Számítástechnika kategória bejegyzései

Amikor egy korszak lezárul

Írta: | | Gamer sarok, Gondolatébresztő, Számítástechnika
1 Comment

Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is? 

Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem. 

Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő „probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért.  Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult. 

Az utolsó hírnök!

Írta: | | Helyzetjelentés, Számítástechnika
Vélemény?

Ha anyagiakról van szó, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy nem állok a helyzet magaslatán, ha pénzhasználatról van szó. Ebből többször is volt idehaza kisebbfajta konfliktus, hiszen nálam komoly problémát jelent az impulzus vásárlás. Ez tulajdonképpen azt jelenti, amikor valaki céltudatosan tér be egy üzletbe, aztán pedig olyan dolgokat is vásárol, amelyet nem is szeretett volna. Bárki, aki megfordul egy vegyeskereskedésben minden bizonnyal nem egy vásárlótól és/vagy rokontól, ismerőstől hallotta azt a tipikus „pedig én csak egy xy termékért tértem be” közben pedig roskadozó szalag lett a végeredmény.
Nálam is hasonló a jelenség, habár tény, hogy inkább mondanám szélsőségesnek. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha konkrét kiadásról van szó, vagy tervben, akkor bizony komolyan ráfekszem a témára, s akár keményen elkezdek spórolni. Nem véletlen volt, hogy kisebb meglepetést váltott ki, amikor a hat évvel ezelőtt megvásárolt GTX 760-as videókártya kapcsán csúszott ki a számon, hogy bizony képes voltam az ételen is spórolni, hogy előbb meglehessen. Lévén akkor még kevesebb szórakozási lehetőségem volt, mint most.

Akkoriban nem használtam a hitelkeretemet úgy, mint a rá következő években, de igyekeztem ezen a hozzáállásomon is javítani, s úgy tűnik a szilveszteri fogadalmam ebből a szempontból jól halad. Az, hogy a tavaszi fővárosba való költözésből tulajdonképpen mi lesz az részben múlik csak rajtam. Az elhatározás megvan, s a többi már nem rajtam múlik. Mindenesetre az alapokat előteremtettem. Mivel komoly csomaggal nem terveztem nekiindulni, így a megvásárolt dolgaim jelentős része marad itthon. Anyagilag nem volt probléma, ameddig csak számítógép fejlesztésről volt szó, vagy pedig másfajta dolgok megvásárlásáról. Azonban akkor, amikor ezek elkezdtek „elöregedni”, akkor megindult az a folyamat, amit tönkremenetelnek hívunk. Sokszor ez jelentett többletkiadást, aminek nem nagyon örültem.
A megoldást abban láttam, hogy használva számítástechnikai tudásomat táblázatban kezdtem el megtervezni a várható költségeket, bevételt, és kiadásokat. Így tudtam tavaly egy laptopra szert tenni, valamint a mai napon megvásárolni életem első külső merevlemezét, egy Western Digital márkájú 1 TB-s változatot, mely szerencsére 4 ezer forinttal lett olcsóbb online rendelésben a MediaMarkt oldalán.

Sok hozzászólás elolvasása után döntöttem mellette, és bevallom az első benyomások nagyon jók. Igazából a kettős megfontolás vezetett a vásárláshoz. Egyrészről a laptop vásárlás nem az ágyban netezést hivatott nálam kiváltani, hanem azt, hogy ha meghibásodik valami a PC-mben, akkor ne kelljen rögtön alkatrészt vásárolni, hanem előkapom a laptopot. A külső merevlemez pedig egy másodlagos tárolóeszközként funkcionálna, ha hirtelen a belső merevlemez elhalna. Amennyiben pedig valóban megvalósul a tavaszi költözéses terv, akkor viszont szükségem is lesz rá, hiszen a laptopban másodlagos merevlemez nincs, és az SSD tárhelye kevés.

Mindenesetre elégedetten pattyogtam haza, hiszen a múlt héten szabadságom alkalmával egy leárazásnak köszönhetően megvásároltam egy elég korrekt utazótáskát is. Tehát innentől semmilyen másfajta dolgot nem kell vásárolnom, amely nagyobb kiadást jelentene. Így aztán holnap indul a valódi pénzgazdálkodás, melynek lényege az impulzus vásárlás teljes mértékű visszaszorítása nálam.

X540LA-DM1311: Egy barátság kezdete?

Írta: | | Helyzetjelentés, Számítástechnika
1 Comment

Az előző bejegyzésben taglaltam, hogy a hónap végén szeretném „meglepni” magam egy laptoppal. A hónap végi vásárlást előrébb hoztam elsősorban anyagi megfontolásból, s ahogyan most ránéztem az adott készülék árcímkéjére azt gondolom jó döntést hoztam.
Idén májusban ismét felutaztam a fővárosba, azonban az utolsó két napban kissé unatkoztam már, hiszen az anyagiak megszabták, hogy hogyan is tudjam összehozni a programjaimat. Későbbiekben elgondolkoztam, hogy mennyire is jó lett volna egy számítógép, amivel el tudtam volna ütni az időmet, s mennyire is kényelmes lett volna az, ha egy gép előtt ülve beszélgetek másokkal, mint a telefonomat nyomkodom. Ekkor villant be, hogy egy laptop talán jó megoldás lenne. Annak fényében végképp, hogy esetleges gépmeghibásodás esetén nem kellene rögtön rohanni és költeni a gépre, ha épp nincs erre keret, hiszen ilyenkor elő lehetne venni a laptopot. Mivel szeptemberben lenne esedékes még egy kiruccanás, ami egy hetet ölelne fel, így végül a mai nap tulajdonosa lettem egy ASUS X540LA-DM1311 modellnek. 

