Dollhouse: 2.évad

És ennyi volt. Két évaddal, s 26 epizóddal búcsúzott tegnap végérvényesen a Dollhouse, mely vegyes érzelmeket keltett bennem, ráadásul ez volt az egyetlen olyan széria, amit úgy néztem végig, hogy tulajdonképpen nem is tetszett igazán.
Előzményeket jóformán már lefirkantottam még júliusban az 1.évad bejegyzésében. Tulajdonképpen ismeretlenül kívántam a fenébe az egész szériát azt gondolva, hogy az egykori kedvenc túlélési esélyei javulhatnak, azonban utóbbi randizott a “kaszással”, előbbi pedig kapott egy rövid, 13 epizódból álló második évadot. Elmondhatatlanul dühös voltam, s nem is értettem a logikát az egész döntésben, hisz nézettség alapján mindkét szériának el kellett volna esnie, ellenben a folyamatosan nézettségcsökkenéssel bírkozó Dollhouse kap még egy esélyt. Hmm…
Hogy mégis csak legyen némi véleményem, neki álltam az első évadnak, melyből egyetlen egy epizód volt az, ami valóban szórakoztatott, s egyetlen egy epizód volt az, amelyik tetszett is: történetesen az Epitaph One, a le nem adott, de DVD-n fellelhető tizenharmadik epizód volt.
Igazából kíváncsi voltam, hogy az Epitaph One (és a mellé társuló büdzsé csökkentés) után mennyire is lesz képes megállni a helyét a széria, javuló tendenciát fog-e mutatni, vagy éppenséggel még nézhetetlenebb lesz, mint ahogyan az első évad volt. A kezdetekkor nem tudtam megmondani,  hogy tulajdonképpen rossz-e vagy jó a második évad, ugyanis mielőtt a nézhetőbb epizódok leadásra kerültek volna, az anyacsatorna száműzte a szériát bő egy hónapra, ami nem volt meglepő, hisz az első évad nézettségét már csak hírből lehetett ismerni. És igen, jött a kaszás…
Continue reading

James Cameron’s Avatar: The Game (2009) Teszt

Platform: PC

2009 decemberében megérkezett a mozikba az Avatar, mely elindult hódító útjára, s a filmet körülvevő hype meg is tette a hatását.  Természetesen engem is inkább a látvány fogott meg, habár még mindig nem sikerült megemésztenem, hogy nem sikerült eljutnom a moziba, hogy legalább 3D-ben megtekinthessem eme alkotást, de ugye jelen pillanatban ez lényegtelen.
Ahogyan a filmet, úgy vártam a belőle készülő játékot, melynek demója nem volt eléggé meggyőző, hogy ez valóban jó játék lehet, hisz elég keveset sikerült látni az alkotásból. Ennek ellenére nem adtam fel, hogy kipróbáljam. Megjelenés után azonnal napvilágot látott egy néhány verzió, ami azonban teljesen használhatatlan volt, hisz rendkívül jó másolásvédelmet kapott, s lehetett szurkolni azért, hogy valamelyik tökös release csapat megkerülje a védelmet. Ha ez nem lett volna elég, akkor a bolti vásárlás sem lehetett volna egyszerűbb választani, hisz több termékbe nem került aktivációs kód, amellyel nem csak a multiplayer módot, hanem magát a játékot sem lehetett aktiválni. Tipikus eset, amikor is visszanyal a fagyi. Természetesen ami késik nem múlik alapon hamarosan meg is jelent a játék tört verziója, amit én bátorkodtam beszerezni azonnali hatállyal.
Természetesen ismét harmadrangú játékkal találtam szemben magam, ami ugyan valamennyire visszaadja a film élményet, de ez korántsem teljes. Sőt! Néhol az embernek az az érzése támad, hogy soha nem lesz vége, s inkább kínlódásba csap át az egész. Így végül szomorúan könyvelhettem el, hogy a James Cameron’s Avatar: The Game sem fog mámorba taszítani, mint annak idején a King Kong játékadaptáció tette.  Persze akadnak pozitív tulajdonságai a játéknak, látványra nem igen lehet panasz, s ráadásul nem is kell PC-nek kinéző atomerőmű, hogy önfeledten neki tudjunk úgy ülni, hogy a PC-s társadalom jelentős része nem kezd azonnali szitkozódásba. Magát a játékot nem tartom rossznak, inkább erős közepesnek. Ez viszont arra elég, hogy egyszeri játék után DVD formájában porosodjon a továbbiakban, egészen addig, amíg valaki kölcsön nem kéri tőlem én pedig közölhessem, hogy meg is tarthatja a lemezt, ugyanis nem tartok tovább igényt rá.

