Pinocchio (2022)

Magyar cím: Pinokkió 

Azt gondolom nem igazán van olyan ember, aki ne ismerné Pinokkió történetét. Főleg úgy, hogy sok hasonszőrű alkotásban feltűnt. Bevallom gyermekként nem tartozott a kedvenc meséim közé, s talán nem is rémlik, hogy megnéztem volna a rajzfilm változatát. Ha láttam is, akkor minden bizonnyal elég kicsi lehetettem, mert emlékeim közt nem igazán találok olyan képsort, amely ezt alátámasztaná. A filmipar nem kis változáson ment keresztül, s mindezek mellett pedig látványban nagyot lépett előre. Így nem volt kérdés, hogy eljön az idő, amikor az új alkotások mellett megjelennek a remake változatok, s szépen lassan, de biztosan előkerülnek a rajzfilmek is, amelyek nem animált formában kerülnek ismét vászonra, hanem majd élőszereplős változatban. Volt olyan, amelyet kihagytam, mert rajzfilmként sem jött be. Most a sor Pinokkió történetén volt, aki meglepő módon nem mozivászonra került, hanem a stúdió saját csatornájára tette fel. 

Tovább

Hatching (Pahanhautoja)

Magyar cím: A keltetés 

Ha filmről van szó, akkor bevallom elég nehezen ülök neki újnak. Kevés az, amely az előzetesével megfog, s mindezek mellett pedig elég nehéz tényleg olyat találni műfajtól függetlenül, amely szórakoztat. Belefutottam ismét abba a problémakörbe, hogy az időjárási tényezőknek köszönhetően kénytelen voltam itthon tölteni a szabadnapomat, s úgy döntöttem sorozatok helyett inkább valamit megnézek. Így esett a választásom eme finn-svéd horrora. Bár ne tettem volna. 

Tovább

Szia, életem! (2022)

A magyar filmgyártás elég hadilábon állt régebben, mert véleményem szerint elég kevés olyan alkotás született, amit lehetett élvezni. Az én véleményem az, hogy pozitív irányba indult el a sorozat gyártás mellett a film ipar is, habár eddig egyetlen egy magyar filmet sem néztem meg moziban. Most jött el az az idő, hogy erre sor került. Persze magyar vonatkozása miatt kénytelen voltam egyedül elmenni, de úgy döntöttem ez nem fog visszatartani, így aztán a minap tiszteletemet tettem a moziteremben és nem bántam meg. 

Tovább

Kilakoltatás (2021)

Ha magyar alkotásokról van szó, akkor bizony a blog keretein belül sokszor kifejetettem a véleményemet. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a magyar film és sorozatgyártás sokat fejlődött az elmúlt időben, de az is tény, hogy még mindig sikerül olyanok alkotásokat elkészíteni, amit szinte bűn megtekinteni. Talán tavasszal mentem el az egyik művész moziként is működő filmcentrum előtt, ahol megláttam a Kilakoltatás plakátját. Gondolkodóba estem, hogy vajon beüljek-e rá vagy sem, de végül meggondoltam magam. Azonban a mai napon elérhetővé vált, így aztán úgy döntöttem, hogy megtekintem, ha már szabad a délutánom. 

Tovább

Szia, életem! kedvcsináló!

Első (és eddig egyetlen) magyar alkotás volt, amelyet megnéztem moziban, ami nem más volt, mint a Toxikoma. Nehezen szánom rá magam a mozizásra, hiszen idehaza bármikor kikapcsolhatom, ha valami nem tetszik, s anyagilag se veszítek vele. Most viszont belebotlottam a Szia életem előzetesébe, s azt kell mondanom, hogy gondolkodok azon, hogy beüljek rá, ha már alig három hét van a premierig. 

Ecc-pecc (2021)

Ha magyar alkotásról van szó, akkor többnyire kétszer is meggondolom azt, hogy vajon van-e értelme belefektetni időt. Többnyire nem szoktam mozis premierekre járni, s megvárom amikor elérhető majd. A véleményem tartom, hogy sorozat és filmes terén fejlődés érzékelhető, de azért az ember mindig talál olyat, amin tulajdonképpen csak nézünk magunk elé, hogy ez most mi is volt. Hasonlóan jártam eme alkotással is. 

