Helyzetjelentés kategória bejegyzései

A vírus

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mennyi idő fog eltelni, hogy a “Helyzetjelentés” kategóriában mikor fognak olyan bejegyzések születni, amelyek arról szólnak, hogy merre jártam, mit láttam, kivel voltam, és milyen további terveim vannak. Továbbá mennyi ideig fog tartani, hogy ha ebben a kategóriában bejegyzés születik, akkor nem az lesz a központi téma, hogy jelen pillanatban egy világjárványt próbálunk túlélni, aminél már csak az súlyosabb, hogy ennek kapcsán egy elég erős gazdasági világválság kapcsolódik.
Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem nagyon követtem a híreket, mert úgy voltam vele, hogy nem akarom magam felidegesíteni azokon a digitális szennyen, amely a hírműsorokból, és hírportálokból “folyik”. Ennek kapcsán annyira nem követtem nyomon, hogy mi is volt decemberben, és annyira nem is gondolkoztam azon, hogy mi lesz majd tavasszal, mert az foglalkoztatott, hogy nemsokára itt a jó idő, és végre hosszabb időre ki lehet mozdulni. Aztán hazánkba is megérkezett a  koronavírus. Sokat gondolkoztam azon, hogy írjak-e bejegyzést ezzel kapcsolatban. Aztán úgy döntöttem, hogy végül én is írok róla, de nem arról, amit bármely oldalon lehet olvasni, hanem arról, hogy én rám ez hogyan hatott, s hogyan éltem meg.

Continue reading →

Pál-völgyi barlangrendszer

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Mielőtt még minden bezárt volna, előtte egy héttel volt két szabadnapom. Lassan egy éve, hogy felköltöztem Budapestre, de még mindig vannak olyan helyek, ahol nem fordultam meg. Mivel jobban a természet felé húz a szívem, így nagyon örültem,hogy újabb helyet fedeztem fel. Ez volt a Pál-völgyi barlangrendszer. Viszonylag egyszerű volt odajutni, s nagyon élveztem a majdnem egy órás barlangban való bolyongást.

És, ami a legfontosabb volt, hogy a túra végére láthattam denevért is. 

Biciklizés helyett gyaloglás!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A mozgás az életem egyik legfőbb mozgatórugója. Tulajdonképpen nem tudok megmaradni a négy fal között, s csak akkor jellemző rám, amikor nem megyek sehová, ha beteg vagyok, vagy tulajdonképpen majd összeesek a fáradságtól. Sajnálatos módon ez hatványozottan igaz volt a téli hónapokra még akkor is, ha valódi tél nem volt, s csak párszor hullott hó, ami majdnem egy nap alatt el is olvadt.
A telet imádom, ámbár nem a hideg miatt, hanem a látványa az, ami vonz. A hideg megvolt, de sajnos a látvány már nem igazán. Nagyon sokat kivett belőlem, hogy majd szét fagytam, mert egyszerűen nem tudtam kényelmesen felöltözni, hogy ne fázzak, vagy ne legyen akadály a mozgás. Ennek is köszönhető, hogy sajnos érdekesen teltek az elmúlt hónapok, és egyre inkább észrevettem a feszültség jeleit magamon, hogy nem nagyon tudtam kimozdulni rendesen.
Nem csak a blogon, hanem a bejegyzéseken is látszik, hogy teljesen más irányt vett az életem, amióta felköltöztem a fővárosba, amelynek lassan már egy éve. Kevés sorozatot nézek, s azokkal is le vagyok maradva, s akad, hogy akár napokig nem nézek meg új epizódot még akkor is, ha felhalmozódik, s a letöltött film is akár hetekig a laptopom merevlemezén tárolom. Ellenben igyekszem a szabadidőmet mindenképpen kihasználni.

Az elmúlt két hónap javarészt a munkáról szólt. Nagyobb távokat nem tettem meg, így sokszor a séta nálam annyit jelentett, hogy kerülőúton jöttem haza, vagy pedig távolabb eső boltba mentem el vásárolni, mintsem elmenjek valahová. Persze a személyes találkozók megmaradtak, így örültem, hogy azoknak köszönhetően ki tudtam kapcsolódni.
Azért a februárban volt jó pár olyan nap, amikor sütött a nap, és jó idő volt. Legtöbbször mindig akkor, amikor dolgoztam, és akkor mindig megjegyeztem, hogy csak akkor van jó idő, amikor munkanap van. Mivel sok helyen megfordultam már a fővárosban, így mindenképpen szerettem volna olyan helyekre is eljutni, ahol még nem voltam. Mivel elsősorban a természetet kedvelem, ezért a műemlékek, látványosságok másodlagosak voltak. Sokszor futottam bele azokba a villamosokba, buszokba, melyeknek végállomásaként Hűvösvölgy szerepelt. Egyszer azonban itthon eszembe jutott a név, így rákerestem, s örültem, hogy természetről van szó. Így az egyik szabadnapomon gondoltam egyet, s leutaztam. Mindenképpen megfogott a környezet, már csak azzal is, hogy a megelőző napoknak köszönhetően patak is csordogált rendesen.

A patak felett egy hídon kellett átmennem, amely egy kisebb erdőbe vitt be. Nagyon jól esett a séta, habár még kopaszok voltak a fák, de már arra gondoltam milyen gyönyörű lesz, amikor majd minden zöldbe borul, és hallani lehet majd a többféle madárcsicsergést. Nagyon jót kirándultam, s kifejezetten egy vizuális élmény volt, amikor kijutottam a nagy rétre, ahol megpillantottam a nem messze lévő hegyeket, amelyeket természetesen meg is másztam. Igaz, hogy egy pihenőnapom volt, de nem bántam meg, hogy erre ment el, mert kikapcsolódtam, valamint nagyon jó volt a friss levegő is, arról nem is beszélve, hogy ez nekem mekkora újdonság volt.

