Helyzetjelentés kategória bejegyzései

A koronavírus árnyékában

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Nagyjából két hét múlva olyan évfordulóhoz érünk, amelyet szerintem senki nem szeretne sem ünnepelni, sem pedig emlékezni rá. Ugyanis lassan egy éve annak, hogy megtörtént a bejelentés, hogy koronavírus fertőzöttet találtak Magyarországon, s ezután pedig elindultak azok az intézkedések, melyeknek egy részét a lakosság értelmetlennek tartotta, másik része pedig megterhelőnek. Én nagyjából mindkettőt éreztem, de reménykedtem abban, hogy majd az év végére lecseng ez a dolog, de sajnos a héten ismételten meghosszabbították a járványügyi intézkedéseket, amelytől konkrétan érzelmileg instabilnak érzem magam.

Ha őszinte akarok lenni, akkor én azon kevés emberek közé tartozom, akik igazából nem panaszkodhatnak. Egyrészről megmaradt a munkám, habár a kijárási korlátozás, és a boltzár miatt egy kisebb összegtől kezdtem el elesni havi szinten. Ami nem olyan sok, de mégis érződik a fizetésemen. Mivel kereskedelemben dolgozom nem másról beszélek, mint a délutános műszakpótlékról. Ámbár azokhoz viszonyítva, akiknek adósságuk van, elvesztették a munkájukat, vagy megbetegedtek azt gondolom csendben maradhatok, de ez mégis zavar. Másfelől pedig senki nem betegedett meg a környezetemben, tehát ha a korlátozások betartását nézzük, akkor semmilyen hatása nincs rám a járvány, kizárólag érzelmileg visel meg, de most már nagyon.
Az egy év nagyon sok volt ebből. Volt persze pozitív oldala is, ha megnézem, hogy hány helyre sikerült eljutnom, mert a turizmus gyakorlatilag szinte a csőd szélére került, ezért az árak lejjebb mentek, így olcsóbb volt elmenni kirándulni. Addig, ameddig nem volt kijárási tilalom, addig bevallom én is jobban viseltem, habár az emberek agresszív viselkedéséből hamar elegem lett. De azt gondolom talán a szerencsésebbekhez tartozom, akiknek majdnem biztos munkahelye van azokkal szemben, akik sajnos a csőd szélére kerültek. Azonban nem mehetek el az mellett, hogy azok táborát erősítem, akik szerint a jelenlegi intézkedések csak látszat intézkedések, és sajnos átgondolt valóban hasznos döntés nincs mögötte.

A vásárlási idősáv bevezetése totális hülyeség volt, hiszen az idős korosztály akkor mehetett vásárolni, amikor csak akart. Mint kereskedelmi dolgozó ezt többször el is mondtam jó pár ismerősömnek, hogy a délutáni időszakban konkrétan a boltok tömve voltak, és egy részük bizony pont az a korosztály volt, amelynek létre lett hozva a vásárlási idősáv. Mindezek mellett a kijárási tilalmat sem értem teljesen, hiszen nappal tömve van a város, s az üzletekbe is beözönlik a sok ember. Ami nem csoda, mert eddig is ez volt a délutáni időszakban, de a hét órási boltzár azokat is erre kényszerítette, aki egyébként este nyolckor tervezett volna vásárolni menni.
Ezért is gondolom többek között, hogy ezeknek az intézkedéseknek nincs értelmük, hiszen a fertőzésveszély sokkal nagyobb, amikor a jelentős embertömeg beözönlik zárás előtt egy boltba, vagy amikor napközben tömve vannak a tömegközlekedési eszközök. Engem kifejezetten azért is viselnek meg ezek a korlátozások, mert sajnos a munka miatt gyakorlatilag a szabadidőm szinte arra a két szabadnapra korlátozódik, amelyet megkapok az adott héten. Mivel javarészt délután dolgozom, így a boltzár miatt korábban is kell indulnom, így gyakorlatilag úgy néz ki a napom ilyenkor, hogy felkelek, elmegyek dolgozni, s igyekszek haza. Este nyolctól meg gyakorlatilag unatkozom, mert ugyebár nem lehet az utcára kimenni.

