Nyár

Annak ellenére, hogy még a negyvenéves kort nem éltem meg (és még elég távol állok tőle) sokszor elhangzik tőlem írásban, s szóban egyaránt, hogy mi volt az én időmben. Amely egyébiránt nem meglepő, hiszen alig húsz év alatt nagyon sok minden változott. S persze alapul veszem azt is, hogy felnőve én is sokat változtam. Emlékszem arra, amikor átmenetes évszakok is léteztek, mint a tavasz és az ősz. Valamint a tél valóban tél volt, s ténylegesen felölelt időszak volt vagy három hónap, addig jó, ha talán van két hétig amikor az ember megfagy, s talán hóesés is megtörténik. Természetesen, ha választani kell akkor én is a jó időre szavazok, hiszen ilyenkor sokkal több lehetőség áll fent, mint amikor az ember csak akkor lép ki a négy fal közül, ha éppen muszáj.
A fentiekkel szemben most kifejezetten annyira nem voltam kibékülve azzal, hogy jóformán alig egy hét volt az átmenetes időszak, s szinte már május közepén nyár volt. Mehetnékem megvolt, de nehezen tudtam elviselni a hetente többször változó frontokat főleg úgy, hogy közben dolgoztam is. Egyre inkább éreztem azt, hogy kihatással van rám. Bár még így is enyhének mondanám ismerőseim, s kollégáim tapasztalataival szemben, akik fejfájásról, rosszullétekről, vérnyomásingadozásról számoltak be. Addig én némi alvászavarral, fáradékonysággal esetleg ingerlékenységgel küzdöttem. Emiatt is örültem, hogy szabadságra való kiírásra kerültem. Ezt pozitív és negatív is volt számomra. Hiszen szabadságról visszamenni nem teng az emberben a munkakedv, ráadásul az időjárás és a szabadnapok pont úgy keresztezték egymást, hogy sokszor nem tudtam kimozdulni itthonról. Többeknek említettem, hogy nálam nem úgy működik a pihenés, hogy egész nap fetrengek az ágyban vagy itthon vagyok és nem csinálok semmit. Mert hiába szeretek bambulni ki a fejemből, valamint zenét hallgatni, ha egy idő után elunom magam. Talán szerencsém is volt, hogy az utolsó munkanapomon későig dolgoztam, mert minden bizonnyal műszak után azonnal nyakamba kaptam voltam a táskám, s elindultam volna haza, amely két és fél órás vonatútnak felelt volna meg. Másnap hazamentem, s ugyan több napot töltöttem otthon, de megint nem tudtam nyugton maradni. Sok volt a mozgás, s ráadásként még a biciklit is előkaptam. 

Visszatérve a fővárosba igyekeztem mindenkivel találkozni, akivel a munka vagy az időjárás miatt nem sikerült. A szabadság letelte után pedig ismét indult a munka. Mivel nem volt zökkenőmentes, így úgy döntöttem talán az lesz a legjobb, ha éppenséggel kicsit sikerül kimozdulni itthonról. A fentebb említett probléma leginkább pedig abban nyilvánult meg, hogy késő délutánig kellett várnom, hogy elindulhassak itthonról, s még így is sikerült némileg enyhén leégnem, hogy használtam sapkát valamint igyekeztem kerülni a napfényt. A Hűvösvölgy így már ki van pipálva. 

Oda kell figyelnie sokszor az embernek, amikor mesél vagy épp véleményét osztja meg másokkal, hiszen könnyen megtörténhet az, hogy más megsértődhet. Ebből fakadóan többek előtt inkább hallgattam arról, hogy sokszor frusztráló tud lenni, ha sokak életének nem része a tényleges mozgás, vagy kevésbé lehet őket rávenni arra, hogy kimozduljanak otthonról. Most ezzel szemben nagyobb szerencsém volt, mert legalább volt többször társaságom, így messzebbre nem egyedül kellett mennem. Idén estefelé kijutottam a Margitszigetre, ahol egy nagyobb séta követően tartalmas beszélgetés után sikerült hazaesnem elég későn. 

A szakma amelyben mozgok, valamint a munkakör is olyan, hogy ha a fizetést veszem alapul továbbá, hogy emberek között van az ember, akkor nem meglepő, ha nagyon gyorsan változnak a kollégák száma és összetétele. A betegség is életünk része, s ebből kiindulva jeleztem, hogy a kiesők és a távozók számát alapul véve több napos pihenőnapot fogok kihasználni arra, hogy hazautazzak, mert a szabadság kiadása illetve tényleges letöltése kérdőjeles lehet jelenleg. Annak örültem, hogy többször esett az eső, s nyitott ablaknál nagyon jót lehetett aludni, s kellő energiát tudtam összeszedni, hogy ebben a hónapban is haza tudjak látogatni. Kijelenthető, hogy a júniusi hónapom is tulajdonképpen már előre meg van tervezve. 

Instagram: A fotók világa

Az én személyes véleményem, hogy az internetnek nagyon sok előnye mellett nagyon sok hátránya van. Én azt gondolom, hogy rám nézve ez pozitív, hiszen sok embert ismerhettem meg ezáltal, továbbá nagyon sok korábbi ismerőst sikerült megtalálnom, s kapcsolatba kerülnöm velük például közösségi portáloknak köszönhetően. Nagyon szeretek kimozdulni itthonról, amelynek egyik következménye, hogy többnyire a telefonom fényképező funkciója használatba kerül. Természetesen nem teszek minden közzé, de szeretem megosztani azokat a dolgokat, amelyeket érdekesnek találok, vagy számomra jó érzést keltenek. A blogon belül is több képet megosztottam, habár nem eredeti méretében az általában fizetett tárhely lehetőségeit alapul véve. Általában csak pár darabot szoktam megosztani, ellenben több szokott készülni. Ebből fakadóan újból használatba vettem az Instagram nevű közösségi portált, melyet egyfajta fotó profilnak kívánok használni.
A blog indulása óta törekedtem arra, hogy anonim maradjak, de az évek alatt ez megváltozott. Nagyon sok helyen voltam, s szeretek fotózni, de nem szeretném a blogot képtárrá alakítani. Természetesen lesznek kifejezetten fotós bejegyzések, de a legtöbb kép az Instagrammon lesznek majd megtalálhatóak. Több fiókot nem akartam létrehozni, s mivel több ismerősöm is fent van, így magánemberként indítottam útjára az újonnan létrehozott profilomat. Mivel velem kapcsolatban semmilyen privát dolog nem került, s nem is fog, így azt a részét elfogadtam, hogy a blogot olvasók többsége amennyiben megtekinti a profilomat láthat rólam is fényképet. Akinek pedig tetszik az internetes tevékenységem az immáron nem csak a blogon, hanem Instagrammon is elérhet. A fiókom ezen a linken érhető el, vagy a lenti Instagram képre kattintva nyitható meg. Természetesen a link kikerült a menü sávba is. 