A jó időnek köszönhetően többször előfordult, hogy munka előtt a Margitszigeten is tiszteletemet tettem, ahol épp a sziget felkészítése folyik a tavaszra. Készülnek az új virágágyások, és rendbe szedik az elhanyagolt részeket. Természetesen ezekről is igyekeztem minél művészibb fotókat készíteni.

Ami mindenképpen pozitív, hogy ismét elkezdtem használni a telefonom egészség applikációját, mellyel mértem, hogy az adott hónapban mennyit gyalogoltam. Az, hogy mennyire nem tudok megmaradni a seggemen, az gyönyörűen látszik abból, hogy a legyalogolt táv 100 km felett volt.
Bízom benne, hogy lesz ennyire jó a március, s lesz valódi tavasz, amelyet már nagyon várok, hiszen akkor indul majd meg az igazi csavargás.

 

A játékkorszak vége (?)

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A 2020-as év hasonlóan indult, mint az összes többi. Szerencsére a tavalyi gyomorrontást hamar kihevertem, így szinte gyógyultan mehetettek vissza dolgozni, s a betegségem nem tért vissza. Természetesen megpróbáltam odafigyelni az étkezésemre, s jelenleg is azon gondolkozok, hogy hogyan is tudnám magam egy kicsit is észerűbb táplálkozás felé mozdítani, hogy lehetőleg elkerüljem a gyomorbántalmakat úgy, hogy közben azért megfelelően étkezem is. Természetesen ehhez megfelelő anyagiak mellett megfelelő hozzáállásra is szükség lesz. Utóbbit pedig sokkal nehezebb megszerezni, kialakítani, mint az ember gondolná.

Az év egyébként abból a szempontból jól indult, hogy megtudtam, hogy a kihirdetettel ellentétben tízezerrel nagyobb bér üti a markomat elsejétől, mint ahogyan az eredetileg be volt jelentve, és februárban további béremelésre számolhatok, ahogyan a próbaidőm lejár.
Mindezek fényében megpróbáltam magam jól elfoglalni, ami azért annyira nem jött össze, hiszen sajnos a rossz időnek köszönhetően a mozgásom majdnem a munkajárásba és a bevásárlásba esett bele, valamint ha nem szerveztem be magamnak programot. Ennek ellenére azért többször előkaptam a telefonomat, és megörökítettem, amit láttam, többek között az erkélyről látható Puskás Ferenc Stadion éjszaka.

A hónap többször lepett meg minket nagyon jó idővel, ámbár nagyon sokszor iszonyatosan haragos voltam amiatt, hogy ezeket a pillanatok majdnem mindig akkor voltak, amikor dolgoztam. Ebből fakadóan a januárra tervezett normafai kiruccanásom többször megfeneklett. Azonban az egyik pihenőnapomon már annyira untam magam, hogy képtelen voltam arra, hogy a négy fal közt szenvedjek, így útra keltem. A telefonom applikációját használtam, amelyben kizárólag a sétálással eltöltött időt mértem.

Annak ellenére, hogy egyedül voltam, s hétköznap tudtam ezt megtenni több, mint 13 km-t tettem meg gyalog viszonylag hideg időben. Iszonyatosan élveztem, hogy nem esett semmi, és akkor végre kijuthattam végre a szabadba.
Megfordultam a Margit szigeten, s ott is maradtam addig, míg be nem sötétedett. Így megnéztem hogyan van kivilágítva a híd.

Természetesen nem csak a szabadban sétáltam, hanem bementem jó pár plázába, s többek között a MediaMarkt-ba is. Lassan öt éve annak, hogy 2015 novemberében olyan jól oldottam meg az anyagi dolgaimat, és adtam el pár már általam nem használt műszaki cikket, hogy megvásároltam az akkor százezer feletti árcímkével rendelkező Playstation 4-et, amihez akkor az eladások utáni bevételemhez pusztán 20 ezer forintot kellett hozzátennem, hogy meg tudjam vásárolni. Nem sokáig tudtam élvezni a gépet, hiszen fél éven belül egy villámcsapásnak köszönhetően tönkrement.
Sajnálatos módon az anyagiak nem tették lehetővé sem a javíttatást, sem pedig új gép vételét. Azonban minap kiszúrtam, hogy bőven százezer alatt volt a gép, s tisztában voltam vele, hogy a hitelkeretemet használva megtudnám vásárolni, de mégsem tettem. Egyik részről elkezdtem gondolkodni azon, hogy még otthon laktam sajnos nem igazán volt szórakozásom otthon, mintsem a sorozatok, filmek nézése, és játék. Emellett pedig a biciklizés jó idő esetén, hiszen ugyan nem kis városban laktam, de sajnos egy alkoholt nem fogyasztónak, és éjszakai életet mellőzőnek maradt a mozi és a strand, mint kimozdulási lehetőség. Felköltözve a fővárosba pedig szinte meglepő, hogy mennyi lehetőségem van a kulturált szórakozásra, és ha több helyre el akarok menni, akkor már az utazás milyensége is időt vesz el, hogy akár egy napot is tartalmasan töltök el, hogy közben nem vagyok otthon, és nem mindig ugyanazokra a helyekre megyek.

Másrészről felhoztam az otthoni gépemet még tavaly, de azzal sem játszottam sokat, s mivel soha nem voltam igazi nagy játékos, így végül felülkerekedve a vásárlási ösztönömön a leakciózott gép végül az üzletben maradt.
Nagyon büszke voltam magamra, mert odahaza az ilyen dolgokat nem tudtam nem meglépni. Elképzelhető, hogy lesz majd egy ilyen gépem, de nem hiszem, hogy erre akarnék pénzt fordítani. S ahogyan kijön a jó idő egyre kevesebb időt fogok itthon tölteni. Egyedül a kerékpár hiányzik, amelyet otthon hagytam, mert véleményem szerint a főváros közlekedése alkalmatlan arra, hogy kerékpárt használjak, mint közlekedési eszközt.