A legnagyobb problémát nálam leginkább a szociális tevékenység jelentik. Egyrészről hétvégéken javarészt dolgozok, így a hétköznap vagyok szabad. Ekkor azonban sok ember elfoglalt, vagy pedig késő délután ér rá. A kijárási tilalom miatt pedig nagyon be vagyok korlátozva. Hiszen, ha valaki este hat után ér már csak rá, akkor nagyon el kell gondolkoznom, hogy benne legyek egy találkozóban, hiszen nem mindegy, hogy az illető hol lakik. Mindezek mellett nehéz a személyes kapcsolattartás, hiszen sokan dolgoznak, vagy ha nem érnek rá akkor a kijárási tilalom szeli ketté a lehetőségeket. Emiatt pedig úgy érzem, hogy több kapcsolatom is kezd megszűnni a személyes találkozó hiánya miatt.
Mindezek mellett pedig ott van a szórakozási tevékenységének lehetőségének hiánya. Konkrétan majdnem minden zárva van, így aztán akár egy strand, vagy egy mozi szóba se jöhet. Vagy az sem, hogy egy kávézóban megigyunk egy pohár üdítőt. Így marad a séta, vagy a másik lakására való felmenetel. Én az a fajta voltam, aki ha nagyon nem tudott társas programot összehozni, akkor feltalálta magát és elment sétálni. Ha az nem elégített ki, akkor ott volt sok lehetőség, de sajnos ezek is zárva vannak jelenleg, és nem tudni, hogy mikor nyitnak ki ismét. Ráadásul elvileg nyárig meg is vannak hosszabbítva az intézkedések. Így pedig elég elkeserítő számomra, mert eddig könnyebben bírtam, hiszen tél volt, hideg volt. Most viszont jön a tavasz, s éled a természet. Még, ha nem is sikerül összehoznom társas csavargást, akkor egyedül is elég látványos, ahogyan Budapest kivirágzik, és ahogy az emberek is felélednek. Azonban nem tudom mi lesz így sok mindennek a sorsa.

Tavasz?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Ugyan még csak február van, de nagyon megörültem neki, amikor a szabadnapomon végre ki tudtam mozdulni. Nem csak azért, mert végre pihenős voltam, hanem azért is, mert ez az első alkalom, amikor olyan idő van, amikor még a kabátot is levettem annyira jó idő volt. Így az első sétám a Gellért-hegy irányába vezetett.

Ezek után természetesen folytattam az utamat a “csúcsra”. Mindenképpen örültem, hogy hétköznap volt, mert így kevés ember volt fent, s nem volt tömeg, mint ahogyan lenni szokott. Annak mindenképpen örültem, hogy kitartott a jó idő. Időközben még sikerült hóvirágokba is belebotlanom.

Majd ezek után pedig úgy döntöttem, hogy a hegy másik oldalára fogok átsétálni, miközben még egy hintázást is bepróbáltam. Bízom benne, hogy további korlátozások nem lesznek, mert nagyon szeretném igazi tavasszal is megcsodálni azt a szép kilátást, amit megörökítettem.

Ezek után pedig a Margit-szigetre indultam el, ahol további virágokra bukkantam, mely jelezte, hogy a természet tényleg érzi a tavaszt.

Nem sokkal később pedig a japánkertben csodálhattam meg a napozó teknősöket.

Annak ellenére, hogy nagyon élveztem a sétát azért a végére már elfáradtam. Annak fényében főleg, hogy ez az egy pihenőnapom volt, és holnap újra kezdődik a hajtás. De ennek ellenére is sikerült összehoznom 17 km-nyi sétát.

Üzenet

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Minap épp dolgozni mentem, s mivel előbb indultam el, így úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, és kerülő úton megyek dolgozni. Ekkor találtam szembe magam ezzel a kiírással, ami nem csak elgondolkoztató, hanem meglepő is volt egyben.

Szociális élet halála lesz 2021?

Írta: | | Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Véleményem szerint nagyon kevés ember van, akit nem érint a jelenlegi járványhelyzet. Ahogyan telik az idő egyre inkább érzem magamon, hogy mennyire nem tudom élni az életemet, s mennyire monotonná vált az életem. Mindezek mellett pedig egyre inkább erősödik bennem az a tény, hogy képtelen vagyok teljesen feltöltődni, mert nem tudok kikapcsolódni. Tegnapi napon ismét szembesültem vele, hogy további egy hónappal meghosszabbították a korlátozásokat, tehát a februári hónap is elég kemény lesz számomra. De miben is rejlik nekem a probléma a forrása?
A télies időszak miatt ugyan kevesebb kedvem van a rossz időben kint flangálni, de azért mégis megvan az igényem a mozgásra. A fővárosba való költözéssel a biciklizést a városi közlekedési morál miatt sétára cseréltem, hiszen nagyon sok zöld területe van Budapestnek, és a megvásárolt bérlettel a tömegközlekedéssel szinte bárhová el lehet jutni. Az este nyolctól másnap reggel ötig tartó kijárási korlátozásnak köszönhetően sajnos a lehetőségeim eléggé beszűkültek, hiszen amennyiben dolgozom gyakran csak annyi időm marad délután, hogy hazaérjek. Ennek következménye, hogy este nyolctól gyakorlatilag megesz az unalom, mert munka után inkább sétálnék egy jó nagyot a friss levegőn, amit ugyebár emiatt nem tudok megtenni. Az előző hónapban megfogadtam, hogy idén jobban odafigyelek a mozgásra, és a táplálkozásra, amely részben meg is valósult, ámbár bőven akad finomítani való rajta. De még így is sikerült több, mint 120 km-nyi sétát összehozni.

