Lesz vajon havazás?

Én még azon emberek csoportjába tartozom, akik emlékeznek arra, hogy milyenek voltak az igazi évszakok. A mostaniak számomra túlságosan is szélsőségesek. Az átmeneti évszakok nem tartanak tovább lassan egy hónapnál, s az év jelentős részét a nyár uralja iszonyatos hőséggel. Ugyan örültem neki, hogy ki tudtam mozdulni sokszor, de azért elismertem magamnak, hogy november elején pólóban kint lenni azért nem normális. Aztán egy hét szeles és esős idő után jóformán megérkezett a télies időszak. Holnap pedig eldől, hogy vajon amit az időjárási portálokon olvasni mennyire jön be. Azért szeretnék még egy szép hózáport, telet átélni.

Filmek, melyek meghatározták a gyermek és a tinédzserkorom

Nem vagyok idős, hiszen még csak a harmincas éveim közepén tartok. Tény, hogy nem is számítok öregnek valamint a sok megpróbáltatás ellenére is örülök annak, hogy felnőttem, s az is vagyok. Objektíven látok sok mindent, s több lehetőség adott számomra, mint gyermekként, amikor azért valljuk be az ember kiszolgáltatott a környezetének és a körülötte élőknek, rokonoknak.

Az internet elterjedésének köszönhetően más világ tárulkozik a gyerekek és a tinédzserek elé, mint annak idején, amikor én kicsi voltam. A zene elsősorban a rádió jelentette, s a vizuális szórakozás a mozi mellett a TV volt. Minap elgondolkoztam azon, hogy én is azoknak a táborát erősítettem, akik nagyon szerettek filmezni, sorozatozni. Ebben a bejegyzésben pedig összeszedtem azokat az alkotásokat, amelyek nagy hatással voltak rám fiatalként.

Teljes bejegyzés

Nyeregben ismét?

Mielőtt elkezdődött volna volna az igazi nyár olyan döntést kellett hoznom, ami sajnos nekem nem volt túl egyszerű. Ez pedig az volt, hogy visszaköltözöm oda, ahol korábban éltem, s magam mögött hagyom a fővárost akármennyire is szerettem. Leginkább azért, mert egy havi bérletet kellett megvásárolnom ahhoz, hogy nagyon sok helyre eljuthassak belépő nélkül úgy, hogy közben növények és állatok között sétálhassak remek kilátással egybekötve. Nem fogok hazudni azzal kapcsolatban, hogy bizonyos értelemben hiányzik nekem. Azonban tény, ha minden adott lenne, s csak döntenem kellene bárhogyan is történne nem lennék elégedett. Ami pozitívum volt az egyik helyen, az pozitívum a másiknál. Az ellenben tény, hogy nagyon hiányzott a kerékpározás, ami szinte a szenvedélyem volt idehaza ugyanis gyermekkoromtól kezdve nagy bicajozós voltam. Akármennyire is igyekszik a főváros ebben az élen járni továbbra is az a véleményem, hogy a közlekedés szempontjából nem kerékpár barát Budapest. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem kellett felmondanom, hanem átvettek az itteni helyre cégen belül. Egyetlen hátrányom keletkezett, hogy állandó délelőttösként sajnos nehezen tudtam itthonról kimozdulni. A probléma pedig ott volt, hogy nappal szinte nem lehetett megmaradni a szabad ég alatt, s amikor pedig kezdett a levegő lehülni addigra már fáradt voltam, s már alvási idő következett. Adva volt egy hét szabadság, így aztán előkaptam a drótszamaram remek statisztikát összehozva.

Előszeretettel mentem rá az egészségalkalmzás által létrehozott statisztikai adatokra, így elgondoltam azon, hogy lassan már abba a fáziba érek, mint a mozgást kedvelő ismerőseim, akik minden egyes elért teljesítményüket közzéteszik továbbá már nem a kikapcsolódás hajtja őket, hanem az eredmények. Az időjárási körülmények miatt is többnyire sétálás volt adott, amit nagyon megkedveltem fent, s egyre kevesebb időt töltöttem itthon vagy a vizuális szórakozással. Ugyan nehezen adok ki nagyobb összeget magamra, de nagy zenekedvelőként hangulatom javítása érdekében „megjutalmaztam” magam egy JBL Tune 720BT fejhallgatóval, ami azóta is remekül teszi a dolgát. Minden bizonnyal többször fogom elővenni a bicajom, ha valóban lesz őszies időjárás, s nem arról fog szólni az egész, hogy a forróságból átmegyünk egy esős évszakba. Addig pedig, ha időm engedi megtekintem a naplementét, ahogyan múlt héten többször is megtettem.

Samsung Galaxy S23 Ultra: Félni vagy nem félni?