Steril évkezdés

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

A tavalyi évem elég eseménydúsra sikerült. Volt munkahely váltás, és mellette költözés is. Végre megvalósult az álmom, amely sajnos elsősorban az anyagiak miatt nem jöhetett létre. Ez nem volt más, mint a teljes önállósodás. Ugyan az anyagiak miatt továbbra is elengedhetetlen az együttélés, de ez merőben más, hiszen nem rokonról van szó. Ebből fakadóan pedig az ember sokkal, de sokkal szabadabbnak érzi magát. Főleg annak fényében, hogy ennek köszönhetően mint munkában, mint pedig magánéletben sikerült pár negatív dologtól megszabadulnom.
Az utolsó hónap nem sikerült nagyon jól, hiszen a hónap elején sikerült megfáznom, amely több, mint egy hétig tartott annak köszönhetően, hogy elkerülve az orvost begyógyszerezve mentem dolgozni. Mindezek mellett sikerült az év vége felé tökéletesen elcsapnom a gyomrom, amely “meghálálta”, hogy szilveszter napján engedtem a csábításnak, és ittam egy kis üdítőt, és ettem normális ételt. Mivel nem akartam táppénzre menni, s bajlódni az orvossal, így végül komolyan vettem a diétát, s szinte egy hétig elég erősen megvontam magamtól mindent, amit csak lehetett. S szigorúan csak azt ettem, ami szerepelt a diétában gyomorrontás esetén. Szerencsére sikerült kikúrálnom magam, ámbár az újévi fogadalmammal még hadilábon állok, mely szerint tudatosabban táplálkozok, amely magával hozhatja, hogy az egészségesebb életmód felé hajlásnak köszönhetően vitaminokkal árasztom el a szervezetem, melynek köszönhetően sokkal több energiám lesz.
Az új év konkrétan arról szólt, hogy igyekeztem összeszedni magam, s az első két napos szabadnapomon haza is látogattam, s ezáltal letudva a havi hazamenetelt. Ámbár most otthon is töltöttem az éjszakát, ami nekem nagyon furcsa, és kényelmetlen volt, hiszen otthon is történt egy költözés, melynek köszönhetően új házban kellett aludnom. A szokatlan környezetnek köszönhetően sikerült alig négy órát aludnom úgy, hogy előző este sem sikerült kialudnom magam.

Gyönyörűen megdőlt az az eszmém, mely szerint függetlenül az időjárástól nem fogok lemondani a sétálásokról, és kimozdulásokról. Annak ellenére, hogy a fővárosban van hova kimozdulni mégis itthon vagyok legtöbbször, s ha kell is valahová menni a séta kiegészül abban, hogy kerülőúton megyek, hogy hosszabb legyen a menetidő. Ebből fakadóan pedig várom már a jó időt, habár ez a tél sem halmozott el sok hóval. Ugyan előrejelzés nem volt róla, de pár napja azért fehérbe borult pár város, köztünk Budapest is.

Az önismeret éve!

Írta: | | Helyzetjelentés
2 hozzászólás

Annak idején nem sok szórakozási lehetőségem volt. Odahaza a szülők úgy gondolták, hogy az internet bevezetésével, s a számítógép meglétével teljessé válik az életem, azonban nekem ez sokszor kevésnek bizonyult. Így végül elkezdtem weboldalakat látogatni, rajongói fórumokon megjelenni, és végül mások példáját alapul véve végül saját blog vezetésébe kezdtem, amelynek idén májusban volt a 10. évfordulója. A blog indulásától fogva minden évben az év utolsó napján a virtuális térbe “küldtem” egy bejegyzést, ami amolyan évértékelő volt számomra. Így teszem ezt most is, egy viszonylag hosszabb terjedelmű bejegyzéssel.
Continue reading →

Az utolsó hónap!

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Megérkeztünk az év utolsó, és egyben legőrültebb hónapjához a decemberhez. Többek között azért is mondom így, hiszen ilyen az emberek többsége megbolondul, s ilyenkor vásárlási és ünnepi lázban ég az egész világ szinte. Jómagam kihagyom ezeket a dolgokat, hiszen bő tíz éve már annak, hogy az ünnepeket úgy kezelem, mintha szürke hétköznapok lennének, így aztán mindennemű konfliktust, s kötelező programok kiesnek nálam.
A fővárosba való költözés lehetőséget adott nekem arra, hogy jobban ki tudjak mozdulni, s ezáltal kapcsolatokat tudjak építeni. Mindkettő nagyon jól halad a maga útján, s a szeptemberi munkahelyváltás is utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, már csak abból a szempontból is, hogy az én megítélésem eléggé pozitív, továbbá azt is hozzá kell tennem, hogy a munkakörülmények is megfelelőek. S mivel a kollégák javával is kijövök, így konfliktusveszély nem fenyeget.

Már novemberben megindult a karácsonyi láz, így igyekeztem nyakamba venni a várost, s megtekinteni, hogy hogyan is néz ki Budapest feldíszítve. Sajnos némi csalódást keltett, hogy a belvárosnak nem a teljes egésze, hanem csak a forgalmas része lett feldíszítve. Ennek ellenére azért a karácsonyi vásár tetszett. Igaz, csak látványban, hiszen árban eléggé elszálltak a kereskedők.

Mindezek ellenére vizuálisan nagyon jó élményben volt részem, és nagyon tetszett maga a hangulat is.
Már korábban is leírtam a blog keretén belül, hogy nekem a december hónap egybeforrt a fehér karácsonnyal még akkor is, ha évek óta ebben nincs részünk, továbbá nem is ünneplem a karácsonyt. Idén nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is hoz majd az utolsó hónap, de nagyon örültem hogy már a második nap havazott, még úgy is, hogy előrejelzés alapján több havazás ebben a hónapban már nem várható.

