Klaviatúra vs. Controller

Gyermekként a legjobb játék számomra az volt, amikor felmásztam titokban a cseresznyefa tetejére, vagy télen egy kupacba hordott hóba hatalmasat huppanni. Időközben cseperedtem, s új szórakozási lehetőség nyílt meg számomra, amikor meglett a család első PC-je. Elkezdődött egy korszak számomra, s akkor már nagyobb kihívást láttam abban, hogy végigvigyem The Lion King című játékot, mint hogy kint hógolyózzak a többiekkel.
Sorra jelentek meg a nagyszerű címek, melyek legtöbbször azért maradtak ki, mert egyszerűen nem rendelkeztem megfelelő gépigénnyel ahhoz, hogy akár minimális percig játszhassak velük. Így végül beleestünk az ördögi csapdába, melynek neve: PC fejlesztés. Tinédzserként már meghatározó elem volt a vizuális szórakozás ezen formálja, így aztán több hazavágott billentyűzet a példa arra, hogy mennyire aktívan vettem részt ezekben a játékokban. Az internet eléréssel viszont rászabadultam az online tartalmakra is, így tovább bővült a paletta számomra. Már ekkor is megvoltak a kedvenc címeim, így nem is telt el nap, hogy ne olvastam volna róluk, vagy nem jelentem meg volna a témával foglalkozó oldalakon, fórumokon. Elvakult PC-rajongóként természetesen bőszen belefutottam konzol tulajokba, s rendszerint az irányítás kapcsán mindig heves vitába keveredtem. Én lelkesen mindig a billentyűzet & egér kombináció mellett álltam ki még akkor is, amikor sokkal több olyan játék elé ültem le, melynél a kamera 360° szögben volt elforgatható, tehát az egér használata elkerülhetetlen volt. Kényelmi szempontból nekem így tökéletes volt, s hülyének is néztem azt, aki – egyébiránt elég vulgáris szóhasználattal – közölte velem azt, hogy neki milyen kényelmes a fotelből a 107 centis plazmatévén keresztül játszani egy egyszerű kontrollerrel.

Középiskolás éveim alatt a játékok iránti lelkesedésem kicsit alábbhagyott, így nem igazán volt meghatározó szórakozási tevékenység a gép előtti ücsörgés. Minden bizonnyal mindenki ismeri az impulzus vásárlás fogalmát, amikor az ember bemegy egy boltba, áruházba egy vagy két dologért, vagy esetleg egy teljes bevásárlólistával, s a sorok között bóklászva meglát valamit, ami felkelti az érdeklődését, s akaratlanul is a kosarába landol. Az egyik ilyen vásárlás alkalmával egy leárazás keretén belül futottam bele egy rendkívül primitív gamepad-be, s úgy voltam vele teszek egy próbát, hogy milyen. Nem dobtam tőle hátast, mert gyakorlatilag nem nagyon akart működni. Épp akkoriban gyűrtem rendesen a Silent Hill 2-őt, melynek irányítása maga a megtestesült katasztrófa, így számomra hatalmas dolog volt, hogy élvezhetően tudom játszani egy mezei gamed-del.
Mielőtt kezdtem volna az első munkahelyemen, már kisebb cél lebegett a szemem előtt, mely az első fizetés után egy enyhe gépfejlesztésben manifesztálódott. Mivel kisebb összeg maradt még, így végül egy Manta MM819-es gamepad vásárlására fordítottam. A kicsike remekül tette a dolgát, habár az általam játszott játékok 70%-ánál meg se mukkant, de mégis több vált irányíthatóvá billentyűzet nélkül, mint az előzővel. A legnagyobb pozitívumot egyértelműen a Need For Speed szériánál nyertem vele, mert egyszerűen irányíthatatlanok voltak nekem klaviatúrán. A billentyűzet & egér kombinációja végül akkor áldozott le, amikor megvásároltam két évvel ezelőtt az első LCD tévét, melynek funkcióinak és hátlapi csatlakozóinak köszönhetően összeköthetővé vált a számítógéppel. A kényelem tehát adott volt: fotelből, ágyban fekve szórakozni. A fekete leves leginkább a játékoknál jött elő. Egy élmény volt végigjátszani az MM819-el például a Tomb Raider Underworld-öt, ellenben maga volt a borzalom a Crysis széria, mely kizárólag billentyűzetről volt irányítható. Időközben próbáltam orvosolni a problémát, de végül tavaly decemberben hosszas gondolkodás után végül egy PC-hez is használható vezetékes Xbox 360-as Controller mellett döntöttem.