Az internetnek is köszönhetően lassan mindenhol „okoseszközökkel” találkozhatunk. Indult először a telefonokkal majd pedig őket követték a televíziók órák és társaik. Olykor elcsodálkozom, hogy nem tartom magam öregnek és nem is telt el gyerekkorom óta évtizedek, s közel tíz év alatt mekkorát fejlődött a technika minden téren. Vannak bőven pozitívumok, de sajnos ezzel szemben akadnak bőven negatívumok, amelyek többnyire arra sarkallják az embert, hogy végül vásároljon. Emlékszem annak idején az alsó kategóriás készülékekből választottam, majd amikor előfizetésre váltottam és lehetőségem nyílt kamatmentes részletre telefont vásárolni, akkor végül belevágtam, hogy egy jobb készülékem legyen. Azóta két felsőkategóriás készülékem is lett. Mindkettővel megvagyok elégedve. Minap beléptem, hogy a számlám befizetésre kerüljön, s közben ránéztem az előfizetésemre, melynél láttam, hogy jövőre év elején kerül majd befizetésre az utolsó részlet, s nem sokkal utána pedig a hűségidőm is lejár, amit különböző kedvezmények igénybevételével újíthatok meg. Jó pár dolog történt az utóbbi időben, így ahogy nézelődtem egy kiszemelt lett végül, amely nem más, mint a Samsung Galaxy S23 Ultra, mely leginkább dühöt és haragot váltott ki belőlem. Miért is pontosan?

A haragom leginkább az ár miatt volt elsősorban. Konkrétan hihetetlennek tartom, hogy hogyan is sikerült ennyire elszállnia a piaci áraknak. Bár igaz, hogy ugyan össze tudnám rá gyűjteni a pénzem, de százezres összeget már nem adnék ki telefonért. Előfizetőként azonban kamatmentes részletre elérhető bárkinek. Olyanok, mint én aki pedig rendszeresen fizet és semmi csúszással pontosan beérkezik az összeg az ráadásul még meg is jutalmazzák. Féltem nagyobb és drágább készülékekre váltani, mert tartottam tőle, hogy nem fogom tudni kihasználni. Lévén a közösségi alkalmazások mellett a fényképezésre és zenehallgatásra használtam. Ami sajnálatos, hogy az alsó kategóriából már nem érdemes választani, mert már használattól kezdve problémák vannak. A középkategória nem elég erős főleg fényképezésben, így aztán ha az ember hosszú ideig akar stabil telefont mely több fő verzió frissítést megkap, s sokáig támogatott biztonság terén akkor bizony a felső kategóriából kell választani. Márkahű vagyok, de sajnos a Huawei számomra már nem alternatíva. A szolgáltató kínálatában már nem elérhető másfelől pedig a banki alkalmazásra most már szükségem van, mert naponta ellenőriznem kell az egyenlegemet mióta az egyik boltban többet vontak le a számlámról. Díjmentesen ezt pedig csak a banki applikációban érhetem el sajnos.  Sok minden történhet még az elmúlt fél évben. Lehet ez egy új készülék egy másik márka égisze alatt alacsonyabb árcédulával, de jobb specifikációkkal. Esetleg árcsökkenés a fenti készülék kapcsán. A döntést részemről megszületett, de hihetetlen, hogy mennyire lecsúszott a mobilvilág, s mennyire pénzközpontú lett. A részletek mögött pedig jöjjön egy kis „nekrológ” írás a korábbi készülékeimről és a mobilpiac akkori állásáról.

Teljes bejegyzés

Statisztika és a „haditerv”

Hét elején elég kómásan sikerült kikelnem az ágyból. Mindenképp örültem annak, hogy ugyan libabőrős voltam végig azon az úton, amely a munkahelyemre vezetett, de legalább a lehűlt levegő felébresztett. Szeretem séta közbeni zenehallgatást, de reggel ezt a tevékenységemet nem gyakoroltam. Nagyjából fél órányi sétára van a munkahelyem, s jól esett minden reggel az a csend, amely fogadott, miközben lehetőséget adott az elmélkedésre sok dologgal kapcsolatban. Többek között az is eszembe jutott, hogy mennyi változáson ment keresztül a város, ahol felnőttem, s mennyi minden változott, amíg csak látogatóba érkeztem meghatározott időközönként. Megkezdtem a harmadik hónapom a jelenlegi munkahelyemen. A bérezéssel nem vagyok megelégedve, de átgondoltam sok mindent, ami miatt rövid idő alatt sikerült ezzel megbékélnem. Azt gondolom kereskedelmi dolgozóként nem panaszkodhatok, hiszen amennyiben multicégnél helyezkedik el az ember, akkor könnyen tud mozogni nem csak városon, hanem országon belül is. Így történt, hogy hazaköltözve több, mint 250 km-rel arrébb már meglévő tapasztalatomnak köszönhetően tárt karokkal vártak. Amely nem volt meglepő, ha a bértáblát veszem alapul, de számomra az, hogy a fővárosi bérlakás költség kikerült a havi kiadások közül nagy segítség volt anyagilag. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a város, de az tény, hogy pénzügyileg sokkal vállalhatóbb, ha havonta egy vagy két napot töltök fent, mint ha fent élnék. Ámbár korábban már kifejtettem, hogy nálam inkább lakótárs probléma ütötte fel a fejét, ami miatt végül a visszaköltözést választottam. Az itteni problémák ellenére is azon a véleményen vagyok, hogy jó döntést hoztam, s nem bántam meg. Mozgásigényű emberként ugyan kevés ingyenes kimozdulási lehetőségem volt, de átgondolni a helyzetem, s mit szeretnék valójában a napi séta megfelelő volt, miközben az utcánkhoz közeli gólya pár meglátogatása már napi rutin lett.