Az esetek többségében természetesen a mérés a munkába való menetelt jelentette, mert sajnos a délutános műszak miatt oda az egész napom. És mivel esténként pedig nem tudok kimozdulni itthonról, így sokáig vagyok ébren a mozgás hiánya miatt. Így másnap nagyjából egy órám van arra, hogy elkészüljek, és elinduljak dolgozni. Emiatt is érzem azt, hogy a heti két pihenőnap kevés, hiszen a munkanapjaimon gyakorlatilag semmilyen programot, vagy elintézni valót nem tudok beilleszteni. Ebből fakadóan azt vettem észre, hogy az ismerőseim lassan, de biztosan két részre szakadnak. Az egyik az, amelyik a munka hiánya miatt maga alá kerül, és kétségbeesetten keresi a megoldást, s a másik pedig az, amelyikkel lassan, de biztosan eltávolodunk egymástól, mert egyikünk sem tud sűrű találkozókat beilleszteni a napirendjébe. Előfordult olyan is, hogy valakivel több, mint egy hónapig nem találkoztam, és az interneten tartottam csak vele a kapcsolatot.
A munka eléggé elviszi az összes időmet, így sajnos az esetek többségében marad az itthon ülés, amelyet már egyre nehezebben viselek. A változatos időjárás is megvisel sokszor fizikailag, mert eléggé nehéz hozzászokni, hogy egyik nap tél van, másik nap pedig tavasz. Aki olvasta a korábbi bejegyzéseimet tudhatja, hogy mennyire szeretem a telet, már a vizuális részéből fakadóan is. Különösen dühítőnek találtam, hogy az esetek többségében éjszakai havazás volt, így nem tehettem a környéken, vagy valamelyik fás parkban egy remek sétát. Csak úgy, mint tegnap este, hiszen mire felébredtem már jelentős része el is olvadt.

Egyelőre próbálok kikapcsolódni, de egyre inkább érzem azt, hogy eme év a szociális élet halála lesz. S ahogyan másokkal beszélek egyre inkább félek attól, hogy további erősebb korlátozásokat fognak bevezetni, amelynek következménye a magánélet totális csődje lesz. Elég csak abba belegondolni, hogy öt hónapja nem voltam otthon, egyelőre nincs is konkrét időpont, ugyanis a múltkori pénztárca lopás eset után pár nélkülözhető iratot otthoni címemre kértem.
A fentiekben az a vicces, hogy az ügyintézés a járvány miatt lelassult. Még úgy is, hogy vannak intézni valók, amelyek nagyjából negyed órát vesznek igénybe. Ez pedig nem kicsit probléma. Számomra totális meglepődés volt, amikor az új személyi igénylésemet a kormányablakba kértem, s szinte egy hét alatt meg is érkezett oda. SMS értesítésben csak egy kódsor volt, valamint annyi, hogy ügyintézési időben tudom átvenni. Mint tudatosan gondolkodó ember telefonszámlát nem generálva chat formájában érdeklődtem, hogy ekkor kell-e időpontot foglalni. A válasz igen volt, és felháborító, hogy január végén március közepére kaptam időpontot. Időközben a bankkártya is megérkezett, így tettem egy kísérletet: útba ejtettem a kormányablakot, ahol felmutatva az SMS-t – melyben ugyebár nem volt utalás az időpont szükségességére – meglepő módon fennakadás nélkül negyed órán belül át tudtam venni az irataimat.

Vártam már a hónap végét, de sajnos az időjárás előrejelzés, és a munkahelyen lévő táppénzen lévő emberek száma nem túl kecsegtető a következő hónapot illetően. Mindenesetre nagyon bízom benne, hogy gördülékenyebben fog majd menni, és én is kevesebb problémával szembesülök. Továbbá legkésőbb márciusig haza is tudok látogatni. És persze abban is bízok, hogy a korlátozások is enyhülni fognak.

