JBL Tune 720BT: az új családtag

Emlékszem arra, hogy már gyermekként is mennyire szerettem zenét hallgatni. Ha választanom kellett, hogy vajon film vagy sorozat legyen a vizuális szórakozás, akkor a zene volt az, amire nem tudtam soha nemet mondani. Most az egyik műszaki áruház akció hullámának köszönhetően betértem, s már korábban is elgondolkoztam, hogy vajon mennyire is volt jó vásár nyár elején az 520BT, ami szintén egy hűségakciónak köszönhetően vettem meg. Már akkor is szemeztem ezzel a modellel, de végül az olcsóbbra esett a választásom. A héten azonban volt lehetőségem olvasni róla, s meg is tekinteni. Így végül a hét elején úgy döntöttem mivel semmilyen káros szenvedélyem nincs, s tulajdonképpen a munka miatt helyhez kötött vagyok, így „megérdemlem” azt, hogy meglepjem magam valamivel.

Szintlépés van az elődhöz képest. Nem hatalmas ugyan, de az mindenképp pozitív, hogy elég kényelmesen illeszkedik a fülre, s olyan szinten, hogy teljesen betakarja. Mindezek mellett pedig sokkal kényelmesebb viselésének köszönhetően több ideig tudom használni. Hangzása részemről kiváló, s telefonra letöltött applikációval még szerkeszthető is, így a laptophoz csatlakoztatva sem okozhat csalódást. Ár-érték arányban nem volt rossz vétel. Bízom benne, hogy sokáig társam lesz majd.

JBL Tune 520BT teszt

Aki nyomon követi a blog bejegyzéseit az nyilván tisztában van azzal, hogy mekkora zene rajongó vagyok. Már gyermekkorom óta ebben élek, hiszen minden egyes érzelmi állapotomhoz megvannak azok a számok melyek illenek. Illetve olyanok is, melyekkel akár jobb kedvre tudom deríteni, ha épp olyan állapotban vagyok. Azonban ennek van egy feltétele. Akkor tudom élvezni a zenét, ha ehhez megfelelő eszközök társulnak. Műszaki cikkek terén ezzel nincs is gond. Fülhallgató téren már a Sound Magic E10 bizonyított, de fejhallgató téren még elmaradásom volt. Mivel azt kizárólag a laptophoz való csatlakozáskor használom, így nagy elvárásokat nem is támasztottam felé. Ennek is betudható, hogy viszonylag a középkategóriába lépve ott egy alacsonyabb ár címkét képviselő JBL Tune 500BT fejhallgató talált gazdára személyemben. Zenerajongóként azonban felfigyeltem az egyik kereskedelmi cég JBL akciójára, melynek keretén belül jelen pillanatban 25 és 27 ezer között mozgó fejhallgatót sikerült megvásárolnom. Ami nem más, mint  a JBL Tune 520BT, melyről kevés bejegyzés található az interneten jelenleg, ezért úgy gondoltam megosztom a tapasztalataimat egy tesztnek is felfogható írás keretén belül.

Teljes bejegyzés

Framing Britney Spears (2021)

A kilencvenes években voltam gyerek, és a kétezres években voltam tinédzser. A zenei ízlésem változott ugyan, de gyerekként a pop, mint műfaj nagyon tetszett. Látványos volt és felpörgető. Soha nem tartottam magam Britney Spears rajongónak, de általában a slágerlistás számok bejöttek. Klippek, és koncertfelvételek kapcsán mindig azon gondolkoztam milyen fantasztikus lehet ilyen embernek lenni, és ha lenne lehetőségem, s tehetségem én is ezt az utat választanám.
Ahogyan beleléptem a tinédzserkorba a zenei ízlésem változott, és egyre inkább kialakult a privát szféra iránti igényem már otthon is. Az énekesnő akkor kezdte a lejtmenetét karrierben és magánéletben egyaránt, és akkor azért már elkezdtem gondolkozni mire lenne lehetőségem, mit tennék, ha bármit elérhetnék az életben. Egy valami biztos számomra. Ha közismert lehetnék, akkor csak akkor választanám, ha csak ez az út jelentene nekem anyagi stabilitást. Ugyanis nem tudnám elviselni azt, hogy ha nem lenne privát szférám, s egyfajta köztárgy lennék. Az énekesnőről készült dokumentumfilm pont ezért volt érdekes számomra, mert bemutatta mi van a siker és a csillogás mögött.

Teljes bejegyzés

Termékajánló: SoundMagic fülhallgató

Nagy zenerajongó lévén szinte állandóan ott van a zsebemben a fülhallgatóm. Ráadásul én az In Ear, azaz „hétköznapi” nevén az „agyba dugósat” szeretem, melynek köszönhetően a külső hanghatások kiszűrésre kerül. Márka hű is vagyok, így sokáig a Sony termékeit használtam, lévén annak idején nagy hatást gyakoroltak rám annak köszönhetően, hogy az akkor walkman mobilok betörtek a piacra.
A termékeket továbbra is jónak tartottam, de számomra halkabbak lettek. Úgy döntöttem, hogy mivel megkeresem az árát egy új terméknek, ezen nem kellene spórolnom. Míg más cigire, és alkoholra költ, én addig költök ilyen termékekre. Pontosabban a SoundMagic SM-E10C-re.

