Helyzetjelentés kategória bejegyzései

A séta

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A pozíció és a munkavégzésének helye magával hozta azt a fajta problémakört, hogy az új csapat, és a kieső tagok miatt sajnos nyáron elmaradt a szabadságom kiadása. S az elsőt is augusztusban sikerült megvalósítani. Már akkor is megfogadtam, hogy nem tudom mi várható járványügyileg, de mindenképpen biztos voltam benne, hogy majd szeretném a szabadidőmet rendesen kihasználni, és lehetőleg olyan tevékenységeket összehozni, amelyek feltöltenek is. Az első hét kissé megerőltető volt, hiszen próbáltam bepótolni mindent, amire szabadidőmben nem volt lehetőség. Hiszen volt ismét egy költözés, noha most nagyobb lakás miatt, valamint többször fordult elő, hogy csak hazajöttem, és leültem a TV elé, amelyről jelentősen leszoktam az elmúlt két évben, amikor felköltöztem a fővárosba.
Nagyon sokszor mozdultam ki, s több bejegyzésemben is leírtam, hogy a fővárost nagyon nem tartom kerékpár barátnak, így a kerékpárom lent maradt a korábbi lakhelyemen. Így aztán a kerékpározást felváltotta a séta. Így történt, hogy a szabad hétvégémen úgy döntöttem kilátogatok a rég látott Hűvösvölgybe, azonban némi séta után a telefonom keresője feldobta, hogy nagyjából egy órányi sétára van a Budakeszi vadaspark. S mivel volt három órám zárásig, így végül úgy döntöttem lesétálok oda. Az más kérdés, hogy a térkép navigációja elég érdekes útvonalat adott ki, de végül odaértem. 

A belépőjegy ára szerintem nem volt magas, habár korábbi hasonló jellegű kiruccanásaimnál többen jelezték, hogy magasak a jegyárak. Legyen szó állatkertről, vagy valamilyen hasonló jellegű létesítményről. Ilyenkor mindig jeleztem, hogy nagy állatbarát, és emellett állatrajongó vagyok, így nekem megéri a jegy árát, továbbá érdekes módon sokszor olyanoktól kaptam meg ezeket a kritikákat a jegyárakkal kapcsolatban, akik ennél sokkal többet elbuliznak, vagy az adott jegyár többszörösét elköltik például cigire.
Bevallom meglepődtem, hogy mennyire könnyen odataláltam gyalog. Főleg úgy, hogy egy részét erdős részen ösvényen kellett megtennem. De nem adtam fel, így végül sikeresen lesétáltam, így nagyon örültem, amikor szembesültem azzal a lehetőséggel, hogy van bankkártyás fizetés is. A vadaspark nem hatalmas, és volt pár rész, ami le volt zárva, de nekem tetszett. Nem mondom, hogy idén fogok menni, de jövőre azért betervezek egy sétát ismét, ha kijön a jó idő. Ami külön tetszett, hogy volt egy dinoszaurusz park része is, amely elég jól lett megcsinálva. Egyetlen egy negatívumot tudok felhozni, hogy oda külön jegyet kellett váltani, és sajnos ugyanannyiba került, mint a vadasparkba való belépő, ami így azért nem tartottam túl barátinak. Főleg úgy, hogy a bejárat előtt nem lehetett jegyet venni csak a főbejáratnál. 

Elég jó idő volt, és feltöltődve mentem dolgozni. Az igazsághoz az is hozzátartozik természetesen, hogy korai őszies idővel állunk szemben, tehát esti órákban azért jelentősen hűl le a levegő, s ezt azért én ki is használom. Igaz, hogy vastagon kell felöltözni, de legalább nyitott ablaknál kellemeset lehet aludni, így az elmúlt egy hétben ez is hozzájárult a kellemes alvásomhoz, és a kicsit kipihentebb önmagamhoz. Mindezek mellett most kivételesen a fővárosba való felutazás fog megtörténni családon belül, így ebben a hónapban is van nagyjából egy hetem, és programbörze, amivel kapcsolatban remélem nem lesznek negatív tapasztalataim, továbbá a mai napon sikerült két év után ismét eljutnom a moziba. Annak viszont mindenképpen örülök, hogy kézhez kaptam a bérpapíromat, és a fentiek mellett még így is lesz legalább egy hetem pihenni. 

A negyedik hullám?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Kérdés továbbra is adott, hogy vajon lesz-e negyedik hullám, és ha igen, akkor mit is fog magával hozni majd. Azért bízom benne, hogy némi szabadság azért marad, mert nem tudnék a négy fal közt meglenni. Mindenesetre ma szellős idő ellenére kihasználtam a szabadnapomat, és ellátogattam a rég nem látott római strand melletti sétányra. Egy jó nagyot sétáltam, és egészem Budakalászig elmentem. Sajnáltam, hogy nem volt jobb az idő, továbbá holnap dolgozni kell mennem. 

Őszies nyár

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A munkaterület váltással együtt járó pozíció váltás magával hozta azt a döntést, hogy még tavasszal úgy voltam vele, hogy elmegyek szabadságra, és amikor majd visszajövök, akkor majd teljesen a munkára összpontosítok. Ez változóan sikerült, s nem csak a hozzáállásommal kapcsolatos dolgokkal voltak problémák, hanem a munkatársakkal, és munkakörülményekkel is. Ez kissé helyre rázódni látszik, ámbár ez magával hozta azt, hogy sokszor nem volt kedvem kimozdulni. Ehhez még hozzájött egy nyár eleji költözés, mellyel kapcsolatban még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen épületen belül történt a dolog, így sokkal gyorsabban, és hamarabb végére értünk a dolognak. Azonban az időjárás sem volt túl kegyes, hiszen iszonyatos hőség volt, így talán ez is közrejátszott abban, hogy sokszor arról szólt az időm, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazajöttem. Kevés programom volt, hiszen munka után nem volt kedvem már sehová menni, s a szabadnapomat igyekeztem minél jobban kihasználni. A fentiekből fakadóan pedig jött az, hogy sajnos nyáron nem voltam szabadságon, így végül ez augusztus utolsó hetére csúszott.
Szokás mondani, hogy sosem kedvező az időjárás, amikor az embernek szabadnapja vagy épp szabadsága van. Ha őszinte akarok lenni, akkor most én is egyfajta szopórolleren vagyok. Ugyanis elég változatos volt az időjárás az elmúlt napokban, így szabadban programot nem nagyon tudtam összehozni, továbbá eléggé kérdőjeles volt számomra is sokszor, hogy mit is kellene csinálnom. Amióta felköltöztem a fővárosba rengeteg helyen megfordultam, és szerettem is volna kimozdulni, de sajnos nem tudtam ezt megtenni. Ugyanis annyi szabadidőm nem volt, továbbá a szabadságom első három napját otthon töltöttem. Most kifejezetten még élvezhető is volt, habár ott is siralmas volt az időjárás, így az utolsó estén többek között sikerült el is áznom. 