 

Tovább tart még a “szerencsém”?

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

A tavalyi év azt gondolom sokaknak nem volt szerencsés, hiszen a világjárvány elég szépen keresztül húzta mindenki számítását. Mindezek mellett természetesen igyekeztem a lehető legjobbat kihozni az egészből, ami nem teljesen jött össze, hiszen tavaly ősszel elindult egy nem túl rózsás helyzet, ami elég hullámzó életciklust okozott nálam. Az ősszel történő költözést követő fogászati problémára felírt antibiotikum kúrának köszönhető hetekig tartó gyomorprobléma után, és sikeres gyökérkezelt fog egy lezárást jelenthetett volna, ha utána két héttel nem diagnosztizálnak bárányhimlőt.
Az időjárás változékony volt, és a kijárási tilalom továbbra is fenn maradt, így sajnos a szabadidőm hasznos eltöltéséhez sokszor a négy fal között kellett maradnom, amit sokszor nehezen viseltem. Bíztam benne, hogy lesz igazi tél, de sajnos ez most elkerült minket, így aztán tettem egy sétát a Margit-szigeten, ami szinte tavaszban pompázott.

Persze kezdtem már megnyugodni, amikor további nehézségekkel találtam magam szemben. Annak örültem, hogy két napot itthon voltam, annak kevésbé, hogy a második pihenőnapom estéjén a lakótársam egyik ismerőse tiszteletét tette este a lakásban, és fél órával a távozása után vettem észre, hogy a pénztárcámmal együtt távozott.
Alapjáraton se szeretek magamnál készpénzt hordani, így a pénztárca tartalma ezer forintot se érte el, ellenben benne volt a tízezer forint értékű bérletem, és minden iratom. Természetesen mindent letiltottam, így az anyagi károm nagyjából húszezres tételű, s jelenleg ideiglenes személyi igazolvánnyal, és lakcímkártyával rendelkezem. Rendőrségi feljelentés megtörtént, bankkártya és adókártya igénylés megtörtént, személyi készül, így viszonylag könnyen sikerült intézkedni, de még így is feszült vagyok ez miatt. Mindenesetre már jeleztem mindenkinek, hogy egy hónapon belül tiszteletemet teszem majd otthon. Addig pedig igyekszek pihenni, és nem idegeskedni, ha már hellyel-közzel sikerül a táplálkozásomat kontroll alatt tartani.

Az első szabad levegővétel!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Érdekes ért véget az évem, és sajnos fizikai tüneteket produkáló testtel indítottam az évet. Amelynek az lett a vége, hogy konkrétan két hétig voltam itthon, ámbár szerencsés voltam, hiszen egyszer fellépő láz mellett némi kiütéssel tökéletesen átvészeltem a tavaly év végén elkapott, és év elején nálam diagnosztizált bárányhimlőt. A mai napon havazás is volt egy kicsi, így miután reggel megörökítettem az ablakból végül tettem egy kört a Margit-szigeten is.

A hóból sajnos sok nem maradt, s jelentős része el is olvadt. De legalább maradt a hideg, így elmondható, hogy friss levegőn sikerült sétálnom, ami két hét kényszerpihenő után nagyon jól esett. Olyannyira, hogy majdnem húsz km-nyi távolságot sikerült legyalogolnom.