A vadaspark

Már gyermekként is nagyon mozgékony voltam. Sokat bicikliztem, amikor pedig nem elégített ki eléggé, akkor pedig jöhetett a séta. A fővárosba való felköltözéssel a biciklimet otthon hagytam, mert személyes véleményem, hogy Budapest nem kerékpár barát város. Főleg, ha megnézem hogyan közlekednek egyes emberek. Így marad a séta. Azonban kárpótol a sok hely, ahová el lehet menni. Vannak ingyenes helyek, de vannak fizetősek is. Múlt héten az állatkertben voltam, s mivel meghívtak, így megmaradt a belépőjegy ára. Mivel a mai napon szabad volt, így úgy döntöttem, hogy ellátogatok a Budakeszi vadasparkba. A Hűvösvölgybe tömegközlekedéssel mentem, s onnan pedig nagyjából egy órányi gyaloglásra volt a vadaspark, amelyet nagyjából két óra alatt végig is jártam úgy, hogy a Dínóparkban is tiszteletemet tettem. 

Emlékeim szerint több állat volt. Nagyon sok volt a háziállat, amelyeket ugyanúgy megnéztem természetesen, s egyes példányokat még meg is simogattam. A jegyárat kicsit húzósnak tartottam a park nagyságához mérve, s a büfében nem is próbálkoztam bármit is venni. Mondjuk vittem magammal elegendő folyadékot. Az állatok nem voltak nagyon elevenek, mondjuk amennyire meleg volt ez nem is csodálom. Bár tény, hogy a tavalyihoz mérve úgy emlékeztem több állat volt. Ugyan kifogtam egy iskolás csoportot, de nem zajongtak annyira. Kifejezetten élveztem, hogy elég sokat sétáltam, s elég magabiztosan odataláltam. Mivel több, mint egy órát sétálva töltöttem, így kénytelen voltam egyedül menni. Ellenben pár videót azért készítettem a képek mellé. 

Szentendre videóformátumban

Mint ahogyan korábbi bejegyzéseimben is említettem nagyon szeretek sétálni, kirándulni. Sajnos a fővárosba való költözés miatt a kerékpározásról letettem, mert a véleményem az, hogy sajnos ez a város nem kerékpárbarát, s nagyon sok lehetőség van arra, hogy az ember balesetet szenvedjen, ha biciklire pattan. Azonban nagyon sok helyre el lehet jutni, s ehhez nem kell mással rendelkezni, mint egy bérlettel. Minap megfordult a fejemben, hogy érdemes lenne Budapest határát elhagyni, s közeli városba is lelátogatni. Ellenben ehhez kellene némi helyismeret, valamint tájékozódási képesség, hogy azt ne egyedül tegyem. Mivel még az ezer forintot sem érte el a kiegészítő jegy értéke az oda-vissza útnak Szentendrére, így végül eme város lett a célállomás, melyet majd csoportosan tervezek a későbbiekben meglátogatni. Erről készítettem is egy bejegyzést, s nagyon szépnek találtam a várost. Videó formában is sikerült megörökítenem. Az egyik a Dunakorzón található patak, míg a másik a Japánkerti patak. 

Huawei P50 Pro: A videók “megjelenése”

Tegnapi napon tettem tiszteletemet ismét a Fővárosi Növény és állatkertben az egyik ismerősömmel. Pont arról kezdtünk el beszélgetni negyed óra elteltével, hogy habár hétköznapot választottunk a sétára, hiszen akkor kevesebben vannak, mint hétvégén mégis sok gyerekkel futottunk össze. Arról beszélgettünk, hogy 15 évvel ezelőtt nem volt minden gyerek kezében mobil. A mobiltelefonok fejlődése elég gyors ütemben zajlik, s erről én is tettem jó pár bejegyzést. Mindezt úgy, hogy az életemet nem a telefonon “élem”. Pont ezért volt elég kérdéses számomra, amikor alsó kategóriás készükékek után megvásároltam az első közép kategóriába tartozót. Sok applikációt nem használtam rajta, de a fotós képességek nekem fontosan voltak. Ebből fakadóan tavaly év elején megvásároltam az első felső kategóriába tartozó telefonomat a Huawei P40 Pro-t, amivel nagyon megvoltam elégedve. De az amerikai problémakör, melynek hatására a cég elvesztette a Google licencet sajnos keresztbe tett a gyártónak. Habár én megvoltam elégedve a készülékeikkel, s kifejezetten örültem, hogy sok alkalmazás nem került rá a telefonra én teljes egészében tudtam használni. De sokan elpártoltak a márkától, s mivel nem tudtam lesz-e P60 széria, s nekem a kamera képességei meghatározó így két előfizetésnek köszönhetően beruháztam lassan egy hónapja egy Huawei P50 Pro-ra. A készülék annyira megtetszett, hogy egy második bejegyzést is közzétettem.
A vásárlást azóta sem bántam meg. A készülék remekül működik. Habár tény, hogy ha eléggé igénybe van véve, akkor némi melegedéssel számolni kell, valamint elég gyorsan tud merülni is. A készülék 100% töltöttségen van, s így indulunk el otthonról, s egésznap internetezés és a kamera van használatba véve akkor nap végére simán 20% alá is mehet az akkumulátor töltöttségi szintje. Az mindenképpen pozitívum, hogy gyorstöltőt kapott a készülék, s akár egy óra alatt teljesen fel lehet tölteni. Mivel nagyon szeretek a városban és azon kívül sétálni és kirándulni ezért vásároltam egy külső akkumulátort. Nem a legdrágábbat, de tesztelve így is egy töltésre bőven elegendő, s nem fél napig kell rá csatlakozva lennie. Ugyan eddig is sok képet készítettem. Igaz ezeknek csak elhanyagolható mennyiségét osztottam itt meg, s azokat is tömörített formában, de végül úgy döntöttem, hogy videó formában is osztok meg tartalmakat, ha már megfelelő minőségűek az elkészült videók. Ehhez a youtube felületét fogom használni. Habár tisztában vagyok vele, hogy bizonyos videókat szerzői jogvédelem miatt nem tölthetőek fel. Ilyen például a zenélő szökőkút. Azonban a Margit szigeten az alacsony vízállásnál járkáló rákok igen. 