Abban egészen biztos vagyok, hogy a korábbi életvitelemet nem folytatom, s nem is vagyok hajlandó újrakezdeni. Gyermekként sok dolog kiesett az anyagi problémák következtében, így nem volt meglepő, hogy sokat költöttem főleg vizuális szórakozásra, amikor elindultam a munka ösvényén. Továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy kereskedelemben való elhelyezkedés nem volt könnyű, s a munka sem az mai napig, viszont stabil megélhetést biztosít még akkor is, ha az ember nem olyan összegeket látunk fizetésnapkor a kiküldött sms üzeneteknél beérkezett átutalásként. A stabilitás viszont fontos tényező nekem, de sokkal nyitottabb vagyok váltásra munka és a lakhatás szempontjából, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ezért is érdekes számomra elolvasni évekkel ezelőtti bejegyzéseimet. Ebből a szempontból pedig nem volt rossz döntés eme blogot elindítani. Az viszont biztos számomra, hogy az otthoni vizuális szórakozást bőven kielégíti a korábban megvásárolt laptop és telefon. Igyekeztem mindenképp megnyugodni anyagi szempontból, amely ugyan csak részben vált valóra, de lassan már körvonalazódik, hogy hogyan is szeretném tovább folytatni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a jó időnek köszönhetően mindennap megcsodálhattam a naplementét, mely fel elevenítette bennem, hogy mennyire szerettem délután elindulni itthonról, s csak sötétedés után hazatérni, mert kellően megnyugtató tud lenni, amikor az ember végig nézi az épp „elalvó” várost.

Ahogyan fentebb is említettem a vizuális szórakozásom megoldott, így idén már semmilyen műszaki terméket nem is tervezek vásárolni. A korábban tönkrement számítógép végül eltevésre került, s nem is szerepel a terveimben, hogy újra üzemképes legyen. Hiszen erős bennem az érzelem, hogy a játékok világából kinőtem úgy, hogy nagyon nem is éltem benne. Napi szintű kimozdulás biztosított, melynek nagysága csak az időjárástól függ elsősorban. A hazaköltözés miatt sajnálatos módon a nyár jelentős részét idehaza töltöttem, s csak kevés alkalommal hagytam el a várost, s akkor is csak a közelben lévő településekre ugrottam át. A munka lefoglalt, hiszen túl sok kiadott szabadság miatt inkább dolgozni mentem. Nagyjából hónap közepén meg is említettem egyik ismerősömnek, hogy sok dologra számoltam a hazaköltözést illetően, de akadt pár meglepetés is, mely szerencsére pozitív kicsengésűek voltak. A fővárosi életvitelembe sokszor nem fértek bele a személyes találkozók vagy pedig nagyon nehezen voltak kivitelezhetőek. Ami gondolom nem csak a város nagyságából, hanem a mások magánéletének következményeit jelentették. Idehaza már a második hónapban elhagyta a szám az a mondat, hogy sokszor úgy érzem magam, mint egy közismert ember, mert valakivel többször futok össze egy nap vagy több személlyel egy meghatározott időn belül. Akkor ér meglepetés, ha olyanokkal találkozok, akiket régen nem láttam, s jelentős fizikai változáson mentek keresztül. Szerencsére eddig negatív élmény nem ért. Abban viszont igazat adok volt általános iskolás osztályfőnökömnek, hogy aki emberek között dolgozik és foglalkozik velük, annak bizony jól esik egy fél órás hazasétálás. Többek között ennek is köszönhetem, hogy séta statisztika nagyon kiemelkedő volt a múlt hónapban, mert a kerékpárt egyelőre használaton kívülre helyeztem.