Tervek célegyenesben?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A tavalyi év nem volt túl sikeres számomra. Ugyan nem szokásom újévi fogadalmakat tenni, de amiket megfogadtam azt valószínűleg enélkül is megfogadtam volna, vagy legalábbis fontolóra vettem volna. Bíztam benne, hogy az év jobban fog alakulni, ámbár az, hogy ez bejött-e nyilván majd pár hónap múlva fogom látni. Azonban tény, hogy a “szerencsefolyam” nálam nem ért véget tavaly.
A szilveszter napján esedékes munkát annyira jól nem viseltem, ellenben örültem, hogy pihenhetek este. Annak ellenére, hogy kijárási korlátozás volt, és a pirotechnikai eszközök használata vagy tiltott, vagy erősen korlátozott volt mégis sikerült sokaknak jól érezniük magukat annyira, hogy a fáradságom ellenére kettőkor sikerült elaludnom, ugyanis addigra nyugodott le a szomszédság, a város is. Az ünnepeket nem tartom sokra, igazából semmilyen ingert nem mozgatnak meg bennem. Az enyhe bosszankodáson kívül, amikor megindul a tömeges vásárlás, ami sokszor olyan viselkedésformában jelenti a csúcsot, mintha egy atomkatasztrófa előtt állnánk, és hetekre el kellene zárkóznunk a világ elől. Természetesen az adott nappal tisztában voltam milyen lesz, így nagyobb meglepetést nem okozott. Másnap idő előtt sikerült felébrednem, s mivel nem sikerült jól kipihennem magam, ezért jelentkezett a tipikus szemfájdalom is, amely nálam a fáradtság jele szokott lenni, ha mondjuk nem tartom be a megfelelő pihenést napokon keresztül. Ennek ellenére energikusan keltem ki az ágyból, minden eltakarítottam ahhoz, hogy az étrenddel kapcsolatos döntésem jól funkcionáljon, ha már a gyomrom kezdett helyre jönni. Ezek után pedig a kissé szeles nap ellenére úgy döntöttem, hogy teszek egy sétát a Margit-szigeten. Kissé csalódás volt, de igazából felnőttként gondolhattam volna arra, hogy az év első napján, ami rengeteg embernek munkaszüneti nap, valószínűleg itt fogják tölteni. Így aztán tettem egy nagy sétát, s a nap is kisütött.

Jól éreztem magam a friss levegőn, de visszafelé elég gyengének éreztem magam, amit betudtam az elmúlt hónapok eseményeinek, továbbá a nem alvásnak. Itthon “megcsodáltam” az arcom, hogy további érdekes foltok jelentek meg úgy, hogy a korábbiak sem tűntek el, amikről azt hittem hatalmas pattanások lesznek. Estére programként végül az alvást választottam, s ugyan nem volt itthon lázmérő, de már észrevettem, hogy biztos van. Hidegrázásom volt, és takaró alatt pedig ömlött rólam a víz. Egyébiránt is sok folyadékot iszom, most gyógyteákkal rásegítettem. Mivel másnap már a testemen is tapasztaltam a foltokat, így gyógyszerallergiát feltételezve orvosi ügyeletre mentem, ahol átestem életem első (és remélhetőleg utolsó) koronavírus tesztjén, ami negatív lett (és remélem státusz nem is fog változni). Azonban kórkép nélkül továbbirányítottak a bőrgyógyászati klinikára. Ekkor már ideges voltam, hiszen nem szerettem volna hetekig rendelésekre járkálni, továbbá nem is szerettem volna, ha valami komolyabb dolog lenne. Végül a szakrendelésen a kórkép összeállt. Mivel soha nem voltam himlős, így most felnőttként munkakörömből adódóan valakitől valószínűleg elkaptam a bárányhimlőt.
Az interneten fellelhető képek alapján nálam kevés jelent meg, továbbá lázam sincs, illetve az itthon maradást is meg tudtam oldani, hogy a már betervezett szabadság mellé minimális táppénzzel majdnem két hétig leszek itthon. Felvilágosítottak mindennel kapcsolatban, s visszafelé úton mindent beszereztem, hogy napokig ne kelljen mennem sehová. Az orvosi előírásokat betartva véleményem szerint jövő héten már semmi problémám nem lesz.

Amit pozitívumként megéltem, hogy végre helyrejött a gyomrom. Ami negatívumként ért, az első sorban mekkora anyagi kiesés volt, amit most sikerült összehoznom, valamint egyébként is nehezen viselt kijárási korlátozás most totálisan itthon maradásra sarkall. Az egészet próbálom máshogyan értelmezni, tehát sok pihenés, alvás, s minél energikusabban térjek vissza későbbiekben a hétköznapokba. Addig pedig felzárkózom magam sorozatokkal, és filmekkel. Továbbá mindennek utánanézek az interneten, ami eddig érdekelt.