Mindezek mellett tiszteletemet tettem még a Rókahegyen is, ahol elsőre nem sikerült megtalálnom az ösvényt. Ebből fakadóan pedig elég sok időt időztem ott. Ámbár jól éreztem magam Ellenben sikerült kijutnom egy kis ösvényre, ahol viszont megcsodálhattam az épp legelésző lovakat. 

Sokszor egy videó sokkal jobban tükrözi az adott dolgot, vagy helyzetet mint egy sima fénykép. Ugyan az anyagi keret elegendő lett volna a Városligetben található léghajó használatához, de igazából nem éreztem rá késztetést, hogy kipróbáljam, hiszen bőven vannak elég magas helyek a fővárosban, ahol belátható az egész város, s ez még ingyen is van. 

Szentendre

Ahogyan korábbi bejegyzéseimben is írtam a főváros leginkább a sokszínűsége és a sokfelé való kiruccanás lehetősége volt az, ami igazán vonzott. Amióta felköltöztem igyekszem ezt a dolgot minél jobban kihasználni, s ha az időjárás és a munka engedi, akkor ez általában sikerül is. Egyetlen egy probléma van, hogy akikkel kapcsolatban vagyok azoknak többsége otthonülős, vagy pedig tipikus szórakozó fajta, s így kevés olyan személy akad, akivel össze tudok hozni egy nagyobb sétálást vagy akár kirándulást. Szerencsére akadnak olyanok, akik társul szegődnek, s a városban lévő helyeket már elég jól ismerem, s nagyon könnyen eljutok oda függetlenül az utazási időtől. A bérlet persze mindig nálam van, mert felvagyok készülve arra, hogy bármikor jöhet számomra egy lehetőség, hogy kimozdulhassak itthonról vagy pedig egyszerűen csak kedvem támad elmenni sétálni. Még a covid időszak alatt egyik ismerősöm úgy döntött kocsival lemegyünk Szentendrére, s a Dunakorzón teszünk egy sétát. Azóta gondolkodtam az ismétlésen, de mivel az illetővel megszakadt a kapcsolat, így úgy gondoltam tökéletes kiránduló hely lehetne. Ehhez pedig nem kell más, mint némi helyismeret, valamint az odavaló lejutás zökkenőmentessége. Én azon embere közé tartozom, akik tudnak és akarnak is olvasni, s a leírtakat tudják is értelmezni. Így aztán csak arra a kieső 15 km-es szakaszra kellett vonaljegyet vásárolni, s a telefonon lévő térképek elegendőek voltak, hogy lejussak a Dunakorzóra. 

Annak nagyon örültem, hogy az állomástól nagyjából negyed órányi sétára volt a Dunakorzó. Egyrészről emiatt könnyebb túravonalat kijelölni, másfelől pedig elég jól éreztem magam, hogy ennyire könnyen sikerült lejutnom. Mivel hétköznapra kaptam a két szabadnapomat, így annak mindenképpen örültem, hogy most elég kevesen voltak. Ebből fakadóan pedig kedvemre tesztelhettem a lassan egy hónapja megvásárolt Huawei P50 Pro-t, melynek kameraképességeiben továbbra sem csalódtam, s a vásárlást sem bántam meg. Mindenképpen meg akartam találni azt az utcát, amelyben az esernyők vannak feltéve, s ez is viszonylag elég közel volt. 

Ezek után szépen sétáltam egyet, de mivel a napom nem úgy alakult a délelőtti órákban így az utam az egyik közeli boltba vezetett. Mivel nem akartam korán hazaérni, s szerettem volna még kóvályogni egyet úgy voltam vele elindulok egyenesen abból baj nem lehet. Ebből fakadóan találtam rá a Japán kertre, amely ugyan kicsi, s ha nem fotózunk tíz perc alatt vagy még kevesebb időn belül végig lehet menni. Engem ez nem zavart, mert elég megnyugtató hangulatot árasztott, s emellett pedig szépen karban van tartva. Mindezek mellett pedig az élővilágot is lencsevégre sikerült kapnom. 

Már meg van, hogy melyik ismerősömet fogom “megkörnyékezni” ezzel a kiruccanással. Az viszont biztos, hogy ha végül megsem jön össze biztosan le fogok utazni még egyszer, s teszek egy még nagyobb sétát. 

Tavasz vagy nyár?

Minden évszakban megtalálom a szépséget. Annak ellenére, hogy még középkorúnak sem számítok sokszor ejtem ki a számon, hogy milyen volt, amikor gyermek voltam, vagy “az én időmben”, amikor azért még élénken élnek bennem azok a dolgok, hogy milyenek voltak az átmenetek az évszakok között. Sajnos ez mára megszűnt. Tél nem nagyon van, maximum csak hideg. Tavasz és ősz sem, mert vagy a hidegből egyből megyünk át majdnem a nyárba, vagy a nyár vált át majdnem télbe. Ez volt jellemző az áprilisra is, habár szerencsére az én frontérzékenységem elég karcsú azokkal ellentétben, akik ilyenkor eléggé szenvednek, mert nem bírják ezt a fajta gyors időjárás változást. Bevallom én nagyon vártam már a jó időt, így annak is örültem, hogy majáliskor jó idő volt, habár nehezen tudtam eldönteni hogyan öltözzek fel, mert nagyon gyors volt a hőmérséklet változás. 

