Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy – főleg anyagilag – előre terveztem. Ugyanis szokás szerint ismételten nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztem volna. És már ismét sikerült megint eljutnom oda, hogy sikerült többet költenem, mint terveztem, így várhatom a következő fizetést ismét. Noha tisztában vagyok vele, hogy egy picivel az átlag felett keresek, s további költségeket figyelembe véve még így is bőven jól tudok gazdálkodni a pénzemből, de valahogy még mindig zavar, hogy hónap végére már igencsak megfontoltan kell költenem. Feltéve ugye, ha van miből.
Az éves kivehető szabadnapok száma egyébként is alacsony, főleg az én koromhoz képest. Az emberek többsége igyekszik a szabadságot tömbösítve, s többnyire nyáron, vagy nyár végén kivenni. Velük ellentétben én nem ragaszkodtam a tömbösített szabadsághoz. Ellenben elég régóta tervezgettem a budapesti utat, s ahogyan közeledett a nyár úgy vált egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy mikor kívánok menni, s hogyan is akarom kivitelezni az egész felutazást. Végül úgy döntöttem, hogy a július tökéletes hónap lesz arra, hogy felutazzunk. Kérdés persze az volt, hogy pontosan mikor is. Abban egészen biztos voltam, hogy anyagiak és a szabadnapok is megfelelőek lesznek ahhoz, hogy megléphessem a „kis kirándulást”. Természetesen abban egészen biztos voltam, hogy fizetés után rögtön szeretnék menni. Viszont időközben rájöttem, hogy nem árt, ha az utazás előtt, s után van egy-egy szabadnap, amit pihenésre tudok fordítani. Így amikor lehetőségem volt változtatni a szabadságtervezőben, így azonnal megléptem. A többi kollégával ellentétben viszont úgy döntöttem, hogy bőven elegendő lesz nekem 4-5 nap itthon, melyből ugye természetesen egy napot Budapesten töltenénk. Ez tökéletesnek is bizonyult tervként. Gyakorlatban pedig lassan harmadik hete vagyok itthon.
A szabadságom kezdetét mindenképp fizetés előtt egy nappal akartam kezdeni. Feltehetően az új jogszabályoknak köszönhetően egy nappal előbb sikerült megérkeznie a bankszámlámra a fizetésemnek, aminek nagyon örültem. Így az aznapra betervezett lustálkodásból nem sok minden lett, ugyanis azonnal indultam, hogy a szükséges dolgokat megvásároljam. Természetesen áldozni kellett a rajongás oltárán is, így amikor megláttam akciós áron a Jégkorszakot Blu-ray lemezen, illetve az Alien vs. Predator (2010) igencsak kecsegtető áron muszáj volt beleraknom a kosaramba. Noha nem mondhatom, hogy nem volt tudatos vásárlás, hisz mi másért mentem volna egy műszaki áruházba, ha nem vásárlási céllal. Bár már múlt hónapban kiszemeltem az Alien vs. Predator (2010)-t, így bónuszként gyarapítottam a Blu-ray gyűjteményemet. Annak viszont külön örülök, hogy effajta akciókra gyönyörűen rá tudtam szaladni, ugyanis ahogy nézegettem máshol igencsak súlyos ezresekbe került volna a két kiadás. Leginkább a játéknak örültem legjobban, ugyanis két évvel ezelőtt nagyon megtetszett, s eléggé kókány minőségben volt meg. Arról nem is beszélve, hogy sikerült kipróbálnom a multiplayer módját, így végre megvolt az első online multiplayer élményem is.