Mozgékony emberként sokat gondolkoztam, hogy hogyan is oldjam meg azt, hogy a mozgásigényem ki legyen elégítve, de mégis legyen társasági életem. Utóbbi azért volt nehéz, mert elhanyagolható azon személyek száma, akiknek szintén kikapcsolódást jelent nagyobb időre kimozdulni otthonról legyen szó egy kellemes sétáról vagy kirándulásról. Korábban sokszor megcsináltam azt, hogy találkozó előtt vagy után mentem el sétálni vagy biciklizni, de közben igyekeztem megtalálni az egyensúlyt, hogy senki ne legyen megsértve vagy ne érezzem magam kirekesztve, mert a szórakozási igényeink eltérnek. Most azonban merem vállalni azt, hogy engem mi kapcsol ki, s ennek hangot is tudok adni. Szerencsére eddig senkivel nem történt konfliktus emiatt, mert felvállalom, hogy elsősorban alkoholt nem fogyasztóként a szórakozóhelyek nem vonzanak, s nem is tervezem megjelenni egyiken sem, s számomra maximum a visszafogott bandázás jöhet szóba ezen a téren. Mikor megláttam az augusztusi beosztásom, akkor részben örültem, hogy a túlórák végül pihenőnapban lesznek megoldva. De aztán elgondolkodtatott, hogy majdnem egy hét sok csak itthon lenni és sétálni, így végül úgy döntöttem, hogy a szeptemberi fővárosi felutazást előre hozom, ha az időjárás is kegyes lesz hozzám. Az biztos, hogy egy vadasparki látogatás tervbe van, ahová tanösvényen fogok lejutni. Az már most biztos, hogy nem fogok senkit találni, aki nagyjából lesétálna velem több, mint 10 km-t, de a korábban korlátlan mobilinternet és a messenger alkalmazásban található hang és videohívás lehetővé teszi, hogy társasági életet tudjak élni úgy, hogy közben azt csinálom, ami kikapcsol, s nem utolsó sorban egészséges is.
Egy szeptemberi felutazás van még tervbe véve, hiszen túl sok embert ismerek ahhoz, hogy egy vagy két nap alatt mindenkivel tudjak találkozni, s eközben pedig elmenjek oda, ahová valószínűleg ők nem társulnának hozzám. Ahogyan annak idején a felköltözéskor most hazaköltözéskor is egyértelmű volt, hogy jó pár kapcsolat pusztán a közösségi oldalakon fog látszódni, mert a távolság megfogja azt ölni. Én pedig azon az állásponton vagyok, hogy egy emberi kapcsolatot függetlenül milyen típusú mindkét félnek kell ápolni, s nem valamelyiknek a vállára venni, s életben tartani. Szeptember után több utazást városon kívülre nem tervezek, s semmiféle tervezett vásárlásom sincs. Főbb tervem a munka, mely le fogja kötni majd a figyelmem, s az időm nagyobb részét ki fogja tölteni. A téli időszakban pedig amúgy is marad javarészt az itthon ülés. Jövőre a mobilelőfizetés megújításának köszönhetően minden bizonnyal telefoncsere lesz valamint a lassan hat éves laptopom is le lesz cserélve úgy, hogy korábbi készülékeket megtartom. Egyrészről legyen tartalék, másrészről bármilyen anyagi probléma ütné fel a fejét eladásra alkalmas állapotban van mindegyik. Részben sikerült elfogadnom, hogy anyagi és szociális helyzetem tökéletesen tükrözi a magyarországi gazdasági helyzetet egy egyedülálló átlagkereső szemszögéből, amely lehetőségek miatt nem róható fel nekem hibaként. Az elmúlt években azonban sok tapasztalatot szereztem az kapcsán, hogy hogyan is álljak ehhez a helyzethez. Annak pedig örülök, hogy mások szerint is pozitív hatással voltak rám életszemlélet szempontjából. Ezen a hozzáálláson nem is tervezek változtatni. Bizakodó vagyok azon a téren, hogy ez rosszabb nem lesz, s előbb vagy utóbb több lehetőségem lesz majd.

Az otthon

Mióta hobbiként középiskolában belevágtam a blog írásba azóta minden évben készítettem egy évösszegzőt. Ezek többsége eléggé középszerű volt, hiszen alig történtek velem olyan említésre méltó dolgok, amelyekről elég mély és hosszú írás születhetett volna. Az idei év is elég sablonosan indult, de az utóbb hónapokban eléggé felpörögtek az események annyira, hogy meghozzak egy olyan döntést, amely már korábban is érlelődött bennem. Ez pedig nem volt más, mint hogy hátra hagyjam a fővárost, s hazaköltözzek. Erről bővebben írtam is egy bejegyzést, melyben kifejtettem miért is történtek dolgok. Azt gondolom jól döntöttem, hiszen az előtt léptem meg ezt a lépést, mielőtt még elfajultak volna a dolgok anyagi és magánéleti téren egyaránt. Az elég komoly problémakört tartalmazó lépés viszont elég könnyű megvalósítás követte.
Először is mindenképp jeleznem kellett ezt a munkahelyemen. Szerencsére komolyabb problémát nem okozott, hiszen az anyagiakra való hivatkozást könnyen elfogadták indoknak, s nem volt belőle későbbi szájhúzás. A munka is elég korrekt módon zajlott le, hiszen egy multinál való munkavállalás azt a lehetőséget biztosította nekem, hogy a cég alkalmazottja maradtam továbbra is csak épp a jelenlegi városban található helyén folytatom tovább a munkámat mindenféle munkabéren kívüli juttatások megmaradásával. Igaz, hogy anyagi bukással fog járni, melyet meg fogok majd érezni a következő fizetéskor, de akárhogyan is számoltam mégis nagyobb kárt jelentett számomra az albérletben való élés négy éven keresztül pénzügyileg, mint a fővárosi jövedelem megszerzése. Több tanácsot is kaptam a lakótárs problémámmal kapcsolatban, de ebből nem lett senkivel konfliktusom, mert tulajdonképpen mindenki egyféleképpen gondolkodott. Méghozzá arról, hogy a fennmaradó időre nem érdemes összeveszni a másikkal, s ahogy közösen megszűnik a szerződés azonnal induljak el haza. A megbeszélt időpontra megjelent a közös képviselő az új szerződéssel, s a szabadságom első napján aláírásra is került az, aminek köszönhetően mindenféle probléma, konfliktus és veszekedés nélkül elindulhattam a vonatomhoz.

