Lost: 6.évad

Véget ért a 121. epizóddal az elmúlt évek egyik legsikeresebb kultikus státuszba emelkedő sorozata, a Lost.
Mai napig emlékszem, amikor az RTL Klub idehaza bemutatta a szériát, s bizony belé estem, mint a vak ló a gödörbe. Emlékszem, hogy mennyire epekedve vártam a péntek estéket, mennyi epizódvégi cliffhanger volt, amin tátva maradt a szám. Mennyit is gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet a sorozat megoldása, mik lehetnek a válaszok a folyamatosan felmerülő kérdésekre.

Sajnos, ahogyan legtöbbször lenni szokott egy hosszú idő óta futó sorozatnál, hogy bizony egy bizonyos ponton a néző úgy érzi, hogy elromlik kedvenc sorozata.
Nos, nálam a negyedik évadnál kezdődött ez az érzés. Noha a sorozat ismételt megtekintése elfogadtatta a szóban forgó évadot, azonban másodszori megtekintésre is megmaradt a szájhúzás, amit az ötödik évad váltott ki. Ennek ellenére bíztam benne, hogy az utolsó, hatodik évad majd mindenre választ ad, kijavítja a csorbát. Hisz öt évad épp elegendő volt arra, hogy nagyon sok kérdés merüljön fel a nézőkben, rajongókban, amit illik megválaszolni.

Azért hozzátenném, hogy az első évadok számomra még mindig zseniálisak, már-már halhatatlan státuszba emelkedtek számomra. Akárhogyan is zárult a sorozat, nálam mindenképp benne lesz a top sorozatok közül még úgy is, hogy jó magamnak nem tetszett a széria lezárása. Mert ez minden volt, csak az nem, amit vártam. És egy ilyen nagy múltú sikeres sorozatnál olyan dolgokat meglépni, mint amit elénk tettek az elmúlt két évadban nem csak szimplán parasztvakítás, hanem egyben jó nagy pofán rúgás. Legalábbis számomra mindenképp.
A probléma megint csak ott van, hogy olyan évadot – s vele együtt befejezést – kaptunk, ami az alkotók ígéreteihez mérten egyáltalán nem méltó a sorozathoz. Elnézve az első évadokban rejlő hatalmas potenciát azt kell mondanom, hogy talán az egyik legnagyobb parasztvakításnak lehettünk tanúi, amit a sorozat világában meg mertek lépni. Mert akárhogyan nézem a dolgokat, akárhogyan olvasgatom más véleményét egyre inkább erősödik bennem ez az érzés.

Continue reading

Upfronts: Ezt nézzük jövőre!

Véget ért a május 16 és 20 között megrendezésre kerülő TV-s Upfronts, melynél az öt legnagyobb amerikai csatorna jelentette be a következő évre műsorrendjét. Ezek közül kiemelkedő fontossággal bír a sorozatok jövője, hisz itt jelentik be, mely sorozatok térnek vissza, vagy érnek véget (azaz kapnak kaszát), illetve mely új sorozatokat rendeltek be a TV társaságok.
Jó magam is a netről szerzem be a mindennapi “betevőmet”, hisz nem várok a hazai bemutatásra. Az idei már fontosabb Upfronts volt, habár csak egy-két szériáért aggódtam. Nos, sorrendben lássuk hogyan is alakul a jövő év.

Talán az idei év egyik legtöbb sorozatát rendelte be az NBC. Hisz a The Jay Leno Show lelövésével nagyon sok hely szabadult fel.
Az újoncok közül tutira bepróbálós a The Cape, ami gyakorlatilag a Heroes utódjának számít. Ugyan felemás évaddal búcsúzott, de azért elnéztem volna még a Heroes-t, ami bizony megkapta a kaszát, sajnos. Egyelőre pletykálnak bizonyos két órás filmet, mint lezárás. Jó volna, ha megvalósulni. S ami még fontos, hogy folytatódik 13 epizóddal a Chuck is. Hurrá!