Visszatérve a fővárosba azonnal azt helyeztem ki célul, hogy nem tudom mikor kapom meg a következő szabadságomat, illetve a munkaerő hiánynak köszönhetően lesz-e egyben annyi, hogy egy egész hetet itthon tudjak tölteni. Kissé jól esett, hogy lehűlt a levegő, viszont az kevésbé, hogy nem nagyon tudtam emiatt a szabadban mozogni. Mondjuk nem épp a legjobb, amikor az ember majdnem negyven fokban szaladgál erdős, vagy partmenti részeken, de azért mégis másabb, mint amikor gondolkoznia kell, hogy vajon szabadtérre tervezhet-e programot. Mindenesetre bízom benne, hogy még kellemes őszies időben kapom meg a következő adag szabadságomat, amikor jelentősen ki tudok mozdulni, hiszen most több olyan hely is kimaradt, ahová szívesen mentem volna.
Visszaérkezéskor természetesen inkább a szociális kapcsolatokra helyeztem a hangsúlyt. Többek között a már régóta tervezett találkozó is megvalósult, amit általános iskolás osztálytársammal terveztem, aki a járványügyi intézkedések enyhítéséhez kötötte a találkozó lehetőségét. Ez szerencsére meg is valósult, így érdekes volt több, mint tíz éves osztálytalálkozó után látni egymást. Főleg úgy, hogy mindketten sokat változtunk, és sok olyan dologról mertünk beszélni, amiről gyermekként, vagy tinédzserként viszont nem. Így elmondhatom, hogy a szabadságom első fele viszonylag kedvezően telt. Ezek mellett nagyjából egy napot töltöttem itthon, de akkor is ellátogattam korábbi munkahelyemre. Kérdéses volt mit fogok csinálni a rá következő napon viszont hamar megszületett a döntés. 

Én a pesszimisták közé tartozom, tehát azt gondolom, hogy a szeptember ismét járványügyi intézkedéseket fog hozni, így most inkább arra törekedtem, hogy kihagyjam azokat a dolgokat, amelyek úgymond “ingyen” elérhetőek. Ezek mellett az erdős és a parkos részekre gondolok, ami látogatható volt a járvány alatt állandó jelleggel. Tegnap szívesen kilátogattam volna Budapest külterületébe egy kis erdős részen való kóválygásra, de az időjárás elég esőre állt, valamint amennyi portált megnéztem annyiféleképpen jelezték előre az esőt. Így végül úgy döntöttem fedett szórakozást választok. 

Ez a program a fenti képekből jól láthatóan pedig nem más volt, mint a Tropicarium, ahol tavaly voltam utoljára. Aztán ugyebár jöttek a korlátozások, bezárások, valamint a védettségi igazolványhoz való bejutási lehetőség, így nekem kimaradt most. Ahogyan fentebb is írtam a szeptemberrel kapcsolatban a tavalyi tapasztalatokat alapul véve pesszimista vagyok, s ugyan három hét múlva terveztem kilátogatni fizetéskor, de végül tegnap meggondoltam magam. Nem bántam meg még akkor sem, ha egyedül kellett mennem. Jól éreztem magam, és mindent megnéztem, habár egyetlen negatívum volt, hogy az ott élő krokodil kimaradt a látványból. Bár tény, hogy a Google értékelések javával egyet kell értenem, tehát  az állatok száma azért csökkent, továbbá némely akvárium valóban koszos. A jegy árát nem találtam horror árnak, hiszen valamiből ezt is fent kell tartani. Azonban tény, hogy nem biztos, hogy hétköznap délutánra kellett volna időzítenem a látogatást, hiszen a visszaút kizárólag busszal volt megoldható, amelynek duplaannyi időbe került a forgalom miatt. Azonban nem bántam meg, hogy kilátogattam, és következő hónapra csak egy moziprogram van kilátásba helyezve, ha a fizetős dolgokat veszem alapul, és azt, amelyre egy járványügyi intézkedések kezdetekor nem lesz lehetőségem. 

Az állatkert

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Az előző helyzetjelentés kategóriában született bejegyzésemben épp azt taglaltam, hogy ez is egy olyan év lesz, amelyben nagyon sok mindent történt már eddig is velem. Az kevésbé tetszett, hogy az évet ismét a járvánnyal nyitottuk meg, tehát ott folytatódott a dolog, ahol abba is maradt. Bevallom én már nagyon kezdtem unni, s leginkább azért, mert elegem volt már a folyamatos maszkból, valamint különböző helyeken való konfliktusokból. Persze érthető mindkét oldal ebből a szempontból, de azért egy idő után azért mégis fárasztó. Ugyan én nem voltam maradéktalanul oda az újabb költözésért, de a lakbér és a lakás állapota végül meg győzött, hogy belemenjek. Habár utólag nem bántam meg, de azért be kell vallanom, hogy a nyaramat szépen eltolta. Egyrészről nem sikerült döntésre jutni a költözés időpontjával kapcsolatban, amelynek eredménye az lett, hogy az utolsó pillanatban derült ki, így tulajdonképpen felemelő érzés volt munka után hazajönni és pakolni. Persze szerencsésnek mondhatom magam, hogy a háztömbön belül volt a költözés, így csak a teherliftet kellett használni.
Ennek ellenére azért két nap alatt lezajlott, de utána még legalább két hétbe teltek a “finomhangolások” a lakáson, mire tényleg kialakult az otthon érzet. Ennek egyik mellékhatása az volt, hogy nem nagyon mozdultam ki otthonról, vagy ha igen, akkor elég keveset. Így aztán kialakult ismét, hogy a munka után maximum vásárolni mentem el, illetve tervezgettem a programokat, amelyeknek jelentős része végül nem valósult meg. Mindezek mellett persze az álláskeresést is aktívabbá tettem, s találtam is mást, s képes voltam a szabadnapjaimat feláldozni a betanulásra, de végül bukás lett a vége, mert rájöttem, hogy eléggé ki szeretnének használni. A jelenlegi helyemen pedig jól jött az emberhiány, mert végül pozitívan jöttem ki az egészből, s nem kellett lesütött szemmel felmondást visszamondani, hanem tulajdonképpen elbeszélgettek velem, én pedig “meggondoltam” magam, így aztán mindenki örült ennek a dolognak. Természetesen magával hozta azt a dolgot, hogy akármi is történik, azért most egy kis időre nagyon takarékra kell magam tennem, így bízom benne, hogy semmilyen jobb lehetőség nem jön szembe velem, mert elég kellemetlen lenne ismét felmondani rövid időn belül. Bár a lényeg számomra az volt, hogy kicsit békén hagyjanak, ami egyelőre sikerült.

