Búcsú a nyártól

Egyre inkább közeledünk ahhoz, hogy elbúcsúzzunk a nyártól, hisz ugyanis ideje korán beköszöntött a szeles, s esős időjárás. Szerencsére éppen erre az időszakra időzítettem a szabadságomat, így igyekeztem itthon elütni a szabadidőmet. Ugyan jobban örültem volna, ha kijutok a strandra, de sajnos be kell látnom, hogy az idei dolgok miatt megint csak egyszer tudtam kijutni, sajnos. Bár bízom abban, hogy jövőre teljesen másképp fog majd alakulni nem csak a nyaram, de az egész évem is.
Még tavasszal megszületett a terv, miszerint szeretnék majd egy jobb videokártyát a gépembe a jelenlegi a helyet, ugyanis akadt egy-két olyan játék, amelynek futtatásához kellett némi kompromisszumot kötni ahhoz, hogy tökéletes formában tehesse tiszteletét nálam. A terv úgy lett volna, hogy a szeptemberi fizetésemkor érkezik az új kártya, azonban ahogyan lenni szokott általában soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kellenének. Ugyanis két héttel a fizetés előtt a korábbi kártya szépen bemondta az unalmast, így kénytelen voltam idő előtt megrendelni egy újat, amely egy Gigabyte GTX 760 lett végül:

Probléma valóban nincs vele, s rendkívül jól teszi a dolgát. Első dolgom volt, hogy leformázzam a gépem, s minden visszakerüljön rá, így nem volt kérdés, hogy pár napos tesztelés jön, s a szabadságom egyik része is erről fog szólni. Korábbi kedvenc játékaim mind felkerültek, s köztük akadtak olyanok is, amelyek nem igazán működtek jól, de a jelenlegi kártyával tökéletesen teszik a dolgukat. Bevallom nem bántam meg a vételt, habár tény és és való, hogy elég kevés időm jutott arra, hogy tesztelhessem a kicsikét.
Aminek viszont örültem, hogy végre ismét elkezdődött a sorozatszezon, így végre nem fogok unatkozni. Habár eddig sem tettem azt, hisz továbbra is a korábbiakat nézem újra, ha már megszereztem őket HD minőségben. A Lost-tal elég szépen elhaladtam, s úgy érzem, hogy lazán eljutok az ötödik évadig. Utána már kérdéses lesz, hogy mit nézek tömény mennyiségben, de minden bizonnyal feltalálom majd magam. Habár egyelőre az új szériák közül eddig mindegyik elvérzett, s amelyiket pedig eddig nyomon követtem még nem tért vissza.

Egyelőre még nem tudom, hogy hogyan is lesz a maradék hátralévő idő az idei évből, de azért bízom abban, hogy rendesen karácsonynak nézhetünk elébe, s talán némi “fehér lepel” is lesz majd. A szabadságomat kihasználtam, hisz sokszor eljöttem itthonról, hogy kiszellőztessem a fejemet, s mindezek mellett némi nagy takarítást is beiktattam, ha már hamarosan már fel kell készülni a fűtési szezonra, bár még elviseltem volna a nyarat még egy kicsit. Játékok terén pedig nekiálltam ismét a Crysis 3-nak, illetve a Tomb Raider Legend-nek, hisz utóbbival voltak problémák a korábbi kártyával, s ami leginkább fagyásokban manifesztálódott, s nagy meglepetésre az új kártyánál ilyen problémák nincsenek. Mindezek mellett persze lassan azt is el kell fogadnom, hogy beköszönt a vaskos ősz, s szépen jönnek majd a hideg idők. Egyelőre még csak esőben jelentkezett jelen pillanatban, de bízom abban, hogy kevés esőben lesz majd részünk. Egyelőre pedig úgy döntöttem, hogy ideje eltenni egy bizonyos időre a bicajt, ha már ilyen rossz idők járnak, mert megfázni nem szeretnék. Addig pedig szabadidőmben igyekszem hasznosan eltölteni azt, ami jut majd nekem, s bízom benne, hogy nem fogok majd kimerülni.