Szerencsém volt azzal kapcsolatban, hogy huzamosabb pihenőnapot kaptam. S annak ellenére, hogy az elmaradásaimat akartam pótolni sorozatok terén mégis úgy döntöttem, hogy inkább nyakamba veszem a várost. De ugyebár ilyenkor egy centi hó is elég ahhoz, hogy megálljon az élet, így csak a Margit szigetig jutottam. Szerencsémre kevesen voltak, s már reggel gondoskodtak arról, hogy járhatóak legyenek a járdák, így szépen be tudtam járni az egész környéket.

Az “utolsó nap”

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

A munkahelyváltással nagyon szerencsés voltam, hiszen tulajdonképpen sokkal előnyösebb helyzetbe kerültem. Első körben annak örültem, hogy végre volt szabadságom. Gyakorlatilag majdnem teljes hetet tudhattam magaménak, amiből két napot töltöttem otthon. Tekintve, hogy otthon költözéssel kerültem szembe, így sajnos az első két nap egyáltalán nem a pihenésről szólt, továbbá mikor visszaérkeztem a fővárosba gyakorlatilag egy nap arra ment rá, hogy pihenjek. Arról nem is beszélve, hogy a maradék időben próbáltam kicsit leleményesebb lenne. Első körben a Normafa volt a cél, ahol megnéztem az őszi tájat, valamint megvártam a naplementét. Emellett persze még kilátogattam a Margitszigetre.

Az időjárás előrejelzés miatt a tegnapi nap volt az utolsó tavaszias, napsütéses, rövid pólós idő, így ezt az utolsó napot én a szabadban töltöttem, s estére igyekeztem sétálós összejövetelt tartani.
Ami mindenképpen pozitív, hogy maradt még szabadságom, tehát mindenképpen lesz még egy 4-5 napos kikapcsolódásra alkalmas munkaszüneti nap számomra. Bár tény, hogy előre jeleztem, hogy decembertől előbb nem lesz nálam hazalátogatás.

Ősz

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

A nyár elég hosszúnak tűnt nekem. Mondjuk hozzásegített az is, hogy a fővárosba való költözésem után egy olyan munkahelyet fogtam ki, ahol nem volt fizetett szabadság, így gyakorlatilag ismét sikerült a nyarat végig dolgoznom, ráadásul úgy, hogy a strandra – amit egyébiránt nagyon szeretek – nem jutottam ki. Úgy látszik azonban, hogy a munkahelyváltás némileg pozitívan hatott rám, hiszen sokkal jobb a közösség, kevesebb feszültség, stressz van, továbbá megkaptam, amit szerettem volna: nyolc órás munkaidőt, vele pedig mindenféle hivatalos bejelentést.
Mindezek mellett természetesen teljesen elvitte a figyelmemet a munka, valamint a munka utáni pihenés, és szabadidős tevékenység olyannyira, hogy gyakorlatilag a sétáláson, és a zenehallgatáson nagyon mást nem is csináltam. Így némileg a filmekkel, és a sorozatokkal is lemaradtam. Ugyebár jön a hidegebb idő, valamint a tél is itt van a nyakunkon, tehát nagy valószínűséggel nemsokára a sétáim nem pár órát fognak igénybe venni, hanem sokkal kevesebbet, így beszorulok majd a négy fal közé. Ezáltal elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon mit is csináljak. Ugyan annak idején abbahagytam a tizedik évadnál a Supernatural–t, de mivel idén a tizenötödik lesz az utolsó a sorozatból, így úgy döntöttem, hogy felzárkózok belőle, ami nagyon jól fog menni, hiszen a jövő héttől hat napig szabadságon leszek.

Az év második szakasza is érdekesen fog kinézni, hiszen a mostani szabadságom mellett lesz még legalább ugyanennyi idejű. Mindezek mellett pedig a hazalátogatás is egy naposak lesznek, hiszen költözés miatt az új házban nem elsődleges feladat lesz egy szoba kialakítása számomra, hogy közben nem otthon élek. Így aztán várható némi konfliktus abból, ha nem otthon fogom tölteni az éjszakát.
Egyébiránt abszolút teljes meglepetés volt számomra, hogy a felköltözés mennyire megváltoztatta a dolgokhoz való hozzáállásomat, elsősorban azt, hogy mennyire elfelejtkeztem olyan dolgokon agyalni, amiken agyaltam még odahaza laktam.

Itt van az ősz, itt van…. (?)

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Szinte észrevétlenül, de elszaladt fejünk felett ismét a nyár, s lassan elmondható, hogy már szeptember közepén vagyunk. Mindezt úgy, hogy jómagamnak kivételesen eseménydúsnak volt mondható ez a rövid időszak.
Az egész ugyebár kezdődött azzal, hogy április utolsó napján befejeztem a munkát a második munkahelyemen három év után, s majd a következő munkanapon felvéve a fizetésem, s a kilépő papírjaimat hátrahagytam mindent, s felköltöztem Budapestre. Ennek oka elsősorban az volt, hogy sajnos hiába laktam megyeszékhelyen nem igazán tudtam elhelyezkedni, s nem is igazán éreztem azt, hogy az életem előre haladna, aminek elsősorban a fizetés, és a munkahelyhiány volt az oka. Tehát akármennyire is volt egy munkahely rossz, akkor is kapaszkodni kellett belé, mert nem volt másik. Vagy, ha ott is hagyta az ember, akkor ha nem volt szerencséje akár hónapokig kereste a következőt. A hagyományos módszert alkalmaz önéletrajz kiküldéssel felköltözéskor gyakorlatilag egy szabad hétvégém volt, s máris munkába álltam.

