Az utolsó hírnök!

Ha anyagiakról van szó, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy nem állok a helyzet magaslatán, ha pénzhasználatról van szó. Ebből többször is volt idehaza kisebbfajta konfliktus, hiszen nálam komoly problémát jelent az impulzus vásárlás. Ez tulajdonképpen azt jelenti, amikor valaki céltudatosan tér be egy üzletbe, aztán pedig olyan dolgokat is vásárol, amelyet nem is szeretett volna. Bárki, aki megfordul egy vegyeskereskedésben minden bizonnyal nem egy vásárlótól és/vagy rokontól, ismerőstől hallotta azt a tipikus “pedig én csak egy xy termékért tértem be” közben pedig roskadozó szalag lett a végeredmény.
Nálam is hasonló a jelenség, habár tény, hogy inkább mondanám szélsőségesnek. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha konkrét kiadásról van szó, vagy tervben, akkor bizony komolyan ráfekszem a témára, s akár keményen elkezdek spórolni. Nem véletlen volt, hogy kisebb meglepetést váltott ki, amikor a hat évvel ezelőtt megvásárolt GTX 760-as videókártya kapcsán csúszott ki a számon, hogy bizony képes voltam az ételen is spórolni, hogy előbb meglehessen. Lévén akkor még kevesebb szórakozási lehetőségem volt, mint most.

Akkoriban nem használtam a hitelkeretemet úgy, mint a rá következő években, de igyekeztem ezen a hozzáállásomon is javítani, s úgy tűnik a szilveszteri fogadalmam ebből a szempontból jól halad. Az, hogy a tavaszi fővárosba való költözésből tulajdonképpen mi lesz az részben múlik csak rajtam. Az elhatározás megvan, s a többi már nem rajtam múlik. Mindenesetre az alapokat előteremtettem. Mivel komoly csomaggal nem terveztem nekiindulni, így a megvásárolt dolgaim jelentős része marad itthon. Anyagilag nem volt probléma, ameddig csak számítógép fejlesztésről volt szó, vagy pedig másfajta dolgok megvásárlásáról. Azonban akkor, amikor ezek elkezdtek “elöregedni”, akkor megindult az a folyamat, amit tönkremenetelnek hívunk. Sokszor ez jelentett többletkiadást, aminek nem nagyon örültem.
A megoldást abban láttam, hogy használva számítástechnikai tudásomat táblázatban kezdtem el megtervezni a várható költségeket, bevételt, és kiadásokat. Így tudtam tavaly egy laptopra szert tenni, valamint a mai napon megvásárolni életem első külső merevlemezét, egy Western Digital márkájú 1 TB-s változatot, mely szerencsére 4 ezer forinttal lett olcsóbb online rendelésben a MediaMarkt oldalán.

Sok hozzászólás elolvasása után döntöttem mellette, és bevallom az első benyomások nagyon jók. Igazából a kettős megfontolás vezetett a vásárláshoz. Egyrészről a laptop vásárlás nem az ágyban netezést hivatott nálam kiváltani, hanem azt, hogy ha meghibásodik valami a PC-mben, akkor ne kelljen rögtön alkatrészt vásárolni, hanem előkapom a laptopot. A külső merevlemez pedig egy másodlagos tárolóeszközként funkcionálna, ha hirtelen a belső merevlemez elhalna. Amennyiben pedig valóban megvalósul a tavaszi költözéses terv, akkor viszont szükségem is lesz rá, hiszen a laptopban másodlagos merevlemez nincs, és az SSD tárhelye kevés.

Mindenesetre elégedetten pattyogtam haza, hiszen a múlt héten szabadságom alkalmával egy leárazásnak köszönhetően megvásároltam egy elég korrekt utazótáskát is. Tehát innentől semmilyen másfajta dolgot nem kell vásárolnom, amely nagyobb kiadást jelentene. Így aztán holnap indul a valódi pénzgazdálkodás, melynek lényege az impulzus vásárlás teljes mértékű visszaszorítása nálam.

X540LA-DM1311: Egy barátság kezdete?

Az előző bejegyzésben taglaltam, hogy a hónap végén szeretném “meglepni” magam egy laptoppal. A hónap végi vásárlást előrébb hoztam elsősorban anyagi megfontolásból, s ahogyan most ránéztem az adott készülék árcímkéjére azt gondolom jó döntést hoztam.
Idén májusban ismét felutaztam a fővárosba, azonban az utolsó két napban kissé unatkoztam már, hiszen az anyagiak megszabták, hogy hogyan is tudjam összehozni a programjaimat. Későbbiekben elgondolkoztam, hogy mennyire is jó lett volna egy számítógép, amivel el tudtam volna ütni az időmet, s mennyire is kényelmes lett volna az, ha egy gép előtt ülve beszélgetek másokkal, mint a telefonomat nyomkodom. Ekkor villant be, hogy egy laptop talán jó megoldás lenne. Annak fényében végképp, hogy esetleges gépmeghibásodás esetén nem kellene rögtön rohanni és költeni a gépre, ha épp nincs erre keret, hiszen ilyenkor elő lehetne venni a laptopot. Mivel szeptemberben lenne esedékes még egy kiruccanás, ami egy hetet ölelne fel, így végül a mai nap tulajdonosa lettem egy ASUS X540LA-DM1311 modellnek. 

Az igazság az, hogy anyagiaktól függetlenül nem akartam rá szánni sokat, s elsősorban olyan 80-90 ezer forintban gondolkodtam. Mivel tartalék gépnek kellene, amin kizárólag zenehallgatás, internetezés, és filmezés lenne, így úgy gondoltam, hogy a legjobb egy minimális gép lenne. Vásárlás előtt persze sok mindent elolvastam, így végül belefutottam abba, hogy 100 ezres kategóriában nem nagyon érdemes gépet néznem, hiszen a legtöbbnek a processzorra még egy átlagos internetezéshez is kevés, valamint mindegyikben lassú HDD található. Ebből fakadóan célirányosan a specifikáció közt a belépőszintnek számító i3-as processzor, és SSD kombináció merült fel, s majd amikor elkezdtem nézegetni a gépeket, akkor tovább bővült a Full HD felbontással, valamint az optikai lemezmeghajtó meglétével. Végül a végösszeg már 136 ezer forintnál járt.
A specifikációkat megnézve mindig volt valami, ami miatt elvérzett a kiválasztott egyed. Vagy nem volt lemezmeghajtó, vagy a hálókártya volt kevés, esetleg hangos és lassú merevlemezzel volt felszerelve. Egészen addig, míg pár nappal ezelőtt nem botlottam bele a fentebb említett gépbe. Gondolkoztam, gondolkoztam, hiszen jövő héten rendeltem volna meg, de végül kedden leadtam a rendelést. Jól is tettem, hiszen akkor még 118 ezres vételár ma már 123 ezernél jár. 

Egyetlen egy negatívum talán a DDR3-as memória lehet, de azt gondolom az én használatomban ez nem lehet probléma. Természetesen azonnal röppent fel a Windows 10, és az SSD-nek hála elég gyorsan is működik. Teszteltem rajta az internetezést, filmnézést, zenehallgatást, letöltést, és azt gondolom az i3-as processzor az SSD meghajtóval karöltve remek párost alkotnak.
Ebből a szempontból be vagyok biztosítva meghibásodás és hordozhatóság esetén. Egyedül még egy külső merevlemezre lesz későbbiekben szükségem, hogy a jelenlegi másodlagos merevlemezemen lévő tartalomról legyen biztonsági másolat. 

Íme a GTX 1060!

Az idei év nem a legszerencsésebb volt elsősorban anyagi oldalról. Első körben jött egy nem kívánatos fejlesztés számítástechnika terén, ami új monitort, SSD-t, merevlemezt, és persze videokártyát takart. Ugyanis monitort leszámítva minden tönkrement, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva persze egyszerre. A legrosszabb persze egyértelműen a másik oldalról bevállalt R9 380 halála volt, amely kapott némi villámot a nyár eleji hatalmas viharból. Lévén leültem zenét hallgatni, így a nagy csattogásból semmit nem hallottam egészen addig, míg nem szikrázott egy jelentőset a konnektor, s onnantól kezdve nem halt meg pár dolgom.
A biztosítóval való baszakodás jelentősen hazavágta a nyaramat. Abból a szempontból végképp, hogy saját zsebből kellett megcsináltatnom a tévét, illetve bevizsgáltatni a videokártyát. Így már az elég megterhelő volt, így csak vártam, hogy mikor is lesz majd meg végre pénz, ugyanis saját zsebből kártyát nem szerettem volna venni. Az már most biztos, hogy a Playstation 4 javítása következő évre fog majd csúszni, ugyanis találtam olyan helyet, ahol nagyjából harmincezerből ki tudják hozni a javítást, ami valljuk be a gép árához mérve elég karcsú.