Klaviatúra vs. Controller

Gyermekként a legjobb játék számomra az volt, amikor felmásztam titokban a cseresznyefa tetejére, vagy télen egy kupacba hordott hóba hatalmasat huppanni. Időközben cseperedtem, s új szórakozási lehetőség nyílt meg számomra, amikor meglett a család első PC-je. Elkezdődött egy korszak számomra, s akkor már nagyobb kihívást láttam abban, hogy végigvigyem The Lion King című játékot, mint hogy kint hógolyózzak a többiekkel.
Sorra jelentek meg a nagyszerű címek, melyek legtöbbször azért maradtak ki, mert egyszerűen nem rendelkeztem megfelelő gépigénnyel ahhoz, hogy akár minimális percig játszhassak velük. Így végül beleestünk az ördögi csapdába, melynek neve: PC fejlesztés. Tinédzserként már meghatározó elem volt a vizuális szórakozás ezen formálja, így aztán több hazavágott billentyűzet a példa arra, hogy mennyire aktívan vettem részt ezekben a játékokban. Az internet eléréssel viszont rászabadultam az online tartalmakra is, így tovább bővült a paletta számomra. Már ekkor is megvoltak a kedvenc címeim, így nem is telt el nap, hogy ne olvastam volna róluk, vagy nem jelentem meg volna a témával foglalkozó oldalakon, fórumokon. Elvakult PC-rajongóként természetesen bőszen belefutottam konzol tulajokba, s rendszerint az irányítás kapcsán mindig heves vitába keveredtem. Én lelkesen mindig a billentyűzet & egér kombináció mellett álltam ki még akkor is, amikor sokkal több olyan játék elé ültem le, melynél a kamera 360° szögben volt elforgatható, tehát az egér használata elkerülhetetlen volt. Kényelmi szempontból nekem így tökéletes volt, s hülyének is néztem azt, aki – egyébiránt elég vulgáris szóhasználattal – közölte velem azt, hogy neki milyen kényelmes a fotelből a 107 centis plazmatévén keresztül játszani egy egyszerű kontrollerrel.

Középiskolás éveim alatt a játékok iránti lelkesedésem kicsit alábbhagyott, így nem igazán volt meghatározó szórakozási tevékenység a gép előtti ücsörgés. Minden bizonnyal mindenki ismeri az impulzus vásárlás fogalmát, amikor az ember bemegy egy boltba, áruházba egy vagy két dologért, vagy esetleg egy teljes bevásárlólistával, s a sorok között bóklászva meglát valamit, ami felkelti az érdeklődését, s akaratlanul is a kosarába landol. Az egyik ilyen vásárlás alkalmával egy leárazás keretén belül futottam bele egy rendkívül primitív gamepad-be, s úgy voltam vele teszek egy próbát, hogy milyen. Nem dobtam tőle hátast, mert gyakorlatilag nem nagyon akart működni. Épp akkoriban gyűrtem rendesen a Silent Hill 2-őt, melynek irányítása maga a megtestesült katasztrófa, így számomra hatalmas dolog volt, hogy élvezhetően tudom játszani egy mezei gamed-del.
Mielőtt kezdtem volna az első munkahelyemen, már kisebb cél lebegett a szemem előtt, mely az első fizetés után egy enyhe gépfejlesztésben manifesztálódott. Mivel kisebb összeg maradt még, így végül egy Manta MM819-es gamepad vásárlására fordítottam. A kicsike remekül tette a dolgát, habár az általam játszott játékok 70%-ánál meg se mukkant, de mégis több vált irányíthatóvá billentyűzet nélkül, mint az előzővel. A legnagyobb pozitívumot egyértelműen a Need For Speed szériánál nyertem vele, mert egyszerűen irányíthatatlanok voltak nekem klaviatúrán. A billentyűzet & egér kombinációja végül akkor áldozott le, amikor megvásároltam két évvel ezelőtt az első LCD tévét, melynek funkcióinak és hátlapi csatlakozóinak köszönhetően összeköthetővé vált a számítógéppel. A kényelem tehát adott volt: fotelből, ágyban fekve szórakozni. A fekete leves leginkább a játékoknál jött elő. Egy élmény volt végigjátszani az MM819-el például a Tomb Raider Underworld-öt, ellenben maga volt a borzalom a Crysis széria, mely kizárólag billentyűzetről volt irányítható. Időközben próbáltam orvosolni a problémát, de végül tavaly decemberben hosszas gondolkodás után végül egy PC-hez is használható vezetékes Xbox 360-as Controller mellett döntöttem.