Continue reading

Elvonási tünetek!

Az ember fel sem fogja mennyire is függ a modern világ technikai vívmányaitól egészen addig, amíg szépen el nem veszti őket. Engem már akkor idegbaj kerülget, amikor 1-2 órára elmegy az áram (szerencsére ilyen ritkán van), net még hanyagolható, hisz van DVD is a világon. Azonban a múlt héten erőteljes beütött a sz@r, azóta pedig leginkább a hajamat tépném szívem szerint.
Történt ugyanis, hogy másfél év után a walkman mobilhoz tartozó fülhallgató füles része bemondta az unalmast. Lévén, hogy minőségileg teljesen rendben van, így pár ropogós ezresbe fájna egy újat beszerválni. Ráadásul teljesen váratlanul ért, így nem is tudtam felkészülni arra, ami majd rám fog várni. Valahogy a mindennapi buszozás elviselhetetlenné vált, hisz négy év után ez az első eset, hogy nem hallgattam zenét. Bírtam két napig, mire szerváltam egy minőségileg teljesen kifogásolható fülest, melyet csatlakoztatni tudtam a fülhallgatóm alsó részéhez, mely automatikusan a telefonba volt dugva egy ideje. Persze a busz zaja hangosabb volt, így anyáztam párat. Nem is lenne ez baj, ha a héten nem főváros és a lakhelyem között tengődnék, ami eléggé gáz, hisz órákat kell egy helyben ülni. Brrr….
Vizsgák után minden csendesedik, habár a tanárok már most pörögnek. Néha túlzottam is. Azért a kelleténél többször gondolok arra, hogy valakinek ki kellene vennie belőlük a Duracell elemet, hogy pihenhessenek. Borzalmas. Eddig még nem volt tanulni való, szóval egyelőre még lehet kicsit lazítani.
Teljes nosztalgia hangulat van itthon. Először is egy pár napja a Tomb Raider II-őt nyúzom, természetesen ahogyan szabadidőm engedi. Hisz még fityeg itt PC-n feltelepítve, aminek érdemes lenne neki ülni. Nem utolsó sorban a The Sims: Állatos krónikák.

Terveztem még megnézni a 2012-őt HD-ben, de túl hosszúnak találtam egyszeri megnézésre, így napoltam a hétvégére, amikor is kipihenten teljesen neki vetekszek, és végigülök majd 3 órát. Hasonló a helyzet az Avatar újboli megtekintésével is. Persze nosztalgiát ezúttal a Lost biztosítja, melynek tökéletes első évadára még mindig rá tudok csodálkozni, így minden bizonnyal a héten már be is fejezem az első évadot (írok róla mindenképp).

A “vihar” után…

Egy kis időre véget ért a vizsgaidőszak. Ennek örülök, habár eléggé fáradt voltam utána, s csak twitteren jeleztem az eredményt.
Nem sokkal előtte dühöngtem ki magam, hogy mennyire nem találok anyagot hozzá, majd nem sokkal később írtam arról is, hogy nagyjából megvannak az anyagok, amire szükségem volt. Természetesen akadtak olyanok, amelyek teljes egészében megvoltak, de voltak olyanok is, melyek kissé hiányosak voltak, és persze volt 1-2 ami magasról le volt ejtve. Ennek fényében álltam neki a tanulásnak az utolsó napokban. Mivel a vizsga két részből állt, így a nyelvi részéből már korábban is felkészültem, így maradt a magyar tartalmi rész. Azokkal vért izzadtam ugyan, de nagyjából megtanultam. Természetesen most lehetne mondani, hogy miért nem ültem neki előbb kidolgozni a témaköröket, illetve miért nem ültem neki korábban. Nos azt gondolom, hogy manapság diáknak lenni nem túlságosan fenékig tejfel, főleg ha a diákévei végéhez közeledik az ember. Főleg amikor minden egyes vizsgának értéke van! Ráadásul, ha órákba telik mire eljutsz az iskoládba, alig marad magadra időd. Nekem még plusz megoldandó dolgok jöttek közbe, amik teljesen lefárasztottak, így a téli szünet maradék idejében inkább magamra szántam, és pihentem. Az többet ért.

