Folyamatos rohanásban…

Mert az elmúlt időszak másról sem szól, mint hogy állandó rohanásban vagyok, s próbálok naprakész lenni szinte mindenből, persze ami nem megy.
A hét napos hiányzásom alatt felgyülemlett lemaradásomat egy délután alatt be tudtam hozni, természetesen hála annak, aki feltalálta fénymásolót. Hét közben igazából csak módosítanom kellett párat, továbbá pár kiegészítő mondatot kellett magamévá tenni.
Az előző bejegyzésem óta is eltelt majd egy hét, de abból is maradtak ki dolgok. Először is gondoltam egyet, s bő egy héttel ezelőtt leszedtem a Windows 7 RTM, azaz végleges változatát. Fantasztikus lelőhelyet találtam, ahonnan le tudtam szedni. Mivel a 32 bites és 64 bites változat is benne volt, ezért kizárásos alapon csak kétrétegű lemezre tudtam felírni, amivel kissé hátrányos helyzetbe kerültem. Először is dupla rétegű lévén a rétegek közötti váltás rövid szünetet eredményez, ezért a telepítés valamivel hosszabb. Kár. Továbbá a lemez pár forint híján egy ezresembe fájt, szóval annyira nem örültem neki. Annak már igen, hogy sikerült feltennem az új gépre, s be kell valljam, hogy semmivel nem vagyok hátrányosabb helyzetben az XP-hez képest, habár elkélne még egy memória, főleg az 1080p-s filmek miatt. Igaz, azokat csak nézem, de nem írom ki.
A hét kezdés nagyon nehezen ment számomra. Először is csak sok volt az a 13 nap, amiből ugye 7 volt tanítási nap. Így hát hétfőre elég kialvatlan voltam, valamint a buszon is alakítottam, ami természetesen tömve volt. A suliba menet pedig épp azon gondolkoztam, hogy mennyire nem akartam én bemenni, s inkább fordultam volna vissza. A másnapom valamivel jobban telt, de így se voltam százas, mert nem tudtam magam kialudni. És ez igaz volt a hét maradék napjaira is. Hiába próbáltam lefeküdni korábban, egyszerűen nem jött álom a szememre, s nem sikerült elaludnom. Ez van, ezt kell szeretni.

Nagyjából végigszenvedtem a hetet, persze tanulmányi szempontból ez nem látszott meg. A közösség is szépen formálódik, röhögés a köbön, ami annak tudható be, hogy a hiányzások már a plafont is elérték, s már csak szorgalmasabb „fajta” húzza be a „belét”, hogy valami tudást szerezzen be.
Tombol az influenza, az időjárás kedvez is neki, szerdán például pólóban lötyögtem az udvaron. Tegnap óta érzem azt, hogy valami kóvályog bennem, de egyelőre erősen vitaminozom magam, és iszom a teát, hogy nehogy elkapjam, vagy kijöjjön rajtam, ugyanis a jövő hét fontosabb tanulmányi szempontból, hisz félévtől vizsgák, arra készülni kell. És sajnos van olyan tantárgyak, amire nem elég, ha előveszem itthon a füzetet, ahhoz be kell mennem.
Természetesen nem lustaságról van szó, ugyanis egy csomó dologgal el vagyok maradva. Szórakozást nézve is le vagyok maradva magamhoz képest. Először is a héten lazán kaszáltam a Sanctuary-t, How I Met Your Mother-t, szóval most már hivatalosan is megkapták tőlem az integető kezet, majd folytatom akkor, ha teljes lesz az évad. Nincs időm, passzolni kell lefele a szériákat. Így esett meg, hogy a már több napja lent lévő filmeket sem tudtam megnézni. Ebből a borzalmas Jennifer’s body-t sikerült megnéznem, ami rejtélyes módon itt pihen DVD-n, pedig emlékeim nem csaltak, letöröltem. De ezek szerint a törlésből kiírás lett. Két napba telt, hogy megtudtam nézni a Becstelen Brigantyk-ot, ami viszont elég jó volt, épp elég jó volt ahhoz, hogy mondhassam: megérte 720p-ben megnézni! Igaz, azt is majdnem ketté szedve néztem meg.