2020: A pofára esések éve!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
1 Comment

Elérkeztünk az év utolsó napjához, s ahogyan azt a blog indulása óta teszem most is készültem egy utolsó bejegyzéssel, amely leginkább évösszegzőként funkcionál.
Az ünnepekkel kapcsolatban a hozzáállásom és véleményem nem változott az elmúlt évben sem. Azaz én akkor tudok ünnepelni, ha annak komoly oka van. Tehát engem totálisan hidegen hagynak a névnapok, születésnapok, és ezzel egyetemben nemzeti ünnepek teljesen, valamint a karácsony és a szilveszter is. Előbbivel kapcsolatban az a véleményem, hogy ha az embernek van valódi családja, akkor rendkívül jó, hogy van az évben két munkaszüneti nap, amely a legtöbb embernek tényleg munkaszüneti napnak számít, és együtt tud lenni a szeretteivel. A szilvesztert pedig továbbra is a fogyasztás ünnepének tartom, ahol az emberek többsége úgy ünnepel, mintha nem lenne holnap, s eközben totálisan úgy viselkedik, mintha természetes lenne, ha kivetkőzik önmagából. Így úgy vagyok vele, hogy kibírok egy napot az évből, amikor tudatosan nem mozdulok ki a lakásból. Bár tény, hogy nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan is fog működni az ünneplés a járvány miatti kialakult korlátozások fényében. Elöljáróban annyit viszont elmondhatok, hogy nálam a 2020-as év a pofára esések éve volt. De nézzük bővebben mit is jelentett számomra. Tovább →

Karácsony helyett csavargás

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A piros napos ünnepekkel eléggé hadilábon állok. Ugyanis én elsősorban olyan személy vagyok, aki akkor tudja magát jól érezni, amikor olyan kedve van. Továbbá akkor tudok ünnepelni, ha arra nyomós indok van. Tehát a névnapok, születésnapok, nemzeti ünnepek, és egyéb ünnepek nálam nagyjából tizenkét éve kiestek. Ugyanis engem kifejezett irritál, ha kötelező jelleggel kell csinálni valamit, vagy kötelező jelleggel kell pofavizitet tartani. Idén a hazautazás teljesen elmaradt, ugyanis ott is jelentős a megbetegedések száma. Továbbá az a döntés született, hogy nem lenne jó, ha egészségesként otthon kapnám el a rokonoktól, barátoktól, vagy ha nem mutatok tüneteket, de fertőző vagyok, akkor pedig én tőlem kapnák el.
Eredeti terv ugyebár úgy volt, hogy valószínűleg egyedül nekivágok a városnak, de végül akadt társaságom, aki sokkal többre értékeli a jó hangulatot, társaságot, mint a ráfeszülést az ünnepre. Így aztán a mai napon kihagyva a fővárosban való császkálást Szentendrére látogattunk el.

Miután a város részén tettünk egy sétát, utána megkóstoltuk a helyi lángost, majd lesétáltunk a Duna korzóra, ahol megtekintettük a kacsákat, amelyekről elkészítettem valószínűleg a sok ezredik fotóimat.

Egyetlen egy negatívum volt az egészben, hogy sajnos csak szentestére oldották fel a korlátozásokat, így sajnos hamar véget ért a csavargás, hiszen este nyolcra már itthon kell lenni. Ámbár tény, hogy még így is remekül sikerült a nap, mintha itthon ültem volna, vagy “kötelező” programokon kellett volna részt vennem.

Vajon lesz karácsonyi séta?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Sajnálatos módon a kijárási tilalom miatt nem csak a szociális életemre került egy bélyeg, hanem a szabadidős tevékenységeimre is. Így aztán egy ideje nálam a séta annyit jelentett, hogy elmentem sétálni, vagy elintéztem az adott tennivalókat, esetleg elmentem dolgozni. Így aztán nem is meglepő, ha nagyon jól feltudtam zárkózni a sorozataimmal, amelyből egyébként is keveset néztem, azonban most újakra is szert tettem. Ugyan jól szórakoztam, de a friss levegő mindenképpen hiányzott.
Ami kicsit feszélyezett, hogy sajnálatos módon elfogytak a szabadságaim, így aztán a munka jelentősen elvitte a szabadidőm jelentős részét. Ennek is köszönhettem, hogy sokszor a négy fal közt voltam. Kissé frusztráló volt, de úgy voltam vele, hogy nem vagyok beteg, továbbá karanténban sem vagyok, valamint a munkahelyem is megvan még és elég stabil lábakon áll. Eddig. Szerencsére múlt héten átestem az utolsó fogászati kezelésemen, így örültem annak, hogy pontot tehettem ennek az ügynek a végére is. A gyomrom úgy néz ki, hogy kezd helyreállni, és a gyógyszertárban ajánlott vény nélküli szer napi adagját is elkezdtem csökkenteni, így bízom abban, hogy két nap múlva – amikor abbahagyom teljesen – nem fognak visszatérni a problémák, habár megpróbálok odafigyelni az étkezésre. Ez is hozzájárult, hogy kimerültnek érzem magam, hiszen nem aludtam sokszor eleget, de a mai napon kilátogattam a Margitszigetre, ahol egy hónapja nem voltam nagyjából. Remek séta volt a jó levegőn, ámbár kissé csalódott voltam, mert reméltem, hogy majd fel lesz díszítve minimálisan, ami nem történt meg, így csak a japánkertben lévő kacsákat csodálhattam meg.