Új sorozatok: The Cape, Chase, The Event, Friends With Benefits, Harry’s Law, Law & Order: Los Angeles, Love Bites, Next, Outlaw, Outsourced, Perfect Couples, Undercovers, School Pride
Kasza: Heroes, Mercy, Trauma, Law & Order
Folytatódik: 30 Rock, The Celebrity Apprentice, The Biggest Loser, Chuck, Community, Friday Night Lights, Law & Order: SVU, The Marriage Ref,  Minute To Win It, The Office, Parenthood, Parks and Recreation, Saturday Night Live, Vasárnap esti foci, Who Do You Think You Are


Az egyik csatorna, amit szidok a Terminator: The Sarah Connor Chronicles kaszájáért, de magasztalok az idei Glee-ért, ami nálam lazán az év legjobb sorozata lett (persze jelentős szünetet vezettek be, hogy ******).
Visszatérők közül ott a Glee és a Fringe, habár utóbbit időhiány miatt passzoltam még év elején. Ami viszont igazán megfogott az a Raising Hope, ami sitcom mivoltából adódóan megbukik majd a csatornán. És persze nem elhanyagolható, hogy Steven Spielberg keze alatt érkezik majd a dinoszauruszos-időutazós Terra Nova, amit látatlanba rendelt be a csatorna, s 2011 tavaszán mutatják be. Nos, az utóbbi részemről iszonyatosan várományos.
Ami viszont igazán érdekes, hogy a többször elkaszált Til & Death is örök nyugalomra tér. A rengeteg képernyőről való lekerülés miatt a negyedik évad jelenleg a negyvenedik epizódjánál tart!

Újoncok: Bob’s Burgers, Raising Hope, Lonestar, Ride-along, Running Wilde, Mixed Signals, Terra Nova
Kasza: 24, Brothers, Dollhouse, Out Little Genius, Past Life, Sit Down Shut Up, Sons of Tucson, Til Death, The Wanda Sykes Show
Folytatódik: American Dad, American Idol, Bones, The Cleveland Show, Family Guy, Fringe, Glee, Hell’s Kitchen, House, Human Target, Kitchen Nightmares, Lie To Me, The Simpsons.


Talán a legtöbb szériát épp ettől az anyacsatornától szerzem be. Idén véget ér a Lost, viszont cserébe folytatódik a V, ami sajnálatos módon midseason-re csúszott, ami feltehetően 2011-es visszatérést jelent. Kár. Szintén időhiány miatt került parkolópályára a Cougar Town, ami még évközben megkapta a második évados megrendelést. Mivel nem vagyok hithű rajongója egyik szériának sem, ezért tavalyhoz hasonlóan idén is gyors egymás után teszem magamévá a Grey’s Anatomy-t, s a Private Practice-t, aminek csak az első részét néztem meg év elején. És persze jön a Desperate Housewives újabb évadja is.
Kaszált sorozatok közül egyedül a Better Off Ted érint, de az meg annyira nem jó, hogy sírjak miatta. A berendelt sorozatok közül pedig egyik se érdekel.

Újoncok: Detroit 1-8-7, Better Together, Body of Proof, My Generation, Happy Endings, Mr. Sunshine, No Ordinary Family, Off The Map, The Whole Truth, Secret Millionaire
Kasza: Better Off Ted, The Deep End, Eastwick, FlashForward, The Forgotten, Hank, Happy Town,  Romantically Challenged, Scrubs, Ugly Betty
Véget ér: Lost
Folytatódik: America’s Funniest Home Videos, Brothers & Sisters, Castle, Cougar Town, Dancing With The Stars, Desperate Housewives, Extreme Makeover: Home Edition, Grey’s Anatomy, The Bachelor, The Middle, Modern Family, Private Practice, Supernanny, V (2009)


Az idei év egyik legnagyobb meglepetéséről gondoskodott a CBS csatorna, amely iszonyú sok sorozatot elkaszált, s mellé sokat be is rendelt, majd pedig olyan szinten rendezte át a programstruktúráját, hogy öröm volt nézni. Egyértelmű, hogy a cél a nézettségi versenyben való előrébb jutás, esetleg első helyre való feltornázás. Igazából csak két sorozatot nézek tőlük, s mindkettő rendelkezik egy új évados berendeléssel. Az egyik a The Big Bang Theory a másik pedig a How I Met Your Mother. A berendelt sorozatok közül pedig egy se érdekel.

Újoncok: Hawaii Five-O, Defenders, Blue Bloods, Mike & Molly, $#*! My Dad Says, Cím nélküli Criminal Minds-spinoff
Kasza: Accidentally on Purpose, Cold Case, Gary Unmarried, Live For The Moment, Miami Medical, Ghost Whisperer, The New Adventures of Old Christine, Numb3rs, Three Rivers
Folytatódik: 60 Minutes, The Amazing Race, The Big Bang Theory, Criminal Minds, CSI, CSI: Miami, CSI: NY, The Good Wife, How I Met Your Mother, Medium, The Mentalist, NCIS, NCIS: Los Angeles, Rules of Engagement, Survivor, Two and a Half Men, Undercover Boss


És akkor utolsónak maradt amerikai legkisebb kereskedelmi televíziója a The CW. Tőlük három sorozatot nézek, s örvendetes hír, hogy mindhárom megkapta a következő évadát. Supernatural már év közben megkapta a hatodik évados berendelést, majd követte a The Vampire Diaries (ami jelenleg hétvégére van beütemezve), valamint a Life Unexpected gyenge nézettség ellenére visszatér 13 epizód erejéig. Újoncok közül pedig igazán ígéretesnek a Nikita ígérkezik.