Új gép ide vagy oda, valahogy nem igen ültem le játszani. A Tomb Raider Underworld-öt feltettem magyar nyelven, de végül mai napon azonnali hatállyal eltakarítottam, ugyanis kellett a hely. Ugyanígy járt a Resident Evil 5 is, amely azon kívül, hogy rendelkezik egy überbrutál grafikával, szinte egy nagy nulla, szóval nem is strapáltam magam azzal, hogy kijátszam. A hét legnagyobb baklövése volt letölteni az Assasin’s Creed-et, majd pedig kiírni DVD-re. Egyrészt borzalmas átvezető animációkat nem lehet átlépni, maga a játék meg enyhén szólva is megbukott nálam. És persze erre elpazaroltam két lemezt, fantasztikus. Jelen pillanatban nekiláttam a The Sims 3-nak, már régóta megvan, de nagyon nem tudtam vele érdemben foglalkozni. Örömmel fogadtam, hogy a két lemez melyre kiírtam enyhén szólva is nehezen kerül beolvasásra, szóval szükséges egy kétrétegű, ami persze nem két fillér.
Tegnap délután valamennyire utol tudtam magam érni, így jó pár epizódot bepótoltam a kedvenceimből, este tízkor már alvás volt, lazán lehúztam 10-12 órát. Reggel pedig úgy ébredtem, ahogyan már elég régóta nem. Ennek is tudható be, hogy lassan hajnali 3-kor is ébren vagyok. Délután megtaláltam a Star Wars: Force Unleashed Sith Edition-t PC-re. A trailerek és a gameplayek meggyőztek, azonban amikor megláttam mennyit is foglal a telepítője, majd leestem a székről. Csak 14,4 gigányi telepítőt foglal magában, és 25 gigányi üres helyre van szüksége a merevlemezen. Nem tudom, ki volt az, aki ezt átportolta PC-re, de elég sz@r munkát végzett. Borzalmas. Jelenleg is töltöm, jelen pillanatban 10 giga van lent. Holnap elválik, hogy megtartom-e, egyelőre a letöltötteket írom ki folyamatosan, és törlöm, jelenleg 3 újraírható vannak a fájlok, ahonnan majd kicsomagolom majd a holnap folyamán.
Jövő héten pedig már december, szóval kezdődhet az ünnepi hangulat! Város feldíszítve, persze még vár az üzembe helyezésre. Hó nem igen lesz, szóval ez nem fog hozzátenni a hangulathoz, de azért jó lenne, ha fehér karácsony lenne.

I’m back!

Ugyan nem mentem sehová, de a blog indulása óta legtöbbet kimaradt időszakot tudhatom magaménak, amikor nem publikáltam semmilyen formában, természetesen ennek is megvolt a maga oka.
Először is kezdjük sorjában. Az előző bejegyzésem óta nem sok minden történt, szokás szerint beütött a sz@r. Persze minden rosszban van valami jó, ennek köszönhetően csúszott ki a kezem közül egészen pontosan hét darab iskolai nap, természetesen igazolva, de én ennek valahogy nem igen örültem lemaradás szempontjából. Dolgokat rendezni kell, kész, ez van, ezt kell szeretni. Ezzel semmi probléma nem is lenne, ha az embert nem néznék hülyének, s nem lenne idegbe jó pár napig, hogy most mi lesz. Ugyanis ez volt a remek ok, amiért nem is akartam írni, főleg olyan elborult állapotban. Persze, ahogy szokott lenni bolhából elefánt lett csinálva, azaz hülyének lettem nézve, örültem is neki nagyon. Persze a fő lényeg, hogy most már nyugalom van, minden a maga útján megy, végre tovább is lehet lépni.