Kereskedelmi ára 6890 és 14990 között mozog. Ugyebár jelentősen függ attól, hogy az ember hol vásárolja meg, hisz mindegyik üzlet más és más árréssel dolgozik. Kicsit sajnáltam rá az összeget, illetve a kialakítás, s a gombok helyzete is nagyban eltért az általam használt MM819-től, így féltem attól, hogy esetleg kidobok rengeteg pénzt, s kapok egy használhatatlan vackot. Jobban beleugrottam volna, ha mondjuk az ár nem éri el az 5 ropit, így jó pár hónap eltelt, mire rászántam magam. Hiába a sok pozitív vélemény az általam kreált félelem nagyobb volt. Végül a decemberi hónapban rászántam magam és megvásároltam. Ugyan féltem, hogy pénzkidobás lesz, de a pozitív vélemények tömkelegének köszönhetően egyszerűen annyira kíváncsi voltam, hogy egyszerűen muszáj volt megvennem. Hatalmas csalódás volt a készülék. Méghozzá pozitív értelemben.
Az első pozitív dolog számomra egyértelműen az volt, hogy rendkívül kézre áll a kicsike, s sokkal kényelmesebb a játék vele, mint az elődeivel. Ugyan más Controller-t nem igazán próbálgattam, de nálam eddig ez viszi a pálmát. USB-n keresztül csatlakozik a számítógéphez. Az USB rész leválasztható, így Xbox360-hoz is tökéletes. Létezik vezeték nélküli változat is, de nekem nem érte meg a plusz költséget, mert közel 2 m hosszú kábel nekem tökéletes, illetve az elhelyezés szempontjából nekem nem zavaró. Ahogyan megvizsgáltam a vezetéket elég vastag bevonattal rendelkezik, így minden bizonnyal nem kell félnem majd attól, hogy esetleg időközben megtörik, s dobhatom ki a fenébe.

Két nap alatt rengeteg játékot próbáltam ki, hogy vajon hogyan is működik vele. Két kivétellel nem volt különösebb gond vele. A Games For Windows feliratú címeknél kivétel nélkül működött, s jó pár régebbinél is elindult mindenféle állítgatás nélkül. Sőt! Nem egy játék volt, amely érzékelve a kicsikét szépen lecserélte a képernyőn feltűnő billentyűket a Controller gombjainak megfelelő képekre. Ergonómiai elrendezésétől féltem a legjobban, de használat közben rájöttem, hogy mennyivel könnyebb, ésszerűbb elrendezés ez, mint ahogyan kezdetben gondoltam.
Az ugrálós kalandjátékoknál kivétel nélkül a legjobb megoldás rövidtávon kényelem szempontjából. De mivel nem csak ilyen címekkel játszok, így kérdés volt, hogy vajon a többinél mennyire fog működni. Sokak állítása szerint egy FPS kizárólag billentyűzetről irányítható tökéletesen. Én is így voltam, de mivel a kíváncsiság hajtott, így jó pár címet kipróbáltam. A sokak által agyondicsért – de nálam csak egy végigjátszást megért – Crysis 2 feléig így jutottam el, s véleményem szerint jobban tudtam érvényesülni a játékban, mint az első végigjátszáskor. Elején persze nehéz volt, de kis idő kellett ahhoz, hogy kezemre álljon, s önfeledten tudjak játszani. Hasonló módon jártam a Crysis és a Crysis Warhead esetében is. A korábbi gamepad-demmel próbáltam jó pár játékot játszani, amelyek ugyan fel is ismerték, de valahogy nem voltak az igaziak irányítás terén. Az Xbox360 Controller ezzel szemben tökéletes volt, így meg se kottyant még egyszer végigvinni például a Star Wars : The Force Unleashed II-őt. De jó példa a Prince Of Persia: The Forgotten Sands, mely egyszerűen maga volt az élvezet számomra, főleg a játék végéhez közeledve, amikor sokszor a reakció idő döntött arról, hogy vajon továbbjutok-e vagy sem. Egyetlen negatívum ért az I Am Alive kapcsán, ami egyáltalán nem akart reagálni a csatlakoztatott eszközre. Utánaolvasva ez gyakori hiba az Ubisoft termékeinél, de leleményes rajongók ezt megoldották, így némi utólagos fájloknak köszönhetően vele is tökéletesen működött.

