Tervek az év hátralévő részére

Mit tudnék írni a decemberről. Leginkább azt, hogy gyermekként szerettem, de felnőttként nekem inkább megosztóvá vált az ünnepek miatt. Gyermekként ott volt a havazás, s a fehér karácsonyra való vágyakozás, valamint a téli szünetig való napszámlálás. Felnőttként azonban az ünnepek már nem jelentenek számomra semmit. Ha valakivel jó kapcsolatot ápolunk nem kell hozzá piros nap a naptárban maximum egy lehetőség, hogy munkaszüneti nap lévén találkozni másokkal vagy több időt együtt tölteni rokonokkal. Elérkezett az év utolsó hónapja, ami nekem munka szempontból elég zsúfolt lesz, így már a héten nagyjából elgondoltam mit is szeretnék csinálni az év hátralévő részében.

Azon szerencsések közé tartozok, akik évek óta a cégnél van függetlenül attól, hogy idén visszaköltöztem városomba, hiszen itt is volt kihelyezése. Ebből fakadóan azon dolgozók közé tartozok, akik év végén ünnepi fizetést kapnak. A zsúfolt munkanapok miatt azonban nem tervezek kimozdulást városon kívülre, s jövőre is a hidegebb időszakban nem óhajtom a város határait átlépni. Alkoholt nem fogyasztóként maximum mozizás lehet alternatíva szórakozás szempontjából, de minden bizonnyal maradnak majd a személyes találkozók, s vizuális szórakozások esténként.
Sajnos a korán sötétedés sok mindent megváltoztatott, de amennyiben az időjárás engedte mindenképpen elmentem sétálni. Azt be kellett látnom, hogy az időjárás nagyban befolyásolni fogja a mindennapjaimat, továbbá az ünnepek miatt elég zsúfolt lesznek a munkanapjaim. Most is kezdett úgy kialakulni, hogy munka után esetleg bevásárlást intéztem csak el, s kerülőúton jöttem haza, s utána már nem mentem sehová. Minden bizonnyal hasonlóan fogok tenni eme hónapban is.

Ami majdnem biztos, hogy ha nem kell ügyet intéznem, esetleg nincs halaszthatatlan dolgom, akkor a munkanapjaim úgy fognak zajlani, hogy hazasétálok, s itthon pedig pihenek. A programokat pedig megtartom szabadnapra. Választási lehetőség volt, hogy ki melyik ünnepet választja munkanapnak. Szenteste vagy szilveszter. Tanultam korábbi hibámból, s ugyan sikerült beilleszkednem, s megismertek, befogadtak, de az ünnepekről való véleményemet nem tettem közzé. Ennek köszönhetően végül úgy döntöttem szilvesztert választom munkanapnak, s mivel ünnep lévén rövidített műszakban dolgozunk, így minden bizonnyal nem fogok sötétben hazaérni tartva attól, hogy szórakozó vagy erősen alkoholos emberekkel összetűzésbe keveredjek. Így végül szenteste napján leszek szabadnapos. Mivel minden ismerősöm tartja az ünnepet, így kicsit nehéz lesz három teljes napot nélkülük tölteni. Ha az időjárás kegyes lesz hozzám, akkor az aktív pihenés mellett megtekintem majd a feldíszített várost, s megpróbálom összeszedni magam. Mivel alkoholt nem fogyasztok, így a szilvesztert is biztonságban itthon töltöm. Minden bizonnyal már éjfél előtt be fogok aludni munkanap lévén. A jövő évre való terveimet pedig az év utolsó napján megírt évösszegzőben fedem fel.

Itt az első hó!

Emlékszem arra, hogy gyermekként mennyire szerettem a havazást. Mondjuk ez nem nagyon változott meg felnőttkoromban sem, de sajnos az időjárás elég szélsőséges lett. Alig van tavasz, s ősz, de ezek is pár hétig tartanak csak. Bejelentették, hogy lesz havazás, amiben annyira nem hittem. De estére megérkezett. Kissé szomorú voltam, mert sajnos év vége felé már nincs szabadságom, továbbá jönnek az ünnepek, amelyek mindig húzósak. Így aztán elmegyek dolgozni, s hazajövök, s akkor már nem mozdulok ki, ha nincs programom vagy intézni valóm. Sajnáltam, hogy másnap dolgoznom kellett menni, mert akkor nagyobb távot tettem volna, s nem csak a szomszéd utcákon mentünk volna keresztül. De így is csodaszép volt annak ellenére, hogy mára elolvadt.

