megnézni, illetve árcímkétől függetlenül hajlandó vagyok megvásárolni.
Amennyiben nem történik nagy értékben vásárlás, így többnyire mindig marad pár ezer forintom, amit megtartok magamnak, s útnak indulok hátha találok magamnak valamit. Többször futottam bele az E.T. – A földönkívüli Blu-ray kiadványába, de mivel digibook kiszerelésben volt, ezért nem voltam hajlandó azt a felárat kifizetni, mint a hagyományos kiadásért. Azonban tegnapi napon belefutottam a sima műanyagtokos kiszerelésbe, s mivel az ára sem volt horrorisztikus, s így a kosaramba landolt. Egyelőre még odáig nem jutottam, hogy ténylegesen megnézzem, de belenézegetve elégedett vagyok a vásárlással.

Raising Hope: 3.évad

Amikor bejelentésre került a Raising Hope én epekedve vártam. Nem igazán csalódtam benne, s egy viszonylag korrekt első évadot tudhatott magáénak. A második évadnál már előfordult, hogy néha nem értettem bizonyos epizódoknál mit is akarnak tulajdonképpen. Idén az amerikai FOX úgy döntött, hogy a sorozat második felét gyorsan ledarálja, így hetente két epizód érkezett belőle. Ugyan igyekeztem lépést tartani vele, de valahogy az utolsó epizódokat megvártam, hogy összegyűljenek. És ugyebár mi az intő példája annak, ha a sorozatod már nem önmaga? Például nem várod hétről hétre az új részeket, illetve valahogy „elfelejted” megnézni az adott epizódot. Az epizódok kettesével való vetítésének köszönhetően pedig már meg is volt a finálé. Elöljáróban annyi, hogy az évadhoz 24 epizód készült, de csak 22 lett ténylegesen levetítve, ami azért érdekes, mert hivatalosan is berendelték a következő évadot. Ami azért érdekes az én szempontomból, hogy kérdéses ott leszek-e az évadkezdésnél.

Teljes bejegyzés

Visszaköszön a múlt – A nap képe!

Nem tudom ki volt a szerző, de hatalmas nagy pacsi érte, mert zseniálisra sikerült. Gyönyörűen mutatja be, hogy honnan indult a sorozat, s hová is fejlődött.
Az új epizód kapcsán rengeteg dolog látott napvilágot, s rengeteget olvastam a régi részekről is. Főleg múltidéző dolgokat, s rettenetesen megjött a kedvem a régi részekhez. Korábban is fontolóra vettem, hogy talán ismét neki kellene ülni, de hanyagoltam őket. Ennek oka leginkább az volt, hogy az első epizód nem volt futtatható. Most azonban megtaláltam a megoldást az elindításához, s annak kiegészítő epizódjához. Ebből a szempontból pedig úgy döntöttem ismét előveszem a szériát, s a legelejétől elkezdem őket. Az új epizódok könnyebben végigvihetők, hisz hiányoznak belőlük a vért izzasztó rejtvények, s az alkotók sokszor megmutatják kisebb segítségékkel, hogy tulajdonképpen mit is kell csinálni. Ennek ellenére a régi epizódokban ez egyáltalán nem jellemző, s sokszor az ember azt sem tudja, hogy merre kellene mennie, mert egyszerűen semmi segítsége nincs. Ebből a szempontból egy-egy végigvitt pálya hatalmas kihívásnak bizonyul, s ebből kifolyólag sokkal nagyobb sikerélménye lehet az embernek. A sikert meglovagolva évenkénti epizódok, s kiegészítők kiadásába torkollott, s a későbbi részek már inkább nehézségi szempontból fejlődtek leginkább.

Fentiek ellenére mégis nekiültem az első epizódnak, melynek majdnem a felénél járok. Nem fogok unatkozni egy ideig. S annak ellenére, hogy az új epizódok is tetszenek, valahol mégis igazat adok azoknak, akik a régi részekre szavaznak. Kocka pixelek ide vagy oda a hangulat és a sikerélmény hatalmas.

