A ketté tépett szabadság

Azt gondolom kevés olyan ember van ma, aki Magyarországon él nincs tisztában a jelenlegi helyzettel. Nekem is nehéz ámbár leginkább abból a szempontból, hogy a vidéken élő rokonok valamint az albérleti társ rendelkezik komolyabb anyagi problémákkal, amelyek rám is hatással vannak legtöbbször. Ez nyilván akkor jelenik meg, amikor többet kell kiadnom, vagy pedig segítséget nyújtok. Sajnos most is sikerült kissé megcsúszni, de úgy döntöttem ezt a tényt félre teszem, s szépen megpróbálok kikapcsolódni. Ezt több hete fontolgatom, ami nagyon nehéz volt úgy, hogy semmiféle szabadságtervet nem kértem. Ebből fakadóan aztán szembe kerültem azokkal, akik nyárra tervekkel rendelkeztek. Tulajdonképpen kötelező pihenőnapokat kiveszem a képből, akkor sajnos végig dolgoztam a nyarat. Ami nem is lett volna probléma, ha megfelelő beosztás mellett tudtam volna pihenni, s a meghozott politikai intézkedések nem nyomták volna rá sokak életére egy bizonyos problémakört, melynek hatása rám az volt leginkább, hogy több emberrel a kommunikáció alapja inkább a panasz, elkeseredettség, harag és rosszkedv kiadása volt. Utóbbi érthető, hiszen megkönnyebbül az ember, ha kiadja magából, ami bántja, továbbá segítséget is kaphat még akkor is, ha ez csak annyit jelent, hogy meghallgatásra kerül az illető. Azonban ez nagyon sok energiát el tud vonni az embertől, s én is éreztem azt már egy ideje, hogy nem tudok elviselni pár embert magam körül, akik annyira elmerültek a problémáikban, hogy a sajátom is egyre jobban kezdett zavarni.
Fentiekből fakadóan fakadóan nagyon vártam a szabadságomat, ami sajnos eléggé rosszra sikerült. Az otthon töltött idő viszonylag pozitívnak éreztem, mert legalább kicsit kiszabadultam a fővárosból, ami rengeteg kikapcsolódási lehetőséget biztosít még mindig számomra, mint természetkedvelő és mozgásigényes személynek. Egy nappal maradtam tovább, mert a betervezett lakásbéli szerelők egy nappal későbbre tették a szerelni valójukat, s a hét közepén haza is érkeztem. Most nem volt csúszás, s az idő is kedvező volt, így aztán szépen a Keleti pályaudvarról inkább hazasétáltam. A fennmaradó időt pedig ágyban pihenve tévénézéssel töltöttem el. Az otthon töltött idő alvás szempontjából nem volt jó, de ebből fakadóan a fővárosba való visszatérésem napján elég korán sikerült elaludnom. Mindezek mellett pedig nem is keveset sikerült most. Pihenve ébredtem, így úgy döntöttem délelőtti órákban, hogy kikapcsolódok, s a cél az volt, hogy teszek egy sétát a Hűvösvölgyi túra útvonalon, majd pedig utána este a Margitsziget lesz célba véve. Kettő közül sajnos az elsőbe tudtam belevágni, mert sajnos félúton vissza kellett fordulnom, mert probléma keletkezett itthon. 

Viszonylag sikeresen megoldottam a helyzetet, de a nap hátralevő részét már itthon kellett töltenem. Annak fényében kicsit ideges voltam, hogy tudtam másnap jönnek a szerelők, s nagy valószínűséggel a fél nap itthon üléssel fog telni, s a másik pedig takarítással, ami meg is valósult. Aztán végül kaptam egy telefont, s mivel kevesebben lettünk kilépők és betegséggel küzdőknek köszönhetően végül egy nappal rövidebb lett a szabadságom. A fennmaradó nap időjárási bizonytalanság miatt csak a napi bevásárlást, s a helyi parkon való áthaladást némi kerülőúton történő sétálással mertem bevállalni. Azt nem mondom, hogy kiakadtam a történtektől, de azért némileg frusztrált, hogy a betervezett dolgok csupán negyedét tudtam megvalósítani. 

Mint ahogyan fentebb említettem a kormányintézkedések engem is érintenek, s habár hiába vagyok fizetőképes, ami azért nekem is feladja a leckét, de a velem kapcsolatban lévőknek azért komolyabb problémát jelent. Ámbár voltak terveim az évre nézve, de végül ezeket tulajdonképpen feladtam. Olyan film nincs, amely annyira érdekelne, hogy beüljek egy moziba, s a nyár végével még a strand lehetőségét is elvetettem. Azt megbeszéltem odahaza, hogy stabil a munkám, s habár maradt még pár nap szabadságom, de hazalátogatást karácsonyra tervezem. A lassan beköszönő ősz mellett a kirándulóhelyeket venném célba, de kérdés mennyire fog összhangban lenni az időjárás a beosztásommal. Mert bevallom inkább legyen jó idő, amikor itthon vagyok, mint amikor dolgozok. Bízok benne, hogy november közepéig lesz olyan időjárás, mely megengedhetővé teszi a kicsit lazább öltözködést, mint a farmer és a vastag pulóver párost, mert szívesen igénybe venném a sétáimhoz a korábban megvásárolt Honor Band 6-ot, mellyel továbbra is meg vagyok elégedve. Mindezek mellett bízom abban, hogy még egyszer sikerül este kijutnom a Margitszigetre a szökőkúthoz, valamint megnézni a naplementét a Normafánál. A héten pedig tervezek egy sétát a Farkasréti temetőben, ahol legtöbb híres ember nyugszik. Korábban már jártam ott, de akkor és most is kegyeleti okok miatt nem készült róla írás, hisz fényképek nélkül elég érdekes lett volna.
Annak örülök, hogy kicsit hűlt a levegő, mert így nem kell a ventilátornak mennie folyamatosan, s mivel nem izzadok este, de az ablak továbbra is nyitva lehet az elmúlt napokban kicsit minőségibbnek éreztem az alvásomat. Mondjuk hozzátartozik, hogy lefekvéskor az internetről beszerzett nyugtató zene szól a háttérben, valamint a fent említett okosóra rendelkezik alvási időmérésnek, így kezdek leszokni arról, hogy ágyba kerüléskor elkezdem nézegetni az időt. Ebből pedig következik az, hogy elkezdem magam stresszelni, hogy nem fogom tudni magam kipihenni, fáradtan fogok ébredni, s emiatt nem sikerül elaludni. Ez javult az elmúlt három hétben, s bízom benne további pozitív változás fog majd jönni ezen a téren, ami véleményem szerint sokat fog dobni azon, hogy mennyi energiám lesz, valamint mekkora lesz a tűrőképességem egyes dolgokkal szemben. 