Megfogadtam, hogy támaszkodok az összegyűjtött pénzemre, s nem vállalom el az elsőt, amelyik szembe jön. Ennek ellenére csak sikerült rögtön az elsőre igent mondanom, ahová felvettek volna, így aztán bekerültem egy kisebb magánvállalkozóhoz, ahol sajnálatos módon több olyan dolog is volt, amely nem tetszett nekem. Ugyan hősiesen viseltem ezeket a kisebb, de annál jobban frusztráló dolgokat, mígnem két héttel ezelőttig sikeresen összecsaptak a hullámok a fejem felett.
Első körben tudni érdemes, hogy nagyobb városban könnyebben találtam szórakozási lehetőséget, továbbá az új ismerősi kör is lehetővé tette, hogy végre ne a négy fal között kuksoljak, vagy pedig különböző virtuális programok segítségével tartsam a kapcsolatot másokkal. Ennek is volt köszönhető, hogy a programok, és a rövid időre párkapcsolatra változó párkapcsolati státuszom rendesen elvitte az időmet. Egyrészről otthonról is megtapasztaltam azt a bizonyos fekáliakavarást, amely az váltotta ki, hogy mertem változtatni, s otthagyni mindent, mely burkolt irigységet szült. Mindezek mellett pedig egy olyan probléma merült fel a munkahelyemen, amelyet véleményem szerint nem kezeltek helyesen, s emberhez méltón, mely arra ösztönzött, hogy azonnali hatállyal felmondjak, s másnap már munkanélküliként ébredjek.

Igazából gondolkodásra ösztökélt, hogy saját magammal kapcsolatban talán nem is vagyok annyira objektív, hiszen nem éreztem magam elég tökösnek. Úgy sem, hogy képes voltam majdnem kétszáz kilométerre arrébb költözni, továbbá pár embert “kitakarítani” az életemből a hozzáállása miatt. Mindezek mellett pedig ott van, hogy képes voltam felmondani úgy, hogy nem volt másik munkahelyem. Természetesen nem bírtam magammal, így vasárnap este műszak után hazaérve már küldözgettem is önéletrajzokat. Úgy gondoltam másnap sétálok, s a cél a Normafa lesz, még szép idő van. Végül nem jutottam fel, ugyanis vissza kellett fordulnom, hogy odaérjek az üzemorvoshoz alkalmassági vizsgálatra. Tíz órával a műszakom letétele után már fel is vettek a következő munkahelyre. Azaz fél napot voltam munkanélküli. Mivel minden hivatalosan ment, így nem is tudtam azonnal munkába állni, de összesen négy napot töltöttem csak itthon.

A négy napot igyekeztem pihenéssel tölteni. Két napot odahaza töltöttem, míg a maradék kettőt pedig idefent. Igazából csak a Margitszigetig jutottam ismét, ahol a mókusokban gyönyörködtem, ahogyan keresik az élelmet a téli időszakra.
Az igazság az, hogy egyelőre jónak néz ki a munkahely, amit találtam. Legalábbis normálisabb, mint az előző. Elég már csak abból kiindulni, hogy legalább nyolc órás munka, s nem pedig napi tizenvalahány. Mindenesetre tény, hogy ismét egy nyugodtabb időszak elé nézek, amellyel kapcsolatban bízok, hogy jövedelmező lesz számomra.

Volt egyszer egy kirándulás

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Amíg otthon éltem többnyire két dolog volt, ami zavart. Az egyik a munkabér, amelynek mértéke nem tette lehetővé az elköltözést, továbbá a városban való különélését, valamint az önálló élet fenntartását. Mindezek mellett pedig problémát okozott a szórakozás, és a kimozdulás. Azaz vagy nem volt rá lehetőség, vagy pedig nem volt rá partner. A fővárosba való költözés ezt a dolgot kiküszöbölte, hiszen mindkét szempontból elég jól állok. Ezért az augusztusban a zempléni hegységbe mentem túrázni.

Gyönyörű kilátást kaptam az útért cserébe, s annak ellenére, hogy kevés emberrel találkoztunk, és szinte minden nagyvárosi dolgot hátrahagytunk jól éreztem magam. Nem csak a levegő frissessége, de maga a természet is feltöltött, arról nem is beszélve, hogy a bandukolás közben igyekeztünk felfedezni mindent. Természetesen rengeteg fotót készítettem, hiszen tetszett mind a regéci vár, mind pedig a csordogáló patak.

A sziklás részekre jómagam nem mertem felmászni, inkább csak távolról csodáltam, s bíztam benne, hogy a velem tartók nem fognak leesni, miközben igyekeztek a legjobb, és a leglátványosabb fotókat készíteni magukról.
Állatok visszafogottan jelent meg. Elsősorban békák, őzek, s madarak voltak azok, amiket láttunk, meglestünk.

A környezetben egyetlen egy dolog lepett meg, amikor az erdő közepén találtunk egy elhagyatott faházat. Nem a legjobb állapotban volt, de nem is a legrosszabban. Érezhető volt, hogy szándékosan nincs elbontva, de minden bizonnyal én egy éjszakát nem töltenék el benne.

Hétköznapi forgatag

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Tavaly ilyenkor már biztos voltam benne, hogy szeretnék az akkori élethelyzetemen változtatni, amely sajnálatos módon a munkahely hiány, és az alacsony bérezés miatt nem valósult meg önerőből. Végül úgy alakult, hogy biztosan eldöntöttem, hogy ez lenne a helyes út, azonban csak akkor, ha megfelelő összeg van a bankszámlámon. Végül idén megvalósult a lépés, amelynek köszönhetően jobb munkaközegbe kerültem, továbbá sikerült a hátam mögött hagyni azokat a dolgokat, amelyek problémát okoztak. Sok mindent terveztem, de a főváros nagysága, új ismeretségek végül korábbi életciklusomat is megváltoztatta. Ennek köszönhetően pedig jó pár rossz szokásomat hátrahagytam, habár tény, hogy jöttek újak.

Sikerült elsőre belenyúlnom munkahely szempontjából is abba, amelyre az mondható, hogy vállalható lesz egy ideig. Az elmúlt időszakban ráadásul úgy alakult, hogy helyzetem még stabilabbá vált, így aztán a keresetem is nőtt, ezáltal ténylegesen igazzá vált az, amivel már eddig is tisztában voltam. Azaz a fővárosban ugyanabban a munkakörben akár a dupláját is megkereshetem korábbi fizetésemnek.
Azóta természetesen sikerült “felcsalnom” más ismerősöket is a fővárosba egy kis csavargás erejéig is.
Ami számomra legjobban meglepőbb, hogy még odahaza nehezen, vagy csak alig tudtam rávenni embereket a közös programokra, kikapcsolódásra, addig itt ez elég könnyen megy. A hazaköltözés lehetőségét pedig teljesen elvettem a fentiek fényében.