Természetesen nem ezt az “utolsó pillanatban kapkodok, és tépek hajat a tanulás miatt” technikát fogom alkalmazni az év hátralévő részében, de tanulva az érettségikor szerzett tapasztalatból, nem fogok eret vágni magamon, ha valami nem megy, vagy egészen egyszerűen nem tudok valamit időre megtanulni. Valahogy a tanárok “hegyi beszéde” sem tud meghatni a tanulás és a bejárás jelentőségéről. Na nem arról van szó, hogy hiányzok össze-vissza, és nem tanulok. Hisz azon emberek egyike vagyok, aki pontosan megjelenik mindennap amikor kezdődik az első (!) óra, s az utolsóig maradok. Illetve megfelelően teljesítek, ami jelen esetben annyit jelent, hogy a húzós tantárgyakból továbbra is gyengén állok, de bukáshoz még messze vagyok. S persze nem utolsó sorban az osztály szerencsés emberei közé tartozok, aki sikeresen zárhatta a félévet bukás nélkül. Persze ezt az osztály 75%-a (!) nem mondhatja el magáról. De ez van. Valahol pont ezért nem érdekel egy csomó dolog, hisz ha dolgom van akkor igenis engedjem már meg magamnak, hogy itthon maradjak, hisz más helyett is én járok be, továbbá én legalább minimum egy közepesre értékelhető beszámolót is tudok produkálni még a húzósabb tantárgyakból. Szóval…
De maradjunk a témánál. Múlt héten még maradék energiámmal átnéztem a tanulnivalókat. Persze vége fele már csak olvasás volt a tanulás helyett. Szerencsére megvolt az, ami érettséginél nem: pihenés. Ugyanis sikeresen átidőzítettem alvási ciklusomat este 8 és hajnali 4 közé, így plusz másfél óra marad mindenféle tevékenységre, mielőtt elindulhatnék az iskolába. Legyen az zenehallgatás, filmnézés, vagy akármi más. Természetesen emellett ki is tudom magam pihenni, s nem szájathúzva ugrok ki az ágyból. Így remélem az effajta alvási időköz nem változik meg.
Ennek fényében már korán ágyba kerültem, így egy órával az eredeti ébresztés előtt már fent voltam. Mivel vizsga van, előjött belőlem a vizsgadrukk, így nem tudtam vissza aludni. Egy korábbi beszélgetésnek köszönhetően újra előkaptam a korábbi Tomb Raider játékokat, így reggel stresszlevezetőként pont az egyik szolgált. Igaz, abból is a legbugosabb… Miután szépen felöltöztem némi bosszankodástól ment fel a vérnyomásom az egekbe, mikor kilépve az ajtón megpillantottam a töménytelen hó rengeteget, s a mellé párosult irdatlan havazást, valamint az alacsonyan, de magabiztosan csipkedő mínuszok kellemetlen érzetét. És persze mindezt vékony nadrágban, mely alá semmiféle plusz melegítőt nem lehetett felvenni. Így vacogva jutottam el a vizsga helyéig, ahol még vagy százszor elküldtem a fenébe azt, aki kitalálta, hogy milyen ruhában kell vizsgázni. Mert télen feltétlenül szükséges egy vékony nadrágban, mely ráadásul teljesen rám volt szabva. Természetesen örültem, hogy a “verseny súlyomat” sikerül megtartanom valamivel több, mint három évvel az érettségi után is, de ettől függetlenül plusz “kiegészítőt” a nadrág alá nem tudok venni. És persze júniusra időzített vizsgák is jó lesznek, melyeknek júliusban lesznek vége, szóval menjél öltönyben, izzadjál, mint egy ló.

