Brightburn (2019)

Magyar cím: Brightburn – A lángoló fiú

Moziba való járásom az elmúlt években eléggé megritkult, annak köszönhetően, hogy sajnos kevés az olyan alkotás, amelyre felkapom a fejem. Arról nem is beszélve, hogy az olyan filmek, amelyekre nem tudom biztosan megmondani mennyire fog tetszeni jobb, ha megvárom a hivatalos megjelenést. Persze azok az esetek, amelyeknél meghívott vendég vagyok felülírják ezt, így történt, hogy a Brightburn nem volt a megtekintendők listáján, de végül mégis moziban néztem meg. Sajnos elhibázott koncepcióként éltem meg. 

Continue reading

Pet Sematary (2019)

Magyar cím: Kedvencek temetője

Általános iskolásként szerettem a horrort, mint műfajt. A szülők nem, így aztán emlékszem hányszor eset meg az a szituáció, amikor a szülőket elnyomta az álom, én pedig halkan magamévá tettem a távirányítót, majd kellő hangerő levétellel csatornát váltottam. Ugyan kedvencemmé nem vált, de mégis megmaradt bennem a jellegzetes jelenetsoraival az 1989-es eredeti Pet Sematary, valamint a később érkező második rész pár gusztustalan fordulataival.
Számomra az igazi horrorok a 80-as és 90-es években érkeztek, mert a 2000-es évek után átment az egész műfaj egy hatásvadász vérrel átitatott agyatlan tucat hentesfilmbe. Mindezek mellett pedig megindultak a feldolgozások. Persze az esetek többségében kevés sikerrel. Ahogyan előkerült Stephen King könyvek, akkor elkezdtem reménykedni, hogy a Kedvencek temetője is újrafeldolgozásra kerül, hogy meglássuk hogyan mutat húsz évvel később a fejlettebb filmes technikával megvalósítva.

Continue reading

Miért utálok moziba járni?

A filmes írásaimban az esetek többségében megemlítem, hogy a szóban forgó alkotást hol is tekintettem meg. Általában szót ejtek a miértekről, azaz miért itthon néztem meg, vagy miért a moziban. Ami egyébiránt azért is érdekes, mert átlagban kevés film szokott érdekelni, s mivel időmbe beleférne, és anyagilag is megengedhetném magamnak, de az esetek többségében mégis kimarad a mozizás. Ennek pedig egyetlen oka van: gyakorlatilag utálok moziba járni. Eme bejegyzés keretében összeszedem, hogy mik azok a hatások, amelyek engem érve a moziteremben csak nagyon indokolt esetben veszek jegyet és megyek el filmet nézni.

Continue reading

The Predator (2018)

Magyar cím: A ragadozó

Az elmúlt években több próbálkozás volt a Predator franchisefelélesztésére, így amikor kiderült, hogy készül az új film, amely egyébiránt mind anyagilag és kritikailag bukott egyet úgy döntöttem, hogy megtekintem, hogy hogyan szerepelt a mozipénztáraknál az összes film. Kissé meglepett engem, hogy mennyi film készült a “témában”, miközben igazából anyagilag soha nem sikerült kiemelkedőt alkotnia. Történetileg is talán az első két rész, amire rá lehet mondani, hogy viszonylag nézhető, és élvezhető volt. Én nem voltam soha rajongó, s talán ennek is köszönhető, hogy az eddig elkészült összes Predator filmet tudtam élvezni annak ellenére, hogy különösebben nem érdekelt a franchise.
A 2018-as változat sem hozott annyira lázba, főleg az előzetese alapján. Így úgy voltam vele, hogy megvárom majd, amikor elérhető lesz, és megnézem itthon, amely meg is történt a hétvégén. Mint ahogyan fentebb is írtam soha nem voltam rajongó, és viszonylag az összes Predator filmet tudtam élvezni, habár egyik sem hagyott bennem mély nyomott. Azonban azt kell mondanom, hogy az új, 2018-as változat borzasztóra sikerült.

Continue reading

Bohemian Rhapsody (2018)

Magyar cím: Bohém rapszódia

Már az elején hozzá kell tennem, hogy nem vagyok Queen rajongó, s szinte csak a slágerlistás zeneszámok azok, amelyek nekem tetszettek, tetszenek. Tény, hogy az együttes frontemberéről sokat olvastam és azt gondolom, hogy volt olyan sokszínű egyéniség, hogy érdekeljen egy életrajzi film. Ugyan nem ástam bele magam a Queen és Freddie Mercury történetébe, de azt hiszem tudtam eleget ahhoz, hogy beüljek eme alkotásra. Ugyan tetszett, de azt mondom, hogy vegyes érzelmeim voltak, és azért felállva a moziszékből némi hiányérzetem támadt.

Continue reading

Venom (2018)

Magyar cím: Venom

Több filmes bejegyzésemben is leírtam, hogy egyes alkotásokat megnéztem volna moziban, de annak ellenére, hogy lett volna rá idő, és pénz mégsem tettem. Ennek legjelentősebb oka az, ahogyan az emberek többsége a moziban viselkedik, s ezáltal tényleg valami nagyon kell, hogy érdekeljen. Régebben elég volt, ha egy valami felkeltette az érdeklődésemet, és máris mentem megnézni, ez már jelentősen lecsökkent. Tény, hogy a Venom nagyon érdekelt, de bevallom, ha épp nem a szabadságomat töltöttem volna, és nem hívtak volna meg rá feltehetően meg sem néztem volna. Habár tény, hogy az előzetes kritikákkal és véleményekkel ellenben nekem tetszett.