Elkezdődött, aminek senki nem örül

A blog keretén belül többször írtam arról, hogy sajnos engem is érint a gazdasági válság. Komolyabban ebbe nem merültem bele, mert számomra bőven elegendő volt az, amit tapasztaltam a boltokban az ár címkén történő változás. Mindezek mellett pedig ott vannak az ismerősök, kollégák és természetesen rokonok, akiknek jelentős részével a kommunikáció inkább felszabadított és jó kedvre derített, ámbár a kormányrendeleteknek köszönhetően most az aggódás, folyamatos gondolkodás és az infláció a téma, amely bevallom kicsit kezd untatni. Természetesen engem is érint. Bár tény, hogy inkább a lakótárs, aki érintett fizetés elmaradással a bérbeadó felé, de valahogy engem is idegesít, hogy szinte mindenki anyagi problémákkal küzd körülöttem. Mivel spórolt pénzem nem volt, így belementem abba, hogy a nyári időszakra nem írtam be szabadságot, mert előtte elég sokat voltam itthon, amelynek köszönhetően kissé elúsztam anyagilag. Ennek következménye pedig az lett, hogy egy egész nyarat úgy dolgoztam le, hogy nem voltam szabadságon csak pihenőnapon, s alig vártam a szeptemberi kezdést, mert tudtam, hogy legalább lesz egy hét szabadságom. Így alig vártam, hogy végre hazaérkezzek, s egy kicsit kimozduljak a fővárosból.
Idehaza sem fogadott jobb állapot, de legalább egy kicsit ki tudtam kapcsolódni. Korábban már írtam, hogy egy volt kolléganőm jelezte felém, hogy nem kellene ennyire átgondolni mire költök, s továbbá nem napokat, hanem heteket vagy akár hónapokat is gondolkodni egy-egy megvásárolni kívánt dologgal kapcsolatban főleg úgy, hogy nem élek nagy lábon. Így aztán egy Honor Band 6 okosóra tulajdonosa lettem, amelyről egy rövidebb írás is született. Ámbár továbbra is van némi lelkiismeretfurdalásom a vásárlás terén, de bevallom örömöt találok a használatában, s született is róla is hosszabb írás is. Hazatérve a problémákról való beszélgetés helyett inkább a használatát mutattam be, így az első napokban máris megvolt több, mint 30 km távolságú séta, melyről részleteket lehetett olvasni a Huawei Health alkalmazásban. 

Az mindenképp egyértelmű volt részemről, hogy nem akarok a négy fal közt maradni, s nagyon bíztam abban, hogy majd jó idő lesz. Ugyan volt egy kis futó zápor, de szerencsére sikerült használatba vennem a biciklimet, amelyet továbbra is csak itthon tartok, hiszen a véleményem változatlan azzal kapcsolatban, hogy a főváros kerékpárhasználatra alkalmatlan. Főleg úgy, hogy függetlenül mennyire balesetveszélyes, de én szeretek kerekezés közben zenét hallgatni, mert így kikapcsol. Ennek ellenére sikerült egy több, mint 30 km távú hosszt letekernem. 

Ahogyan korábban is említettem több bejegyzésemben, hogy káros szenvedélyekkel nem rendelkezem. Tehát nem iszok alkoholt, és nem is dohányzok. Így sajnos a szórakozóhelyek többsége számomra nem élvezhető szórakozást jelentenek, s mindezek mellett marad a mozi, s a strand. Ebből egyetlen egy pozitív dolog volt, hogy végül elmentem moziba. Habár magyar filmről volt szó, így kénytelen voltam egyedül elmenni, de nem bántam meg. Mivel hamarosan utazok vissza a fővárosba, így úgy döntöttem ma az egyik közeli parkban teszem a tiszteletemet. Aminek örültem, főleg a kis tónak, ami sok kedves gyermekkori emléket idézett fel bennem. 

Szerencsére nagyon szépen rendbe van tartva, továbbá az élővilág is elég nagy. Erről jutott eszembe, hogy gyermekként esténként mindig hallgattam a békák kuruttyolását, mert a házunk előtt volt egy kis csatorna, s abban nagyon sok ilyen élőlény volt. Ma megvoltam lepődve, hogy mennyit láttam. Ugyan nem a kedvenc állataim, de mozgásuk és életmódjuk számomra elég érdekes, s ennek köszönhetően sok érdekes fotót tudtam róluk csinálni.