Ezzel szemben a hét második felében sem sikerült betévednem az iskolába. Mint már említettem nem vagyok lógós fajta, de azért megesik, hogy nem akarok, vagy nem megyek be. Ezeknek a száma egyébként is elhanyagolható, szóra se érdemes. Szóval szerdán nem volt kedvem bevonszolni magam, mivel egyetlen egy tantárgyból sem sikerült pótolnom, ami leginkább annak köszönhető, hogy egyetlen osztálytársam sincs, akitől anélkül tudnám elkérni az anyagot, hogy legalább fél órát kellene utaznom. Szívás, tudom.
Szokás szerint megint probléma volt a fűtéssel, szóval a kimosott ruhákat egyáltalán nem tudtam kellő időre megszárítani, így szerda este is vizesen lógtak a szárítóról. Mit ne mondjak, csütörtökön már nagyon be akartam menni, szóval enyhén ki is akasztott. Természetesen végig fagyoskodtam az egész csütörtök estét, szóval pénteken nagyon „jó” kedvvel keltem fel. Nem kell mondanom, hogy a pénteki napomból sem lett semmi, mivel reggel eszembe jutott valami. Természetesen áldom az eszem, hogy péntek reggel jutott eszembe mi lehet a baja fűtésnek, így hát fogtam magam és félúton visszafordultam. De szerencsére próbálkozásomat siker koronázta, így ennek eléggé örültem.
Természetesen dél környékén kidőltem, kénytelen voltam egy pár órát aludni, ugyanis előző nap voltam olyan okos, ügyes, hogy két energiaitalt megittam, így az esti alvásom ideje erősen konvergált a két óra felé. Annak ellenére, hogy másnap szinte kipattantam az ágyból, hamar elfogyott minden erőm. Sajnos kénytelen vagyok belátni, hogy megint jön egy olyan időszak, amikor problémák lesznek az alvással. Gondolom a stressztől.
Szóval vissza a megszokott hétköznapokban. Istenem, mennyire is hiányoztak!

Lost: Via Domus (2008) Teszt

Platform: PC

Lost 2004 szeptemberében indult hódító útjára az amerikai abc csatornán. A saját hazájában azonnal hatalmas sikert ért el, s nem sokkal később világhódító körútjára is elindult. Hozzánk valamikor 2004 végén, 2005 januárjában ért el az AXN jóvoltából, s akkor még Lost – Pokoli Éden néven rajtolt. Sokakkal egyetemben mi sem rendelkeztünk a fent nevezett csatornával, illetve akkoriban még internet hozzáférésem sem volt, így a rajongók többségével együtt akkor ismerkedtem meg a sorozattal, amikor azt műsorára tűzte az RTL Klub már módosított címmel, Lost- Eltűntek néven.
Természetesen mindezt hatalmas reklámkampány előzte meg, hogy tényleg senki ne maradhasson le róla. Engem is berántott a széria, s jóformán beteges rajongója lettem. A széria szép lassan elkezdett kibontakozni, s egy bizonyos ponton elkezdte megosztani a rajongókat. Így szép lassan a rajongóknak fele elpártolt a szériától, bár ennek ellenére is szép utat futott be a sorozat, s teljes lezárást kapott 2010 májusában. Addig itthon csak az AXN volt olyan tökös, hogy végig adja a sorozatot, míg az RTL Klub műsorstruktúrájában szépen egy hétvégi délutáni matinéműsor vált belőle, ahol még az utolsó évad sem került levetítésre. Ahogyan az lenni szokott, ha egy franchise siker lesz, vagy várható, hogy hatalmas tömegek ízlését sikerül megcélozni, akkor az adott produktumot mindenképp át kell ültetni más platformra is, hogy további bevételt hozzon a készítőknek. Ebből fakadóan készülnek különböző híres filmekből játékadaptációk, illetve különböző játékokból filmadaptációk. Azonban kevés olyan címet mondhatunk, ami több változatban is élvezhető, s maximális sikernek örvendhet. Ha az átlagot akarjuk alapul venni, akkor a tendencia az  szokott lenni, hogy egy sikeres film játékváltozata, vagy egy sikeres játék filmváltozata elég erősen bukik. Ez a tendencia pedig bőven igaz a Via Domus-ra is, ugyanis a célközönségnek a játék hatalmas csalódás volt, s a kiadó részéről pedig elég nagy bukás. Én második alkalommal tudtam csak ténylegesen a végére jutni, s csak minap tudtam ismét végigvinni három évvel később az első végigjátszásom után. Annak ellenére, hogy részemről is csalódás volt annak idején a játék, de leárazás keretén belül mégis megvettem eredeti lemezen, habár véleményem szerint 990 forintot megért, továbbá még egy végigjátszás bőven belefért. Annak ellenére, hogy valóban nem sikerült túl jóra azt gondolom egy végigjátszást bőven megérhet, s eltekintünk a zavaró tényezőktől megmerem kockáztatni, hogy élvezhető is lehet. Feltéve, ha félre tudjuk tenni az elvárásaink annak fényében, ha először ülnénk neki. Mert bizony az elvárásainkat maximálisan el kell felejtünk ennek a címnek az esetében.
Teljes bejegyzés