Az élet

Írta: | | Fotók, Helyzetjelentés
Vélemény?

Annak idején nagyon sokat szenvedtem attól, hogy a korábbi lakóhelyemen sajnos nagyon kevés szórakozási lehetőségem volt. Mivel alkoholt nem fogyasztok egyáltalán, így gyakorlatilag maradt a strand, és a mozi. És, ha egyikre se volt lehetőség, akkor a sétálás, biciklizés, és a másokkal való ismerkedés, találkozás. Utóbbi szintén nehezen ment, mert mindenkinek megvolt a maga kényelmi zónája, és sokszor ebből a zónából nem nagyon lehetett embereket kirángatni. Kifejezetten utáltam azt, amikor valakivel csak online tudtam tartani a kapcsolatot, és esetleg havonta egyszer tudtam vele találkozni, s komolyabban csak akkor sikerült programot szervezni, ha az szinte teljesen impulzív hatással jött össze. És akkor elfelejtettem megemlíteni az emberekből hiányzó rugalmasságot is. Ugyan városban laktam, s megyeszékhelyen, de sokszor éreztem azt, hogy kinőttem azt a város, ahol az életem legjelentősebb részét töltöttem. Aztán végül egyre terebélyesedett az ismerősi köröm, s a tudat, hogy a jelenlegi szakmámban kétszer, vagy háromszor annyit kereshetnék ugyanabban a pozícióban adott egy löketet, hogy végül eldöntsem, hogy mindenképpen váltani szeretnék. Így is történt, hogy nagyjából lassan két hónapja vagyok budapesti lakos.

Egy héttel a felköltözés előtt már elkezdtem önéletrajzokat küldözgetni, s ennek is köszönhetem elsősorban, hogy egészen pontosan két napig voltam munkanélküli, s egy szabad hétvégét tudhatok magam mögött, s majd utána ismét elkezdtem dolgozni. Rögtön a legelső biztosnak tűnt, habár tény, hogy a dupla műszakos napi műszaknak köszönhetően több a szabadnapom, ellenben munkanapomon nincs időm semmire. Természetesen időközben voltam az adóhatóságnál is, hogy be vagyok-e jelentve, s minden hivatalos, s egyelőre úgy néz ki, hogy eddig minden klappol, s valóban megkeresem ugyanabban a munkakörben, ugyanabban a szakmában az egykori fizetésem kétszeresét.
Ahogyan feljöttem természetesen az ismerősök száma növekedett, valamint egykori fővárosba költöző ismerősökkel is sikerült találkoznom. Mindezek mellett valóban nagy a város, így továbbra sem engedek abból, hogy olykor-olykor “fejszellőztetés” gyanánt egyedül is kimozduljak, ami ilyenkor természetesen többnyire a Margit szigetet jelenti.

Annak kifejezetten örülök, hogy a munkatársak normálisak, és sikerült beilleszkednem, így nem szenvedés letolni egy-egy műszakot. Az már sajnos igen, hogy a rettentő hőség miatt tényleg borzaszó az utcán tartózkodni, hiszen a beton iszonyatosan visszanyomja a meleget. És sajnos sokszor a nyári zivatarok sem hoztak felüdülést.
Mindezek mellett végül úgy döntöttem alig egy hónap után hazautazok, ami sajnos nem jól sült el, hiszen sikerült egy kisebb balesettel a három napos otthonlétből hetet csinálnom, amelynek köszönhetően két munkanapom is ugrott. Ugyan csak egy kellemetlen, de semmi következménnyel nem járó szaruhártya sebet tudhattam magaménak. De nem örültem, hogy több program így kiesett, ráadásul egy hétig napszemüveget kellett viselnem szinte mindenhol.

Szerencsére azonban miután minden helyrejött sikerült további programokat leegyeztetnem. Többek között strandolásokat, kirándulást, és mozizásokat is. Ami persze mindenképp pozitív számomra, hogy minimális kiadásokat jelentenek ezek majd számomra.
A főváros sikeresen magába szippantott, s a folyamatos mozgásteremnek a tömegközlekedését is sikerült majdnem teljesen elsajátítanom. Persze a BKK androidos applikációja sokat segít abban, hogy hol mennyit kell várnom, továbbá megismerjem a területeket még jobban.

Big City Life

Írta: | | Helyzetjelentés
1 Comment

Hatalmas zenerajongó lévén ehhez a bejegyzéshez, és a címéhez tökéletesen illik a Mattafix – Big City Life című zenéje. Ugyanis én is hasonló módon előadhatom ezt a számot, ha alapul vesszük az elmúlt hetek eseményeit.
Úgy vélem, hogy egy objektíven, és logikusan gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy ma milyen helyzetek uralkodnak az országban, továbbá milyen szituációkkal, és élethelyzetekkel kell szembenéznie az embereknek. A függetlenedés kitolódása, és mellé a kiszolgáltatottság szülőktől, rokonoktól, partnerektől pedig lassan szociális problémává növi ki magát. Ahogyan teltek az évek – annak ellenére, hogy szülői részről ez teljesen normálisnak vélték – engem elkezdett frusztrálni az, hogy a keresetem egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy függetlenedni tudjak. S amennyiben lemondok minden luxusról úgy, hogy nem is élek luxusban, akkor is évekbe telne, mire valamit is tudnék kezdeni magammal. Abba pedig végképp nem akartam belemenni, hogy egy párkapcsolat rántson ki az otthoni falak közül, hogy aztán egy másik embertől függjek. Így aztán tavalyi elhatarozásom előkészületekben, és sprólásban jelent meg, melynek végeredménye pedig az lett, hogy május elején budapesti lakos lettem. 