Miután valamelyest megnyugodtam, valahol kárörvendés fogott el a többiek arckifejezésén, mely már száz méterről sugallta, hogy pelenkacsere szükséges. Nem vagyok rossz indulatú ember, de amikor első órákra nem képesek bejárni, utolsók elmennek, vagy hetekig nem látjuk őket, majd félévkor, év végén összeszenvedve kettest sikeresen teljesítik az adott időszakot, valahogy kinyílik a bicska a zsebembe. Leginkább az ehhez társuló mérhetetlen beképzeltség terén. Ez alatt értem a “minek járjak be, úgy is tudok mindent, vagy összemakogok egy kettest” stílust. Én  se akarok bejárni, már nem azért…
Szerencsém volt, hogy egy olyan témakör lett az enyém, amit rendesen belém “vertek” a másfél év alatt, ami leginkább a töménytelen ismétlésnek volt köszönhető, így kiemelkedően tudtam teljesíteni. Természetesen bukás nélkül zajlott le a vizsga, ami leginkább annak tudható be, hogy a tanárok inkább év végén akarnak kaszálni. Persze demagóg duma, hogy azért rugdosták át a többieket a vizsgán, hogy kellő létszám legyen a vizsgáztatáskor év végén. Hisz elsősorban pénzt kap az iskola minden egyes tanulóért, másodsorban pedig az igazgató presztizs kérdést csinál abból, hogy minden egyes embernek sikeres vizsgája legyen, habár ez minősíti az iskolát is. Persze mindez épp úgy van beadva, hogy mi értünk teszik. Persze kérdés az, ha szigorúbb lenne a rendszer, akkor is megtennék ezt “értünk”?

Hazaérve egy kiadós alvást választottam, majd pedig kellemes elfoglaltságot itthon, ugyanis kint eléggé harapósak a mínuszok, melyek jelenleg -11°c-on állomásoznak. Ennek fényében végre befejeztem az Alias utolsó évadának az újbóli megtekintését. Az utóbbi időben pedig egyre inkább nosztalgikus állapotba kerültem, így elővettem korábbi kedvenceimet. Ez alatt a Tomb Raider korábbi epizódjait értem (kritika lesz róla), majd pedig neki feküdtem a Lost-nak, melynek részemről igazából csak az első három évad az, ami igazán értékelhető, újra megtekinthető. Mindenesetre nem fogok sietni az évadok gyors megtekintésével, de igyekszem elkerülni az utolsó évados spoilereket.
Nagy örömömre szolgált, hogy a 2012 végre megjelent hivatalosan is, így természetesen megfelelő helyen hozzájuthattam a HD-s verzióhoz is. Persze keserű szájízzel töltöttem le, hisz valamivel több, mint 8,4 GB, így csak megnézésre került a merevlemezre, hisz nem fér rá egy dupla rétegű lemezre. Hüpp. Ezen felül a Hellboy II.-őt is sikerült szintén HD-ben megnézni, habár jobb volt, mint amennyire emlékszem. Sorozatok terén átmeneti kaszát kapott tőlem a Supernatural az évad végéig, valamint új kedvencként lépett be a Life Unexpected. Illetve továbbra is vár a Smallville első évadának megtekintése.
És a továbbiakban?
Januári és februári hónapban nem tervezem magam különösebben megerőltetni. Természetesen folytatom a Lost darát. Mivel látott epizódokról van szó, így napi egy epizód van betervezve, de persze nagy unalomkor lesz olyan is, amikor 5-6 is lefog menni egyben. De nem tervezem szintbe hozni magam a jövő heti premierrel. Itthonról csak a suliba vagyok hajlandó elmenni, az alatt az egy óra alatt olyan fagyott állapotban leszek, hogy egész nap olvadozhatok. Mire kiolvadnék, mehetek haza. Ördögi kör. Tavaszt akarok. De gyorsan!
PC-m erőforrásait sem fogom kímélni. Korábbi Tomb Raider epizódok várnak arra, hogy ismételten magamévá tegyem őket. Továbbá itt van még az Avatar játékadaptációja, mely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És persze feltelepítve van még a The Sims 2: Állatos krónikák, melyet tervezek még kipörgetni, hisz a Hajótörött krónikák is elnyerte a tetszésemet. És mi lesz tavasszal? Feltehetően kiköltözök a szabadba és annyi D-vitamint szívok magamba, amennyit csak lehet!