Azok a fránya hétköznapok

Valahogy jó időzítés volt, hogy pont egy héttel őszi szünet után tudtam teljessé tenni lassan egy éve épülő PC-met. Természetesen a hétvégém arra ment el, hogy teszteljem teljes egészében, s lássam, hogy valójában mire is képes a kicsike. Ezen felül pedig jó pár dologra rájöttem.

Először is pénteken fel tudtam volna tenni a Windows 7-et, csak várni kellett volna egy kicsit, hogy bejöjjön a választó képernyő, ugyanis ezt teszteltem tegnap. Azt, hogy mennyit kellett volna nem tudom, hisz elég sok időt töltöttem kint. Egyrészt jó, mert tudom, hogy semmi probléma nem lesz, ha visszakerül az általam favorizált operációs rendszer, ám másrészt érdekelne, hogy miért is hosszabb a választóképernyő megjelenése. Bár sejtem, hogy a DVD íróhoz lehet köze, ami már az előző gépben is váltogatta, mely audió/mp3 lemezeket akarja beolvasni. Szóval megvolt az öröm, de mivel először játékkal tesztelem, így marad az XP 1 GB ram esetében pedig mindenképp. Lássuk, így mennyi ideig fogja bírni az XP.

Eddig mindegyik játék csont nélkül futott. A legújabb, legrendszerigényesebb is elindult, ráadásul piszkosul jó sebbességen az általam belőtt felbontáson. Már most érzem, hogy eme PC alkatrészenkénti összeválogatása iszonyatosan jó volt, bár remélem, nem lesz terhelési probléma belőle, ha minden ilyen szépen fut.
Hétvége alkalmával két játékot pörgettem ki teljesen. Az egyik a Terminator Salvation és a Tomb Raider Underworld volt, mindkettő remek teljesítménnyel futott.
Tesztelve a konfigurációt leszedtem a Resident Evil 5-öt, ami csak grafikailag jó, egyébként minden téren ugyan olyan (sőt pocsékabb), mint az előző része. Továbbá röppent le a Batman: Arkham Asylum is, de szigorúan csak demóban, szintén elindult, bár nem tudom, hogy megéri-e beszerválni a teljes játékot is. Ajánlásra pedig jön lefelé a Crysis is.