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mit is csináljak, de végül a VGA vásárlása mellett döntöttem. Ott valóban fel volt adva a lecke, de úgy döntöttem a legjobbat nem vagyok hajlandó megvenni, mert lazán 120 ezerbe kerül, s inkább lehorgonyoztam egy RX 470-es változatnál. Azonban pont beleszaladtam egy leárazásba, s úgy döntöttem, hogy azt a 15 ezer felárat megéri az általam kinézett kártya, amit szépen levittek 104 ezerre. Így végül lett egy MSI Gaming X 6 GB-s változatú GTX 1060-as kártyám.

Az egyik legjobb kártyáról van szó, s mivel az MSI-ről nagyon sok jót olvastam, így úgy döntöttem, hogy ha már engedtek az árából 15 ezret, akkor mindenképpen ezt veszem meg, ha már nagyon jókat olvastam a hűtéséről. Az viszont már kibontás után tapasztaltam, hogy iszonyatosan masszív kártyáról van szó, de ezek mellett tény, hogy elég nagy is, s tény, hogy találó a megfogalmazás, hogy akár járólapnak is lehet használni.
Az már csak szerencse volt, hogy nem volt 3 mm-rel hosszabb a kártya, mert bizony gondban lettem volna, hogy hogyan is szuszakolom be a gépházba. Persze ez a kártya is világít, melynek létjogosultságát nem igazán értem, de legalább van hozzá megfelelő applikáció a gyártótól, aminél van olyan opció, hogy ki tudom kapcsolni. Így sötét szobában legalább nem úszik fényárban az egész helyiség.

Sajnálatos módon kevés időm volt, hogy teszteljem, amiben meg volt igyekeztem megizzasztani. Első természetesen a Rise Of The Tomb Raider volt, aminél azért olykor-olykor volt némi megakadás, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy maga a játék egyébiránt sincs jól optimalizálva, s meglesve videomegosztón több végigjátszás videót, mely 200 ezres kártyákkal készültek ott is láthatóak ezek az FPS droppoknak nevezett akadások. Ugyanott, ahol nekem. Azonban tény, hogy elég szépen lefutott a teljesítmény teszt:

Amire még ráröppentem az a Battlefield 1, GTA V, Everybody’s Gone To The Rapture volt, ámbár mindegyik a nem nyert kategória győztese lett. Azonban az utolsó volt olyan, hogy szaggatott, mint az állat, de ahogyan utána olvastam egy kétszer erősebb kártyával sem fut jobban lévén ismét kaptak a játékosok egy eléggé elsz*rt konzolportot.
Amire viszont ismét ráröppentem az a Crysis 3 és a Cities Skylines lett végül, s mindkettő gyönyörűen fut. Ebből a szempontból nem csináltam rossz vásárt. Viszont tény, hogy jön az ősz, s mivel anyagilag össze kell húznom a nadrágszíjat, így jó döntés volt a kártya vásárlás, mert legalább valamivel ki tudom kapcsolni az agyam.

Az más kérdés, hogy már most van olyan játék, aminek nem lenne ez a kártya elég. De szerencsére az olyan címek nem jönnek be. Viszont bízom benne, hogy három évig tényleg nem kell semmihez sem hozzányúlni a gépben, s semmi nem fog tönkremenni.

A játékos “feltámadása”

Eléggé megritkultak a személyes jellegű bejegyzések részemről, amelynek oka leginkább abban rejlik, hogy amióta blogot vezetek talán ez az év az, amelyik részemről a legrosszabbnak mondható.
Anyagi szempontból mindenképpen, hiszen február óta nem volt olyan hónap, amiben nem romlott volna el valami jelentősebb összegű dolog, melynek pótlása elég sürgős volt, vagy nem akadt valami olyan kiadás, amely nem tűrt halasztást. Így nem is volt véletlen, hogy jó pár nem vagy alig használt cuccomtól voltam kénytelen megszabadulni, mert az új munkahelyemen nincs túlórázás, így plusz bevételre nem tudok szert tenni.

Mindezek mellett jó pár fontosabb változás történik az életemben, így eléggé feszült voltam az elmúlt időben. Egyrészről volt az anyagiak, hiszen szinte mindent saját pénzből kellett állnom, s mindezt úgy, hogy a biztosítóval való folyamatos konzultáció kapcsán sem jutottunk előre, csak annyival, hogy a kárigény jogos, s az összeg is kiutalásra kerül, de annak dátumáról mindenki mást mondott.
Ebből fakadóan nem igazán tudtam kimozdulni itthonról, s a szabadságom is arról szólt, hogy itthon ülve kattogtam arról, hogy vajon mi is fog majd történni a közeljövőben, illetve hogyan tudjak százezres nagyságrendű káromon úrrá lenni úgy, hogy annak helyrehozatala hónapokba telne, ha nem történik időben valami pozitív változás. Mindezek folytán persze ismételten változások álltak be a családban, s egy költözés és egy házvásárlás is kilátásba került. Utóbbi vegyes érzelmekkel fogadott, hiszen ismét hitelfelvétel lenne a cél, s ugyan biztosított lakhatásom lenne, csak épp kénytelen lennék továbbra is kényszer együttélésben élni az egyik szülőmmel. Ha objektív akarok lenni, akkor összetehetem a két kezem, hogy van hol laknom (s elvileg lesz is), s van munkám, s ez mellett minimálisan tudok spórolni, s van némi életem, de ha magamat helyezem előtérbe bizony nem vagyok túl vidám, hogy helyzetem olyan, amilyen. Habár tény, hogy nem tehetek róla, hogy egy olyan ország lakosa vagyok, ahol nagy adag szerencse kell ahhoz, ha az ember egyedül próbál meg boldogulni. És akkor még nem is tettem említést, hogy átlag fizetésből vegetálni lehet csak.

A legnagyobb problémám az volt, hogy a szórakozási tevékenységem kimerült a beszélgetésben, sétálásban, bicajozásban, s emellett maradt a zenehallgatás, és a munka. Nem kicsit sikerült szétesnem, ha azt veszem alapul, hogy egy szegedi, s egy pesti utam is meghiúsult annak köszönhetően, hogy júliusra, illetve e hónapra is sikerült megint váratlan anyagi kiadások elé néznem.
Mint ahogyan írtam többször is nem tartom magam nagy játékosnak. Olykor elkap a virtuális gépszíj, s ott ülök órákat, napokat, de utána van, hogy hetekig egyetlen egy címet sem indítok el. Azonban most kicsit zavart, hogy a játékgép és a videokártya egyidejű halálának köszönhetően erre lehetőségem nem volt. Egyetlen egy pozitívum volt mégis, hogy megvalósult ismét egy céges egész napos összeröffenés, melyet egy reggeli telefonhívás sikeresen tönkretett. Így maradt az egész napos bájvigyor, s úgy tenni, mint ha semmi probléma nem lenne.

Időközben pedig kezdtem feladni a reményt, hogy a villámkárom valamikor is megtérítésre kerül, de szerencsére a tegnapi napon megérkezett a várt összeg. Alapul véve a hátteret úgy döntöttem, hogy végül a VGA csere lesz első körben, s a játékgép javítására pedig majd később kerül sor saját zsebből, mert újra ezen a herce-hurcán nem vagyok hajlandó átmenni. Abból a szempontból meg végképp, hogy a biztosítás nem az én nevemre szól.
Ugyan más terméket rendeltem, mert az általam kiválasztott ára drasztikusan százezer felé ment, de a mai napon sikerült egy áresést elcsípnem, s azonnal leadtam rá a rendelést, s az előzőt pedig töröltem. Így jelenleg várom, hogy befusson az MSI GTX 1060 Gaming X 6G: 

Természetesen bízom benne, hogy megérkezése után képes leszek kicsit elengedni, s összeszedni magam.

Végcél a GTX1060?

Játékos igénnyel létezni a számítástechnika világában elég gusztustalan dolog. Legfőképp azért, mert egy számítógépet valaki kizárólag internetezésre és filmnézésre akar használni akkor akár százezer alatti összegből össze tud hozni lévén már integrált VGA lehetőséggel is rendelkeznek az alaplapok. Azonban, akiknek van igénye játékra azoknak lassan két választási lehetőségük van: maradnak a középkategóriás alkatrészeknél, s kompromisszumok megkötésével hajlandóak érvényesülni ebben a világban, vagy pedig iszonyatosan nagy pénzeket áldoznak arra, hogy minden tökéletesen lehessen a gépükben.
Régebben nagyon sokat játszottam, de ez leszorult minimális szintre, s azóta úgy jellemzem magam, mint “alkalmi játékos”. Azaz kevés olyan játék jelenik meg, ami egyből megtetszik, s magával is ránt, továbbá előfordulnak olyan hetek, hónapok, amikor egyetlen egy címet sem indítok. Vagy, ha igen, akkor tíz, vagy húsz perc után ki is kapcsolom.