Újoncok: Nikita, Hellcats
Kasza: The Beautiful Life: TBL, Blonde Charity Mafia, Melrose Place
Folytatódik: 90210, America’s Next Top Model, Gossip Girl, Life Unexpected, One Tree Hill, Smallville, Supernatural, The Vampire Diaries

Vizsga után…

Miért? Miért kell minden vizsga után úgy padlóra kerülnöm, hogy utána napokig keresem önmagam???
Nyilván költői kérdés volt, hisz igenis érdekel az, hogy egy adott vizsga, hogy sikerül. Félévkor is lazán padlóra küldtem magam, majd az utolsó hétben halálra tanultam magam, hogy sikerüljön. Jelzem, sikerült. A legjobb eredményt értem el. Örültem neki. Viszont az idei, májusi vizsga sokkal keményebb diónak bizonyult, mint hittem. Első körben volt olyan része, ami eddig nem ment, így azt nagyon be kellett gyakorolni. Köszönhetően az előző hetes megfázásnak, és múlt heti depressziós időszaknak – aminek egy részéért felelős a hirtelen beköszöntött hideg időjárás, s ebből következő itthon üldögélés –  köszönhetően keveset tudtam foglalkozni a tanulással.
Ennek ellenére, amit átnéztem az ment, amiben pedig biztos voltam tudásilag, az nem ment. Meglepő volt számomra, majd ledöbbentem, s igyekeztem a legtöbbet kihozni a dologból. Tudom, vigasztalni kellene, hogy nekem ment a legjobban, de a vizsga 50%-át teljesíteni kell ahhoz, hogy átmenjek belőle. Persze a tanárok mondták, hogy a számviteli részből lesz több is, abból kettőt jól megcsinálunk, megvan a bűvös 50%. A nagy francokat! Idegesen léptem ki a teremből, ugyanis a beígért 4-5 számviteli feladat helyet volt 2-2, s hiába lett hibátlan, így önmagukban 30-35 pontot (30-35%-ot érnek). Remek! És akkor a mellé lévő kérdések olyanok voltak, hogy azt hittem lemegyek hídba. Persze én voltam az okos a többiek közül, szóval valóban csak magamra számíthattam. A lényeg egy: ha bukok, bukik a többi is, ami egy egész osztályt jelent. Tudom, hisz én segítettem nekik – már amennyit tudtam -.

A vizsga miatti idegeskedésnek köszönhetően pár óránál többet nem tudtam aludni egy huzamban, így ennek köszönhetően olyan szépen felborult az alvási ritmusom, hogy érdekes lesz visszaállítani. Éjszaka fent vagyok, napközben alszok, s hiába próbálom visszaállítani a ritmusom, egyszerűen nem megy. És ez idegesít, de nagyon.
Próbálom magam kikapcsolni az itthon töltött időben, s csak jövő héten ülök neki a szóbeli tételeknek. Egyelőre – rossz idő függvényében – marad a PC és a sorozat illetve filmnézés. Már több hónapja van betervezve a Tomb Raider filmek HD verzióban való megtekintése, de itt van az Avatar és a Transformers 2 HD-ben, valamint jó pár félbe hagyott, év közben parkolópályára tett sorozat is. Persze áldoztam a szórakozás oltárán is, hiszen kipörgettem a Star Wars: The Force Unleashed-et másodjára, majd neki estem ismét a Tomb Raider: Underworld-nek, illetve új játékként kipróbáltam a Metro 2033 posztapokaliptikus játékot.

Jövő hét is zsúfolt lesz. Egyelőre reménykedek, hogy sikerült a vizsgám (mert mégiscsak mindent megtettem azért, hogy sikerüljön).

V (2009): 1.évad

Véget ért a 2009/2010-es évad egyik high-concept sorozata a V (V = Visitors). Gyakorlatilag egy korábbi, 80-as évekbeli remake-ről van szó, ami idén ősszel indult az amerikai abc csatornán viszonylag erős nézettséggel, ami természetesen később a béka segge alá süllyedt. De nem kell megijedni, hisz a széria zöld utat kapott a folytatásra, így lesz második évad. Az más kérdés, hogy jelenlegi helyzetből kiindulva valószínűleg a második évad közepén (vagy végén) lelövik.