Az előző munkahelyemen sok probléma volt, amelynek rákfejéne leginkább abból fakadt, hogy szinte csak női kollégáim voltak, így sajnos megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor hátrányos diszkrimináció ér azért, mert milyen nemű vagyok. Ehhez nem akartam asszisztálni, így nagy megkönnyebülés volt a felmondás, és bíztam benne, hogy nem kell majd visszamondanom, ha valami közbejön. Szerencsére nem így történt. Nem vagyok a lusta fajta, s ugyan nagyon bátorítottak, hogy nem lesz gond, de az utolsó hétben mégis elkapott egy minimális pánik. Mindez úgy, hogy három havi spórolt pénzem volt a bankszámlámon, és biztos volt a felköltözés.
Végül a költözés az ünnep után közvetlenül történt meg. Első dolgom volt a bérlet megvásárlása, s másnap állásinterjúkra való járkálás. Ami olyan jól sült el, hogy tulajdonképpen felkerülésemkor volt egy szabad éjszakám, egy pénteki napom, és egy szabad hétvégém. Ugyanis már próbanapoztam a következő hét hétfőjén. A műszak közepén, már további napokról volt szó, majd a további napokban már az egész havi beosztás megbeszélése volt napirenden. Egyelőre munka van, aztán meglátom mennyire lesz tartós, illetve vállalható. 

A fő dolog nálam egyértelműen az volt, hogy ki tudjak mozdulni. Sajnos a lakóhelyemen a szórakozási tevékenységeim nagyon beszűkültek, lévén megyeszékhely kapcsán sem voltunk elárasztva. Csak úgy, mint munkahelyekkel, és azok alacsonyan tartott fizetéseivel. A cél az egyedül való közlekedés volt úgy, hogy még mobiltelefon nélkül is hazataláljak, továbbá rögzüljenek a területek, és azok elnevezései. Egy hét alatt, már kívülről tudom, hogy hogyan kell eljutnom a Margitszgetre, ahol eddig csak a rossz időben fürdőző kacsákat örökíthettem meg.:

Sajnos az időjárás nem kedvezett, de az esernyő mindig kéznél volt. Igyekeztem mindent körbejárni, bár tény, hogy még így is akadt, ahová nem jutottam fel. Odahaza sokat bicikliztem, így aztán nem kis mozgásigényem alakult ki. Azonban a fővárosban a közlekedési morál miatt nem is mertem biciklivel való közlekedésben gondolkodni, így végül maradt a sok séta zenehallgatással. Szerencsére azért voltak szebb napok, amikor csatangolhattam a város zöld részein. 


A tizedik év!

Írta: | | Helyzetjelentés
Vélemény?

Úgy érzem nem kell szégyenkeznem amiatt, hogy hobbijaim között elsősorban olyan tevékenységek szerepeltek, melyek arra sarkalltak, hogy a szobám falai közt műveljem azokat, s minimális költségekkel járjanak. Tanulóként elsősorban a család anyagi helyzete hozta ezt a kényszert, míg a munka világába való beilleszkedésnél a megszokás vitte tovább ezt a dolgot. Az egyik  hobbim eme személyes blog vezetése volt, amely pontosan két hét múlva 10 éves lesz. Ennyi idő alatt rengeteg dolog történt, amely 1334 bejegyzést eredményezett, s ebből 269 bejegyzés született a “helyzetjelentés” kategórián belül, mely személyesebb tartalommal bírt. Természetesen az észerűség határain belül.

Bevallom néha visszaolvastam korábbi bejegyzéseimet. Néha megmosolyogtam kicsit magam, s nem csak a helyesírás miatt. Hanem elsősorban azért, hogy annak idején hogyan gondolkodtam dolgokról, vagy hogyan is éltem meg azokat. Ahogyan fentebb is írtam, tanulóként az anyagiak miatt voltam rákényszerülve arra, hogy olyan szórakozási tevékenységeket válasszak, amelyeknek minimális költségekkel járnak. A filmnézés, sorozatnézés, és a zenehallgatás mellett maradt a virtuális életben való részvétel, mely többnyire különféle fórumokon való beszélgetést jelentett. Bevallom kicsit több szórakozásra vágytam, de úgy voltam vele, hogy majd elkezdek dolgozni, akkor majd minden jelentősen megváltozik. Addig pedig házon kívüli tevékenységnek maradt a sétálás, biciklizés, illetve minimális anyagi költségekkel járó strand, és mozi látogatás.
Mindenképpen szerettem volna egy átlátható blogot készíteni, ámbár tény, hogy nem gondoltam volna, hogy tíz év múlva is működni fog, valamint további új bejegyzéseket fogok rá publikálni. Megmosolyogtató volt visszaolvasni az első bejegyzésemet, melyet érettségi után a két éves szakmai év alatt íródott. A probléma forrása a fürdés közben bedugult fül, valamint az emiatt történő hiányzás, melyet nem igazán toleráltak a tanárok. Viszonylag tűrhető volt az a két év, de tény, hogy kicsit nehezen viseltem már. Az általam megtanult szakmában helyezkedtem el, és dolgoztam benne egészen pontosan kilenc évet, de rá kellett jönnöm, hogy azalatt a két év alatt a megtanult dolgok több, mint a felét nem tudtam használni, mert felesleges dolgok voltak. Hasonló módon érdekes volt visszaolvasni az egy évvel későbbi bejegyzésemet a vizsgámról, ami akkor kissé megviselt, habár az ilyen dolgokat elég könnyen viselem. Emlékszem is, hogy mekkora tervekkel indultam neki az álláskeresésnek, miközben nem is tudtam, hogy az első komolyabb, s hosszú távú munkára több, mint egy évet kell majd várnom. S ezalatt az idő alatt két tiszavirág életű munkahelyet kell magam mögött hagynom. 