Évek óta gépemben a leggyengébb alkatrész egyértelműen a VGA volt. Nagyon sok pénzt nem voltam hajlandó áldozni rá, így a komolyabb ötvenezres kategóriából került ki győztesen ez pedig nem volt más, mint az ASUS kínálatából a GTX 550Ti:

A kártyával egyébiránt megvoltam elégedve még akkor is, ha akadtak olyan címek, amelyeknél érezhető volt, hogy bizony nem a legerősebb. Összesen két évet muzsikált a gépemben, ámbár szerencsém volt, mert le is akartam cserélni. Így 2013 augusztusában szépen meg is halt. Így a szeptemberi fizetésem előtt már egy komolyabb kártyára esett a választásom, ami nem mást volt, mint a GTX760. Ő is sokat bírt, de ez sem bizonyult örök életűnek, ugyanis nagyjából három évnyi szolgálat után idén márciusban örök létre szenderült. Igazából már megfogalmazódott bennem, hogy egy GTX970-re akarom cserélni, de elég húzós volt az ára. Végül az ár döntött, így végül helyett egy R9 380 lett végül, amivel megvoltam elégedve, de az ismert AMD hibákba én is belebotlottam. Illetve nem tetszett a két gyártó közötti gusztustalan verseny sem, azaz egy játék azon a hardveren fut jobban, amelyikre optimalizálták. Így hiába jók a másik specifikáció, ha az optimalizálás miatt kiesik. Összesen két hónapig szolgált, míg villámcsapás okozta a halálát. Szintén előkerült a GTX970 ötlete egészen addig, míg tegnap be nem mutatkozott a GTX1060, amelyből az MSI változat nyerte el a tetszésemet:

Elég szépen teljesít a teszteknél, illetve az ára sem horror a GTX970-től, s a fogyasztása miatt sem kellene a tápegységemet lecserélni. Jelenleg 108 ezer az ára. Ennyit VGA-ra nem is szerettem volna adni, de mivel a biztosító a TV javíttatását, illetve az elhalálozott VGA árát teljesen kifizeti, így nem volt kérdés, hogy nagyjából tízezer forintot kell majd hozzádobnom, hogy meg tudjam venni.
Persze az ár nem végleges még számomra, hiszen először a szintén elhalálozott Playstation 4 vár cserére, melynek kizárólag alapgép cseréje töredéke a kártyának, s jól megírt szakvélemény alapján ennek az árát is visszakaphatom. Tekintve a kifizetés lassúságát a VGA vásárlást augusztus vége, s szeptember közepére tervezhető nálam. Addig pedig remélem lejjebb megy az ára, s amennyiben van rejtett hibája az előkerül.

Hello R9 380!

Pár napja lőttem ki a virtuális térbe egy olyan bejegyzést, melynek témája ugyebár az volt, hogy ami tönkre mehet, az tönkre is fog menni. Ahogyan nálam is ez bekövetkezett, hiszen mióta elkezdődött a munkahely váltás sorra mennek tönkre a dolgaim, melyeknek pótlása nem kis összeg, főleg akkor, ha szépen összeadjuk a kis összegeket.
Idén terveztem egy VGA cserét, de a középkategóriás kártyák ára elriasztott. Ugyanis én alkalmi játékos vagyok, azaz előfordul, hogy napokig, vagy hetekig nem ülök le játszani. Így aztán százezret belefektetni nem volt értelme, százezer alatt pedig nem volt nekem tetsző kártya. Majd végül különböző teszteket megnézve elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon nem-e szeretnék a konkurenciától vásárolni VGA-t. Persze még a jövő zenéje volt, hiszen időközben különböző programok elkezdték azt jelezni felém, hogy a másodlagos merevlemez, melyet tárolónak használok kritikus állapotban van, s négy nap múlva “meghal”. Ez a négy nap már két hete akar elkövetkezni, de még se híre, se hamva.

Valahogy szerettem volna, hogy plusz pénzhez jutok, de a jelenlegi munkahelyemen nincs lehetőség arra, hogy túlórázzak. Jelenleg próbaidőmet töltöm, de sanszos, hogy megfognak tartani. Eltelni magamtól nem akarok, hiszen “jobb félni, mint megijedni” alapon mindenre gondolnom kell. S bizony azon gondolkoztam, hogy talán jövedelmezőbb döntés lenne egy új VGA beszerzése, mint a merevlemez cseréje, aminél működésbeli anomáliát nem tapasztaltam.
Ekkor jött az, hogy olykor vásárolok lottószelvényt. Saját magam meglepődésére múlt hét vasárnapján megláttam, hogy az ötös lottón hármason volt, ami 15080 forintot jelentett készpénzben. Persze nem hittem el teljesen csak akkor, amikor bementem a lottózóba, s valóban átadták a nyereményt. Első dolgom volt a számlámra feltenni. Majd időközben jelezték felém, hogy a két hónapja meghalt GTX 760-omat megvásárolnák alkatrészként. Ekkor viszont eldöntöttem, hogy alapos utánaszámolás után az új kártya árának több, mint a 70%-a megvan, s a maradékot meg kipótolom a bankszámlám hitelkeretéből. Ha odafigyelek a költésre, akkor ugyan fillére kiszámolt másfél hónap következik, de inkább most, mint a nyáron, hiszen akkor már szeretnék csavarogni, s nem csak városon, vagy megyén belül. Így végül a mai napon kezembe vehettem az új kártyát, ami nem más, mint az R9 380, s annak 4 GB-os változata:

Kicsit féltem attól, hogy csak két ventilátor van a kártyán az előzővel szemben, de alap hőfoka 38-40°c, s terhelés alatt eddigiek alapján csak 75°c volt a maximum. Rögtön teszteltem is a Rise Of The Tomb Raider-rel, ami meglepő eredményeket hozott nekem. Első körben szinte minden beállítás a maximumom volt, s egyetlen egyszer sem éreztem volna akadást. Mindezek mellett persze hozzá kell tennem, hogy a kártya sem volt hangos két ventilátorral, míg a korábbi hárommal olyan zajt csapott, mint ha gép szállt volna fel. Természetesen nem mértem semmilyen FPS számot, csupán játszottam, s minden folyékonynak hatott. Persze indítottam egy kis Benchmark-ot, ami az alábbi eredményt hozta el:

Bízom benne, hogy hosszú életű lesz a kártya, s legalább három évet minimum ki fog majd húzni mindenféle kompromisszumok nélkül. Kicsit féltem váltani a konkurens gyártó termékére, de igazából árérték arányban választásom igazából nem volt. Mivel nem vagyok gamer semmilyen formában, így nem érte meg volna az Nvidia kínálatából választani, ami minimum százezer lett volna. Továbbá nem is említve azt a tényt, hogy a gépem alapvető dolgokra is olykor használhatatlan volt az integrált VGA miatt.
Ami viszont részben negatívum volt nekem az a kártya design része. Vagyis az, hogy a kártyán lévő feliratok világítanak. Szerintem erre nem igazán volt szükség, s biztosan nem dobja meg a fogyasztást, de mondjuk én hogyan fogom “élvezni” eme kékséget egy zárt házból, ami ráadásul az asztal alatt van?

Mivel az elkövetkezendő másfél hónapban különösebben nem akarok semmit tervezni, így majd marad a séta, bicajozás, illetve a tesztelése a kicsikének. Főleg úgy, hogy a következő hétre kötelező szabadságot kaptam, mert beleestem abba, hogy időarányosan adják ki, s én vagyok a soron.

Mi a helyzet a virtuális világban?

Amikor nincs kedvem kimozdulni itthonról, illetve unatkozok, s nincs lehetőségem elmenni hazulról, akkor az esetek igencsak túlnyomó többségében a virtuális világban keresek némi szórakozást. Szerencsére az elmúlt időben végrehajtott munkahely váltás szabadidő tekintetében igencsak remek döntésnek bizonyult, hiszen nem csak kipihentebb vagyok, s több energiával rendelkezek, hanem helyi telephelynek köszönhetően naponta minimum két órával több maradt a pihenésre.
Első körben nézzük, hogy hogyan is állok a sorozatokkal. Régen nagyon sokat követtem. Közülük már jó pár véget ért, vagy elvérzett. Ha egyik sem, akkor még követem őket, vagy épp én magam döntöttem úgy, hogy ennyi volt belőlük. Jelenleg (!) hat sorozatot követek, melyből már három letudta az aktuális évadát, míg az egyikre még várni kell, s a maradék kettő pedig az, aminek a nézése folyamatban van:

South Park:
Annak idején iszonyatosan berántott a sorozat, s nem is nagyon volt olyan rész, ami nem tetszett volna. Valahogy a tizedik évad közepén elvesztettem az érdeklődésemet, s ugyan belekezdtem a folytatásba, de abbahagytam. Párszor már sikerült a TV-ben elcsípnem pár epizódot, így újra megjött a kedvem. Elkezdtem az első évadtól nézni, de a második évad felénél úgy döntöttem, hogy abbahagyom, s folytatom a tizedikkel. Egyrészt annak idején egy részt többször megnéztem, s másodsorban pedig nem akarok időt fecsérelni arra, hogy újra megnézzek tíz évadot egyben. Jelenleg a tizenegyedik etapot taposom, melyből hátra van még öt rész. S mivel húsz perces epizódokról beszélünk szerintem még ma végigviszem.