 

Lesz vajon havazás?

Én még azon emberek csoportjába tartozom, akik emlékeznek arra, hogy milyenek voltak az igazi évszakok. A mostaniak számomra túlságosan is szélsőségesek. Az átmeneti évszakok nem tartanak tovább lassan egy hónapnál, s az év jelentős részét a nyár uralja iszonyatos hőséggel. Ugyan örültem neki, hogy ki tudtam mozdulni sokszor, de azért elismertem magamnak, hogy november elején pólóban kint lenni azért nem normális. Aztán egy hét szeles és esős idő után jóformán megérkezett a télies időszak. Holnap pedig eldől, hogy vajon amit az időjárási portálokon olvasni mennyire jön be. Azért szeretnék még egy szép hózáport, telet átélni.

Statisztika és az őszi tervek

Eltelt egy hónap ismét, s szokásomhoz híven mindig megtekintem a mobiltelefonomon lévő egészség alkalmazásban, hogy mennyi mozgást végeztem az adott hónapban. Újra szép eredmény született, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ülő munkát végzek, s hazafelé az út is legalább fél óra, melyet sétálva teszek meg. Hiszen a mobilinternetnek köszönhetően messenger alkalmazásban beszélgethetek szóban azokkal, akikkel nem tudok találkozni huzamosabb ideig. Ilyen ismerősök, akik már elköltöztek a városból vagy a fővárosban töltött négy évem alatt ismertem meg magánemberként, munkatársként.

Az októberi hónap nagyon kegyes volt hozzánk, s csak kevés csapadék esett, s tele voltunk napsütéssel, s a szél is csak ritkán fújt. Igaz én felöltöztem, de nagyon sokszor döbbenten néztem, hogy másik rövidnadrág és póló kombinációban sétálnak végig az utcán. Szabadságom elfogyott így idén már csak a heti két pihenőnapommal számolhatok, mely sokszor persze nincs egymás mellett. Ez kicsit fárasztó, de rájöttem, hogy az sem jó,  ha a kötelességet teljesen előre állítom, tehát másnap munka, akkor nem tervezek semmit délutánra, estére. Azt hiszem kevesen értenének egyet abban, hogy sajnos a főváros nagyságának és zsúfoltságának köszönhetően leginkább gépjármű vagy tömegközlekedés használható. Ugyan vannak kerékpárutak, de sose tartottam őket biztonságosnak. Hozzászoktam a sétáláshoz, így idehaza is többször elmentem függetlenül attól, hogy az adott nap dolgoztam. A mozgás az életem része lett, s hiányzik a friss levegő, szellő, testmozgás. Amennyiben az időjárás vállalható, ha nem is mindennap, s távol, de a környéken mindenképpen teszek egy kört. Ez kissé most nehéz lesz. Beléptünk a november hónapba, s megtörtént az óraátállítást, melyet most először sikerült „élőben” megélni, hiszen előtte két perccel ébredtem fel, hogy szomjas vagyok, s a mellékhelyiséget is meg kellene látogatnom. Tehát elindult a hideg időszak, amikor már délután négy óra tájékán eltűnik a nap, s több időt leszünk sötétben, mint világosban. Szeretem a telet, így reménykedek benne, hogy kemény fagyok nem lesznek, de meglepnek minket némi hólepellel.
Most nagyjából tavaszig (amennyiben nem jön semmi közbe) a munkával fogok foglalkozni valamint az ismerősökkel. Komolyabb programokat nem szervezek. Amennyiben igen azt mindenképpen a városon belül szeretném. Természetesen az elmúlt évekhez hasonlóan most sem tervezem a fennmaradó két ünnepet tartani. Tehát karácsonykor itthon leszek, sétálok, pihenek, s a szilvesztert szokásomhoz híven alkoholt nem fogyasztóként itthon töltöm, hogy az év utolsó bejegyzését megírjam az adott nap, hogy aztán pár óra múlva publikálja a blog mivel nagy valószínűséggel én akkor már aludni fogok a biztonságos ágyamban. Kivétel, ha valami nagyobb buli nem lesz a környéken, s a tűzijáték sem ébreszt fel. Szórakozás szempontjából pedig maradnak a vizuális tevékenységek, mint a filmek, sorozatok, s a dokumentumfilmek valamint a zenék.