Az ember jelleme fejlődik. Én úgy gondolom, hogy kommunikatívabb lettem, valamint sokkal jobban bírom a nehézségeket, és egyre inkább szeme tudok nézni a problémákkal, melyekre a megoldást az esetek többségében meg tudom találni. Jót mosolyogtam azon is, amikor fél éves keresgélés után egy hónapi próbaidőre felvettek az egyik céghez, ahol arról panaszkodtam, hogy a tíz évvel idősebb férfi munkatársam falra ragasztott meztelen nős képekről zengett ódákat, továbbá beszédtémája az volt, hogy melyik ellenkező neművel létesítene szexuális kapcsolatot. Nem vagyok prűd, de azt gondolom az ilyen jellegű témát nem egy frissen megismert emberrel kellene megosztani. Azóta persze volt már több ilyen kollégám, s személyiségüket alapul véve kettőt sikerült elég rendesen beégetnem. Tehát ezeket a szituációkat megtanultam kezelni.
Fentiek mellett pedig az elbukásokat is. Azóta kicsit érzelmileg acélosabb lettem, habár újraolvasta 2010 végén írt gondolatsoromat, átérzem teljesen, hogy hogyan is éreztem magam, amikor az első komolyabb munkahelyemnél közölték, hogy a próbaidő aznap lejár, és többet nem kell menni dolgozni. Habár hozzáteszem ott elsődleges probléma az volt, hogy nem igazán próbáltak tanítani, hogy megtudjam állni a helyem. De persze azzal is szembesültem utána nem sokkal, hogy milyen az, amikor egy vezetésre alkalmatlan főnök alkalmaz engem.

Továbbra is az volt a problémám, hogy a legtöbb szórakozásom vagy a szobám falai közé szorítottak, vagy pedig magányosan űzhetőek voltak. Azt gondolom szintén nem az én szégyenem az, ha az ismerőseim jelentős része nem óhajtott társulni a sétáláshoz, vagy a biciklizéshez, mert inkább minimális testmozgást választották. Lévén pedig nem fogyasztok alkoholt, és nem cigizek, így a szórakozási lehetőségek a strandra, és mozira szűkültek le. Számomra pedig elég nagy problémát jelentett, hogy egy megyeszékhelyen ezeken kívül kikapcsolódásra csak pizzéria, kocsma, és olyan szórakozóhely van, ahol a jelenlévők több, mint a felének a lényeg, hogy hogyan is igya magát a föld alá. De aztán kicsit feledtette velem ezeket a dolgokat, hogy 2011 szeptemberében írhattam arról, hogy ismét alkalmazotti státuszba kerültem.
Elmondhatom, hogy sok mindent megéltem, és sok mindenkit megismertem. Igyekeztem kimozdulni, ámbár sokszor partnerhiány miatt ez nem sikerült. Habár elismerem, hogy kicsit körülményesebb odafigyeléssel ez a dolog kiküszöbölhető lehetett volna, valamint nagyobb alkalmazkodással talán nem lett volna probléma párszor. Sajnos én is beleestem abba a hibába, hogy sajnálatos módon ragaszkodtam a biztos megélhetéshez, és nem voltam képes lemondani arról, amit a havi fizetés nyújtott nekem. Ugyan jövőtervezéshez gyakorlatilag a nulla volt, de mégis kaptam annyit, amiből jutott is, maradt is. De hosszútávú nagy anyagiakat felöleli tervekre kevés volt. A korábbi tapasztalataim a munkaerőpiaccal szemben arra késztetett, hogy a korábbi munkahelyemnél egészen pontosan 5 évet dolgozzak, még három évvel ezelőtt be nem telt a pohár, és egy ledolgozott szombat után vasárnapot pihenésre használva a következő hetet egy új munkahelyen kezdtem.

Három év alatt rengeteg probléma ütötte fel a fejét, de azt kell mondanom, hogy az előző munkahelyemhez képest továbbra is tartom a véleményem, hogy ez mennyország volt. Azonban betöltve a harmincat egyre inkább elkezdtem érezni azt, hogy hiába megyeszékhely a város, ahol lakom, egyszerűen nincs lehetőség szórakozásra, tartós kimozdulásra, s új emberek megismerésére. Mindezek mellett pedig szembe kellett néznem azzal is, hogy ugyan volt kétszer is lehetőségem pozíciót lépni, de csak pár ezer forintért, amit méltatlannak éreztem. Továbbá kezdett bennem kialakulni az az érzés, hogy egy helyben toporgok, és sajnos munkahely váltásra nincs lehetőség. Ha pedig van, akkor az hónapokat ölel fel.
Az elmúlt három évben sok embert ismertem meg. Többek között olyanokat is, akik a fővárosban élnek. Ezek közül kettő maradt meg ténylegesen az ismerősi körben, s mivel az egyik egyedülálló, így mikor elmeséltem a karrierlehetőségeimet jelenlegi munkahelyemnél jelezte, hogy Budapesten több lehetőségem lenne. Szerencsés voltam, hiszen lakhatást is felajánlott, így az elmúlt fél év pénzgyűjtésről szólt, hogy legyen tartalékom. Így egy hónappal ezelőtt felmondtam, s felmondási időm jövő hét elején ér véget.

Mindenki biztatott, hogy van munkalehetőség ne féljek, de bevallom az ebben a megyében szerzett munkaügyi tapasztalok miatt már a héten kiküldtem pár önéletrajzot, s meglepő volt számomra, hogy alig egy órán belül már megcsörrent a telefonom. Az még nagyobb meglepetés volt, hogy egy nap alatt több felkeresés is megtörtént, és a visszajelzési ráta majdnem 70% lett végül öt nap leforgása alatt. Természetesen jövő hétre több állásinterjúm is lesz, s mivel elég nagy változás történik jövő héten, így ezért is született meg most eme bejegyzés, amely arról szólt, hogy mi minden történt 10 év alatt.
S bevallom sok tervem van, de bízom benne, hogy tíz év múlva is tudok írni egy hasonló kaliberű bejegyzést, melyben taglalhatom, hogy jó döntést hoztam, s sok minden sikerült nekem.