The Big Bang Theory:
Szinten régen iszonyatosan imádtam, s végül részemről ennek is leesett a népszerűsége. Végül egyszer abba is hagytam, de aztán visszatértem. Nem bántam meg, de fenntartásokkal kezelem, s az elvárásaimat eléggé letettem, így végül olyannyira jól sikerült ez a döntésem, hogy minden egyes epizódot képes vagyok szinte maradéktalanul élvezni még akkor is, ha nem nevetek fel, vagy mosolygom el magam.

Shameless:
Aktuális évadát múlt héten tudta le. Ez az a széria, ami szintén nem olyan nekem, mint régen volt, így úgy voltam vele, hogy úgy is kaptam plusz szabadnapokat, így majd egyik hétköznap kora délelőtt nekiülök, s késő délután befejezem. Jelzem, sikerült. Csak ne felejtsem el jövőre, hogy mit is láttam eddig.

Daredevil:
Ez az a sorozat, amit szintén egyben gyűrtem le, azonban a gyártó cég nem is hagyott nekem más megoldást. Itt is ugyanaz történt, mint a korábbi szériáknál, amit nyomon követtem: egyben legyűrtem az adott etapot, s aztán kb. a 20%-ra emlékeztem csak. Mondjuk nekem az első évad jobban tetszett, de az évi 13 epizódszám, mely egyébként is egyben jön még egyelőre nem olyan, amitől meg kellene rémülnöm.

Les Revenants:
Első olyan sorozatom, aminek “anyanyelve” nem angol. Majdnem két évnyi várakozás után végre megérkezett a folytatás is. Az alacsony epizódszámnak (is) köszönhetően olyan gyorsan magamévá tettem a folytatást, hogy már (sajnos) most nem emlékszem arra, hogy mi is történt konkrétan az új évadban.

Zoo:
Tavaly nyáron indult sorozat, melynek “kifutási” idejét direkt nyárra szánta az anyacsatorna. Nézettség szempontjából jól szerepelt, így június 28-án érkezik a folytatás.

Heroes Reborn: 
Az alap széria első két évadát iszonyatosan imádtam, majd pedig elkezdődött egy bizonyos lejtmenet, melynek a végén a sorozatot elkaszálták. Volt sok hír folytatásról websorozatként, illetve lezáró film, de végül semmi nem valósult meg belőle. Majd másfél éves készítési előzményt megelőzve megérkezett a Heroes Reborn, mely olyan katasztrófa lett végül, mely megmaradt minisorozatként az emberek tudatában. Bevallom, ha nem a csatorna, akkor én kaszálom el.

Friends:
Idei sorozat, ami az újranézés palettáján szerepel. Ez az a széria, amit bármikor, bármeddig képes lennék elnézni. Tizenöt évvel ezelőtt még VHS-re rögzítettem az epizódokat, majd jött a DVD, ámbár az eredeti kiadásokat nem birtokoltam. Tavaly felfedeztem a HD minőségű 720p-s felbontású epizódokat, akkor legyűrtem a tíz évadot. Idén teret engedtem a vágyamnak, s a Blu-ray változatról készült 1080p-s felbontású részeket letöltöttem, melyek egyébként több, mint fél terrányi helyet foglalnak a másodlagos merevlemezemen.
Ez az a sorozat, amiért képes lennék a Blu-ray kiadványért 22 ezret kifizetni. Tíz évadért nem sok, de viszont ez nem egy Lost, itt minden mondatot érteni kell, hogy a poén szórakoztatni tudjon. Egyelőre a második évad végén tartok jelen pillanatban.

Amennyiben nem volt kedvem sorozatnézéssel elütni az időt, így választottam a korábbi virtuális címeket szórakozásképp. Márciusi időjárás elég szélsőséges volt, így többször választottam itthoni programot, mint olyat, ami “nyílt terepen” volt. Ha már megvásároltam eredeti kópián, akkor mindenképpen nekifutottam még egyszer a The Last Of Us Remastered kiadásának, illetve jelen pillanatban is pörög az Uncharted: The Nathan Drake Collection, mely ugyebár az előző konzolgeneráción megjelent trilógiát tartalmazza. Jelen pillanatban a második részt kezdtem el, de mivel kötelező jelleggel szabadságolások vannak, így nyolc napnyi pihenőnap végére minden bizonnyal ezzel is készen leszek.
A legnagyobb problémám a két hónappal ezelőtt meghalt videokártyám volt, így szerencsém volt, hogy rendelkezek mellette egy játékkonzollal. Mint ahogyan többször is írtam alkalmi játékos vagyok, tehát ha nincs kedvem, vagy épp aktuális cím, akkor bizony van, hogy akár két hónapig nem is játszok semmivel. Azonban a meghalt videokártya nem csak annyi bosszúságot takart, hogy nem játszhattam, de még a filmlejásztás is olykor akadozott. Szerencsére szerencsejátékon nyertem egy kisebb összeget, illetve több fizetést kaptam, mint vártam, így megelőlegezve saját magamat tegnapi napon megrendeltem az új kártyát. Minden bizonnyal holnap már kézhez is vehetem, s akkor kiderül, hogy hogyan is szuperál a Rise Of The Tomb Raider illetve Cities Skylines az új kiegészítőivel.

Murphy törvénye!

Az elmúlt bő egy hónap elég mozgalmasan telt, s azt hiszem év elején még nem is számítottam, hogy majd ekkora változások fognak majd bekövetkezni.
Első körben már igencsak elegem volt a rossz időjárásból, s a didergésből, illetve a nyakig való felöltözésből, így örömmel vettem tudomásul, hogy végre itt a tavasz. Pont jó idő volt a munkahely váltásra, aminél először is az dominált, hogy több szabadidőm legyen, s hasznosabban el tudjam tölteni, mint hogy döglődök, s vergődök itthon, mert fizikailag teljesen a nullán vagyok, energiám is csak úgy van, ha bedobok legalább két energiaitalt. Annak mindenképpen örültem, hogy a körülmények sokkal jobbak lettek, illetve teljesen elmúlt a görcsös, idegeskedős munkamorál, melynek nagyon sok negatív hatása volt rám így visszatekintve. Ebből és a jó időnek köszönhetően többször volt olyan, hogy munkaidő letelte után, vagy előtt hajlamos voltam itthonról elmenni úgy, hogy valóban jól éreztem magam, s nem csak azért mozdultam ki, hogy más kedvében járjak. Ez mindenképpen pozitívum változás terén. Arról nem is beszélve, hogy többen megjegyezték, hogy sokkal több életkedv sugárzik belőlem, mint az elmúlt évek alatt. Utóbbi fontos, hiszen új ismeretség szerzésnél egyértelműen akkor vagyok szimpatikus, ha jókedvemmel bevonzom a másikat. Mindezek mellett volt egy hó vége értékelés, melynél pozitív kritikát kaptam, s pár apróbb dolgot, amin még csiszolni kell. Így úgy érzem, hogy próbaidő után is lesz maradásom, ámbár igyekszem nem beleélni magam, mert ilyenkor lehet a legjobban pofára esni.

Murphy törvénye. Igen, igen. Ami elromolhat, az el is fog romlani idővel. Ez az a dolog, amitől egyébként nagyon tartok, hiszen többször sikerült abba belefutnom, hogy az adott dolgot nem tudtam azonnal pótolni. Híres vagyok az impulzus vásárlásaimról, melynek köszönhetően tartalék pénzem ideig-óráig tart, aztán amikor belefutok egy ilyen dologba, akkor pedig elkezdem fillére kiszámolni a pénzemet, s összegyűjteni az adott összeget. Természetesen ilyenkor nagyon vonzónak hat a bankszámlám hitelkerete, amit korábban használtam is, de az új munkahely miatt (is) előnyös, hogy saját magammal szemben megálljt kell parancsolni, mert a tavalyi év is úgy alakult, hogy teret engedtem a hitelkeretből történő költésnek, aztán pedig fogtam a fejem, hogy túlóráznom kell, ha nem akarok hónapokig mínusz előjelű bankszámla egyenleget. De akkor nézzük sorjában:
Már korábban is megfordult a fejemben, hogy a pár éve vásárolt monitoromat lecserélem. Különösebb probléma nem volt vele, de mivel LCD volt, így szerettem volna LED-esre cserélni. Az árak miatt folyamatosan ódzkodtam tőle, mert hibátlanul működött. Ám idén elkezdett vibrálni, s meghibásodása előtt úgy döntöttem lecserélem. Lecseréléskor pedig a három éve vásárolt GTX 760-as kártyám 100%-on “üvöltő” ventilátorai tudatták velem, hogy ennyi volt a pályafutása. Ez volt az a pillanat, amikor lelki szemeim előtt lejátszódott egy jelenet, amelyben szétverem a gépem. Mivel két megjelenítő volt rákötve, s csak az egyik villódzott meg sem fordult a fejemben, hogy a VGA fog kimúlni. Szerencsém, hogy novemberben két konzol eladásából finanszíroztam egy Playstation 4 vásárlását, így játékplatform szerencsére van. Ámbár, ha belegondolok, hogy nem volt szükségszerű a monitor vásárlás, akkor koránt sincs jókedvem. A pofon akkor ért, amikor a VGA chipsetet gyártó NVIDIA oldalán a három évvel ezelőtt vásárolt kártyám árfekvésében csak gyengébbet, vagy teljesen megegyezőt találtam. Gondoltam három év alatt lesz olyan középkategóriás kártya, amivel ki tudom váltani majd. De nem. Ami szintugrás lenne az egy GTX 970-es kártya 100 ezer felett. Príma. Nézegettem nagyon a kártyákat, illetve a hozzájuk köthető teszteket. Az adott alkatrész árát össze tudnám spórolni, de mivel nem vagyok hardcore gamer, s előfordul, hogy akár két hónapig egy játékot nem indítok el, így sajnálok ennyit költeni. Így végül lehorgonyoztam a konkurens gyártónál, s teszek egy kört az ATI-val is. A választás egy R9 380-as 4 GB-os 256 bites kártya esett:

A többi videokártya gyártóban nem bízom. Asus kártyám két évig se húzta, a Gigabyte lehúzott hármat. Így megint ezt a gyártó választom. Jelenlegi árfekvése 73 ezer forint, s ahogyan néztem minden igényemet kielégítené. Idén jönnek az új kártyák, így ha bebukok vele akkor majd jövőre lesz ismét egy csere. Az előzőt is megakartam volna tartani, ha az új nem működne, vagy meghibásodna ne legyek kártya nélkül.
A fentebb nevezett kártya vásárlását májusra be tudtam volna iktatni a majdnem 40 ezres árkülönbözetnek köszönhetően az előző kártyához mérten, azonban múlt héten édesanyám gépében meghalt az SSD, s kénytelenek voltunk egy régebbi 80 GB-os merevlemezt beletenni. Egy sugárhajtású repülőgép minden bizonnyal halkabb annak működéséhez viszonyítva, így a spórolt pénzemből vásároltam egy új SSD-t. Mindezek mellett míg ő a derekával szívta meg, addig én az előző munkahelyemen rám erőltetett rossz munkacipőtől keletkező talpamon “életre kelő” tyúkszemtől szenvedtem. Így nem tudtam elkerülni a gyógyszertárat, habár szerencsémre nálam a tyúkszem tapasz használt. Örültem, hogy ennyiből megúsztam, de ugyebár nem ilyen szerencsém van.

Mielőtt megkezdtem volna az új helyemen a pályafutásomat, annyi kikötés volt, hogy zárt cipőben kell majd dolgozni. Rajtam áll, hogy milyenben. Csak zárt legyen. A legkényelmesebb sport cipőt választottam, ami nagyjából bírta egy hónapig, így az elmúlt héten már a talpam is fájt, ugyanis a cipő hátsó részénél lett egy mélyedés, aminek köszönhetően nem kellemes perceket éltem át járáskor, s álláskor. Mivel az előző cipőket kidobtam, így kénytelen voltam a tegnapi napom vásárolni másikat. Mivel a bringázáshoz elengedhetetlen a napszemüveg, így azt is pótolnom kellett, ha már az előző gyakorlatilag viselés közben szétesett.
Plusz költésekhez hozzájárultak ruhadarabok szakadása, elem kimerülés, izzó kiégés, s mellé még egyéb tisztálkodási és tisztítási szerek elfogyása. Tegnapi napon már fogtam a fejem, hogy mennyit költöttem, majd a mai napon aktívan falhoz vertem volna a fejemet. Jellemző, hogy mindent letöltök, de szinte semmit nem írok ki. A HD filmek nagysága Blu-ray lemezt kíván, amit két havonta vásárolok. Így hamar kezdett kimerülni a 1,5 terrás merevlemez helye. Elkezdtem megnézni mindent, illetve kiírni, amit tudtam. Megfordult a fejemben egy SSD vásárlás háttértárnak a játékoknak, majd a mai napon már szinte el is döntöttem melyik legyen, amikor a merevlemez árait kezdtem el nézni. Ekkor találtam rá az enyémre, mely már 5 éve kiszolgál. Elég sok rosszat olvastam róla, így végül megnéztem a merevlemez kondíciót, így majdnem hasra estem, amikor kritikus állapotot megláttam. Játszadozni nem akarok, így a jövő hónapban kénytelen leszek egy Western Digital Red-re beruházni a 2 TB-s változatból:

Addig pedig szépen keresztben az ujjaim, hogy semmi, de semmi ne menjen tönkre, mert akkor minden bizonnyal az idegbaj fog kerülgetni.

Gépösszerakó 3.0

Ismét ideje feléleszteni a blog számítástechnikai kategóriáját. Habár tény, hogy elsősorban a vásárlásaimról szóltak, nem pedig a technika világának újdonságairól. Egyrészről pozitív, hogy mennyire gyorsan fejlődik a technológia, s érdekes mindenképpen, hogy hol is tartunk jelen pillanatban. Elég csak visszagondolni tíz évvel ezelőtti állapotra, hogy akkor mi volt, s jelenleg mi van. Másrészről pedig negatív, mert iszonyatosan gyorsan évülnek el az alkatrészek, műszaki kiegészítők, melyekért az ember olykor elég vaskos pénzeket ad ki a kezéből.
Annak idején nekem leginkább a pénz jelentett gondot, habár komolyabban költekezni nem igazán lett volna értelme, hiszen komoly játékos nem vagyok. Van pár kedvenc cím, amit olykor előveszek, de igazából a zenehallgatás, filmnézés, valamint az internetezés az, amit csinálok a gép előtt. Amikor pedig jön egy olyan cím, vagy olyan kedvem van, akkor viszont ténylegesen leülök a TV elé, s megjelenítő váltás után azonnal eltűnök a virtuális világban, s magam mögött hagyva a mindennapi problémákat. Munka és magánélet mellett erre csak akkor jutott időm, amikor több szabadnapom volt egymás mellett, így igazából nem is akartam a középkategóriából kitörve egy erőmet építve menőzni, mint ahogyan sokan is csinálják. Másfelől mivel kevés időt töltök a játékokkal, így nem is voltam hajlandó egy bizonyos pénzösszeg felett költeni (az más kérdés, hogy mennyi a jelenlegi konfigurációm összértéke).

Continue reading

Az a bizonyos impulzus vásárlás…

Ami mindenképpen igaz rám az nem más, mint a szokás hatalma. Amennyiben hozzászokok valamihez, akkor nagyon nehéz arról leszokni. Szinte mindenre igaz ez. Legnagyobb probléma ez leginkább a saját “költségvetésemnél” van, amikor már hónapokra előre jóformán beosztom fillére pontosan, hogy mire is fogok költeni. Az esetek 80%-ban ezt soha nem sikerül tartani. Mint például ma sem.
A történet ott kezdődik, hogy nagyon hozzászoktam az egyik billentyűzethez, melyet Hama Casano néven lehet csak ismerni. Nagyjából 2 ezer forintos volt, amikor először megvettem, s az ára azóta nem is növekedett szerencsére. Talán a hatodikat használtam el idén, de annyira nem zavar lévén tényleg olcsó a pótlása. Az más kérdés, hogy összerakva az összeget mennyi is jön ki egyben végül. Történt ugyanis, hogy nyár elején elhasználtam az utolsót is. Ami annyit jelent, hogy már hihetetlen hangos volt szerencsétlen, hogy még zenehallgatás közben is már zavart. Viszont sajnálatos módon sehol nem találtam már, s csak neten volt rendelhető. Mivel már nagyon zavart, így inkább elcammogtam a helyi MediaMarkt-ba, ahol szépen egy szintén lapos, de másik modellű Hama terméket vásároltam. Csak pár nap múlva jöttem rá, hogy talán nem kellett volna megvenni, hiszen az enter “anorexiás” kialakítása miatt sajnos sok volt a félreütés. Mivel nem volt hibás egyébiránt, s már el telt pár munkanap nem vittem vissza. Nagyjából itt már legalább 4 ezer forint elment. Ekkor jött, hogy véletlenül leesett az egér, mely ezek után már nem volt használható. Vásároltam olyat, ami egy hónapon belül rossz lett, majd végül helyettesítettem egy vezeték nélkülivel, ami a napokban szintén behalt hanghatásilag. Az ő pótlására vásárolt meg egy ipari hulladék.