Alias: 5.évad

Egyetlen egy akciófilm/akciósorozat sem tudta felkelteni a kíváncsiságomat, egyetlen egy ilyen műfajú alkotás sem nyerte el a tetszésemet, amit unalmamban végig néztem. Igaz, legtöbbje iskolai filmnézés kereteiben történt a megtekintés.
Aztán egy nyáron láttam az Alias reklámját az RTL Klub jóvoltából, így hát a második évaddal kapcsolódtam be a sorozatba. A hosszú szünetek az évadok között (gondolok itt a második és harmadik közöttire) lehetővé tette, hogy egy ismétlés keretein belül megtekintsem az első évadot először, a másodikat pedig újra. A harmadikat is így kezdtem, de a net bevezetésének köszönhetően napok alatt végeztem a szériával, ami a Magyarországi harmadik évados premierjekor (amit bátorkodtak másfél évvel a második évad után műsorra tűzni) már rég kifutott.
Rendkívül összetett, s izgalmasan felépített széria ért véget a 105 epizóddal. Most tulajdonképpen véget ért, vagy csak simán megkapta a kaszát nézettség fényében nem tudom egészen pontosan. Az utóbbit tartom valószínűnek, hisz nézettségileg nem remekelt túlságosan, ráadásul négyszer kapott új időpontot a széria. Igazából lényegtelen, hisz van lezárás, azaz ha valóban elkapta a kasza éle a szériát, akkor a tévé társaság jó fej volt, s időben szólt, s így nem maradt lógva semmi.
Valahol örülök is, hogy öt évad alatt véget is ért, hisz nem láttam volna értelmét további évadoknak, s minden bizonnyal előbb vagy utóbb ellaposodott volna, mint sok más széria. Az ötödik évad nem csak arra bizonyíték, hogyan lehet egy szériát tökéletesen lezárni, hanem arra is, hogy bizony az íróknak is van sütni valójuk, így ha az adott karaktert alakító színész/színésznő valami oknál fogva nem tud úgy részt venni a forgatáson, mint ahogyan kellene, arra van megoldás. Jelen esetben a példa itt is él, csak ugye a részletek mögött.
Continue reading

Szellemes válaszadók

A Gyakori kérdések egyfajta virtuális poén “doboz”, ahol aztán akadnak olyan kérdések, hogy az ember csak les, és hangosan nevet.
Akadnak azonban olyan kérdések, melyek az oldal látogatóinak nem kevés önfeledt nevetéssel töltött perceket okoz, s azonnal az egyik legviccesebb kérdésé válik. Ugye ezek a kérdések ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a moderátorok törlik, így később nem tudjuk újra megtekinteni az adott kérdést. Ezért kell gyorsan lementeni. Természetesen akadnak olyan kérdések, melyek kihozzák egyesekből a kreativitást, csak úgy, mint a lent látható kérdés, melynek kapcsán egy rövid képregény született:

És a szellemes képregény:

Nagy levegő és…

Még nem dühöngtem ki magam a vizsga miatt, de már mérföldekkel jobb hangulatom van, mint csütörtökön. A tartalmi követelményt nagyjából összeszedtem, szóval minden bizonnyal csak sikerülni fog az a fránya vizsga, ráadásul ha szerencsés kezem lesz, akkor a vártnál jobban is teljesíthetek. De ettől függetlenül még mindig húzom a szám amiatt, amennyi időm ráment, hogy meglegyen a tartalmi vázlat, vagy valami ahhoz hasonló. És persze még nem is ültem neki, csak a nyelvi rész van úgy ahogy megtanulva.
Mivel az elmúlt napjaim nem teltek zökkenő mentesen, így a mai napot bónusznak megtartottam magamnak, s pótoltam a lemaradásom, amit az Alias újranézésével korrigáltam. És igen, maradt még 17 rész, azután előveszem egykori kedvencemet, a Lost-ot, s megpróbálom megszerettetni az előző évadot azzal, hogy elölről megnézem a szériát, melynek az első három évadát hibátlannak találom (hasra ütés szerűen olyan 66-68 epizódot jelent). Aztán jutok ameddig jutok, feltehetően az utolsó évad premierje előbb lesz meg, mielőtt én még végig érnék az epizódokon.

Az elmúlt hétben félévet zártunk. Természetesen ekkor volt a legmagasabb a jelenlévők létszáma, hisz kell az a félévi jegy. Gondolom vizsgák után máris beindul a gépezet, s újra egyjegyű szám kerül majd a jelenlévők listájának elejére. Mondanám, hogy ők tudják, de igazából legbelül, mélyen, elég mélyen nem tetszik ez a dolog, hogy tudatosan és teljesen felvállalva maradnak távol órákról, majd pedig zsebelik be az elégséges érdemjegyet, ami ugyan nem sok, de arra elég, hogy eljussanak a vizsgáig, vagy meglegyen a félévük, vagy a következő évük.