Rendkívül rákaptam az ízére így a játékoknak, így kín volt számomra nekiülni a korábbi kedvencek elé, melyek nem igazán akartak billentyűzeten kívül másra reagálni. Nem hagyott a tudat, hogy őket is irányíthatóvá tegyem, így hamar rátaláltam a Pinnacle Game Profile nevű oldalra. Nem volt más dolgom, mint letölteni a szoftvert, majd pedig előkeresni a címek közül azt, amivel szeretnék játszani. Elég meglepő dolog volt, amikor például a Tomb Raider II-t lazán lehetett játszani így, vagy akár mondhatnám a Doom első részét, de akár egy The Sims 3 is irányíthatóvá vált…
Részemről a kontrolleres irányítás lett a győztes annak ellenére, hogy a PC-s tábort erősítem. Aki viszont minőségi terméket szeretne vásárolni, annak tökéletes ajánlás a fenti Xbox360-as Contoller vezetékes, s vezeték nélküli kivitelben.

És itt a Windows 8

Majdnem pontosan három évvel ezelőtt eresztettem meg egy bejegyzéstMicrosoft új operációs rendszeréről, a Windows 7-ről. Nagyon sokáig a Windows XP volt az egyeduralkodó az itthoni gépeken. Leginkább szülői részről a berögzült ragaszkodás a jól bevált dolgokhoz volt az oka, másfelől pedig az akkori itthoni számítógépek hardveresen nem voltak elég erősek az akkor igencsak sokak által utált Windows Vistához. Egy bizonyos idő után a szobámba is landolt egy PC. Hardveresen természetesen nem volt a legerősebb, de ennek ellenére ahogy megjelent a Windows 7 azonnal rávetettem magam, s talán az elsők között voltam, akik elkezdték tesztelgetni. A rendszer elég stabilnak tűnt, s végre elérte az operációs rendszer azt a szintet, hogy ha úgy hozta a sors, hogy újra kellett telepíteni az Windows-t nem telt bele órákba. Ugyan hardveres szinten nem voltam elég erős, de ennek ellenére elég jól működött az elmúlt másfél évben, s csak az elmúlt pár hónapban produkált érdekes hibajelenséget, amelynek okára a mai napig nem jöttem rá. Viszont idővel bejelentésre került, hogy érkezik a Windows 8, mely az előző operációs rendszer babérjaira akar törni. Nagyon sok negatív ellenvélemény volt, ugyanis az új rendszert rendkívül átszabták a készítők. Ennek ellenére mégis úgy döntöttem, hogy ha úgy alakul ki fogom próbálni.
Az új operációs rendszer legújabb újítása, hogy az asztal, mint az alkalmazások és telepített programok elsődleges elérési helye háttérbe szorult. Sokaknál pont ez vágta ki a biztosítékot, s pont emiatt kezdték el legbelül gyűlölni anélkül, hogy kipróbálták volna, vagy legalább esélyt adtak volna arra, hogy megnézzék milyen. Az elmúlt időszakban rendkívül sok tesztet és hozzászólást olvastam, s szélsőséges vélemények alakult ki az új rendszerrel kapcsolatban. Valakinek bejött, valakinek pedig nem. És persze ott vannak azok, akik ki sem próbálták, csak megtekintett videók és képek alapján mondanak véleményt. Én azok táborát erősítem, akik kipróbálták az új rendszert. Fontosnak érzem azonban megjegyezni, hogy ez a bejegyzés pusztán vélemény nyilvánításnak szánom, nem pedig tesztnek.

Tovább

Szerencsém van!