Tovább

Liza a rókatündér (2015)

Amennyiben magyar alkotásról van szó én többnyire mindig elmondom azt, hogy nagy rajongója ezen a téren a filmeknek és a sorozatoknak nem vagyok. Leginkább a megvalósítás, s a színészi játék az, amely rádobja a bélyegét a hazai művekre, s majd ezek után jönnek a koncepciók, megalkotások, s végül a megvalósítás. Ezeknek nyilván köze van azért mekkora költségvetéssel bír az adott cím. Sorozat téren az a véleményem, hogy van némi fejlődés, de filmgyártás csak minimális léptekkel halad előre. Ez nem róható fel a cimbeli alkotásnak, hiszen 2015 nem most volt, de az unalom annál közelebb, így aztán amikor belefutottam egy leírásba úgy döntöttem, hogy bepróbálom, mert nem rémlik, hogy láttam volna. 

Tovább

Vissza a múltba – Filmek és sorozatok

Aki nyomon követi az írásaimat vagy vet egy pillantást a bal oldalon lévő archívumra az láthatja, hogy jelentősen lecsökkent a havi bejegyzések száma. Sajnos az időjárás elég szélsőséges lett az utóbbi években, s az elmúlt időszakban is többször jártam úgy, hogy azon gondolkoztam, hogy elinduljak-e valamerre vagy tervezzek-e programot esetleg inkább maradjak itthon, s valamivel elüssem az időmet. Így elég könnyen szembe találtam magam azzal, hogy amennyiben a zenehallgatást sem tudom végtelenségig élvezni és csinálni, így maradnak a vizuális tartalmak, mint a sorozatok, filmek valamint a játékok. Utóbbi elég gyorsan kiesett a látókörömből a fővárosba való költözéskor. Főleg azért, mert alapjáraton nem is voltam nagy játékos már korábban sem inkább akadt pár alkotás, ami miatt ott ültem a monitor illetve a TV képernyője előtt. Az más kérdés, hogy a téli időszakban többször választom az itthon való pihenést, mint a kinti hideg levegőt, így olykor-olykor visszatérek ehhez. Így a főbb szórakozási tevékenységem a filmek, s a sorozatok. Ámbár mindkettővel elég nagy bajban vagyok több szempontból is. A fentebb említett költözés nagyobb mozgási teret adott nekem ezáltal több lehetőséget kapcsolatépítésre, így az elsődleges problémakört a szabadban és máshol töltött időszak mellett a munka által lefoglalt idő miatt egyszerűen sokszor dönteni kell, hogy mit is csináljak. A döntésem sokszor pedig a lakás elhagyása, vagy pedig mással, másokkal való találkozás jelenti. Ebből fakadóan még kevesebb időm jut szériák követésére, valamint elég szépen megcsappant általam követett sorozatok száma, amely már a két számjegyet sem éri el. Az említett időjárási tényezők miatt végül elővettem korábban nyomon követett sorozatot, ami elgondolkodtatott a miérteken is. 