Metro: Last Light

A Metro 2033 2009 első felében látott napvilágot. Ugyan akkor még nem rendelkeztem PC-s fronton egy izmosabb géppel, de ennek ellenére futottam vele pár kört, s végül feladtam, mert valahogy nem igazán nyerte el a tetszésemet a játék. Idén is úgy alakult, hogy unalomnak köszönhetően ismét nekiültem a játéknak, s végére is értem. Kellemes csalódás volt, bár tény, hogy az elmúlt években változott nem kicsit az ízlésem. Idén májusban érkezik a folytatás Metro: Last Light néven, amivel mindenképp akarok tenni egy próbát. Bízom benne, hogy hozza az elődje minőségi szintjét.

The Walking Dead: 3.évad

Amikor bejelentésre került, hogy érkezik az amerikai AMC csatornára egy zombis-posztapokaliptikus sorozat hatalmasat dobbant a szívem, s vártam a széria indulását, mint a megváltást. Csalódást ugyan nem okozott, s berántott, de az évadzárás botrányos kategóriába esett nálam. Az első évad pusztán hat részből állt, s a nézettség fényében a második évadra már tizenhárom, s a folytatásra már tizenhat epizódszámra duzzadt. Az aktuális etap bevétel szempontjából jól szerepelt, hisz kábeles szériaként nézettsége elérte a kereskedelmi tévéken futó sorozatokét, így mindenképp sikeresnek mondható az évad. Az viszont más kérdés, hogy részemről a minőség már nem volt meg, s meg is fordult a fejemben, hogy talán meghagyom másoknak a szériát. A rengeteg véget ért/abbahagyott sorozat miatt végül kitartottam a széria mellett, habár inkább csak unaloműzőnek használtam.

Teljes bejegyzés

Óda a tavaszhoz

Ismét túl vagyunk egy ünnepen, nevezetesen a húsvéton. Ugyan maga az ünnep nem hozott lázba, de vártam. Ugyanis reménykedtem, hogy az ünnepre végre jó idő lesz, s végre valamilyen szabadidős tevékenységet űzhetek, sajnos reményem hamar szertefoszlott. Tavaly megtervezett szabadságolásnak köszönhetően hosszú hétvégét megkaptam,  de inkább itthon maradtam. Húsvét első napján kisütött némileg a nap, s egyébként is meg akartam ereszteni pár telefont, ezért tettem pár kört az új „vasparipámmal”. S mivel holnap ismét vissza kell zökkennem a munka világába, így kénytelen voltam elugrani a Non-Stop üzletbe, ami szerencsére ünnepnap is nyitva tart. Bár vásárlás közben azért a dolgozok arcáról tökéletesen leolvasható volt, hogy ők ennek nem örülnek annyira, mint én.
Szerencsére több kollégám van azon a területen, ahol én dolgozom, s ebből kifolyólag fix munkanapjaim nincsenek, ami olykor elég megterhelő tud lenni, ellenben nagy pozitívum, hogy a munkanapokat, s a pihenőnapokat, illetve a szabadságot akár havi, akár éves szinten „összegyűjthető”, így csak az elkövetkezendő egy hetet kell kibírnom, hogy ismét több napot tölthessek itthon. Egyelőre az előrejelzések pozitív kicsengése arra ösztönöz, hogy merjek előre tervezni.