Még egyelőre kérdéses, hogy mikor kapok a többiekhez viszonyulva szabadságot. Mindenesetre kérelmet időpontra nem adtam be, hiszen én általában ahhoz alkalmazkodom, hogy hogyan dolgozok. Sajnos a kiesők számának és a munka mennyiségének köszönhetően eléggé el voltam havazva az utóbbi időben. Annak kifejezetten nem örültem, hogy amikor dolgoztam rendszeresen akkor volt jó idő, s amikor szabadnapos voltam akkor pedig azon kattogott az agyam, hogy elmerjek-e indulni itthonról. Egyelőre sokat nem mozogtam, mert sajnos az időjárás sokszor megtréfált, ámbár már a hónapra konkrét tervem van. Mindenképpen tiszteletemet akarom tenni az állatkertbe, illetve a túra útvonalakon is akarok tenni egy kört. Ha pedig minden jól alakul, s megfelelően leszek beosztva akkor pünkösdkor még egy hazalátogatást is megejtek. Azonban az is tény, hogy rám is hatással van az infláció, amely jelentős áremelkedést hozott már most magával, s én is döbbentek állok az előtt, hogy sokkal több pénz fogy, s közben tulajdonképpen ugyanazokra a dolgokra költök, mint eddig. Mindenesetre bízok abban, hogy jobb nyaram lesz a tavalyinál, s sokkal többször tudok majd itthonról kimozdulni. Az estékre megmaradnak majd a Margit-szigeti séták, valamint az itthoni sorozatozások, amelyekkel eléggé le vagyok maradva. Bár igyekszem pótolni a hiányosságaimat főleg akkor, amikor délutáni műszakot kapok, mert akkor a délelőtti ezeknek a megtekintéséről szól. 

Huawei P50 Pro: Lesz-e kétéves szerelem?

A hét elején írtam egy bejegyzést arról, hogy egyelőre nem tudom, hogy telefon téren milyen döntést hozzak. Annak idején kártyás ügyfele voltam a mobilszolgálgatónál, de amikor hódító útjukra indultak az okostelefonok, akkor már nem kellett havonta többször is feltölteni az egyenlegemet, hiszen az ismerőseim több, mint 90%-a elérhető volt közösségi portálokon, valamint a Messenger és a Viber alkalmazás is elég népszerűvé vált. Ugyan már önálló keresettel rendelkeztem, de félve váltottam előfizetéses szolgáltatásra feltöltőkártyás helyett. Két előfizetés tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy közöltem anyámmal, hogy nem engedem, hogy rábeszélje a szolgáltató olyan telefonra, ami kritikán aluli, hanem inkább kötök egy új szerződést, és onnantól kezdve mindent én intézek, s neki pedig csak a készüléket kell használnia. Eme előfizetésről most járt le a hűségidő, s nagyon gondolkodtam mit tegyek, mert hosszabbítást csak készülékvásárlással együtt tudtam volna megoldani. S három napja pedig arról írtam, hogy mivel mindkét előfizetés meghosszabbítható volt, hogy az egyiken még tíz hónap hátra volt, így végül azt a döntést hoztam, hogy kifizetem a tavaly vásárolt készülék hátralévő részletét, s meghosszabbítva mindkét előfizetést egyszerre két évre melléjük pedig leteszem a voksomat a Huawei P50 Pro-ra. A készüléket (mint az elődjét, amivel rendelkeztem), s magát a gyártót is sok kritika érte a Google rendszer hiánya miatt, de bevallom én örültem annak már tavaly is, hogy nincs telerakva mindenféle szeméttel, ami a Google-re jellemző. Ráadásul pedig nem is használok sok alkalmazást, így nekem megfelel a telefon. Ugyan dolgoztam, de hiába kaptam két pihenőnapot egybe természetes volt, hogy ekkora volt bejelentve, hogy érkezik egy hidegfront esővel. Ebből fakadóan pedig munka után hazatérve feltöltve a telefonomat nekivágtam tesztelni a telefon kamera képességeit. A cél a Róka-hegy volt. 

Az utazás tömegközlekedéssel gördülékenyen ment, azonban az utazási idő nem volt rövid. Mindezek mellett tavaly csak a kőfejtő részéig jutottam, így most a navigáció teljesen más irányba vitt el. Miközben gyalogoltam persze kattogott az agyam, hogy nem kellett volna otthon maradnom pihenni, de mivel nekem a séta, s ezzel egybekötött kirándulás is pihenés, így végül nem bántam meg, hogy belevágtam. Főleg azért, mert tényleg nagyon jó idő volt, s amikor felértem Csillaghegy tetejére akkor szembesültem, hogy mekkora területről is van szó, ahová érdemes lesz többször is visszatérnem. Itt aztán biztos el lehet tölteni egy egész napot főleg úgy, hogy most másfajta ösvényre tévedtem. 

Tény és való, hogy nagyon igénybe vettem a telefont, s mindezek mellett pedig internetet is használtam, telefonáltam, továbbá a fényerő is a legmagasabb beállításon volt. Ebből fakadóan eléggé odavágtam az üzemidőnek bár tény, hogy közben még rájöttem egy beállítási hibára, ami miatt az egyik applikációs áruház miért nem volt hajlandó megfelelően működni, így aztán pár alkalmazást letöltöttem, s frissítettem is. Nagyjából egy óra volt eljutnom a leszálló helyig, s onnan pedig legalább három órányit sétáltam, s mivel egyszer voltam itt, s az is tavaly volt ebből fakadóan csak a végén találtam meg a kőfejtő részt. 