Az igazság az, hogy anyagiaktól függetlenül nem akartam rá szánni sokat, s elsősorban olyan 80-90 ezer forintban gondolkodtam. Mivel tartalék gépnek kellene, amin kizárólag zenehallgatás, internetezés, és filmezés lenne, így úgy gondoltam, hogy a legjobb egy minimális gép lenne. Vásárlás előtt persze sok mindent elolvastam, így végül belefutottam abba, hogy 100 ezres kategóriában nem nagyon érdemes gépet néznem, hiszen a legtöbbnek a processzorra még egy átlagos internetezéshez is kevés, valamint mindegyikben lassú HDD található. Ebből fakadóan célirányosan a specifikáció közt a belépőszintnek számító i3-as processzor, és SSD kombináció merült fel, s majd amikor elkezdtem nézegetni a gépeket, akkor tovább bővült a Full HD felbontással, valamint az optikai lemezmeghajtó meglétével. Végül a végösszeg már 136 ezer forintnál járt.
A specifikációkat megnézve mindig volt valami, ami miatt elvérzett a kiválasztott egyed. Vagy nem volt lemezmeghajtó, vagy a hálókártya volt kevés, esetleg hangos és lassú merevlemezzel volt felszerelve. Egészen addig, míg pár nappal ezelőtt nem botlottam bele a fentebb említett gépbe. Gondolkoztam, gondolkoztam, hiszen jövő héten rendeltem volna meg, de végül kedden leadtam a rendelést. Jól is tettem, hiszen akkor még 118 ezres vételár ma már 123 ezernél jár. 

Egyetlen egy negatívum talán a DDR3-as memória lehet, de azt gondolom az én használatomban ez nem lehet probléma. Természetesen azonnal röppent fel a Windows 10, és az SSD-nek hála elég gyorsan is működik. Teszteltem rajta az internetezést, filmnézést, zenehallgatást, letöltést, és azt gondolom az i3-as processzor az SSD meghajtóval karöltve remek párost alkotnak.
Ebből a szempontból be vagyok biztosítva meghibásodás és hordozhatóság esetén. Egyedül még egy külső merevlemezre lesz későbbiekben szükségem, hogy a jelenlegi másodlagos merevlemezemen lévő tartalomról legyen biztonsági másolat. 

Íme a GTX 1060!

Írta: | | Gamer sarok, Számítástechnika
1 Comment

Az idei év nem a legszerencsésebb volt elsősorban anyagi oldalról. Első körben jött egy nem kívánatos fejlesztés számítástechnika terén, ami új monitort, SSD-t, merevlemezt, és persze videokártyát takart. Ugyanis monitort leszámítva minden tönkrement, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva persze egyszerre. A legrosszabb persze egyértelműen a másik oldalról bevállalt R9 380 halála volt, amely kapott némi villámot a nyár eleji hatalmas viharból. Lévén leültem zenét hallgatni, így a nagy csattogásból semmit nem hallottam egészen addig, míg nem szikrázott egy jelentőset a konnektor, s onnantól kezdve nem halt meg pár dolgom.
A biztosítóval való baszakodás jelentősen hazavágta a nyaramat. Abból a szempontból végképp, hogy saját zsebből kellett megcsináltatnom a tévét, illetve bevizsgáltatni a videokártyát. Így már az elég megterhelő volt, így csak vártam, hogy mikor is lesz majd meg végre pénz, ugyanis saját zsebből kártyát nem szerettem volna venni. Az már most biztos, hogy a Playstation 4 javítása következő évre fog majd csúszni, ugyanis találtam olyan helyet, ahol nagyjából harmincezerből ki tudják hozni a javítást, ami valljuk be a gép árához mérve elég karcsú.

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mit is csináljak, de végül a VGA vásárlása mellett döntöttem. Ott valóban fel volt adva a lecke, de úgy döntöttem a legjobbat nem vagyok hajlandó megvenni, mert lazán 120 ezerbe kerül, s inkább lehorgonyoztam egy RX 470-es változatnál. Azonban pont beleszaladtam egy leárazásba, s úgy döntöttem, hogy azt a 15 ezer felárat megéri az általam kinézett kártya, amit szépen levittek 104 ezerre. Így végül lett egy MSI Gaming X 6 GB-s változatú GTX 1060-as kártyám.

Az egyik legjobb kártyáról van szó, s mivel az MSI-ről nagyon sok jót olvastam, így úgy döntöttem, hogy ha már engedtek az árából 15 ezret, akkor mindenképpen ezt veszem meg, ha már nagyon jókat olvastam a hűtéséről. Az viszont már kibontás után tapasztaltam, hogy iszonyatosan masszív kártyáról van szó, de ezek mellett tény, hogy elég nagy is, s tény, hogy találó a megfogalmazás, hogy akár járólapnak is lehet használni.
Az már csak szerencse volt, hogy nem volt 3 mm-rel hosszabb a kártya, mert bizony gondban lettem volna, hogy hogyan is szuszakolom be a gépházba. Persze ez a kártya is világít, melynek létjogosultságát nem igazán értem, de legalább van hozzá megfelelő applikáció a gyártótól, aminél van olyan opció, hogy ki tudom kapcsolni. Így sötét szobában legalább nem úszik fényárban az egész helyiség.