Az elmúlt két hét egyébiránt is megviselt, melynek egyik legjelentősebb oka a szélsőséges időjárás volt. Volt elég tavaszias idő, de olykor beköszöntött a tél hatalmas hózáporral, s pár napja égszakadással egybekötött hatalmas esőzésekkel tudatta velünk a természet, hogy bizony a környezetszennyezés előbb-utóbb beint nekünk. A március elején megjelent Tomb Raider remekül lekötötte a figyelmemet olyannyira, hogy harmadjára is nekiálltam. Bár utóbbi nekifutásom leginkább csak azért volt, mert szerettem volna a legmagasabb százalékkal végigvinni, de végül 78%-os végigjátszással kellett megelégednem, habár utólagos gyűjtögetéssel lazán feltornáztam 82%-ra, de rá kellett jönnöm, hogy nekem nem igazán asztalom az ilyen keresgetős megoldások. Így ezt hanyagoltam erősen. Sajnos a Resident Evil 6 is hatalmas csalódásként éltem meg, így jelen pillanatban vizuális szórakozás tekintetében csak a filmek, s a sorozatok vannak.
Utóbbiaknál igyekeztem mindenféle maradásomat pótolni az elmúlt egy hétben, s az utóbbi három napban csúcsosodott ki. Rengeteg széria befejeződött, s vagy abbahagytam, így az általam nézett szériák száma erőteljesen megcsappant. Minden bizonnyal, ha nem ültem volna neki ismét a Jóbarátoknak (szigorúan HD minőségben), akkor feltehetően nem lenne mit nézni. Olyannyira kevés lett az általam követett sorozatok száma, hogy a korábban általam elkaszált Supernatural-t is visszavettem a nézendők közé. Mindenesetre bízom benne, hogy a jelenlegi szériák összekapják magukat, illetve jövőre remek újak mutatkoznak be, mert az aktuális szezon valami botrányosan muzsikált.

Tavalyhoz eltérően idén már sokkal jobban tervezem a nyarat, illetve körültekintőbben igyekszem kezelni az anyagiakat is, lévén nemrég ismét szükségessé vált a PC-m fejlesztése, ami egyelőre vegyes szájízt hagyott maga után. Nemrégiben sikerült lecserélnem egy minőségibb tápegységre a régebbit. A következő hónapban egy SSD, s utána pedig memóriabővítés van kilátásban. VGA újítást terén sok lehetőséget fontolóra vettem, de mivel a „sz@rt nem veszek, ha már megdolgozok érte” elvet vallom, így a pozitív tapasztalatok miatt továbbra is maradok az Nvidia oldalon, s számításba egy GTX 670 illetve 680 jött. Mivel mindkét széria bőven százezres kategória, ezért a vásárlást év végére hagyom. Leginkább azért, mert az elkövetkezendő két hónapban további alkatrészek kerülnek megvásárlásra, s a fűtési szezon végeztével ismét elkezdem a fogorvosi kezeléseket. S természetesen igényt tartok a szabadtéri programokra is, ami alatt leginkább a strandszezont értem, így komolyan fontolóra kellett vennem miképp akarom ezeket megvalósítani anyagi szempontból.
Első körben a havi összeg limitben gondolkoztam, de végül úgy döntöttem, hogy a legjobb megoldás a tudatos pénzköltés, azaz az impulzus vásárlás megszüntetése. Lévén rendelkezem különböző egészségbiztosítási számlával, melyet bónuszként kapok a fizetésem mellé, így a fogorvosi kezelések árát vissza tudom igényelni. S arról sem szabad elfelejtkeznem, hogy még van egy viszonylag jó áron eladható kártya a gépemben, így végül az eredeti összeg felét kell majd összeszednem, ami a fentiek tekintetében nem mondható soknak. Bár addig még sok minden változhat, s egyelőre a rövidtávú terveknél maradok. Tavalyhoz hasonlóan idén is számításba került  Budapest, mint kirándulás. Végül annyiban maradtunk, hogy költségtakarosság szempontjából nem megyünk együtt, hisz az több tízezer lenne. Ugyan a költségekbe beleszállok, s a támogatom a szülők felutazását, de én egy későbbi időpontban utazok fel, egyedül. Egyelőre még kérdéses, hogy melyik pesti ismerősömmel fogom eltölteni azt az egy napot, vagy felet, s egyelőre még nem körvonalazódott teljes egészében mit is akarok csinálni, de igyekszem jobban kivitelezni, mint ahogyan tavaly történt. Addig pedig reménykedem, hogy kijön a jó idő, s végre nem gyalog fogok eljutni a munkahelyemre, hanem biciklivel.