Ekkor már javában elmúlt este hét óra, tehát már közeledett a sötétedés. Emiatt nem is mentem le, hogy újabb fotókat készítsek, hanem úgy döntöttem, hogy alapul véve a menetidőt az lesz a legjobb, ha elindulok hazafelé. Az már biztos, hogy egy szabadság alkalmával mindenképpen visszafogok ide térni egy egész napos túra keretén belül, ha már korábban megvásároltam az egyik kedvelt sportáruházban a túratáskát, ami elég kényelmes viseletet eredményez.
Maga a készüléket kellemes volt kézben tartani. Igaz, hogy gyorsan merült, de ugyanezt tapasztaltam az előző készülékemmel is, amikor eléggé igénybe vettem. Sok volt a kijelző idő, s a kamera applikáció is folyamatosan ment miközben az elkészült képeket megtekintettem vagy utólag szerkesztettem, valamint emellett még különböző portálokon megosztottam merre járok, s még mellette beszélgettem másokkal, s nekik is elküldtem privát üzenetben. Ugyan járt hozzá egy átlátszó szilikontok, de valahogy nem éreztem azt, hogy a személyiségemhez illene, így leváltottam egy feketére. Sajnos ez rossz döntés volt. Az előző telefonomon egy kemény Armor névre hallgató tok volt, amit rendeltem ehhez is, de mivel megbántam ezért úgy döntöttem, hogy nem veszem át a rendelésemet, ha nem érkezett meg időben. Azonban a mai napon észrevettem, hogy az újonnan vásárolt fekete tokról már a festék kopik úgy, hogy a készülék nem volt leejtve, valamint textil tasakban tartom ez mellett. Végül ma átvettem az új tokot hozzá. 

Ahogyan többen is írták a készülék nem nagy előrelépés a P40 Pro-hoz, amivel én is rendelkezek. A telefon tetszik továbbra is, s a váltásnak az oka a hűségidő lejárata mellett az is az oka volt, hogy olyan gyorsan érkeznek a készülékek a piacra, hogy nem tudom tíz hónap múlva milyen lehetőségeim lettek volna egy új telefon vásárlásnál, s mivel bevált a készülék, így maradni szerettem volna a Huawei-nél, továbbá tesztek alapján szimpatikus volt a P50 Pro. Az 5G hiánya nem zavar, hiszen az elődben kipróbáltam, s kifejezetten zavart a gyors merülés, valamint a készülék elég erőteljes melegedése. Az E-sim hiánya sem mérvadó, hiszen fizikai simmel tökéletesen működik. A tesztekkel ellentétben én úgy érzem, hogy a telefon sokkal gyorsabb, mint elődje, valamint sokkal jobb a fényképezés terén. Mindezek mellett szerintem kisebb, mert sokkal könnyebben belecsúszik a textil tartójába, s a zsebbe is gyorsabban belemegy. A havi díjam csak ötezerrel nőtt meg, adósságba nem keveredtem, s minden készülékem hibátlan és karcmentes volt csere pillanatában. Nem bántam meg a cserét, de az előd sem kispályás, így azt mindenképpen tartalék telefonnak megtartom. A két hűségidő egységesítése nekem nagy könnyedség, hogy nem kell évente vesződni vele, így a jövő zenéje, hogy új telefonom tulajdonképpen mikor lesz. Ha nem megy tönkre, esetleg nem leszek lopás áldozata, vagy nem ez lesz az első készülék, ami elfog törni, akkor az az érzésem, hogy a két éves hűségidő alatt ezt a készüléket fogom használni. 

Huawei P50 Pro: Végstádium?

Iszonyatos gyorsasággal fejlődik a mobilpiac. Szinte úgy, hogy lassan évente jönnek az újabbnál újabb készülékek, s elég nehéz sokszor nyomon követni, hogy pontosan melyik modell az újabb, vagy épp melyik az, amelyiket érdemesebb megvenni. A legutoljára vásárolt készülékem több, mint egy éves, s a tegnapi napon tulajdonképpen tartalék státuszba került. Ugyanis két előfizetéssel rendelkezem. Az egyikről jövőre járt volna le a hűségidő, míg a másikról már egy hónapja próbálkozok hűséget hosszabbítani, de a szolgáltatói alkalmazásban, s weboldalon csak készülékvásárlással együtt lehetett volna lehetséges. Így aztán tegnap bementem az ügyfélszolgálatra, ahol jelezték, hogy megvan a lehetőség, hogy hűségidőn belül még vállaljak tovább, így mindkét előfizetés egyszerre újítható meg, s egyszerre jár le. Mivel megvolt a megfelelő keret, így aztán a fennmaradó összeget befizettem a tavaly vásárolt Huawei P40 Pro-ra, s mivel megkedveltem a márkát, s tesztek alapos elolvasása után végül tegnap egy Huawei P50 Pro tulajdonosa lettem. 

A márka a Sony után igazi felüdülés volt évekkel ezelőtt, s egyszerre megdöbbentő, hogy mit is tudnak alkotni kamera terén. Mivel nem vagyok mobilfüggő, így konkrétan hat alkalmazást használok összesen, így engem nem nagyon érintett az a fajta problémakör, amely a márkát arra kényszerítette, hogy mindenféle Google támogatottságot mellőzön, s telepíthetetlenné tegye azt. Én kifejezettem örültem neki, mert mindig tele volt a tököm azzal, hogy az új telefon üzembe helyezése arról szólt, hogy az előre telepített alkalmazások több, mint a felét törölnöm kellett, vagy megpróbáltam, ha törölhető státuszba volt. Az este a készülék beállításával telt, majd ezután gyorsan nyugovóra tértem. Szerencsére a mai nap tartogatott annyi jó időt, hogy ki tudtam látogatni a Margit szigetre. 

Valódi tavaszról nem nagyon beszélhetünk, mert sajnos az időjárás eléggé szeszélyes mostanság. Egyik nap az ember megsül szinte, s olyan, mintha nyár lenne, s ekkor pedig másnap meg majdnem megfagy. Miközben sétáltam, s hallgattam zenét egyre inkább erősödött bennem a tudat, hogy jól döntöttem. Egyrészről nagyon könnyű az új készülék, s másrészről az könnyedség nekem, ha éppenséggel nem kell évente problémát generálni a hűségidőből, ha egyszerre jár le. Zenei téren előrelépést tapasztaltam hangzás terén, s a fényképek alapján viszont nem bántam meg a cserét. A halastó látványa kicsit elszomorított, hiszen a tó szóhasználatot inkább mocsárra kellene cserélni, de meglepetésre láttam benne rákokat, amelyekről nagyon jó felvételt tudtam csinálni. Így már most szeretem az új készülékem.