Sajnálatos módon kevés időm volt, hogy teszteljem, amiben meg volt igyekeztem megizzasztani. Első természetesen a Rise Of The Tomb Raider volt, aminél azért olykor-olykor volt némi megakadás, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy maga a játék egyébiránt sincs jól optimalizálva, s meglesve videomegosztón több végigjátszás videót, mely 200 ezres kártyákkal készültek ott is láthatóak ezek az FPS droppoknak nevezett akadások. Ugyanott, ahol nekem. Azonban tény, hogy elég szépen lefutott a teljesítmény teszt:

Amire még ráröppentem az a Battlefield 1, GTA V, Everybody’s Gone To The Rapture volt, ámbár mindegyik a nem nyert kategória győztese lett. Azonban az utolsó volt olyan, hogy szaggatott, mint az állat, de ahogyan utána olvastam egy kétszer erősebb kártyával sem fut jobban lévén ismét kaptak a játékosok egy eléggé elsz*rt konzolportot.
Amire viszont ismét ráröppentem az a Crysis 3 és a Cities Skylines lett végül, s mindkettő gyönyörűen fut. Ebből a szempontból nem csináltam rossz vásárt. Viszont tény, hogy jön az ősz, s mivel anyagilag össze kell húznom a nadrágszíjat, így jó döntés volt a kártya vásárlás, mert legalább valamivel ki tudom kapcsolni az agyam.

Az más kérdés, hogy már most van olyan játék, aminek nem lenne ez a kártya elég. De szerencsére az olyan címek nem jönnek be. Viszont bízom benne, hogy három évig tényleg nem kell semmihez sem hozzányúlni a gépben, s semmi nem fog tönkremenni.

A játékos „feltámadása”

Írta: | | Helyzetjelentés, Számítástechnika
Vélemény?

Eléggé megritkultak a személyes jellegű bejegyzések részemről, amelynek oka leginkább abban rejlik, hogy amióta blogot vezetek talán ez az év az, amelyik részemről a legrosszabbnak mondható.
Anyagi szempontból mindenképpen, hiszen február óta nem volt olyan hónap, amiben nem romlott volna el valami jelentősebb összegű dolog, melynek pótlása elég sürgős volt, vagy nem akadt valami olyan kiadás, amely nem tűrt halasztást. Így nem is volt véletlen, hogy jó pár nem vagy alig használt cuccomtól voltam kénytelen megszabadulni, mert az új munkahelyemen nincs túlórázás, így plusz bevételre nem tudok szert tenni.

Mindezek mellett jó pár fontosabb változás történik az életemben, így eléggé feszült voltam az elmúlt időben. Egyrészről volt az anyagiak, hiszen szinte mindent saját pénzből kellett állnom, s mindezt úgy, hogy a biztosítóval való folyamatos konzultáció kapcsán sem jutottunk előre, csak annyival, hogy a kárigény jogos, s az összeg is kiutalásra kerül, de annak dátumáról mindenki mást mondott.
Ebből fakadóan nem igazán tudtam kimozdulni itthonról, s a szabadságom is arról szólt, hogy itthon ülve kattogtam arról, hogy vajon mi is fog majd történni a közeljövőben, illetve hogyan tudjak százezres nagyságrendű káromon úrrá lenni úgy, hogy annak helyrehozatala hónapokba telne, ha nem történik időben valami pozitív változás. Mindezek folytán persze ismételten változások álltak be a családban, s egy költözés és egy házvásárlás is kilátásba került. Utóbbi vegyes érzelmekkel fogadott, hiszen ismét hitelfelvétel lenne a cél, s ugyan biztosított lakhatásom lenne, csak épp kénytelen lennék továbbra is kényszer együttélésben élni az egyik szülőmmel. Ha objektív akarok lenni, akkor összetehetem a két kezem, hogy van hol laknom (s elvileg lesz is), s van munkám, s ez mellett minimálisan tudok spórolni, s van némi életem, de ha magamat helyezem előtérbe bizony nem vagyok túl vidám, hogy helyzetem olyan, amilyen. Habár tény, hogy nem tehetek róla, hogy egy olyan ország lakosa vagyok, ahol nagy adag szerencse kell ahhoz, ha az ember egyedül próbál meg boldogulni. És akkor még nem is tettem említést, hogy átlag fizetésből vegetálni lehet csak.

A legnagyobb problémám az volt, hogy a szórakozási tevékenységem kimerült a beszélgetésben, sétálásban, bicajozásban, s emellett maradt a zenehallgatás, és a munka. Nem kicsit sikerült szétesnem, ha azt veszem alapul, hogy egy szegedi, s egy pesti utam is meghiúsult annak köszönhetően, hogy júliusra, illetve e hónapra is sikerült megint váratlan anyagi kiadások elé néznem.
Mint ahogyan írtam többször is nem tartom magam nagy játékosnak. Olykor elkap a virtuális gépszíj, s ott ülök órákat, napokat, de utána van, hogy hetekig egyetlen egy címet sem indítok el. Azonban most kicsit zavart, hogy a játékgép és a videokártya egyidejű halálának köszönhetően erre lehetőségem nem volt. Egyetlen egy pozitívum volt mégis, hogy megvalósult ismét egy céges egész napos összeröffenés, melyet egy reggeli telefonhívás sikeresen tönkretett. Így maradt az egész napos bájvigyor, s úgy tenni, mint ha semmi probléma nem lenne.

