Retro kategória bejegyzései

Azt hiszem eljött az idő, hogy ismét beizzítsam a “helyzetjelentés” kategóriát.
Június elején tettem le a szóbeli vizsgát, s ezzel egyetemben zártam sikeresen a középiskola utolsó évét, ami tulajdonképpen második évét jelentette az érettségi utáni szakmai képzésnek, s melynek keretein belül egy viszonylag sok mindenre és sok területen elhelyezkedést biztosító OKJ-s szakmát szereztem magamnak. Természetesen ezzel nem lehet világot megváltani. Arra elég, hogy több esélyem legyen elhelyezkedni, de ahhoz, hogy igazán meg lehessen élni belőle bizony még szükség van sok-sok év tapasztalatra – és persze több továbbképzés – után tudnék olyan fajta élet és munkakörülményeket kialakítani magam körül, amivel az ember igazán elégedett lehet.
Négy hónapnyi sikertelen munkakeresés után a héten úgy néz ki, hogy csak rám mosolygott a szerencse. Egyrészről örülök, hogy lesz valami, másrészről pedig teljesítmény orientált a fizetés, azaz jutalékban történik az elszámolás. Nem szeretnék részletekbe belemenni. Egyelőre annyit kell tudni, hogy a főnökkel, s egy-két jövendőbeli kollégával már összebarátkoztam (annyi viszont legyen elég róluk, hogy a “kollégák” közül nekem van a legtöbb fogam!). Azonban el kell kezdeni egy OKJ-s képzést, majd vizsgázni. Majd utána lesz még egy kis dolgom, s utána vághatom bele teljes egészében. Ami még pozitívum (s leginkább pont ez volt, amiért igent mondtam), hogy az első hat hónapban fix fizetés kapok, melyre könnyen rájöhet a jutalék, utána pedig kizárólag jutalékból lehet majd megélni. Ugyan nem repesek az örömtől, hogy nem lesz fix fizetés, de a lényeg, hogy elég 7-8 hónapot náluk dolgozni, s meglesz a 200 ledolgozott nap, s ott hagyhatom őket, ha nem jön be a dolog, s mehetek munkanélküli segélyre. Mert ugyan az nagy semmi, de az is több, mint amit pályakezdő munkanélküliként kapok (azaz semmit). Kitartásom és elképzeléseim vannak, szóval nem igen tudok belebukni. Egyelőre a vizsgára, az útiköltségre kell megteremteni a rávalót.

Az elmúlt hetek viszonylag eseménydúsan teltek. Végre sikerült volt osztálytársammal összehozni a személyes találkozót, így egy egész napot töltöttünk együtt. Megdöbbentem, hogy a találkozó napján – ami szombat volt egyébként – szó szerint kongott az ürességtől az egész város, s csak a helyi bevásárlóközpontban volt valamiféle élet. Jól elbeszélgettünk, pletykáztunk, ahogyan illik. Szokás szerint ecsetelte, hogy milyen rossz az új munkahelye, amit nem csodálok, hisz kereskedői szakmával csirkefeldolgozóba kartondobozokat hajtogat. Ezen felül persze sikerült új ismeretségekre is szert tennem. Szóval négy hónap után végre kezd beindulni az élet.

Az itthon töltött napok továbbra is leginkább film, sorozat nézéssel, illetve zenehallgatással teltek. Nem igazán izzasztottam még meg a tavaly összeállt új PC-met, s csak pár játékot pörgettem ki azóta lévén, hogy nem vagyok nagy játék fanatikus. Azonban még a múlt héten magamévá tettem az Aliens vs. Predator 2010-et (melyről érkezik írás, csak egy csöppet lusta vagyok), továbbá újabb játékba fogtam bele, mely megvett kilóra. Igen, ez a Prototype lenne. Egyelőre még a játék elején vagyok. Szóval nem tudom mikor érek a végére főleg, hogy bejött ugyebár a munka is. Ráadásul jövő héten érkezik a Star Wars: The Force Unleashed II is, szóval lesz mivel tökölnöm itthon.

Igyekeztem hasznosan eltölteni az időt. Ami hol sikerült, hol nem. Még a nyáron ültem neki ismét a Lost-nak abban a hitben, hogy talán elejéről ismételve megnézve a szériát valamelyest jobban fog tetszeni az utolsó évad, azonban a harmadik évad első epizódjánál beálltam a földbe, s képtelen voltam tovább nézni. Ezen felül erősen retró van idehaza, mert belekezdtem olyan sorozatokba is, amik régen a kedvenceim voltak. Meglepő módon találtam letöltő linkeket a Pokémon (nem röhög!) eddigi részeihez, s mivel jó nosztalgiázni, így belekezdtem. Nem mondom, hogy nem röhögök fel hangosan, amikor “megszólal” Pikachu, de tény és való, hogy kizárólag azért ültem neki ennyi idősen, mert valamikor néztem.