A Huawei nagyot tud alakítani kamera terén, így kérdéses, hogy mi lesz a márkával a későbbiekben. Egyelőre nekem két évig biztosított, hogy eme két készüléket nem szeretném lecserélni, s újat sem vásárolni. Azonban kérdés adott, hogy a Google szolgáltatások, s támogatottság nélkül a cég mire is fog menni, illetve lesz-e utódja a P50 szériának, vagy amikor készülékcserére kerül ismét a sor akkor új márka után kell-e néznem, amit nem szeretnék. 

Húsvét

Mostanában elég sok időmet elvitte a munka. Ennek ellenére sikerült hazajutnom pár héttel ezelőtt, s akkor úgy egyeztünk meg, hogy majd az ünnepkor hazautazok lévén nekem ez a két nap fix szabadnap. A többi hagyományos pihenőnapom pedig bőven változhat. Ebből fakadóan kibírtam a három hetet, majd pedig nekivágtam a másfél órás vonatútnak. Voltak természetesen tervek, de az biztos volt, hogy hagyományos nagy ünneplés nem nagyon lesz, hiszen annak értelmét nem láttuk. Ellenben lett volna kirándulás, séta, biciklizés, amiből kevés valósult meg annak köszönhetően, hogy természetesen ismét most köszöntött be a rossz idő. Ennek ellenére azért csak eljutottam oda, hogy sétáljak egy nagyot. 

Tavaszváró

Én is azon emberek közé tartozom, akik minden évszakban meglátnak valami szépet. Akármennyire is tud gyönyörködtető lenni egy ősz sárga levelekkel tarkítva, vagy tél hólepellel rendelkezve, de egy idő után azért megunja az ember az adott évszak adottságait. Igazi tél már jó ideje nem volt, így sajnos idén is elmaradt a várva várt havazás. Ismételten belebotlottam abba a hibába, hogy a hétköznapok tulajdonképpen arról szóltak, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem, és valamit csináltam. S nem is nagyon mozdultam ki. Mondjuk amilyen időjárás volt, majd pedig a covid fertőzésem is gondoskodott róla, hogy a négy fal közé kényszerüljek. Mivel eléggé lefoglalt a munka így aztán nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy lassan ideér az április, s bizony ideje lenne már tavasznak. Egyik nap még elég hideg volt, s kabátban mentem dolgozni. Másnap szabadnapos voltam, s délután már rövid pólóban sétáltam, s lőttem pár képet az éppen virágozni készülő fákról. 

Mivel szerencsés voltam, így másnap is szabad voltam. A szerencsém itt nem ért véget, ugyanis másnap is remek idő volt, így aztán nem volt kérdés, hogy tiszteletemet teszem majd a Hűvös völgyben. Jól éreztem magam, de sajnos még nem borult zöldbe az erdő, de mindenképpen feltöltött, hogy a friss levegőn sétálhattam. Hamar a végére értem, s nem igazán volt kedvem hazajönni, s ülni a TV előtt. Habár tisztában voltam azzal, hogy mekkora távolságról van szó, ha éppenséggel el akarok jutni a Camponáig, de végül úgy döntöttem, hogy idén márciusban teszem tiszteletemet a Tropicariumban. 

Elmondhatom, hogy ismét szerencsém volt, mert kevesen voltunk. Habár ez betudható annak is, hogy hétköznap mentem megnézni az állatokat. Annak ellenére, hogy nagyon tetszett valahogy most nagyjából negyed óra alatt végig értem az egészen, s még az üzlet részében sem vásároltam semmit. Fáradt nem voltam, de némi csalódottság azért volt. Aztán visszanézve a régi képeket rádöbbentem, hogy egyre inkább fogyatkoznak az állatok, s sajnos utánpótlásuk pedig nincs. Mindezek után a munkanapjaimat magamévá tettem, majd pedig ahogyan ígértem hazautaztam két napra. Az otthon töltött idő élvezetes volt főleg azért, mert nem csak sikerült másokkal találkozni, de még az időjárás is jó volt. Habár nem esett szó arról, hogy mikor lesz a legközelebbi utazásom, de mire visszaértem a fővárosba eldöntöttem, hogy a legjobb, ha a Húsvétkor lelátogatok, mert ünnepnap lévén az fix szabadnap. S eközben pedig bízom abban, hogy majd egyre inkább jobb idő lesz, s ismét indulhat majd a csavargás. 

Covid utóhatás

Nagyjából egy héttel ezelőtt írtam arról, hogy milyen volt a tavasz kezdés számomra. Mint ahogyan a bejegyzések, s a közétett fotók is tanúsítják nem igazán vagyok otthon ülős fajta. A nem túl jól sikerült munkahelyi körülményeknek köszönhetően a téli időszak sokszor számomra csak arról szólt, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Szerencsére ez kicsit változott, hogy máshová kerültem. Időközben sikerült magam anyagilag is helyre tenni, így aztán úgy döntöttem, hogy ha majd ki akarok mozdulni, akkor itt az ideje, hogy a közeli plázában lévő sportboltba betérjek. Már ideje volt lecserélni a hátitáskámat egy erősebbre, amely ténylegesen alkalmas kirándulásra, valamit vásároltam még cipőt, amely kifejezetten sétálásra lett tervezve. Aztán elmentem dolgozni, és egész nap rosszul voltam. Mivel a legnagyobb probléma az volt, hogy iszonyatosan fáradnak éreztem magam, így megvoltam róla győződve, hogy az a baj, hogy az elmúlt napokban nem aludtam sokat, majd az utolsó munkanapomon a pihenőnapom előtt meg majdnem fél napnyi időt sikerült alvással töltenem. Majd hazajöttem délután, s másnap majdnem délig aludtam. 

