Gondolatébresztő kategória bejegyzései

Tervek az év hátralévő részére

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Mikor még középiskolás voltam elég sokszor otthon ültem. Ha ez nem így alakult, akkor többnyire sétával vagy kerékpározással ütöttem el az időmet. Az iskola befejeztével azonban egy új világ nyílt meg előttem. Igaz, hogy majdnem egy év volt, mire találtam egy hosszú távú munkát, de úgy éreztem kiszabadultam egyfajta mókuskerékből. Egy olyan mókuskerékből, amely kevés szórakozási lehetőséget nyújtott, ha nem veszem alapul, melyet a vizuális világ nyújtott számomra zene, sorozatok és filmek formájában. Elindult egyfajta vásárlási folyamat, s úgy éreztem mindent be kell pótolnom, amit iskolás éveim alatt az anyagi helyzetünk nem tett lehetővé. Sok műszaki terméket vásároltam. Ámbár igaz, hogy az első körben vittek nagyobb összeget. Mindig vigyáztam a dolgaimra, így amikor valamelyik téren fejleszteni kellett, akkor a lecserélt eszközöket mindig jó áron tudtam eladni a hibátlan és újszerű állapotának köszönhetően. Majd eljött az idő, amikor elkezdtem itthonról kimozdulni. Ennek köszönhetően megismerhettem pár új embert, s végre a megye határait is elhagyhattam. Ekkor még csak pár napra hagytam hátra mindent. Jött azonban egy hirtelen ismeretség számomra egy olyan illető személyében, aki elsőre nagyon szimpatikus volt, s az együtt töltött idő alatt egy korrekt, intelligens, céltudatos és nagyon jó lelkű személyt ismerhettem meg benne. Szokás mondani, hogy aki szerelmes lesz rózsaszín köd száll a szemére. A véleményem az, hogy ez nem csak szerelem esetén igaz. A rokonokhoz is így állhat az ember, s új kapcsolat létrejöttekor is. Ő volt az, akihez több alkalommal úgy jöttem fel vendégként Budapestre, hogy ő volt a szállásadóm. Egy beszélgetés kapcsán, amikor elmeséltem előléptetési lehetőségemet az akkori munkahelyemen, amely kissé felháborító volt, hogy mekkora felelőséget akartak a nyakamba tenni egy olyan pozícióval, amely nagyjából ötezer forintnyi többletet jelentett volna fizetésben. Ekkor történt egy felajánlás részéről, hogy miért is nem költözök fel Budapestre, s lakhatnék nála. Mivel eléggé szürkévé váltak a hétköznapjaim, s otthon is családi problémákkal kellett szembe néznem, s mivel megfogadtam jön egy lehetőség, akkor azt megfogom, így igent mondtam neki. Így történt, hogy négy évvel ezelőtt egészen pontosan 2019 május elején budapesti lakos lettem, melyről bejegyzést is írtam az adott hónap közepén.

A hosszúra nyújtott bevezetőmben említést tettem a köznyelvben elhíresült toxikus kapcsolatról. Mivel jó viszonyt ápoltam vele, így nagy reményekkel költöztem fel hozzá, mert úgy gondoltam ebből egy igazi barátság lehet. Azonban szembe kellett néznem azzal már a legelején, hogy a felajánlás, s a győzködés részéről inkább annak volt köszönhető, hogy anyagilag nem tudja egyedül fizetni az albérletét. Mivel minden új volt, így ezzel annyira nem foglalkoztam főleg úgy, hogy sok új embert ismerhettem meg. Majd jött a Covid és annak több hulláma, s arra ösztönzött, hogy próbáljam a helyzetem elfogadni, s lehetőleg ne tervezni előre. Egy nézeteltérésnek köszönhetően három hónapnyi különélés következett be, de végül újra összeköltözésre került sor, amely leginkább az akkor elbukott spórolt pénzemnek volt köszönhető. Majd jött az ötlet egy nagyobb lakás bérlésében minimális havi többletkiadással számolva. Ebben egy új esélyt láttam a kapcsolat rendezésére, amely már akkor sok negatívumot jelentett számomra, de úgy gondoltam privát szféra növelésével ezek a problémák megoldódhatnak. A két évvel ezelőtti költözés azonban arra világított rá, hogy sajnos mélyebb problémák vannak, mint gondoltam. Szerencsére önbizalmam mindig volt, s véleményem szerint objektíven látom magam. Következetes személy vagyok, aki ritkán hoz azonnali döntést, amely sok problémától védett meg, de nem ártott volna hirtelen elhatározni dolgokat. Egy sétám volt az egyik ismerősömmel, amikor előkerült a lakótárs téma. Ő annyit mondott, hogy csak a fontos dolgokat beszélik meg, de a nagy részben csak köszönnek egymásnak. Ekkor született meg bennem egy elhatározás, hogy nem kell egy olyan kapcsolatot ápolgatnom, s javítanom, ahol a másik elvárja a hozzá való alkalmazkodást.

Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy eleinte szégyelltem, hogy mennyire sikerült melléfognom vele kapcsolatban. Ezekről a dolgokról nem beszéltem senkivel, mert úgy gondoltam ezek az én problémám, s nekem kell őket megoldani, ha megtudom. Az önbizalmam nem sérült, de idővel elkezdtem észre venni, hogy mennyire magával ránt a viselkedése, mely egyre inkább afelé haladt, hogy mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarta. Emellé pedig megjelent egy olyan fajta viselkedés, amelynek köszönhetően sokszor úgy éreztem, mintha egy több személyiséggel rendelkezővel élnék együtt, mely ráadásul beképzeltséggel is párosult idővel. Az elmúlt fél évben rengeteget gondolkoztam ezen, hogy hogyan is oldjam meg. Többször úgy viselkedtem a lakásban, mintha vendég lennék miközben az egymás közötti megbeszélésnek álcázott kommunikáció arról szólt, hogy bejelentette mi lesz, ki vagy kik lesznek a lakásban bizonyos időpontokban. Ettől már teljesen kiborultam, hiszen nem tudtam programokat szervezni, s mások sem jöhettek fel hozzám.
Az elmúlt három hónapban többször futottam bele későn kifizetett számlákba részéről, valamint abba, hogy nem mond el közös ismerősöknek dolgokat vagy másképp tálalja őket. Mivel már otthon is látták, hogy hazatéréskor feszült és ideges vagyok, ezért egyre inkább elkezdtek foglalkozni az állapotommal. Bennem továbbra is őrlődtek ezek. Mint említettem az önbizalmam nem sérült, mert tudtam sokszor szóltam dolgokért, s többször leültem vele beszélni kulturáltan, emberi hangon, de nem segített. Kollégám erre annyit mondott, hogy lehet nem a kulturált formát kellett volna használni, hanem elengedni a dühömet a viselkedésével kapcsolatban. Ezen a szinten már tisztában voltam azzal, hogy nem csak a házasság vagy párkapcsolatban léteznek a mérgező emberi kapcsolatok, hanem bizony jelen vannak munkahelyen, s magánéletben rokoni, ismerősi és baráti kötelékben is. Az utolsó hazalátogatásomnál, már egyértelmű volt, hogy valami nem stimmel velem. De ez már nekem is egyértelművé vált, hogy nem tudok pihenni, aludni, s próbálok másoktól távol lenni, hogy ne rajtuk csattanjon egy olyan dolog, amihez semmi közük nincs. Szóba került otthoni beszélgetéskor mennyire éri meg a fővárosban élni, hogy a fizetésem több, mint a fele elmegy a lakhatásra, s a rezsire főleg az infláció miatt. Abban maradtunk tisztában vagyok vele, hogy bármikor vissza mehetek. Főleg egy olyan ingatlanba, ami nagy városban található, s saját, tehát nem bérlemény. Nem szívesen jöttem vissza, mert odahaza sikerült lenyugodnom már a hét második felére. Természetesen sikerült újabb konfliktust behúznom, majd egy újabb lakbér emelést ürügynek használhattam, hogy bejelentsem távozási szándékom.

Az anyagi veszteségem nem kevés a fentiek miatt, s többször elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyi spórolt pénzem lehetne, ha ezeken nem megyek keresztül. Annak mindenképp örülök, hogy önmagam hoztam meg ezt a döntést, s nem rábeszéltek. Valamint hosszas elgondolkodás után sokkal egyszerűbb, s könnyebb egy ilyen kapcsolatból megszabadulni, mint kimondani, amit gondolok, mely konfliktust szülne, melynek következménye minden bizonnyal az albérleti szerződéssel való problémakör lenne. Hiszen ez csak közösen mondható fel. De mivel tökéletesen el tudtam adni, hogy anyagi nehézséget jelent a lakbér, így ezt viszonylag elég gyorsan sikerült elintéznem.
Június második hetében visszatérek a családhoz, s rá következő héten kezdek az új helyemen. Szerencsére ugyanannál a cégnél tudtam maradni csak másik helyen leszek. Időközben azért eljutott hozzám, hogy a lakótársamnak milyen adósságai vannak. Az első dolgom az lesz, hogy elengedem az elvárást, hogy a két havi kaució összegét visszakapom, mert fizetőképtelensége miatt minden bizonnyal bukni fogom ezt az összeget. A nyugalmam és az egészségem viszont többet ér minden pénznél. Júniust mindenképpen a munkára való összpontosításra akarom fordítani valamint felvenni az otthoni ritmust, mely már most sokkal nyugalmasabb és biztonságosabb érzéseket kelt bennem. A nyári hónapokban nem tervezek semmiféle utazást. A szabadban való csavargást a közeli természeti helyek újra meglátogatását fogja jelenti, melyről minden bizonnyal több fotót fogok majd a blog keretén belül megosztani. Mivel minden plusz juttatás megmarad, hogy a jelenlegi cégnél maradok, így arra kell összpontosítanom, hogy anyagi értelemben ne tervezek, s ne számolgassak. Hiszen nem láthatom előre a váratlan kiadásokat. Mivel lakbért nem kell fizetnem, s a rezsi pedig töredéke lesz az itteni költségeknek, így jelentős összeg marad majd meg a fizetésemből. Az új helyre való beilleszkedés mellett pedig a korábbi ismerőseimet is láthatom, akiknek nem volt lehetőségük a fővárosban meglátogatni engem. Az ősz mindenképp érdekes lesz, mert már most több ember jelezte, hogy reméli azért fogok még Budapesten járni, melyre természetesen igent mondtam. De mindenképp kelleni fog majd a három hónap, hogy visszatérjek az otthoni ritmusba.