Búcsú a vénasszonyok nyarától?

Többször ejtettem szót arról, hogy mennyire is volt gyermekként elválasztva az évszakok, ha az időjárást vettem alapul. Sajnos mostanra eltűnt az igazi tavasz és ősz, s sokszor tapasztalható, hogy ezek az „átmeneti” évszakok két vagy három hétig tartanak majd jön a tartós hideg vagy a meleg. Én még abban a korban vagyok, amikor még elviselhető, de sajnos sok ismerősöm már küzd testi tünetekkel a változékony időjárás miatt. Mai nap azonban mentem egy gyors sétát, ha már elvileg pár napon belül egy héten keresztüli esőre kell számolni elvileg az előrejelzések alapján. Pont azon gondolkoztam el, hogy ismét vissza kell térni a virtuális szórakozások világába, s nem lesz könnyű úgy, hogy az otthonülést már minimálisra csökkentettem. Főleg úgy, hogy az óraátállításig van egy hét, s már kezdődik a délután négy órakor való sötétedés. Hóesésben azért még reménykedek, de a napi sétáimról nem tervezek lemondani.

Keseredés ősz

Minap hazafelé jövet egyik korombeli ismerősömmel azon kezdtünk el beszélgetni, hogy annak idején valahogy könnyebb volt az élet. Ami valójában nem újdonság, hiszen akkor sok lehetősége volt az embernek. Ekkor eszembe ötlött, hogy kiegyensúlyozott emberekkel találkoztam, amelyben minden bizonnyal szerepet játszottak az adott évszakok, s a rájuk emlékeztető időjárási viszonyok is. Én azok közé tartoztam, akik szerették a tavaszt, de a kedvenc évszakom a nyár volt, s amikor elkezdődött az iskola mindig volt egy hét, amelyben azon járt az agyam, hogy szép lassan el kell búcsúznom a jó időtől, s jönnek majd a sötétségbe boruló téli időjárás, amit szerettem, ha hó fedte a tájat heteken keresztül. Idővel sajnos ez jelentős megváltozott, melynek hatásait nem csak a körülöttem élőkön látom, hanem magamon is érzem.

A hazaköltözés szinte teljes mértékben átformálta a hétköznapjaimat, hiszen egy teljesen más felépítésű körbe kerültem bele. Ugyan igaz, hogy nagyon sok probléma az évek során megoldásra került, de sajnos még mindig jelen vannak olyanok, amiktől eléggé zaklatott és szorongó tudok lenni. Ebben tökéletesen segített az, hogy nagy mozgásigényű vagyok, s a munkahelyemen sem ülőmunkát végzek, így nap végére sokszor elfáradok szerencsére. Azonban el kellett gondolkoznom azon, hogy nemsokára beköszönt majd a hidegebb idő, amikor már ezt a tevékenységemet nem nagyon fogom tudni űzni az időjárási viszonyok miatt. Jó időket fogtam ki, de el kell ismernem, hogy a gyerekkoromban tapasztaltakhoz képest ezt évek alatt nem sikerült megszoknom, hiszen ez ilyenkor szokatlan. Szerencsére sokakkal szemben megfázást eddig sikerült elkerülnöm, habár ebben minden bizonnyal szerepet játszik az étkezési szokásaim, hiszen mindennap lefekvés előtt gyógyteát fogyasztok. Rossz tapasztalat volt, hogy munkatársak és az utcán nem ismert járókelőt is láttam rosszul lenni, mert a frontok elég erősen váltották egymást. Olykor én is éreztem azt, hogy nem az igazi vagyok. Bízom benne, hogy nemsokára beköszönt az igazi ősz, mert nehezen viselem azt, hogy reggel megfagyok, s amikor pedig jövök haza, akkor tulajdonképpen pedig megsülők. Arról pedig nem is beszélve, hogy igyekszem magamra vigyázni, s nem szeretnék egy megfázást összeszedni.