A város egyébiránt nagyon szép, ahogyan fel van díszítve, de sajnos a korlátozások miatt nem nagyon tudtam eddig szétnézni. Azonban örömmel fogadtam a hírt, hogy szentestére egy napra feloldják a korlátozásokat, így ha minden rendben lesz, akkor mindenképpen megyek este csavarogni. Ugyanis közös megegyezés született, hogy a vírus miatt nem látogatok idén haza, továbbá egyébként sem mozgatott jó ideje a karácsony, hiszen csak azért vártam, mert tudtam, hogy lesz két munkaszüneti napom, amikor pihenhetek. Idén kivételesen jól jártam, hiszen nem akartam műszakcserét, de mégis belementem, így összejött öt egybefüggő nap, s mindenképpen szeretném úgy eltölteni, hogy kicsit kimozdulok itthonról, s kiszellőztetem a fejem.
Azt persze alapul veszem, hogy másnak ez egy fontos ünnep, így aztán mennyire lesz társaságom, azt egyelőre nem tudom. De azért bízok abban, hogy majd találok magam mellé valakit, valakiket, és aztán akár egy jó beszélgetés is társulhat a sétához.

Karácsony előtti séta

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Sajnos a korlátozások miatt eléggé megcsappant a szabadiős programom, amit nem a négy fal közt töltök el. Jó pár éve az ünnepeknek tulajdonképpen semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok, de azt el kell ismernem, hogy a karácsonyra való felkészülés elég szemet gyönyörködtető tud lenni. Így aztán most is nyakamba kaptam a várost pár óra erejéig. Ámbár tény, hogy eddig a Bazilikáig, és a fashion street-ig jutottam, s még így sem láttam mindent.

Lesz-e jobb a helyzet?

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Elértünk az év utolsó hónapjához. Sajnos ez az év nem volt túl jó, és azt gondolom, hogy sokak nevében mondhatom azt, annak ellenére, hogy én még viszonylag sikeresen átvészeltem komolyabb problémák nélkül az elmúlt időszakot. Egyrészről itt van a járvány, amely sajnálatos módon nem akar a hétköznapokból eltűnni, sőt. Itt a második hullám, amely jelentősen megnehezíti a mindennapokat. Én az a fajta ember vagyok, aki nem éppenséggel otthonülős, így kicsit megvisel, hogy egy ideje a négy fal közé vagyok zárva.
Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk megmaradt még annak ellenére is, hogy nem vagyok elégedett a fizetésemmel. A munkahelyváltás, és a pozíció váltással szőtt terveim a vírus miatt romba dőltek, hiszen sajnálatos módon rengeteg munkahely szűnt meg, továbbá nagyon sok húzta le ideiglenesen a rolót. Sokan maradtak munkanélküliek. Ugyan munkahelyváltás nélkül megvolt az esély az előre lépésre, de a jelenlegi munkahelyemen sajnos kolléganőm várandóságának muszájból való orvosi megszakításával meghiúsult. Ami kicsit rosszul esett, s nem csak azért, mert előre lépési lehetőségemtől estem el, hanem azért is, mert jóban vagyok vele, így sajnáltam a vele történteket.