Kereskedelmi ára 6890 és 14990 között mozog. Ugyebár jelentősen függ attól, hogy az ember hol vásárolja meg, hisz mindegyik üzlet más és más árréssel dolgozik. Kicsit sajnáltam rá az összeget, illetve a kialakítás, s a gombok helyzete is nagyban eltért az általam használt MM819-től, így féltem attól, hogy esetleg kidobok rengeteg pénzt, s kapok egy használhatatlan vackot. Jobban beleugrottam volna, ha mondjuk az ár nem éri el az 5 ropit, így jó pár hónap eltelt, mire rászántam magam. Hiába a sok pozitív vélemény az általam kreált félelem nagyobb volt. Végül a decemberi hónapban rászántam magam és megvásároltam. Ugyan féltem, hogy pénzkidobás lesz, de a pozitív vélemények tömkelegének köszönhetően egyszerűen annyira kíváncsi voltam, hogy egyszerűen muszáj volt megvennem. Hatalmas csalódás volt a készülék. Méghozzá pozitív értelemben.
Az első pozitív dolog számomra egyértelműen az volt, hogy rendkívül kézre áll a kicsike, s sokkal kényelmesebb a játék vele, mint az elődeivel. Ugyan más Controller-t nem igazán próbálgattam, de nálam eddig ez viszi a pálmát. USB-n keresztül csatlakozik a számítógéphez. Az USB rész leválasztható, így Xbox360-hoz is tökéletes. Létezik vezeték nélküli változat is, de nekem nem érte meg a plusz költséget, mert közel 2 m hosszú kábel nekem tökéletes, illetve az elhelyezés szempontjából nekem nem zavaró. Ahogyan megvizsgáltam a vezetéket elég vastag bevonattal rendelkezik, így minden bizonnyal nem kell félnem majd attól, hogy esetleg időközben megtörik, s dobhatom ki a fenébe.

Két nap alatt rengeteg játékot próbáltam ki, hogy vajon hogyan is működik vele. Két kivétellel nem volt különösebb gond vele. A Games For Windows feliratú címeknél kivétel nélkül működött, s jó pár régebbinél is elindult mindenféle állítgatás nélkül. Sőt! Nem egy játék volt, amely érzékelve a kicsikét szépen lecserélte a képernyőn feltűnő billentyűket a Controller gombjainak megfelelő képekre. Ergonómiai elrendezésétől féltem a legjobban, de használat közben rájöttem, hogy mennyivel könnyebb, ésszerűbb elrendezés ez, mint ahogyan kezdetben gondoltam.
Az ugrálós kalandjátékoknál kivétel nélkül a legjobb megoldás rövidtávon kényelem szempontjából. De mivel nem csak ilyen címekkel játszok, így kérdés volt, hogy vajon a többinél mennyire fog működni. Sokak állítása szerint egy FPS kizárólag billentyűzetről irányítható tökéletesen. Én is így voltam, de mivel a kíváncsiság hajtott, így jó pár címet kipróbáltam. A sokak által agyondicsért – de nálam csak egy végigjátszást megért – Crysis 2 feléig így jutottam el, s véleményem szerint jobban tudtam érvényesülni a játékban, mint az első végigjátszáskor. Elején persze nehéz volt, de kis idő kellett ahhoz, hogy kezemre álljon, s önfeledten tudjak játszani. Hasonló módon jártam a Crysis és a Crysis Warhead esetében is. A korábbi gamepad-demmel próbáltam jó pár játékot játszani, amelyek ugyan fel is ismerték, de valahogy nem voltak az igaziak irányítás terén. Az Xbox360 Controller ezzel szemben tökéletes volt, így meg se kottyant még egyszer végigvinni például a Star Wars : The Force Unleashed II-őt. De jó példa a Prince Of Persia: The Forgotten Sands, mely egyszerűen maga volt az élvezet számomra, főleg a játék végéhez közeledve, amikor sokszor a reakció idő döntött arról, hogy vajon továbbjutok-e vagy sem. Egyetlen negatívum ért az I Am Alive kapcsán, ami egyáltalán nem akart reagálni a csatlakoztatott eszközre. Utánaolvasva ez gyakori hiba az Ubisoft termékeinél, de leleményes rajongók ezt megoldották, így némi utólagos fájloknak köszönhetően vele is tökéletesen működött.