A költözés nem kis kiadással járt, s elég ha csak a kaukció összegét veszem alapul. Mindezek mellett persze fontos még megemlíteni, hogy azért magával ragadott a hév, így aztán én is elkezdtem a helyi boltokba járni. S hiába három számjegyű árcédulát viselő dekorációs termékeket vásároltam, ha ezekből egy tucatot sikerült vásárolnom, így lett egy nem kis kiadásom. Pedig úgy álltam a dologhoz, hogy úgy is majd csavarogni fogok, és nem nagyon fogom itthon tölteni az időmet, így nagyon berendezkedni nem akarok. Végül pont máshogyan történt, így az időm java részét itthon töltöttem. Ehhez hozzájárult, hogy sokszor iszonyatosan meleg volt, ami miatt nem sok kedvem volt kimozdulni, vagy épp vihar tombolt. Mindezek mellett persze a munka is leszívta az erőmet, így sokszor tényleg csak arra volt erőm, hogy valamit épp nézzek.
Természetesen azért ez is magával hozta, hogy nem kellett egy hónap ahhoz, hogy tulajdonképpen besokalljak az itthon üléstől, így aztán úgy vártam a fizetést, mint a megváltást. Ugyan terveztem kirándulni, és sok mindent, de sokszor erőm nem volt hozzá, vagy pedig időm. Így ugyan csak egy szabadnap állt rendelkezésre, de a múlt héten úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem az fővárosi állatkertben. 

Azért nem fogok hazudni, hogy kicsit frusztrálva éreztem magam, hogy akik rendelkeztek oltással, azoknak már korábban is sok helyre elmehettek. Én is szerettem volna kikapcsolódni rendesen, de egy idő után éreztem, hogy a szabad levegőn való sétálás egy idő után már eléggé unalmas tud lenni. Mindezek mellett nagyon szerettem volna elmenni más helyekre is, így végül úgy döntöttem, hogy ha egyedül is kell mennem, de elmegyek, mert nagyon szeretnék a négy fal közül kitörni egy kicsit. Bevallom most nem élveztem annyira, mint a korábbi alkalmakat, ami szerintem nem meglepő, hiszen nagyon sok hely le volt zárva. Mindezek mellett pedig a gondozatlanság benyomását keltette nagyon sok állat kifutója, és pár állat sem nézett ki túlságosan egészségesnek. Még korábban majdnem fél napot eltöltöttem az állatkertben, addig most csak három órát sikerült. Egyrészről nagyon meleg volt, de ennek ellenére viszont sokan voltak. Továbbá nagyon sok minden le volt zárva, s a pandémia alatt véleményem szerint megfelelő anyagi ráfordítással nagyon sok mindent helyre lehetett volna hozni, vagy épp befejezni. Sajnos ez nem sikerült, így nekem ez kissé csalódásnak hatott. Azonban tény, hogy még itt a hónap végi egy hetes szabadságom, amely alatt mindenképpen szeretnék hazalátogatni, és meglátogatni a régen látott ismerősöket. Azért bízom benne, hogy nem betegednek le még többen, s kilépő kolléga sem lesz, mert nem nagyon örülnék, ha nem tudnék egy huzamosabbat pihenni. 

A következő lépcsőfok

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
1 Comment

Épp minap beszéltem egyik ismerősömmel, aki megerősített abban, hogy ismét egy olyan évben lesz részem, amelyben nagyon sok dolog történt velem. Eddig természetesen voltak negatív, és pozitív dolgok egyaránt.
Az mindenképpen pozitívnak könyvelem el, hogy másik területre kerültem a munkahelyemen belül, így a munkavégzés helye is megváltozott. Ez magával hozta természetesen azt is, hogy megszabadultam olyan emberektől, akikkel nem szerettem dolgozni, vagy pedig olyan habitussal rendelkeztek, amelynél szinte elkerülhetetlen volt a konfliktus, amelyben volt nem is egyszer részem. S mivel olyan ember vagyok, aki törekszik, hogy ne legyenek körülötte problémák, így kissé nehezen viseltem azt, amikor nem tudtam megoldani, mert a másik féllel nem lehetett egyszerűen értelmesen beszélni. Az új hely magával hozta azt, hogy felütötte a fejét az a probléma, hogy konkrétan egy teljesen új csapat lett összeállítva, s ilyenkor természetesen az ember próbál odafigyelni, hogy kinek mit mond, és kivel hogy viselkedik. A lépéstávolság most sem hozta meg az eredményét, ugyanis itt is felütötte az a fejét, amely szinte minden munkahelyen megvan. Ez pedig nem más, mint a másiknak a háta mögötti kibeszélés. Ez pedig magával hozta a konfliktusokat, és a konfliktusokból eredő besértődéseket. És feltárta természetesen azok személyiségét is, akik előszeretettel szeretik kerülni a munkát. Ebből pedig egyenesen következett az, hogy emberek felmondtak. Volt, aki gerincesen tette, de volt, aki egyszerűen másnap nem jött be dolgozni, majd pedig mindenhonnan törölte magát, és tiltott minden kollégáját mindenféle platformon, hogy ne legyen elérhető. Bár annak ellenére, hogy én is aktív módba tettem az álláskeresést, azért ezt a lépést túlzásnak érzem. 