Időközben pedig kezdtem feladni a reményt, hogy a villámkárom valamikor is megtérítésre kerül, de szerencsére a tegnapi napon megérkezett a várt összeg. Alapul véve a hátteret úgy döntöttem, hogy végül a VGA csere lesz első körben, s a játékgép javítására pedig majd később kerül sor saját zsebből, mert újra ezen a herce-hurcán nem vagyok hajlandó átmenni. Abból a szempontból meg végképp, hogy a biztosítás nem az én nevemre szól.
Ugyan más terméket rendeltem, mert az általam kiválasztott ára drasztikusan százezer felé ment, de a mai napon sikerült egy áresést elcsípnem, s azonnal leadtam rá a rendelést, s az előzőt pedig töröltem. Így jelenleg várom, hogy befusson az MSI GTX 1060 Gaming X 6G: 

Természetesen bízom benne, hogy megérkezése után képes leszek kicsit elengedni, s összeszedni magam.

Végcél a GTX1060?

Írta: | | Gamer sarok, Számítástechnika
Vélemény?

Játékos igénnyel létezni a számítástechnika világában elég gusztustalan dolog. Legfőképp azért, mert egy számítógépet valaki kizárólag internetezésre és filmnézésre akar használni akkor akár százezer alatti összegből össze tud hozni lévén már integrált VGA lehetőséggel is rendelkeznek az alaplapok. Azonban, akiknek van igénye játékra azoknak lassan két választási lehetőségük van: maradnak a középkategóriás alkatrészeknél, s kompromisszumok megkötésével hajlandóak érvényesülni ebben a világban, vagy pedig iszonyatosan nagy pénzeket áldoznak arra, hogy minden tökéletesen lehessen a gépükben.
Régebben nagyon sokat játszottam, de ez leszorult minimális szintre, s azóta úgy jellemzem magam, mint „alkalmi játékos”. Azaz kevés olyan játék jelenik meg, ami egyből megtetszik, s magával is ránt, továbbá előfordulnak olyan hetek, hónapok, amikor egyetlen egy címet sem indítok. Vagy, ha igen, akkor tíz, vagy húsz perc után ki is kapcsolom.

Évek óta gépemben a leggyengébb alkatrész egyértelműen a VGA volt. Nagyon sok pénzt nem voltam hajlandó áldozni rá, így a komolyabb ötvenezres kategóriából került ki győztesen ez pedig nem volt más, mint az ASUS kínálatából a GTX 550Ti:

A kártyával egyébiránt megvoltam elégedve még akkor is, ha akadtak olyan címek, amelyeknél érezhető volt, hogy bizony nem a legerősebb. Összesen két évet muzsikált a gépemben, ámbár szerencsém volt, mert le is akartam cserélni. Így 2013 augusztusában szépen meg is halt. Így a szeptemberi fizetésem előtt már egy komolyabb kártyára esett a választásom, ami nem mást volt, mint a GTX760. Ő is sokat bírt, de ez sem bizonyult örök életűnek, ugyanis nagyjából három évnyi szolgálat után idén márciusban örök létre szenderült. Igazából már megfogalmazódott bennem, hogy egy GTX970-re akarom cserélni, de elég húzós volt az ára. Végül az ár döntött, így végül helyett egy R9 380 lett végül, amivel megvoltam elégedve, de az ismert AMD hibákba én is belebotlottam. Illetve nem tetszett a két gyártó közötti gusztustalan verseny sem, azaz egy játék azon a hardveren fut jobban, amelyikre optimalizálták. Így hiába jók a másik specifikáció, ha az optimalizálás miatt kiesik. Összesen két hónapig szolgált, míg villámcsapás okozta a halálát. Szintén előkerült a GTX970 ötlete egészen addig, míg tegnap be nem mutatkozott a GTX1060, amelyből az MSI változat nyerte el a tetszésemet:

Elég szépen teljesít a teszteknél, illetve az ára sem horror a GTX970-től, s a fogyasztása miatt sem kellene a tápegységemet lecserélni. Jelenleg 108 ezer az ára. Ennyit VGA-ra nem is szerettem volna adni, de mivel a biztosító a TV javíttatását, illetve az elhalálozott VGA árát teljesen kifizeti, így nem volt kérdés, hogy nagyjából tízezer forintot kell majd hozzádobnom, hogy meg tudjam venni.
Persze az ár nem végleges még számomra, hiszen először a szintén elhalálozott Playstation 4 vár cserére, melynek kizárólag alapgép cseréje töredéke a kártyának, s jól megírt szakvélemény alapján ennek az árát is visszakaphatom. Tekintve a kifizetés lassúságát a VGA vásárlást augusztus vége, s szeptember közepére tervezhető nálam. Addig pedig remélem lejjebb megy az ára, s amennyiben van rejtett hibája az előkerül.

Hello R9 380!

Írta: | | Helyzetjelentés, Számítástechnika
Vélemény?

Pár napja lőttem ki a virtuális térbe egy olyan bejegyzést, melynek témája ugyebár az volt, hogy ami tönkre mehet, az tönkre is fog menni. Ahogyan nálam is ez bekövetkezett, hiszen mióta elkezdődött a munkahely váltás sorra mennek tönkre a dolgaim, melyeknek pótlása nem kis összeg, főleg akkor, ha szépen összeadjuk a kis összegeket.
Idén terveztem egy VGA cserét, de a középkategóriás kártyák ára elriasztott. Ugyanis én alkalmi játékos vagyok, azaz előfordul, hogy napokig, vagy hetekig nem ülök le játszani. Így aztán százezret belefektetni nem volt értelme, százezer alatt pedig nem volt nekem tetsző kártya. Majd végül különböző teszteket megnézve elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon nem-e szeretnék a konkurenciától vásárolni VGA-t. Persze még a jövő zenéje volt, hiszen időközben különböző programok elkezdték azt jelezni felém, hogy a másodlagos merevlemez, melyet tárolónak használok kritikus állapotban van, s négy nap múlva „meghal”. Ez a négy nap már két hete akar elkövetkezni, de még se híre, se hamva.