A terméket sikeresen 12 990 forintos áron sikerült megvásárolnom. Az árcímke miatt sokáig is gondolkodtam rajta, hiszen ha könnyen szakad a vezeték, akkor felesleges kiadás lenne. De megnyugodtam abban, hogy csavart, és vastag zsinórnak köszönhetően nagy valószínűséggel nem kell ettől a problémától tartanom. Főleg annak fényében, hogy egy piros tartó tok is jár hozzá. Külsőre nagyon jó fogást ad, mindazonáltal, hogy én az arany és fekete páros mellett döntöttem. Mondjuk tény, hogy nagyon alternatív választási lehetőségem nem volt.

Amit észrevettem, hogy sokkal jobb hangzása van, mint az előző fülhallgatómnak. Jobban szólnak a basszusok, és sokkal jobban kijönnek a formátumbeli különbségek. Egy ideig én is mp3 tömörítési formátumot használtam, de áttértem a flac-ra, ami ugyebár veszteségmentes formátumot jelent. Azok a számok, amelyek ebben a formátumban került a telefonomra sokkal erőteljesebben, és hangosabban szólal meg, mint az mp3-ban konvertált társaik.
Mindezek mellett fontos megemlítenem, hogy headsetként is lehet használni, amit rögtön ki is próbáltam. Semmi problémát nem találtam ebben, habár tény, hogy nagyban hozzájárult a telefonom minősége, és a kifogástalan térerő.

Természetesen egyéb kellékeket is kapunk, mint például egy jack csatlakozót, valamint számítógéphez használható átalakítót is, habár utóbbire semmi szükség nem lesz minden bizonnyal, ha a mai számítógépeket, és azokon futó operációs rendszereket nézzük.
Én nem bántam meg a vásárlást, habár tény, hogy én vigyázok is a dolgaimra, így azt gondolom, hogy ha egy gyengébb kábel nem szakadt el, akkor egy erősebb sem fog, főleg hogy kaptunk hozzá fülhallgató tartót is.

Széllel szemben

Mindenképpen vicces az, hogy azon emberek közé tartozom, akiknek napi szinten minimum szükségük van arra, hogy legalább két órát zenét hallgassanak. Szinte minden műfajban találtam kedvemre valót egészen a gyerekdaloktól a komolyzenéig. Eme blogon is indítottam külön zene kategóriát, amely ritkán van/volt használva, s a legutolsó bejegyzésem is nagyjából két évvel ezelőtti.
Mindez persze úgy, hogy volt olyan, hogy akár hetekig nem néztem meg egy filmet, vagy értem végére egy sorozatnak, mert zenét hallgattam. De nem egyszer akadt olyan, hogy találkozókra nem mentem el, vagy inkább előbb eljöttem, később értem oda csak azért, mert épp találtam kedvemre való nótát, és azt rongyosra hallgattam. Ugyan nem vagyok rá büszke, de olyan is volt, később mentem aludni, majd kialvatlanul mentem dolgozni a zenehallgatás miatt, vagy majdnem elkéstem. 

Azonban a legjobbak mégis a főcímzenék. Igaz, hogy szorosan összefüggnek az adott tartalommal, de amennyiben minőségiek azok megragadnak az ember fejében. A hazai sorozatgyártástól mindig is óvakodtam, de úgy néz ki, hogy fejlődünk. Van még bőven hova, de azért már láthatóak a minőségi megmozdulások. Legutolsó ilyen A tanár, mely ugyan egyszer nézős lett, de azt el kell ismerni, hogy a főcím és annak zenéje zseniális lett. 

…és a tegnapi napon befutott a klipp is: 

The Riddle

Nagyon szeretem a vizuális tartalmakat. Legyen az zene, film, sorozat, vagy játék. Viszont, ha egyszer olyan helyzetbe kerülnék, hogy a látásom, vagy a hallásom mentsék meg, mert kettő közül csak egyet tudnak, akkor mindenképpen az utóbbira voksolnék. Iszonyatosan nagy zenerajongó vagyok.
Olykor az újakat, olykor a régieket hallgatom. Tény és való, hogy a régiek nosztalgia szempontjából nagyon jó. Azokat szeretem, amik teljesen felpörgetnek, s kizökkentenek a hétköznapi fásultságból. Minden bizonnyal ismeri mindenki azt az érzést, amikor egy számot nem tud kiverni a fejéből, s folyamatosan az dúdolja. Na én így vagyok Gigi D’Agostina The Riddle című számával:

Egészen pontosabban csak voltam, míg rá nem kerestem, hogy ez hogyan is szólhat élőben. Ekkor jöttem rá, hogy ez csak egy feldolgozás. Az eredetije Nik Kershaw előadásában fenomenális produkció számomra. Megint megvan mit hallgatok egy hétig:

Esti „muzsika”

Olykor-olykor szoktam „kóvályogni” az internet bugyraiban. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy zenei térre jutok, ahol szépen elkezdem nézegetni az ajánlott videókat.
Ugyan már korábban ezeket hallgattam, de valahogy nem nyerték el a tetszésemet. Elképzelhető, hogy a korral változik a zenei ízlés is? Mindenesetre itt három videó. Igen. Queen.