Sokan mondták, hogy visszafogom sírni az iskolai éveket. Én már az utolsó évben is eléggé sajnálkoztam, hisz tudtam, hogy számomra véget ér ez az időszak, s majd nagyon fog hiányozni. S hiányzott is, ugyanis tavaly júniusban léptem ki a nagybetűs életbe, hogy aztán öt hónapos munkanélküliség várjon rám. Nagy sikerélménynek könyveltem el, amikor egy nagyobb céghez kerültem decemberben, de hamar rájöttem, hogy bizony ott mindenki magasról tojik a fejemre, s senkit nem érdekel az, hogy a próbaidő végén valóban meg is tudjak ott maradni. Arról nem is beszélve, hogy a kollégákkal ugyan személyes konfliktusom nem volt, de a naponta előkerülő gusztustalan, neveletlen viselkedéstől napi szinten rosszul voltam és idegesített. Így egy hónapnyi munka után végül nem én lettem a befutó, amit nem is bántam, mert nem egy álom munkáról volt szó.
Az álom munka ezután jött el egy közeli frissen nyíló üzlet képében bő két hónapos álláskeresés után, hogy olyannyira álmokra és naivitásra épült, hogy jóformán két hónap után útilaput kaptam a talpamra, hisz a cég csődközeli állapotba került. Ezután viszont ismét itthon üldögélés lett várva valamiféle munkára. Már mindegy volt, hogy milyen, csak legyen már valami. Ennél fogva sajnos igencsak betett a jókedvemnek, s igencsak sikerült beárnyékolnia mindent. Aztán végül augusztusban kaptam egy telefont, s így augusztus végétől ismét munkába állhattam.

A munkakör és a munkahely nem álmaim állása, de mégis munka. Ettől függetlenül természetesen szerettem volna megmaradni, hisz két rosszul választott és jövőképpel egyáltalán nem rendelkező állás után már igazán reménykedtem, hogy jön egy hosszútávú is. Sajnálatos módon a három hónapos próbaidőm alatt másik kollégámat elküldték, így én akarva, akaratlanul elkezdtem azon aggódni, hogy vajon mi lesz a sorsom. Tanulva előző esetből már most elkezdtem munka után keresni, míg közben dolgoztam, hogy végül ne eshessek keményen pofára, mint az előző munkahelyemnél, ahol túlságosan lojális voltam a főnökömhöz, s bíztam benne nem lesz olyan gerinctelen velem szemben, hogy egyik napról a másikra megszüntesse munkavállalói jogviszonyomat. Végül megtette.
Az új helyen viszont egy nagyon pozitív dolog volt, amit nagyon sajnáltam volna: a kollégák. Ugyanis szinte kivétel nélkül mindenkivel kijöttem, s senkivel nem voltam haragban, s eléggé könnyen eltelt a munkaidő. Gyakran azon kaptam magam, hogy igencsak jó napom volt, s igencsak hangulatos is, s máris letelt a munkaidő. Így rendkívül pozitív dologként ért, hogy a minap közölték velem, hogy próbaidő letelt, s továbbra is igényt tartanak rám. Ennél fogva pedig jövővel kapcsolatban kicsit merészebb mertem lenni. Példának okáért a gépfejlesztés sokkal tudatosabbá vált részemről, s aznap úgy döntöttem, hogy ugyan jelenlegi konfigurációm alkatrészei (függetlenül attól, hogy idén januárban eszközöltem egy gépfejlesztést) nem épp a kor legmodernebb kellékei, s így bizony drágább alkatrészek már nem biztos, hogy ugyanúgy fognak működni, mint az újabb alkatrészek mellett. Ettől függetlenül többet mertem rászánni az augusztus vége óta tervezett VGA vásárlására, s végül Nvidia kínálatából választottam egy ASUS GTX 550 Ti videokártyát.