Terveztem többször kimozdulni, ami olykor azért hiúsult meg, mert változás volt munkaidő terén vagy pedig magánéletben voltak kisebb gondok. Már én is kezdek azok közé tartozni, akik lelkesen ítélkeznek az időjósok előtt, mert többször volt rá példa, hogy egy szabadtéri programot végül töröltem majd ennek ellenére aznap gyönyörű idő volt az esős időjárással szemben, amit előre jeleztek. De az ellenkezőjébe is sikerült belefutnom, amikor sikerült megázva hazajönnöm úgy, hogy csapadékmentes időt jeleztek. Ezek az esetek pedig jelentősen beárnyékolták az aznapi hangulatomat.
Azt már korábban eldöntöttem szabadságomról visszaérkezve, hogy idén a várost nem tervezem elhagyni, tehát jelentősebb kimozdulást nem szeretnék megvalósítani. Mindezek mellett nemsokára itt az óraátállítás, tehát szembe kell néznem azzal, hogy mire hazaérek a munkából bizony már sötétség fog körül venni. Így ebből a szempontból részemről hamarosan bekövetkezik a vizuális szórakozások időszaka, amely legjobban majd a filmek és a sorozatok megtekintésében lesz észrevehető. Utóbbival komolyabb problémáim lesznek, hiszen az általam követett szériák már csak egy számjegyűek, s az újonnan indulók közül egyik sem hagyott nálam maradandót. Próbálom majd bepótolni hiányosságaimat, de már eldöntöttem, hogy amennyiben nem lesz csapadékos napom megmaradnak a napi sétáim, amire a fővárosban elég rendesen rászoktam. Decemberi hónapomat az ünnepek miatt kis kimozdulással tervezem, de az tény, hogy idén is belefogok majd hónap elején egy évösszegző írásába, amely majd szilveszterkor fogok publikálni, ha már én nem tartom ezeket az ünnepeket. Addig pedig bízom benne, hogy az általam eltervezett dolgok összejönnek, de esetleg kellemes meglepetések is érhetnének akár. Mindezek mellett pedig újra vitaminkúrába kezdtem, így a napi gyümölcsök mellé behúztam a sokak által vitaminbombának is nevezett Avokádót, aminek ugyan nem pénztárcabarát árcédulája van, de a napi reggelimbe bőven elég úgy, hogy elvileg egy elég egy napra. Van pár pozitív változás, de egyelőre még tesztelem, hogy valóban igazak, amelyeket olvastam róla.

Ősz?

Az okostelefonok megjelenésével új korszak kezdődött véleményem szerint mindenki életében. Ahogyan ezek elkezdtek fejlődni úgy kezdtek el újabbnál újabb alkalmazások megjelenni. Mozgékony ember vagyok ráadásul úgy, hogy nem ülő munkát végzek, így egy műszak alatt legalább öt kilóméternyi távot minimum megteszek, ha nem többet. Az okosórák és a hozzájuk tartozó alkalmazások pedig lehetővé tették, hogy mérhető legyen, hogy hogyan is mozgunk. Mozgalmasnak mondható hónapom volt, hiszen voltam szabadságon, így séta mellet újra elővehettem a „vasparipám”, bár ez kevés alkalom volt.

Egyetlen egy dolgot sajnálok, hogy ezek a számok minden bizonnyal csökkeni fognak, hiszen holnapi nappal beköszönt az október. Többször elgondolkoztam minden évben, hogy nem vagyok öreg, de még mindig emlékszem, hogy gyermekként voltak átmeneti évszakok, s a tavasz és az ősz nem két hétig tartott és volt valódi tél hóval. Bízom benne, hogy a bicajt többször elő tudom venni, mert gyermekkoromban délután öt után már kedvezőbb volt az időjárás mostanság pedig a nyári hónapokban még este hét után is meg lehet dögleni. Mindenesetre annak örülök, hogy mozgékony hónapon vagyok túl.

Nyeregben ismét?