Fentiek mellett persze tettem egy kisebb sétát még a közeli erdőben is, továbbá igyekeztem minél több időt tölteni a friss levegőn. Mivel régen voltam itt, így elfelejtkeztem arról, hogy a kerékpárt nem kötelező kint letenni, csak le lehet, így sajnos gyalog nem tudtam az egészet körbejárni. De minden bizonnyal majd pótlásra kerül a későbbiekben. Bár a tavirózsák és az állatok kárpótoltak ezért. 

Igazából egyedül mentem el, mert mindenképp úgy éreztem, hogy szükségem van némi gondolkodásra. Ugyan anyagilag én sem vagyok most stabil, de súlyos problémám nincs, hiszen van munkahelyem, amelyben jól teljesítek, így stabilnak mondható továbbá év végi jutalék is be lett jelentve, így nem kell tartanom eladósodástól, vagy attól, hogy nem tudom a számlákat kifizetni. Igaz utóbbiról nem tudok még semmit, hogy mennyire is fog megnőni, s ez bele fog-e férni a keretbe. Azonban tény, hogy a közelemben élők komoly problémákkal küzdenek, s főleg amikor közöttük megtalálható a lakótárs, s rokon is, akkor érzelmileg eléggé megviseli az embert. Főleg akkor, amikor szeretné ezeket a problémákat megoldani, de sajnos anyagi korlátok között élve ez nem megoldható. Így igazából azokról kellett döntést hoznom, s átgondolnom, hogy máshogy kellene hozzá állnom bizonyos dolgokhoz. Hiszen nem kell mindenki problémáját a nyakamba vennem, s segíteni se tudok sokukon főleg akkor, amikor valaki hibás döntés miatt került olyan helyzetbe, amilyenben van méghozzá úgy, hogy előtte figyelmeztetve volt. Egyelőre azt döntöttem el, hogy megpróbálok lazítani, ami első körben az otthonról való kimozdulás lesz majd másodkörben pedig a youtube zenei oldaláról beszerzett nyugtató hatású alvást és szorongást könnyítő zene háttérben történő hallgatása lesz majd. Aztán pedig eldől, hogy végül mit is sikerül majd összehoznom. Egyetlen egy pozitív dolog történt az elmúlt hónapban, hogy az alvási problémám kicsit javult. Aki nyomon követi a blogot az emlékezhet azokra a bejegyzésekre, melyek középiskolás koromban írtam, hogy üdítőnek néztem az energiaitalt, amelynek túlzott fogyasztása alvászavart okozott nálam, s azóta nagyon ritkán sikerül úgy elaludnom, hogy nem azon kattog az agyam, hogy milyen minőségű és mennyiségű lesz az alvásom. Erre a megoldás a fent említett okosóra megvásárlása hozta el ugyanis, éjszakai viselésnél méri az időt, és egyéb dolgokat, amelyeket reggel az alkalmazásban elemezve el tudok olvasni. Így sikerült leszoknom arról, hogy lefekvéskor, ha nem sikerül elaludnom gyorsan, akkor nézegetem a telefonon az órát, s számolgatom mennyit tudok majd aludni, melynek következménye volt sokszor a kevés alvás. 

Felkészülni a lehető legrosszabbra?

Korábban volt egy bejegyzésem, amelyben nem voltam túlságosan elragadtatva a jelenlegi helyzetemtől. Tény és való, hogy minden bizonnyal én még csendben is maradhatok, hiszen nagyon sok egyedülálló személy és család lehet most bajban addig én viszonylag elfogadható keretek közt mozoghatok. Sajnos a fluktáció minket is elért, s amennyire elszálltak az árak nem mindenki hajlandó arra, hogy tulajdonképpen a semmiért dolgozzon. Én is egyre inkább veszem észre, hogy hiába próbálok spórolni sajnos nem igazán megy, mert szinte naponta változnak az árak, s sajnos nem jó irányba. Ennek köszönhetően ráadásul további kolléga mondott fel, így megint kevesebben vagyunk, melynek rám nézve két probléma ütötte fel a fejét. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy az összes vezetővel jóban vagyok. Ellenben nekik van egy fontos dolguk, amely nem más, mint a műszakok lefedettsége. Ezzel pedig az a baj, hogy egyrészről a fennmaradó szabadságomat nem kaptam meg a nyáron másrészről pedig az augusztusi hónapra készen van a beosztás, s sajnos a második olyan hónapnak futok neki, hogy a heti két kötelező szabadnapom havi szinten csak egyszer van egymás mellé írva. Mivel a tegnapi és a mai napot kaptam egybe, így megpróbáltam kihasználni. A kormány általi intézkedéseknek köszönhetően az elmúlt időszakban sok volt a tüntetés, így kérdés volt számomra, hogy vajon merre is kellene menni. Egy valami biztos volt, hogy fizetős dologba nem akarok belevágni. Így először jött a Hűvösvölgy. 

Azt már a korábbi bejegyzésemben leírtam, hogy sokat gondolkoztam azon, hogy vajon vásároljak-e egy okosórát, lévén a telefonon mindig mentek az épp aktuális applikációk, melyek mérték merre megyek, mennyi idő alatt teszek meg távolságokat. Végül ő lett a Honor Band 6, amely további löketett adott ahhoz, hogy kipróbáljam élesben is, de erről majd egy későbbi külön bejegyzésben.
Mivel java részben délelőttös leszek, így sajnos azzal szembesülnöm kell majd, hogy éjszakai programokat nem nagyon szervezhetek, valamint legkésőbb este tízre azért ajánlott ágyba kerülnöm, ha éppenséggel nem akarok elaludni, vagy kialvatlanul menni dolgozni. Az más kérdés, hogy ezzel kapcsolatban sok kritikát kapok másoktól továbbá azért az ismeretes, hogy Budapest éjszaka elég csodás tud lenni, így nem volt kérdés, hogy visszafelé kilátogatok és megcsodálom a zenélő szökőkutat. 