Mindenképp örülök annak, hogy odahaza pozitív irányba változtak a dolgok, s nagyon sok mindent sikerült nekem megoldani, amely annak idején sok konfliktust jelentett. Az mindenképp egy pozitívum, hogy a többlet keresetből azért tudtam magamra is költeni, így jelen pillanatban semmire nincs szükségem. Amely szóba jöhet talán mozi látogatás vagy strand. Utóbbi azonban szép kártyával igénybe vehető, melyen továbbra is jelentős összeg szerepel lévén időhiány miatt nem tudtam bizonyos helyekre eljutni. Ebből fakadóan pedig amennyiben nem lesz váratlan kiadás csak a fogyasztás rám eső részét kell fizetnem valamint a már előre megbeszélt étkezésekből való részemet kivennem, amely jelentős kiadást nem jelent. Sok mindent tanultam az elmúlt négy év alatt, s nem bántam meg a felköltözést, hiszen sok mindenre megtanított. Többek között arra, hogy sok mindenen lehet változtatni, amely nem úgy működik, ahogyan kellene valamint ami működésképtelen azt el kell engedni.

Élet Google nélkül

Írta: | | Gondolatébresztő, Mobiltelefon
Vélemény?

A mobiltelefonos híreket nyomon szoktam követ, s ezzel párhuzamosan pedig néhány fórumon is jelen vagyok. A személyes véleményem a mobiltelefon piaccal az, hogy olyannyira beleivódott eme eszközök használata az emberek hétköznapjaiba, hogy lassan minden hónapban érkeznek új készülékek miközben a gyártók egymással próbálnak versenyezni. Utóbbi nem is lenne probléma annak fényében, ha valóban megfizethető áron lennének ezek a készülékek elérhetőek. Előfizetéssel hozzá lehet férni ezekhez a készülékekhez, de sajnos már a kamatmentes törlesztőrészlet is elég húzós, ha az ember nem egy év múlva szeretné a megvásárolt eszközét lecserélni. Miközben egyes híreknél tulajdonképpen az emberek egymásnak esnek ahelyett, hogy néhány márkát és készüléket nem társadalmi jelképként kezelnének. Eme bejegyzés többek között azért is született meg, mert az egyik hír alá megjegyeztem, hogy mennyire megvagyok elégedve a tavaly vásárolt jelenleg is használatban lévő készülékemmel úgy, hogy Google támogatottsággal nem rendelkezik. Ez pedig nem más, mint egy Huawei P50 Pro. Lássuk hogyan élem a napjaimat hétköznapi emberként ezzel a készülékkel.

Teljes bejegyzés →

A Pierre Woodman-sztori (2009)

Írta: | | Dokumentumfilm, Gondolatébresztő
Vélemény?

Azt gondolom, hogy senkinek nem kell elmagyarázni, hogy mit is jelent a pornó kifejezés. Erről mindenkinek minden bizonnyal megvan a kialakult látásmódja, s véleménye. Ezek mellett pedig azt gondolom nincs olyan ember, aki önszántából nem látott volna még ilyen filmet vagy jelenetet, jelenetsort. Amelyeket én láttam azok kamaszkorra volt jellemző. Az számomra meglepő, hogy mennyien lesznek felnőttkorukra pornófüggők vagy mennyi időt jelent nekik szabadidejükből annak függvényében, hogy felnőtt férfiként rám a pornófüggő stigma nem adható, hiszen azt sem tudom mikor láttam utoljára ilyen „alkotást”. Nálam ennek két oka. Egyrészről sokat töltök a szabadban, ha van rá lehetőségem, s mire eljutnék oda, hogy ilyeneket szeretnék nézni már túl fáradt lennék hozzá. Másrészről pedig szexuális szempontból megrendezett dolgok abszolút hidegen hagynak, hiszen nem a valóságot tükrözik. Másfelől pedig azon személyek, akiknek életüknek nem a szexuális dolgok a mozgatórugója továbbá hétköznapi emberként ismerkednek, s élnek nemi életét a pornó nem igazán kap szerepet náluk. Mivel pusztán egy órás dokumentumfilmről van szó, így rövid hezitálás után úgy gondoltam érdekes dolgokat boncolgató film majd érdekes lesz. Nem igazán győzött meg az pedig tény.

Teljes bejegyzés →

Virtuális feltámadás

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Én azon emberek közé tartozom, akik az életüket nem a vizuális világban élik. Ennek ellenére nagyon sok „nyom” utal rá, hogy időm nagyobb részét mégis itt töltöttem. Egyik mozzanata ennek a dolognak a blog írása volt, amely számomra egyfajta kikapcsolódást jelentett. Egyrészről szerettem írni másrészről tetszett másik személyes blogja. Annak idején abban  a városban ahol laktam nem sok szórakozási lehetőségem volt amennyiben nem éppenséggel az volt a cél, hogy minden nap a részegséget válasszam. Így aztán jöttek a játékok majd ezzel egyetemben pedig az ingyenesen is készíthető weboldal és blog. Korábban már született egy bejegyzés tőlem, hogy szolgáltató váltással tervezem ezt a hobbimat tovább folytatni. Ennek oka pedig az volt, hogy a korábbi tárhelyszolgáltató anyagi jellege nem volt túl jó, hiszen nem csak a tárhely méretét keveselltem, hanem annak díját is, amelynek fizetésére nem volt választható megoldás csak az éves díjbeszedés. Így végül olyan szolgáltatóra esett a választásom, amelynél a havi díjas díjbeszedés is megoldás, így aztán eme hobbim a havi díjas számláimat alapul véve még az ötezres értékhatárt sem érte eddig el.