Valahogy szerettem volna, hogy plusz pénzhez jutok, de a jelenlegi munkahelyemen nincs lehetőség arra, hogy túlórázzak. Jelenleg próbaidőmet töltöm, de sanszos, hogy megfognak tartani. Eltelni magamtól nem akarok, hiszen „jobb félni, mint megijedni” alapon mindenre gondolnom kell. S bizony azon gondolkoztam, hogy talán jövedelmezőbb döntés lenne egy új VGA beszerzése, mint a merevlemez cseréje, aminél működésbeli anomáliát nem tapasztaltam.
Ekkor jött az, hogy olykor vásárolok lottószelvényt. Saját magam meglepődésére múlt hét vasárnapján megláttam, hogy az ötös lottón hármason volt, ami 15080 forintot jelentett készpénzben. Persze nem hittem el teljesen csak akkor, amikor bementem a lottózóba, s valóban átadták a nyereményt. Első dolgom volt a számlámra feltenni. Majd időközben jelezték felém, hogy a két hónapja meghalt GTX 760-omat megvásárolnák alkatrészként. Ekkor viszont eldöntöttem, hogy alapos utánaszámolás után az új kártya árának több, mint a 70%-a megvan, s a maradékot meg kipótolom a bankszámlám hitelkeretéből. Ha odafigyelek a költésre, akkor ugyan fillére kiszámolt másfél hónap következik, de inkább most, mint a nyáron, hiszen akkor már szeretnék csavarogni, s nem csak városon, vagy megyén belül. Így végül a mai napon kezembe vehettem az új kártyát, ami nem más, mint az R9 380, s annak 4 GB-os változata:

Kicsit féltem attól, hogy csak két ventilátor van a kártyán az előzővel szemben, de alap hőfoka 38-40°c, s terhelés alatt eddigiek alapján csak 75°c volt a maximum. Rögtön teszteltem is a Rise Of The Tomb Raider-rel, ami meglepő eredményeket hozott nekem. Első körben szinte minden beállítás a maximumom volt, s egyetlen egyszer sem éreztem volna akadást. Mindezek mellett persze hozzá kell tennem, hogy a kártya sem volt hangos két ventilátorral, míg a korábbi hárommal olyan zajt csapott, mint ha gép szállt volna fel. Természetesen nem mértem semmilyen FPS számot, csupán játszottam, s minden folyékonynak hatott. Persze indítottam egy kis Benchmark-ot, ami az alábbi eredményt hozta el:

Bízom benne, hogy hosszú életű lesz a kártya, s legalább három évet minimum ki fog majd húzni mindenféle kompromisszumok nélkül. Kicsit féltem váltani a konkurens gyártó termékére, de igazából árérték arányban választásom igazából nem volt. Mivel nem vagyok gamer semmilyen formában, így nem érte meg volna az Nvidia kínálatából választani, ami minimum százezer lett volna. Továbbá nem is említve azt a tényt, hogy a gépem alapvető dolgokra is olykor használhatatlan volt az integrált VGA miatt.
Ami viszont részben negatívum volt nekem az a kártya design része. Vagyis az, hogy a kártyán lévő feliratok világítanak. Szerintem erre nem igazán volt szükség, s biztosan nem dobja meg a fogyasztást, de mondjuk én hogyan fogom „élvezni” eme kékséget egy zárt házból, ami ráadásul az asztal alatt van?

Mivel az elkövetkezendő másfél hónapban különösebben nem akarok semmit tervezni, így majd marad a séta, bicajozás, illetve a tesztelése a kicsikének. Főleg úgy, hogy a következő hétre kötelező szabadságot kaptam, mert beleestem abba, hogy időarányosan adják ki, s én vagyok a soron.

Mi a helyzet a virtuális világban?

Írta: | | Film, Gamer sarok, Sorozat, Számítástechnika
Vélemény?

Amikor nincs kedvem kimozdulni itthonról, illetve unatkozok, s nincs lehetőségem elmenni hazulról, akkor az esetek igencsak túlnyomó többségében a virtuális világban keresek némi szórakozást. Szerencsére az elmúlt időben végrehajtott munkahely váltás szabadidő tekintetében igencsak remek döntésnek bizonyult, hiszen nem csak kipihentebb vagyok, s több energiával rendelkezek, hanem helyi telephelynek köszönhetően naponta minimum két órával több maradt a pihenésre.
Első körben nézzük, hogy hogyan is állok a sorozatokkal. Régen nagyon sokat követtem. Közülük már jó pár véget ért, vagy elvérzett. Ha egyik sem, akkor még követem őket, vagy épp én magam döntöttem úgy, hogy ennyi volt belőlük. Jelenleg (!) hat sorozatot követek, melyből már három letudta az aktuális évadát, míg az egyikre még várni kell, s a maradék kettő pedig az, aminek a nézése folyamatban van:

South Park:
Annak idején iszonyatosan berántott a sorozat, s nem is nagyon volt olyan rész, ami nem tetszett volna. Valahogy a tizedik évad közepén elvesztettem az érdeklődésemet, s ugyan belekezdtem a folytatásba, de abbahagytam. Párszor már sikerült a TV-ben elcsípnem pár epizódot, így újra megjött a kedvem. Elkezdtem az első évadtól nézni, de a második évad felénél úgy döntöttem, hogy abbahagyom, s folytatom a tizedikkel. Egyrészt annak idején egy részt többször megnéztem, s másodsorban pedig nem akarok időt fecsérelni arra, hogy újra megnézzek tíz évadot egyben. Jelenleg a tizenegyedik etapot taposom, melyből hátra van még öt rész. S mivel húsz perces epizódokról beszélünk szerintem még ma végigviszem.