Másnap kora reggel viszont pont ébredésre meg is jelent a futár a fentebb látható kártyával a kezében. A csomag átvétele sokkoló volt, ugyanis a kártya jóval nagyobb volt, mint vártam. Végül beépítettem a gépembe, s örömmel nyugtáztam, hogy valójában belefért, habár a három merevlemezem közül az egyiket sajnálatos módon ki kellett vennem, de még így is bőven jól jártam, hisz jelenleg egy 500 és egy 1500 gigás whincester pörög a gépemben.
Természetesen az új kártyát tesztelni kell, s kíváncsi voltam mire képes a GDDR5-ös 1 GB-s fedélzeti memória, megspékelve  192 biten. Nos, ugyan tisztában voltam, hogy a jelenlegi alkatrészeim nem fogják kipörgetni rendesen az új szerzeményt, ennek ellenére mégis leesett az állam. Idén újítottam műszaki dolgok terén itthon, így a régi tévémet egy Full HD LCD tv-re cseréltem, amit ráadásul összekötöttem a géppel, s így kényelmesen lehetett filmet nézni, s játszani némi kompromisszummal természetesen. A régi kártya sajnos nem volt a legtökéletesebb, így sajnos meg kellett békélnem azzal, hogy bizony a játékok túlnyomó többségét nem hogy Full, hanem mezei HD felbontáson sem futtathatom. Azonban az új szerzemény erre tökéletesen képes, s eddig még nem akadt olyan olyan játék, ami kifogott volna a jelenlegi konfigurációmon. Még a hatalmas gépigényéről elhíresült Crysis játékok is hajlandóak Full HD-ben minden maximális beállításon futni minden gond nélkül. Ebből adódóan pedig pénztárca kímélőbben jöhetek ki gépfejlesztés téren egy ilyen erős kártyával. Így végül a következő két hónap még gépfejlesztésről fog szólni, hisz fizetésem nem akkora, hogy mindent egyszerre meg tudjak venni, továbbá nem kívánom a teljes bevételemet erre fordítani. Így következő hónapban egy 500W-os tápegység, Blu-Ray író (hozzá pedig természetesen lemezek a HD tartalmak kiírásához) valamint a januárban esedékes további alkatrészekhez megvételre kerülő DDR3-as memóriák.

Téli időszak többnyire számomra az itthon ülésről szokott szólni, így számomra semmiféle komolyabb nehézségeket nem jelent, hogy jelen pillanatban ilyen dolgokra költök. Lévén most már hosszabb időre tervezhetek, így a jövővel kapcsolatos tervek miatt legkésőbb tavaszra egy laptopom kívánok beújítani, s tavaszra pedig teljes egészében szabadtéri programok és ruhatár fejlesztése lesz a cél. Terveimet itthon már ecseteltem is, lévén útitárs feltehetően szülők egyikéből kerül ki, így már előre vázoltam terveimet tavaszra és nyárra.

Windows 7

És ennyi volt! Vége az XP egyeduralkodásának a gépemen. Már a korábbi bejegyzésemben is utaltam rá, hogy nemes egyszerűséggel elegem lett az operációs rendszerből örökre.
Persze rengeteg fórumon folynak az acsarkodások, amit én nem igen tudok mire vélni, hisz mindenki el tudja dönteni, hogy milyen operációs rendszert is használjon, továbbá, hogy mire is jó ez a szükségtelen agymosás, ami leginkább a Linux vs. Windows vitában szokott menni – és amit itthon is alkalmaz a drága jó édesapám -, nem tudom. Egyet biztosan: én nem kérek sem a Linuxból, sem a Windows korábbi változataiból.
Bizony, a Windows 3.1-től kezdve az összes operációs rendszerrel találkoztam már, s mindegyikből akad egy-egy kósza példány itthon. Mégis az XP volt egyeduralkodó sokáig két okból is: egyrészt hardverigényessége kevesebb, továbbá a legutolsó, igénytelen szutyok játék is minimum megkövetelte ezt az operációs rendszert, így amikor váltani kellett, nehezen, de váltottunk. Azóta természetesen sikeresen beszerváltunk egy eredeti példányt is, a költői kérdés csak az, hogy mégis minek? Mert bizony semmi hasznát nem láttam, csak hátrányát, kezdve a folyamatos aktiválástól át a Service Packokó felrakásáig. És ez mind mind olyan időigényes folyamat volt, amit a hátam közepére kívántam. Igaz, ki az, aki szereti az operációs rendszerét újrarakni, főleg, ha előtte gigányi mennyiséget kell kimentenie, főleg ha nincs hova.