A fentiek fényében nem meglepő, hogy az utóbbi időben nem éppen a kipihent állapotomról voltam híres. Ennek ellenére a magánéletemben is megvoltak a változások. Kisebbek, és nagyobbak egyaránt. Az tény, hogy az említésre méltó az ismételt költözés volt. Azonban most egy nagyobb, és élhetőbb lakás lett végül a végcél, és végre bérleti szerződés is emberbarátnak volt mondható, így aztán áldásomat adtam a dologra. Az más kérdés, hogy mennyire volt felemelő érzés, hogy munka után még a költözéssel is szembe kellett néznem. Annak viszont mindenképp örülök, hogy ezen túl vagyok. A maszkviselés, és az oltási igazolvány miatt, valamint a kevés szabadidő miatt továbbra is városon belül mozogtam, így ha sétára vágytam, akkor továbbra is a Margit-sziget volt az egyik végpont, ahol tiszteletemet tettem a halastónál, ahol elkészítettem a sokadik fényképemet a vízirózsákról. 

Sok tervem a nyárra nem nagyon volt. Ámbár nagyon hiányoznak a szórakozási lehetőségek, így aztán nagyjából három héttel ezelőtt én is rászántam magam, hogy regisztráljak az oltásra, mellyel kapcsolatban eddig is szkeptikus voltam. Az én véleményem leginkább az, hogy túl rövid idő volt, hogy védőoltás jöjjön létre, továbbá én egy teljes kivizsgálásra igényt tartanék magammal szemben, hogy ne legyen mellékhatása egy védőoltásnak. Ilyen kivizsgálásra viszont a járvány alatt sok lehetőség nincs egy egészséges embernek. Azonban annak mindenképpen örültem, hogy a tegnapi nappal eltörölték a kötelező maszkviselést, valamint sok helyre elmehet az ember, hogy nem szükséges az igazolvány felmutatása. Így aztán előtérbe helyeztem mindenképpen egy állatkerti látogatást, továbbá még pár helyre szeretnék eljutni városon belül. Az más kérdés, hogy véleményem szerint ennek meglesz a böjtje, és valószínűleg egy újabb hullámra is felkészülhetünk majd ősszel. 

Az erdő

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amikor megkérdezik, hogy mit szeretek csinálni szabadidőmben nagyon sok dolgot szoktam mondani. Az egyik egyértelműen a mozgás. Amíg otthon éltem a biciklizés volt az egyik kedvenc tevékenységem, s ha abban a városban élnék, ahol felnőttem szerintem már rég beruháztam volna egy modernebb kerékpárra. Emellett szerettem sétálni is, és bevallom nagyon kellemes volt egy fárasztó nap után hosszú sétát tenni a város utcáin, ahol hétköznap és vasárnap alig volt ember. Amikor felköltöztem a fővárosba a munka mellett a kimozdulási lehetőségek tárháza volt a másik, ami miatt mindenképpen szerettem volna itt élni. Többször leírtam mit gondolok a fővárosról. Ha a külső kerületeket nem számolom, akkor azt kell mondanom, hogy az én tapasztalataim alapján nem túl kerékpárbarát város, így a biciklim otthon maradt, és nem is tervezem felhozni, továbbá újat sem tervezek vásárolni. Ugyanis nem érzem biztonságosnak ebből a szempontból a várost. Így a kerékpározással megtett mozgást totálisan felváltotta a sétálás. Nagyon sok helyre eljutottam városon kívül, és városon belül is. Utóbbinál már konkrétan kedvenc helyeim alakultak ki, s annak kifejezetten örülök, hogy vannak a külső kerületekben erdős részek is.
Vannak, amelyeket azonnal felfedeztem, de akadnak olyanok is, amelyeket csak később sikerült. Mivel többször előfordult, hogy a Margít híd budai hídfőnél szálltam fel a villamosra, így megláttam azt a villamost, amelynek végállomása a Kamaraerdei ifjúsági park. Rákerestem interneten, mert nem szerettem volna úgy járni, mint tavaly a Savoya Parkkal kapcsolatban, amelyről megvoltam győződve, hogy valami kiülős hely lehet. Aztán pedig kiderült, hogy egy bevásárlóközpont. A héten azonban úgy döntöttem megnézem mi a végállomás, és elég érdekes élményben volt részem. Az mindenképpen pozitív volt, hogy nem bevásárlóközpont, és nem is kicsi, habár az ifjúsági park látogathatósága számomra nem volt opció. 

Az ifjúsági park mellett egy kis út vezetett, amin csak félig gyalogoltam, de elég hangulatos volt. Elég érdekesnek hatott, hogy a bal oldalon ott volt az erdő, míg a jobb oldalon a park. Bevallom kíváncsi voltam, hogy hova vezet az út, de mivel másnap várt a munka, így úgy döntöttem, hogy majd máskor gyalogolok rajta végig. Eléggé hangulatos, és érdekes volt. Ezután pedig úgy döntöttem, hogy bemegyek az erdőbe, amely vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Ami nem tetszett, hogy elég sűrű volt az erdő, így akadtak olyan ösvények, amelyeken inkább nem mentem végig, mert úgy voltam vele, hogy nem szeretném, ha tele lennék bogarakkal. Mindezek mellett pedig elég sűrűn benőtték a növényzetek, amelynek oka szerintem a látogatottság hiányából is fakad. Azonban tény, hogy csendes volt, és érdekes volt hallgatni kizárólag a madarakat, és ténylegesen nem nagyon találkoztam senkivel sem. Így kikapcsolódásnak, és egy kis fáradt gőz kieresztésnek tökéletes volt. Mindezek mellett olyan hangulatom volt, mintha egyedül lennék a világon. 

Természetesen szokásomhoz híven bőven készítettem fotókat. Nagyon tetszett a táj, és meg kell mondanom eléggé meglepett, hogy jó pár romos épülettel is találkoztam, valamint hétvégi házakkal is. Mivel időben korlátozva voltam, így nem nagyon néztem meg őket, és csak egy fajta épület volt, amelybe bementem, bár bevallom kissé féltem, hogy esetleg hajléktalanok lakhatnak benne, de szerencsére csak pár szemétdombon kívül mást nem nagyon találtam ott. De mindenképpen érdekesnek találtam, ahogyan elkezdtem gondolkodni, hogy vajon korábban milyen épület is lehetett ez. 