Ha fentieket nem számolom, akkor azt kell mondanom, hogy én még javarészt jól is jártam, hiszen a munkahelyem megmaradt, továbbá a lakhatásom is viszonylag biztosított, és a hozzám közelállókat sem érintette súlyosabban a járvány, valamint egyelőre senki nem betegedett meg. Habár akadt pár ember, aki jelezte felém, hogy tesztjük pozitív lett, de egyik sem beteg komolyabban, továbbá olyanokról van szó, akikkel hónapok óta nem találkoztam, lévén mindegyik a korábbi városom lakója.
Mindezek mellett azért nem alakult annyira jól az elmúlt időszak. Fejembe vettem, hogy ideje ismét fogorvost keresni, s a google értékelés és ár hasonlatából találtam egyet, akivel megegyeztem, hogy egyetlen egy kezelést szeretnék, ez pedig nem más, mint a fogkőeltávolítás. Lévén a járvány miatt nem szeretnék semmilyen komolyabb kezelésbe belemenni, hiszen nem szeretném, ha egy kezelés félbeszakadna. Örültem a sikernek a novemberi fizetés után, és meg is fogadtam a fogorvos tanácsát, és beruháztam újabb fogászati termékekbe.
Az örömöm nem tartott sokáig, ugyanis  a sikerszériám hónap közepén kudarcba fulladt, ugyanis napi szinten jelentkezett reggel, este fél órányi fájdalom a fogaimban. Először ínygyulladásra gondoltam, mivel korábban volt már ilyen. Ekkor a már bevált szájöblögető oldatba ruháztam be, de miután a fájdalom nőtt, és hosszabb időre jelentkezett, így visszamentem, ahol röntgen alapján közölték, hogy nincs problémám, valószínűleg arcüreggyulladásom lehet, vagy huzatot kaptam. Ennek ellenére felírásra került egy erős antibiotikum gyulladásra, amely két nap után hasmenést okozott. Ennek kapcsán abbahagytam, mivel nem láttam indokoltnak, így felkerestem egy másik fogorvost, aki szintén megcáfolta az antibiotikum felírásának létjogosultságát, ellenben tájékoztatott, hogy a problémám a mélyen lévő tömésből fakad, ami miatt gyökérkezelés szükséges az elhalt idegek miatt. A beavatkozás sikeres volt, már aznap elmúlt minden fájdalmam, és a második kezelésen is túl vagyok. Ámbár a gyomromat megviselte a sok gyógyszer, azzal még mindig probléma van, de már nem olyan súlyos, mint korábban. Így bízom a legdrágább probiotikum megvásárlása után és a helyes étkezés betartásának sikerességében.

Decemberre be korábban be volt tervezve hazalátogatás, de a vírushelyzet miatt ez lemondásra került mindkét oldalról. A karácsonyt így fent töltöm a fővárosba, s mivel a szilvesztert munka szempontjából bevállaltam, így a szokásos programot tervezem aznap: pottyantani az adott ünnepre, és hazaérve filmezni, pihenni.
A decemberi programom elvileg a város “felfedezése” lett volna karácsonyi kreativitás szempontjából, amely sajnos egyelőre a gyomorproblémák miatt elmaradt. Bízom benne, hogy egy hét alatt ez a dolog megoldódik. Mindenesetre a fizetésem most viszonylag kielégítő volt, s sajnos a korlátozások nagyon ellehetetlenítik a programok szervezését, így végül nagy zenerajongóként megleptem magam a korábban megszeretett fülhallgatóm új modelljével, egy SoundMagic E11-el: 

Bevallom kicsit félve vettem le a polcról több okból is. Egyrészről az előző még bírja a strapát, viszont strapabíróbbnak írták az interneten. Nem tudtam mennyire fogok mellé nyúlni, de egyelőre azt kell mondanom nincs vele probléma. Masszívabb, jobban szól, s elődje megmarad tartaléknak. Természetesen kizárólag a mikrofon nélküli változatot vásároltam meg, hiszen már rendelkezem headsettel.
A maradék két és fél hétre a tervem fényvillamos, a Bazilikánál felállított karácsonyfa megtekintése, továbbá egy utolsó Margitszigeti séta, valamint a kijárási tilalom miatt sorozatpótlás.

Közelgő ünnepek

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Beléptünk a decemberi hónapba, és akaratlanul is elindult az ünnepi káosz. Legalábbis én csak így nevezem, hiszen elég régóta nem tartom a naptárban piros napot jelentő ünnepeket. Leginkább azért, mert nem érzem azt, hogy ezek a napok bármilyen pluszt is jelentenének nekem. Természetesen sokan nem így gondolkodnak, így aztán elindul a vásárlási hullám, és az ünnepi láz, amely természetesen sokszor kifordítja magukból az embereket.
A decemberi hónap elég zsúfoltnak ígérkezik számomra. Nem csak a munka miatt, hanem sajnos időközben fogászati kezelésre kényszerültem, amely nem csak anyagilag, hanem kissé lelkileg is megvisel. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy komolyabb problémával nem állok szemben, s még azt is mondhatom, hogy a koronavírussal sem kerültem “közelebbi” kapcsolatba. Bár bízom benne, hogy ez így is marad. Természetesen várom a szabadnapjaimat, amikor majd nyakamba kaphatom a várost, és megörökíthetem, hogy hogyan is pompázik az fényárban. Mai napon hazafelé egyelőre csak egy fényárban úszó trolit sikerült lencsevégre kapnom.