Most azért olyan sok időt nem töltöttem ott, ugyanis erőteljesen sikerült félrekalibrálnom az okosórámat, mely tulajdonképpen ahhoz vezetett, hogy a telefonom a 10%-os töltöttségi szintre merült. Még az év elején vettem egy külső akkumulátort vészhelyzet esetére, de sajnos persze most fordult elő velem az, hogy egy olyan táskát vittem magammal, amiben pont nem volt benne. Így igyekeznem kellett, hogy hazaérjek. Azért tettem még egy kis kitérőt a rózsakertnél. 

Mindezek után természetesen azonnal útba vettem a villamosmegállót, s meg sem álltam addig, míg ki nem értem. Ahogyan az lenni szokott természetesen pont az orrom előtt ment el, de komolyabb problémát nem csináltam belőle, hiszen öt percenként járt. Ennek köszönhetően készítettem pár fotót a kivilágított belvárosról, illetve arról, hogy mennyire is van leapadva a Duna. 

Gondolkozok azon, hogy ha továbbra is ilyen meleg lesz, s ilyen alacsony lesz a vízállás, akkor valakit ráveszek majd arra, hogy mi is nézzük le a híd lábához, ha már ennyien megtehetik. Mindenesetre bízom abban, hogy komolyabb anyagi problémával nem fogok szembesülni, habár egyelőre még rezsiszámla nem jött, de bízom benne, hogy nem lesz komolyabb probléma valamint majd szeptember első felében megkapom a már megérdemelt szabadságomat is. Addig pedig megpróbálom minél többet pihenni. 

Az új rekord!

A blog bejegyzésein belül többször írtam arról, hogy milyen érzésekkel töltött el, amikor több, mint három évvel ezelőtt felköltöztem a fővárosba. Hatalmas élmény volt kiszakadni a megszokott környezetből, ámbár tény, hogy voltak dolgok, amelyeket nehezen hagytam ott. Az egyik dolog a biciklizés volt, hiszen nagyon mozgékony voltam, s amikor úgy éreztem, hogy feszült vagyok esetleg unatkozom akkor nyeregbe pattantam és sokszor még a szomszédos városokba is áttekertem köszönhetően annak, hogy egyre jobban épültek a kerékpárutak. A véleményem továbbra is az, hogy Budapest nem kerékpárbarát város, s közlekedési szempontból főleg a belváros alkalmatlan eme tevékenység végzésére, így a biciklizést felváltotta a séta. Szerencsére több érdekes hely van, s szabadnapok tekintetében nem is tudok mindenhová eljutni. Tegnapi nap megérkezett végre az enyhülés, így aztán már kora reggel elindultam itthonról, majd pedig délután több ismerőssel találkozva tovább folytattam a sétát a belvárosi parkokban. Ebből fakadóan pedig új rekord született számomra. 

Instagram: A fotók világa

Az én személyes véleményem, hogy az internetnek nagyon sok előnye mellett nagyon sok hátránya van. Én azt gondolom, hogy rám nézve ez pozitív, hiszen sok embert ismerhettem meg ezáltal, továbbá nagyon sok korábbi ismerőst sikerült megtalálnom, s kapcsolatba kerülnöm velük például közösségi portáloknak köszönhetően. Nagyon szeretek kimozdulni itthonról, amelynek egyik következménye, hogy többnyire a telefonom fényképező funkciója használatba kerül. Természetesen nem teszek minden közzé, de szeretem megosztani azokat a dolgokat, amelyeket érdekesnek találok, vagy számomra jó érzést keltenek. A blogon belül is több képet megosztottam, habár nem eredeti méretében az általában fizetett tárhely lehetőségeit alapul véve. Általában csak pár darabot szoktam megosztani, ellenben több szokott készülni. Ebből fakadóan újból használatba vettem az Instagram nevű közösségi portált, melyet egyfajta fotó profilnak kívánok használni.
A blog indulása óta törekedtem arra, hogy anonim maradjak, de az évek alatt ez megváltozott. Nagyon sok helyen voltam, s szeretek fotózni, de nem szeretném a blogot képtárrá alakítani. Természetesen lesznek kifejezetten fotós bejegyzések, de a legtöbb kép az Instagrammon lesznek majd megtalálhatóak. Több fiókot nem akartam létrehozni, s mivel több ismerősöm is fent van, így magánemberként indítottam útjára az újonnan létrehozott profilomat. Mivel velem kapcsolatban semmilyen privát dolog nem került, s nem is fog, így azt a részét elfogadtam, hogy a blogot olvasók többsége amennyiben megtekinti a profilomat láthat rólam is fényképet. Akinek pedig tetszik az internetes tevékenységem az immáron nem csak a blogon, hanem Instagrammon is elérhet. A fiókom ezen a linken érhető el, vagy a lenti Instagram képre kattintva nyitható meg. Természetesen a link kikerült a menü sávba is. 

A vadaspark

Már gyermekként is nagyon mozgékony voltam. Sokat bicikliztem, amikor pedig nem elégített ki eléggé, akkor pedig jöhetett a séta. A fővárosba való felköltözéssel a biciklimet otthon hagytam, mert személyes véleményem, hogy Budapest nem kerékpár barát város. Főleg, ha megnézem hogyan közlekednek egyes emberek. Így marad a séta. Azonban kárpótol a sok hely, ahová el lehet menni. Vannak ingyenes helyek, de vannak fizetősek is. Múlt héten az állatkertben voltam, s mivel meghívtak, így megmaradt a belépőjegy ára. Mivel a mai napon szabad volt, így úgy döntöttem, hogy ellátogatok a Budakeszi vadasparkba. A Hűvösvölgybe tömegközlekedéssel mentem, s onnan pedig nagyjából egy órányi gyaloglásra volt a vadaspark, amelyet nagyjából két óra alatt végig is jártam úgy, hogy a Dínóparkban is tiszteletemet tettem. 