Kérdés persze adott volt, hogy mennyire lesz jó majd a döntés, hiszen egy weboldal átköltöztetés nem a legegyszerűbb dolog, amennyiben a fent említett 14 év alatt összegyűjtött bejegyzést, képeket és egyéb tartalmakat értem. Ugyan akadt némi komplikáció, amely megnövelte az időt, mely alatt nem volt elérhető a blog, de azt gondolom egyelőre sikerült ezen dolgok megvalósítása, s ebből fakadóan pedig ismét elérhetővé vált a blogom, melynek szerkesztésébe ismét belevághatok.

14 év

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
1 Comment

Azt gondolom, hogy kevés olyan ember van hazánkban, akit nem visel meg a jelenlegi gazdasági helyzet. A véleményem az, hogy talán én még azon személyek közé tartozik, akiknek ugyan vannak anyagi problémáik, de még abban a helyzetben van, amiből némi erőfeszítéssel ki lehet jönni. Ez még önmagában nem lenne akkora probléma nekem, mert engem leginkább az visel meg, hogy több remek munkatárstól kellett búcsút vennem azért, mert kénytelen volt a fizetését alapul vennie, s ezáltal más alternatívákat keresnie. Emellett pedig szót érdemelnek azok is, akik kapcsolatban állnak velem, hiszen nem túl felemelő, amikor az ember tud programot vagy találkozót szerveznie ismerősökkel amiben helyett kap a jelenlegi helyzet, s az ő helyzetük is.
Többször elgondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is lehetne ezeket a helyzeteket javítani. De végül arra jutottam, hogy egyelőre a legbiztonságosabb, ha folytatom a további életemet. Ez egyelőre nagyobb biztonságot nyújt, mint egy bizonytalan helyzet. Mindezek mellett pedig egy nagyobb levegőt kell vennem, s szépen lassan elengednem azt, hogy a saját problémáim mellé még másokat is felvegyem. Az egyik megoldást a hobbik fókuszba helyezésén látom. Sajnos az időjárás továbbra sem kegyes. Így maradnak a sorozatok, filmek valamint az esti zenehallgatások. A virtuális világ egyelőre nem kerül ki a látókörből, habár minap sajnos kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy éves fenntartási költség nem épp olcsó mulatság a blog szempontjából függetlenül attól, hogy továbbra is élvezettel készítem. Egyelőre tárhelyváltás hozta el a lehetőséget, hogy májusban a blog ünnepelhesse a „14.születésnapját”. Természetesen majd későbbiekben fog elválni, hogy mennyire volt jó döntés is ez, s megérte-e a szolgáltató váltás. Anyagi szempontból könnyebb lesz mindenképp, hogy lehetőség lesz havi fizetésre. Ebből a szempontból pedig bőven belefér eme hobbi fenntartási költsége havi szinten. 

Persze engem is elkapott az az érzés, hogy plusz bevételre kellene szert tennem. Ekkor eszembe jutott, hogy a két évvel ezelőtt megvásárolt Huawei P40 Pro mobilkészüléket kellene eladnom, hiszen egy évvel később egy Huawei P50 Pro-ra lett cserélve. Az igaz, hogy az évente kiadott készülékek között kevés az előrelépés, de tavaly megtetszett, s azóta se bántam meg a vásárlást. Annak fényében végképp, hogy akkor még sehol nem mutatkoztak azok a jelek, hogy a kiadások duplázódnak, triplázódnak, s ezek mellett pedig az élelmiszer árak a csillagos egekbe szöknek. Mint ismeretes eme készülékek nem rendelkeznek Google szolgáltatásokkal, amelyek nagyon sok problémát tud okozni. Én ugyan örültem neki, mert elég keserves volt sokszor a korábbi készülékek „kötelező” applikációjuk használata, de szembe kellett néznem, hogy az értékük gyorsan csökken. Továbbá nincs értelme eladásnak, hiszen azzal is számolnom kell, hogy mi történik akkor, ha meghibásodik a jelenlegi készülékem. Jó, ha van egy tartalék.
Hasonlóan gondolkozok a tavaly megvásárolt Playstation 4-ről is, amivel kapcsolatban felmerült az eladás, mint lehetőség, de mivel hétvégén a rossz időjárás miatt ismét használatba került végül ő is maradni fog. Természetesen semmi sem tart örökké, valamint nem tudunk mindig felkészülni arra, ami ránk vár. Természetesen a korábban megvásárolt készülékekből több tönkrement. Ugyan magammal hoztam otthonról a számítógépet, de ismételten kénytelen leszek egy olcsóbb videókártyát vásárolni lévén a hét évvel ezelőtt megvásárolt GTX 1060 végül tönkrement. 

Ahogyan fent említettem megpróbálok a hobbikban találni némi nyugalmat, s azokon keresztül kicsit pihenni. Az év első három hónapja biztosan nem lesz könnyű elsősorban az időjárási tényezők miatt. Így egyelőre maradnak a filmek és a sorozatok, s igyekszek sok figyelmet fordítani a munkára, mert az is eltereli a gondolataimat a meglévő problémákról. Ahogyan beköszönt a tavasz természetesen ellátogatok pár helyre, valamint majd ismét nyakamba kapom a várost és a környékét, s megindul majd a kirándulás egybekötve fotózással, s zenehallgatással. Bízom benne, hogy eme év kicsit könnyebb lesz majd, s gyorsabban is el fog telni mindenféle komolyabb megpróbáltatás nélkül. 

Amikor egy korszak lezárul

Írta: | | Gamer sarok, Gondolatébresztő, Számítástechnika
1 Comment

Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is? 

Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem. 

Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő „probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért.  Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult. 