The Big Bang Theory:
Szinten régen iszonyatosan imádtam, s végül részemről ennek is leesett a népszerűsége. Végül egyszer abba is hagytam, de aztán visszatértem. Nem bántam meg, de fenntartásokkal kezelem, s az elvárásaimat eléggé letettem, így végül olyannyira jól sikerült ez a döntésem, hogy minden egyes epizódot képes vagyok szinte maradéktalanul élvezni még akkor is, ha nem nevetek fel, vagy mosolygom el magam.

Shameless:
Aktuális évadát múlt héten tudta le. Ez az a széria, ami szintén nem olyan nekem, mint régen volt, így úgy voltam vele, hogy úgy is kaptam plusz szabadnapokat, így majd egyik hétköznap kora délelőtt nekiülök, s késő délután befejezem. Jelzem, sikerült. Csak ne felejtsem el jövőre, hogy mit is láttam eddig.

Daredevil:
Ez az a sorozat, amit szintén egyben gyűrtem le, azonban a gyártó cég nem is hagyott nekem más megoldást. Itt is ugyanaz történt, mint a korábbi szériáknál, amit nyomon követtem: egyben legyűrtem az adott etapot, s aztán kb. a 20%-ra emlékeztem csak. Mondjuk nekem az első évad jobban tetszett, de az évi 13 epizódszám, mely egyébként is egyben jön még egyelőre nem olyan, amitől meg kellene rémülnöm.

Les Revenants:
Első olyan sorozatom, aminek „anyanyelve” nem angol. Majdnem két évnyi várakozás után végre megérkezett a folytatás is. Az alacsony epizódszámnak (is) köszönhetően olyan gyorsan magamévá tettem a folytatást, hogy már (sajnos) most nem emlékszem arra, hogy mi is történt konkrétan az új évadban.

Zoo:
Tavaly nyáron indult sorozat, melynek „kifutási” idejét direkt nyárra szánta az anyacsatorna. Nézettség szempontjából jól szerepelt, így június 28-án érkezik a folytatás.

Heroes Reborn: 
Az alap széria első két évadát iszonyatosan imádtam, majd pedig elkezdődött egy bizonyos lejtmenet, melynek a végén a sorozatot elkaszálták. Volt sok hír folytatásról websorozatként, illetve lezáró film, de végül semmi nem valósult meg belőle. Majd másfél éves készítési előzményt megelőzve megérkezett a Heroes Reborn, mely olyan katasztrófa lett végül, mely megmaradt minisorozatként az emberek tudatában. Bevallom, ha nem a csatorna, akkor én kaszálom el.

Friends:
Idei sorozat, ami az újranézés palettáján szerepel. Ez az a széria, amit bármikor, bármeddig képes lennék elnézni. Tizenöt évvel ezelőtt még VHS-re rögzítettem az epizódokat, majd jött a DVD, ámbár az eredeti kiadásokat nem birtokoltam. Tavaly felfedeztem a HD minőségű 720p-s felbontású epizódokat, akkor legyűrtem a tíz évadot. Idén teret engedtem a vágyamnak, s a Blu-ray változatról készült 1080p-s felbontású részeket letöltöttem, melyek egyébként több, mint fél terrányi helyet foglalnak a másodlagos merevlemezemen.
Ez az a sorozat, amiért képes lennék a Blu-ray kiadványért 22 ezret kifizetni. Tíz évadért nem sok, de viszont ez nem egy Lost, itt minden mondatot érteni kell, hogy a poén szórakoztatni tudjon. Egyelőre a második évad végén tartok jelen pillanatban.

Amennyiben nem volt kedvem sorozatnézéssel elütni az időt, így választottam a korábbi virtuális címeket szórakozásképp. Márciusi időjárás elég szélsőséges volt, így többször választottam itthoni programot, mint olyat, ami „nyílt terepen” volt. Ha már megvásároltam eredeti kópián, akkor mindenképpen nekifutottam még egyszer a The Last Of Us Remastered kiadásának, illetve jelen pillanatban is pörög az Uncharted: The Nathan Drake Collection, mely ugyebár az előző konzolgeneráción megjelent trilógiát tartalmazza. Jelen pillanatban a második részt kezdtem el, de mivel kötelező jelleggel szabadságolások vannak, így nyolc napnyi pihenőnap végére minden bizonnyal ezzel is készen leszek.
A legnagyobb problémám a két hónappal ezelőtt meghalt videokártyám volt, így szerencsém volt, hogy rendelkezek mellette egy játékkonzollal. Mint ahogyan többször is írtam alkalmi játékos vagyok, tehát ha nincs kedvem, vagy épp aktuális cím, akkor bizony van, hogy akár két hónapig nem is játszok semmivel. Azonban a meghalt videokártya nem csak annyi bosszúságot takart, hogy nem játszhattam, de még a filmlejásztás is olykor akadozott. Szerencsére szerencsejátékon nyertem egy kisebb összeget, illetve több fizetést kaptam, mint vártam, így megelőlegezve saját magamat tegnapi napon megrendeltem az új kártyát. Minden bizonnyal holnap már kézhez is vehetem, s akkor kiderül, hogy hogyan is szuperál a Rise Of The Tomb Raider illetve Cities Skylines az új kiegészítőivel.