A legjelentősebb szórakozási tevékenységem a sorozatok voltak. Ennek pedig egyszerű oka volt, hiszen ezek tulajdonképpen ingyen is elérhetőek voltak számomra. Főleg az internet elterjedésével. Odahaza többször választottam estére ezt a szórakozást, lévén kevés szórakozási lehetőség volt akkor adott számomra a város méretéből fakadóan, ámbár munkába állás után hiába növekedett jelentősen a havi anyagi bevételem maradtam a vizuális világban. Egy ideig úgy álltam a dolgokhoz, hogy amibe belekezdtem azt végig is nézem. Sok szériát csak azért tettem magamévá teljes egészében, mert véget ért, vagy éppenséggel nem rendeltek be hozzá már több epizódot. A munkába állás után jelentősen csökkent a szabadidőm főleg, hogy eltűnt az életemből a nyári szünet, így végül rászoktam arra, ha valami nem tetszik esetleg idővel már nem köt le, akkor azt abba kell hagyni, hogy jusson több a többi sorozatra.
Sok szó esett a blog keretén belül az amerikai upfronts kapcsán, hogy melyek szériák érdekelnek, s melyek nem. Soknak néztem meg az előzetesét, s szépen lassan elfogytak azok, amelyek ténylegesen érdekeltek volna. Túl sok lett a visszatérő, s elhúzott sorozat továbbá az internet térhódítása is szerepet játszhat abban, hogy a visszaeső nézettség miatt már a nagyobb költségvetéssel gazdálkodó csatornák is sokkal kevesebb szériát rendelnek be. Ráadásul a közönség ízlése csak felszínesen fedi le az én érdeklődési körömet, így újoncok szinte már kiestek a látókörömből. A régi szériákkal pedig az a problémám, hogy amik tetszettek azokat már túl sokszor néztem végig esetleg olyanok, amelyek tényleg csak egyszer tudom végig nézni, mert másodjára már untatna. Ámbár tény, hogy idővel kettőhöz is visszatértem, amiről mindenképp tervezek egy teljes írást. 

A mozi már egy másik kérdéskör. Még fiatalabbként leginkább az anyagi része volt problémás ezért is maradt ki tinédzserkoromig ez a fajta szórakozás. Utána azzal a problémakörrel találkoztam, hogy akikkel megvolt a szimpátia, illetve a megfelelő kapcsolat azok vagy nem szerettek moziba járni esetleg szimplán csak más filmek érdekeltek minket. Emiatt is volt az, hogy legtöbbször egyedül mentem el. Későbbiekben ez hiába mozdult pozitív irányba, mert a szakma és ezáltal munkakör amiben elhelyezkedtem többször kívánja meg a hétvégi munkavégzést, s sokaknak ez a fajta szórakozás hétvégi tevékenység. Mondjuk az is tény, hogy inkább itthon szerettem filmet nézni, mert kicsit szabadabbnak éreztem ilyenkor magam továbbá engem kissé zavar a sok csámcsogó és mozgolódó ember egy teremben. Főleg akkor, amikor olyan filmre ültem be, amire szinte az összes jegy elkelt.
A legjelentősebb problémám a mozival továbbra is a kevés nézhető alkotás. Sajnálatos módon ez a világ is elmozdult abba az irányba, hogy hiába nézek havonta több előzetest, vagy találkozok letölthető formátumban új filmmel egyszerűen nem fognak meg. Gyermekként nagyon rajongtam a vígjátékokért, amiből hiába vannak újak egyszerűen fapofával nézem végig amíg a régiken ha nem is nevetek, de legalább elmosolyodom. A horror műfajnál is azt érzem, hogy elmúlt a fénykor. A szuperhős filmek pedig feldolgozhatatlanok lettek számomra azzal kapcsolatban, hogy elindult egy univerzumépítés, amely egyfajta vizuális ráknak érzem. Mert nem vagyok hajlandó olyan tartalmat megnézni, hogy ami érdekel annak a történetvezetésével tisztában legyek. 

A régi kedvencekkel pedig ugyanaz a probléma, mint a sorozatok terén. Amik tetszettek sokszor ténylegesen egyszer végig nézhető alkotások. Ha pedig nem azok, akkor sajnálatos módon már annyiszor láttam, hogy már nem tudnak lekötni. Ami elég szomorú tény, amikor kénytelen vagyok itthon maradni. Egyelőre semmi újdonság nem érdekel, de bizakodó vagyok abban, hogy idővel ez a fajta szórakozási lehetőség is feltámad részemről, s lesznek olyan tartalmak, amelyek lekötnek, érdekelnek esetleg rajongóvá tesznek. 