Holnap suli, immáron biztos, hogy hullaként fogok reggel felkelni, annyi szent. Remélem másnapra nem kell majd tanulni, minden bizonnyal én nem fogok. Igyekszem betartani a korai lefekvést, hogy ez idén a vizsgaidőszakban ne okozzhasson problémát. Emellett jó pár játékot tervezek még kipörgetni, ami potenciálisan veszi el majd az időt a sorozatoktól, filmektől. Mivel hétköznap nem igen fogok sehová se menni, hétvégén pedig egyéb dolgom is van, valószínűleg több széria kerül parkoló pályára.

A nap jó híre, hogy sikerült életet lehelnem a régi DVD lejátszómba, ami rendhagyó módon remekül kezeli a feliratos .avi kiterjesztésű filmeket, sorozat epizódokat, bár kicsit kezdek kételkedni abban, hogy valóban problémája volt-e. Annyi bizonyos, hogy az aktuális epizód maradnak PC-n való megtekintés formájában, ugyanis az újraírható lemezekkel inkompatibilis lett. Bár, amennyit használtam egyáltalán nem csodálkozom. Ennek fényében csak nem szedem le ismét az Alias utolsó három évadát, meg tudom tekinteni TV-n is.

Terminator Salvation: The Video Game (2009) Teszt

Platform: PC

Az, hogy Terminator rajongó vagyok, nem kérdés. Mondjuk abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a filmtrilógia és a széria is teljesen kielégítette az igényeimet, ami volt a franchise-zal kapcsolatban. Ez alól talán a negyedik rész képez kivételt, ami ugyan jó volt, de én ennél mérföldekkel többet vártam.

Magát a játékot (ami megjelenés napján egy hatalmas hibával került a boltok polcaira, amelyeket nem lehetett telepíteni) még májusban beszereztem ugyan, de maga a PC elavultságából adódóan nem tudtam kipróbálni, mivel pixelhibák tömkelege fogadott engem.
Ahogyan a film, úgy a játék se váltotta meg a világot a címmel ellentétben, de ennek ellenére én rendületlenül hittem benne, hogy ezzel én akarok tenni egy próbát.
Utolsó alkatrészt megvéve az épülő PC-mhez, ezzel teljessé téve azt alkalmat nyitott arra, hogy végre teljes egészében kipróbálhassam a játékot. Péntek este így örömmel telepítettem fel (háromszor), és örültem is mikor elindult. Első meglepetés az volt, hogy a gépem teljesen elegendő volt a futtatásához, a második meglepetés pedig az iszonyatosan jó grafika volt, ami minden bizonnyal sokkal jobb lenne Direct X10-el, de ugye ahhoz Vista/Win7 kellene, amit ugye a saját ökörségemből adódóan nem tudtam feltenni.

A lényeg az, hogy pénteken szóra tudtam bírni, s amit „csicsergett” az teljesen elnyerte a tetszésemet. Noha a kritikák és a vélemények a filmmel együtt csúnyán lehúzták a játékot, de egyszeri (s tervezem a többszöri) végigjátszásra nekem teljesen bejött, sőt, sokkal jobban tetszett, mint maga a film.

Teljes bejegyzés

Vége a várakozásnak!

És igen, tény és való, hogy bizony vége a várakozásnak.
Jómagamnál mindig problémát jelentett a PC-m elavultsága. Ugyan nem vagyok nagy játék őrült, de azért akad egy-két kedvenc, amit azért szerettem volna rögtön megjelenés után kipróbálni normális minőségben, ám ez valahogy mindig meghiúsult, természetesen abból az okból kifolyólag, hogy a PC-m elavult volt.
Nos tavaly meguntam ezt az állandó sz@rságot, s úgy döntöttem elég a használt bóvlikból, ideje lesz egy teljesen új PC-t beszerezni. Először is valóban nem vagyok nagy játékos, szóval csak egy-két játék volt az, amiért muszáj volt beszerezni egyet. Valahogy pont egy évvel ezelőtt vettem meg a Videó kártyát, igaz az is alsó kategóriás volt. Majd jött az alaplap, s ezután jött egy kisebb kihagyás, hisz nem állt rendelkezésre annyi anyagi, továbbá időközben leértékelve megszereztem az Alias teljes első évadát szinte bagóért, meg ugye jött az április, s bizony a nagy kedvencet, azaz a Terminator: The Sarah Connor Chronicles magyar megjelenését is meg kellett venni, hisz csak 5900 Ft-ért adták.
Ugye augusztusban volt az a bizonyos pesti kiruccanás, szóval annak maradékából sikert megvennem a PC házat, majd egy hónappal később memóriát is. Szóval kérdés az volt, hogy a jelenleg használatos vinyó jó-e lesz az új gépbe?