Rendkívül rákaptam az ízére így a játékoknak, így kín volt számomra nekiülni a korábbi kedvencek elé, melyek nem igazán akartak billentyűzeten kívül másra reagálni. Nem hagyott a tudat, hogy őket is irányíthatóvá tegyem, így hamar rátaláltam a Pinnacle Game Profile nevű oldalra. Nem volt más dolgom, mint letölteni a szoftvert, majd pedig előkeresni a címek közül azt, amivel szeretnék játszani. Elég meglepő dolog volt, amikor például a Tomb Raider II-t lazán lehetett játszani így, vagy akár mondhatnám a Doom első részét, de akár egy The Sims 3 is irányíthatóvá vált…
Részemről a kontrolleres irányítás lett a győztes annak ellenére, hogy a PC-s tábort erősítem. Aki viszont minőségi terméket szeretne vásárolni, annak tökéletes ajánlás a fenti Xbox360-as Contoller vezetékes, s vezeték nélküli kivitelben.

Fringe: 5.évad

Újabb sorozat került le végleg a képernyőről. Ugyan a Fringe-hez is elért tavaly a kaszás, de az anyacsatorna volt oly kegyes, hogy berendelt egy utolsó évadot, mely bőven elegendő volt ahhoz, hogy le tudják zárni az öt évvel ezelőtt indult szériát. Bevallom őszintén annak idején nem nagyon fogott meg a sorozat, s csak unaloműzőnek “használtam”, hisz iskolás időszak alatt több időm volt sorozatokra, mint most. Az első évad után szintén unottan ültem neki a folytatásnak, amely annyira felpörgött, s olyan szinten fejlődött minőségben, hogy tövig rágtam a körmöm a folytatásért, ami szintén remekül muzsikált.
Azonban a tavalyi évad kritikán alulira sikeredett, s csak azért nem hagytam abba a nézését, mert tudtam, hogy idén befejeződik. Szerencsére a készítők a megszokott 22 epizód helyett csak 13-at kaptad az utolsó etapra, de véleményem szerint ez jó döntés volt, mert egyébként is nyögvenyelősre sikerült sorozatzárón vagyok túl. És igen, nem fog hiányozni.

Continue reading

Rise Of The Planet Of The Apes Blu-ray

További címmel bővült a Blu-ray gyűjteményem. Bevallom nem gondoltam volna, hogy ennyire rákapok az ízére. A film bejött, s hirtelen ötlet volt a megvétel BD adathordozón. Nem baj, szeretjük a vaterát, hisz jutányos áron jutottam hozzá ismét egy kitűnő állapotban lévő lemezhez. Nice!

Az extrák mennyisége kielégítő. Mivel nemrég láttam, így nem estem neki rögtön a filmnek, inkább az extra tartalmak vizsgáltam meg közelebbről. Rendkívül igényes kiadvány ebből a szempontból. És ugyebár az sem elhanyagolható, hogy magyar feliratot is kaptak!

