JBL Tune 720BT: az új családtag

Emlékszem arra, hogy már gyermekként is mennyire szerettem zenét hallgatni. Ha választanom kellett, hogy vajon film vagy sorozat legyen a vizuális szórakozás, akkor a zene volt az, amire nem tudtam soha nemet mondani. Most az egyik műszaki áruház akció hullámának köszönhetően betértem, s már korábban is elgondolkoztam, hogy vajon mennyire is volt jó vásár nyár elején az 520BT, ami szintén egy hűségakciónak köszönhetően vettem meg. Már akkor is szemeztem ezzel a modellel, de végül az olcsóbbra esett a választásom. A héten azonban volt lehetőségem olvasni róla, s meg is tekinteni. Így végül a hét elején úgy döntöttem mivel semmilyen káros szenvedélyem nincs, s tulajdonképpen a munka miatt helyhez kötött vagyok, így „megérdemlem” azt, hogy meglepjem magam valamivel.

Szintlépés van az elődhöz képest. Nem hatalmas ugyan, de az mindenképp pozitív, hogy elég kényelmesen illeszkedik a fülre, s olyan szinten, hogy teljesen betakarja. Mindezek mellett pedig sokkal kényelmesebb viselésének köszönhetően több ideig tudom használni. Hangzása részemről kiváló, s telefonra letöltött applikációval még szerkeszthető is, így a laptophoz csatlakoztatva sem okozhat csalódást. Ár-érték arányban nem volt rossz vétel. Bízom benne, hogy sokáig társam lesz majd.

2022: A vegyes érzelmek éve

Középiskolás voltam, amikor több személyes blogba belefutottam, s eldöntöttem, hogy én is indítok egyet. Idén májusban volt ennek már 13 éve, amely egyébiránt elég hosszú idő, s ezalatt nagyon sok minden történt. Egyrészről befejeztem az iskolát, s másrészről pedig érett felnőtté váltam. Habár minden évben vannak történések az életemben, amelyek formálnak a személyiségemen. Azonban akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Első körben nem bántam meg, hogy annak idején a képernyő előtt az internetet használva pornó és egyéb tartalmak helyett személyes blog készítésébe kezdtem. Második körben pedig továbbra is él bennem az, hogy akkor tudok ünnepelni, amikor történik valami, amely ünneplésre méltó. Ebből fakadóan pedig a piros napos ünnepek valamint egyéb mások által jeles napnak tartott napok nekem ugyanolyan hétköznapnak számítanak. A karácsony után a szilveszter is kiesik részemről főleg azért, mert az általam ismert emberek túlnyomó többsége irracionális módon ünnepelni akarja eme napot, továbbá legfőbb szerepe az alkoholnak van, ami nálam kieső dolog, mert nem fogyasztok és fogyasztottam egyáltalán. A másik dolog, amely viszont megmaradt, hogy mindig írtam eme sokak által jeles napnak tartott ünnepen egy összegző bejegyzést, hogy milyen is volt az adott évem: 

2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019    2020   2021

Ámbár tény, hogy ugyanott lakom, ahol tavaly ilyenkor. Ugyanaz a lakótársam, s a magánéletemben is minimális változás történt. A munkahelyem is ugyanaz, mint ahogyan a sokszor nem említett, de meglévő problémák. Ennek ellenére azért el kell ismernem, hogy sok minden történt ebben az évben még akkor is, ha többségük nem egy hatalmas nagy dolognak számít. Tény és való, hogy voltak negatív és pozitív dolgok egyaránt, de legalább ettől lesz érdekes eme gigaposzt, amelyben összefoglalom az egész évet.  Teljes bejegyzés