A vegyes évkezdés

Írta: | | Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Sokszor vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Többször fordult velem elő, hogy nagyon szerettem volna, ha az adott szituációból nagyon gyorsan kikerülök, esetleg gyorsabban telik az idő. Eme tapasztalatok ellenére azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan eltelik egy adott hónap vagy akár egy adott év. Amióta hobbiként belevágtam a személyes blog készítésébe azóta rendszert csináltam abból, hogy minden év utolsó napján írtam vagy arra a napra időzítettem egy összegző bejegyzést, hogy hogyan éltem meg az adott évet. Ez nem volt most sem másként. Egy bővebb írásban leírtam, hogy mennyire is vegyesen éltem meg az előző évet. Még csak a második hétbe vágtam bele, de már most úgy érzem, hogy elég vegyes eme évkezdés, s ha nagy szerencsém lesz akkor minden bizonnyal hasonló érzelmekkel fogom zárni eme hónapot, ha nem történik valami, ami kizökkent eme állapotból.
Az évkezdés elsősorban két okból nem sikerült pozitív szemlélettel indítani. Az előző hónapban sajnos több kollégám betegen jött dolgozni, s végül nekem is sikerült elég rendesen lebetegednem. Mivel szilveszteri összejövetel volt megtervezve, így azt semmiképp nem tudtam elkerülni, így végül csak két napot töltöttem itthon táppénzen, s majd kénytelen voltam kicsit gyengén, s köhögve bemenni dolgozni. Ahogyan többször is leírtam jómagam nem tartom a naptári ünnepeket, mert nekem azoknak semmi jelentőségük sincs, s a „kötelező” dolgokat nem szeretem főleg, ha a szabadidőmben vannak ezek a dolgok. Az igazság az, hogy a döntésem egyik oka anyagi jellegű volt, míg a másik oka a megrendezett összejövetel volt, s tartottam tőle, hogy nem csak anyagilag bukok, ha több napot maradok itthon, hanem esetleg valami írás, vagy kép is kikerülhet különböző közösségi portálokra. Hiszen mindenképp érdekesen telt volna el számomra. A legkisebb bonyodalmat a társulás jelentette, mintha egyszerűen csak bezárkóztam volna a szobámba, mint egy zombi. Nagyon vártam, hogy vége legyen, de szerencsére a résztvevők hamar elfáradtak, s szerencsére nem volt hajnalig tartó mulatozás, beszélgetés sem. Így viszonylag korán le tudtam feküdni. Szerencsére a tűzijáték is hamar véget ért, s a petárdázások se tartottak sokáig. Habár utána jó pár napig hallható volt némi utólagos ünneplés, aminek annyira nem örültem. 

Már tavaly is be lett jelentve, hogy a januári hónapban mindenki legalább egy hét szabadságra számíthat, mert előírás, hogy az ünnepi hónap után mindenkinek legyen kiadva némi szabadság. Részben örültem, mert iszonyatosan megterhelő volt a decemberi hónap. Másfelől eredeti terv az volt, hogy haza kell majd utaznom, ami végül nem valósult meg. Ennek kicsit örültem, mert anyagi szempontból így több maradt nekem. Másfelől kicsit húztam a szám, hiszen a karácsonyi hazalátogatás elég borzasztóra sikerült, s nekem pedig már muszáj volt jeleznem azokat a dolgokat, amik eléggé zavaróak annyira, ami miatt pihenni annyira nem tudok. Ugyan a kommunikáció megmaradt, de szerintem sértődöttség a másik fél részéről még mindig van. Érzelmileg ez eléggé nehéz teher, de mély levegőt vettem, s úgy döntöttem, hogy akármennyire is bántó és fájó az igazság azt bizony ki kell mondani egy idő után, ha nem akarok egy jelentős lelki teherrel élni függetlenül attól, hogy lassan négy éve sikerült otthonról elköltöznöm.
Az évkezdés munka szempontjából elég nehézre sikerült. Hiszen gyengén mentem még vissza, s még mindig köhögtem. Mindezek mellett sajnos sokszor nem sikerült kialudnom magam. Volt olyan kollégám, aki visszatért, s közös beszélgetésnél rátértem a betegségének a tüneteire, s aztán szépen összeraktuk a képet, hogy bizony ez valóban egy vírusos fertőzésen eshettem át, amit tőle kaptam el lévén betegen jött dolgozni. Ámbár, ha ez nem lett volna elég, akkor az év első hetében szabadságon lévő emberekhez még táppénzre kerülök is csatlakoztak, így aztán a beosztásom is többször változott, s még túlórám is keletkezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hét másik felét iszonyatos fáradtsággal és több, mint tíz órányi alvásokkal töltöttem, amire sokszor az tette fel a pontot, hogy reggeli ébredésem nem ébresztőnek, vagy bármi másnak volt köszönhető, hanem a a munkával való álmodásról. 

Az időjárási tényezők miatt nem örültem a korai szabadságnak, de végül mégis vártam, mert iszonyatosan elfáradtam, s szerettem volna pár napot pihenni. Így a hét második felét már a visszafelé számolgatással töltöttem, valamint reménykedtem abban, hogy nem fogok lebetegedni újra, ha már ennyi kollégám küzdött náthás tünetekkel. Valószínűleg az időjárás szeszélyesége is megviselhetett, mert a hét második felében elég tavaszias idő lett, ami sajnos a vasárnap estére elmúlt, s a hétfői szabadságkezdésem egy két napra bejelentett jelentős esőzéssel kezdődött. 