Nem mondom, hogy a kedvenc helyem lesz. Egyrészről mert több, mint egy órányi az út eljutni oda. Valamint nem biztos, hogy nyáron a legjobb megoldás az lenne, ha éppenséggel a rothadó melegben ott kirándulgatnék. Két alkalommal mindenképpen vissza szeretnék térni, mert a Google vélemények alapján több látogatható épület is van, ami érdekel, valamint kíváncsi vagyok, hogy a betonút hova vezet. Főleg úgy, hogy a villamosból kitekintve a végállomás előtt valamiféle parkot is láttam. Azonban ezt kizárólag akkor tervezem, amikor majd szabadságon leszek, s bízom benne, hogy ez július tájékán lesz majd. 

Életmódváltás 14.0

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amióta az eszemet tudom folyamatosan vannak kisebb vagy nagyobb problémák az életmódommal. Ez sok mindenben megnyilvánult. Előfordult, hogy csak egy valamiben, de előfordult, hogy egyszerre több mindenben. Akadtak szituációk, amelyekre rosszul reagáltam, és emiatt rányomta a bélyegét a szabadidős tevékenységeimre. Sokszor megfogadtam, hogy életmódot váltok, hogy kiegyensúlyozottabb legyek, továbbá ne jelenjenek meg az életemben olyan dolgok, amelyek hátráltathatnak a mindennapi tevékenységeimben. Olyanokra gondolok elsősorban mint az alvás, étkezés, kikapcsolódás, és természetesen a szociális tevékenységek is. Ugyanis én az az ember vagyok, aki nem szereti másra kivetíteni a problémáját, problémáit, aminek köszönhetően elronthatom a kedvét, vagy éppenséggel egyfajta panasz zuhatag érkezik a vállára. 
A legjelentősebb és legerősebb váltásom egyértelműen évekkel ezelőtt történt, amikor az első komolyabb, és hosszabb ideig tartó munkahelyemen ért stressz annyira kivetült rám, hogy egyik jele ennek a dolognak az volt, hogy étkezésben jelentősen megváltozott a hozzáállásom. Nem csak mennyiségben, hanem minőségben is. Habár soha nem voltam kövér, de azért itt-ott megjelent a súlytöbblet, amely annak is volt köszönhető, hogy az általam szeretett kerékpározási tevékenységeimből jelentősen visszavettem, és előfordult az is, hogy akár egy hétig ki se mozdultam otthonról. Tehát arról szólt az egész, hogy elmentem dolgozni, majd pedig hazamentem. 

Jelen helyzetben is hasonló alakult ki az év első felében, amely elsősorban nem az én hibám volt. Egyrészről voltak konfliktusok két kolléganőmmel is, amelyet a vezetők nem nagyon akartak tudomást venni, valamint volt egy kijárási tilalom is. És emiatt kénytelen voltam ismét olyan életformát felvenni, amely arról szólt, hogy rendszeresen stresszeltem magam, vagy kattogtam az adott problémán, miközben arról szólt az életem, hogy elmentem dolgozni, majd hazamentem a négy fal közé. Szabadnapjaimon persze igyekeztem kimozdulni, de egyetértek azzal kapcsolatban másokkal, hogy nem árt, ha az ember pihen is. Ugyanis hiába érzem jól magam a szabadban, valamint mások társaságában, ha éppenséggel fizikailag nem pihenek. 
Mindemellett természetesen megjelent a helytelen táplálkozás is, valamint az alvászavar is. A nagyobb lakásba való költözés mindenképpen arra ösztökél, hogy anyagilag kissé odafigyeljek, amely abból a szempontból előnyös lehet, hogy le kell mondanom az egészségtelen ételekről, és oda kell figyelnem majd arra, hogy mennyit is fogyasztok, hiszen az sem egészséges, ha az ember túl eszi vagy issza magát. 

Ahogyan fentebb is írtam jellemző volt rám, hogy ha szabadnapos voltam, és nem esett az eső, vagy volt erős szél, akkor tulajdonképpen felkeltem, felöltöztem, majd pedig este hazaérkeztem. Tegnapi napon már a gyomrom is jelezte, hogy az életmódom nem épp egészséges, mindezek mellett pedig nagy örömömre szolgált, hogy végre a Margit szigeten lévő szökőkút ismét működőképes lett. Örömmel jutottam ki, annak még jobban, hogy végre nem egyedül, így a műsor megtekintése elég későre elhúzódott, amelynek következő lépése számomra az volt, hogy innentől hogyan is tovább. 

Ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon jól éreztem magam, és pszichésen sikerült teljesen kiengednem a feszültséget, továbbá nagyon jót beszélgettem. Hosszú idő után most éreztem azt, hogy kicsit szabad vagyok, hiszen a járványkezelésnek köszönhetően korlátok közé kényszerültem. Tény és való, hogy többször megkaptam a szemembe, hogy többet kellene pihennem, s ezt a pihenést nem úgy kellene elképzelnem, hogy mindig valahol épp csatangolok. Erre tökéletesen rávilágított a tegnapi estém, hiszen nagyjából reggel négyre sikerült hazaérnem, hiszen az éjszakai közlekedés nem épp a legjobb volt, így a gyalogos módot választottam a hazajutásnak,s igyekeztem a részeg embereket elkerülni. Azt nem kell mondanom mennyire szétcsúszva éreztem magam, de lefekvés előtt megfogadtam, hogy ezen mindenképpen változtatni fogok. 
Amennyiben két napom egyben van, úgy az egyiken mindenképpen egész napos pihenést tervezek, és csak a másikon szaladgálóst. Ezek mellett pedig a korábban életmódváltásként megélt vásárlásból bekövetkező gyógynövényteákat is el fogom fogyasztani, amelyek a cukros üdítőitalokat, és az energiaitalokat fogják majd felváltani. Bízom benne, hogy pozitív hatásuk lesz, s nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is, s kevésbe leszek stresszes, mint ahogyan az utóbbi időben. 