Kata és a Rezsicsökkentés csökkentése

Gondolkoztam azon, hogy vajon virtuális papírra vessem-e a gondolataimat az elmúlt hét politikai eseményei kapcsán. Az engem körülvevő emberekkel annyira nem beszéltem még erről a témáról, s igazából szülői részről volt szó erről. Egyrészről hátrányos helyzet miatt másrészről pedig a tüntetések kapcsán, amiben egyelőre én nem vettem részt, s egyelőre nem is tervezek ott lenni. Egyrészről engem a Kata módosítás nem érint, de a rezsicsökkentés már komolyabb teher lehet mindezt úgy, hogy egy olyan időszakban van meglépve, amely elég gerinctelennek gondolok. Végül úgy döntöttem hozzászólásokban vitatkozás helyett inkább leírom a saját véleményemet ezzel kapcsolatban több megnézett videó és írás után.
Az jó előre leszögezném, hogy én azok táborát erősítem, akik elmentem szavazni, s komoly problémába ütköztek azzal kapcsolatban, hogy hova is tegye azt a bizonyos jelet. Tulajdonképpen nem igazán politizálok, s a politikusok közül sem tudok kiemelni egyet sem, aki szimpatikus lenne számomra. Egyszerűen csak megpróbáltam egy döntést hozni. Abból a szempontból azért némileg büszke vagyok magamra, hogy tájékozódtam, s minden szempontból elítélek egy olyan politikai propagandát, amely mások mocskolódására épült az mellett, hogy mekkora költsége volt, s több, mint egy hónapig „tündökölt” a megvédés szó az ablakommal szembeni hirdetőoszlopon, ami mentális hányingert jelentett nálam. Így én nem a jelenlegi kormányra szavaztam, hanem a megnéztem a többi párt kormányzásra megalkotott koncepcióját, s így szavaztam. Ami elég vicces, hogy már a szavazáskor is ért atrocitás egy nyugdíjastól mindezt úgy, hogy a lakcímemet mondtam be. Ez elszomorító számomra. 

Azzal mélységesen egyetértek, hogy adót csalni nem túl szép dolog. De az sem, hogy az adók a csillagos ég szintjére emelkedett, s lassan már, ha az ember tisztességesen akar dolgozni, akkor két dolog közül választhat. Vállal alul fizetett munkát, amelyre mindig van kereslet, és örülhet az „alamizsnának” vagy pedig idővel ő is elgondolkozik azon, hogy a választott szakmáját otthagyja esetleg ő is szépen elkezd adót csalni. Azt gondolom mindenkinek van tapasztalata olyan céggel, amelyik nem akarta őt bejelenti, vagy csak négy órásra, s közben meg a dupláját esetleg a tripláját dolgozta a hivatalossá tett munkaidejének. Én is jártam így bár tény, hogy nem sokáig maradtam az ilyen helyeken. Végtelenül elszomorító, hogy a Kata átszervezés elvileg most több munkanélkülit fog majd eredményezni. Aki pedig kétségbeesetten dolgozni akar az kénytelen lesz bármit bevállalni, hogy anyagiakhoz jusson, s mindezek mellett pedig a munkanélküliek száma növekedni fog. Elég érdekes dolog, hogy miket harsogtak hangosan a választásokban, s alig három hónap után tulajdonképpen szembefordul a kormány önmagával miközben több ezer embert sodor bajba. Ráadásul mindent rekordgyorsasággal, s úgy, hogy nagyon reagálni se lehessen rá? Ez sok mindent elárul mindenképp.
De mennyire is igazságos ez a dolog? Tulajdonképpen semennyire. Hiszen mindenkinek lesz olyan ismerőse, aki majd szépen a bőrén tapasztalja a jelenleg meghozott döntést. S továbbra is az interneten található kalkuláció által szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy aki 10 és 30 ezer közötti villanyszámlával rendelkezett eddig az majd 100 és 200 ezer között legyen. Ekkora emelést csak nagyon kevesen tudnának elviselni főleg ilyen bérek és nyugdíjak mellett. Amennyiben ez megtörténik minden bizonnyal elég lesz majd egy tényleges tüntetéshez, amely elég nagy számban fog megtörténni. Bár tény, hogy az én tapasztalataim alapján ez is erősen kérdőjeles. 

Jómagam nem élek egyedül lévén a fővárosi lakbér árak nem engedik meg ezt a kényelmet számomra. Mi céges lakásbérlők vagyunk, így számlát cégtől kapunk így már most megfogalmazódik a kérdés, hogy nekünk lesz-e emelés, vagy eddig is az emelt árat fizettük. Mindezek mellett még érdekesebb dolog, hogy volt egy ár sáv, ami alá akkor sem mentünk, amikor az elvileg beharangozott világpiaci ár alacsonyabb volt, mint a rezsicsökkentett ár. Azt gondolom most sokan gondolkodóba estek, hogy mi lesz, hiszen én is elgondolkoztam azon, hogy mennyi lehetőség adott nekem. Hát be kell vallanom, hogy nem sok. Főleg annak fényében, hogy ha a hazaköltözésben gondolkodnék, akkor nőne a fogyasztás, így nagyobb lenne a felhasználási arány, s több lenne a számla. Mindezek mellett munka kevés, vagy nincs továbbá azt is figyelembe kell venni, nem korszerűsített házról van szó, tehát minden bizonnyal nagyobb fogyasztási aránnyal bír már most, mint egy korszerűsített példája. 