Időközben természetesen tiszteletemet tettem a MediaMarkt-ban, ahol láttam egyet, ami megfelelő lenne nekem, de inkább úgy voltam vele, hogy annyi szent, hogy én nem adok egy billentyűzetért 9 ezer forintot még akkor sem, ha jár hozzá vezeték nélküli egér, s a klaviatúra is vezeték nélküli. Úgy döntöttem, hogy a nálam bevált modellt fogom megvásárolni interneten, így végül leadtam a megrendelést múlt héten. Időközben persze próbálkoztam mindennel a jelenlegi billentyűzettel, hogy ne legyen annyira hangos, s visszanyerje megvásárolt állapotbeli jellegét, de sajnos nem értem el vele semmit. Egy hét után már megelégeltem, hogy még mindig csak feldolgozás alatt áll a rendelésem, s nyakamba kaptam a várost. Végül megint a MediaMarkt-ba kötöttem ki, s a korábban kiszemelt billentyűzetet a kezembe vettem, ha már a minta darab használata kellemesnek bizonyult,  illetve egér is volt hozzá. Igen, igen. Így lett nekem egy 9400 forintba kerülő rapoo 8200p-s szettem.

8200P_black

Drágállottam ugyan, de már tényleg nem volt más választásom, amennyiben szeretném tényleg úgy használni a gépemet, ahogyan megszoktam, s mellette meg is lenne a kényelmem. Amennyiben összeadom az elmúlt hónapokban egérre, s klaviatúrára költött pénzemet, akkor többek között az is világossá vált számomra, hogy ebben a hónapban simán zsebemben maradhatott volna az az összeg, amiért megvásároltam eme példányt, ha nem spórolok, s megveszem már eredetileg is ezt. Ugyan nem volt szükségem vezeték nélküli billentyűzetre, de nagyon bízom benne, hogy kitart elég sokáig. Mindkettővel meg vagyok elégedve, habár a 3.0-ás usb-t fel kellett áldoznom, hiszen a 2.0-ásnál valamiért a billentyűzet nem volt eléggé stabil. mivel olyan írást nem találtam a neten, ami ilyen problémával foglalkozna, így gondolom nálam lehet a baj.

…és íme, amikor az ember spórol, s végül kénytelen tényleg megvenni azt, amit drágállott..

Windows 10 és az első lépések

Ha a számítástechnikáról van szó akkor elmondható, hogy többfajta ember létezik. Az egyik oldalon van az, aki megrögzötten ragaszkodik a bevált és megszokott dolgokhoz, míg a második oldalon van az, aki érdeklődik az újdonság miatt. Utóbbit nevezzük újítóknak. És ugye vannak az átmenetek.
Addig, míg nem volt megfelelő hardveres támogatottság nálam addig sajnos kénytelen voltam az XP-t használni, ami azért annyira nekem nem jött be. Majd jött a Windows 7, amely véleményem szerint valóban egy stabil operációs rendszer volt önmagához mérten, s nem is csodálom, hogy több embernek a kedvence lett. Végül kiadásra került a Windows 8, amelyet elég sok negatív vélemény övezett leginkább a metro felület miatt. Hiába lett ez javítva később, így sem sikerült az embereknek megszeretniük. Nekem bejött, mert úgy véltem, hogy sokkal stabilabb, s gyorsabb rendszer, mint az elődje.

Amikor bejelentésre került, hogy érkezik a Windows 10, én már akkor tudtam, hogy ki fogom próbálni. Mivel a rendszer RTM változata kiszivárgott, így a mai napon úgy döntöttem tesztelem (elsősorban játékok szempontjából), hogy érdemes-e rá váltani.
Hozzáteszem, hogy nem mélyedtem bele egyik operációs rendszerbe sem, melyet használtam. Kizárólag otthoni használatra voltak fenn a gépen. Ebből fakadóan a részletek mögött átlagos felhasználóként mondok róla véleményt.

Continue reading

Pillanatok, amikor saját magadat vágnád pofán…

Abból a szempontból mindenképp jó, ha az ember rendelkezik egy bloggal. Főleg akkor, ha azt a névtelenség homályába vesző, s általa választott névvel teszi. Az ilyen felhasználói felületek pont azért jók, mert leginkább megadja a lehetőséget, hogy őszinték lehessünk anélkül, hogy bárki a személyes ismeretségi körünkben röhöghessen rajtunk, vagy épp jól nyakon vágjon minket. A további sorokat persze ismeretségi körben nem vállaltam fel, érthető okok miatt.

Kezdjük ott, hogy az ember nem hibátlan. Nem létezik ilyen. Van, akinek sok hibája van, s akad olyan, akinek kevés. És van egy olyan változata az embereknek, akik simán magasról lepottyantanak mindent. Én az a fajta vagyok, aki nem nyugszik addig, amíg mindent rendben nem tud a környezetében. Akár képes vagyok éjszaka közepén felkelni azért, hogy egy csavart meghúzzak a biciklimen, ha éppen arra nem jutott időm, vagy épp elfelejtettem. De bőven akadtak olyan helyzetek, amelyek intő példának szolgáltak nekem, hogy olykor azért jó lenne olyan vaskosat pottyantani mindenre, s büszkeségtől dagadó mellkassal hátradőlni. Még, ha ezt nem is csinálom abban az esetben is jobban tudom elviselni, ha teszem azt szabadidőm bánja egyes tevékenységem, mint mikor pénzt is bukok.
Nagyjából hat évvel ezelőtt vásároltam magamnak egy számítógépet. Eléggé alap volt szegény, nagyjából pont annyira, amennyire a nyári gyakorlati fizetésem engedte, hogy az legyen. Ezt a “csoda masinát” örökölte meg itthon anyám, aki az év elején már többször panaszkodott, hogy nem minden úgy működik, ahogy kellene. Az én gépem atom stabil volt, de egyetlen hiányossága volt: egyetlen egy port hiánya. E miatt gyakorlatilag hiába szerettem volna egy nagyobb SSD-t, annak teljes sebességét nem tudtam volna kihasználni. Akárhogyan gondolkodtam a megoldáson, mindig arra jutottam, hogy ha haladni akarok az elmúlt években bekövetkezett fejlődési szinttel, akkor bizony nálam kell eszközölni alaplap, s processzor váltást, hogy a kiszemelt SSD-t megfelelően tudjam majd használni. Ennek eredménye lett az egy héttel ezelőtti hatalmas kavalkád, melynek közepette összeállt részben az új gépem, mely későbbiekben csak egy SSD cserére várt…

Majd elkezdődtek a gondok. A gond, mely szerint négy memória foglalatból csak kettő volt hajlandó működni. Eme dolog nagyon frusztrált, főleg azért is, mert így ha egy modult tettem bele, akkor sem volt mindegy melyikbe. Bevallom mindennel elégedett voltam, de tartottam tőle, hogy későbbiekben komolyabb problémába is ütközhetek. Ekkor nagyon sok fórumot átolvastam. Próbáltam szoftveresen életre kelteni, s utóbbinak köszönhetően átestem életem első Bios frissítésén is többek között. Már új memória modulokat is vásároltam, hogy megtudjam, hogy mely eszköz lehet a hibás. A legnagyobb probléma az volt, hogy nem tudtam elfogadni, hogy itthon nincsenek meg azok az eszközök, melyekkel teljesen kizárhatom, hogy honnan ered a hiba. A legfőbb gond az volt, hogy nem tudtam elfogadni, hogy ezt nem tudom megcsinálni, illetve az, hogy nagyon úgy festett a dolog, hogy az alaplapnál van a gond, amit majd garanciáztatni kell végül.
És ugyebár ekkor jött nagyon okos tipp, mely szerint akkor is lehet ilyen hibát előidézni, ha a processzor rosszul áll a foglalatban, s valamely tüske nem áll jól. Erre rögtön ráröppentem, s azonnal tapasztaltam, hogy bizony a feltevés igaz, s egyetlen egy tüske rosszul áll. Ezt próbáltam kijavítani, amely olyan “jóra” sikerült, hogy végül kénytelen voltam a másik gépet összerakni, s az új felett állva azon gondolkodni, hogy vajon ilyen miért is nem tud az ember visszautazni az időben, s szépen közölni saját magával mit ne tegyen meg.

Azzal tisztában voltam, hogy bármit csinálhatok, ennél a garancia ugrott. Maximum egy használt alkatrész üzletben tudnám értékesíteni, mint alkatrész. Viszont nem tudtam, hogy hogyan tovább. Azzal teljes mértékben tisztában voltam, hogy a vásárlás itt nem áll meg, lévén mindenképpen szükséges az új számítógép. Azonban a hitelkeret nem dísznek van egy bankszámlán. Egyébiránt pedig az elkövetkezendő hónapokat amúgy is a gépfejlesztésnek lett volna alárendelve.
Ennek fényében úgy döntöttem, hogy a fenti eset remek tanulság volt nekem, s jó példa lesz majd a következő hónapok, amikor is nadrágszíj erősen összehúzva lesz, okkal. Egy suhintással akartam véget vetni ennek, így ugyan kicsit lejjebb adva az igényeket, de minőséget szem előtt tartva mindent lerendeltem vasárnap este. Alaposan megnéztem, hogy mit érdemes vásárolni, s milyenek az igényeim. Így esett a választás egy MSI PC Mate alaplapra.