Ekkor már megvolt a köhögés és az étvágytalanság, valamint jelentkeztek hasmenéses tünetek. Ezekből már kezdtem sejteni, hogy nagy valószínűséggel Covidról lehet szó, s minden bizonnyal annak a legújabb változatáról, mert annak vannak ilyen jellegű tünetei. Természetesen a teszt azonnal pozitív lett, így én pedig telefont ragadtam, és jeleztem, hogy nagy valószínűséggel egy hétig biztosan nem megyek majd dolgozni. Kissé megviselt a dolog, mert pont attól a héttől enyhültek az intézkedések, s bíztam is abban, hogy majd ki tudok itthonról mozdulni, de sajnos ez nem így alakult. Ráadásul mindez a szabadságom előtti héten történt, s hogy anyagilag ne legyen bukás ebből, így a szabadságom előrébb lett hozva. Az orvossal sem volt különösebb problémám, s elmeséltem neki, hogy én ezt elsősorban enyhe tüneteknek vélem. Főleg úgy, hogy nem voltam napokig rosszul, hanem inkább egy nap többször váltakozott az, hogy hogyan is érzem magam. Majd ez kezdett el enyhülni. Szerencsére komolyabb bajom nem lett, így egy héten után ismét munkába álltam.
A bezártság kicsit megviselt, de azért a hét közepén már este lementem sétálni. Mivel nagyon aluszékony voltam, így nálam a játékkal való időtöltés totálisan kiesett a lehetőségek közül, így aztán nagyon sok korábbi kedvenc filmemet elővettem, valamint elkezdtem nézni, hogy sorozatos fronton mit érdemes újrakezdeni, vagy pedig pótolni, ha éppenséggel abbamaradt. Annak azért jobban örültem volna, hogy ha ez kimarad az életemből, és minden a rendes ütem szerint megy, hiszen akkor ezen a héten szabadságon lennék, és közben haza is utaztam volna pár napra. Így aztán végül utólag ez majd jövő héten lesz megoldva, amikor majd két pihenőnapom lesz egymás mellett. Nem mondom, hogy rossz volt itthon, hiszen nagyon sok korábbi régi kedvencet újra néztem, hiszen amikor felköltöztem a fővárosba, akkor a “falakon túl” kerestem a kikapcsolódást, így sokszor a sorozatok is akkor lettek pótolva, ha már az egész évad egyben volt. Ebből fakadóan pedig ezeket pótoltam a múlt héten. Mindenesetre rákacsintva az előre jelzésekre bízom benne, hogy már a jövő héten megérkezik a valódi tavasz, s végre ténylegesen ki lehet majd mozdulni, s gyönyörködni majd a virágzó fákban, s az éledező természetben. 

A tavasz “ajándéka”

Nagyjából két héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy vajon mi is várható részemről a tavasztól. Általában szoktam előre tervezni, de inkább a felszínesség jellemző rám ebből a szempontból. Tavaly nyáron eszközölt albérletváltásra már amúgy is szükségszerű volt két évnyi fent élés után, hogy egy nagyobb lakás legyen ugyanazért az összegért, vagy vállalható felárért. Utóbbi valóban meg is történt, bár a kaukció részével nem számoltam, így aztán egy hosszabb idő következett azzal kapcsolatban, hogy erősen oda kellett figyelnem a költésre. Mivel többször hazalátogattam, s még pár nem várt esemény is volt az életemben, így ez hosszú távon nem sikerült. Ellenben a rosszul induló évkezdés februárban pozitívra kezdett változni. Ami sajnos igaz volt a Covid a tesztemre, melyet múlt hét vasárnapján csináltam meg. 

Sajnos az időjárás most sem kedvezett, s még hóesést is hozott magával. Így sokszor elég vastagon kellett öltözni, s a reggeli ébredés után hiába voltam kómás, ha a munkába való elindulás mindig felébresztett a reggeli hideg időnek köszönhetően. Egész hétre jellemző volt a fáradékonyság, amit a sok munkának gondoltam. Főleg úgy, hogy szabadság előtt elég sok munkanapom volt egyben, és eléggé szét lett szedve a pihenőnapjaim is. Amivel kapcsolatban nem reklamáltam, hiszen szabadság előtt álltam. Az utolsó napon nagyon akartam bizonyítani, hogy csak fáradtságról és kimerültségről van szó, mert sokat dolgoztam, de egy nappal előtte is már délután ágyba zuhantam, s úgy történt ez a hétvégi napon is. Több, mint tizennyolc (két nap alatt több, mint harminchat) órányi alvás után a fáradság, s a köhögés továbbá az étvágytalanság már sejtette velem, hogy mi lehet a probléma. Főleg, hogy azon a héten már hárman is kiestek a munkából pozitív tesztelésnek köszönhetően. Így aztán én is vásároltam egy tesztet, ami azonnal pozitív lett. 

Nem sokat kellett várnom a háziorvosom véleményére, hiszen vasárnap ismét kidőltem délután, és csak azokra a pillanatokra keltem fel, amikor ittam, vagy elmentem wc-re. Ebből fakadóan pedig hamar eljött a hétfő délután, ahol az orvosom szerint enyhe tüneteim vannak. Amellyel részben egyet is értek, ámbár hullámzónak mondanám a fizikai státuszomat. Természetesen örülök, hogy egy erősebb megfázásként élem meg a dolgot. Azt már kevésbé, hogy mit hozott magával. A folyamatos fáradékonyság miatt teljesen parkolópályára tettem a The Last Of Us folytatását, így aztán hiába vásároltam használtan egy Playstation 4-et, ami egyelőre porosodik a szobában.
Az aktuális hetem tulajdonképpen nem szólt másról, mint a filmnézésről. Ami azért is “vicces”, mert egy nappal az utolsó munkanapom előtt bementem a kedvenc sportáruházamba, ahol elérhető áron vásároltam új hátitáskát, valamint cipőt sétáláshoz ezzel is felkészülve, hogy már ezen a héten nekiugrok a lakáson kívüli tevékenységeimnek, ami végül törlődött. Bár elgondolkodtam azon, hogy ha többen kiestek a cégnél, akkor vajon jövő hétre tervezett szabadságom megvalósulhatott volna-e? 