Kezdődik egy visszafogott nyár!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Jelen helyzetben egy bolthálózatban dolgozom. Sajnálatos módon a vezetői alkalmatlanság szülte azt a fajta problémakört, amely azt eredményezte, hogy sajnos több kolléga nem úgy viselkedett, ahogyan egy munkahelyen illet volna. Ennek köszönhetően voltak konfliktusok, továbbá két kolléganőmmel sem sikerült jól kijönnöm, s hiába próbáltam először szépen, majd utána csúnyán kiállni magamért, és megoldani a problémát sajnos nem sikerült. Miért is sikerült volna, ha a vezetők egy csomó mindent elnéznek. Így aztán nagyon örültem, amikor kiderült két hónappal ezelőtt, hogy alkalmasnak találtak egy pozícióra, ezért egy fontosabb üzletbe helyeznek át. 
Nem mondom, hogy aranyból van a kerítés, de egy kicsit jobban érzem magam, és a pozícióváltás azt eredményezte, hogy jobban eltelik az időm, mert keveset érintkezek a kollégáimmal, akiknek egyébként java része nő. És persze azt kell mondanom, hogy van alapja annak, hogy a nők mennyire nem tudnak együtt dolgozni, és mennyire szeretik fúrni egymást. Ám szerencsére én ebből messze állok. 

Mindezek mellett természetesen alapul vettem, ha valami nem úgy működik ahogy kellene, akkor váltani fogok, amit most elengedtem teljesen, ugyanis a jelenlegi lakótársam egy másik albérletben gondolkozott, amely egy picivel drágább, viszont sokkal komfortosabb, így áldásom adtam arra, hogy pár emelettel lejjebb költözzünk. Mivel spórolt pénzem nem sok maradt, így szerencsém volt, hogy kaptunk némi bónuszt, így aztán ez lehetővé teszi a kaukció, és az egy havi lakbér kifizetését, azonban tény, hogy most nehéz időszak jön, hiszen komolyabban ki kell centiznem magam anyagilag, ami annyit jelent, hogy sok mindenről le kell mondanom. Itt persze elsősorban rossz szokásokból eredő dolgokról van szó, mint az üdítő, édesség, vagy a nem megfelelő étkezés. Szerencsémre bejött a jó idő, így aztán örülök annak mindenképp, hogy végre én is élvezhetem a jó időt, így aztán a mai napon kilátogattam a kopaszi gátra. 

Annak ellenére, hogy kicsi mégis jól éreztem magam, mert kevesen voltak. Lévén igyekeztem délelőtti órákban kimenni, amelynek meg is volt az eredménye. Nagyon jó idő volt, habár csepergett az eső, de szerencsére ez is hamar elállt, így sikerült kicsit felfrissülnöm a heti munka után, amely kicsit azért megerőltető, ha az ember egész nap zárt térben van. Az mindenképpen jó dolog, hogy végre véget értek a komolyabb megszorítások, és végre lehet könnyebben mozogni, habár nekem csak a szabadtér marad, hiszen nem oltattam be magam, és nem is tervezem. 

Aktív hónap volt a május

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Amióta felfedeztem, hogy különböző statisztikát készítő alkalmazások vannak mobilra, azóta előszeretettel használom őket. Tény, hogy számomra a Huawei Health vált be. A fővárosba való költözéssel kénytelen voltam lemondani a kerékpározásról, mert nem éreztem biztonságosnak a várost, és a biciklit sem tudtam volna hol tárolni. Így az egészet kiváltotta a sétálás. Ebben a hónapban cégen belül másik helyre kerültem, így a telefonomat magamnál tartottam, és mértem mennyit sétálok egy nap. Ebben benne volt a munkavégzés, s a hazasétálás is, valamint az egyéb tevékenységek, ahová el kellett sétálnom. Így a május a rossz idő ellenére több, mint 700 lesétált kilométernyi távot mért. 

Lesz-e jobb a helyzet?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Egyre jobban oldják fel a korlátozásokat, így hát úgy döntöttem, hogy a mai napon kilátogatok a Margit-szigetre. Aki ismer, és követi a korábbi bejegyzéseimet azt tudja, hogy egyik kedvencem helyem, és a zenélő szökőkút az egyik kedvencem. Azonban a mai napon szomorúan vettem tudomásul, hogy továbbra sem működőképes, és nincs is láthatóan tervbe a működésbe hozatala. 

Nagyon szeretek mozogni. A kerékpározással kapcsolatos dolgokat feladtam miután felköltöztem a fővárosba, ugyanis nem érzem kerékpárbarátnak, és ebből a szempontból biztonságosnak sem. Így marad a séta. Sajnos pünkösd esőt hozott, azonban tavaly vásároltam egy szilikon cipővédőt, amellyel elkerülhető, hogy az általam közkedvelt sportcipők egy bizonyos idő után beázzanak. Így hát azt használva mentem egy kört a szigeten, és bevallom elég hangulatos volt esőben végigmenni rajta, miközben szinte egyedül voltam. 

Túl a nehezén?

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Nem nagyon szoktam olvasgatni híreket, de azért bízom benne, hogy most már körvonalazódni fognak a dolgok, és szabadabban tudok majd mozogni. Már korábban is írtam arról, hogy a cég, amelyben dolgozom bővült, és az új helyre én kerültem. Jelen állás szerint egyelőre nincs probléma, habár eléggé húzósnak élem meg az új telephelyet, ahová megyek, hiszen minden új. A hely, és a kollégák is, egy valakit leszámítva. Egyelőre megtaláltam a számításaimat, és senkivel nem volt konfliktusom. Habár annak örülök, hogy a pozícióm java részében egyedül dolgozom, így a sokak által ismert fekália megkavarásából kimaradok.
Mielőtt még nekilendültem volna az új helynek azért éltem a lehetőséggel, mikor volt szabad hétvégém, és mentem kicsit túrázni. Így a régen látott feneketlen tóhoz kirándultam, valamint a szokásos helyemre, mely nem más, mint a Margit sziget. 