Emlékeim szerint több állat volt. Nagyon sok volt a háziállat, amelyeket ugyanúgy megnéztem természetesen, s egyes példányokat még meg is simogattam. A jegyárat kicsit húzósnak tartottam a park nagyságához mérve, s a büfében nem is próbálkoztam bármit is venni. Mondjuk vittem magammal elegendő folyadékot. Az állatok nem voltak nagyon elevenek, mondjuk amennyire meleg volt ez nem is csodálom. Bár tény, hogy a tavalyihoz mérve úgy emlékeztem több állat volt. Ugyan kifogtam egy iskolás csoportot, de nem zajongtak annyira. Kifejezetten élveztem, hogy elég sokat sétáltam, s elég magabiztosan odataláltam. Mivel több, mint egy órát sétálva töltöttem, így kénytelen voltam egyedül menni. Ellenben pár videót azért készítettem a képek mellé. 

Szentendre

Ahogyan korábbi bejegyzéseimben is írtam a főváros leginkább a sokszínűsége és a sokfelé való kiruccanás lehetősége volt az, ami igazán vonzott. Amióta felköltöztem igyekszem ezt a dolgot minél jobban kihasználni, s ha az időjárás és a munka engedi, akkor ez általában sikerül is. Egyetlen egy probléma van, hogy akikkel kapcsolatban vagyok azoknak többsége otthonülős, vagy pedig tipikus szórakozó fajta, s így kevés olyan személy akad, akivel össze tudok hozni egy nagyobb sétálást vagy akár kirándulást. Szerencsére akadnak olyanok, akik társul szegődnek, s a városban lévő helyeket már elég jól ismerem, s nagyon könnyen eljutok oda függetlenül az utazási időtől. A bérlet persze mindig nálam van, mert felvagyok készülve arra, hogy bármikor jöhet számomra egy lehetőség, hogy kimozdulhassak itthonról vagy pedig egyszerűen csak kedvem támad elmenni sétálni. Még a covid időszak alatt egyik ismerősöm úgy döntött kocsival lemegyünk Szentendrére, s a Dunakorzón teszünk egy sétát. Azóta gondolkodtam az ismétlésen, de mivel az illetővel megszakadt a kapcsolat, így úgy gondoltam tökéletes kiránduló hely lehetne. Ehhez pedig nem kell más, mint némi helyismeret, valamint az odavaló lejutás zökkenőmentessége. Én azon embere közé tartozom, akik tudnak és akarnak is olvasni, s a leírtakat tudják is értelmezni. Így aztán csak arra a kieső 15 km-es szakaszra kellett vonaljegyet vásárolni, s a telefonon lévő térképek elegendőek voltak, hogy lejussak a Dunakorzóra. 

Annak nagyon örültem, hogy az állomástól nagyjából negyed órányi sétára volt a Dunakorzó. Egyrészről emiatt könnyebb túravonalat kijelölni, másfelől pedig elég jól éreztem magam, hogy ennyire könnyen sikerült lejutnom. Mivel hétköznapra kaptam a két szabadnapomat, így annak mindenképpen örültem, hogy most elég kevesen voltak. Ebből fakadóan pedig kedvemre tesztelhettem a lassan egy hónapja megvásárolt Huawei P50 Pro-t, melynek kameraképességeiben továbbra sem csalódtam, s a vásárlást sem bántam meg. Mindenképpen meg akartam találni azt az utcát, amelyben az esernyők vannak feltéve, s ez is viszonylag elég közel volt. 

Ezek után szépen sétáltam egyet, de mivel a napom nem úgy alakult a délelőtti órákban így az utam az egyik közeli boltba vezetett. Mivel nem akartam korán hazaérni, s szerettem volna még kóvályogni egyet úgy voltam vele elindulok egyenesen abból baj nem lehet. Ebből fakadóan találtam rá a Japán kertre, amely ugyan kicsi, s ha nem fotózunk tíz perc alatt vagy még kevesebb időn belül végig lehet menni. Engem ez nem zavart, mert elég megnyugtató hangulatot árasztott, s emellett pedig szépen karban van tartva. Mindezek mellett pedig az élővilágot is lencsevégre sikerült kapnom. 

Már meg van, hogy melyik ismerősömet fogom “megkörnyékezni” ezzel a kiruccanással. Az viszont biztos, hogy ha végül megsem jön össze biztosan le fogok utazni még egyszer, s teszek egy még nagyobb sétát. 

Tavasz vagy nyár?

Minden évszakban megtalálom a szépséget. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem számítok sokszor ejtem ki a számon, hogy milyen volt, amikor gyermek voltam, vagy “az én időmben”, amikor azért még élénken élnek bennem azok a dolgok, hogy milyenek voltak az átmenetek az évszakok között. Sajnos ez mára megszűnt. Tél nem nagyon van, maximum csak hideg. Tavasz és ősz sem, mert vagy a hidegből egyből megyünk át majdnem a nyárba, vagy a nyár vált át majdnem télbe. Ez volt jellemző az áprilisra is, habár szerencsére az én frontérzékenységem elég karcsú azokkal ellentétben, akik ilyenkor eléggé szenvednek, mert nem bírják ezt a fajta gyors időjárás változást. Bevallom én nagyon vártam már a jó időt, így annak is örültem, hogy majáliskor jó idő volt, habár nehezen tudtam eldönteni hogyan öltözzek fel, mert nagyon gyors volt a hőmérséklet változás. 