Még a fővárosba való felköltözéskor nagyon örültem, hogy sikerült gumiból készült cipővédőt vennem, amelynek köszönhetően ilyen jellegű időben bátran használhattam a kedvelt sportcipőimet anélkül, hogy beáztak volna. Azt hiszem mindenki tapasztalja az infláció hatásait, s mennyire értéktelenednek a fizetések, s ennek köszönhetően komoly kihívást jelent a havi bevételt beosztani. Így annyira nem örültem, amikor a mai napon szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a cipővédő végül kukában kellett kikötnie használhatatlansága miatt, s kénytelen voltam bemenni az egyik kedvelt sportboltomba, ahol viszonylag korrekt áron tudtam megvásárolni az első vízálló férficsizmám, ami viszonylag külsőre elég elfogadhatónak is néz ki. Én azon személyek közé tartozok, akiknek független a költséghatára, de ruházati termékekre egy bizonyos összeg felett nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha megvan rá a keret. Ezért is örültem, s bízok benne, hogy egy időre megoldódott az esős időjárási problémám lábbeli szempontjából.
Már megnéztem az időjárás előrejelzést, s sajnos nem vagyok elragadtatva, amit ezeken az oldalakon láttam. Némi sétát mindenképp be akarok szorítani a mindennapjaimba, s bízom benne, hogy komolyabb esőzések már a héten nem lesznek. Így valószínűleg komolyabban belevetem magam a vizuális szórakozásba, s több sorozatot is be fogok próbálni, valamint pár film is megtekintésre fog kerülni. Azért reménykedek abban, hogy az ismerősök azért rá fognak érni, s nem fogok „beszorulni” a négy fal közé, mint a múltkor. 

2022: A vegyes érzelmek éve

Írta: | | Egyéb, Film, Fotók, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés, Mobiltelefon, Okosóra, Sorozat, Videók
1 Comment

Középiskolás voltam, amikor több személyes blogba belefutottam, s eldöntöttem, hogy én is indítok egyet. Idén májusban volt ennek már 13 éve, amely egyébiránt elég hosszú idő, s ezalatt nagyon sok minden történt. Egyrészről befejeztem az iskolát, s másrészről pedig érett felnőtté váltam. Habár minden évben vannak történések az életemben, amelyek formálnak a személyiségemen. Azonban akadnak dolgok, amelyekkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Első körben nem bántam meg, hogy annak idején a képernyő előtt az internetet használva pornó és egyéb tartalmak helyett személyes blog készítésébe kezdtem. Második körben pedig továbbra is él bennem az, hogy akkor tudok ünnepelni, amikor történik valami, amely ünneplésre méltó. Ebből fakadóan pedig a piros napos ünnepek valamint egyéb mások által jeles napnak tartott napok nekem ugyanolyan hétköznapnak számítanak. A karácsony után a szilveszter is kiesik részemről főleg azért, mert az általam ismert emberek túlnyomó többsége irracionális módon ünnepelni akarja eme napot, továbbá legfőbb szerepe az alkoholnak van, ami nálam kieső dolog, mert nem fogyasztok és fogyasztottam egyáltalán. A másik dolog, amely viszont megmaradt, hogy mindig írtam eme sokak által jeles napnak tartott ünnepen egy összegző bejegyzést, hogy milyen is volt az adott évem: 

2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019    2020   2021

Ámbár tény, hogy ugyanott lakom, ahol tavaly ilyenkor. Ugyanaz a lakótársam, s a magánéletemben is minimális változás történt. A munkahelyem is ugyanaz, mint ahogyan a sokszor nem említett, de meglévő problémák. Ennek ellenére azért el kell ismernem, hogy sok minden történt ebben az évben még akkor is, ha többségük nem egy hatalmas nagy dolognak számít. Tény és való, hogy voltak negatív és pozitív dolgok egyaránt, de legalább ettől lesz érdekes eme gigaposzt, amelyben összefoglalom az egész évet.  Teljes bejegyzés →

Hogyan hatott rám a mobil világ fejlődése?

Írta: | | Gondolatébresztő, Mobiltelefon, Retro
2 hozzászólás

Az elmúlt időszakban több összegző bejegyzés született tőlem, amely leginkább a sorozatokat majd pedig későbbiekben mellékágon a filmeket vette alapul. Minap az egyik ismerősömnek fejtettem ki a negatív véleményemet arról, hogy a mobil világ akkora fejlődésen ment keresztül, amivel sokaknak nem sikerül lépést tartani, s többség ebben nem a lehetőséget látja, hogy könnyítse az életét, hanem inkább lustaság felé billen a mérleg nyelve holott rengeteg lehetőség adott. Arról már nem is beszélve, hogy véleményem szerint egy kiskorúnál inkább ártalmas az internethez való korlátlan hozzáférés továbbá nem biztos, hogy jellemfejlődésében építő jellegű lesz egy telefon megléte. Az elérhetőség fontos egy bizonyos kortól, de tény az is, hogy egy szülő nem tudja teljesen ellenőrzés alatt tartani, hogy gyermeke milyen tartalmakkal találkozik. Főleg, ha az iskolatársakat vesszük alapul. Ezzel kapcsolatban nekem a második osztály jut mindig eszembe, amikor egyik osztálytársam egy pornóújságot csempészet be, s azt nézegettük a délutáni szabadfoglalkozás alatt, amikor a tanárnak más dolga akadt, s nem figyelt ránk. Minap az előbb említettek mellett szó esett a márkákról, technikai specifikációkról, s ekkor fordult meg a fejemben, hogy ez egy jó alap lehetne egy újabb összegző írásnak, melynek középpontjában a mobil világ fejlődése állna, s annak rám gyakorolt hatásai továbbá hogyan változott meg a mobiltelefonos viselkedésem.
Annak idején gyermekként nagy dolognak számított, ha valaki rendelkezett vezetékes telefonnal. Emlékszem második osztályba jártam, amikor az egyik lányba szerelmes voltam, s mikor kiderült az otthoni száma mindig azt ismételgettem. Persze soha nem történt telefonhívás irányába. Tény, hogy én is azok közé tartozom, akik még emlékeznek a telefonfülkékre, s bizony mi is telefon betyárkodtunk, habár ez nem volt jellemző ránk, s egy bizonyos határt nem léptünk át. Például nem hívtunk ki rendőröket, mentőket hamis bejelentéssel nem létező problémához. Az első készülék, amellyel találkoztam Benefon márka volt, s apám céges telefonként kapta. 