71764MSI_H97_PC_MATE

Bevallom kicsit féltem attól, hogy nem lesz megfelelő, hisz az előzőt egy ajánlott listából választottam. Azonban megnéztem azok mitől is ajánlottak, így abból kiindulva döntöttem úgy, hogy mégse legyen nagyon drága, de mégse legyen nagyon olcsó. Ellenben minősége se avuljon el már a megvásárlás pillanatában. Amit alapul vettem, hogy azért könnyebben tudok tájékozódni ezen eszközök között. Persze külföldi oldalakat is átnyálaztam, s elsősorban arról bizonyosodtam meg, hogy tényleg nem hozok-e rossz döntést. Az összeszerelés rendben ment, s szerencsére minden egyes része működik.
Az összerakás után, miután már mindennel készen voltam az jutott eszembe, hogy ha részletesen beleásom magam, hogy milyen chipkészletű alaplapot kellene vásárolni, s nekem mi az elvárásom, akkor minden bizonnyal már első körben ezt vettem volna meg. Hisz a korábbi is kizárólag azért került leváltásra, mert egyetlen egy port nem volt rajta. Nevezetesen a sata3. S, ha alapul veszem a mostani állapotát a gépnek, akkor maximum videokártya, illetve processzor csere az, ami szóba jöhet. De az is akkor, ha indokolt.

Végül úgy döntöttem, hogy nem akarok minden hónapban telepíteni, így végül az általam kiszemelt SSD is megvásárlásra került. Ez egy 120 gigás HyperX 3K lett végül, amely már most remek szolgálatot biztosít nekem.

Kingston_HyperX_thumb

Szerencsére a beszerelés nem volt nehéz. Igaz, nagyon sok időt vett igénybe, mert nem akartam úgy járni,  mint hónap elején. A lényegi része az, hogy ennél is azt érzem, hogy felesleges lett volna a hype miatt egy tízessel drágábbért a közkedvelt Samsung-ot venni, mert ez is kiválóan teszi a dolgát. Egyelőre még semmilyen hibát nem találtam benne, s nem csak az általam tapasztalt sebesség elegendő, hanem a tesztek is alátámasztották, hogy nekem ez több, mint tökéletes.

ssduj

A fenti szösszenet kiválóan tanúsítja, hogy mennyit, és mekkorát tudok hibázni abban az esetben, ha nem gondolom át a tetteimet, illetve ahelyett, hogy kapkodnék szépen átgondolnék részletesen mindent. Ha úgy nézzük igazából nagyjából negyvenezernyi plusz költségem lett a tervezethez képest. Tehát innen indulhatnak majd a túlórák és egyéb nyalánkságok, amelyeknek köszönhetően plusz pénzhez juthatok majd.

Címke

A “erőmű” megkezdte működését!

A számítástechnikával nekem csak egy nagy bajom van: hihetetlen gyorsan fejlődik, s ezáltal sajnálatos módon az általunk használt eszközök iszonyú gyorsan elavulnak. Így nagyon beleölni százezreket nem érdemes, még annak sem, aki lazán ki tudja ezeket az összeget pengetni.
Körülbelül három évvel ezelőtt eszközöltem gépfejlesztés, melynek köszönhetően szinte minden egyes alkatrész lecserélésre került. Ahogy, hogy elég vaskos és erős legyen az eltelt időben videokártya cserén, memória bővítésen és SSD beszerzése gondoskodott. Idén azonban megint úgy véltem, hogy nem fog ez az év elmúlni, hogy jelentős gépfejlesztés ne történjen itthon. Arra már időközben rájöttem, hogy nem túl előnyös, ha a játékok, melyekkel játszok egy másodlagos merevlemezre kerülnek telepítésre. Így megjelent az igény, hogy egy nagyobb SSD-t vásároljak, lévén most már elérhető áron vannak nagyobb tárhellyel rendelkezők is. Így úgy döntöttem, hogy a meglévő 60 gigás változat majd édesanyám örökli meg, aki egyébként is panaszkodik, hogy lassú a gépe. Természetesen meg is néztem, hisz tőlem örökölte, de hamar rájöttem, hogy már igencsak elavult változatról beszélünk, így már rá is ráférne a ráncfelvarrás. Igazából neki szerettem volna egy komplett gépet venni, de sajnos időközben mégis úgy döntöttem, hogy nálam lesz majd változás, s jelenlegit örökli meg ismét. Ugyan meg voltam vele elégedve, s erősnek mondhattam még most is, azonban évekkel ezelőtt az alaplapon spóroltam. Így példának okáért fájó volt sata 3-as portok hiánya, melynek köszönhetően a jelenlegi SSD-m teljes sebességét nem tudtam használni. Újat nem is nagyon lett volna érdemes venni ennek fényében, s mindezek mellett a jelenlegi sebességteszt is csípte a szemem úgy döntöttem, hogy az alaplap cserével szembenézek, s amit muszáj lecserélek.

Az alaplap természetesen már ebben a hónapban meg is jött. Az eredeti tervem az volt, hogy júniusban fog összeállni mindkét konfiguráció, s majd akkor össze lesz rakva. De végül győzött a vásárlási ingerem, s még a múlt héten lerendeltem a processzort, s ahhoz egy vaskosabb hűtőt is. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel ezen kívül minden tökéletesen passzol a jelenlegi konfigurációba, így mindent át fogok majd pakolni. Igazából ezek után SSD csere lesz, illetve a memória modulok lesznek lecserélve nagyobb sebességűekre. Igazából ezek fizikai cseréje maximum 5-7 perc, s ehhez csak egy újratelepítés tartozik majd.
Elvileg már a múlt héten összeállt volna a PC, de sajnálatos módon ahonnan rendeltem máshogy értelmezte a beígért szállítást, így végül processzor ügyben most az Ipon győzött. Első körben egy Hyper TX3 evo ventilátor került lerendelésre. Mivel a mostani processzorommal sem volt gond, ezért úgy döntöttem bőven megelégszek egy 4460-as modellszámmal rendelkező i5-el, hisz nekem elég, hogy újabb generációs, s 400Mhz-el nagyobb órajelen ketyeg, mint az előző. Mondjuk tény, hogy előre sejtettem, hogy mire felébredek, már itt lesz a futár.
(Linkek a kép alatt azok számára, akik esetleg kedvet kaptak a rendeléshez!)

Itt a blog keretén belül azért már sokszor volt olyan bejegyzés, amit ugyan elérhetővé tettem, s feltehetően minden nagyon jót mosolyoghatott rajta. Kivéve engem. Mondjuk tény, hogy a számítástechnika pont egy olyan dolog, amivel azért rendesen be lehet fürödni főleg akkor, amikor az embernek nem áll lehetősége arra, hogy egyes problémákat teljesen ki tudjon vizsgálni.
Ebben már volt annak idején egy bejegyzésem, amit visszaolvasva is nagyon jót derültem rajta. Tanultam is belőle természetesen. Feltehetően fél, vagy egy év múlva, ha ezt is visszaolvasom majd ezen is fogok kuncogni, habár egyelőre csak azon gondolkodok, hogy tényleg ennyire szőke tudok lenni, s ez a tulajdonság bizony nem csak kívülről fakad.

Ahogyan átvettem a csomagot rögtön elkezdtem összeszerelni az új gépet. A legelső probléma amivel szembe kellett néznem az a hűtő volt. Ugyanis univerzális mivoltából azért kicsit trükközni kell, hogy úgy legyenek a talpak felszerelve, hogy pontosan illeszkedjen az alaplapba. Nyilván lehetne mondani, hogy ott van a szerelési útmutató, ami ott is volt. Azonban azon nem szerepelt a jelenlegi processzor foglalat. Így kicsit féltem, hogy esetleg félre lettem tájékoztatva a weboldal szerint, s mégsem passzol ide. Szerencsére majd egy óra küszködés, s mindenféle weboldal átnézése után sikert könyvelhettem el. Igaz, eközben nagyjából háromszor sikerült elvágnom a kezem a hűtőrácsnak köszönhetően.
Ekkor jött a következő pofára esés. A gép elindul, majd miután felpörögnek a ventilátorok minden kikapcsol, majd újraindul. Biztos voltam benne, hogy valami rossz helyre lett dugva, vagy valami rossz. Már szinte darabokra szedtem mindent, s már mindent kicseréltem, hogy megtudjam mi nem rossz. Azzal a gondolattal játszadoztam, hogy neten rákeresve egy informatikai boltba beviszem, amely foglalkozik összeszereléssel, mert én már feladom. Ekkor rápillantottam a hűtőre, s csak az jutott eszembe, hogy ilyenkor azért szívesen pofán vágnám magam úgy teljes erőből. Miközben próbáltam a méretet beállítani a hűtőről nem vettem le a fóliát, lévén úgy voltam vele, majd ha minden passzolni fog majd pasztázás után megteszem. Az egy órányi kínlódás már bepöccentett, s nem is figyeltem erre. Miután szépen felkentem a hűtőpasztát fogtam, s rátettem a hűtőt. Mikor mélyen elmerengtem magamban, hogy vajon ma lesz-e működő gépem, na akkor vettem észre, hogy a hűtőpaszta alatt ott van a fólia.