Lényeg, hogy az elkövetkezendő napokra beterveztem, hogy mit is akarok csinálni. A hét közepén lévő vizsga tökéletes, kapásból két nap kiesik ezáltal. Egyiket arra lehet fordítani, hogy átnézem az anyagot, a másikat pedig arra, hogy pihenjek. Emellett még ma neki esek az Alias utolsó, ötödik évadának, később megnézem a Twilight: New Moon-t is, ha már van nézhető release, meg úgy is érdekelnek az újdonságok. Ugyan az első részből nem sokra emlékszem, de újranézni nem fogom, esetleg belenézek, hogy milyen. Szerencsére reggel korán kivetett magából az ágy (két óra alvás után 7-kor fent voltam), így ma nem fogok huhogni, s ezzel eljön egy olyan hétfő, amikor végre kipihenten megyek be. Ezt azért felírom a naptáromba…

Alias: 4.évad

És igen. Szinte rekordidő alatt sikerült megtekintenem immáron másodjára kedvenc szériám negyedik évadját.
Egyrészt naprakészen nem tudok lenni az aktuális szériákkal, amiket épp követek, másrészt azért előfordul, hogy unatkozok. S mivel úgy is annyi mindent töltöttem le, de nézni nem néztem őket vissza, ráadásul az Alias első évadának első kiadására tavaly tettem szert, így már illet neki ülni. S úgy voltam vele, ha az elsőt megnéztem, akkor megnézem a többit is.

A harmadik évad volt az utolsó, melyet heti bontásban követtem, ráadásul itthon. Korábban már leírtam, hogy a hazai kereskedelmi csatorna milyen hosszú szüneteket hagyott az évadok között (és igen, ilyenkor gáz, amikor az ember nem tudja net segítségével megtekinteni kedvenc szériájának újabb epizódjait, vagy nincsenek kábelcsatornái). Minden bizonnyal ráztam volna az öklöm a negyedik évad kapcsán, de szerencsére bepótoltam lemaradásomat, amint rájöttem hogyan is kell kedvenc szériám epizódjait beszereznem.
Bevallom így vizsgák előtt elsősorban nem szórakozásra helyeztem a hangsúlyt. Ráadásul a negyedik évadot annak idején talán két nap alatt tekintettem meg, s az újdonság hatására rendkívül sok hibáját nem lehetett észrevenni, ám az újranézés következtében ezek napvilágot láttak, ráadásul szép számmal, így legtöbbször háttérhangként ment. Természetesen drasztikus minőségcsökkenésről a negyedik évadnál sem lehet beszélni, de az tény, hogy nem jó irányt választottak a készítők (akikre elméletileg az anyacsatorna hatott). Mindenesetre a negyedik évadra is jellemző volt, hogy egy jól irányzott, s remekül összehozott évadfinálé bizony fel tudja tenni arra a bizonyos betűre a pontot.
Continue reading

Idegbaj

Szeretném megragadni az alkalmat, s az oktatásban dolgozó összes embert olyan szinten elküldjem melegebb éghajlatra, hogy ebbe jó magam is belepiruljak.
Dühöngésemnek oka leginkább a januári vizsgák, amire próbálnék felkészülni. Csak próbálnék, ha meglenne az anyagom. Az, hogy valaminek neki kell ülni, utána kell nézni, oké. De az, hogy a feladott kérdésekre nem találom meg a választ sem a könyvben, sem a lediktált anyagban, de hogy még a neten se találok rá… enyhén szólva is kiborító. És természetesen vegyük hozzá, hogy segítséget ne nagyon kérjünk, dolgozzuk ki magunknak.
Ami módfelett dühítő ebben az egészben, hogy az elmúlt, valamit több mint két hónapban többször nekifutottam a kérdések kidolgozásának, de valahogy mindig beletört a bicskám. Tehát vizsgákon mehet majd a rizsázás, és imádkozás azért, hogy sikerüljön. Egyetlen jó dolog van benne, ami talán megmenthet: a nyelv. Ugyanis lesz nyelvi rész is, aminek kidolgozott anyagai megvannak, s már rég meg is tanultam. Szerencsére. Vannak könnyebb részek, amiből könnyen lehet rizsázni, de vannak olyanok, amik ha hozzám kerülnek, akkor bizony imádkozhatok, hogy sikerüljön. Pfff… Éreztem, hogy én ez lesz.