Ugyan én nem reménykedtem abban, hogy majd pénteki napon kapunk bármiféle juttatást, de tévedtem, ugyanis tegnap azzal kezdődött a napom, hogy anyám belenyomta a kezembe a pénzt. Persze semmi reggeli, egyből menni processzort venni. Eredetileg egy Intel Celeron 2,4 Ghz kétmagos processzort néztem ki, azonban nem volt, csak 2,5 és 2,2. Persze a 2,5-re nem volt pénzem, el is keseredtem, de megvettem a kisebbet, gondolván a jelenlegitől úgy is jobb lehet.
Hazajöttem, persze egyből neki a szerelésnek. A Windows 7 persze folyamatosan újraindult, ráadásul egy CPU Fan Error! hibaüzenettel együtt. Végül a neten találtam rá megoldást, s jómagam is legszívesebben fejemet vertem volna a falba, ugyanis a rossz helyre dugtam a hüűőt, ehh… Elment az egész délutánom, mire öt óra fele sikerült feltenni az XP-t, mivel sem a Vista, sem a Windows 7 bejelentkező képernyőre nem adta be a nyelv választott, s ennek fényében nem tudtam feltenni egyik operációs rendszert sem.
Ugyebár jelenlegi gépemben csak egy giga memória van, tehát az XP feltevése ugyanolyan lassú volt. Ugyan volt itthon egy eredeti verzió, s annak másolata, de én egy másikat akartam feltenni, ami miután leformázta a merevlemezt kérte a Service Pack-kal felszerelt lemezt. Na ekkor kezdődött minden elölről.

De szerencsére az eredeti másolatával felment, habár alapból sikerült elcsesznem az egész rendszert, ugyanis nem tudtam aktiválni az XP-t, ami annak volt betudható, hogy rossz volt az idő. Persze ezt azután vettem észre, miután mindent feltettem amit kellett. Mivel az idő 2002 januárt mutatta, pár ingyenes használható program automatikusan kilőtte magát. Hurrá!
Szóval jött az első teszt: Tomb Raider Underworld. Ezután következett az áll keresése, ugyanis hihetetlen gyors a játék, még überdurva nagy felbontáson is (habár én 1024×768-as felbontásnál nagyobbat nem használok, elég erre a felbontásra egy vonalsimitás, és kész is az egész).
Természetesen jött a nagyobb falat, az igazi kihívás, a Terminator Salvation : The Videogame, amely a fenti címmel ellentétben még el sem indult. WOW, pár dolgot kilőttem miközben tettem fel, naná, hogy nem indult el: re-install. És igazi teszt még jobban meglepett: semmi szaggatás, semmi fagyás, elméletileg egy most elavult, alsó kategóriás videó kártyával is megy szépen akár a legnagyobb felbontáson is, mindenféle szaggatás nélkül. Uh, büszke voltam magamra. 😀