Elvis (2022)

Magyar cím: Elvis 

Ha moziba járásról van szó, akkor nálam elég változó a helyzet annak ellenére, hogy nagy filmkedvelő vagyok lévén káros szenvedélyektől mentes vagyok, s ezáltal a szabadidőmet el kell tölteni többféleképpen. Előfordult, hogy akár egy évig nem tettem be a lábamat moziba, de olyanra is volt példa, hogy fél éven belül minden hónapban volt olyan alkotás, amelyre elmentem. Amikor felköltöztem a fővárosba, akkor ez a dolog jelentősen megváltozott. Sok választható mozi van tény, de azért nem igazán szeretem a tömeget, ellenben a jól megválasztott helyet igen, amire kevés esély van, ha az ember időben nem foglal le széket, s éppenséggel nem hétvégén megy. Ezáltal eléggé háttérbe szorult a mozi nálam, s mivel elég gyakran megyek szabadtérre, így aztán nem is vagyok sokszor képben az alkotásokkal kapcsolatban. Talán pont az a szerencsém, hogy rendelkezem online szociális hálózattal, így aztán sokszor a reklámok betalálnak. Így volt ez eme életrajzi filmmel is, amelynek megtekintését tulajdonképpen a vetítés előtti órában döntöttem el. 

Tovább

Jurassic World Dominion (2022)

Magyar cím: Jurassic World – Világuralom 

A blog bejegyzésein belül több írás született a franchise-ról. Én is azon gyerekek közé tartoztam, akik nagyon rajongtak a dinoszauruszokért. Felnőve azért ez jelentősen csökkent, de még így is kedves gyermekkori emlékeim vannak főleg az első Jurassic Park filmről. Tény, hogy elfogult voltam a franchise darabjaival szemben. Gyermekként nem volt lehetőségem őket a moziban látni, de nagy hatást gyakoroltak rám amikor az első részt láttam a tévében. Innen nem volt megállás, s rajongó lettem. Azon gyermekek egyike voltam, aki mindig ezeket nézte, s emlékszem is rá, hogy még naplót is vezettem hányszor néztem meg az első részt. Felnőve már nem tudom megmondani mikor láttam a régi trilógia bármely részét legutoljára, de elfogultságom is köddé vált. Az eredeti trilógia egyfajta lejtmenetnek is felfogható, melynek ugyan minden része nézhető, de tény, hogy a legjobban sikerült epizódja a korszakalkotó Jurassic Park volt. Melyet gyorsan követett a folytatása, amely még koncepcióban is elfogadható volt, valamint hozott némi újdonságot még úgy is, hogy felnőtt szemmel kiszúrható volt jó pár hiba. Az már más kérdés, hogy a harmadik rész már erősen izzadságú volt, s a játékidő rövidsége sem a film minőségi megalkotását szolgálta, hanem inkább pénzszagúnak érződött.
Hagyni kellett pihenni a franchise koncepcióját, hogy megérkezhessen a 2015-ben bemutatott Jurassic World, amely ugyan nem volt hibátlan, de ugyanolyan minőségi útra lépjen, mint az eredeti trilógia. Mivel megvoltak azok a személyek, akiket érdekelt az új trilógia záródarabja szerencsésnek mondhattam magam, hogy a beosztásomnak köszönhetően is a premier napján eljutottam a moziba. Rajongás vagy dinoszaurusz szeretet ide vagy oda nem voltam lenyűgözve. Nem véletlenül.

Tovább

Batman (2022)

Nem vagyok nagy szuperhős rajongó. Ennek fényében nem vagyok képben a képregényhősök előéletével, s sokszor amikor valamiből film és/vagy sorozat készült, majd pedig elindult annak kritizálása soha nem értettem mi a probléma, ha nekem az adott mű tetszett. Képregényeket nem olvastam gyermekként, s tinédzserként pedig már javában elindult az internet térhódítása, s ennek köszönhetően nekem ez a szórakozási lehetőség kimaradt. Bár tény, hogy nem is érzem azt, hogy bármit is vesztettem volna. Batman, mint karakter azonban nálam kifejezetten érdekes helyen szerepel, mert emlékszem, hogy egyszer egyik ismerősünk meglepett egy aktuális képregénnyel, s emlékszem mennyire tetszett akkor írott formában.
Szinte az összes elkészült filmet láttam. Nem mondom, hogy rosszak voltak hiszen jól szórakoztam rajtuk, de azért el kell ismernem, hogy maradandót nem hagytak bennem. Ha éppen nem lett volna egy cikk, amely időrendbe szedi az összes elkészült Batman filmet konkrétan lenne olyan, amelyre nem is emlékeznék, hogy elkészült. Kivéve a Ben Affleck féle változatot, amelynél azt hiszem a trilógia utolsó részét már nem bírtam megemészteni. Hiszen ahogyan többször is kiemeltem az effajta filmeknél nekem nagyon nem jönnek be a “vegyítések”, hogy különálló filmmel rendelkező karaktereket egy filmbe gyúrnak univerzum címként. Nem is követtem nyomon a franchise életútját egészen addig, míg az HBO Max nem tette elérhetővé az új filmet, amit hajlandó voltam bepróbálni. Bevallom örültem, hogy esett az eső, s emiatt ültem neki. 