Igazából már tavaly felfigyeltem a szériára, de valahogy nem fogott meg annyira az akkori bejelentés, hogy falat kaparjak. Aztán volt egy bevezető epizód, ami még ha nem is vett meg kilóra, de elég volt arra, hogy a következő epizódra is maradjak.
És akkor miről is van szó? Az alap felállás az, hogy egy szép napon 29 űrhajó érkezik a földre, s embernek kinéző idegenek királynője Anna üdvözli őket, s közli az emberekkel – több nyelven -, hogy békével jöttek. Magukat csak Visitors-nak (látogatók) hívják, s közlik az emberekkel, hogy hosszú utat tettek meg, hogy eljussanak ideáig, s ők ameddig lehet maradnak, s cserébe idegen technikát adnak az emberek kezébe. Természetesen fő cél az együttműködés.
Egyértelmű, hogy egy olyan sorozatba, melybe beleöntöttek nem kis pénzmennyiséget biztosan nem arról fog szólni, hogy egy békés földönkívüli faj eljön az emberekhez kezet rázni, majd pedig haverkodni. Ugyanis az emberi külső mögött gyakorlatilag mind egy gyíkszerű élőlény, melyeknek célja leigázni az emberiséget.

Continue reading

Desperate Housewives: 6.évad

Újabb évad ért véget a Desperate Housewives-ból (magyar címén Született feleségekből), szám szerint a hatodik.
Jómagam részéről annak idején rendkívül lendületes, poénos szériaként indult, mely három évadon keresztül remek szórakozást nyújtott. Többször vettem elő a korábbi évadokat, azonban a harmadik évad befejeztével enyhe színvonal esés következett be. Így az utóbbi két évadra szinte alig emlékszem valamire.

Amit igazán sajnálok, hogy a szériából kifogyott az a lendület, ami életben tartotta eddig. Ugyan még mindig sikeres, hisz ősszel érkezik a hetedik évad, de valahogy mégis más lett. Szép kor egy ilyen szériának, de valahogy akkor is sokkal jobban hiányolom a korábbi évadok leleményességét, poénjait. Mert sajnos ezek az elmúlt 2-3 évad alatt teljesen kivesztek.
Meghatározó karakterek távoztak, illetve változtak meg olyan szinten, hogy szinte nem is lehetne kiemelni egyetlen egy karaktert sem, aki a kedvencem lenne. Ehhez képest a hatodik évad üde színfolt volt az előző két évadhoz mérten. Persze ezen sokat dobtak a mellékszereplők, valamint a szokásos egy évadon át tartó átívelő szál, ami érdekes módon mindig a fináléban zárul le, s kerül megoldásra. De az idei sokkal jobb volt, habár ez egyértelműen csak az évad elején belépő, s az évad végén távozó karaktereknek, s az őket megformáló színészek érdeme.

Continue reading

Tomb Raider Anniversary Teszt

Platform: PC

A Crystal Dinamics az egyik legsikeresebb feltámasztást hajtotta végre a Tomb Raider Legend-del. Hatalmas sikert elért első epizódot évenként követte újabb részek és a hozzájuk készülő kiegészítő epizódok, de sajnálatos módon a későbbi folytatások kritikái már nem voltak olyan jók, s az idő elteltével egyre inkább negatívan ítélték meg az új játékokat. A negatív visszhang leginkább annak volt köszönhető, hogy az évről évre megjelenő játékok csak minimális mértékben fejlődtek, változtak, s szinte lassan minden rivális játék lekörözte. Végül 2000-ben a Chronicles-szel véget ért a dal, s a készítők úgy döntöttek, hogy ideje a játékot új alapokra helyezni. Így 2003-ban érkezett a The Angel Of Darkness, mely félkészen került a boltok polcaira, s a változtatások sokaságának köszönhetően meglehetősen hatalmasat bukott a vele egy időben bemutatásra kerülő második mozifilmmel egyetemben. A bukás mértéke hatalmas volt, hisz a kiadót felvásárolták, s a fejlesztő csapat a Core Design pedig gyakorlatilag megszűnt.
A franchise gyakorlatilag hallottnak minősült szinte mindenki előtt. Kivéve a kiadó és a fejlesztő cég előtt. Ugyanis közeledett a tíz éves évforduló, s kellett valami évfordulós játék. Így a Core Design bele is fogott annak elkészítésébe (különböző videók fellelhetők különböző videómegosztó portálokon ebből a verzióból), de a kiadó végül elvette a projectet, s végül a Crystal Dinamics-nek adta, aki végül el is készítette a játékot.

