Ennyi volt. Bizony, a mai nappal véget ér a nyári szünet. Az augusztussal ezzel egyetemben ennek is vége. Mint ahogy lenni szokott, természetesen az utolsó héten, de legfőképp az utolsó napokban már vissza sírtam a nyarat, amiről koránt sem volt jó véleményem.
Kezdjük rögtön a nyári gyakorlatomat, amit amolyan semleges dolognak tartottam. Legfőképp azért, mert ugyan a hátam közepére kívántam, de mégis lefoglalt, így a maradék időmet, amit arra fordítottam amire akartam, megbecsültem.
Sajnos épp ez hiányzott ebből a nyárból. A nagyon sok szabadidőt nem tudtam értékesen eltölteni, így úgy érzem azzal, hogy szinte ugyanazt csináltam, mint a szürke hétköznapokban, elpazaroltam a pihenésre szánt időt.
Korábban már több bejegyzésben is megemlítettem, hogy leginkább az játszott szerepet a nyár silányságában, hogy helyileg nem túl sok szabadtéri szórakozási lehetőség van. Kiemelve a szabadtért, hisz nálam jó időben megbocsájthatatlan bűn otthon ülni. Program és helyszín hiányában valóban maradt az otthon ülés. És nem csak nálam, de ez nem vígasztal, hogy másnak is így telt a nyara. Nagyon nem.
A nyári gyakorlat miatt egy hónappal megrövidült a nyári szünetem. Így július közepén nem tudtam magammal mit kezdeni. Ráadásul a fizetésemet is augusztusban kaptam meg, így a megmaradt júliusi hetekben nem tudtam egyáltalán kimozdulni itthonról. Mondjuk az már az én hibám, hogy nem vettem számításba a szomszéd településen lévő strandot, ami ugyebár ingyen van.
A nyár legjobban várt programja a pesti fórum találkozó volt. Egyrészt már kíváncsi voltam, milyenek élőben az a közösség, amihez másfél évvel ezelőtt csatlakoztam, másrészt régi tervem volt már feljutni a fővárosba. Sajnos az utolsó pillanatban lemorzsolódok, valamint a megjelentek kevés létszáma kettétörte a kialakuló hangulatot, így hamarabb véget ért a találkozó, mint ahogy terveztem.
Hazatérve döbbentem rá, hogy három hét, és ismét kezdődik a suli-időszak, valamit csak kell kezdeni az utolsó hetekkel. Kreativitással nem is volt gond, leginkább a pénzhiánnyal, hisz a fizetésem egy részét elköltöttem a pesti útra, a másik feléből megvettem a gépházat, szülői részről meg kifizetésre került a külön órám. Így maradt a strand, ami szintén balul sült el. Ugyanis sikeresen leégtem, de olyan szinten, hogy három napig szenvedtem a fájó bőrrel, majd a hámló bőrőm okozott gondot, főleg mikor itthonról el akartam menni.
Rövid összefoglaló után pedig lássuk, mit is sikerült megvalósítanom a terveimből.
Először is vasárnapra tervezett postból semmi lett, két nyomós okból is. Mindkenképp a nyári szünet utolsó napjára akartam időzíteni a bejegyzést, ami utólagos tájékoztatásból kiderült, hogy a nyári szünet utolsó napja nem augusztus 30. vasárnap, hanem 31.hétfő, azaz a mai nap.
Tegnap akartam is bejegyzést írni, de végül meghiusúlt, mivel elég vacakul voltam egész nap. Ugyanis az azt megelőző este kicsit túlzásba vittem a képernyő elő görnyedést, ami abból fakadt, hogy direkt linkekről töltögettem, s meg akartam várni, még a letöltött adatmennyiség teljes egészében leér. Keveset aludtam, már alapból fejfájásra ébredtem. Így délután – annak tudatában, hogy egy kis alvással jobb lesz – ledőltem két órára, de ez csak hab volt a tortán, ugyanis utána még rosszabbul lettem, ráadásul este se sikerült aludnom. De szerencsére pár órás alvás után 9-kor már fent voltam, így elméletileg ma korán ágyban kellene lennem, bár első tanítási napot megelőzve tuti, hogy nem fogok tudni elaludni.
Ugye anyám lépett öt napra, hétfőn ment és pénteken jött. Már a hétfő se kezdődött jól, ugyanis volt oly kedves, és gyakorlatilag pénz nélkül hagyott itthon. Ami önmagában nem lett volna probléma, ha mondjuk előtte az én „szájízemre” vásárol. Így végül kedden végre apámtól kaptam pénzt, amivel azonnal a Tesco-ba mentem bevásárolni.
Szerdán észrevettem, hogy a biciglim szépen leereszt a sokadik felpumpálásra is, így csütörtökön kénytelen voltam gyalog bemenni a városba, s megvenni a bérlemetemet, illetve kifizetni a webtárhely számláját. Mivel a legrövidebb úton mentem, így meglepődve vettem észre, hogy egykori internet kávézó, ahová jártam, megszűnt. Hm, ki gondoltam volna.
A strandolásból természetesen nem lett semmi. Múlt hét vasárnapján mentem volna ki, de csak mentem volna, ugyanis rendkívül esős idő volt. Ráadásul tegnap se tudtam még megkísérelni se, ugyanis szombat hajnalban jelentős eső esett.
És arról még nem is ejtettem szót, hogy a két héttel ezelőtti strandolás utóhatásai még mindig megvannak. Az arcomról és a vállamról már „eltávozott” az „égett bőr”, most a karomon van a sor. Szerencsére egy kiadós testápolós kezelés jó hosszú időre elfedi a hámló bőrt, így legalább nem kell hosszú pólóban mennem.
Ahhoz képest, hogy mit terveztem megnézni, csak töredékét néztem meg az általam felsorolt filmeknek. Egyedül a Harry Potter szériát néztem végig az új epizód miatt. A Gyűrűk Urát elkezdtem, de rögtön az elején feladtam. Mai napon nekiülök a Jurassic Parknak, aztán meglátom, hogy belefér-e az időmben a folytatás, illetve mennyire leszek fáradt, mert simán végignézném egyben a három filmet.
Sorozatok terén még mindig hadilában állok az X-aktákkal. Egyedül a Tell Me You Love Me-t szenvedtem végig. Játékok terén hosszú idő után úgy döntöttem, hogy nekiülök a Potter játékoknak, tekintve, hogy annak idején szerettem az elsőt. Így a második mai napon pörgettem ki, illetve nekiültem a harmadiknak. Továbbá letöltöttem egy Playstation 2 emulatort, szóval ha leér a kiszemelt játék, akkor majd meglátom, hogy érdemes volt-e töltögetni egész nap.
Kedden kimostam az itthoni ruháimat, a csütörtöki mosást pedig szombatra napoltam el. Ma viszont megint csak volt egy adag ruha. Ugyanis épp terveztem, hogy elmegyek már, s veszek pár farmert, amikor meglepetésemre előkerült rögtön kettő is. Igaz, rögtön repültek a mosógépbe.
Szóval ennyi volt a múlt hét, és holnaptól kezdődik a suli. Vissza a jól megszokott hétköznapokba!