Az utolsó fent töltött hetem viszont nehéz is volt. A beosztásom miatt sok helyre nem jutottam el, továbbá pár embertől nem sikerült elbúcsúzni. Bár tény, hogy a feljutás nem jelent számomra sok időt, s anyagilag sem megterhelő számomra. Főleg, ha azt veszem alapul, hogy például nem dohányzóként más akár a többszörösét költeni el annak az összegnek, amibe nekem fog majd kerülni a feljutás, valamint az egy vagy pár napos bérlet megvásárlása. Elég jó idő volt, így az első szabadnapomon Hűvösvölgy volt a célpont, ahol a réten megnéztem a naplementét.

A séta mindenképp jót tett, mert a friss levegő mellett némileg elkezdtek bennem ülepedni a dolgok valamint el is tudtam gondolkozni az elmúlt négy évről. Többek között olyanok is eszembe jutottak, hogy mennyire nem volt önbizalmam utazás terén, s utána pedig mennyire könnyen belevágtam egy-egy kirándulásba. Egy kis keserű szájíz azért kísérte ezt a dolgot, mert egyik városban sem az ismerősök számával volt a probléma, hanem inkább azzal, hogy elsősorban azok maradnak meg tartósan az ismeretségi körömben, akikkel komolyabb kimozdulást nem tudok tervezni. Ezt sokáig nem tudtam elfogadni, de mivel a fotózás is egyfajta hobbim lett, melyet rendszeren osztottam meg közösségi portálokon, ezért kénytelen voltam korlátlan mobilnetre váltani azért, hogy ne lépjem túl a csomagom keretét. Mai napig nem bántam meg eme lépést, mert rájöttem arra a megoldásra, hogy ennek köszönhetően nem probléma, ha valahová el akarok menni, hiszen addig, míg más otthon tevékenykedik tudok hagyományos és videóhívást kezdeményezni a másikkal. Eme kimozdulásom egyik részét is az tette ki, hogy csoportos videóhívásban mutattam meg merre is járok miközben egy jót beszélgettem. Rávilágított ez a kiruccanás arra, hogy nem probléma, ha a másikkal nem egyezik a mozgási tevékenységünk, mert bőven megoldható, hogy mindkét félnek jó legyen.

A hét második felében akadt egy napom, amikor már délután itthon voltam, s másnap pedig délutánra kellett mennem. Egyértelmű volt, hogy nem otthon fogok ülni, így aztán kilátogattam ismét a Margit-szigetre, ahol megnéztem a szökőkút legújabb előadását, majd pedig tettem egy kört a szigeten. Itt arra ébredtem rá, hogy már a felköltözéskor megvoltak a problémák, de annyi embert ismertem meg, s annyira új volt minden, hogy ezek eléggé kicsiknek tűntek miközben már akkor is elég nagy konfliktus lehetőséget hordoztak magukban. Magához a városhoz hozzászoktam, s minden hétköznapi, s megszokott lett számomra, ezért sem tudtak már annyi energiával ellátni ezek a helyek, hogy ne foglalkozzak a mindennapi problémákkal. A munkahelyemen korrekt módon álltak hozzám, s mivel mindenkivel jóban voltam így nehéz is volt az utolsó hét főleg akkor, amikor búcsút kellett venni mindenkitől. Az természetesen jól esett mindenképp, hogy az utolsó nap után is több online felületen megkerestek azok, akikkel jóban voltam.

Majd elérkezett a vasárnap este, amikor is nem érkezett álom a szememre. Reggel nagyon korán felkeltem, s délelőtt vártam, hogy vége legyen mindennek. Minimális késéssel, de megérkezett a közös képviselő, aki meghozva az új szerződést aláírva azt minden anyagi dologgal kiegyenlítve elhagytam a lakást, s elindultam a vonathoz. Már az meglepett, hogy nagyobb csomaggal vágtam neki egy viszonylag hosszú útnak, de feleannyi idő alatt értem ki, mint előtte valamint sokkal könnyebben úgy, hogy nagyobb csomaggal indultam ki az állomásra. A hazautam is könnyű volt, hiszen már nem voltam feszült, mert valahol tisztában voltam azzal, hogy már nem lesz visszaút csak látogatóba. Hazatérve meglepett az, hogy mennyire jól tudtam aludni, s közben pedig nyugodt is voltam. Emellett pedig mindenképp meglepetés volt, hogy több ismerőssel is sikerült összefutnom, s elég jól elbeszélgettünk. Egyelőre utazni nem tervezek utazást a nyárra, de bízom benne, hogy jól fog majd telni.