Persze lehetne alternatív megoldásokat keresni, mint például újabb lakótársat keresni, amivel nőne a bevétel, de ezzel arányosan nőne a fogyasztás is. Tehát ez is egy kiskapu, amely egy zsákutcához vezet. Én egy tüntetésen sem vettem részt, de gondolkoztam azon, hogy kinézek a Margithídra, hogy szimpátiámat fejezzem ki mindazoknak, akik most szenvedni fogni. Ahogyan néztem a videókat egyetértek azzal, hogy nem véletlen, hogy ez most nyáron történt, s pár nap leforgása alatt, mert egyrészről az emberek többsége szabadságát tölti, dolgozik, meleg van, s még nem foglalkozik ezzel az egésszel, ami általában jellemző szokott lenni a magyar társadalomra. Amit kifejezetten gerinctelenségnek tartok, hogy már jövő hónapban életbe lép az egész, így konkrétan esély nincs arra, hogy életmódváltást eszközöljön akárki, aki a meghatározott mértékek alatti fogyasztást akar megtartani. Mindezek mellett pedig visszamenőleges fogyasztást nézni már maga az átgondolatlanság határát súrolja. Én is azok véleményét osztom, hogy majd akkor lesznek legnagyobb hőzöngések, amikor majd megérkezik az első számlák. Arról nem is beszélve, hogy konkrétan semmi nem lett közétéve, hogy mire is kellene figyelni, így felkészülni se lehet. Már ott bukik a dolog, hogy én például azt sem tudom eldönteni, hogy a villanyszáma fog-e nőni lévén mi céges lakásbérlők vagyunk, s tudtommal a cégek alapból magasabb árat fizettek. Ami kifejezetten undorítónak tartom, hogy konkrétan hat hét alatt fog megmutatkozni mit jelent a Kata átszervezése, s mi fog történni azokkal, akik rezsifizetők. 

A legnagyobb probléma leginkább a szavazókör. Mint ahogyan fentebb említettem elmentem szavazni, s a lakcím bediktáláskor máris egy nyugdíjas beszólt nekem, s bér szavazónak titulált engem mindenféle háttérismeret nélkül. Pont itt kezdődik a probléma. Véleményem szerint szavazni tudatosan és nem szimpátia alapján kellene. Míg én megnéztem az interjúkat és koncepciókat, s megpróbáltam céltudatosan dönteni addig belefutottam abba, hogy nagyon sokan szimpátia alapján döntött. A legnagyobb probléma talán az emberek egymásnak való ugrása, s kívülállóként sokszor találkoztam olyan konfliktussal, amelyben indokok helyett inkább politikai pártállással véleményezték a másikat úgy, hogy sokszor a másik félre nem is volt igaz. Nekem az az álláspontom, hogy a politikusoknak kell alkalmazkodni és odafigyelni a társadalomra, s dolgokat feladni, bevezetni, s nem pedig visszafelé. Ami pedig mindenképp szomorú, hogy hétköznapi emberek feszülnek egymásnak.
Zárószóként csak annyit tudok mondani – amellett, hogy a témával szerintem fogok még foglalkozni -, hogy a legjobb lenne, ha az emberek, embercsoportok, békét kötnének egymással, s szépen összefogva konkrétan az összes politikust elzavarnák, s teljesen újjakkal töltenék fel a parlamentet, akik szavahihetőségekkel indulhatnak. 

Karácsonyi séta

A blog keretén belül többször leírtam, hogy nem nagyon izgatnak az ünnepek. Tulajdonképpen hidegen is hagynak, hiszen nem igazán szeretem a magánéletemben a kötelező jellegű dolgokat. Az ünnepek pedig sokszor ezt jelentik nekem. A szabadidőm jelentő részét pedig nem igazán szoktam és nem is szeretem a négy fal között tölteni. Persze mindig vannak érdekes dolgok, amelyek érdekelnek, így idén is úgy döntöttem, hogy megnézem, hogy hogyan is vannak feldíszítve a főváros egyéb részei. Kicsit visszafogottnak éreztem most, de ennek ellenére azért nem bántam meg, hogy az egyetlen szabadnapomon nyakamba vettem a várost, hiszen „szerencsés” jellemként a következő napokban dolgoztam, s a szabadnapomon pedig esett az eső. Első utam a Fashion Street-re vezetett, bár ott a karácsonyi vásárt nem néztem meg, hiszen rengetegen álltak sorba, valamint el is volt kerítve. Utána pedig az országháznál lévő karácsonyfát tekintettem meg. 