És akkor film/sorozat bolond lévén teszt, hogy mennyit is tud a gép, azaz HD tartalmak. Egyetlen egy nagy probléma, hogy a gépet nem tudom rákötni a tévére, így marad majd a kis monitoron való sorozat nézés (igaz, a DVD tönkre menetele után más nem marad feliratok cuccok esetében). 720p megy, mint az álom. Magától értetődő volt, hogy kell valami, ami ekkora felbontást képvisel. Választás: aktuális Supernatural epizód. Még nem néztem meg, de ami késik, az ugye nem múlik. És akkor kellett valami, amin tudom tesztelni az 1080p-t is, így maradt az Avatar trailer, noha én nem sok különbséget láttam 1080p és 720p között, de az utóbbira teszem le a voksomat, mivel kisebb mérettel rendelkezik.
Egyelőre csak nézésre fogok letölteni ilyeneket, kiírásra marad a mezei avi kiterjesztést, mivel nincs még nagyobb másodlagos vinyóm, továbbá egy lemezre negyede férne fel, mint eddig, s nem utolsó sorban új DVD lejátszó esetében ugyanúgy csak PC-n tudnám nézni a dolgokat, habár utána nézek majd, hogy van-e valamilyen átalakító hagyományos tévéhez.

Tűkön ülve!

Először is kezdjük statisztikával: ez a 100. bejegyzés a blogomban. Hm, mikor elkezdtem, azt hittem hamar megunom, de végül csak belejöttem, hogy szabad perceimben prezentálok pár bejegyzést ide, ügyes bajos dolgaimról, vagy épp arról, ami foglalkoztat. Mondjuk jelzésértékű volt már az, hogy saját tárhelyre, saját domain név alá tettem a blogot.

Szóval korántsem hanyagolva a statisztikát, jelenleg a héten öt napból hármon jelentem meg, holnapi lesz a második elhiányzott napom a héten.
Először is kedden behúztam a belem, de ugyebár mi a francnak, magam sem értem, mert megint az a helyzet adódott, mint tavaly: azaz kevés  bejáró, túlzott haladás tananyaggal, ami végül unalomba fullad.
Persze ez elég természetes, biztosan előfordult mással is. Egyetlen egy dolog, ami ebben nem tetszik, méghozzá az, hogy más lógásaival is ugyanolyan esélyekkel indul az érdemjegyekért, továbbá a vizsgának. Ez van, nincs igazság.

Szerdán úgy volt, hogy bemegyek, de végül úgy döntöttem, hogy egy fontosabb kérdésben jó lenne meglátogatni az orvost, s külső nyomásra végül rá is szántam magam, azonban mikor odaértem hamar, s dühösen távoztam, mikor megláttam, hogy a rendelés 11-től lesz 13-ig, és nem 9-től 11-ig, ami a normál rendelési idő. Szóval azonnal feladtam terveimet az orvossal kapcsolatban.
Mai nap szakadó esőben mehettem ismét suliba, buszon tiszta meleg, ilyenkor jó rétegesen öltözködni, hogy mire át érsz egyik városból a másikba röpke húsz perc alatt, már úszol a saját izzadságodban, s leszállsz a hidegben, aztán majd lehet csodálkozni, hogy miért is beteg az ember.