Mielőtt elkezdődött volna volna az igazi nyár olyan döntést kellett hoznom, ami sajnos nekem nem volt túl egyszerű. Ez pedig az volt, hogy visszaköltözöm oda, ahol korábban éltem, s magam mögött hagyom a fővárost akármennyire is szerettem. Leginkább azért, mert egy havi bérletet kellett megvásárolnom ahhoz, hogy nagyon sok helyre eljuthassak belépő nélkül úgy, hogy közben növények és állatok között sétálhassak remek kilátással egybekötve. Nem fogok hazudni azzal kapcsolatban, hogy bizonyos értelemben hiányzik nekem. Azonban tény, ha minden adott lenne, s csak döntenem kellene bárhogyan is történne nem lennék elégedett. Ami pozitívum volt az egyik helyen, az pozitívum a másiknál. Az ellenben tény, hogy nagyon hiányzott a kerékpározás, ami szinte a szenvedélyem volt idehaza ugyanis gyermekkoromtól kezdve nagy bicajozós voltam. Akármennyire is igyekszik a főváros ebben az élen járni továbbra is az a véleményem, hogy a közlekedés szempontjából nem kerékpár barát Budapest. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem kellett felmondanom, hanem átvettek az itteni helyre cégen belül. Egyetlen hátrányom keletkezett, hogy állandó délelőttösként sajnos nehezen tudtam itthonról kimozdulni. A probléma pedig ott volt, hogy nappal szinte nem lehetett megmaradni a szabad ég alatt, s amikor pedig kezdett a levegő lehülni addigra már fáradt voltam, s már alvási idő következett. Adva volt egy hét szabadság, így aztán előkaptam a drótszamaram remek statisztikát összehozva.

Előszeretettel mentem rá az egészségalkalmzás által létrehozott statisztikai adatokra, így elgondoltam azon, hogy lassan már abba a fáziba érek, mint a mozgást kedvelő ismerőseim, akik minden egyes elért teljesítményüket közzéteszik továbbá már nem a kikapcsolódás hajtja őket, hanem az eredmények. Az időjárási körülmények miatt is többnyire sétálás volt adott, amit nagyon megkedveltem fent, s egyre kevesebb időt töltöttem itthon vagy a vizuális szórakozással. Ugyan nehezen adok ki nagyobb összeget magamra, de nagy zenekedvelőként hangulatom javítása érdekében „megjutalmaztam” magam egy JBL Tune 720BT fejhallgatóval, ami azóta is remekül teszi a dolgát. Minden bizonnyal többször fogom elővenni a bicajom, ha valóban lesz őszies időjárás, s nem arról fog szólni az egész, hogy a forróságból átmegyünk egy esős évszakba. Addig pedig, ha időm engedi megtekintem a naplementét, ahogyan múlt héten többször is megtettem.

Séta teljesítve!

Én azok közé tartozom, akik kevés időt tudnak otthon tölteni. Egyrészről mert nagyon mozgékony vagyok másrészről pedig kevés időt tudok egyhuzamban egy helyben maradni. Ez alól talán kivétel a bizonyos filmek és sorozatok megtekintése. Hazaköltözve állandó műszakba kerültem, így a vasárnapjaim és a délutánjaim kivétel nélkül szabadok. Függetlenül, hogy rendelkezem kerékpárral gyalog megyek a munkahelyre, s nagyon sok helyre. Utóbbi leginkább annak köszönhető, hogy a Messenger mobil alkalmazásban felfedeztem a telefonálási lehetőséget (ami régóta megvolt csak én voltam figyelmetlen), s mivel korlátlan mobilinternetre váltottam csomagom, így olcsóbb ott beszélni, mint a hagyományosan telefonon felhívni a másikat. Kerékpározás közben elég kellemetlen lenne csevegni, így sokszor a délutáni sétáim telefonálással telik amennyiben nincs semmi programom vagy találkozóm. Ismét sikerült 500 km-es távolságot megtennem egy hónap alatt. Ámbár egy kis ferdítés van a dologban, hiszen kültéri sétaként van regisztrálva az egészség applikációmban a megtett távolság, de mivel nem végzek ülőmunkát, így a fele nagyjából a munkám alatt megtett távolságot jelenti. Bár részemről ez lényegtelen, hiszen a mozgás megtörtént.

Ezt mennyire fogom tudni tartani a későbbiekben nem tudom, hiszen közelít az ősz, így az ilyenkor jellemző szélsőséges időjárás fogja eldönteni, hogy mennyire is fogok elmenni majd délutánonként sétálni. A testmozgást nem szeretném háttérbe szorítani ellenben a kerékpározást megpróbálom visszahozni az életembe, mely nagyon háttérbe szorult. Lehet ez a sétálásra majd negatívan fog hatni, de emlékeim szerint a mozgás mindig jó hatással volt rám, s a stresszes időszakokban nagyon jó levezetésnek számított.