The Big Bang Theory: 5.évad

Talán a második, vagy a harmadik évadában járt a sorozat, amikor már annyira tele volt a hócipőm, hogy mindenfelé róla olvasok, hogy bepróbáltam. Nos, végül az egész abban kerekedett ki, hogy öt évadig töretlen volt a lelkesedésem szinte. Az utolsó évadnál már erősen rezgett a léc, s végül úgy döntöttem ennyi volt részemről a sorozat.
A híreket folyamatosan nyomon követtem, így a növekvő nézettséget is, illetve  jó pár pozitív hatodik évados kritikát, véleményt is. Végül pedig úgy döntöttem figyelembe véve az előző zseniális évadokat végül visszatérek a sorozathoz. Végül pedig ott folytattam, ahol tavaly abbahagytam.

Continue reading

Blu-ray: Kontroll

Ebben a hónapban nem terveztem semmit vásárolni azokon kívül, amit muszáj, ellenben mégis becsúszott két BD lemez. Az egyik úton van, a másikat pedig ma szereztem be. Igen, a Kontroll.

Magát a filmet még nem láttam. Nem is szoktam megvenni semmit látatlanba, de egyrészről nagyon sok ajánlást kaptam, hogy ezt nyugodton megvehetem. Megvettem, mert annak ellenére, hogy Blu-ray lemezről van szó (belenézve azonban a kiadvány képminősége…. nem túl acélos) csak 990 (!!!!) forintos áron volt elérhető.
Na majd estére…

Paranormal Activity 3

Paranormal Activity-vel először valamikor 2009 környékén találkoztam először. A megítélése már akkor is erősen vegyesek voltak. Nem a megvalósítással volt elsősorban a probléma, hanem a félelemfaktorral, ugyanis nem mindenkinél működött úgy, ahogyan az alkotók várták. Ennek ellenére rendkívül jó volt a fogadtatása, hisz alig 15 ezer dollárból forgatott első rész közel 193 millió dolláros bevételt hozott a stúdiónak. Így nem volt kérdéses, hogy érkezik a következő epizód is. A nézők szempontjából a szórakozás, addig a gyártó szempontjából pedig a bevétel a lényeg. Így nem véletlen, hogy az első rész bemutatása óta évenként megajándékoznak minket egy újabb résszel. S minden bizonnyal ez addig így fog menni, amíg a film bevételt termel.
Az első részt imádtam, s epekedve vártam a folytatást. A folytatásnál nálam már kevésbé működött ugyan, de ennek ellenére is tetszett. Itt elvesztettem a franchise-zal kapcsolatos információáradatot, így gyakorlatilag a harmadik és negyedik rész teljesen elkerülte a figyelmem. Sőt! A 2011-es részen sokan gondolkoztam, hogy láttam-e. Időközben már a negyedik epizód premierje is megvolt tavaly ősszel. Bízom benne, hogy azzal kicsit képben leszek, ha addig nem felejtődik el természetesen.

És hogyan is állok hozzá az alapkoncepcióhoz, s ahhoz a témakörhöz, melyhez szorosan kapcsolódik? Tény, hogy nem nagyon foglalkozok ilyesmikkel. Azonban gyermekkorom egyik meghatározó sorozat a sokak által ismert, s köztévén elég sokáig futó X-akták volt, mely kötelező program volt hétfőként. Gyerek fejjel már a sorozat intrójától traktornyom keletkezett az alsónadrágomon. Olyannyira negatív élmény volt számomra, hogy még felnőtt fejjel sem merek hasonló alkotásokat megnézni. Így ebből a szempontból nálam a Paranormal Activity tökéletes találat, ugyanis kizárólag nappal mertem megnézni.
Continue reading

Rise Of The Planet Of The Apes (A majmok bolygója: Lázadás)