Ha minden jól megy, elméletileg holnap kapunk pár juttatást, így a processzort holnap meg tudom venni. Figyelembe véve a dátumot, én kétlem, hogy holnap bármilyen jogcímen érkezne pénz, de anyám szépen meggyőzött, hogy maradjak itthon. Ennek fényében úgy döntöttem, akár meg tudom venni a processzort holnap, akár nem, én délután elmegyek a Démászhoz, s rendezem a további ügyeket a villanyszámlával kapcsolatban.
Odaérve izgultam, hogy még bejussak, ugyanis elég későn értem haza. Legutóbb az ügyintéző jól megszopatott, bár nem értem mire volt jó. Szerintem senkinek nem az lenne az elsődleges, hogy meghatalmazást írasson, s megnézze a villanyóra állását, miután kezébe vett egy hatjegyű számlát. Persze akkor is ki lettem oktatva. Ami önmagában még nem is lenne baj, ha nem oktatás, hanem tájékoztatás lett volna.
Természetesen ma drukkoltam, hogy a hármas számú ügyintézőhöz jussok, végül oda is jutottam, ám amikor bejutottam az ajtón, döbbentem vettem tudomásul, hogy rosszul emlékeztem, s bizony megint ahhoz a hülye picsához kell mennem. Természetesen elmondtam miért jöttem, átnyújtottam a szükséges iratokat, erre jelezte, hogy bizony emlékszik rám, hogy nem volt meghatalmazásom, s egy szép bájvigyor keretén belül megjegyezte, hogy gondolja most sincs, persze a reakcióm szintén bájvigyor volt, és közöltem, hogy van.
Vicc az egészben, hogy csak a Démásznál adott nyomtatott űrlapot fogadják el, ami közröhej, hisz sokkal fontosabb hivatalos helyeken egy agyonrágott papírfecnit is elfogadnak. Itt sem lenne baj, ha nem kellene sorszámot húzni, hogy egy hülye papírhoz jussak. Szóval, erősen fontolgattam a beszólást, de jobb is, hogy csendben maradtam, ugyanis a nagy sietségben nem lett kitöltve a rám érvényes rész, ráadásul a személyi igazolványom számát sem tudtam fejből, s mivel nem hordom magamnál az összes iratot, csak mai kell, így értelemszerűen nem volt nálam a személyim.
Szóval jött még egy bájvigyor, pöffeszkedő viselkedés, magamban nyugtattam önön magam, hogy erős a kísértés, hogy orrcimpán rugdossam az ügyintézőt. Egyrészt férfi létemre jól jönne ki, másrészt így is totál idiótának nézett. Hát édes Istenem, ő biztos hibátlan. De szerencsére sikerült hazatelefonálnom, így két perces kínos csend után elégedetten állhattam fel a székből, mondjuk közben kívántam sok jót. Ugyan magát a személyit nem kellett bemutatni, de most már erősen hajlok arra, hogy egy pár órát rászánjak, s oda-vissza begyakoroljam az adataimat.

Holnap itthon ülés lesz, és nagyon remélem, hogy nem hiába.

Csak erős idegzetűeknek: Paranormal Activity

Először is nézzük a tényeket!
Maga a film mezei horrornak van feltűntetve, de én inkább besorolnám a lélektani horror kategóriába, ugyanis ha a film témája valakit érdekel, vagy csak hisz benne, bizony eléggé paráztatós tud lenni, főleg éjszaka.
Továbbá 15 ezer dollárból készült film eddig 85 milliót hozott a készítőknek. Az, hogy a film valóban jó-e, vagy csak egy szokásos gagyi, az attól függ, hogy a témára mennyire vagyunk fogékonyak, mennyire érdekel és természetesen mennyire hisszük-e a filmben látottakat.

Szóval az alap történet: fiatal pár, új ház, éjszaka ijesztő hangok… Tipikus szellemes/démonos sztori, melynek célja leginkább az, hogy az egyszeri nézőt odakösse a székhez, és bizony szépen, de egészen biztosan halálra ijessze, hogy végül ne csak alsónadrágot kelljen cserélnie, hanem egyszerű háziorvosát pszihológusra.
Mint ahogyan említettem, a fentiek kizárólag abban az esetben fordulhat elő, ha a néző valóban hajlamos az ilyenre, ráadásul az idegrendszere is eléggé gyenge.
Jómagam annak idején foglalkoztam ilyen témákkal, de én lelkileg nem voltam ennyire erős, s bizony egy-egy ilyen történet után igencsak nyomasztó éjszakáim következtek, csak úgy, mint a Paranormal Activity (szabad fordítás Paranormális tevékenység).
Természetesen másról sincs szó, mint alacsony költségvetésű, elég sikeres, kézikamerás megvalósításról árulkodó „amatőrfilm”. Természetesen a The Blair Witch Project (Ideglelés) minőségéhez koránt sem ér fel.

Teljes bejegyzés