Tovább

Pappa Pia (2017)

Azt gondolom kevés olyan ember van, akinek ne lennének előítéletei a magyar filmekkel kapcsolatban. Azt kell mondjam, hogy sajnos ez a dolog nem is alaptalan. Mielőtt nekiülnénk egy magyar alkotásnak legyen szó akár filmről, akár sorozatról úgy vélem nem árt magunkban helyre tenni azt a dolgot, hogy más országokkal szemben kisebbek vagyunk, s kisebb költségvetéssel, s sajnos kevesebb igazán tehetséges színészekkel. Ezek összessége hozza létre azt a dolgot, hogy sajnos kevés olyan magyar filmmel vagy sorozattal találkozunk, amelynek nézése közben azt érezzük, hogy tetszik esetleg ki is tudunk kapcsolódni.
Amióta felköltöztem a fővárosba előtte úgy határoztam, hogy hazalátogatásom kettő vagy három havonta ejtem meg. Persze ez sok mindentől függ, hiszen azért bele kellett kalkulálnom, hogy nem fél órás utazásról van szó, hanem legalább másfél órásról késés nélkül. Eleinte végig zenét hallgattam, de aztán egy idő után meguntam ezt, mert habár szeretek zenét hallgatni azért egy helyben ülni órákon keresztül zenét hallgatva elég lassan telt az utazás. Ebből fakadóan pedig egy ideje úgy döntöttem, hogy az aktuális sorozatos részeket vagy az általam érdekelt filmet a vonaton ülve a laptopomon tekintem meg. Mivel mindenre naprakész lettem, így odahaza keresgéltem mikor ráakadtam az egyik letöltő oldalon frissen feltöltve a Pappa Pia című filmre. Mivel nem láttam, így úgy döntöttem ez lesz az egyik, amit megnézek a vonaton ülve. Hát mit is mondjak? Már a cím alapján is volt egy nem túl jó előérzetem, ami megtekintéskor be is bizonyosodott. 

Tovább

Spider-Man: No Way Home (2021)

Magyar cím: Pókember – Nincs hazaút 

Nagy képregény rajongó soha nem voltam. Sőt! Ha emlékeim nem csalnak, akkor valamikor tizenéves voltam, amikor a zsebpénzemből vettem egy Pókember képregényt, és itt nekem be is fellegzett a szuperhősös korszakom. Ennek ellenére természetesen megnéztem filmeket, és olykor még tiszteletemet is tettem a moziban. Természetesen megértem a képregény rajongókat, ha olyan alkotás születik, amely nem egyezik az ízlésükkel, vagy alapból elrontják a koncepciót. Nekem az első trilógia is tetszett a Pókemberből, és a második nekifutás még jobban. Szomorú dolog, hogy utóbbi nem vált trilógiává, amit még el is fogadtam volna, ha éppenséggel a jogokat bírtokló cég nem erőlteti az univerzumépítést. Amivel nekem mi is a bajom? Tulajdonképpen az, hogy meg kell nézni olyan filmeket is, amelyek egyébként hidegen hagynának, hogy ami érdekel annak a történetével képben legyek. Másfelől pedig ez a fajta filmek össze ömlesztése nekem nem igazán tetszetős. Ennek ellenére csak nekiültem az új Pókembernek. Természetesen elvárások nélkül, de még így is sikerült a nem létező elvárásokat is alul múlnia. 

Tovább