Akadtak azonban régi rajongók, akik az előző résszel kapcsolatban negatív véleményüknek adtak hangot. Ugyanis a régi motorosok hiányolták a Legend-ből azokat az elemeket, amelyek a játékot annak idején azzá tették, amivé vált: kimaradtak a nehéz logikai fejtőrök, elhalálozás gyakorisága, és a precizitás. És persze a játékidő is elég kurtára sikeredett az előző epizódokkal ellentétben.
Ezeket minden bizonnyal mérlegelték a készítők is, ugyanis az Anniversary egy elég korrekt játék lett, ami elég hű maradt az 1996-os első epizódhoz. A Crystal Dinamics feltehetően bízott az erős rajongótáborban, s merészebbek mertek lenni, s egy valóban élvezhető, de kellően nehéz és hosszú játékot adtak ki a kezük közül elfogadható grafikával és gépigénnyel.
Continue reading

Lara Croft And The Guardian Of Light

És igen!
Péntekre ígért trailer ugyan szombat délelőtt érkezett (időeltolódás, ugyebár), de ettől függetlenül megérkezett. Ahogyan olvastam a reakciókat leginkább pozitívak voltak. Részemről viszont megy a szájhúzás, hisz a képek sem voltak eddig meggyőzőek számomra, de hittem abban, hogy mire eljutunk oda, hogy valamiféle mozgó kedvcsinálót láthatunk belőle kipofozzák az egészet.
Így viszont beteljesült az, amit egyáltalán nem akartam: részemről gagyinak hat az egész. Ettől persze még várom, de az nagy öröm, hogy ez nem a hivatalos folytatás lesz, amit a főrészek mellé lehet pakolni, hanem csak egy “elhanyagolható valami”…

Supernatural: 5.évad

Honnan tudod, hogy a kedvenc szériád már nem a régi számodra? Intő jelek, hogy már nem várod remegő végtagokkal a következő epizódot, nem sietsz megnézni az aktuális részt. Ennek természetesen az eredménye az, hogy ott van “x” számú epizód, amit meg kellene nézni, de inkább mást csinál az ember, mást néz meg.
Nos, én a második évad végeztével csatlakoztam a szériához, s csak azért, mert elcsíptem pár részt még annak idején az RTL Klubbon. Viszont azonnal a kedvencemmé vált, hisz az első két évad számomra elég könnyed volt, igazi kikapcsolódás. Ugyan az átívelő szálak kezdetben nem voltak olyan erősek, mint az utóbbi két évadban (keveset is foglalkoztak velük), de ettől függetlenül teljesen élvezhető dolgot raktak elénk a készítők. Kevés széria az, ami megtudja lépni azt, hogy a színvonal emelkedjen, s ne csökkenjen. A Supernatural ezt meg tudta lépni, ami engem meg is lepett. Az erős, negyedik évados kezdés viszont részemről erős minőségi mélyrepülés követte. Persze a nézettségi mutatókon ez aligha látszik, de a rajongói visszajelzésekből viszont már igen, hogy a sorozat már rég nem az, ami volt.

A széria alapötletével nem vált meg világot, de az elmúlt öt évad épp elegendő arra, hogy bebizonyítsa azt, hogy sokkal több rejlik benne, mint amennyi látszik, illetve amennyit sikerült megvalósítani. Persze nem csak az írói kreativitáson múlik minden, hisz a szériának elég nehéz sorsa van egy nézettségi versenyben utolsó helyen kullogó anyacsatornán, mely ráadásul jobban a női nézőkre összpontosít, s ez meg is látszik a végeredményen.
S persze a sorozat témáját tekintve nem egy szappanopera, tehát azért némi anyagi többlet kell a megvalósításhoz, s így óvatosan kell véleményt nyilvánítani. Abban viszont azt hiszem minden rajongó egyetért, hogy a széria kinőtte az anyacsatorna lehetőségeit, akik a sorozat képzeletbeli bögyörőjét szorítják meg néha drasztikusan.