Még egyelőre kérdéses, hogy mikor kapok a többiekhez viszonyulva szabadságot. Mindenesetre kérelmet időpontra nem adtam be, hiszen én általában ahhoz alkalmazkodom, hogy hogyan dolgozok. Sajnos a kiesők számának és a munka mennyiségének köszönhetően eléggé el voltam havazva az utóbbi időben. Annak kifejezetten nem örültem, hogy amikor dolgoztam rendszeresen akkor volt jó idő, s amikor szabadnapos voltam akkor pedig azon kattogott az agyam, hogy elmerjek-e indulni itthonról. Egyelőre sokat nem mozogtam, mert sajnos az időjárás sokszor megtréfált, ámbár már a hónapra konkrét tervem van. Mindenképpen tiszteletemet akarom tenni az állatkertbe, illetve a túra útvonalakon is akarok tenni egy kört. Ha pedig minden jól alakul, s megfelelően leszek beosztva akkor pünkösdkor még egy hazalátogatást is megejtek. Azonban az is tény, hogy rám is hatással van az infláció, amely jelentős áremelkedést hozott már most magával, s én is döbbentek állok az előtt, hogy sokkal több pénz fogy, s közben tulajdonképpen ugyanazokra a dolgokra költök, mint eddig. Mindenesetre bízok abban, hogy jobb nyaram lesz a tavalyinál, s sokkal többször tudok majd itthonról kimozdulni. Az estékre megmaradnak majd a Margit-szigeti séták, valamint az itthoni sorozatozások, amelyekkel eléggé le vagyok maradva. Bár igyekszem pótolni a hiányosságaimat főleg akkor, amikor délutáni műszakot kapok, mert akkor a délelőtti ezeknek a megtekintéséről szól. 

A sírkert

Ugyan hétvégére esős időt jeleztek, de szerencsére volt legalább három órám, amikor nem esett, így úgy döntöttem ha már a közelben lakom, akkor teszek egy kört a Fiumei úti sírkertben, ami elég tetszetős tud lenni.

Huawei P50 Pro: Lesz-e kétéves szerelem?

A hét elején írtam egy bejegyzést arról, hogy egyelőre nem tudom, hogy telefon téren milyen döntést hozzak. Annak idején kártyás ügyfele voltam a mobilszolgálgatónál, de amikor hódító útjukra indultak az okostelefonok, akkor már nem kellett havonta többször is feltölteni az egyenlegemet, hiszen az ismerőseim több, mint 90%-a elérhető volt közösségi portálokon, valamint a Messenger és a Viber alkalmazás is elég népszerűvé vált. Ugyan már önálló keresettel rendelkeztem, de félve váltottam előfizetéses szolgáltatásra feltöltőkártyás helyett. Két előfizetés tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy közöltem anyámmal, hogy nem engedem, hogy rábeszélje a szolgáltató olyan telefonra, ami kritikán aluli, hanem inkább kötök egy új szerződést, és onnantól kezdve mindent én intézek, s neki pedig csak a készüléket kell használnia. Eme előfizetésről most járt le a hűségidő, s nagyon gondolkodtam mit tegyek, mert hosszabbítást csak készülékvásárlással együtt tudtam volna megoldani. S három napja pedig arról írtam, hogy mivel mindkét előfizetés meghosszabbítható volt, hogy az egyiken még tíz hónap hátra volt, így végül azt a döntést hoztam, hogy kifizetem a tavaly vásárolt készülék hátralévő részletét, s meghosszabbítva mindkét előfizetést egyszerre két évre melléjük pedig leteszem a voksomat a Huawei P50 Pro-ra. A készüléket (mint az elődjét, amivel rendelkeztem), s magát a gyártót is sok kritika érte a Google rendszer hiánya miatt, de bevallom én örültem annak már tavaly is, hogy nincs telerakva mindenféle szeméttel, ami a Google-re jellemző. Ráadásul pedig nem is használok sok alkalmazást, így nekem megfelel a telefon. Ugyan dolgoztam, de hiába kaptam két pihenőnapot egybe természetes volt, hogy ekkora volt bejelentve, hogy érkezik egy hidegfront esővel. Ebből fakadóan pedig munka után hazatérve feltöltve a telefonomat nekivágtam tesztelni a telefon kamera képességeit. A cél a Róka-hegy volt. 

Az utazás tömegközlekedéssel gördülékenyen ment, azonban az utazási idő nem volt rövid. Mindezek mellett tavaly csak a kőfejtő részéig jutottam, így most a navigáció teljesen más irányba vitt el. Miközben gyalogoltam persze kattogott az agyam, hogy nem kellett volna otthon maradnom pihenni, de mivel nekem a séta, s ezzel egybekötött kirándulás is pihenés, így végül nem bántam meg, hogy belevágtam. Főleg azért, mert tényleg nagyon jó idő volt, s amikor felértem Csillaghegy tetejére akkor szembesültem, hogy mekkora területről is van szó, ahová érdemes lesz többször is visszatérnem. Itt aztán biztos el lehet tölteni egy egész napot főleg úgy, hogy most másfajta ösvényre tévedtem. 

Tény és való, hogy nagyon igénybe vettem a telefont, s mindezek mellett pedig internetet is használtam, telefonáltam, továbbá a fényerő is a legmagasabb beállításon volt. Ebből fakadóan eléggé odavágtam az üzemidőnek bár tény, hogy közben még rájöttem egy beállítási hibára, ami miatt az egyik applikációs áruház miért nem volt hajlandó megfelelően működni, így aztán pár alkalmazást letöltöttem, s frissítettem is. Nagyjából egy óra volt eljutnom a leszálló helyig, s onnan pedig legalább három órányit sétáltam, s mivel egyszer voltam itt, s az is tavaly volt ebből fakadóan csak a végén találtam meg a kőfejtő részt. 