Ugyan bőven megvalósítható lett volna, ha a pesti kiruccanást egy nappal előrébb hozzuk, de inkább maradtak az eredeti tervek másnapra. Habár utóbbival jobban jártam volna, ugyanis az időjárási előrejelzések igencsak kedvezőtlenek voltak, s végül abban egyeztünk meg idehaza, hogy másnap felkelünk az induláshoz szükséges időben, s amennyiben nem fog esni mehetünk. Így nem kis idegeskedés előzte meg a felutazást. Szerencsére a korán kelés könnyen ment, s mivel tiszta volt az ég, így nem volt kérdés, hogy a pesti út nem marad el. Bevallom nem igazán repkedtem a fellegekben, hiszen az azt megelőző két napban nem sokat aludtam, s igencsak fáradt voltam. De ennek ellenére a vonaton sikerült magamhoz térnem, s szerencsére nem jártam úgy, mint három éve, amikor a fáradtság rányomta a bélyegét az akkori fórumtalálkozóra. Most szerencsére bőven szét tudtunk nézni, s valóban jól éreztem magam. Egyetlen nagy negatívum volt, hogy költségileg nem sikerült úgy gazdálkodnom, ahogy terveztem, ugyanis minden eléggé drága volt ahhoz képest, hogy itt mi minden mennyibe kerül. És igen sikerült jól éreznem magam ennek ellenére, s persze a fényképezőgép sem pihent:
Természetesen muszáj volt pár képet ellőni mielőtt még bementünk volna az állatkertbe. Ugyan tervemben volt eme építményre felmászni, de közelebbről megnézve végül kiderült, hogy ez igencsak teljesíthetetlen feladat lenne számomra, s nem biztos, hogy sérülés nélkül megúsztam volna, ha csak egy próbát is tettem volna.
Mielőtt még eljutottunk volna az állatkertig persze nem egy-két állattal találkoztunk. Errefelé ehhez hasonló madárral nem találkoztam, így mindenképp szerettem volna megörökíteni, ha már ennyire szelíd volt. Igaz, a simogatás sajnos nem fért bele az időbe.
Maga az állatkert nem sokat változott azóta, mióta ott jártam. Vagy legalábbis nem sok mindenre emlékszem, ami változott volna. A fényképezőgép nem pihent szinte egy percre sem, s elválaszthatatlanok voltunk egészen addig, míg el nem hagytuk az állatkertet. Igyekeztem minél jobb képet készíteni, de persze sokszor ütköztem bele olyanokba, mint ami fent is látható: nem tudtam elég közel kerülni az állatokhoz, így kénytelen voltam őket ketrecen kívül nem túlságosan előnyös formában megörökíteni.
Mint ahogyan a fenti képek is bizonyítják szerencsére bőven akadtak olyan helyszínek ahol tényleg elég jól sikerült képeket tudtam készíteni. A tíz évvel ezelőtti osztálykirándulás alkalmával nem sikerült bejárni az egész területet, így amikor nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlévő tag leszek az egyik fórumtalálkozón, melynek helyszíne az állatkert lesz iszonyatosan örültem, de sajnos akkor sem sikerült mindent megnézni. Ennek ellenére a mostani látogatásunknál szerencsére mindenre jutott idő. Ugyan délután öt óra tájékában terveztünk eljönni, de végül ebből háromnegyed négy lett, ugyanis addigra már szinte mindent megnéztünk. Ekkor viszont további ötletem támadt, miszerint más rég nem látott ismerősével beszélget a vonat indulásáig, addig én tiszteletemet teszem az Aréna plázában.