Continue reading

Amikor megáll az ész…

Jóformán majd egy hónap telt el, hogy bejegyzés született volna. Ennek egyik oka, hogy más webes tevékenykedésem szabadidőm egy részét foglalta le, így már nem volt kedvem bejegyzéseket írni, másfelől pedig van egy intézmény (továbbiakban nevezzük csak sulinak), ahol le kellett húzni az utolsó két hetet…

Nem mondom, hogy fényes eredmények születtek így év végén. Nem mondom azt, hogy megtettem minden azért, hogy rendkívül jó eredményeim legyenek, de úgy vélem azért lehetett volna jobb is. Ezt inkább összehasonlítási alapként mondom, mert igenis zavar az, hogy egy pár emberke lekörözött. Mondhatnánk, hogy mezei irigységről van szó, de jelen esetben inkább csak pofátlanságról beszélhetünk.
Ez alatt leginkább azt értem, hogy én is le tudtam volna úgy zavarni az évet, hogy havonta/kéthavonta egy teljes hetet lezavarok, hogy meglegyenek a dolgozataim, s utána menjek a világnak. Nem, én nem így tettem, hanem többször is bementem, azaz “jó kisfiú” voltam. Ezzel szemben, aki – magyarul mondva – sz@rt az egészbe néha sokkal jobb eredményt ért el, mint én. Azzal semmi baj nem lenne, ha ezt egyedül a tudásának köszönhette volna, de felbosszantott a mindenféle segédeszköz használata, majd pedig az a bizonyos pillantás, hogy “én jobb vagyok!”. Csak a kérdés az, hogy mihez képest. Persze nem panaszkodhatok, mert értek pozitív meglepetések is. Azért hozzáteszem, hogy voltak kínos pillanatai is a delikvens “egyedeknek” is, melyből én lazán vágtam ki magam. De valahol akkor is igazságtalannak érzem az évzárást, habár azzal jó páran tisztában vagyunk, hogy csak azért van a többinek szerencséjük, hogy a vizsgának stabil létszáma legyen.

Miután sikerült “túlélni” a nagy feleléseket, úgy döntöttem, hogy emelt fővel vágok neki az utolsó hétnek. Miért is emelt fővel? Pont azért, amiért érettségi előtt nem: felvállaltam olyan dolgot, amit annak idején nem, s éltem a meglepetés erejével. A ballagásról van szó. Ugyanis részemről egy felesleges rongyrázás, ami annyit nem ér, mint a cipőm sarkára ragadt kutyasz@r. És tapasztalatból beszélek, mert bizony volt már nekem, és pofára estem, mert többet vártam.
Szóval nekem az ilyen rendezvényekből egyetlen egy is elég, hogy el tudjam dönteni, akarok-e több ilyenen megjelenni. Félévkor nem sok választásom volt a szalagavatóval (aminek megítélése megint ott van, mint a ballagás), s mivel idén már – az általam normálisnak hitt – emberekkel közöltem, hogy ne számítsanak rám, így azért belementem pár kompromisszumba is. Úgy vélem minden embernek alanyi joga van eldönteni, hogy mit akar csinálni, hogyan szeretne élni. Én is ilyen vagyok, s ha valami kihagyható – még, ha sokak szerint ciki és égbekiáltó bűn – akkor meglépek. Aki meg ezen besértődik, az idővel majd megnyugszik. De ugye ehhez is kell egy intelligencia, s a hozzá tartozó tolerancia, hogy az illető(k) megértse, hogy valamit én másképp gondolok, s nekem így van jól, s semmi lenézni való nincs abban, ahogyan én gondolkodok. De hát sajnos ez nincs így.

Az osztály két év alatt rendkívül lecsökkent a száma. Ennek örültem, mert reménykedtem, hogy nem lesz szalagavató, szerenád, ballagás. Tévedtem.
Ahogyan korábban megbeszéltük, hogy nem lesz szerenád, olyan laza könnyedséggel lett meggondolva, ráadásul pont egy olyan ember osztotta az észt ezzel kapcsolatban, akinek akkora a szája, hogy egy lovaskocsi lazán beférne tolatva.  Így hát felbolydult a “méhkas”, s mivel ballagásra kínzással se vettek volna rá, hogy megjelenjek, így belementem ebbe az egészbe, habár volt már egy, amit szintén utáltam. Természetesen ez is olyan volt, mint az előző számomra. Elgondolkoztam ismét, hogy a körülöttem élő emberek (diákok, tanárok vegyesen) most tulajdonképpen híján vannak az intelligenciának, s a toleranciának, vagy csak alapjáraton nem értik a magyar nyelvet? És miért is gondolom ezt? Úgy vélem, ha valakinek kialakult személyisége, egyénisége van, azt illik tiszteletben tartani, ha ezzel nem sért másokat. Én úgy érzem, hogy nem sértek azzal másokat, hogy káros szenvedélyektől mentes vagyok, azaz az életben semmilyen szinten nem játszik szerepet a cigi, kávé és az alkohol. Nemes egyszerűséggel azért, mert utálom mindhárom ízét. De ugye milyen ez már, hogy szerenádkor nem iszik az ember, így az egész számomra olyan, mint egy ostrom: értesd meg a másikkal, hogy te azért nem eszel, mert már az előző helyen ettél, és nem kívánsz többet; azért nem iszol, mert soha nem is ittál, s az alkoholos italoknak van egy gyomorforgató mellékíze számodra. És akkor egy-egy pohár keretéig az ostrom sikeres, s ilyenkor csak szedem össze a bátorságot, hogy hogyan is legyek túl azon az egy pohár valamin…