Tervek az év hátralévő részére

Mikor még középiskolás voltam elég sokszor otthon ültem. Ha ez nem így alakult, akkor többnyire sétával vagy kerékpározással ütöttem el az időmet. Az iskola befejeztével azonban egy új világ nyílt meg előttem. Igaz, hogy majdnem egy év volt, mire találtam egy hosszú távú munkát, de úgy éreztem kiszabadultam egyfajta mókuskerékből. Egy olyan mókuskerékből, amely kevés szórakozási lehetőséget nyújtott, ha nem veszem alapul, melyet a vizuális világ nyújtott számomra zene, sorozatok és filmek formájában. Elindult egyfajta vásárlási folyamat, s úgy éreztem mindent be kell pótolnom, amit iskolás éveim alatt az anyagi helyzetünk nem tett lehetővé. Sok műszaki terméket vásároltam. Ámbár igaz, hogy az első körben vittek nagyobb összeget. Mindig vigyáztam a dolgaimra, így amikor valamelyik téren fejleszteni kellett, akkor a lecserélt eszközöket mindig jó áron tudtam eladni a hibátlan és újszerű állapotának köszönhetően. Majd eljött az idő, amikor elkezdtem itthonról kimozdulni. Ennek köszönhetően megismerhettem pár új embert, s végre a megye határait is elhagyhattam. Ekkor még csak pár napra hagytam hátra mindent. Jött azonban egy hirtelen ismeretség számomra egy olyan illető személyében, aki elsőre nagyon szimpatikus volt, s az együtt töltött idő alatt egy korrekt, intelligens, céltudatos és nagyon jó lelkű személyt ismerhettem meg benne. Szokás mondani, hogy aki szerelmes lesz rózsaszín köd száll a szemére. A véleményem az, hogy ez nem csak szerelem esetén igaz. A rokonokhoz is így állhat az ember, s új kapcsolat létrejöttekor is. Ő volt az, akihez több alkalommal úgy jöttem fel vendégként Budapestre, hogy ő volt a szállásadóm. Egy beszélgetés kapcsán, amikor elmeséltem előléptetési lehetőségemet az akkori munkahelyemen, amely kissé felháborító volt, hogy mekkora felelőséget akartak a nyakamba tenni egy olyan pozícióval, amely nagyjából ötezer forintnyi többletet jelentett volna fizetésben. Ekkor történt egy felajánlás részéről, hogy miért is nem költözök fel Budapestre, s lakhatnék nála. Mivel eléggé szürkévé váltak a hétköznapjaim, s otthon is családi problémákkal kellett szembe néznem, s mivel megfogadtam jön egy lehetőség, akkor azt megfogom, így igent mondtam neki. Így történt, hogy négy évvel ezelőtt egészen pontosan 2019 május elején budapesti lakos lettem, melyről bejegyzést is írtam az adott hónap közepén.

A hosszúra nyújtott bevezetőmben említést tettem a köznyelvben elhíresült toxikus kapcsolatról. Mivel jó viszonyt ápoltam vele, így nagy reményekkel költöztem fel hozzá, mert úgy gondoltam ebből egy igazi barátság lehet. Azonban szembe kellett néznem azzal már a legelején, hogy a felajánlás, s a győzködés részéről inkább annak volt köszönhető, hogy anyagilag nem tudja egyedül fizetni az albérletét. Mivel minden új volt, így ezzel annyira nem foglalkoztam főleg úgy, hogy sok új embert ismerhettem meg. Majd jött a Covid és annak több hulláma, s arra ösztönzött, hogy próbáljam a helyzetem elfogadni, s lehetőleg ne tervezni előre. Egy nézeteltérésnek köszönhetően három hónapnyi különélés következett be, de végül újra összeköltözésre került sor, amely leginkább az akkor elbukott spórolt pénzemnek volt köszönhető. Majd jött az ötlet egy nagyobb lakás bérlésében minimális havi többletkiadással számolva. Ebben egy új esélyt láttam a kapcsolat rendezésére, amely már akkor sok negatívumot jelentett számomra, de úgy gondoltam privát szféra növelésével ezek a problémák megoldódhatnak. A két évvel ezelőtti költözés azonban arra világított rá, hogy sajnos mélyebb problémák vannak, mint gondoltam. Szerencsére önbizalmam mindig volt, s véleményem szerint objektíven látom magam. Következetes személy vagyok, aki ritkán hoz azonnali döntést, amely sok problémától védett meg, de nem ártott volna hirtelen elhatározni dolgokat. Egy sétám volt az egyik ismerősömmel, amikor előkerült a lakótárs téma. Ő annyit mondott, hogy csak a fontos dolgokat beszélik meg, de a nagy részben csak köszönnek egymásnak. Ekkor született meg bennem egy elhatározás, hogy nem kell egy olyan kapcsolatot ápolgatnom, s javítanom, ahol a másik elvárja a hozzá való alkalmazkodást.

Ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy eleinte szégyelltem, hogy mennyire sikerült melléfognom vele kapcsolatban. Ezekről a dolgokról nem beszéltem senkivel, mert úgy gondoltam ezek az én problémám, s nekem kell őket megoldani, ha megtudom. Az önbizalmam nem sérült, de idővel elkezdtem észre venni, hogy mennyire magával ránt a viselkedése, mely egyre inkább afelé haladt, hogy mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarta. Emellé pedig megjelent egy olyan fajta viselkedés, amelynek köszönhetően sokszor úgy éreztem, mintha egy több személyiséggel rendelkezővel élnék együtt, mely ráadásul beképzeltséggel is párosult idővel. Az elmúlt fél évben rengeteget gondolkoztam ezen, hogy hogyan is oldjam meg. Többször úgy viselkedtem a lakásban, mintha vendég lennék miközben az egymás közötti megbeszélésnek álcázott kommunikáció arról szólt, hogy bejelentette mi lesz, ki vagy kik lesznek a lakásban bizonyos időpontokban. Ettől már teljesen kiborultam, hiszen nem tudtam programokat szervezni, s mások sem jöhettek fel hozzám.
Az elmúlt három hónapban többször futottam bele későn kifizetett számlákba részéről, valamint abba, hogy nem mond el közös ismerősöknek dolgokat vagy másképp tálalja őket. Mivel már otthon is látták, hogy hazatéréskor feszült és ideges vagyok, ezért egyre inkább elkezdtek foglalkozni az állapotommal. Bennem továbbra is őrlődtek ezek. Mint említettem az önbizalmam nem sérült, mert tudtam sokszor szóltam dolgokért, s többször leültem vele beszélni kulturáltan, emberi hangon, de nem segített. Kollégám erre annyit mondott, hogy lehet nem a kulturált formát kellett volna használni, hanem elengedni a dühömet a viselkedésével kapcsolatban. Ezen a szinten már tisztában voltam azzal, hogy nem csak a házasság vagy párkapcsolatban léteznek a mérgező emberi kapcsolatok, hanem bizony jelen vannak munkahelyen, s magánéletben rokoni, ismerősi és baráti kötelékben is. Az utolsó hazalátogatásomnál, már egyértelmű volt, hogy valami nem stimmel velem. De ez már nekem is egyértelművé vált, hogy nem tudok pihenni, aludni, s próbálok másoktól távol lenni, hogy ne rajtuk csattanjon egy olyan dolog, amihez semmi közük nincs. Szóba került otthoni beszélgetéskor mennyire éri meg a fővárosban élni, hogy a fizetésem több, mint a fele elmegy a lakhatásra, s a rezsire főleg az infláció miatt. Abban maradtunk tisztában vagyok vele, hogy bármikor vissza mehetek. Főleg egy olyan ingatlanba, ami nagy városban található, s saját, tehát nem bérlemény. Nem szívesen jöttem vissza, mert odahaza sikerült lenyugodnom már a hét második felére. Természetesen sikerült újabb konfliktust behúznom, majd egy újabb lakbér emelést ürügynek használhattam, hogy bejelentsem távozási szándékom.

Az anyagi veszteségem nem kevés a fentiek miatt, s többször elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyi spórolt pénzem lehetne, ha ezeken nem megyek keresztül. Annak mindenképp örülök, hogy önmagam hoztam meg ezt a döntést, s nem rábeszéltek. Valamint hosszas elgondolkodás után sokkal egyszerűbb, s könnyebb egy ilyen kapcsolatból megszabadulni, mint kimondani, amit gondolok, mely konfliktust szülne, melynek következménye minden bizonnyal az albérleti szerződéssel való problémakör lenne. Hiszen ez csak közösen mondható fel. De mivel tökéletesen el tudtam adni, hogy anyagi nehézséget jelent a lakbér, így ezt viszonylag elég gyorsan sikerült elintéznem.
Június második hetében visszatérek a családhoz, s rá következő héten kezdek az új helyemen. Szerencsére ugyanannál a cégnél tudtam maradni csak másik helyen leszek. Időközben azért eljutott hozzám, hogy a lakótársamnak milyen adósságai vannak. Az első dolgom az lesz, hogy elengedem az elvárást, hogy a két havi kaució összegét visszakapom, mert fizetőképtelensége miatt minden bizonnyal bukni fogom ezt az összeget. A nyugalmam és az egészségem viszont többet ér minden pénznél. Júniust mindenképpen a munkára való összpontosításra akarom fordítani valamint felvenni az otthoni ritmust, mely már most sokkal nyugalmasabb és biztonságosabb érzéseket kelt bennem. A nyári hónapokban nem tervezek semmiféle utazást. A szabadban való csavargást a közeli természeti helyek újra meglátogatását fogja jelenti, melyről minden bizonnyal több fotót fogok majd a blog keretén belül megosztani. Mivel minden plusz juttatás megmarad, hogy a jelenlegi cégnél maradok, így arra kell összpontosítanom, hogy anyagi értelemben ne tervezek, s ne számolgassak. Hiszen nem láthatom előre a váratlan kiadásokat. Mivel lakbért nem kell fizetnem, s a rezsi pedig töredéke lesz az itteni költségeknek, így jelentős összeg marad majd meg a fizetésemből. Az új helyre való beilleszkedés mellett pedig a korábbi ismerőseimet is láthatom, akiknek nem volt lehetőségük a fővárosban meglátogatni engem. Az ősz mindenképp érdekes lesz, mert már most több ember jelezte, hogy reméli azért fogok még Budapesten járni, melyre természetesen igent mondtam. De mindenképp kelleni fog majd a három hónap, hogy visszatérjek az otthoni ritmusba.

Mindenképp örülök annak, hogy odahaza pozitív irányba változtak a dolgok, s nagyon sok mindent sikerült nekem megoldani, amely annak idején sok konfliktust jelentett. Az mindenképp egy pozitívum, hogy a többlet keresetből azért tudtam magamra is költeni, így jelen pillanatban semmire nincs szükségem. Amely szóba jöhet talán mozi látogatás vagy strand. Utóbbi azonban szép kártyával igénybe vehető, melyen továbbra is jelentős összeg szerepel lévén időhiány miatt nem tudtam bizonyos helyekre eljutni. Ebből fakadóan pedig amennyiben nem lesz váratlan kiadás csak a fogyasztás rám eső részét kell fizetnem valamint a már előre megbeszélt étkezésekből való részemet kivennem, amely jelentős kiadást nem jelent. Sok mindent tanultam az elmúlt négy év alatt, s nem bántam meg a felköltözést, hiszen sok mindenre megtanított. Többek között arra, hogy sok mindenen lehet változtatni, amely nem úgy működik, ahogyan kellene valamint ami működésképtelen azt el kell engedni.