Nekem kifejezetten tetszett. Mondjuk tény, hogy nagy elvárásom nem is nagyon volt. A véleményekre meg nem is nagyon voltam kíváncsi. Ezek mellett persze megnéztem a fényvillamost is. Habár gondolkoztam rajta, hogy teszek vele egy kört, de aztán két okból le is tettem róla. Egyrészről szabadidőmben nagyon sokszor használok villamost, és belülről ugyanolyan, mint amelyik nincs égősorral feldíszítve. Másfelől pedig iszonyatosan tömeg volt rajta, én pedig nem akartam nyomorogni rajta. 

Nálam a karácsony és a szilveszter ezzel a sétával le is zárult, így a december hátralévő részét megpróbálom úgy tölteni, ahogy az átlagos hétköznapjaimat szoktam. Persze nagyban meghatározó lesz, hogy a környezetemben lévő emberek hozzáállása és viselkedése, habár idén is megfogadtam, hogy tartom magam az álláspontomhoz, és ezáltal vállalom is a véleményemet miszerint ünnepelni akkor szoktam, amikor történik valami érdemleges, s nem pedig valamelyik nap pirossal van kiemelve a naptárban. 

A Twitter tündöklése és „bukása”

Az internet térhódításával megjelentek a különböző közösségi portálok, és weboldalak. Vannak nagy túlélők, és voltak nagy bukások is. Olyan népszerű oldalakról is érdemes szót ejteni, amely évekig hatalmas látogatottsággal működött. Ahogyan az otthoni internet elérés megvalósult én is törekedtem arra, hogy ezeken fent legyek. A Twitter volt az, amelyhez úgy csatlakoztam, hogy különösebb késztetést nem éreztem, hogy használjam. A száz feletti követőszámból nagyjából két személyes ismeretség volt. Aztán szépen elkezdtem hanyagolni. 2009 májusában, azaz 11 évvel ezelőtt csatlakoztam az oldalhoz. 5877 rövid bejegyzés született tőlem, de az elmúlt két évben nagyjából 15. 

A követőszám lecsökkent, ami nem is meglepő, hogy nem is voltam nagyon online. A követettek bejegyzései sem érdekeltek, így a mai napon deaktiváltam a profilomat, amely 30 nap belépés nélküli inaktiváció után automatikus végleges törlést vont maga után. Így a mai napon elbúcsúztam tőle. 

A technika ördöge

Tavaly vásároltam egy Playstation 3-at, amit elsősorban médiaboxként használok Blu-ray filmek lejátszására, lévén az előző lejátszó szépen meghalt. Ebből fakadóan pedig lehetőségem volt arra, hogy azt a pár címet kipróbálhassam, ami egyébként is érdekelt.
Annak idején nem voltam körültekintő, s nem tudtam, hogy mit is takar, ha egy alacsony felbontású tartalmat nézek egy nagyobb felbontást tudó megjelenítőn. Na már most eme konzol sem tud többet a sima HD felbontásnál, ami azért nálam eléggé zavaró szokott lenni. Főleg azért, mert szeretem a készülékemből kihozni a maximumot. Tegnap véletlenül rájöttem, hogy mit is kell tennem ahhoz, hogy élvezhető minőségben játszhassak.

Tudniillik, hogy a jelenlegi készülékemen 3 db HDMI interfész van. Fejből én sem tudom melyikre mi van kötve, így megkönnyítve helyzetemet éltem az elnevezés lehetőségével. Tegnap viszont rájöttem, hogy ha a játékgép elnevezést megváltoztatom PC-re, akkor sokkal jobb képminőséget érek el.

IMG_20151010_181616

IMG_20151010_181609

Nem tudom, hogy most hiba, vagy csak érdekes megoldás az LG részéről, mindenesetre azért azért érdekes, hogy még ennyi idő után is ki tud fogni rajtam a technika ördöge.

Leszel-e a barátom kedves Xperia P2 ?