Emlékszem, hogy sok hívást nem bonyolított rajta, s csak párszor volt használva. Ellenben akkora volt, mint egy tégla, s nagyjából olyan nehéz is volt. Amennyiben már töltöttségi szintje alacsonyra került, akkor nagyjából fél napig kellett töltőn lennie, hogy ismét használható legyen. Nem emlékszem pontosan, hogy melyik szolgáltató volt akkor, de arra igen, hogy amikor elmeséltem az iskolában, hogy lett mobiltelefonunk, akkor a márka olyan gagyinak hatott, hogy senki nem akarta elhinni. Végül egy munkahelyi balesetnek volt köszönhető, hogy a család tulajdonából kikerült. Két nagy szolgáltató volt Pannon GSM és az a Westel. 1999-ben érkezett meg harmadik mobilszolgáltató a Vodafone, s akciós telefonkészülékeknek és a ballagáshoz közel kerülve akciós kártyás feltöltős telefonként lettem valamikor 2001-ben mobiltulajdonos, ami nem volt túl kifizetődő a szülői részről. Miért is?
Teljes bejegyzés →

Kata és a Rezsicsökkentés csökkentése

Írta: | | Egyéb, Gondolatébresztő, Helyzetjelentés
Vélemény?

Gondolkoztam azon, hogy vajon virtuális papírra vessem-e a gondolataimat az elmúlt hét politikai eseményei kapcsán. Az engem körülvevő emberekkel annyira nem beszéltem még erről a témáról, s igazából szülői részről volt szó erről. Egyrészről hátrányos helyzet miatt másrészről pedig a tüntetések kapcsán, amiben egyelőre én nem vettem részt, s egyelőre nem is tervezek ott lenni. Egyrészről engem a Kata módosítás nem érint, de a rezsicsökkentés már komolyabb teher lehet mindezt úgy, hogy egy olyan időszakban van meglépve, amely elég gerinctelennek gondolok. Végül úgy döntöttem hozzászólásokban vitatkozás helyett inkább leírom a saját véleményemet ezzel kapcsolatban több megnézett videó és írás után.
Az jó előre leszögezném, hogy én azok táborát erősítem, akik elmentem szavazni, s komoly problémába ütköztek azzal kapcsolatban, hogy hova is tegye azt a bizonyos jelet. Tulajdonképpen nem igazán politizálok, s a politikusok közül sem tudok kiemelni egyet sem, aki szimpatikus lenne számomra. Egyszerűen csak megpróbáltam egy döntést hozni. Abból a szempontból azért némileg büszke vagyok magamra, hogy tájékozódtam, s minden szempontból elítélek egy olyan politikai propagandát, amely mások mocskolódására épült az mellett, hogy mekkora költsége volt, s több, mint egy hónapig „tündökölt” a megvédés szó az ablakommal szembeni hirdetőoszlopon, ami mentális hányingert jelentett nálam. Így én nem a jelenlegi kormányra szavaztam, hanem a megnéztem a többi párt kormányzásra megalkotott koncepcióját, s így szavaztam. Ami elég vicces, hogy már a szavazáskor is ért atrocitás egy nyugdíjastól mindezt úgy, hogy a lakcímemet mondtam be. Ez elszomorító számomra. 

Azzal mélységesen egyetértek, hogy adót csalni nem túl szép dolog. De az sem, hogy az adók a csillagos ég szintjére emelkedett, s lassan már, ha az ember tisztességesen akar dolgozni, akkor két dolog közül választhat. Vállal alul fizetett munkát, amelyre mindig van kereslet, és örülhet az „alamizsnának” vagy pedig idővel ő is elgondolkozik azon, hogy a választott szakmáját otthagyja esetleg ő is szépen elkezd adót csalni. Azt gondolom mindenkinek van tapasztalata olyan céggel, amelyik nem akarta őt bejelenti, vagy csak négy órásra, s közben meg a dupláját esetleg a tripláját dolgozta a hivatalossá tett munkaidejének. Én is jártam így bár tény, hogy nem sokáig maradtam az ilyen helyeken. Végtelenül elszomorító, hogy a Kata átszervezés elvileg most több munkanélkülit fog majd eredményezni. Aki pedig kétségbeesetten dolgozni akar az kénytelen lesz bármit bevállalni, hogy anyagiakhoz jusson, s mindezek mellett pedig a munkanélküliek száma növekedni fog. Elég érdekes dolog, hogy miket harsogtak hangosan a választásokban, s alig három hónap után tulajdonképpen szembefordul a kormány önmagával miközben több ezer embert sodor bajba. Ráadásul mindent rekordgyorsasággal, s úgy, hogy nagyon reagálni se lehessen rá? Ez sok mindent elárul mindenképp.
De mennyire is igazságos ez a dolog? Tulajdonképpen semennyire. Hiszen mindenkinek lesz olyan ismerőse, aki majd szépen a bőrén tapasztalja a jelenleg meghozott döntést. S továbbra is az interneten található kalkuláció által szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy aki 10 és 30 ezer közötti villanyszámlával rendelkezett eddig az majd 100 és 200 ezer között legyen. Ekkora emelést csak nagyon kevesen tudnának elviselni főleg ilyen bérek és nyugdíjak mellett. Amennyiben ez megtörténik minden bizonnyal elég lesz majd egy tényleges tüntetéshez, amely elég nagy számban fog megtörténni. Bár tény, hogy az én tapasztalataim alapján ez is erősen kérdőjeles. 