Continue reading

The Lion King teaser

Régen nagyon sokat jártam, vagy szerettem volna járni moziba. Hiszen nagyon sok jó filmet láttam, s jó párnál éreztem azt, hogy kár volt kihagyni, amikor debütált a mozikban. Egyrészről sokszor nagyon nehéz volt mozipartnert találni, másrészről pedig nem igazán szerettem a premier napján, vagy a premier hetében rögtön megnézni az adott filmet, ugyanis undorom van attól, ahogyan sokszor az emberek mozifilm alatt viselkednek. Ennek köszönhető is, hogy kialakult részemről egy olyan dolog, hogy csak azt nézem meg moziban, ami tényleg érdekel. Itt pedig két részre oszlik a megnézendő film megtekintési része: a premier hetében, vagy pedig a vetítés utolsó hetén, s lehetőleg utolsó napján, és délelőtti időpontban, ha lehetséges, s ezzel is elkerüljem a mások által generált rémes moziélményt (beszélgetés, székrugdosás, ökörködés, csámcsogás stb.)
Jövőre már egy filmet biztosan moziban szeretnék látni, de ez a szám kettőre nőtt, hiszen megérkezett a The Lion King, azaz honosított nevén Az oroszlánkirály “élőszereplős előzetese, mely lentebb látható.
Azok, akik a kilencvenes években voltak gyerekek, mint én jómagam nyilván hatalmas élményt jelenthetett nekik a rajzfilm, és annak betétdala. Azt gondolom, hogy az újragondolt változat nem fogja felülmúlni, de egy próbát megér mindenképpen.

Christopher Robin

Magyar cím: Barátom, Róbert Gida 

Én azon emberek közé tartozok, akiknek meghatározó volt gyermekként Micimackó kalandjai annak ellenére, hogy tulajdonképpen soha nem volt a kedvenc rajzfilm figurám. Ellenben mindig tudtam, hogy ki is ő, és ha valami kapcsolódott hozzá, akkor azért arról olvastam, vagy pedig megnéztem. Egyértelmű, hogy gyermekként teljesen máshogy látjuk a dolgokat, így aztán sok gyermekkori kedvencet visszanézve sokszor a nosztalgia tart minket a képernyő elé. Azt gondolom sokakat érdekelt volna egy élőszereplős Micimackó film, amelyet most meg is kaptunk. Ámbár igaz, hogy gyerekek is élvezhetik, azonban valójában felnőtteknek szól. Pontosabban arról, hogy milyen is az, amikor elhagyjuk a fantáziavilágunkat, és felnőtté válunk. 

Continue reading

Fallen Kingdom is elegánsan érkezik!

Ugyan a filmért teljesen nem voltam oda, s inkább középszerűnek mondanám, de ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mindenképpen a vásárlás mellett fogom letenni a voksomat. Annak ellenére, hogy kint lassan már egy hónapja kapható, idehaza is beúszni látszik végre. Ráadásul több változatban. Hogy melyikre teszem a voksomat nem tudom, de az elődöt fémes kiadásban vettem meg a számomra botrányosan rossz műanyagtokos kiadása borítója miatt. Ami most is rémes lett. 

The Cured (2017)

Ha őszinte akarok lenni, akkor mostanság előbb ülök le megnézni egy sorozat bevezető részét, vagy kezdek el órákig zenét hallgatni, mintsem nekikezdjek egy filmnek. Kivétel, ha azt már korábban láttam. A probléma forrása leginkább az nálam, hogy nagyon sok készül, és csak kevés az olyan, ami ténylegesen eléri azt a szintet, aminek köszönhetően az nekem megtetszik. Számomra hiányzik az újdonság varázsa, hogy az a film megfogjon az egyediségével, s nem pedig tucatterméket vagy épp látványorgiát lássak. Bevallom a The Cured létezéséről egyáltalán nem is tudtam egészen addig, míg egy neves letöltőoldalon szembe nem futott velem.
Azt hiszem abban mindenki egyetért velem, hogy mostanság a zombi, mint filmtéma eléggé elszabadult. Ott vannak a filmek, sorozatok, képregények, játékok. A legnagyobb probléma ezekkel, hogy sajnálatos módon egy kaptafára készülnek, így valóban hiányzik belőlük az egyediség. Azonban itt volt a The Cured, ami tulajdonképpen egy remek dráma lehetett volna, hiszen nem azt veszi alapul, amikor egy embersereg elkezd embereket enni, hanem azt, hogy mi van akkor, ha megtalálják az ellenszert, és az emberek visszatérnek régi önmagukhoz? 

Continue reading

Hogyan döntsük meg Hajnal Tímeát (2014)

A vígjáték műfajjal hadilábon állok. Csak úgy, mint a magyar filmekkel. Előbbivel azért vagyok gondban, mert egyediség sajnos már nincs, s csak sablon mintákat látok. Utóbbival pedig azért, mert számomra a magyar filmek 80%-a tulajdonképpen elvérzik annál a pontnál, hogy az egész nem lesz hihető a színpadiassága miatt. Pont ezért is kerültem a magyar alkotásokat, azonban az utóbbi időben pár jó darabba sikerült belefutnom film és sorozat terén, így hát végül csak elkezdtem bepótolni olyanokat is, amelyeket sajnálatos módon kihagytam. Kezdtem először is a Hogyan döntsük meg Hajnal Tímeát, amiről ódákat zengtek sokan. Alapként valóban jó volt, de azt gondolom, hogy vígjáték műfajához nem ért fel, így végül erős közepesnek tudnám mondani az egész filmet.

Continue reading