Előrelépés!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Fellégezve lepődtem meg azon, hogy május elseje ünnep, ami részemről mindig elfejtődik, s emellett pedig még a következő napot is szabadnapnak kaptam meg. Így lett egy szabad hétvégém, ami mindenképpen szükség volt, hiszen az elmúlt időszakban nem nagyon pihentem. Egyrészről a mindenki által ismert koronavírus járvány erősen rányomta a bélyegét a mindennapokra, és bevallom sokkal feszültebb, idegesebb vagyok annak köszönhetően, hogy a korábbi szórakozási lehetőségeimre nincs lehetőség. Arról nem is beszélve, hogy a kijárási korlátozás, és a munkaidő együttes viszonya eredményezte azt, hogy gyakorlatilag visszatértem ahhoz az életmódhoz, amitől megakartam, és sikeresen is megszabadultam, amikor felköltöztem a fővárosba. Egyrészről hiába éltem megyeszékhelyű városban, ha a szórakozási lehetőségem (lévén alkoholt nem fogyasztok, s a szórakozóhelyeken lévő tinédzserek nem épp az én általam keresett szociális környezet) kimerült abban, hogy strand, vagy mozi, s továbbá kevés embert tudtam rávenni, hogy kimozduljanak otthonról. Ami meglepő, hogy a fővárosban sokkal nyitottabbak ezen a téren az emberek, ha a szabadidejük engedi.
Mivel váltott műszakban dolgoztam, ezért többnyire a délutános műszakot sikerült megkapnom, ami anyagilag jó volt, de szociális szempontról rossz. Hiszen korán nem keltem, ennek köszönhetően pedig akkor végeztem, amikor már volt fél órám hazaérni. Így maradt az, hogy elmentem dolgozni, és hazaértem, majd pedig vártam a szabadnapot, hogy ki tudjak mozdulni. Most az enyhítéssel könnyebb lett, de még mindig nem az igazi. Ezért is mentem bele, hogy amikor pozíciót ajánlottak, elsősorban a szabad délutánok miatt elvállaltam. Az más kérdés, hogy időközben másik helyre helyeztek át, ámbár ugyanabba a pozícióban fogok tevékenykedni, s ebből fakadóan olyan az egész, mintha új munkahelyre mentem volna el. Hiszen voltam pár oktatáson teljesen más helyen, ezután pedig indulok az új helyen, ahol konkrétan szinte senkit nem ismerek, így aztán a legjobb döntés, hogy kiismerek mindenkit, így addig visszafogom a poénkodást, erősebb szociális kapcsolat kialakítást, amit a korábbi helyemen sikerült meglépnem. 

A fentiek fényében a szabadnapjaim eléggé zsúfoltak voltak, így ritkán tudtam kimozdulni, és amikor pedig kimentem, akkor tényleg arról szólt az egész, hogy reggel elmentem, és késő délután, vagy estefelé értem haza. A jó idő megjelenésével egyre inkább a szabadba csábított a természet, ámbár tény, hogy a változatos időjárás, és a fronthatások azért kicsit megviseltek. Arról nem is beszélve, hogy sikerült azért sokszor itthon ragadni az egész napos esőzés miatt. Ámbár így sikerült a virágzó fákat megtekintenem a Margit szigeten. És ezek mellett az éledező állatvilágot, mint a napozó teknősöket. 

Emellett ott volt még természetesen további más helyszín is, de sajnos tény, hogy a Margit sziget van legközelebb hozzám, és ha elintézem a napi teendőimet, akkor az esetek többségében tényleg ez fér bele nekem a legközelebb. Mindezek mellett persze sikeresen kilátogattam a Gellért hegyre is, ahol a másik oldalt is sikerült körbegyalogolnom, így aztán olyan részét is láttam, amit eddig valami miatt kikerültem. 

És ha már gyaloglás, akkor azt a legtöbb bejegyzésben leírtam, hogy lételemem a mozgás. Gyermekként is szerettem mozogni, és sokat bicikliztem, de a fővárosba való felköltözéssel ez jelentősen megváltozott. Ennek egyik jelentős oka, hogy sajnos nem érzem biztonságosnak a kerékpárral való közlekedést, valamint a legtöbb utca elég kicsit, és ha mindkét oldalon parkolnak, akkor marad a járda, ami két embernek is szűk, s nem pedig egy kerékpárosnak. Így aztán maradt a gyaloglás, amelyre eléggé ráfeküdtem, hiszen ahová csak tudtam gyalog mentem. S mivel a pozícióm megváltozott, és több helyen voltam, így mozgásigényesebb munkafeladatokkal találtam szembe magam, így aztán elkezdtem mérni mennyit is gyalogoltam, ami április végére azért elég szép eredmény jött ki. 

A nagy séta!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Én mindig az az ember voltam, aki szeretett mozogni. A mozgást természetesen úgy kell érteni, hogy olyan fajta mozgás, amelyet szívesen csinálok, és élvezek. Amíg otthon laktam ilyen volt a biciklizés, illetve olykor a séta. A fővárosba való felköltözéssel a biciklizési lehetőségem tulajdonképpen a nullára csökkent. Egyrészről kerékpár hiánya miatt, másrészről pedig a várost nem tartom kerékpár barátnak, és ugyan hiába van sok helyen bicikliút, ennek ellenére úgy érzem nem biztonságos az effajta közlekedés errefelé. Így a kerékpározást is átvette a sétálás.
Ezt a fajta tevékenységet szívesen is csináltam, de sajnos tavaly megjelenő vírus ás annak következményei jelentősen lecsökkentették a kikapcsolódási lehetőségeimet. Az este nyolctól életbe lépő kijárási tilalom, továbbá a majdnem mindenféle szórakozó egység bezárása és mellé csak létfontosságú üzletek nyitva tartásának engedélyezése lehetővé tette azt, hogy még jobban szűkebbnek érezzem a mozgásteremet. Amivel annyira elégedett nem vagyok, hiszen ha visszanézem a korábban készült fényképeket, videókat, vagy a bejegyzéseket akár itt a blog keretén belül, akár a közösségi profilomon azt látom, hogy sokkal aktívabb voltam. Ennek köszönhetően kiegyensúlyozottabb is voltam. Ezek az intézkedéseknek köszönhetően a személyes kapcsolattartás másokkal eléggé lecsökkent, és sokszor azon kaptam magam, hogy nem marad más, mint a munka, majd utána pedig a négy fal közt való ülés. Valószínűsíthető, hogy ez tovább fog tartani, de ennek ellenére a tegnapi pihenőnapomat kihasználtam és tettem egy nagy sétát. 

Úgy éreztem szükségem van egy kicsit kiengedni a fáradt gőzt, valamint természetkedvelőként szerettem volna kimozdulni is. Elindult a tavasz végre, és minden virágba borult, s ennek köszönhetően pedig végre lehetőségem nyílt kicsit kirándulni a főváros keretein belül. Mivel ősszel voltam utoljára, így a Normafa volt, ami természetesen tele volt emberekkel. De ennek köszönhetően megfigyelhettem milyen szép, amikor virágba borul. 