Murphy törvénye!

Írta: | | Gamer sarok, Helyzetjelentés, Számítástechnika
Vélemény?

Az elmúlt bő egy hónap elég mozgalmasan telt, s azt hiszem év elején még nem is számítottam, hogy majd ekkora változások fognak majd bekövetkezni.
Első körben már igencsak elegem volt a rossz időjárásból, s a didergésből, illetve a nyakig való felöltözésből, így örömmel vettem tudomásul, hogy végre itt a tavasz. Pont jó idő volt a munkahely váltásra, aminél először is az dominált, hogy több szabadidőm legyen, s hasznosabban el tudjam tölteni, mint hogy döglődök, s vergődök itthon, mert fizikailag teljesen a nullán vagyok, energiám is csak úgy van, ha bedobok legalább két energiaitalt. Annak mindenképpen örültem, hogy a körülmények sokkal jobbak lettek, illetve teljesen elmúlt a görcsös, idegeskedős munkamorál, melynek nagyon sok negatív hatása volt rám így visszatekintve. Ebből és a jó időnek köszönhetően többször volt olyan, hogy munkaidő letelte után, vagy előtt hajlamos voltam itthonról elmenni úgy, hogy valóban jól éreztem magam, s nem csak azért mozdultam ki, hogy más kedvében járjak. Ez mindenképpen pozitívum változás terén. Arról nem is beszélve, hogy többen megjegyezték, hogy sokkal több életkedv sugárzik belőlem, mint az elmúlt évek alatt. Utóbbi fontos, hiszen új ismeretség szerzésnél egyértelműen akkor vagyok szimpatikus, ha jókedvemmel bevonzom a másikat. Mindezek mellett volt egy hó vége értékelés, melynél pozitív kritikát kaptam, s pár apróbb dolgot, amin még csiszolni kell. Így úgy érzem, hogy próbaidő után is lesz maradásom, ámbár igyekszem nem beleélni magam, mert ilyenkor lehet a legjobban pofára esni.

Murphy törvénye. Igen, igen. Ami elromolhat, az el is fog romlani idővel. Ez az a dolog, amitől egyébként nagyon tartok, hiszen többször sikerült abba belefutnom, hogy az adott dolgot nem tudtam azonnal pótolni. Híres vagyok az impulzus vásárlásaimról, melynek köszönhetően tartalék pénzem ideig-óráig tart, aztán amikor belefutok egy ilyen dologba, akkor pedig elkezdem fillére kiszámolni a pénzemet, s összegyűjteni az adott összeget. Természetesen ilyenkor nagyon vonzónak hat a bankszámlám hitelkerete, amit korábban használtam is, de az új munkahely miatt (is) előnyös, hogy saját magammal szemben megálljt kell parancsolni, mert a tavalyi év is úgy alakult, hogy teret engedtem a hitelkeretből történő költésnek, aztán pedig fogtam a fejem, hogy túlóráznom kell, ha nem akarok hónapokig mínusz előjelű bankszámla egyenleget. De akkor nézzük sorjában:
Már korábban is megfordult a fejemben, hogy a pár éve vásárolt monitoromat lecserélem. Különösebb probléma nem volt vele, de mivel LCD volt, így szerettem volna LED-esre cserélni. Az árak miatt folyamatosan ódzkodtam tőle, mert hibátlanul működött. Ám idén elkezdett vibrálni, s meghibásodása előtt úgy döntöttem lecserélem. Lecseréléskor pedig a három éve vásárolt GTX 760-as kártyám 100%-on „üvöltő” ventilátorai tudatták velem, hogy ennyi volt a pályafutása. Ez volt az a pillanat, amikor lelki szemeim előtt lejátszódott egy jelenet, amelyben szétverem a gépem. Mivel két megjelenítő volt rákötve, s csak az egyik villódzott meg sem fordult a fejemben, hogy a VGA fog kimúlni. Szerencsém, hogy novemberben két konzol eladásából finanszíroztam egy Playstation 4 vásárlását, így játékplatform szerencsére van. Ámbár, ha belegondolok, hogy nem volt szükségszerű a monitor vásárlás, akkor koránt sincs jókedvem. A pofon akkor ért, amikor a VGA chipsetet gyártó NVIDIA oldalán a három évvel ezelőtt vásárolt kártyám árfekvésében csak gyengébbet, vagy teljesen megegyezőt találtam. Gondoltam három év alatt lesz olyan középkategóriás kártya, amivel ki tudom váltani majd. De nem. Ami szintugrás lenne az egy GTX 970-es kártya 100 ezer felett. Príma. Nézegettem nagyon a kártyákat, illetve a hozzájuk köthető teszteket. Az adott alkatrész árát össze tudnám spórolni, de mivel nem vagyok hardcore gamer, s előfordul, hogy akár két hónapig egy játékot nem indítok el, így sajnálok ennyit költeni. Így végül lehorgonyoztam a konkurens gyártónál, s teszek egy kört az ATI-val is. A választás egy R9 380-as 4 GB-os 256 bites kártya esett:

A többi videokártya gyártóban nem bízom. Asus kártyám két évig se húzta, a Gigabyte lehúzott hármat. Így megint ezt a gyártó választom. Jelenlegi árfekvése 73 ezer forint, s ahogyan néztem minden igényemet kielégítené. Idén jönnek az új kártyák, így ha bebukok vele akkor majd jövőre lesz ismét egy csere. Az előzőt is megakartam volna tartani, ha az új nem működne, vagy meghibásodna ne legyek kártya nélkül.
A fentebb nevezett kártya vásárlását májusra be tudtam volna iktatni a majdnem 40 ezres árkülönbözetnek köszönhetően az előző kártyához mérten, azonban múlt héten édesanyám gépében meghalt az SSD, s kénytelenek voltunk egy régebbi 80 GB-os merevlemezt beletenni. Egy sugárhajtású repülőgép minden bizonnyal halkabb annak működéséhez viszonyítva, így a spórolt pénzemből vásároltam egy új SSD-t. Mindezek mellett míg ő a derekával szívta meg, addig én az előző munkahelyemen rám erőltetett rossz munkacipőtől keletkező talpamon „életre kelő” tyúkszemtől szenvedtem. Így nem tudtam elkerülni a gyógyszertárat, habár szerencsémre nálam a tyúkszem tapasz használt. Örültem, hogy ennyiből megúsztam, de ugyebár nem ilyen szerencsém van.

Mielőtt megkezdtem volna az új helyemen a pályafutásomat, annyi kikötés volt, hogy zárt cipőben kell majd dolgozni. Rajtam áll, hogy milyenben. Csak zárt legyen. A legkényelmesebb sport cipőt választottam, ami nagyjából bírta egy hónapig, így az elmúlt héten már a talpam is fájt, ugyanis a cipő hátsó részénél lett egy mélyedés, aminek köszönhetően nem kellemes perceket éltem át járáskor, s álláskor. Mivel az előző cipőket kidobtam, így kénytelen voltam a tegnapi napom vásárolni másikat. Mivel a bringázáshoz elengedhetetlen a napszemüveg, így azt is pótolnom kellett, ha már az előző gyakorlatilag viselés közben szétesett.
Plusz költésekhez hozzájárultak ruhadarabok szakadása, elem kimerülés, izzó kiégés, s mellé még egyéb tisztálkodási és tisztítási szerek elfogyása. Tegnapi napon már fogtam a fejem, hogy mennyit költöttem, majd a mai napon aktívan falhoz vertem volna a fejemet. Jellemző, hogy mindent letöltök, de szinte semmit nem írok ki. A HD filmek nagysága Blu-ray lemezt kíván, amit két havonta vásárolok. Így hamar kezdett kimerülni a 1,5 terrás merevlemez helye. Elkezdtem megnézni mindent, illetve kiírni, amit tudtam. Megfordult a fejemben egy SSD vásárlás háttértárnak a játékoknak, majd a mai napon már szinte el is döntöttem melyik legyen, amikor a merevlemez árait kezdtem el nézni. Ekkor találtam rá az enyémre, mely már 5 éve kiszolgál. Elég sok rosszat olvastam róla, így végül megnéztem a merevlemez kondíciót, így majdnem hasra estem, amikor kritikus állapotot megláttam. Játszadozni nem akarok, így a jövő hónapban kénytelen leszek egy Western Digital Red-re beruházni a 2 TB-s változatból:

Addig pedig szépen keresztben az ujjaim, hogy semmi, de semmi ne menjen tönkre, mert akkor minden bizonnyal az idegbaj fog kerülgetni.

Gépösszerakó 3.0

Írta: | | Gamer sarok, Számítástechnika
Vélemény?

Ismét ideje feléleszteni a blog számítástechnikai kategóriáját. Habár tény, hogy elsősorban a vásárlásaimról szóltak, nem pedig a technika világának újdonságairól. Egyrészről pozitív, hogy mennyire gyorsan fejlődik a technológia, s érdekes mindenképpen, hogy hol is tartunk jelen pillanatban. Elég csak visszagondolni tíz évvel ezelőtti állapotra, hogy akkor mi volt, s jelenleg mi van. Másrészről pedig negatív, mert iszonyatosan gyorsan évülnek el az alkatrészek, műszaki kiegészítők, melyekért az ember olykor elég vaskos pénzeket ad ki a kezéből.
Annak idején nekem leginkább a pénz jelentett gondot, habár komolyabban költekezni nem igazán lett volna értelme, hiszen komoly játékos nem vagyok. Van pár kedvenc cím, amit olykor előveszek, de igazából a zenehallgatás, filmnézés, valamint az internetezés az, amit csinálok a gép előtt. Amikor pedig jön egy olyan cím, vagy olyan kedvem van, akkor viszont ténylegesen leülök a TV elé, s megjelenítő váltás után azonnal eltűnök a virtuális világban, s magam mögött hagyva a mindennapi problémákat. Munka és magánélet mellett erre csak akkor jutott időm, amikor több szabadnapom volt egymás mellett, így igazából nem is akartam a középkategóriából kitörve egy erőmet építve menőzni, mint ahogyan sokan is csinálják. Másfelől mivel kevés időt töltök a játékokkal, így nem is voltam hajlandó egy bizonyos pénzösszeg felett költeni (az más kérdés, hogy mennyi a jelenlegi konfigurációm összértéke).

Teljes bejegyzés →