Ugyan korábban már voltam ott, de úgy döntöttem, hogy ideje még jobban szétnézni. Azonnal a Saturn felé vettem az irányt, azzal a nem titkolt céllal, hogy hátha találok valami jó kis leárazott terméket. Ugyan azzal tisztában voltam, hogy bőven túlléptem az utazásra szánt összeget, de hát valami szuvenírt csak kellett már hazahozni. A sorok között baktatva igazából idehaza is leértékelt Blu-Ray film vagy épp általam igencsak kedvelt játékot kerestem. Végül szomorúan vettem tudomásul, hogy talán jobb lett volna, ha be sem térek. Ez a gondolat már igazán erős lett bennem, amikor elértem a sorozatos részhez. Jó pár évvel ezelőtt a MediaMarkt-ban nézelődtem, amikor ráakadtam az Alias első évadára potom 1990 forintért. Ha hozzátesszük, hogy ez egy hat lemezes kiadvány, amit mindenhol 6990 és 7990 forintért árulnak, így azonnal lecsaptam rá. Akkori tanulói státuszomból kiindulva a költségvetés csak ennyit engedett. Lévén megvettem tavaly az új tévét, így inkább a Blu-ray világ felé fordultam, így eszem ágában sem volt a továbbiakban DVD-t vásárolni. Azonban az áruházban sikeresen belefutottam az Alias további két évadába. A második 1990 forint, míg a harmadik évad 2490 forint volt. Így elkezdtem tanakodni, hogy vajon megéri-e megvenni a két kiadványt. Ugyanis a tévém felbontása miatt a DVD-k képe rendre életlen, ocsmány, már-már egy szinten van egy agyonmásolt VHS-sel, s ebből kiindulva nem biztos, hogy újra megnézném a sorozatot. Ellenben viszont ott lebegett a szemem előtt az aktuális ár, s a kettő együtt nem kerülne annyiba, mint egy évad más boltokban. Így végül döntöttem. Megvettem:
A kiadványokkal kapcsolatban kettősség alakult ki bennem. Rajongói szempontból iszonyú jó döntés volt a két évad megvétele, hisz a kettő együtt majdnem feleannyiba került, mint egy évad online, s offline boltokban. Viszont, ha az ésszerűséget veszem alapul, akkor viszont rossz döntés volt, ugyanis egy Full HD tévén egy DVD – alacsony felbontásából fakadóan – többnyire úgy néz ki, mint egy agyonmásolt VHS. Habár igyekeztem az egészet úgy felfogni, mint egy jól választott szuvenírt. Mert ugyebár hozhattam volna valamiféle plüssállatot nyolc ropiért is….
Szokták mondani, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor óvatosnak kell lenni. Nos, számomra hatalmas volt az öröm, amikor június végén megtudtam, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek plusz pénz fogja ütni majd a markát. Így már azonnal kezdtem számolgatni, hogy milyen szépen is fog mutatni a bankszámlám augusztusban. Persze ahogy ilyenkor szokás azonnal elkezdtem tervezgetni, hogy mire is futná következő hónapban. Olyannyira felélénkültem, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán következő hónapban is bele tudnék szuszakolni egy pesti utat a költségvetésbe, ha már plusz pénz áll a házhoz. Azonban ahelyett, hogy kiélveztem volna a szabadságom utolsó cseppjeit is, helyette bepillantást nyerhettem milyen az, amikor az embert baleset éri, s megízleli a kórház vendégszeretetét. Így a 4-5 napos szabadság helyett lassan már harmadik hete döglődök itthon. Úgy voltam vele, hogy marad még egy kis pénzem az bőven elég lesz a fogorvosi kezelésre. Persze pont ilyenkor kellett szembefutnom a Tomb Raider gyűjteményem két hiányzó darabjával, amire muszáj volt további anyagiakat áldoznom. Így jelen pillanatban ott tartok, ahol a part szakad. Három hetes itthon lét már igazán kezd az agyamra menni, ugyanis nem tudok magammal mit kezdeni. S valahogy nincs is kedvem semmihez sem. Így bízom benne, hogy mihamarabb felépülök, s visszamehetek a munka világába.
Az első pókember film valamikor 2002 tájékán látott napvilágot. Nekem annak idején nagyon tetszett. Az akkori film még további két folytatást is kapott. A képregényeket nem olvastam, s csak egyszer vettem meg egy példányt, de mivel a családi költségvetés nem tette lehetővé, hogy ennek a szenvedélyemnek hódolhassak, így az az egy kiadvány is gyorsan az enyészeté vált.
Két évvel ezelőtt igen korrekt alkotásnak tartottam a 
Soha nem voltak kedvencem az olyan tinivígjátékok, amelyeknek a középpontjában a szex állt. Nem azért, mert prűd lennék, hanem egyszerűen azért, mert valami iszonyatosan pocsék alkotásokat láttam a kategórián belül olyannyira, hogy nézésük közben még azt is megbántam, hogy megszülettem. Az esetek többségében az volt a probléma, hogy a lényeg az volt minél több fedetlen mell legyen látható, valamint minél több olyan szexjelenet, ami éppen belefér a 12-es vagy épp a 16-os korhatárba, hogy többet kaszálhasson a film. Természetesen ezeknek a filmeknek a többsége kizárólag DVD-n debütált először, s el is kerülték a mozikat.