Mindenesetre abból a szempontból “jókor” jött a dolog, hogy a korlátozások enyhítésekor történt ez a dolog, így nem került piros cetli az ajtóra, valamint nem is kellett utóellenőrzés, továbbá kimaradtak azok a dolgok, amelyek az első vagy a második hullámban jellemzőek voltak azoknál, akik betegek lettek. Annak persze kevésbé örülök, hogy a jövő heti terveim buktak egytől-egyig, annak viszont igen, hogy most leszek túl rajta, így valószínűsíthető, hogy legalább fél évig nem kell félnem a fertőzéstől. Persze bízom benne, hogy olyan beosztások fognak születni, amelyek kedvezőek lesznek, s ténylegesen hazalátogathatok a közeljövőben. 

Mit várhatunk a tavasztól?

Már korábban többször leírtam pár bejegyzésemben, hogy én jobban szerettem azt a fajta időjárást, ami gyermekkoromban volt. Ugyanis a telet követte a tavasz, s azt pedig a nyár, aminek véget az ősz vetett. Gyakorlatilag pedig megvoltak a hónapok, amikkel kapcsolatban kalkulálni lehetett, hogy milyen időjárás várható. Manapság azonban ez már kiszámíthatatlan, hiszen átmeneti évszakok lassan megszűnnek, és marad a nyár és a tél úgy, hogy utóbbinál komolyabb hideggel nem is számolhatunk. Én kicsit megvoltam zuhanva az elmúlt időben. Egyrészről decemberben sajnos volt egy munkahelyi balesetem, ami miatt táppénzre kényszerültem, s az év sem indult jól a bőrgyógyászati problémámmal, amivel normálisan nem is akartak ellátni az orvosok. Ámbár végül helyrejöttem, de úgy döntöttem, hogy kontroll vizsgálatot nem vállalok, ha a viselkedési formát veszem alapul. Így aztán tulajdonképpen volt két teljes hónapom, ami azzal telt, hogy elmentem dolgozni, és hazajöttem, valamint ha szükség úgy hozta, akkor elmentem vásárolni. Minap már nem bírtam magammal, így mivel a telefonos applikáció szerint 48 perc alatt gyalog elérhető a Margit sziget, így a jó időt kihasználva kisétáltam, ahol megcsodálhattam a teliholdat. 

Ugyan rengeteg mém kering az interneten, és bizonyos fokig viccesek is, ha a COVID fertőzést vesszük alapul. Azonban elszomorító, hogy még mindig mennyi korlátozásnak vagyunk kitéve, továbbá több, mint két éves a pár hetesnek bejelentett intézkedések. Ebből a szempontból részemről kíváncsian várom a tavaszt, hiszen egyrészről jönnek a választások, amik minden bizonnyal magukkal hoznak jó pár olyan dolgot, amit várnak az emberek, másrészről pedig bízom benne, hogy most már kicsit jobbra fordul a dolog. Bízom abban is, hogy az időjárás is kicsit elviselhetőbb lesz, mert tulajdonképpen engem inkább érzelmileg terhel meg, hogy egyik nap tél van, másik nap tavasz, és ezek hozzák magukkal a frontokat, és a nem várt csapadékmennyiséget, vagy vállalhatatlan szeleket. Hiszen ezek miatt is sokszor nem is tudok programot szervezni, s szórakozási lehetőség kizárólag “tető alatt” vállalható.
Minap elmélkedtem azon, hogy mit is kellene csinálom, mert gyakorlatilag már halálra untam magam itthon miközben kint pedig olyan szél tombolt, hogy az ablakból végig nézhettem, ahogy felkapja a könnyebb tárgyakat, és az erkélyekről akár a műanyag székek is az utcára kerülnek. Egész nap filmet, sorozatot nézni nem tudok még akkor sem, ha az adott produkció leköt. Ugyanez igaz a zenehallgatással is. Főleg úgy, ha az ember szereti hangosan hallgatni azt fej és fülhallgató használatával, így pár óra után már egyébként is ajánlott egy kis pihenés. A hétvégi mozizás után azonban lett egy vásárlási fellángolásom, amit elhessegettem, de végül megvásároltam a megkímélt állapotban lévő használt első generációs Playstation 4-et, aminek persze örültem, hiszen fele annyiba fájt, mintha újonnan vettem volna, továbbá használt konzolokkal foglalkozó üzletből szereztem, így még garancia is van rá minimális időre. Mivel nem vagyok hatalmas játékos, és rajongásom is csak egy határig tart, így volt két nap, ameddig “feldolgoztam” a tényt, hogy mire költöttem a pénzt. Persze megvolt rá a keret, és még maradt is, csak ha az értéket veszem alapul, akkor nem mindegy mennyire használom ki, valamint mennyit is fogom használni. Mai nap ismét “fantasztikus” időjárás volt, így aztán a mai napot a játéknak szenteltem. Mivel nagy kedvenc volt a The Last Of Us, így nekiültem az első résznek, ami elég jól lekötött, s a döntésem is annak volt köszönhető, hogy egy nappal előtte megvásároltam a folytatást, s előtte azért szeretném ismét átélni az előzményeket. Az elkövetkezendő két nap valószínűleg erről fog szólni, hiszen az időjárás jelentést alapul véve ismét “bámulatos” két hét következik, amelyen nagyon kimozdulni nem fogok tudni. 

Azért bízom benne, hogy pár héten belül azért az időjárás enyhülni fog. Egyrészről lassan végére érünk a februárnak, s márciusban ismét szabadságot kaptam a túlórákat alapul véve. Így ismét lesz egy hét, amit itthon fogok dönteni. Az már tény, hogy a következő hónapban a fizetés után ismét elkezdem megvenni a havi bérleteket lévén a tömeg közlekedést erősen szeretném használni. Ugyan szeretek gyalogolni, de gyalog elég szűk területen mozoghatok csak, és kevesebb időm is marad másra, ha mindenhová gyalog megyek. A fényképezést minden bizonnyal nagyobb mennyiségben fogom igénybe venni, hiszen majd virágba borul majd az egész város minden bizonnyal. Én pedig bízom benne, hogy jobb évre számolhatok, mint amilyen az előző volt.