Még kristálytisztán emlékszem azokra az időkre, amikor még – számomra legalábbis – élvezhető műsorokkal volt tele a szabadon fogható csatornák programja. A lakosság többségéhez hasonlóan az 1997-ben induló kereskedelmi csatornákra mi is rácuppantunk erőteljesen. Kezdetben még nézhető tartalommal bíró adók közül az RTL Klub volt az, amely szombat (vagy vasárnap?) délutáni tévézésnek a Majmok bolygója öt epizódját választotta több héten keresztül. Mivel a család többi tagja ezt szerette volna nyomon követni, s videokazettán, reklámmentesen megörökíteni az utókornak, így számomra felért egy halálos csapással, hogy a konkurens csatornán futó Flipper névre hallgató delfin kalandjait nélkülöznöm kell (…és most itt tessék nem röhögni!). Már akkor sem tetszett a kötelező program, s későbbi években, ha szembefutottam a szériával szó szerint a hideg futkosott rajtam. Felnőve sem sikerült megszeretnem – az egyébként sokak által istenített – sorozatot, habár több kulcsjelenete maradt meg a fejemben vegyesen mindegyik részből.
A klasszikus sorozathoz fűződő undorom ellenére unaloműzőnek megnéztem a 2001-es változatot, mert bíztam abban, hogy talán egy újabb film sokkal nagyobb hatással lesz rám, s sokkal jobban tudok majd rajta szórakozni. Nem teljesen így lett, mert ugyan végignéztem, de már a film felénél kikapcsoltam volna az egészet. Annak ellenére, hogy nagy filmbolond vagyok mostanság hadilábon állok velük, mert a friss alkotásokkal kapcsolatban vagy nagyon kicsit, vagy egyáltalán nem vagyok képben. Ebből fakadóan számomra meglepetés volt, amikor értesültem a film digitális adathordozón való megjelenéséről. A kiadvány pozitív összképet mutatott magáról, így azonnal előkerestem egy előzetest, mely teljesen megfogott. Úgy voltam vele, hogy ha a film nem is lesz jó, de legalább a látvány miatt megéri megnézni, de természetesen kizárólag HD minőségben. Utóbbi hozta azt a minőséget, amit elvártam, s a film pedig egy hatalmas pozitív csalódás volt részemről. Magát a filmet tavaly láttam először – bár rejtély, miért nem született erről írás a blogon -, de újranézve a filmet véleményem nem változott, s több olyan dolgot is felfedeztem, ami felett elsiklottam az első megtekintéskor. És persze az sem elhanyagolható részemről, hogy az újranézési faktor nálam igencsak erős, így gyors döntés eredményeképp meg is tettem az első lépéseket, hogy a film a polcomon lehessen Blu-ray formátumban. Az alaptémából hét film készült tehát, melyből egy lett telitalálat nálam. Jó irány…

Continue reading

The Hunger Games (Az éhezők viadala)

Nagyon sokan ajánlották a filmet. Az előzetes után is kétségeim támadtak, hogy vajon ezt meg akarom-e nézni. Bevallom, hogy a majd két órás játékidő volt az, ami igazából rémített, mert mostanság eléggé hadilábon állok a szabadidővel, így nem szerettem volna egy olyan filmre pocsékolni, amelynek az előzetese se fogott meg annyira, hogy én nekiüljek.
Miután lassan az összes megtekintetlen sorozatepizódot megnéztem a karácsonyi dőzsölés közepette, s egész nap játszani se lehet, továbbá a röpködő mínuszok is arra kényszerítenek elsősorban, hogy a négy fal közt töltsem a fennmaradó időmet, így végül unalmamban a merevlemezemen landolt a film HD változata, s a mai napon úgy döntöttem, hogy megnézem. Bevallom őszintén igyekeztem semmiféle elvárást nem támasztani felé, mert mostanság nagyon sok minden pont emiatt vérzett el nálam. S ebből fakadóan talán, de sikerült jól éreznem magam a majd két óra alatt. Nem mondom, hogy rendkívül jó filmet láttam, de legalább úgy keltem fel az ágyból, hogy nem bántam meg a ráfordított időt. És mivel mostanában egyre kevesebb azon új filmek száma, mely felkelti a figyelmemet, vagy megtekintés után tetszési index pozitív irányba billen igencsak kevesen vannak.

Continue reading