A sokat szidott Windows Vistát csak egy kis ideig tudtam használni, de azalatt az idő alatt nem volt vele különösebb probléma. A kisebbik gépen csak netezni tudtam, így annak megfelelő volt. Játékokra azonban nem, s egy hardverigényesebb játék bizony eléggé megroppant Vista alatt, főleg a Tomb Raider Underworld, melynek rendszerigényének még a minimumát is csak alulról súrolja a gépem valós hardveres felszereltsége. Már akkor is meglepődtem, hogy 20-25 perc alatt fent van a Vista, s után telepítés még rövidebb lett, de ettől el kellett búcsúznom, jött vissza az XP, amivel az utóbbi fél évben eléggé megjártam.
Idén jött ugyebár a Windows 7 tesztelhető változatai szépen sorban egymás után, s nekem is volt olyan időszakom, amikor tudtam, hogy semmiféle játékkal nem akarok játszani, így úgy döntöttem kipróbálom. És bevált! Telepítési idő 13-15 perc között volt, utántelepítés (értsd az általam használt programok) sem volt több 15 percnél több. Ezzel már nyert ügye volt, de ugye még mindig ott volt a probléma: a számítógépem elavultsága, melynek köszönhetően az elmúlt fél évben XP és 7 felváltva váltogatták egymást. De egyszerűen annyival könyebb, egyszerűbb, felhasználó barátabb lett az új rendszer, hogy egyszerűen úgy döntöttem így, egy hónappal a magyar megjelenés előtt váltok, végleg, még ha RC verzióról is van szó, ami természetesen immáron magyar nyelven is elérhető.

Rendszerkövetelmény szempontjából elég jó PC-vel rendelkezem, hisz a Windows 7  1 GB ramot, 1 Ghz-es processzort valamint 16 gigányi szabad helyet “követel” magának. Persze az már necessebb, hogy jó pár játék, mely XP esetében 1 GB ramot követelt, az Windows 7 esetében már 2-őt kér minimum, ami eléggé gáz nekem, mert bizony költségtakarékossági szempontból az új gépben is csak 1 GB ram pihen. Persze kérdés az, hogy olyan esetben, amikor szinte minden tönkrement körülöttem, áldozok-e pár ezrest egy újabb memóriára. Kérdés majd eldől. De először lássuk mivel is bizonyult jobbnak az XP-hez képest részemről.

1., Telepítési idő
Elsődleges szempont nálam, hogy ez ne raboljon el túl sok időt. XP-vel a meghajtó formázása majd húsz percet vesz igénybe, a rendszer telepítése majdnem negyvenet, utána való programot felpakolása meg körülbelül másfél órát. Ellenben a Windows 7 pillanatok alatt tisztára formázza a meghajtót, habár én kétszer is neki lendülök biztos ami biztos alapon. Miután kész a rendszer természetesen nem marad más, mint hogy az általam használt programokat felpakoljak. Ezek közül természetesen prioritást élveznek azok, amik nem követelnek meg újraindítást.

2., Kompatibilitás
Legtöbb programmal teljesen kompatibilis. Nekem legalábbis egy időben a Daemon Tools-szal volt problémám, de ugye azt felváltotta a Virtual Clone Drive, de természetesen az RC megérkezésével a Daemon Tools csapata is elkészítette a teljesen kompatibilis programot.

3., Játékok
Ez egy érdekes kérdés. Tekintve, hogy nincs megfelelő PC-m, ennek ellenére lehet jó pár játékot futtatni rajta. Természetesen akadnak olyanok, amelyek csak nagy hezitálásra hajlandóak elindulni, illetve olyanok, melyek ki is fagynak, de gondolom amikor megkínálom majd őket +1 GB rammal és egy kétmagos procival, máris hajlandóak lesznek “szóbaállni” velem.

4., Helykihasználás
Telepítés után kb. 8-10 gigát foglal le a rendszer. Ebben szinte minden benne van ami kell. Egy 74 gigás vinyónál a maradék hely 65-66 között szokott lenni. Automatikus frissítések természetesen szépen kilőve, így megakadályozva azt, hogy a rendszer folyamatos frissítésekkel növelje a méretét. Pozitívum, hogy a beépített eszközöket, programokat is egyből ki lehet lőni.

5., Kinézet
Talán a leglényegtelenebb dolog, de mégis érdemes szót ejteni róla.
Szinte teljesen személyre szabhatjuk a kinézetet. A tálcát is átalakíthatjuk, továbbá különböző gadget-teket tehetünk ki az asztalra. Ezen felül érdekes megvalósítást eszközöltek háttérképek terén is. Aki egyszerre több olyan képet talál, melyet szívesen kitenne, de nem tud dönteni, ki teheti az összeset. Természetesen ehhez be kell állítania, hogy milyen időközönként váltakozzon a háttérkép, s asztalunk olyan lesz, mint egy diavetítés.