Ezek után nem volt kérdés, hogy az ösvényeken is végigmentem, és igyekeztem minél több utat bejárni, amit csak lehet. Az időjárás azonban csalóka volt, hiszen úgy indultam el otthonról, hogy egy rövid póló volt rajtam, amire egy vastag pulóvert vettem. Természetesen vittem magammal még egy pulóvert, amelyet végül magamra kellett vennem, mert sajnos az időjárás nem volt túl kegyes, hiszen erős szél volt, amely hirtelen támadt fel, és hirtelen is maradt abba. Így ugyan feljutottam az Erzsébet kilátóhoz, de a legmagasabb pontra már nem nagyon mertem felmenni, mert annyira erős volt a szél. 

Nem csak arról van szó, hogy természetkedvelő vagyok, hanem arról is, hogy sajnos a korlátozások miatt nagyon sok időt kell töltenem zárt ajtók mögött. Ez vonatkozik arra is, amikor dolgozok, továbbá vonatkozik akkor is, amikor éppen otthon vagyok. Így nekem nagyon jól esett, hogy végre kimozdulhattam. Ugyan korábban már elsétáltam a Béka Tóhoz, ami tulajdonképpen az én véleményem is vele kapcsolatban, hogy tónak nem nevezném, hiszen pocsolya látszatát kelti. Ellenben végre most láthattam benne legalább békákat. 

Miután kellően kisétáltam magam megszületett az ötlet, hogy akkor ideje lenne hazaindulni. Ezzel semmi probléma nem volt, még el nem jutottam a Szél Kállmán térig, ahol valami rejtélyes belső hangnak engedelmeskedve ahelyett, hogy villamosra ültem volna, inkább úgy döntöttem kihasználom a jó időt, és egy pár megállót sétálok. Ekkor döbbentem le, hogy lassan két éve élek a fővárosban, de a Millenáris Park kimaradt az életemből, amely valójában nem egy nagy durranás, ha a méretét nézzük. Azonban tavasszal a virágzó fák gyönyörű látványt keltettek.

Ezek után pedig nem kell mondanom, hogy alapul vettem azt a közmondást, hogy ha lúd, akkor legyen kövér. Így tovább folytattam gyalogos túrámat, így végcél végül a Margit-sziget lett, amely továbbra is csodás pompájában volt. Igaz munkaszüneti nap lévén elég sokan is voltak ekkor. 

Ezek után kellően kisétálva magam hazaindultam, és éppen hazaértem este nyolcra úgy, hogy reggel tízkor indultam el otthonról. Igazából remek napnak éltem meg, habár csalóka volt az időjárás. Annak kevésbé örültem, hogy sajnos már be volt harangozva, hogy sajnos érkezik a hidegfront, mely naponta záporokat fog majd hozni. Ennek ellenére a szabadságkérelmemet nem vontam vissza, és úgy döntöttem, hogy Húsvét előtti napot továbbra is bevállalom, majd pedig a délutáni nap vonatra pattanok, és szépen hazautazok pár napra, majd a szabadságom meglévő napjait pedig majd a fővárosban fogom tölteni, és igyekszek minél többet pihenni. Bízom benne, hogy az időjárás nem lesz annyira rossz, mint amilyennek be van harangozva. Bár tény, hogy esti programjaim valószínűleg a filmnézések lesznek ebben az esetben. 

Március végére

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

A járványügyi intézkedések, melyek korlátozásokat vontak maguk után lassan több, mint egy éve velünk vannak. Én az a fajta ember vagyok, aki szeret mozogni, kirándulni, csavarogni, és csak a legszükségesebb esetben itthon üldögélni. Sajnos sokkal kevesebb lehetőségem van így, ennek ellenére azonban ebben a hónapban is sikerült kimozdulni. Főleg úgy, hogy megérkezett időjárásilag is a tavasz. Az esti kijárási korlátozás sokszor nem kedvezett a kikapcsolódásnak, hiszen munka után azonnal haza kellett jönnöm. Azonban pozícióváltással a délutánjaim szabadok lesznek, így valószínűleg még többet tudok majd kimozdulni. Főleg úgy, hogy vár rám egy hetes szabadság is. A mai nap rátekintettem a statisztikámra, és ismét szép eredményt sikerült elérnem. 

A tiltólista

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Nagyjából egy hónapja írtam egy bejegyzést arról, hogy hamarosan egy olyan évfordulóhoz érünk, amit nem hiszem, hogy bárki szívesen ünnepelne. Ugyanis egy éve annak már, hogy kaptunk egy bejelentést, hogy hazánkba is megérkezett a koronavírus járvány, és emiatt pár hétig korlátozó intézkedéseket vezetnek be. Ami természetesen azóta is tart. Hol bővül, hol pedig kicsit lazul, de folyamatosan fennáll.
Aki nyomon követi a blogbejegyzéseimet az észrevette, hogy nagyon mozgékony ember vagyok, tehát nekem lételemem, hogy tudjak itthonról eljárni. Odahaza kicsit könnyebb volt a mozgás, hiszen folyamatosan kerékpároztam, de a fővárosba való felköltözést a gyaloglás és a kirándulás váltotta fel, ugyanis ezt a fajta közlekedési eszközt a közlekedési morál miatt inkább elhagytam. Eleinte még nem is okozott problémát, de a korlátozó intézkedések a szabadidős tevékenységemet jelentősen megnehezítette. Arról nem is beszélve, hogy a tavaly bevezetett kijárási tilalom miatt sokszor ki sem tudok mozdulni a lakásból, hiszen az esetek többségében délután dolgozom, és annyi időm van, hogy hazaérjek. Az időjárás többször megviccelt idén minket, de nagyon szerettem volna kicsit kimozdulni, így aztán kicsit rosszul érintett, amikor újabb szigorításokat jelentettek be, és közölték, hogy alapvető szolgáltatások és üzletek kihagyásával mindennek be kell zárnia. 

Egyébiránt is fodrász be volt tervezve, így aztán nagy örömömre szolgált, hogy a beosztásom miatt tulajdonképpen egy a zárás előtti utolsó napon tudtam elmenni, s persze nem kell mesélnem, hogy mekkora zsúfoltság volt, ami előtte nem volt jellemző. Arról nem is beszélve, hogy megint volt egy szűk réteg, amelyik megvolt győződve arról, hogy ő neki mindenből be kell tartalékolnia, így aztán nyugodtan, és kényelmesen nem lehetett bemenni egy élelmiszerboltba sem.