Jómagam nem élek egyedül lévén a fővárosi lakbér árak nem engedik meg ezt a kényelmet számomra. Mi céges lakásbérlők vagyunk, így számlát cégtől kapunk így már most megfogalmazódik a kérdés, hogy nekünk lesz-e emelés, vagy eddig is az emelt árat fizettük. Mindezek mellett még érdekesebb dolog, hogy volt egy ár sáv, ami alá akkor sem mentünk, amikor az elvileg beharangozott világpiaci ár alacsonyabb volt, mint a rezsicsökkentett ár. Azt gondolom most sokan gondolkodóba estek, hogy mi lesz, hiszen én is elgondolkoztam azon, hogy mennyi lehetőség adott nekem. Hát be kell vallanom, hogy nem sok. Főleg annak fényében, hogy ha a hazaköltözésben gondolkodnék, akkor nőne a fogyasztás, így nagyobb lenne a felhasználási arány, s több lenne a számla. Mindezek mellett munka kevés, vagy nincs továbbá azt is figyelembe kell venni, nem korszerűsített házról van szó, tehát minden bizonnyal nagyobb fogyasztási aránnyal bír már most, mint egy korszerűsített példája. 

Persze lehetne alternatív megoldásokat keresni, mint például újabb lakótársat keresni, amivel nőne a bevétel, de ezzel arányosan nőne a fogyasztás is. Tehát ez is egy kiskapu, amely egy zsákutcához vezet. Én egy tüntetésen sem vettem részt, de gondolkoztam azon, hogy kinézek a Margithídra, hogy szimpátiámat fejezzem ki mindazoknak, akik most szenvedni fogni. Ahogyan néztem a videókat egyetértek azzal, hogy nem véletlen, hogy ez most nyáron történt, s pár nap leforgása alatt, mert egyrészről az emberek többsége szabadságát tölti, dolgozik, meleg van, s még nem foglalkozik ezzel az egésszel, ami általában jellemző szokott lenni a magyar társadalomra. Amit kifejezetten gerinctelenségnek tartok, hogy már jövő hónapban életbe lép az egész, így konkrétan esély nincs arra, hogy életmódváltást eszközöljön akárki, aki a meghatározott mértékek alatti fogyasztást akar megtartani. Mindezek mellett pedig visszamenőleges fogyasztást nézni már maga az átgondolatlanság határát súrolja. Én is azok véleményét osztom, hogy majd akkor lesznek legnagyobb hőzöngések, amikor majd megérkezik az első számlák. Arról nem is beszélve, hogy konkrétan semmi nem lett közétéve, hogy mire is kellene figyelni, így felkészülni se lehet. Már ott bukik a dolog, hogy én például azt sem tudom eldönteni, hogy a villanyszáma fog-e nőni lévén mi céges lakásbérlők vagyunk, s tudtommal a cégek alapból magasabb árat fizettek. Ami kifejezetten undorítónak tartom, hogy konkrétan hat hét alatt fog megmutatkozni mit jelent a Kata átszervezése, s mi fog történni azokkal, akik rezsifizetők. 

A legnagyobb probléma leginkább a szavazókör. Mint ahogyan fentebb említettem elmentem szavazni, s a lakcím bediktáláskor máris egy nyugdíjas beszólt nekem, s bér szavazónak titulált engem mindenféle háttérismeret nélkül. Pont itt kezdődik a probléma. Véleményem szerint szavazni tudatosan és nem szimpátia alapján kellene. Míg én megnéztem az interjúkat és koncepciókat, s megpróbáltam céltudatosan dönteni addig belefutottam abba, hogy nagyon sokan szimpátia alapján döntött. A legnagyobb probléma talán az emberek egymásnak való ugrása, s kívülállóként sokszor találkoztam olyan konfliktussal, amelyben indokok helyett inkább politikai pártállással véleményezték a másikat úgy, hogy sokszor a másik félre nem is volt igaz. Nekem az az álláspontom, hogy a politikusoknak kell alkalmazkodni és odafigyelni a társadalomra, s dolgokat feladni, bevezetni, s nem pedig visszafelé. Ami pedig mindenképp szomorú, hogy hétköznapi emberek feszülnek egymásnak.
Zárószóként csak annyit tudok mondani – amellett, hogy a témával szerintem fogok még foglalkozni -, hogy a legjobb lenne, ha az emberek, embercsoportok, békét kötnének egymással, s szépen összefogva konkrétan az összes politikust elzavarnák, s teljesen újjakkal töltenék fel a parlamentet, akik szavahihetőségekkel indulhatnak.