Néha azért szeretnem jó vaskosan képen törölni magam. Bevallom abban profi vagyok, hogy hogyan is tudjam a szabadidőmet értelmetlen dolgokra elpazarolni. Persze elsősorban nem arra gondolok, hogy leülök a gép elé majd megnézek pár sorozat epizódot, vagy valamivel játszok, esetleg megnézek egy-egy filmet, netán zenét hallgatok, bejegyzés írással, fórumozással foglalatoskodom. Ezeket mindennapi tevékenység, kikapcsolódásnak, egyrészt szórakozásnak tekintem, ami alanyi jogon jár azok után a rengeteg hülyeség, s pofátlanság után, amit nap, mint nap tapasztalok. A szabadidő elpocsékolásaként gondolok arra, hogy kis semmiségekkel képes vagyok órákig is szöszmötölni, aztán pedig arra eszmélek, hogy már bőven este van, s bizony nem mindenre marad időm. Vagyis lenne, ha éppenséggel lecsipkednék 1-2 órát a szükséges alvásidőmből, hogy a fontosabb dolgokra jusson egy kis idő. Ez legtöbbször természetesen valamilyen szórakozási tevékenységet takar, hisz hazaérkezve egy gyors késői „ebéd” elfogyasztása után azonnal a következő napi tanulnivalóval/házi feladattal bajlódom.
Már így is időhiánnyal küzdök, hisz egyszerűen nincs időm mindenre. Amire muszáj időt szánni, arra muszáj. Amire nem, az pedig torlódik. És elég nehézkes is beosztani az időt, hiszen mindenre nem juthat. Első körben ugye döntse el az ember, hogy mit is akar igazán csinálni. Így eshetett meg, hogy az egyébként lassan három hete (!) íródó Tomb Raider 2. kritikának a végére ma értem végére. Hát ez van. Első körben növeltem a nézett szériák számát. Eddig is 15-18 körül mozgott azok sorozatok száma, melyeket nyomon követek (habár ezekből hétről hétre csak 5-6-ot nézek), s ezt a napokban sikerült ismét növelnem. Ami azért némileg vicces, hisz eléggé repkednek még a mínuszok, így a kinti világ egyáltalán nem csalogat, így úgymond „döglök” a gép/TV előtt. De!
Pénteken elég tavaszias, 15°c-os meleg köszöntött be. Az időhiányhoz természetesen némi kimerültség érzet is társult. Valami oknál fogva betegségre hivatkozva itthon maradtam. Nem bántam meg. Először is a Légió-t sikerült megnéznem még délelőtt, majd délután rátettem a pórázt a két kutyámra, majd a közeli füves dombra mentünk. Nem kell mondanom, hogy eme sétáltatás (aminek egyébként semmi létjogosultsága nem lenne, hisz kertes házban lakunk) kicsivel több, mint egy órát ölelt fel. Ezek után – semmilyen betervezett program hiányában – felpattantam a „vasparipámra”, majd fülhallgató be a fülembe, s irány fordulni ebben a gyönyörű időben. Ez a kis fordulás egészen pontosan három órámba telt, s elég későn estem már haza. Bár be kell vallanom, hogy bizony ez a három órás bicajozás rendkívül pihentető, s nyugtató volt számomra, s többet ért, mint egy kiadós alvás (melyből az utóbbi időben megint kevésben van részem). Ennek fényében viszont nem bántam, hogy az itthoni teendőimben nem haladtam, s szórakozásul nem a gép előtt döglést választattom. A kérdés persze adott: már így is rengeteg megtekintetlen sorozat epizód hever pamlagon filmekkel egyetemben, mi lesz akkor, amikor majd beköszönt a tavasz, én pedig itthonról röppenek? Minden bizonnyal esti darák lesznek kilátásba helyezve.
Ezt megelőző hetem viszonylag nyugalomban telt. Főleg azután, hogy minden kötelező iskolai program lezajlott, s egy ideig nem is kell ilyeneken megjelennem (amitől egyébként rejtélyes módon, de kiver a víz).
Az egy napos tavasz után visszatért a komor tél, így kénytelen voltam ismét a szoba magányát választani. Ennek ellenére sikerült a Lost újranézését befejezni, s újult erővel vetettem bele magam a hatodik évadba, ami eddig nekem maradéktalanul bejött, s igazán örülök annak, hogy négy epizódig régi kedvenc szériám újra a régi fényében ragyog a szememben. Persze van itt nekem egy Heroes is, amely nálam erősen átcsapott unalomba, így a kiírt tíz epizód után csak hármat sikerült eddig legyűrnöm – az egyébként 19 epizódos évadból -. Ha ez még nem lenne elég még a héten beújítottam két nézni való szériát: az egyik a Better Off Ted, mely az egyszer nézős, de DVD-t meg nem érő kategóriát erősíti, a másik pedig a Blue Mountain State, mely számomra leginkább az Amerikai Pite hangulatot idézi. Emellett kiválogattam (sokadjára), hogy mely filmeket akarom ismét megnézni. Tipp: talán április végére végzek azzal a 10-15 címmel.
Természetesen nem maradhatott ki némi játék sem. Lélekszakadva a Tomb Raider III-al küzdök, ami ugye a szériában az Old Gen vonalat erősíti. Nem véletlen eme elnevezés, hisz rendkívül hosszú, időigényes, pláne akkor, amikor órákat tölt el azzal az ember, hogy miképp is tudna megvalósítani a tovább jutást. Hát egyelőre úgy áll a helyzet, hogy a játék 75-80%-án vagyok túl, azaz a héten végre magamévá tehetem ezt a gyöngyszemet, amit annak idején pályaugrásokkal tettem meg. Igazából rajongóként presztizs kérdést csináltam ebből (ami egyébként vicc, hisz a harmadik rész után ott a negyedik, amely hosszabb, nehezebb, s szintén a kipörgetetlen státusszal rendelkezik részemről). Persze örömmel kínlódok, s csak nagy ritkán fordulok webes segítséghez, szóval egyelőre nagyban élvezem a régi kalandokat. Ha minden jól megy, akkor minden bizonnyal hétvégére végzek is vele!