Szerencsére az osztály létszámának köszönhetően idén az effajta ostromokat remekül bírtam, habár elég frusztrálva éreztem magam. Leginkább azért, mert jól nevelt vagyok, így tudom, hogy ha valaki vendégségben van, akkor mit illik, és mit nem. Továbbá tisztában vagyok a viselkedési alapszabályokkal, s azzal is, hogy egy magasabb “pozícióban” (itt kétség kívül a tanárokról van szó) lévő egyénnel hogyan kell viselkedni, beszélni.
Ugye az egyenrangú embereket egy idő után ilyen helyzetben emelkedett hanggal küldöm el a fészkes fenébe, azonban egy szerenádnál ez nem tudom megtenni. Így marad a bosszankodás, hogy a nem továbbra is igent jelent másnak. És nem az a gáz, hogy az egykorúaknak ez természetes, s engem is “téríteni” akarnak, hanem a tanároknak sincs annyi intelligenciájuk, hogy ha valaki azt mondja “nem kérek, mert nem iszok” akkor a válasz nem az rá, hogy “rendben”, hanem az “egy pohárba még nem halsz bele”.
Persze megbántam, hogy elmentem, mert a nagyszájú emberke két pohár után lazán eljátszotta a részeg pics@t, aki bámulatosan sebességgel, alig 45 perc alatt ki is józanodott… Pffff… És persze az egész ceremónia fénypontja volt, az én ballagásomra való meggyőzés, ami elég váratlan helyzetben ért engem, így köpni nyelni nem tudom, csak később bosszankodni, hogy pont így, s ilyen keretek között kellett közölni azokkal a delikvensekkel, akiknek nem kötöttem rá az orrára, hogy nem jövök el.

Ezután telefont kikapcsoltam, és pottyantottam az egészre. Ha azt mondom nem, az azt jelenti, hogy nem. De persze akadt “követőm” is, aki hasonlóan belátta, hogy egy ballagás teljesen kihagyható, felesleges baromság. S mivel neki se volt fontos, így ő élt a meglepetés erejével. Elég limitált volt az a létszám ami megjelent a ballagáson, habár be kell ismerni, hogy teljes létszámmal is ciki lett volna.
Vannak gondok a vizsga előtt (azok a rohadt számítások), s gondoltam, hogy majd azokkal elleszek ezek a héten. Pofára estem, ugyanis – számomra meglepő módon – egy éves nátha nélküli időszaknak vége szakadt hétfőn, s az egész hetemet tönkretette. Ráadásul csütörtök tájékán alig pár órás alvás után ugrottam ki az ágyból, így teljesen felborult az alvási ritmusom. Jelenleg az alvás hajnali négy és délután 2-3 köré redukálódott. Szép.

Mindenesetre az elmúlt heteket remélem sikerül kipihenni a jövő héten, s ennek az egészségi állapotom sem szab határt…

Being Human: 2.évad

És megvolt a második évad, mely két epizóddal hosszabb volt, mint a tavalyi első évad.
Nekem nagyon nagy pozitív csalódás volt a széria, mellyel múlt hónapban ismerkedtem meg. Bevallom, az ótvar gagyinak ható magyar cím miatt nem próbáltam be a szériát, de végül mégis egy betekintés erejéig esélyt adtam neki. És nem bántam meg.

Az alap felállás már az első évad bejegyzésénél ecseteltem: adott három személy, melyből az egyik vámpír, a másik vérfarkas, a harmadik pedig szellem.
És igen, még mindig angol sorozatról van szó (habár készül az amerikai változat is), tehát nincsen CGI orgia, hanem leginkább ügyes maszk és sminkmesterek, valamint egy elég erős, átívelő cselekményszál. Azaz elmondhatjuk, hogy a Being Human részemről azon kevés szériák egyike, melyek ha egy sötét szobában játszódnak, még azok is izgalmasak. Természetesen ez minden elfogultságom ellenére mondom.

Az első évad végén azért lehetett már kapizsgálni, hogy merre is fog haladni a történet, melyek azok a fontos momentumok, amelyek majd kiemelésre kerülnek. Nem csalódtam, sőt!
Continue reading

Survivors: 1.évad

Nem, nem a túlélőshow-ról van szó, hanem az angol posztapokaliptikus sorozatról.