Élet Google nélkül

A mobiltelefonos híreket nyomon szoktam követ, s ezzel párhuzamosan pedig néhány fórumon is jelen vagyok. A személyes véleményem a mobiltelefon piaccal az, hogy olyannyira beleivódott eme eszközök használata az emberek hétköznapjaiba, hogy lassan minden hónapban érkeznek új készülékek miközben a gyártók egymással próbálnak versenyezni. Utóbbi nem is lenne probléma annak fényében, ha valóban megfizethető áron lennének ezek a készülékek elérhetőek. Előfizetéssel hozzá lehet férni ezekhez a készülékekhez, de sajnos már a kamatmentes törlesztőrészlet is elég húzós, ha az ember nem egy év múlva szeretné a megvásárolt eszközét lecserélni. Miközben egyes híreknél tulajdonképpen az emberek egymásnak esnek ahelyett, hogy néhány márkát és készüléket nem társadalmi jelképként kezelnének. Eme bejegyzés többek között azért is született meg, mert az egyik hír alá megjegyeztem, hogy mennyire megvagyok elégedve a tavaly vásárolt jelenleg is használatban lévő készülékemmel úgy, hogy Google támogatottsággal nem rendelkezik. Ez pedig nem más, mint egy Huawei P50 Pro. Lássuk hogyan élem a napjaimat hétköznapi emberként ezzel a készülékkel.

Teljes bejegyzés

A Pierre Woodman-sztori (2009)

Azt gondolom, hogy senkinek nem kell elmagyarázni, hogy mit is jelent a pornó kifejezés. Erről mindenkinek minden bizonnyal megvan a kialakult látásmódja, s véleménye. Ezek mellett pedig azt gondolom nincs olyan ember, aki önszántából nem látott volna még ilyen filmet vagy jelenetet, jelenetsort. Amelyeket én láttam azok kamaszkorra volt jellemző. Az számomra meglepő, hogy mennyien lesznek felnőttkorukra pornófüggők vagy mennyi időt jelent nekik szabadidejükből annak függvényében, hogy felnőtt férfiként rám a pornófüggő stigma nem adható, hiszen azt sem tudom mikor láttam utoljára ilyen „alkotást”. Nálam ennek két oka. Egyrészről sokat töltök a szabadban, ha van rá lehetőségem, s mire eljutnék oda, hogy ilyeneket szeretnék nézni már túl fáradt lennék hozzá. Másrészről pedig szexuális szempontból megrendezett dolgok abszolút hidegen hagynak, hiszen nem a valóságot tükrözik. Másfelől pedig azon személyek, akiknek életüknek nem a szexuális dolgok a mozgatórugója továbbá hétköznapi emberként ismerkednek, s élnek nemi életét a pornó nem igazán kap szerepet náluk. Mivel pusztán egy órás dokumentumfilmről van szó, így rövid hezitálás után úgy gondoltam érdekes dolgokat boncolgató film majd érdekes lesz. Nem igazán győzött meg az pedig tény.

Teljes bejegyzés

Virtuális feltámadás

Én azon emberek közé tartozom, akik az életüket nem a vizuális világban élik. Ennek ellenére nagyon sok „nyom” utal rá, hogy időm nagyobb részét mégis itt töltöttem. Egyik mozzanata ennek a dolognak a blog írása volt, amely számomra egyfajta kikapcsolódást jelentett. Egyrészről szerettem írni másrészről tetszett másik személyes blogja. Annak idején abban  a városban ahol laktam nem sok szórakozási lehetőségem volt amennyiben nem éppenséggel az volt a cél, hogy minden nap a részegséget válasszam. Így aztán jöttek a játékok majd ezzel egyetemben pedig az ingyenesen is készíthető weboldal és blog. Korábban már született egy bejegyzés tőlem, hogy szolgáltató váltással tervezem ezt a hobbimat tovább folytatni. Ennek oka pedig az volt, hogy a korábbi tárhelyszolgáltató anyagi jellege nem volt túl jó, hiszen nem csak a tárhely méretét keveselltem, hanem annak díját is, amelynek fizetésére nem volt választható megoldás csak az éves díjbeszedés. Így végül olyan szolgáltatóra esett a választásom, amelynél a havi díjas díjbeszedés is megoldás, így aztán eme hobbim a havi díjas számláimat alapul véve még az ötezres értékhatárt sem érte eddig el.

Kérdés persze adott volt, hogy mennyire lesz jó majd a döntés, hiszen egy weboldal átköltöztetés nem a legegyszerűbb dolog, amennyiben a fent említett 14 év alatt összegyűjtött bejegyzést, képeket és egyéb tartalmakat értem. Ugyan akadt némi komplikáció, amely megnövelte az időt, mely alatt nem volt elérhető a blog, de azt gondolom egyelőre sikerült ezen dolgok megvalósítása, s ebből fakadóan pedig ismét elérhetővé vált a blogom, melynek szerkesztésébe ismét belevághatok.