Ekkor már javában elmúlt este hét óra, tehát már közeledett a sötétedés. Emiatt nem is mentem le, hogy újabb fotókat készítsek, hanem úgy döntöttem, hogy alapul véve a menetidőt az lesz a legjobb, ha elindulok hazafelé. Az már biztos, hogy egy szabadság alkalmával mindenképpen visszafogok ide térni egy egész napos túra keretén belül, ha már korábban megvásároltam az egyik kedvelt sportáruházban a túratáskát, ami elég kényelmes viseletet eredményez.
Maga a készüléket kellemes volt kézben tartani. Igaz, hogy gyorsan merült, de ugyanezt tapasztaltam az előző készülékemmel is, amikor eléggé igénybe vettem. Sok volt a kijelző idő, s a kamera applikáció is folyamatosan ment miközben az elkészült képeket megtekintettem vagy utólag szerkesztettem, valamint emellett még különböző portálokon megosztottam merre járok, s még mellette beszélgettem másokkal, s nekik is elküldtem privát üzenetben. Ugyan járt hozzá egy átlátszó szilikontok, de valahogy nem éreztem azt, hogy a személyiségemhez illene, így leváltottam egy feketére. Sajnos ez rossz döntés volt. Az előző telefonomon egy kemény Armor névre hallgató tok volt, amit rendeltem ehhez is, de mivel megbántam ezért úgy döntöttem, hogy nem veszem át a rendelésemet, ha nem érkezett meg időben. Azonban a mai napon észrevettem, hogy az újonnan vásárolt fekete tokról már a festék kopik úgy, hogy a készülék nem volt leejtve, valamint textil tasakban tartom ez mellett. Végül ma átvettem az új tokot hozzá. 

Ahogyan többen is írták a készülék nem nagy előrelépés a P40 Pro-hoz, amivel én is rendelkezek. A telefon tetszik továbbra is, s a váltásnak az oka a hűségidő lejárata mellett az is az oka volt, hogy olyan gyorsan érkeznek a készülékek a piacra, hogy nem tudom tíz hónap múlva milyen lehetőségeim lettek volna egy új telefon vásárlásnál, s mivel bevált a készülék, így maradni szerettem volna a Huawei-nél, továbbá tesztek alapján szimpatikus volt a P50 Pro. Az 5G hiánya nem zavar, hiszen az elődben kipróbáltam, s kifejezetten zavart a gyors merülés, valamint a készülék elég erőteljes melegedése. Az E-sim hiánya sem mérvadó, hiszen fizikai simmel tökéletesen működik. A tesztekkel ellentétben én úgy érzem, hogy a telefon sokkal gyorsabb, mint elődje, valamint sokkal jobb a fényképezés terén. Mindezek mellett szerintem kisebb, mert sokkal könnyebben belecsúszik a textil tartójába, s a zsebbe is gyorsabban belemegy. A havi díjam csak ötezerrel nőtt meg, adósságba nem keveredtem, s minden készülékem hibátlan és karcmentes volt csere pillanatában. Nem bántam meg a cserét, de az előd sem kispályás, így azt mindenképpen tartalék telefonnak megtartom. A két hűségidő egységesítése nekem nagy könnyedség, hogy nem kell évente vesződni vele, így a jövő zenéje, hogy új telefonom tulajdonképpen mikor lesz. Ha nem megy tönkre, esetleg nem leszek lopás áldozata, vagy nem ez lesz az első készülék, ami elfog törni, akkor az az érzésem, hogy a két éves hűségidő alatt ezt a készüléket fogom használni. 

Huawei P50 Pro: Végstádium?

Iszonyatos gyorsasággal fejlődik a mobilpiac. Szinte úgy, hogy lassan évente jönnek az újabbnál újabb készülékek, s elég nehéz sokszor nyomon követni, hogy pontosan melyik modell az újabb, vagy épp melyik az, amelyiket érdemesebb megvenni. A legutoljára vásárolt készülékem több, mint egy éves, s a tegnapi napon tulajdonképpen tartalék státuszba került. Ugyanis két előfizetéssel rendelkezem. Az egyikről jövőre járt volna le a hűségidő, míg a másikról már egy hónapja próbálkozok hűséget hosszabbítani, de a szolgáltatói alkalmazásban, s weboldalon csak készülékvásárlással együtt lehetett volna lehetséges. Így aztán tegnap bementem az ügyfélszolgálatra, ahol jelezték, hogy megvan a lehetőség, hogy hűségidőn belül még vállaljak tovább, így mindkét előfizetés egyszerre újítható meg, s egyszerre jár le. Mivel megvolt a megfelelő keret, így aztán a fennmaradó összeget befizettem a tavaly vásárolt Huawei P40 Pro-ra, s mivel megkedveltem a márkát, s tesztek alapos elolvasása után végül tegnap egy Huawei P50 Pro tulajdonosa lettem. 

A márka a Sony után igazi felüdülés volt évekkel ezelőtt, s egyszerre megdöbbentő, hogy mit is tudnak alkotni kamera terén. Mivel nem vagyok mobilfüggő, így konkrétan hat alkalmazást használok összesen, így engem nem nagyon érintett az a fajta problémakör, amely a márkát arra kényszerítette, hogy mindenféle Google támogatottságot mellőzön, s telepíthetetlenné tegye azt. Én kifejezettem örültem neki, mert mindig tele volt a tököm azzal, hogy az új telefon üzembe helyezése arról szólt, hogy az előre telepített alkalmazások több, mint a felét törölnöm kellett, vagy megpróbáltam, ha törölhető státuszba volt. Az este a készülék beállításával telt, majd ezután gyorsan nyugovóra tértem. Szerencsére a mai nap tartogatott annyi jó időt, hogy ki tudtam látogatni a Margit szigetre. 