Nemrégiben egy érdekes kép jelent meg minden mobiltelefonnal foglalkozó oldalon. Egyelőre még pletyka szinten kell kezelni, de íme az egyik (elvileg) zászlóshajónak szánt, s Xperia P2 névre hallgató okostelefon:

xperiap2

Annak idején nagy barátságot kötöttem a Sony Ericsson telefonokkal. Amikor végre ténylegesen része lehettem a munkaerőpiacnak nem volt kérdés egy új készülék megvétele. Ez a volt a Sony Ericsson W8, melynek igazából nagyon semmi létjogosultsága nem volt már akkor sem, de ugyebár mivel az androidhoz nem értettem, így nem tudtam, hogy a walkman brand itt csak maximum design-t jelenthet, hiszen szinte minden okos telefonban van zenelejátszó. Ez volt nagyjából négy éve. Akkor itthon nagyon tetszett mindenkinek, így akartam venni még egy ilyet. De mivel úgy ítéltem meg, hogy gyenge, s sok helyen (leginkább munkahelyemen) nincs térerő, így beruházok egy erősebb mobilba. Egy évvel később így lett egy Sony Xperia U-m. Na ekkor kicsit pofára estem. Tetszett a készülék, de továbbra is gyengének tartottam. Kifejezetten zavart, hogy soha nincs térerőm a munkahelyemen. Bevallom ezt a szolgáltatónak tulajdonítottam.
Zavart a dolog, hisz nem voltam elérhető, s én sem tudtam elérni senkit. Így bő egy évre rá lett egy Sony Xperia L-m. Gondoltam már ez olyan jó készülék, hogy működjön normálisan. Nem így történt, így gyakorlatilag szintén csalódtam. Majd rákeresésnek köszönhetően isteni szikra: sim kártya csere a szolgáltatónál, hogy a telefonszámom meg maradjon. És láss csodát: a térerő gondok a sim kártya hibája volt. „Örültem”. Öt hónapig élvezhettem a telefont, mikor bedöglött. A hely, ahonnan vásároltam nem volt hajlandó javítani. Így dühömben felkerekedtem, s a helyi MediaMarkt-ban megvásároltam egy Sony Xperia SP-t, amely szerencsére azóta rendkívül jól működik. Szerencsére időközben sikerült kicsikarnom a másik javíttatását, így valamennyire csökkentettem az anyagi veszteségemet, ami ért ezáltal.

Amennyiben igaz, amit írnak róla, akkor minden bizonnyal pozitív teszt kapcsán beruházok egyre (persze szigorúan százezres értékhatár alatt).
Annak örülnék, ha valóban igaz lenne a 12,1 MP kamera, melyre ténylegesen jó szoftver írnának. Nyilván egy mobil nem nagyon fogja átvenni a fényképezőgépek szerepét, de azért jó lenne, ha lenne valódi minőség. Mindenezek mellett nagyjából nagyon picivel lenne nagyobb a mostani készülékemnél, ámbár ami felkeltette a figyelmemet az a 4240 mAh kapacitású akkumulátor, mely kétszer annyi üzemidőt kölcsönözne a készüléknek, mint a jelenlegi készülékemben elhelyezkedő 2360 mAh. Így minden bizonnyal, ha megjelenik vevő leszek rá, de egyrészről megvárom, míg tesztek születnek, az értéke lemegy. Addig pedig a sajátomra vigyázok, hisz akkor megválok az enyémtől.

A boltok nyitva tartásának szabályozásáról szubjektíven!

Még tavaly ősszel fogadták el azt a törvényt, mely szerint szabályozni kell a boltok nyitva tartását. Az indok első körben az, hogy a családok több időt tudjanak együtt tölteni. Az intézkedés következménye a pozíciók megszűnése a munkaerő többlet miatt, illetve a kereskedelemben dolgozók bérének csökkenése. Ebből fakadóan nagyon sokan felszólaltak, hogy miért is lenne jó egy olyan intézkedés, amelynek rengeteg negatív következménye van, illetve olyan emberek életét is megnehezíti, akik nem is a kereskedelemben dolgoznak.

A megvalósítás pedig előző hónap közepén lépett életbe. Azok, akik nyomon követték az eddigi bejegyzéseket nyilván tudják, hogy jómagam is kereskedelemben dolgozok. Valahol pont ezért is bosszant egy olyan törvény megalkotása, amely engem is érint, ellenben semmiféle lehetőség nem volt arra, hogy véleményt nyilváníthassak ez ügyben, mondjuk egy népszavazás keretén belül. Már korábban is terveztem megírni eme bejegyzést, de most jutottam el oda, hogy tapasztalatot tudjak belefűzni.

zt00

Teljes bejegyzés