Platform: PC
Az eredeti sorozat még valamikor a 2D-s korszakban indult hódító útjára, de az igazság az, hogy igazából csak a 2003-as Sands Of Time és az azutáni epizódokról van értelme beszélni. Legalábbis részemről mindenképp.
A 2003-as epizód nekem nagy kedvencem lett, habár eddig kétszer vittem végig, szóval nem érzem olyan erősnek, mint például egy Tomb Raider-t, melynek sokadszorra is hajlandó vagyok nekifeküdni. Ennek ellenére elismerem, hogy az Ubisoft bizony bizonyított a 2003-as trilógia első epizódjával. Így hát egy évvel később érkezett a Warrior Within, ami személy szerint nekem nem jött be annyira, azonban a The Two Thrones volt az, ami valóban megszeretette velem a Prince Of Persia szériát. Teljesen elvakult rajongó sem lettem, hisz az eltelt évek alatt talán, ha kétszer végig vittem az első és a harmadik epizódot. A második epizód azóta pedig rég a feledés homályába veszett nálam.
Az Ubisoft a harmadik epizód után hosszú szünetre vonult, majd pedig 2008-ban dobta piacra az újragondolt,s nemes egyszerűséggel Prince Of Persia-ra keresztelt – korábban Prodigy alcímet viselő – epizódot, mely tulajdonképpen több sebből is vérzett. Legnagyobb probléma talán ott gyökeredzett, hogy a játék elején szert tettünk különleges segítőtársra, akinek köszönhetően a legrosszabb helyzetben mindig túléltük az adott szituációt. Tömören: a negyedik epizódban képtelenség volt meghalni. Ebből fakadóan nehézségről nem igen beszélhetünk, ráadásul számomra teljesen riasztó, már-már visszataszító volt a grafika, mely tulajdonképpen eléggé képregényes sikeredett. Persze sokaknak tetszett ez a megoldás, de nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, így már a játék elején ért is egy nagy csalódás grafika szempontjából. Ezért nem is éreztem késztetést arra, hogy valóban játszak is vele, habár kipróbálgattam, de a negyedik végigjátszás is abbamaradt félúton, így végül ment a süllyesztőbe.
Mivel nemcsak nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az új rész, így az Ubisoft igencsak elgondolkozott, s úgy döntött, hogy itt az ideje visszatérni az alapokhoz, s onnan végrehajtani a különböző finomításokat, változtatásokat. Az idén mozikba kerülő filmnek köszönhetően a játék kapott némi hátszelet is, hogy új rajongókat tudjon maga köré gyűjteni, azonban régieknek ellenszenvét vívta ki az Ubisoft, aki kizárólag konzol exkluzív játékot készített, azonban a rajongók hada meggyőzte a kiadót, hogy valamivel több, mint egy hónappal később megjelentesse a The Forgotten Sands-ot – ami egyébként az első és a második rész közé tehető történetileg – PC-kre is.
Történet most is van, habár az előző epizódokkal ellentétben itt már nem annyira meglepő, pörgős, hanem inkább kiszámítható. Hősünk hazatér, azonban ismét csata fogadja. Segíteni próbál bátyjának Malik-nak, akinek fontos a győzelem, ezért az ellenség hadára engedi egy túlvilági sereget. Azonban ez nem a legjobb ötletnek bizonyul, hisz a sereg elfoglal mindent, továbbá homok szoborrá változtat szinte mindenkit. Ha ez még nem lenne elég, akkor a legyőzésükhöz szükségünk van egy bizonyos pecsét másik felére – melynek egyik felét ugye mi birtokoljuk -, de annak megszerzése elég körülményes, hisz maga a bátyjánk birtokolja azt. Ami ugyan nem lenne probléma, ha rokonunk éppenséggel nem lenne fertőződne és borulna el elméje a legyőzött ellenfelek kapcsán.
Valószínűleg kevés olyan ember van, aki ne hallott volna Ridley Scott 1979-es filmjéről, amely viszonylag elég jól ötvözi a sci-fi és a horror elemeit, melynek köszönhetően további három közvetlen folytatás készült el.
Nem, még mindig nem a hasonló című szigetes túlélőshow-ról van szó, hanem az angol BBC csatorna posztapokaliptikus sorozatának második évadáról, amely sajnos az utolsó is lett.
Platform: PC
Bizonyos sorozatokat képtelen vagyok egész évadon át nézni, így általában egy-két epizód után szüneteltetem őket, majd pedig előveszem az évad végén, s többnyire dupla, tripla epizódokat előkapva nézem végig az egész évadot többnyire egy, vagy két nap alatt.