Ezzel még nem ért véget az egész. Ugyanis annak ellenére, hogy a boot menüben látszódott a másfél terrás vinyóm, telepítés után már nem. Persze ahelyett, hogy megpróbáljam driverekkel megoldani a problémát mit csináltam? Na mit? Dühtől forrt agyammal előkaptam a Windows 7-et, s szépen feltelepítettem. Ekkor megint nem értettem, hogy mi lehet a baj, hisz itt már látta a rendszer is a merevlemezt. Végül ismét visszakerült a Windows 8, ami már használható állapotba került. Ekkor már volt összehasonlítási alapom SSD ügyben is. Az előző alaplapban ezt az értéket produkálta:

ssd_00

Azt már éreztem, hogy gyorsabban fut a kicsike, de viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a teszt mit is fog hozni. Szerintem magáért beszél:

ssd_01

És ebből milyen tanulságot is vontam le magamnak. Először is azt, hogy ha annak idején nem spórolok az alaplappal most nem kellett volna az enyémet szétszednem, s bizonyos részeket továbbadnom itthon, hanem egy az egyben vásárolhattam volna egy új konfigurációt itthonra nem saját használatra. Továbbá, ahelyett hogy fortyogtam volna a saját mérgemben, inkább mindent türelmesen végig kellett volna gondolnom, mert talán így a délutánom is szabad lehetett volna. Mondjuk abból a szempontból szerencsém volt, hogy nem csináltam nagyobb bajt, hisz a rendszer automatikusan lekapcsolt, mikor a processzor hűtése nem volt megfelelő. Következő vásárlás májusban lesz, addig a jelenlegi rendszert fogom tesztelni, habár most sincs rá panasz. Bár a hűtő még furcsa, mert olyannyira nincs hangja, mint ha nem is működne. Habár emellett nagyon jól teszi a dolgát.

Lévén nagy sorozatos maratonomat befejeztem most már jönnek a filmek, s a játékok.

Előtavasz

Annak ellenére, hogy nem igazán szeretem a hideget mégis szeretem a telet. Leginkább azért, mert számomra mindig egy vizuális gyönyört jelentett a szép havas táj. Sajnálatos módon az utóbbi az, ami leginkább kezd eltűnni, hisz sem tavaly, sem pedig idén nem volt jelentős hózápor, aminek lehetett volna örülni. Tudom, tudom másoknak ez akár a mennyország is lehetne, de én inkább már tavaszias időt várok márciusra, nem pedig térdig érő havat. Habár tény, hogy mindennap nézem, hogy vajon milyen idő is várható. Jelenleg ez:

201503121747

Abban természetesen nagyon bízok, hogy a derűs idő megmarad, s csak jelentéktelen összeget kell a fűtésre költeni ebben a hónapban. Persze bízom még továbbiakban abban is, hogy áprilisban már elővehetem a “drótszamarat”, s végre azzal kezdhetek el járni dolgozni.

Egy hónappal ezelőtt nagyjából arról írtam, hogy elképzelhető, hogy idén összeállítok egy új számítógépet. A gép összerakás megkezdődött, s máris teljesült az első fázis. Nagyjából három évvel ezelőtt leginkább az alaplapon spóroltam, melynek meg is ittam a levét. Rájöttem, hogy sok előnyt jelentene, ha minden egyes programomat jelenleg az SSD-men tárolnám. Tárolhatnám is, ha éppenséggel nem lenne 60 gigás a teljes eszköz. Azonban nagyobb teljesítményűt nem érdemes vásárolnom már a jelenlegi gépemben, ugyanis a három évvel ezelőtti spórolásomnak hála egy olyan alaplappal rendelkezem, amelyen nincs sata3-as port, tehát nem csak az új, de a jelenlegi SSD sebességét sem tudom maximálisan kihasználni. Így végül úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy szülői részre vásárolnék gépet, inkább építek magamnak részben egy újat, s a jelenlegit megöröklik. Mondjuk ebből a szempontból mindenképp jól jártak.

Természetesen most is a PCDiszkont-tól rendeltem. Mivel a hét elején dolgoztam, így mindenképp azt akartam, hogy akkor jöjjön a lap, amikor itthon vagyok. Így hétfő éjjel leadtam a rendelést, s csütörtökre írták a szállítást. Természetesen nem így történt, hisz már szerda délután itt volt a futár. Nem morogtam érte, hisz így legalább az öt napomból csak egy telt itthon üléssel.
Most azonban nem fukarkodtam, ugyanis teszem azt két év múlva, ha akarok cserélni mondjuk egy SSD-t, akkor nem akarok ismét megint majdnem egy új gépet építeni. Így lett egy Gigabyte GA-H97 D3H, melyhez még társult egy Modecom ház is.

GA-H97-D3H_05

ModeCom_Logic_B_ATX_miditorony_tap_nelkul-i86371

Maga az összeszerelés jól ment, s annak kiváltképp örülök, hogy nem kellett még csavarhúzó sem hozzá! Persze azonnal felcsaptak a vásárlási igényeim, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Azonban mivel nem tudom milyen lesz a jövő hónapom, s nem is szeretnék itthon dögleni a futárt várva mondjuk egy szép napos délután ezért úgy döntöttem, hogy hitelkeretemet felhasználva két hét múlva megrendelem a processzort is. Minden át lesz pakolva ebbe, s júniusig csak a memória modulok és az SSD lesz nagyobbra cserélve. Így tudom tesztelni. S nagy szerelést sem igényel a fent említett két eszköz cserélje sem. Másfelől pedig, ha bármi közben anyagilag nem fog itt porosodni a szekrényben az új alkatrész.

Pihenés tekintetében sajnos nem álltam túl jól. A beosztásom sem sikerült valami fényesen, így gyakorlatilag mást nem vártam, mint hogy mikor is lesz ez az öt napos “hosszú hétvégém”. A vége felé kezdtem már úgy érezni, hogy teljesen leépülök mentálisan, mert nem tudtam elegendő mennyiséget aludni. Ennek ugyebár az lett a hátulütője, hogy másnap egész nap fáradt voltam, s szinte semmihez sem volt kedvem. Azonban ez nem szegte kedvemet, ugyanis elég szépen gyűjtöttem a programokat, illetve a megtekintendő filmeket erre az öt napra.

Ami viszont biztos, hogy elhatároztam: ebben a maradék négy napban bizony remekül akarom majd érezni magam, nem gondolván a munkára!

Íme a Windows 10!

windows_10_0Mindig is azok közé tartoztam, akik szeretnek újítani, illetve nem vetik meg az újdonságokat. Ez igaz az számítógépeken, s a laptopokon használt operációs rendszerekre is. Hat évvel ezelőtt engem lenyűgözött a Windows 7 annak ellenére, hogy nem volt megfelelő gépem arra, hogy futtatni tudjam, de ennek ellenére nekem nagyon bejött. Majd három évvel ezelőtt a jött a Windows 8, amelyet nagyon sokat utáltak a metro felülete miatt, de nekem ez nem okozott gondot. Főleg azok után nem, hogy már megfelelő géppel is rendelkeztem. Annál az operációs rendszernél azt vettem észre, hogy ha nem is kétszer annyira, de gyorsabb, mint elődje. Sokan utálták, s mai napig utálják én előszeretettel használom. Bár bevallom annak ellenére, hogy eléggé nagy részét képezi a mindennapjaimnak a virtuális élet nagyjából van már fél éve, hogy újratelepítettem a gépet (és akkor is csak azért, mert már nagyon sok program volt fenn, s úgy véltem sokkal gyorsabb újrarakni az operációs rendszert, mint minden programot egyesével letörölni). Jelenleg is megfelelően teszi a dolgát, s teljesen megvagyok vele elégedve.

…és akkor három év után meglepő módon új elnevezéssel érkezik a soron következő operációs a rendszer: Windows 10.

Bevallom így első ránézésre tetszik. Egyelőre azonban nem hajlok arra, hogy az alpha és beta változatokat teszteljem. Igazából az jutott rögtön eszembe, hogy vajon a korábbi játékokat hogyan is fogja futtatni? Gondolok elsősorban a Tomb Raider: Legend-re, ahol a Next Gen grafikai opció két pályánál nem lehet bekapcsolni a 7-es és a 8-as operációs rendszer alatt.

Meglátjuk.