Valódi tavaszról nem nagyon beszélhetünk, mert sajnos az időjárás eléggé szeszélyes mostanság. Egyik nap az ember megsül szinte, s olyan, mintha nyár lenne, s ekkor pedig másnap meg majdnem megfagy. Miközben sétáltam, s hallgattam zenét egyre inkább erősödött bennem a tudat, hogy jól döntöttem. Egyrészről nagyon könnyű az új készülék, s másrészről az könnyedség nekem, ha éppenséggel nem kell évente problémát generálni a hűségidőből, ha egyszerre jár le. Zenei téren előrelépést tapasztaltam hangzás terén, s a fényképek alapján viszont nem bántam meg a cserét. A halastó látványa kicsit elszomorított, hiszen a tó szóhasználatot inkább mocsárra kellene cserélni, de meglepetésre láttam benne rákokat, amelyekről nagyon jó felvételt tudtam csinálni. Így már most szeretem az új készülékem.

A Huawei nagyot tud alakítani kamera terén, így kérdéses, hogy mi lesz a márkával a későbbiekben. Egyelőre nekem két évig biztosított, hogy eme két készüléket nem szeretném lecserélni, s újat sem vásárolni. Azonban kérdés adott, hogy a Google szolgáltatások, s támogatottság nélkül a cég mire is fog menni, illetve lesz-e utódja a P50 szériának, vagy amikor készülékcserére kerül ismét a sor akkor új márka után kell-e néznem, amit nem szeretnék. 

Húsvét

Mostanában elég sok időmet elvitte a munka. Ennek ellenére sikerült hazajutnom pár héttel ezelőtt, s akkor úgy egyeztünk meg, hogy majd az ünnepkor hazautazok lévén nekem ez a két nap fix szabadnap. A többi hagyományos pihenőnapom pedig bőven változhat. Ebből fakadóan kibírtam a három hetet, majd pedig nekivágtam a másfél órás vonatútnak. Voltak természetesen tervek, de az biztos volt, hogy hagyományos nagy ünneplés nem nagyon lesz, hiszen annak értelmét nem láttuk. Ellenben lett volna kirándulás, séta, biciklizés, amiből kevés valósult meg annak köszönhetően, hogy természetesen ismét most köszöntött be a rossz idő. Ennek ellenére azért csak eljutottam oda, hogy sétáljak egy nagyot. 

Tavaszváró

Én is azon emberek közé tartozom, akik minden évszakban meglátnak valami szépet. Akármennyire is tud gyönyörködtető lenni egy ősz sárga levelekkel tarkítva, vagy tél hólepellel rendelkezve, de egy idő után azért megunja az ember az adott évszak adottságait. Igazi tél már jó ideje nem volt, így sajnos idén is elmaradt a várva várt havazás. Ismételten belebotlottam abba a hibába, hogy a hétköznapok tulajdonképpen arról szóltak, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem, és valamit csináltam. S nem is nagyon mozdultam ki. Mondjuk amilyen időjárás volt, majd pedig a covid fertőzésem is gondoskodott róla, hogy a négy fal közé kényszerüljek. Mivel eléggé lefoglalt a munka így aztán nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy lassan ideér az április, s bizony ideje lenne már tavasznak. Egyik nap még elég hideg volt, s kabátban mentem dolgozni. Másnap szabadnapos voltam, s délután már rövid pólóban sétáltam, s lőttem pár képet az éppen virágozni készülő fákról. 

Mivel szerencsés voltam, így másnap is szabad voltam. A szerencsém itt nem ért véget, ugyanis másnap is remek idő volt, így aztán nem volt kérdés, hogy tiszteletemet teszem majd a Hűvös völgyben. Jól éreztem magam, de sajnos még nem borult zöldbe az erdő, de mindenképpen feltöltött, hogy a friss levegőn sétálhattam. Hamar a végére értem, s nem igazán volt kedvem hazajönni, s ülni a TV előtt. Habár tisztában voltam azzal, hogy mekkora távolságról van szó, ha éppenséggel el akarok jutni a Camponáig, de végül úgy döntöttem, hogy idén márciusban teszem tiszteletemet a Tropicariumban. 

Elmondhatom, hogy ismét szerencsém volt, mert kevesen voltunk. Habár ez betudható annak is, hogy hétköznap mentem megnézni az állatokat. Annak ellenére, hogy nagyon tetszett valahogy most nagyjából negyed óra alatt végig értem az egészen, s még az üzlet részében sem vásároltam semmit. Fáradt nem voltam, de némi csalódottság azért volt. Aztán visszanézve a régi képeket rádöbbentem, hogy egyre inkább fogyatkoznak az állatok, s sajnos utánpótlásuk pedig nincs. Mindezek után a munkanapjaimat magamévá tettem, majd pedig ahogyan ígértem hazautaztam két napra. Az otthon töltött idő élvezetes volt főleg azért, mert nem csak sikerült másokkal találkozni, de még az időjárás is jó volt. Habár nem esett szó arról, hogy mikor lesz a legközelebbi utazásom, de mire visszaértem a fővárosba eldöntöttem, hogy a legjobb, ha a Húsvétkor lelátogatok, mert ünnepnap lévén az fix szabadnap. S eközben pedig bízom abban, hogy majd egyre inkább jobb idő lesz, s ismét indulhat majd a csavargás. 

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag “tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig “feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét “fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét “bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.