Ennek fényében vettem ki egy “szabadnapot”, hogy átrágom magam ezeken, de hajnali négy óra óta nem sokra jutottam, és már eléggé elkapott az ideggörcs, s egyáltalán nem tudom, hogy honnan a francból szerezzem meg azt a tetves anyagot. A könyv is olyan szépen körülírja a vizsga témáit, csak épp azt nem írja, amit kér. Online keresés is egyenlő a mezőn található trágyadombbal, a google első tíz oldalán sincs semmi hasznos, esetleg 1-2 mondat. Köszönjük!
Ugyan nem csak én vagyok ilyen helyzetben, de jelen pillanatban engem valahogy baromira nem tud érdekelni az, hogy más is nyavalyog. Ráadásul félév van, mehet a harc a jegyekért. Ami önmagában egyáltalán nem is lenne baj, hisz ez a tanév rendje, ha éppenséggel a beteges hiányzók nem jelennének meg az x hónapnyi hiányzásuk után, s zárnák sikeresen az első félévet, még ha az csak egy légyfinghoz hasonlítható gyenge kettes.
Ennek fényében most jött el az a pillanat, amikor jóformán letolom a nadrágom és pottyantok az egészre, mert csak az elkövetkező napokat fogom megkeseríteni ezzel, habár biztos fel fog büffeni még párszor ez a tökéletesen megtervezett, s kivitelezett vizsga. Komolyan nem tudom felfogni ésszel, hogy minek írunk oldalakat, minek kapunk könyvet, ha vizsgához nem lehet használni? Ha nem tud belőle tanulni az ember, akkor minek van? Komolyan nem értem. És most még azt se tudom mondani, hogy lusta voltam, s az utolsó pillanatban kapkodok.

Alias: 3.évad

Lassan annyi szériát nézek, hogy egyre inkább esnek ki az aktuálisak. A korábbi epizódokra, szériákra már nincs is időm. Viszont erőt vettem magamon, s neki álltam egykori kedvencemnek, az Alias-nak. Ez bizony nem most volt, de egyre inkább közeledek a végéhez, hisz már csak két évad van hátra.

Több ok is szólt amellett, hogy elővegyem régi kedvencemet. Először is ez az utolsó évad, amit szinkronnal láttam, továbbá hétről hétre követtem. Mivel gyakorlatilag napok alatt néztem meg a negyedik, s az ötödik évadot, így nem árt újra nézni, hisz sok minden nem rémlik már belőle, mint a kezdeti három évadból.
Nem rajongok az akció műfajért sem filmben, sem sorozatban. Azonban az Alias csak tudott valamit, amivel megvett, ráadásul egy olyan briliáns cliffhanger-rel, mint amilyennel végződőtt a második évad nem volt kérdés, hogy maradok a következő évadra is, habár innen is üdvözlöm az RTL Klub nevet viselő förtelmet, hisz gyakorlatilag majdnem két évet kellett várnom a folytatásra még annak idején a netmentes időkben.
Természetesen rengetegszer megfordult a fejemben, hogy a széria DVD formájában visszakerül a polcra. Leginkább azért, mert a harmadik évad volt az, amit utoljára heti bontásban néztem, s az utolsó kettőt három évvel ezelőtt megnéztem pár nap alatt, így az utolsó két évadból már nem sok minden rémlett számomra, előtte pedig érdemesnek tartottam lepörgetni az előzményeket.
Continue reading