Be kell vallanom, hogy imádom az ilyen alkotásokat. Sajnálatomra elég kevés film van, amely ilyen témájú, sorozat szinten pedig erősen a nulla felé konvergál a számuk.
Azt már a Being Human első évad kritikájánál is megjegyeztem, hogy számomra teljesen meglepő volt, hogy az angolok is tudnak ugyanolyan jó sorozatokat készíteni, mint az amerikai társaik. Noha limitált epizód készülnek egy évre (6-8), így a két évad közti szünet meglehetősen hosszú, s az aktuális évad is hamar véget ér. De a Survivors sem okozott csalódást, mondhatni első számú kedvenccé vált, habár szintén limitált epizódszámú második évad után az anyacsatorna búcsút intett a szériának, így több epizód nem készül. Abban reménykedem, hogy a széria nem marad befejezetlen (bár ez csak leányálom részemről), mert még nem kezdtem bele.
A történet rendkívül egyszerű: adott egy elég erős influenza törzs, mely elterjed az egész világon. Az emberiség 95%-a meghal. A maradék túlélő többsége a vírust nem kapta el, az elhanyagolható kisebbség pedig sikeresen felépül a halálos kórból. Azonban nem csak azzal kell szembenézniük a túlélőknek, hogy a korábbi életük most már múlt, hanem embertársaikkal is.

Continue reading

Un Amour A Taire (A Love To Hide)

Holokauszt. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki nem tudná mit is takar pontosan ez a szó. A holokauszt nem más, mint a második világháború alatt elkövetett népirtás, mely jelentős részben a zsidókat érintette, de mellettük a szlávokat, romákat, testi fogyatékosokat, szabad kőműveseket,  jehova tanúikat és a homoszexuálisokat is érintette.

Részemről a holokauszt az emberi gonoszság, szűklátokörűség és kegyetlenség tökéletes iskola példája, melynek köszönhetően elgondolkozhat az ember, hogy akkor is most melyik fél érdemelne halált: az, akit selejtnek titulálunk, vagy az aki eldönti, hogy ki az aki nem életre való, azaz selejt.
Megannyi alkotás készült ebben a témában (kiemelve a Schindler listáját, Sorstalanság, A zongorista), de épp ez  volt az a film, amely talán a legmegrendítőbb, s legkegyetlenebb, melyet eddig láttam. Francia alkotásról van szó, ami mellesleg szerintem elég alul értékelt is egyben, habár főleg a témát nézve ez nem meglepő.

Bevallom én is sokat gondolkoztam, hogy erről az alkotásról merjek-e írni. Hisz a holokauszt azt a szemszögből mutatja, ami eléggé megoszthat mindenkit. Magyar vonatkozásban írást nem igen találtam a filmről, így végül úgy döntöttem, hogy végül megéri írni róla.
Részemről (ami egyébként személyes tapasztalatok összessége) azon a véleményen vagyok, hogy egy embert nem éri meg az alapján megítélni, ahogy kinéz, vagy amilyen a szexualitása (azért a pedofilok kivételt képeznek, gondolom nem kell magyarázni), hisz az embert a cselekedetei határozzák meg, a belső tulajdonságai. S bizony be kell látni, hogy hiába csúnya valaki, hiába testi fogyatékos, hiába biszexuális/homoszexuális, ha elvonatkoztatunk a sztereotípiáktól (vagy csak olyan emberrel hoz össze a sors, aki ezt a fajta nézetet megváltoztatja), akkor bizony találhatunk számunkra igencsak értékes embereket, legtöbbször barát formájában.

Gondolom ezek után már felvetődhet, hogy milyen szemszögből is mutatja be a film a holokausztot, s milyen szerelem is az, amit el kell rejteni.
Aki köpni akar az ne köpjön, mert utána törölgetheti a monitorját. Mert ez meleg pornó, nem a buzik reklámozása (sokak szófordulatával éljek), hanem egy film a homoszexuális szemszögből kitalált szereplőkkel. S nem mellesleg szerelmi négyszögről szól, melyet két meleg, egy heteroszexuális férfi és egy heteroszexuális nő alkot. Az alkotás rendkívül érzelem dús, tehát négy napi depresszió biztosított a megtekintése után. Összesen három darab meleg csóknál amúgy sincs több homoszexuális utalás a filmben, szóval akit csak ez tart távol a megtekintésétől, az nyugodtan belekezdhet, majd becsukja két percre a szemét.

Continue reading