Életem legcikibb randija

Imádom én a Gyakori kérdések nevű oldalt, mert valahogy mindig találok rajta egy-két olyan kérdést, amin gyakorlatilag kifekszek.
Természetesen már gyűjtik a megbotránkoztató, teljes IQ hiányról árulkodó kérdéseket kép formájában, azonban akadnak igazi csemegék, melyek többnyire törlés áldozatául esnek. Persze legtöbbször az ok, hogy a kérdést feltevője gyakorlatilag kamuzott. Önmagában valóban megérdemli, hogy a szóbanforgó kérdés törlés áldozatául essen, azonban akadnak olyan kérdések, melyeken aztán lehet igazán jót röhögni. Én is találkoztam nem is eggyel, ezekből csak kevés élte túl a moderátori intézkedést.
Tény és való, hogy a részletek mögött található kérdés feltehetően semmilyen valóságalappal nem rendelkezik, de ettől függetlenül rendkívül poénos az illusztrált képekkel. A magyar “verzió” itt érhető el, míg az angol itt képekkel illusztrálva. Természetesen utókornak ezt kötelező megőrizni, ezért a részletek mögött megtekinthető a “történet”.
Continue reading

Ünnepek után

Még kora délután szerettem volna egy bejegyzést megereszteni, de mivel az előző óta nem sok minden történt, így az év első bejegyzését átengedtem a Silent Hill: Homecoming kritikámnak, hisz az sokkal terjedelmesebb, s érdekesebb.

Először is vége az ünnepeknek. Szilveszter kicsit szájathúzva telt, ugyanis az akkori 10°c idő arra tökéletesen jó volt, hogy felébressze a vágyat, hogy valahová elmenjek. Ugye szilveszter van, egyedül táncikálós szórakozóhelyek voltak nyitva, ahol persze alkohol fulladásig, s jómagam ebből nem kértem. Inkább vágytam egy mezei sétára, ami az észnélküli durrogtatók miatt nem valósulhatott meg. Egyéb szórakozási lehetőség meg nem volt, ugyanis minden zárva volt.
Este Silent Hill-éjszakát terveztem, de végül másképp alakult, ugyanis felléptem MSN-re, s egynél több beszélgető partnerem akadt, így végül maradtam, s csak a korai hajnali órákban ültem neki a játéknak. Továbbá voltam olyan ügyes, hogy este benyakaltam egy doboz energiaitalt, ami gondoskodott róla, hogy reggelig ne is tudjak aludni. Mivel a játékot már kipörgettem alig egy órája, s az élmény fantasztikus volt, így ki is esett az álom a szememből. Valahogy majd kikecmergek az ágyamból lehetőleg dél előtt. Nehéz lesz, de majd remélem meg tudom oldani.

Maradt még pár nap, azt megpróbálom kihasználni. Először is az Alias harmadik évadát mindenképp le akarom gyűrni, s a negyedikbe is bele akarok kezdeni. Persze pár filmet is újra kellene nézni. Szűkös idő lesz, de tanulni nem fogok, az ráér később. Mindenképp az agyamra fog menni, s jobb ha későn…

Silent Hill: Homecoming (2008) Teszt

Platform: PC

Bejegyzéseket megtekintve viszonylag iszonyatos gyorsasággal tettem magamévá az utóbbi három Silent Hill epizódot, ami természetesen megjelent PC-re is. Nos a múltkori rettenet, azaz a Silent Hill 4: The Room után erősen megugrott az elvárásom az ötödik résszel kapcsolatban, ami a Homecoming alcímet viseli.
Tény és való rengetegszer megfordult a fejemben miközben a negyedik epizóddal bénáztam, hogy hagyom a fenébe, s folytatom az ötödik részt, ami elsőre nekem elnyerte a tetszésem. Végül győzedelmeskedett a kíváncsiságom, így az újabb epizódnak csak késve tudtam neki ülni.

Eredeti elképzelésemben az szerepelt, hogy mivel nem ünneplem a szilveszter semmilyen formában, s mivel a durrogtatók amúgy sem hagynának nyugodtan filmet nézni, így a Silent Hill: Homecoming épp megfelelő lesz az est eltöltésére. Végül másképp alakult az estém (erről majd később), így végül csak nem sokkal két óra után tudtam neki ülni, de nem sokáig jutottam. Így a tervem, miszerint az új év első napján magamévá teszem a játékot, s publikálom is róla az élményem elmaradt. Egészen pontosan két és fél órával.
Ugyanis valamikor késő délután ültem neki, s alig negyed órája fejeztem be. Az nem kérdés, hogy a második Silent Hill után ez ugrott a második helyre kedvencnek.
Természetesen bővebben és spoileresen a tovább mögött a kedvcsináló trailer után:

Continue reading